Címke: személyzet

Módszertani fejlesztések

Áttekintés a munkacsoportok módszertani munkájáról

Egy évvel ezelőtt, 2016 szeptemberében indult a Cselekvő közösségek – aktív közösségi szerepvállalás EFOP-1.3.1-15-2016-00001 elnevezésű uniós projekt a kistelepülések közösségi szerepvállalásának erősítésére, a települések önkormányzatai, kulturális intézményei és a lakosság közötti kapcsolatok és az együttműködési kultúra fejlesztésére. A projekt végrehajtásában közreműködő múzeumi, közművelődési és könyvtári konzorciumi* partnerek a megvalósíthatósági tanulmányban hat hónapos módszertani fejlesztési folyamat lebonyolítását vállalták.
Tovább…

Éberség és káderpolitika az Országos Könyvtári Központ életében

A tanulmány A magyarországi könyvtárügy története a Rákosi-korszakban 1945–1956 című kutatási program keretében készült.

Bevezetés

E folyóirat 2016. évi 1. számában az Országos Könyvtári Központ (továbbiakban OKK) 1945–1949 közötti éveiről, Gál István1 hivatalvezetése, Beöthy Ottó2 elnöksége időszakában folyó tevékenységéről, illetve Telegdi Zsigmond 3 elnöksége alatti évnek az első tíz körzeti könyvtár szervezéséről közöltünk kevésbé közismert részleteket. Akkor, Adalékok könyvtárügyünk homályos éveiről 1945–1949 címmel,4 elsősorban az OKK korai könyvtár-szakmai tevékenységét kívántuk bemutatni, s kevesebb figyelmet fordítottunk arra a mindent meghatározó politikai, ideológiai háttérre, amelynek keretét az 1948 nyarától a Magyar Dolgozók Pártja (továbbiakban MDP) által kialakított sztálinista diktatúra jelentette.
Tovább…

A gazdasági válság elhúzódása egyre kedvezőtlenebb körülményeket okoz a könyvtárak többségének. A csökkenő költségvetés, a fennmaradásért való napi küzdelem hosszú távon a szolgáltatások színvonalának csökkenéséhez vezethet. Szükséges tehát olyan módszerek alkalmazása, amelyek segíthetnek abban, hogy a kiszámíthatatlan külső környezeti hatások ellenére továbbra is megmaradjon a munkatársak motiváltsága, lendülete, kezdeményezőkészsége. A hatékony működés fenntartása érdekében különféle segítő módszerek alkalmazhatók, melyek közül a legújabb lehetőséget a coaching jelenti. Ez az írás arra vállalkozik, hogy a fogalom definíciójának és a könyvtári szakirodalmi jelenlétének vizsgálata után két gyakorlati példa bemutatásával rövid áttekintést nyújtson a módszer lényegéről és alkalmazási lehetőségeiről.
Tovább…

1958. október 1-jén lépett hatályba1 az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) új szervezeti szabályzata, amelynek következtében alapvetően átalakult az intézmény működése. Az igazgatósághoz mindaddig közvetlenül kapcsolódó 18 osztály még az év folyamán – munkafolyamatok szerint – négy főosztály alá szerveződött: I. Modern könyvek gyűjteménye; II. Modern különgyűjtemények; III. Muzeális különgyűjtemények; IV. Könyvforgalmi ügyek. A szervezeti szabályzat szerinti V. főosztály, – amelynek a Sallai István vezette Módszertani osztályra épülve, annak átalakításával, kibővítésével kellett létrejönnie, – 1959. január 1-jével kezdte meg működését Könyvtártudományi és Módszertani Központ néven.2

Előzmények

A könyvtáros szakma itthon is, külföldön is ekkor már jó pár évtizede napirendre tűzte az országos együttműködés és/vagy irányítás struktúráinak és módszereinek megteremtését. Elvben állami szándék, civil (egyesületi) kezdeményezés vagy üzleti megközelítés lehetett domináns. Nálunk inkább az első modell, Nyugaton inkább a mási kettő (vagy variációjuk) érvényesült hosszabb távon.
Tovább…

Az alant olvasható írás alcímében található jelző, tartalmával éles ellentétben, ezúttal komolyan veendő. Vagyis valóban szélhámos összefoglalásról van szó. Szélhámos e munka egyrészt azért, mert nem pontosan meghatározott, a különböző felmérési szabályoknak (reprezentativitás, súlyozottság, a mintavételi előírásoknak való megfelelés, stb., stb.) megfelelő fogalmakkal és eszközökkel dolgozik, mert nem kérdőíves tesztek adatainak elemzésére épül, hanem néhány írásos visszaemlékezésre, javarészt azonban könyvtárosokkal való beszélgetésekre, csevegésekre, anekdotázásokra, illetve meglehetősen szubjektív benyomásokra, sokszor csupán emlékekre, vagy ami még rosszabb, emlékek emlékeire „alapoz”. A szerző mentségére szóljon, hogy viszonylag nagy merítésű anyaggal dolgozott, hisz – önfeledt perceiben szeretné elhitetni magával, hogy néhány évtizeden keresztül személyesen ismert minden magyar könyvtárost – valóban sokakkal beszélgetett, és hát mi másról, természetesen a szakmáról, ezen belül igen gyakran a KMK-ról. De szélhámos e kis dolgozat azért is, mert neveket, mármint a beszélgetőtársak neveit eltitkolja. Teszi ezt két okból is. Egyrészt azért, mert senki sem hatalmazta fel arra, hogy a kötetlen beszélgetés hozadékát közzétegye, másrészt azért, mert persze át-, illetve újrafogalmazta az elhangzottakat, vagyis – lehet, hogy kicsit „meghamisította” őket.
Tovább…

VISSZAEMLÉKEZÉS, ÉS KÖSZÖN­TÉS

A Könyvtári Figyelő szerkesztősége kérésére ragadtam tollat, vagy még inkább azért, mert úgy éreztem, hogy tartozom a szakmának és az ünnepeltnek is „közös múltunk” véleményezésével, ahogyan én látom, láttam, s megéltem aktív éveim időszakában.

A mai könyvtáros-generációnk fiataljai kedvéért bemutatkozásként el kell mondanom, hogy a közös múlt azt a közel három évtizedet jelenti, amit a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár igazgatójaként töltöttem el 1963-tól 1991-ig. Pályám során több aspektusból is módom volt a KMK létét, működését látni, tapasztalni és megismerni. Intézményvezetőként mindenekelőtt a saját könyvtárunk, könyvtárosaink, s a megyei könyvtárhálózat vonatkozásában, később a megyei könyvtárak igazgató tanácsának elnökeként az egész közművelődési hálózatot érintően, majd az OKDT-tagjaként az egész magyar könyvtárügy érdekében végzett munkáját, teljesítményét. A kezdetektől közel fél évszázad választ el, kizárólag megélt tapasztalataimra, s emlékeimre támaszkodva idézem, idézhetem fel azt, amit ma is lényegesnek, és igaznak érzek. A hosszú idő és a magas kor selejtezi, szűri az emlékeket, de talán megvan az az előnye, hogy az igazán fontosak és értékállók maradnak meg. Visszaemlékezésről lévén szó, ez szükségszerűen szubjektív lesz. Ezt vállalnom kell, de mivel a különszám bizonyára tartalmaz még hasonlóan szubjektív írásokat – az egészből valós kép bontakozhat ki.
Tovább…

Mint oly sokan mások a szakmából, én is egyetemistaként hallottam először a Könyvtártudományi és Módszertani Központról, vagy ahogy már akkor is emlegették, a KMK-ról. A hatvanas évek eleje volt ekkor, fiatalok voltunk, akárcsak maga az intézmény. Tanáraink, néha idősebb társaink szavai nyomán valamiféle misztikus ködben lebegett a szemünk előtt az épület, és az abban folyó munka. Némelyekről legendákat és anekdotákat meséltek, amelyeket – mivel közelebbről nem ismertünk senkit, semmit – vagy elhittünk, vagy nem. Olykor-olykor egy-egy kötelező vagy aján-lott olvasmány szerzőjét azonosítottuk, de emlékezetem szerint személyes kapcsolatba a KMK egyik munkatársával sem kerültem. Mire végeztünk (1966-ban történt), mégiscsak tudatosult ben-nünk, hogy a Könyvtártudományi és Módszertani Központ a hazai könyvtári élet egyik igen fon-tos elméleti és gyakorlati műhelye. Olyan műhely, ahol a lendületes fiatalok és a tapasztalt idő-sebbek jól összeforrt, egymást kiegészítő csapatként munkálkodnak a magyar könyvtárügy kor-szerűsítéséért, az élenjáró módszerek széles körű megismertetéséért. Formálódó, gazdagodó szak-könyvtárának állományára a fővárostól távol élő könyvtárosok is támaszkodhattak, hiszen nem-csak szakbibliográfiai összeállításaival, hanem kölcsönző szolgálatával is segítette a vidéki kollégákat.
Tovább…

A KMK és én

Nem vagyok emlékező típus, mivel tudom, a memória igen csalóka, ezért a szerkesztőségnek kétszer is kellett kapacitálnia, hogy a Könyvtártudományi és Módszertani Központról szóló ösz-szeállításba írjak valamit. Amikor elkezdtem gondolkodni, hogy mit is kéne a számítógépbe pö-työgtetni, rájöttem: nem kell emlékeznem! Hű maradhatok önmagamhoz, és bár szubjektív leszek, mégiscsak tényekről fogok írni, hiszen könyvtárosságomat, könyvtári szakképesítéseimet kizáró-lag a KMK-nak köszönhetem.
Bő két év segédmunkálkodás után kerültem 1961 januárjának első napjaiban részmunkaidős rak-tárosnak a szegedi Somogyi-könyvtárba, és – gondolom, a pálya elnőiesedése miatt is – még az év őszén beiskoláztak a két és fél éves KMK-s könyvtárosképző szaktanfolyamra. Indexemet még Sebestyén Géza írta alá, az 1964. március 7-i keltezésű bizonyítványt pedig Barabási Rezső szig-nálta. A középfokú tanfolyamokat 1959 őszén indította meg az intézet, először kétéves időtar-tammal. Az első tanmenetekről nincs tudomásom, de két évvel később igazán jól kidolgozott tan-tervvel és jól használható tankönyvekkel találkoztam. Könyvtártan, könyvismeret, irodalomisme-ret, címleírás, osztályozás, neveléslélektan és természetesen ideológiai tantárgyak szerepeltek a gyakorlatra fölkészítő gépírástanulás mellett, és valamelyes nyelvi képzést is kaptunk a szakszö-veg megértéséhez. Alaposan átgondolt, megszervezett (már ekkor több mint 30 különböző tan-könyv, füzet állt rendelkezésre) tanfolyamon vehettem részt, ami megfelelő módon fölkészített a pályára.
Tovább…

Emlékeim a KMK-ról

Húsz éve vagyok nyugdíjban, és bár nem szakadt meg a kapcsolatom a könyvtáros-társadalommal, különösen pedig a volt munkahelyemmel, mégis sok, saját könyvtáros múltammal kapcsolatos, emlékezésre érdemes esemény kihullott a memóriámból.
Ahhoz, hogy hitelessé tegyem mondandómat, szükségem lenne azokra az irományokra, amelyek a KMK-val és munkatársaival való kapcsolatomat, kapcsolatunkat dokumentálhatnák. Ezek – ter-mészetesen – a Megyei Könyvtárban maradtak, ahol most zajlanak a Tudásközpontba való átköl-tözés munkálatai, a terep tehát nem alkalmas a dokumentumok felkutatására (talán nem lett volna felesleges összehívni egy memória-frissítő beszélgetésre az egykori „prominens” kollégákat.)

A negyven évből kb. 35 évet számlál a mi kapcsolatunk. Igazából akkor kezdődött, amikor az Egyetemi Könyvtárban töltött 17 év után belecsöppentem a közművelődési könyvtárügybe. Úgy emlékszem, hogy az egyetemi könyvtárak körében nem volt olyan ázsiója a KMK-nak, mint a közművelődési könyvtárak világában. Talán, mert az egyetemi környezetben nagyobb volt a szu-verenitás? Az is lehet, hogy tévedek, és mindössze arról van szó, hogy a megyei könyvtárba igaz-gatónak kerültem, és ebből a sarzsiból pedig más kapcsolatok épültek, mint az egyetemiből. Igaz, egy időben az egyetemi könyvtárban igazgató-helyettes is voltam, és ebben a minőségemben – az igazgató helyettesítése címén – sokszor kellett a fővárosba utaznom, de a megbízatásaim inkább a minisztériumba, a Kovács Máté-féle tanszékre, a szakterületi központ szerepét betöltő Országgyű-lési Könyvtárba és más nagykönyvtárakba szóltak, nem a KMK-ba. Arra sem emlékszem, hogy a KMK munkatársai gyakorta megfordultak volna a Pécsi Egyetemi Könyvtárban. Rémlik, Papp István járt ott.
Tovább…

Emléknyomok

Tóth Gyula a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Könyvtár- és Információtudományi Tanszékének vezetője volt 1973 és 2004 között. Szabó Ervin-díjas és MKE-emlékérmes könyvtáros.

Könyvtáros eszmélésem és a KMK nagyjából egyidős: 1958–59-re datálom őket. 1961 elejéig a szakirodalomból ismerhettem a KMK megalakulását, de a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárba kerülésem, módszertani cso-portvezetői, majd igazgatóhelyettesi mivoltomból fakadóan egész szakmai időszakom egybekap-csolódott a KMK-val. Mivel pályám két szakaszra bontható, kapcsolatom is e szerint alakult a KMK-val, illetve a munkatársakkal.
Az első szakasz (1961–1973) a hálózatszervezés, a végén a nagyobb közművelődési könyvtárak problematikája mentén alakult. 1960. december 1-jén történt munkába állásom első mozzanata a falusi könyvtárak tanácsi kezelésbe adásának levezényléséhez kapcsolódott. Majd felismerve, hogy ez nem oldja meg a kis települések könyvellátásának gondját, más utakat kellett keresni, ehhez Vas megye az ún. szentgotthárdi korszerűsített letét kísérletével kapcsolódott. Később mi is orientálódtunk a kiskörzeti megoldás felé, és mi is sóvárogtunk a bibliobuszért. Az élet a járási szintű (manapság kistérségi) ellátást igazolta. A bibliobuszról is megtudtuk a szakirodalomból, hogy az nemcsak állandó könyvtárral nem rendelkező terepen, de jól felhasználható a kiskönyvtá-rak állománycseréjéhez is, tehát a kettő összekapcsolható – mint Sebestyén Géza tervezte a ’40-es években. Természetesen mindent a KMK védőszárnyai alatt tettünk, baráti konzultációk és terep-munka keretében.


Tovább…

Nem szívesen írok visszaemlékezést, pedig a legtöbb ember (így én is) idős korában leginkább a régmúlt idők történéseiről mesél, azért is mert fiatalabb barátai és ismerősei (talán) azt várják, remélik tőle, hogy érdekes, netán tanulságos történeteket hallhatnak. Mindezideig sikerült ellen-állnom a saját magam és mások csábításának, hogy megírjam, és meg is jelentessem visszaemlé-kezéseimet. Mások hasonló publikációit is fenntartásokkal és viszolygással olvasom, mivel a gyakran túlzott szubjektivitás soha nem vonzott. A másik ok: kicsodát érdekelhetnek igazán és őszintén a mai világban az én életem történései? Egy ember voltam azon kevesek közül, akit soha senki nem bántott egy olyan korban, amelyben a háború, a forradalom, a politikai és társadalmi rendszerváltás és azok hordaléka volt a meghatározó, és a bántás és  intolerancia sokak számára rövidebb-hosszabb ideig természetes életmódnak számított. Cselédgyerekként a családban, majd kezdő könyvtárosként Békéscsabán, később három évtizedig igazgatóként a veszprémi könyvtár-ban elsősorban megértést és támogatást, segítőkészséget és szeretetet kaptam. Törekvéseimet, munkámat elismerték, magasabb pozíció, nagyobb presztízsű lehetőség soha nem csábított. Aktív dolgozóként és ma nyugdíjasként is azt csináltam, amit igazán szerettem. Izgalom és szenzáció tehát sehol. Harmadik ok is van: soha eszembe nem jutott, hogy valaha bárkit érdekelhet az én életsorsom, így életutamról és tevékenységemről egyetlen feljegyzést nem készítettem. Az időbe-ni és más tévedés lehetősége tehát az életkorommal egyenes arányban növekszik. A közelmúltban is barátaim olyan eseményekre hívták fel figyelmemet, amelyeknek valaha ugyan részese voltam, de már régen kiestek emlékezetemből.
Tovább…

A könyvtári terület 2003–2007 közötti stratégiájának negyedik, a könyvtárosi életpálya vonzóbbá tételével foglalkozó stratégiai bizottsága küldetésnyilatkozatában a következőket fogalmazta meg: a könyvtárosnak, az információmenedzsernek rendelkeznie kell a legújabb szakmai ismeretekkel a dokumentum- és információszolgáltatás területén, és az ismeretek mellett olyan speciális tudásnak is birtokában kell lennie, amely empatikussá teszi a hátrányos helyzetű könyvtárhasználókkal történő foglalkozásra1. A bizottság munkatervének2 a könyvtáros pályán való működéssel foglalkozó fejezete célul tűzte ki a könyvtárossal szemben megfogalmazott szakmai elvárások tisztázását. E szakmai elvárások egyik lehetséges mérőműszere az a CERTIDoc-nak nevezett európai uniós minősítési rendszer, amelynek időről időre frissített útmutatója, a CERTIDoc-ot tartalmazó LIS3 Euroguide 2006 végétől már magyarul is hozzáférhető, használható, alkalmazható4.
A minősítési rendszer első csírái Franciaországban bújtak elő5: a francia könyvtáros egyesület, az ADBS már 1995 és 1998 között olyan útmutatókat állított össze, amelyek nemzeti szinten összesítették a szakma, vagyis a könyvtári és információs szolgáltatások jellemző munkaköreit és tulajdonságait. 1997-ben az Információs Egyesületek Európai Tanácsa (ECIA)6 DECIDoc néven projektet kezdeményezett, majd az Európai Közösség Leonardo da Vinci programja keretében anyagi támogatást is szerzett ehhez. 1998 és 2001 között a projekt keretein belül először Európa teljes területére kiterjedő felmérést készítettek azokról a kompetenciákról7, amelyeket a könyvtári és információs szakemberek munkájuk során hasznosítanak8. A felmérés remek lehetőséget biztosított az európai szakmai szervezetek közötti kapcsolatfelvételre, a minősítéssel kapcsolatos rendszeres kommunikáció kialakítására.
Tovább…

A magyarországi könyvtárak humán erőforrás gazdálkodása*

„A szervezetben rejlő tudás hordozói az emberek,
 így a tudásalapú szervezeti működés alappillére elsősorban
 az emberi erőforrás.”
(Bencsik Andrea)

Ma már Magyarországon is egyre több vezető fordít megkülönböztetett  figyelmet az emberi erőforrással való gazdálkodásra. Tisztában vannak vele, hogy  az általuk irányított szervezet sikerességét alapvetően meghatározza, hogy milyen felkészültségű, mennyire motivált  emberekkel dolgoznak. Tudják, hogy intézményük  sikerességben  döntő szerepe van annak, hogy az ott dolgozók szeretik-e  a munkájukat, lojálisak-e a szervezethez.
Az alkalmazottak akkor teljesítnek jól, ha elkötelezettek az intézményük iránt és sajátjuknak tekintik annak céljait. Ehhez olyan szervezeti kultúrára van szükség, amely a bizalomra, a segítőkészségre és az egymásra figyelésre épít.
A könyvtárosoknak – a társadalom többi csoportjához hasonlóan –  folyamatosan alkalmazkodniuk kell a társadalmi, gazdasági, kulturális környezetben lezajlott változásokhoz. Meg kellett tanulniuk pl. a szolgáltatásaik reklámozását, a fenntartói és egyéb forrásokból megszerezhető költségekért való lobbizást, a pályázatírást, vagyis a  hatékony könyvtári marketinget.
Az elmúlt években  több könyvtárban is elkezdődött a teljes körű minőségbiztosítás (TQM) rendszerének bevezetése és az ezt segítő folyamatos önértékelés kialakítása. A TQM nem más, mint egy intézmény napról napra történő továbbfejlesztése annak érdekében, hogy szolgáltatásai egyre jobban kielégítsék a használók elvárásait. Az önértékelés a szervezet rendszeres, szisztematikus átvilágítása a vezetés, a szolgáltatáspolitika, a  stratégia, az emberi erőforrások, társadalmi elvárások stb. alapján. (Zalainé, 2000)

Tovább…

A belső kommunikáció

A szerző a linköpingi egyetem munkatársaként 1989-bon készítette el az alábbi jelentést egy három éven át tartó, öt ország, különbázó könyvtártípusaira kiterjedő, részben kérdőíves, részben interjúkra alapuló kutatásáról. A vizsgálat elsődleges célja az volt, hogy a helyzet felmérésével, bemutatásával segítse a skandináv tudományos könyvtárak belső kommunikációját. A kutatási jelentés megjelent a linköpingi egyetemi könyvtári publikációk sorozatban, s 1991-bon elkészült a magyar fordítása is.
Tovább…

Címkék

(1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (7) (12) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (2) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (21) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (3) (1) (4) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (3) (2) (12) (1) (2) (13) (31) (1) (8) (1) (27) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (1) (15) (6) (6) (11) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (7) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (26) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (51) (1) (1) (3) (1) (13) (1) (4) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (1) (4) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (7) (15) (5) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (14) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (4) (12) (5) (6) (3) (2) (13) (5) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (6) (7) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (8) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (2) (1) (1) (1) (14) (5) (1) (2) (1) (1) (18) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (20) (15) (2) (3) (1) (2) (1) (10) (4) (3) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (2) (1) (1) (6) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (3) (6) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (8) (7) (2) (2) (1) (1) (3) (1) (3) (1) (2) (2) (1) (11) (2) (1) (2) (2) (4) (12) (1) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (6) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (1) (1) (2) (3) (2) (7) (4) (1) (2) (1) (1) (34) (2) (1) (26) (4) (1) (1) (5) (1) (9) (1) (3) (1) (20) (1) (7) (4) (2) (2) (4) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (37) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (1) (37) (1) (59) (1) (2) (7) (1) (1) (2) (1) (5) (2) (1) (4) (1) (5) (6) (1) (1) (1) (26) (1) (1) (2) (2) (33) (1) (2) (2) (1) (7) (8) (5) (1) (2) (1) (5) (15) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (16) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (8) (1) (1) (5) (9) (1) (1) (16) (9) (1) (3) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (4) (1) (3) (2) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (17) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (33) (1) (2) (8) (1) (2) (1) (1) (14) (1) (1) (1) (9) (1) (16) (1) (59) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (11) (1) (8) (1) (10) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (6) (19) (8) (9) (1) (1) (2) (4) (1) (10) (1) (1) (12) (8) (3) (4) (1) (4) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (5) (3) (1) (2) (1) (1) (7) (1) (1) (3) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (6) (6) (1) (5) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (13) (2) (1) (1) (1) (4) (16) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (5) (1) (1) (3) (1) (5) (1) (1) (1) (3) (3) (2) (8) (3) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (3) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (14) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (15) (1) (23) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (18) (25) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (4) (2) (2) (5) (6) (1) (2) (2) (3) (1) (2) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (2) (13) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (2) (2) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (12) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (11) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (27) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (20) (1) (19) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (13) (1) (7) (2) (2) (3) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (32) (1) (1) (2) (1) (2) (12) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1)