Címke: könyvtártörténet

Séta az Országgyűlési Könyvtárban

Az Országgyűlési Könyvtár / [írta Villám Judit]. – [Budapest] : [Országgyűlés Hiv.],cop. 2017. – 76, [4] p. : ill, részben színes ; 19 cm. – (Országházi séták) ISBN 978-615-5674-09-9 fűzött

Az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóság szakmai programja keretében készült, gazdagon illusztrált, kisalakú kötet jelent meg, Az Országgyűlési Könyvtár. Az Országházi séták sorozat korábbi darabjaihoz (Országházi kalauz, Az Országház építéstörténete, Az Országház falfestményei) hasonlóan ez a kötet is az olvasók széles köréhez, illetve az Országház látogatóihoz szól, és olyan kiadvány, mely főként a könyvtár szépségeit mutatja be.
Tovább…

60 éves az ENSZ Letéti Gyűjtemény az Országgyűlési Könyvtárban

1. Történeti áttekintés

Az 1945-ben alakult Egyesült Nemzetek Szervezete 1955. december 14-én vette fel tagjai közé Magyarországot. A szervezetnek érdekében állt, hogy munkájáról, eredményeiről, melyeket különféle dokumentumokban jelentetett meg, az egész világ tájékozódjon és a kiadványokhoz hozzáférjen. Ezért minden tagország a tagdíj fejében jogosult egy (nagyobb lélekszámú lakosság, ill. nagyobb területek esetében akár több) letéti könyvtárra.
Tovább…

Három évtized

 

 

 

 

 

 

FARAGÓ Tamás
Három évtized : a KSH Könyvtár Történeti Statisztikai Kutatócsoportjának története, 1954-1985 / Faragó Tamás. – Budapest : KSH Könyvtár, 2015. – 270 p. ; 24 cm. – (A statisztika történetei ; 2.)

Faragó Tamás tudománytörténeti könyve

Tematikailag valahol a historiográfia és a könyvtártörténet határmezsgyéjén mozog a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára A statisztika történetei című viszonylag új sorozatának második, a tartalomhoz igencsak illő módon kivitelezett, elegáns kötete. Hiszen a történeti statisztika a történettudomány egyik segédtudománya, önmagában is összetett, több ágra bomló, illetve több rokon területtel (népesség-, ár-, település-, gazdaság-, uradalomtörténet stb.) érintkező diszciplína.
Tovább…

Ismeretes, hogy ősnyomtatvány az a könyv vagy egyleveles kiadvány, amelyet az európai könyvnyomtatás feltalálása óta, azaz az 1450-es évek közepétől a 15. század végéig, pontosabban 1500. december 31-ig mozgatható betűkkel, szedéssel-nyomással állítottak elő. Terminus technicusa egy latin kifejezés, az incunabulum (többes számban incunabula), melynek elsődleges jelentése pólya (bölcső), további jelentése szülőföld, születéshely, első kezdet, eredet, első gyermekkor. Innen származik az incunabulum nemzetközileg elfogadott jelentése, a bölcsőnyomat (bölcsőnyomtatvány). Egy másik kifejezés, a paleotípia szintén használatos a 15. századi nyomtatványokra, nemzetközileg általánosan elfogadottá azonban az elmúlt két évszázadban az incunabulum vált.  
Tovább…

„Kezembe vészem, olvasom, és arról elmélkedem”

Emlékkönyv Fekete Csaba születésének 75. és könyvtárosi működésének 50. évfordulójára
Tudós könyvtárost köszönt a szűkebb és tágabb szakma. Jó lenne hinni, hogy már csak kevesen vannak, akik kétségbe vonják a könyvtártudomány tudomány voltát, és a társdiszciplínák tamáskodó képviselői is hajlandók elismerni a mi szakterületünkön nyújtott tudományos teljesítményeket.
Tovább…

A tekintélyes európai történeti gyűjteményeket őrző könyvtárak egyik legféltettebb kincse saját állományuk legkorábbi rétege. Az őrzőhelyek ezeknek a dokumentumoknak a körét különös figyelemmel tartják számon, folyamatosan kutatják és igyekeznek – akár saját állományukból, akár külső forrásból – időről-időre újabbakkal kibővíteni.1 A történeti Magyarország egyik legrégebben alapított (1561), több mint negyedfélszáz éve jogfolytonosan működő kora-újkori könyvtára az ELTE Egyetemi Könyvtár (budapesti Egyetemi Könyvtár).2 Gyűjteménye – mindenekelőtt a régi könyvek nemzetközileg elfogadott korszakhatáráig, 1800-ig megjelent állománya – dokumentálja a Kárpát-medence egészének művelődés-, könyv- és könyvtártörténetét, s a kulturális emlékezet megtestesítőjeként szerepet játszik a mindenkori magyar társadalom történetiségének tudatosításában.
Tovább…

Székelyföldi intézményi sors

DANI Erzsébet
Székelyföldi intézményi sors két meghatározó kulturális közgyűjtemény történetének tükrében / Dani Erzsébet. – [Budapest] : Argumentum, [2015]. – 339 p., [8] t.
ISBN 978-963-446-744-1

Örvendezzünk Dani Erzsébet kolleganő első könyvének, holott – bár ő erről végképp nem tehet – valójában szégyenkeznünk kellene. Mármint nekünk és elődeinknek, a magyar könyvtártörténet-írás egykori és mai művelőinek. Azért, mert igencsak mostohán viszonyultunk az erdélyi magyar könyvtárkultúra fejlődéséhez, különösen közelmúltjához. Aminek egyik, valószínűleg döntő oka, hogy már nyolc és fél évtizede más államhatárok között élünk, és ez bizony historiográfiai szempontból is elég hosszú idő és nehezen leküzdhető korlát.
Tovább…

Fél évszázados álom

A Széchényi Könyvtár építési tervei a józsefvárosi palotanegyedben a huszadik század elsô felében

A tanulmány rövidebb változata 2014. november 25-én az OSZK házi ünnepségén, a Széchényi-emléknapon hangzott el.

Írásomban egy olyan álomról lesz szó, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum kezdett el álmodni a huszadik század elején, és az Országos Széchényi Könyvtár volt kénytelen felébredni belőle az 1950-es években.
Tovább…

Bevezetés
Tanulmányomat elsősorban az Akadémiai Levéltárban található, eddig publikálatlan dokumentumok alapján készítettem. Természetesen felhasználtam néhány más, már eddig megjelent publikációt is, amely segített az akkori események megértésében, külön köszönetet szeretnék mondani ezért az Alapítvány elnökének, Tóth Gyulának, aki felhívta a figyelmemet ezekre az anyagokra, cikkekre.
Tovább…

A Magyar Asszonyok Könyvtára

Ismertetés és újabb adalékok

 „A Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtára a napokban egy páratlan értékű s nagy kulturális jelentőségű adománnyal gazdagodott2 – így kezdődik a Magyar Asszonyok Könyvtárára és az adományozásra vonatkozó első tudósítás, amely a 8 Órai Újságban jelent meg 1924-ben, rögtön azt követően, hogy a „névtelen székely asszony” majd negyven év gyűjtőmunkája eredményét felajánlotta a nemzeti könyvtárnak. A könyvek, az irodalom és a művészetek iránt érdeklődők, az írók, költők, kiadók, nyomdászok körében azonban ismert volt, hogy a „névtelen székely asszony” Benczúr Gyuláné, az akkor már világhírű festőművész felesége.
Tovább…

A Debreceni Egyetem története, 1912–2012 / főszerk. Orosz István; szerk. ifj. Barta János. – Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó Debreceni Univ. Press, 2012. – 576 p.
ISBN 978-963-318-190-4

Száz éves a Debreceni Egyetem. Maradandó előzményeket követően, világháborúk viharában, diktatúrák árnyékában, egy ideig szétdarabolva, majd újra integrálva és kibővítve egy évszázada áll a magyarországi felsőoktatás és tudomány szolgálatában. Könyvtára immár hat évtizede nemzeti gyűjtőkörű intézmény, a hazai könyvtári kultúra egyik számottevő, meghatározó műhelye, bázishelye. A tanintézet léte kiváló példa a helyi, a nemzeti (országos) és az egyetemes értékek elválaszthatatlan voltára, szoros és szerves egységére. Az itteni oktató és kutató munka, az itt folyó élet kiszakíthatatlan része az alföldi cívisváros mindennapjainak, központi (vagy fő-) épülete felavatása óta (éppen nyolcvan esztendeje) a település egyik jelképe. Ma már a magyar szellemi élet (tudomány, irodalom, művészet stb.) elképzelhetetlen a debreceni universitas nélkül; másként fogalmazva: a debreceni egyetem és könyvtára a nemzeti kulturális örökség kimagasló, a múltba és jövőbe messze mutató értéke. Csak néhány adat a jelenből: nemrég nyerte el a kutatóegyetem címet; tizenöt karával, számtalan szakjával, a legtöbb doktori iskolával itthon a legszélesebb választékot kínálja a tanulni vágyó fiataloknak; az aktív hallgatók száma a hazai egyetemek között itt a legmagasabb (mintegy harmincezer fő), akiknek egytizede külföldi diák. Jeles professzorai és tehetséges tanítványai révén világszerte ismertté és elismertté vált a neve, a közelmúltban az ún. nemzetközi toplistára (az egyetemek ezres rangsorába) is felkerült.
Tovább…

Sajtóügy: hírlapok és folyóiratok

Szekfű Gyula programadó írása60 szerint a „ma meginduló folyóirat legelsősorban az értelmiségnek immár évtizedes, a háborúban megindult katasztrófájával lesz kénytelen foglalkozni”. Mégis – szerinte – a feladat tágabb: a „művelt értelmiség csak központi bázis lehet, melyről mondanivalónkat a nemzeti társadalom minden rétegébe elvezessük. […] A nemzeti kultúra […] nem lehet többé főiskolai végzettséghez kötve, néhány ezer család tulajdona s ezért minden  eszközt meg kell ragadnunk, hogy a társadalom lényegében minden rétegéhez eljusson e mondanivaló. Az olvasók körének kiterjesztése bizonyára nehézségeket fog okozni az első időben. […] Szélesebb körökhöz nem szólhatunk akadémiai magasságból”, ezért új „írásmódra” van szükség. Összességében a cél nem „ismeretek terjesztése”, hanem a társadalom életében meghatározó kérdések „olyan taglalása, hogy lényegük megvilágosodjék s az olvasó a kérdések rengetegében eligazodjék”. A társadalmi összetartozás erősítése érdekében vállalt feladatok: „lelki kapcsolat” a Trianon által „leszakított testvérekkel”, „szociális megértés” és a magyar kultúra („egyetlen kincsünk”) védelme. Mindezt „európai szellemben” s nem „néhány száz vagy ezer műveltnek, hanem a nép széles rétegeinek” kínálva. Ha utóbbiak nem részesednek e kultúrából, „úgy elhomályosul a jövő és elvész a nép”. E cizellált és metaforikus mondatok mögött ott a szerkesztő aggodalma, tényleg képes-e túllépni egy folyóirat – és szélesebben: az igényes kultúra – a „műveltek” szűk körén? Mi, ki – és milyen célból – alakítja jobbra a jövőt?
Tovább…

A Köztelektől a Tündérpalotáig

DROPPÁNNÉ DEBRECZENI Éva
Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum története, különös tekintettel a könyvtári gyűjtemény alakulására / Droppánné. Debreczeni Éva –. Budapest : 1. 1877–1933. – Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 2003. – 145 p. (2. jav. kiad. 2005. – 147 p.); 2. 1958-1990. – OFI ; Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 2010. 526 p.
ISBN 963 9315 67 2 ö
ISBN 963 9315 68 0 1. kötet
ISBN 963 682 660 4 2. kötet

Két impozáns kötettel örvendeztette meg a magyar könyvtártörténet iránt érdeklődő olvasókat az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM). Alapításának negyvenötödik évfordulóján látott napvilágot az intézmény elődjének történetét feldolgozó első kötet, majd hét év elteltével a második kötet. (Utóbbi már az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és az OPKM közös kiadásában.) Azért is örvendetes, hogy kézbe vehetjük az országos szakkönyvtárak első történeti feldolgozását, hiszen „egy pedagógiai szakkönyvtár minden testvérintézménynél fontosabb hivatást tölt be, mert amíg az orvosi, mérnöki és egyéb könyvtárak egyetlen tudományág művelőinek továbbképzését szolgálják, addig a pedagógiai könyvtárnak egy nemzet nevelése nyugszik a vállán.” (Nyíreő Éva)


Tovább…

1958. október 1-jén lépett hatályba1 az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) új szervezeti szabályzata, amelynek következtében alapvetően átalakult az intézmény működése. Az igazgatósághoz mindaddig közvetlenül kapcsolódó 18 osztály még az év folyamán – munkafolyamatok szerint – négy főosztály alá szerveződött: I. Modern könyvek gyűjteménye; II. Modern különgyűjtemények; III. Muzeális különgyűjtemények; IV. Könyvforgalmi ügyek. A szervezeti szabályzat szerinti V. főosztály, – amelynek a Sallai István vezette Módszertani osztályra épülve, annak átalakításával, kibővítésével kellett létrejönnie, – 1959. január 1-jével kezdte meg működését Könyvtártudományi és Módszertani Központ néven.2

Előzmények

A könyvtáros szakma itthon is, külföldön is ekkor már jó pár évtizede napirendre tűzte az országos együttműködés és/vagy irányítás struktúráinak és módszereinek megteremtését. Elvben állami szándék, civil (egyesületi) kezdeményezés vagy üzleti megközelítés lehetett domináns. Nálunk inkább az első modell, Nyugaton inkább a mási kettő (vagy variációjuk) érvényesült hosszabb távon.
Tovább…

A következő eseménytár az Országos Széchényi Könyvtár történetének – még folyamatban lévő –kronológiai feldolgozása során gyűjtött adatokból válogat. Az összeállításhoz – a szerző engedélyével – felhasználtam Gerő Gyula „Magyar könyvtártörténeti kronológia 996–2007” című, 2010 elején megjelent adattárát is.

Terjedelmi okokból e rövid adattár nem tartalmaz minden, a Könyvtártudományi és Módszertani Központra vonatkozó adatot, de igyekeztem úgy szelektálni, hogy átfogó képet mutasson az intézetről. Összevontan, a legelső dátumnál közlök bizonyos egymással összefüggő, több dátumhoz köthető adatokat (pl. konferenciasorozatok, többször egymás után megrendezett tanfolyamok). A lényegesnek ítélt, ám napra pontos dátumhoz nem köthető eseményeket, tevékenységeket a megfelelő év elején, „[az év folyamán]” megjelöléssel közlöm. Az intézet nevét általában rövid formájában, az OSZK megnevezése nélkül használom, és ahol nem értelemzavaró, a tételek szövegéből kihagyom a KMK megnevezését. (Az összeállító.)
Tovább…

Az OSZK Könyvtári Intézet Könyvtörténeti és Könyvtártudományi Szakkönyvtár állományában 2004 óta épül az Európai könyvtörténeti gyűjtemény (EKGY), melynek gyűjtőköre felöleli a tág értelemben vett könyvtörténetet, az írásbeliség és a könyves kultúra, a könyvtár- és könyvtárügy történetét. Az egyes könyvtárak régi állományának katalógusai is szép számban megtalálhatók a gyűjteményben. A következő tanulmány, mely egy bajorországi apátsági könyvtár állományáról készült katalógusról számol be, ürügy arra, hogy e gazdag állományú könyvtörténeti gyűjteményre irányítsa a figyelmet, ahol az ilyen és ehhez hasonló tárgyú munkák állnak a kutatók rendelkezésére.

Az apátság

A bajorországi kolostorok történetéről eddig számos feldolgozás született, több az 1803-as szekularizációs folyamatokat is tárgyalta.1 Jelen tanulmány megírását több tényező is indokolta: egyrészt a ma Anger településhez tartozó Höglwörthben működő Ágostonrendi apátság volt csaknem az egyetlen Bajorországban, ahová a szekularizáció hullámai csak később értek el, ezért könyvtárának és levéltárának különleges sors jutott, másrészt magyarországi vonatkozásai sem hagyhatók figyelmen kívül. Johann Adam Weber (1611–1686) Ágostonrendi kanonok, I. Lipót németrómai császár lelki tanácsadója, Max Gandolph salzburgi érsek lelki vezetője, tizenhét állam és politikaelméleti munka szerzője volt az apátság egyik legnevesebb adminisztrátora.2 Egyik erkölcstaniállamelméleti értekezése, a Fejedelmi lélek című királytükör magyarul az erdélyi udvarban jelent meg ifj. Teleki Mihály fordításában,3 aki valószínűleg apjának, id. Teleki Mihálynak a kérésére magyarította 1689ben a művet, paratextusát Apafi Mihálynak címezve.4 Így nem véletlen, hogy az Apafikönyvtár jegyzékében szerepel Weber Spiritus principalisa.5
A höglwörthi kolostor FelsőBajorországban, Salzburg közelében egy tó szigetén található. A kolostor történeti vonatkozásait – legfőképpen alapításának körülményeit és a szekularizációt kiváltó közvetlen okait – a német szakirodalom feldolgozta.6 A 19. században Ernest Geiss kezdett el foglalkozni a témával (1826tól 1832ig), de kutatómunkája csak egy bő évszázaddal később talált követőkre a könyvészeti-levéltári vonatkozások lelőhelyeinek kiaknázása révén. Harminc esztendő múlva ismét megindultak a kutatások, de ez a negyed évszázad is nyomott hagyott a Backmund és kutatótársai által feltérképezett iratok lelőhelyein: némelyik – főként a könyvtárak és a levéltárak rendezése, összevonása miatt – elkallódott, a jelzetek átíródtak, némelyik kimutatás eltűnt.
Tovább…

Miért nem előbb, miért csak 1949-ben indultak a körzeti könyvtárak?

Ha a megoldás már 1942-ben megvolt, ha a körzeti könyvtár koncepciója 1946-tól Sebestyén Géza kezdeményezésére készen állt, miért kellett 1949-ig, a politikai fordulatig várni? Ha „mind az állami irányítás, mind a párt- és tömegszervezetek a kultúra fontos területének tekintették a lakosság könyvtári ellátását”(Kégli), miért cselekedtek évekig a már többször sikertelen módon? Talán mert a háború után minden mást előbb kellett újjáépíteni, a művelődésügyön belül is más területek élveztek előnyt. A rendszer kialakításának legfőbb akadálya a pénzhiány lehetett.
A másik ok a demokrácia-deficitben és a koalíciós versengésben kereshető. „A koalíciós államirányítás időszakában […] a könyvtárügyre fordítható erőforrások – különböző szándékok mentén – több csatornán áramlottak, s ez által nem vált lehetővé egy egységes könyvtári rendszer létrehozása. A könyvtárfejlesztésnek ez a módja ugyanazt a struktúrát alakította ki ismét, mint ami a korábbi évtizedek során már bizonyította életképtelenségét.” Kégli Ferenc szerint hálózat helyett kampánymegoldások folytak, mert „a falusi és tanyasi lakosságot ellátó könyvtári hálózat megvalósításához, (körzetek kialakítása, körzeti könyvtárak létrehozása, személyzetének fizetése, könyvállományának beszerzése) a rendszer működtetéséhez 1947–48-ban a politika még nem biztosított erőforrásokat.”108 A szabadművelődési berkekben hangoztatott művelődési/olvasási éhség régimódi kezdeményezéseket szült.
1948 július-augusztusában a megyei szabadművelődési felügyelők helyzetképet rajzoltak könyvtáraik állapotáról, forgalmáról.109 A jelentések alig használhatók. „Megállapítottam, hogy a jelentéshez mellékelt statisztika hiányos” – írta Mátyás Ferenc.110 A közreadott beszámolókból országos helyzetkép nem, megyei kép is alig készíthető. Így ez a körzeti könyvtárak előtti utolsó látlelet. Ahhoz hozzájárulhatott, hogy a körzeti könyvtárakat, nép(alap)könyvtárakat végül a meglévőktől függetlenül létesítették. A körzeti könyvtárak ugyan nem parlagot népesítettek be, csakhogy sem a régiek állománya, sem az 1945 után alapítottak nem feleltek meg sem Sebestyén és a szabadművelődés célkitűzéseinek, sem az 1948-tól mindinkább kirajzolódó szovjet típusú agitációs és propaganda célú törekvéseknek. Az kiolvasható belőlük, hogy ismerték a körzeti terveket, megvalósítását megváltásként várták.111
Tovább…

Amikor tíz éve a körzeti könyvtárak alapításának fél évszázados évfordulójára készültünk, keveset tudtunk e három évet élt formáció történetéről, és előzményei is feltáratlanok voltak. A jubileumi ünnepségekre sok minden tisztázódott. A kutatások, a közzétett emlékezések révén ma már többet tudunk a későbbi évtizedeket megalapozó, ellentmondásos időszakról. Az évszázados mulasztást pótoló évek eredményes, az európai színvonalhoz közelítő eredményeket elérő korszakot indítottak el. A tévút vagy torzó kérdése is biztonságosabban megválaszolható.*
Az alábbi írásnak a terjedelmi korlátok miatt nem lehet feladata e téma és főleg nem e korszak monografikus feltárása. Arra vállalkozik csak, hogy az új eredményeket összefoglalja, és – amennyire lehet – a felmerült kérdéseket megválaszolja. Csak remélhető, hogy a helyi kutatókat ismételten arra inspirálja, hogy a megyei hálózatok hat évtizedes múltját méltón ünnepelhessék, és pontosabb képet festhessenek a megyei hálózat létrejöttének előzményeiről, körülményeiről. (Ahol lehetett, takarékosságból a szakirodalomhoz irányítottuk az olvasót1).
Tovább…

Az Erdélyi Múzeum gyűjteményei közül a könyvtáré az időbeli elsőség, már csak azért is, mert az Egyesület létrejöttének katalizátoraként épp a Kemény-bibliotéka szerepelt. Gr. Kemény József 1855-ben bekövetkezett halála sürgetővé tette a múzeum megalapítását, nehogy a már korábban felajánlott nagy értékű könyvtár idegen kezekre kerüljön. Mikó Imre gróf kezdeményezésére 1857-ben megalakult az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) szervezőbizottsága, és Mike Sándor levéltárost bízta meg a Kemény-gyűjtemény Kolozsvárra szállításával és rendezésével. Így 1859. november 23-ára, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alakuló közgyűlésére az új tudományos társaságnak már könyvtára és (ideiglenes) könyvtárosa is volt. A könyvtárnak gr. Bethlen Sándor nyújtott otthont Farkas utcai palotájában.
November 25-én az EME közgyűlése Szabó Ká­roly nagykőrösi tanárt választotta könyvtárossá, aki a következő év májusában vette át Mikétől a gyűjteményt. A rendezési munkáknak köszönhetően július 15-én már meg is nyithatták az olvasószobát, és elkezdődhetett a katalogizálás.1.
Tovább…

Kovács Máté és a hazai könyvtár-történet

Igazán itt az ideje, s talán a feltételek is megteremthetők ahhoz, hogy a második világháború óta eltelt jó fél évszázad történeti kutatásaiban mutatkozó restanciák felszámolása tervszerűen elkezdődjék. Kovács Máté korai és talán a politika által túlzottan is befolyásolt tanulmánya1 óta érdemi próbálkozás nem történt.2 A Kovács Máté által kezdeményezett és szerkesztett antológia3 torzó maradt, és éppen az 1945 utáni időszak kötete – jóllehet készen volt! – valamely okokból nem jelenhetett meg.4 A gyűjtött szemelvények, bibliográfia – egyáltalán a megszerkesztett kézirat/ok elvesztek vagy lappang/anak.
Tíz év múltán, 1955-től ötévente készültek áttekintések a háború utáni időszak eredményeiről. A kezdetektől mindinkább távolodva, a hozzánk időben egyre közelibbek: Szentmihályi Jánosé 1970-ből, Sallai Istváné 1974-ből, Futala Tiboré 1975-ből és 1985-ből, leginkább pedig Kiss Jenőé 1985-ből egyre értékesebbek – jóllehet kezdettől valamennyi kritikai hangot is megütött, akkor eléggé meglepő módon. Az 1999-es és 2002-es évfordulók számos visszaemlékezésre adtak okot, közülük leginkább Kiss Jenő, Papp István, legfőképpen Gerő Gyula emlékezései fontos adalékok.
Tovább…

„Prospero: For me … my library was dukedom large enough”
„Kinek könyvtáram épp elég királyság”
(W. Shakespeare: Vihar, I/2. Mészöly Dezső ford.)

 

BLACK, Alistair – PEPPER, Simon – BAGSHAW, Kaye
Books, buildings and social engineering : early public libraries in Britain from past to present / Alistair Black, Simon Pepper, Kaye Bagshaw. – Farnham ;  Ashgate, 2009. – XIX, 465 p.
ISBN 978-0-7576-7207-4

A kötet születése, szerkezete és szerzői

A negyven éve működő Ashgate kiadó (angol és amerikai központtal) évente több mint hétszáz tudományos művet jelentet meg elsősorban a társadalom- és humántudományok köréből. Köztük számos, a könyvtár- vagy könyvtudomány érdeklődési körébe tartozót is. (Utóbbira példa: 2010 első felében látott napvilágot egy öt kötetes alapmű a „nyugati” könyv történetéről i. sz. 400-tól napjainkig.)
A közkönyvtárak az elmúlt évtizedben több szempontból is a brit szakma, sőt a közélet érdeklődésének előterébe kerültek. 2000-ben megünnepelték a Viktória királynő által 1850 augusztusában aláírt első közkönyvtári törvény 150 éves évfordulóját (a megemlékezések fővédnöke Károly herceg, a trónörökös volt). Hangosak a szakmai, kormányzati és sajtóterek a közkönyvtár jövőjének keresésétől: számos rendkívül érdekes elemzés készült, sok fontos anyag látott napvilágot (köztük egyesek a világhálón is elérhetők). Erről esetleg egy más alkalommal érdemes lesz szólni. A visszatekintés viszont azért is fontos, mert enélkül aligha értjük a jelent, s kevésbé pontosan láthatjuk a jövő körvonalait.
A most ismertetésre kerülő monográfia előkészítése – mint arról a bevezetés beszámol – közel húsz évvel ezelőtt kezdődött az 1877-ben alapított angol könyvtáros egyesület (mai utód: CILIP) könyvtártörténeti bizottságában (Library History Group). Az eltelt időben igen fontos munkát végeztek, például feltérképezték az 1850–1939 közt létesült – és még megtalálható – brit közkönyvtári épületeket (ezek tekintélyes, mintegy kétharmad része ma is könyvtárként funkcionál). E felmérés könyvtárépítészeti adatbázist eredményezett, amelynek kivonatos közlése a kötetben is tanulmányozható. A kötet fő tárgya egyben e kilencven év, bár az utolsó fejezet mai kérdésekre is kitér (így egyedül az 1939–1979 közti időszak nem kapott helyet). Fontos kortörténeti adalék, hogy a viktoriánus korszak újabban észlelhető felértékelődése is segítette a kötet létrejöttét (korábban az akkori építészet számos művét egyszerűen ósdinak minősítették).
Tovább…

Az 1793-ban alapított Egri Főegyházmegyei Könyvtár története a 19. század végéig jól ismert – eltekintve a levéltárak mélyén lappangó iratok rejtette epizódoktól, amelyek napvilágra kerülve rávilágíthatnak az elmúlt évszázadok némely eseményére. A történet íve ezektől függetlenül töretlen, szinte teljes képet rajzol a nagy múltú intézmény életéről, gyűjteményéről. Keveset írtak azonban a korábbi könyvtártörténetekben a századfordulót követő évek viszontagságairól, a sokarcú 20. század során bekövetkezett és egészen napjainkig tartó változásokról, a hanyatlás, majd a virágzás új korszakáról. Antalóczi Lajos (1947–2000),
a könyvtár volt igazgatója, a Főegyházmegyei Könyvtár történetét feldolgozó munkájában a korszak főbb eseményeit 1996-ig tárgyalja, de a fellelhető levéltári forrásoknak csak egy részét említi.1 Számos itt közölt vagy hivatkozott forrás segít értelmezni, pontosítani, sok esetben kiegészíteni a korabeli adatokat és történéseket. Esetenként még ma is nehéz megítélni ennek az időszaknak a levéltári iratok alapján rekonstruált eseményeit – elsősorban azért, mert ezeket jobbára csak az egyik fél oldaláról ismerhetjük meg –, így a tanulmány sem vállalkozik a többoldalú megközelítésre, megkísérli viszont a fennmaradt források alapján megrajzolni a könyvtár tárgyilagosságra törekvő 20. századi történetét.A századfordulót követő években a Főegyházmegyei Könyvtár jogilag a főegyházmegyéhez tartozott, kezelője a főkáptalan volt, és onnan került ki az igazgató felügyelője is. Nehéz sors várt ebben az időszakban a könyvtárra. Pénzhiány miatt visszaesett a vásárlás, megritkultak a hagyatékok, felhalmozódott a feldolgozatlan állomány is. Michalek Manó (1838–1915) 1915-ig vezette a könyvtárat. Segédkönyvtárosa 1892-től Hausner Károly (1848–1896), 1897-től Kerekes Arvéd (1844–1901), 1901-től Huttkay Lipót (1868–1936), 1913-tól pedig Leskó József (1871–1971) volt.2 A betegeskedő Michalek egyre nehezebben tudta ellátni feladatait, így a munkák nagy része helyetteseire hárult. Huttkay Lipót felületesen dolgozott, ráadásul az állomány hűtlen kezelésével súlyos károkat okozott a könyvtárnak. A számlákat nem, vagy csak részben egyenlítette ki.3 Szmrecsányi Lajos (1851–1943) érsek 1913. január 5-én egyházmegyei alkönyvtárnoki állásából,4 majd július 3-án jogakadémiai hitszónoki tisztéből is felmentette.5 Huttkay Lipót távozása után utódja, Leskó József fokozatosan fedezte fel az eltűnt értékeket, és az észlelt hiányokról jelentést tett az érseknek.6
Tovább…

E sorok írója abban a ritka szerencsében részesült, hogy két gazdag történeti könyvállománnyal rendelkező egyházi intézmény, a nagyváradi és a szatmári római katolikus püspökségek teljes könyves hagyatékának számbavételét és összegyűjtését elvégezze, továbbá feldolgozásának mikéntjét kitervelje és elkezdje. Az éppen tíz éve indult munka gyümölcsei lassan beértek: ma már többkötetnyi megjelent és készülő publikáció igazolja a befektetett munka és anyagi ráfordítás jogosultságát – a régi könyves szakma remélt megelégedésére.

Történeti háttér

Mindkét egyházmegye területét alaposan megnyirbálta a trianoni döntés, a jelzett munkálatokat a megcsonkult és püspöki központjukkal a romániai részekre jutó új egyházmegyékben kellett elvégezni. A váradi püspökség javadalmait és birtokait tekintve a történeti Magyarország egyik leggazdagabb egyházmegyéjeként közel ezeréves múltra tekint vissza, míg a szatmári újabb alapítású, az egri egyházmegyéből szakították ki 1804-ben. Az óriási területű egri egyházmegye felosztása már a 18. század során többször is felmerült, akkor (1733–1734-ben és 1787–1788-ban) azonban az amúgy is sikertelen terv kapcsán még nem dőlt el véglegesen, hogy Szatmárnémeti vagy Nagybánya városa adjon-e otthont a leendő új intézménynek.
Tovább…

KATSÁNYI Sándor – TÓTH Gyula
A főváros könyvtárának története 1945–1998 / Katsányi Sándor ; Tóth Gyula ; [közread. a] Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. – Budapest : FSZEK, 2008. – 542. p.
ISBN 978 963 581 437 4

Ritkán fordul elő, hogy egy folyóiratban ugyanarról a műről két ismertetést közöljön a szerkesztőség, most mégis ez  történik. Előző számunkban Fogarassy Miklós foglalta össze „A főváros könyvtárának története” c.  kötet olvasása közben született gondolait, most pedig a közreadó intézményben, a FSZEK központi könyvtárban 2009. március 11-én tartott hivatalos bemutatóra készült ismertetés szerkesztett változatát adjuk közre. Egy-egy fontos kötet kapcsán talán megengedhető, hogy eltérjünk a bevált gyakorlattól, és az olvasók örömére teret adjunk a megközelítések sokféleségének. (A szerk.)
Tovább…

Egy könyvtár képei

BLASKÓNÉ MAJKÓ Katalin : A Magyar Képzőművészeti Egyetem könyvtárának története és különgyűjteményeinek bemutatása / B. Majkó Katalin. – Budapest : M. Képzőműv. Egyet., 2007. 88 p.

„Több, újonnan előfordult esetből sajnosan tapasztaltam, hogy növendékeink a könyvtár látogatására vonatkozó szabályokat nem tartják meg. Nevezetesen előfordult, hogy a könyvtárból – az olvasó teremben való használatra – kivett könyveket a tanórákra vitték el, s hogy egyes illusztrált művek hiányosan, megcsonkítva kerültek vissza a könyvtárba. Hogy minden szabálytalanság lehetőleg elkerülhető legyen, elrendelem, hogy…” – és itt következnek az oktatási intézmények könyvtáraiban napjainkban is gyakorta alkalmazott óvintézkedések, mint például „biztosítéki összeg letétele” a könyvek könyvtárból történő kivitele esetén, a művek tüzetes átvizsgálása kiadáskor és visszavételkor stb.
A probléma ismerős, csak a nyelvezet régies, ami érthető, hisz az idézett figyelmeztetést Várdai Szilárd „igazgató-tanár” csaknem száz éve, 1911 októberében intézte a Magyar királyi Képzőművészeti Főiskola tanulóifjúságához.
Tovább…

Kiss Jenő könyvtára

Elhangzott 2008. december 16-án a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban a Kiss Jenő (1933-2003) főigazgató tiszteletére rendezett emlékülésen.

Nem Kiss Jenőről a barátról, nem a kollégáról akarok beszélni, azt megteszik mások. Nem az otthoni/házi/családi könyvtáráról lesz szó. Kiss Jenő könyvtára a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Az, amit 1998 őszén átadott utódának. Kiss Jenő könyvtára az, melyről 200 lapnyi terjedelemben ír(hat)tam az intézményi monográfia 2. kötetében Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés címmel.1 Egy korábbi címváltozatban az 1980–1998 közti egész Kiss Jenő-korszakot reformkorszaknak neveztem. Erről mondanék néhány gondolatot. Hozzáteszem, nem csak az övé volt, munkatársaié is, miként a századelő könyvtára – mégis Szabó Ervin neve fémjelzi azt. Kiss Jenő könyvtárán szintén rajta van az általa hívott, kiválasztott vagy befogadott munkatársak keze nyoma, s azoké is, akik korábbról ott voltak, és elfogadták, csatlakoztak törekvéseihez. (Nem sorolom, kik. Nem akarok senkit kihagyni.)
Előrebocsátom azt is, számos elképzelés nem, főleg nem úgy valósult meg, ahogy Kiss Jenő szerette volna. Hiányoztak a feltételek. Nem adatott meg neki, mint nagy elődjének sem, hogy angolszász viszonyok között dolgozhasson. Kiss Jenő sem nyugat-európai körülmények között tevékenykedett.
Tovább…

Dave Hume mint könyvtáros

David Hume (1711–1776) a brit empirizmus legjelentősebb gondolkodója volt. Bölcselete összegezte mindazt, amit Tomas Hobbes, John Locke vagy George Berkely filozófiája elért, sőt az asszociációról, a kauzalitásról vagy a monoteizmusról tett megfigyelései később is kezdeményező erejűek maradtak. Olyannyira, hogy ismeretelméleti nézeteinek a német idealizmus létrejöttében is jelentős szerep jutott, hiszen Immanuel Kant azt állította, hogy Hume ébresztette föl „dogmatikus szendergéséből”, vagyis nélküle soha sem jutott volna arra a fölismerésre, hogy a tárgyak idomulnak a megismeréshez, és nem fordítva, a megismerés a tárgyakhoz.
Azt viszont már kevesebben tudják, hogy Hume a filozófián túl a histográfia területén is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Ő írta meg Anglia történetének mind a mai napig legtöbbre becsült monográfiáját. A History of England1 olyan követőkre talált a gazdaságtörténet és -filozófia művelői között, mint Adam Smith. Montgomery Belgion szerint ez a könyv azért különleges, mert benne Hume imponáló történeti ismereteit utánozhatatlanul elegáns stílusban volt képes közönségével megosztani.2 Ez magyarázza a mű sikerét is, ami a szerzőjét híressé és gazdaggá tette a hazájában. A könyv azonban soha sem születhetett volna meg, ha Hume nem szolgál évekig az Advocates’ Library könyvtárosaként.
Tovább…

KATSÁNYI Sándor – TÓTH Gyula:
A főváros könyvtárának története
1945–1998 / Katsányi Sándor;
Tóth Gyula ; [közread. a] Fővárosi
Szabó Ervin Könyvtár. – Budapest
: FSZEK, 2008. – 542. p.
ISBN 978 963 581 437 4 

Történettudományunk egyre több és mind változatosabb kiadványi formákban vállalkozik a 20. századi magyar historikum átpásztázására, monografikus igényű feldolgozására (amihez szép számú memoár is kapcsolódik). Nyilvánvaló, hogy erre a – lényegét tekintve 1914-gyel kezdődött és a 80-as évek végén lezárult – évszázadra történő visszatekintés az alapvető forrásokhoz való hozzáférhetés gyakorlati lehetőségével, továbbá a traumákkal teli magyar történelem szellemi feldolgozásának igényével áll erős kapcsolatban. Úgy tűnik – pontosabban: az remélhető –, hogy könyvártörténeti írások is kezdenek ehhez a friss tendenciához csatlakozni. Ezt látszik ugyanis igazolni, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nagyszabású intézménytörténeti monográfiája, amely a mű második kötetének megjelenésével1 vált teljessé, és amelyet Katsányi Sándor és Tóth Gyula készített el.
Tovább…

Az olvasástörténet üzenetei

Lassan öt éve, hogy a szakmával csak áttételesen, többnyire a szaksajtó útján tartok kapcsolatot. Az utóbbi időben ezekben tallózva az a benyomásom alakult ki, mintha csupa Bernstein lenne a hangadó; nem a zeneszerző és karmester, nem is a sakkozó, hanem Eduard, akinek szállóigévé lett mondása szerint: “A mozgalom minden, a vég¬cél semmi.” (Németül jobban hangzik: “Das Endziel ist nichts, die Bewegung alles”.) Miközben egyre több és számomra egyre érthetetlenebb számítástechnikai és menedzsment-cikk jelenik meg, a végcélról, az olvasóról, kiszolgálásáról kevés szó esik. Eddig abban a tudatban éltem, hogy a könyvtár jelenlegi és jövőbeli, valóságos és lehetséges olvasóiért van. Röviden: mintha az eszköz lenne a cél.
Ezért fogadtam el a felkérést, hogy olvasástörténetről beszéljek, mert az olvasóról, az olvasásról szólhatok, vagyis a könyvtár emberi oldaláról.*
Ha jól értem a vándorgyűlés szervezőit, a délelőtti program a könyvtár történetiségéről szól. Tehát a 21. század könyvtárát a reneszánsz évben a rendszeresen megújuló egyetemes könyvtár reinkarnációjaként kezelik. A tizennégy évvel ezelőtti vándorgyűlésen, szintén itt Vas megyében, Körmenden volt szerencsém kifejteni, hogy “a könyvtárak egyidősek az emberiség történetével, tehát az emberiség tudatos korszaka és a könyvtár, a történelem és a könyvtár egymástól elválaszthatatlanok.” Hozzátettem még, hogy “amíg a könyvtár őshivatását teljesíti az emberek számára, addig mindig megtalálja a technika és az információhordozók új kihívására is a választ, s azok nem sírásói, hanem segítői lesznek feladata teljesítésében.”1
Az olvasástörténet segítségével ez a hitem azóta még inkább erősödött. Sajnos, az utóbbi évek Magyarországán mindenki azt akarja elhitetni velem, hogy a történelem vele kezdődött.
Tovább…

A lipcsei Német Könyv- és Írásmúzeum legértékesebb, világszerte számon tartott darabjainak 1945. október 15-én nyoma veszett.
Bár az esemény a háború befejezése után történt, szálai korábbra nyúlnak vissza. A Német Könyvművesek Egyesülete – a könyvmúzeum tulajdonosa – a háború elején, a bombázásoktól félve, kiemelte és biztonságosabb helyre szállíttatta a gyűjtemény legbecsesebb részét. A félelem nem volt alaptalan: Lipcse 1943. december 3-i bombázásakor a könyvmúzeum 90%-a elpusztult; a legféltettebb, pótolhatatlan értékű darabok azonban megmenekültek. Azokat egy eldugott helyen, Raunstein várában fogadta be a várkastély tulajdonosa (mellesleg: a történelemfilozófus Herder ükunokája). Az ide menekített könyvek, egyebek között az egykori Szász Királyi Bibliográfiai Gyűjtemény kódexei és ősnyomtatványai, köztük Guttenberg 42 soros bibliájának egy különlegesen illusztrált példánya Raunstein várában épségben vészelték át a front átvonulását és az ez után általános fosztogatásokat is. A háború befejeződött, a könyvtárosok már a gyűjtemény helyreállítását, kiegészítését tervezték. Ekkor váratlan dolog történt: a várban egy szovjet katonai különítmény jelent meg, az elrejtett értékeket keresték, és a lipcsei Német Könyvtár ugyancsak itt őrzött hatalmas könyvtömegéből feltűnő szakértelemmel kiemelték a könyvmúzeum különleges értékű anyagát. Teherautóra rakták és elvitték Berlin felé.
Egy fél évszázadon át a kutatók semmit se tudtak a gyűjtemény hollétéről és további sorsáról.
A történteket értetlenül szemlélő könyvtárosok nem tudták, hogy könyveiktől nem a fatális véletlen fosztotta meg őket, hanem egy tervszerű akciósorozat. Nem tudták, hogy ez a jelenet 1946 nyaráig még több tucatszor fog megismétlődni Németország különböző helységeiben, a teherautók egyre hordják a kiválasztott könyveket a Berlin melletti elosztóhelyre, ahonnét a repülők és a vonatok egy év leforgása alatt milliónyi, szakértelemmel kiválasztott, régi gyűjteményükből kiszakított könyvet vittek Moszkvába, illetve Leningrádba.
Tovább…

A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára

A nagy múltra visszatekintő székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár sorsa fontos fejezete a magyar könyvtártörténetnek. A könyvtár története  összefonódott a magyar kultúrtörténettel és a történelmi eseményekkel, s jól példázza azokat az erőfeszítéseket, amellyel a magyar intézmények megpróbálták túlélni a Trianon utáni impériumváltást, a 2. világháborút, majd az 1945 utáni államosítást és a szocializmus építésének  időszakát. A könyvtár túlélési stratégiája – hasonlóan a többi magyar intézményéhez – azt a célt szolgálta, hogy megmaradhasson eredeti funkciójában: a magyar lakosságot szolgáló, magyar intézménynek.
Az 1990-es évektől kezdve új korszak kezdődött a romániai magyar könyvtárak életében is: hosszú idő után megnyíltak azok a lehetőségek, amelyek egyfelől pozitív változásokat generáltak, másfelől azonban komoly elvárásokkal, megoldandó problémákkal párosultak. Az erdélyi magyar intézmények életében  eljött az az idő, amikor az anyaország támogatását érezve, többet tehettek a magyar kultúra érdekében.
Tovább…

Többszörös peremhelyzetben

ZÁGOREC-CSUKA Judit
A szlovéniai magyar könyvkiadás-, sajtó- és könyvtártörténet 1945-től 2004-ig ; „a muravidéki magyarság könyvkultúrájának szellemtörténeti útja” / Zágorec Csuka Judit. – Lendva : Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2007. 478 p.
ISBN 978.961-6232-36-4

A szlovéniai magyar közösség a szlovén–magyar határ mentén, egy kb. 50 km hosszú és 3–10 km széles sávban az ún. Muravidéken található, vegyes lakosságú településeken, két minirégióban. A lendva-vidéki, illetve az őrségi magyarság máig nem tudta teljesen kiheverni a két világháború, a megtorlások, a kitelepítés, a kivándorlás és a belső migráció okozta veszteségeket: létszámuk az elmúlt nyolcvan év alatt mintegy a felére csökkent. A becslések jelenleg kilenc-tízezerre teszik a Szlovéniában élő magyarok, illetve a magyarsághoz valamilyen módon kötődők számát, ugyanakkor a 2002-es népszámlálás adatai szerint alig valamivel több mint 6 200 fő vallotta magát magyarnak. A létszámcsökkenés ellenére mégis egy érdekes jelenségnek lehetünk tanúi: látványosan megnövekedett a kulturális életben meghatározó szerepet betöltő magyar értelmiségiek, írók, újságírók, tudományos kutató, képzőművészek, pedagógusok, művelődésszervezők, könyvtárosok száma, ami mára már megközelíti a 180-at.1
Vannak olyanok, akik több értelmiségi funkciót is betöltenek egyidejűleg. Közéjük tartozik Zágorec-Csuka Judit magyartanár, költő, műfordító, irodalomtörténész, művészeti szakíró, újságíró, szerkesztő és (nem utolsó sorban) könyvtáros, akinek a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet jelentette meg 2007-ben A szlovéniai magyar könyvkiadás-, sajtó- és könyvtártörténet 1945-től 2004-ig című, nagyívű monográfiáját.
Tovább…

A következő tanulmány a 2006. augusztus 7-e és 10-e között Budapesten rendezett Nemzetközi Olvasástársaság (International Reading Association) 21. olvasás világkongresszusán, a  „Betűhidak – a műveltség összeköt” főcímet viselő konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata, melynek célja az volt, hogy elemezze az elmúlt 50 év könyvtárhasználati és olvasási szokásainak változásait, a hivatalos könyvtári statisztika, a Központi Statisztikai Hivatal által publikált adatokkal alátámasztva.
A könyvtárak négy alapvető forgalmi mutatójának ( a könyvtárak száma, a könyvtárak könyvállo-mánya, a beiratkozott olvasók száma, a kölcsönzött könyvtári egységek száma) felhasználásával, valamint az életmódban, olvasási szokásainkban bekövetkezett változásokat alátámasztó adatok segítségével mutatják be a tendenciákat.


Tovább…

“… Méltóztassék kegyesen engedélyezni, hogy ezen gyűjteményt
 Magyarországnak adományozhassam, amely nekem az ezek
megszerzésére szükséges eszközöket nyújtotta …”
Gróf Széchényi Ferenc
“… Úgy láttam, nem is lehetne a pénzt … hasznosabban felhasználni, …
 mint, hogy közkönyvtárat alapítok egy településen.”
Andrew Carnegie

Az az aranyszabály, hogy „úgy bánj mással, ahogyan magaddal bánnál” minden kultúrában és vallásban, minden történelmi periódusban erkölcsi alapérték.1 Ennek megfelelően vagy ennek következtében, ma már minden kultúra függ a filantróp2 és a  nonprofit szervezetektől, melyek alapvető elemei a mindenkori civil társadalmaknak. A tradicionális jótékonykodás (filantrópia)  hatékonyan hozzájárul a közbizalom kialakításához és fenntartásához.
Elképzelhető-e, hogy Magyarország jelen történelmi helyzetében is helye legyen a filantrópiának, s ha igen, mekkora lehet ez a szerep? Milyen területeken lehet számítani jelenlétére, pontosabban, ismételt jelentkezésére? Megvan-e számára a megfelelő jogi, kulturális környezet?


Tovább…

A tanulmány eredetileg Museums, Nationality, and Public Research Libraries in Nineteenth-Century Transylvania címmel jelent meg a Libraries & the Cultural Record című amerikai folyóiratban (2006. 3. szám). A szerző megjelenése előtt átnézte a fordítást (Murányi Lajos munkája), az eredeti cikkben is szereplő térképek feliratainak magyarításában közreműködött, a magyar olvasóközönség számára kisebb változtatásokat végzett a szövegben, illetve az egyik jegyzetet ki is egészítette.

A szerk.

A ma Romániához tartozó Erdély soknemzetiségű társadalmában három különböző tudományos könyvtár jött létre szinte egyszerre a tizenkilencedik században, és mind a három nemzeti könyvtárnak nevezte magát. Ezeknek a nemzeti könyvtáraknak nemcsak egy olyan könyv- és kézirat-gyűjtemény volt a modellje, amint ma szokásos, hanem az akkori British Museum mintájára egy olyan múzeumi könyvtár, amely a különféle hordozókon található tudásanyag bemutatását tűzte ki célul.1  Úgy tűnt, hogy a múzeumban működő könyvtár egyszerre a tudományos elit műhelye, a gyűjtemények bemutatásának helye, a presztízs forrása és az olvasóközönség információs forrása is. Ezeknek a múzeumi könyvtáraknak az átalakulása egy olyan feszültség közepette ment végbe, ami a tárgyak széles skáláját egyszerre rendszerezni és bemutatni akaró korai modern törekvés és a 19. század írott nemzeti kultúrájának megteremtésével foglalkozó feladat között mutatkozott.

Tovább…

Magyarsággyűjteményeink megőrzése*

A kanadai magyarsággal foglalkozó okiratok visszanyúlnak a múlt század közepéig, amikor az első magyar bevándorló partot ért Kanada földjén. Ezen dokumentumok magukba foglalják a bevándorlással kapcsolatos hivatalos aktákat, a magyar társadalmi, kulturális, felekezeti forrásanyagokat, a nyomtatásban megjelent kutatók és írók műveit, a kéziratban levő munkáktól a helyi szervezeti és egyéni levéltárak anyagáig. Ezek felkutatása és megőrzése első rendű feladataink közé tartozik.
Tovább…

Jelzések Kárpátalja könyvtárügyéről

E rövid dolgozat csupán közelítési kísérlet a címben jelölt téma magyar vonatkozásainak kidolgozásához, semmint átfogó igényű, kiforrt tanulmány. Megírásához alapot elsősorban a helyszínen szerzett személyes tapasztalatok, benyomások, s a hozzáférhető forrásanyagok szolgáltatták.
Tovább…

Címkék

(1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (7) (12) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (2) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (21) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (3) (1) (4) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (3) (2) (12) (1) (2) (13) (31) (1) (8) (1) (27) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (1) (15) (6) (6) (11) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (7) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (26) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (51) (1) (1) (3) (1) (13) (1) (4) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (1) (4) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (7) (15) (5) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (14) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (4) (12) (5) (6) (3) (2) (13) (5) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (6) (7) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (8) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (2) (1) (1) (1) (14) (5) (1) (2) (1) (1) (18) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (20) (15) (2) (3) (1) (2) (1) (10) (4) (3) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (2) (1) (1) (6) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (3) (6) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (8) (7) (2) (2) (1) (1) (3) (1) (3) (1) (2) (2) (1) (11) (2) (1) (2) (2) (4) (12) (1) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (6) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (1) (1) (2) (3) (2) (7) (4) (1) (2) (1) (1) (34) (2) (1) (26) (4) (1) (1) (5) (1) (9) (1) (3) (1) (20) (1) (7) (4) (2) (2) (4) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (37) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (1) (37) (1) (59) (1) (2) (7) (1) (1) (2) (1) (5) (2) (1) (4) (1) (5) (6) (1) (1) (1) (26) (1) (1) (2) (2) (33) (1) (2) (2) (1) (7) (8) (5) (1) (2) (1) (5) (15) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (16) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (8) (1) (1) (5) (9) (1) (1) (16) (9) (1) (3) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (4) (1) (3) (2) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (17) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (33) (1) (2) (8) (1) (2) (1) (1) (14) (1) (1) (1) (9) (1) (16) (1) (59) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (11) (1) (8) (1) (10) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (6) (19) (8) (9) (1) (1) (2) (4) (1) (10) (1) (1) (12) (8) (3) (4) (1) (4) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (5) (3) (1) (2) (1) (1) (7) (1) (1) (3) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (6) (6) (1) (5) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (13) (2) (1) (1) (1) (4) (16) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (5) (1) (1) (3) (1) (5) (1) (1) (1) (3) (3) (2) (8) (3) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (3) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (14) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (15) (1) (23) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (18) (25) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (4) (2) (2) (5) (6) (1) (2) (2) (3) (1) (2) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (2) (13) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (2) (2) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (12) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (11) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (27) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (20) (1) (19) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (13) (1) (7) (2) (2) (3) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (32) (1) (1) (2) (1) (2) (12) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1)