Címke: olvasástörténet

A Nemzeti Casino

A közel 200 éves Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ (MTA KIK) hazánk tudományos életének egyik kiemelkedő központja, forrása. Feladatköre, eszköztára napjainkban is folyamatosan bővül, változik a kor kihívásaihoz igazodva. A legfrissebb tudásanyag gyűjtése, rendszerezése és hozzáférhetővé tétele mellett a muzeális, művelődéstörténeti értékkel bíró állományrészek feldolgozása, digitális rekonstrukciója is folyamatos. A könyvtár egyik ilyen különleges figyelmet érdemlő dokumentum-együttese a múlt században feloszlatott Nemzeti Casino1 (NC) könyvtára. Éppen hetven éve, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 1945-ben átvette ezt az örökséget, melynek elektronikus és történeti feldolgozása most kutatói ösztöndíjpályázat keretében valósul meg.

A Nemzeti Casino története

A 19. század elején Magyarországon a városi polgárság nyelve a német volt; a magyar nyelv főleg csak a falusi udvarházakban volt használatos, így a különböző társadalmi osztályok egymástól elszigetelten éltek. Ezt a helyzetet próbálta orvosolni Széchenyi István, amikor az 1825–27-es országgyűlésen 1825. november 3-án felszólalt a magyar nyelv ügyében. Ez volt az az időszak, amikor Pest – Pozsonnyal szemben – fejlődésnek indult, és Széchenyi felismerte ezt, főbb reformgondolatai ide köthetők.
Tovább…

Hódmezôvásárhelyi társadalmi egyletek

Barátné Hajdu Ágnes kismonográfiája
Örökölt téma. A szerző édesapja, dr. Hajdu Géza, a közelmúlt magyar könyvtárügyének egyik jeles személyisége az elsők között foglalkozott érdemben a hajdani olvasókörök és a különféle egyesületi könyvtárak már-már elfelejtett élettörténetével Hódmezővásárhely példájából kiindulva. Szegeden 1977-ben látott napvilágot a Somogyi-könyvtár kiadásában a Vásárhelyi egyletek és könyvtárak, 1827–1944 című értekezése, amelynek bevezető, első része voltaképpen országos áttekintést adott, s számba vette az egyleti, olvasóköri mozgalom hazai jellemzőit, társadalmi meghatározottságát és nemzetközi összefüggéseit, kitért a könyvtárak szerepének, működésének általánosítható vonásaira.
Tovább…

MONOK István
A művelt arisztokrata : a magyarországi főnemesség olvasmányai a XVI–XVII. században / Monok István.– Budapest : Kossuth ; Eger : EKF, 2012. 470 p. (Kulturális örökség, ISSN 2063-5257)
ISBN 978-963-09-7051-8

Az 1526. évi vesztes mohácsi csata következményeként három részre szakadt ország fővárosa, Buda török kézre kerülésével együtt megszűnt a központi hatalom a királyi Magyarországon. Ennek hosszú évszázadokon át igen komoly hatása volt a hazai műveltség alakulása szempontjából is. Mivel a magyar kultúra számára a királyi udvar összefogó, irányító centrumként már nem létezett, ezért a kulturális élet irányítását a megszűnt központ helyett egyes főúri udvarok vették át és látták el. Az egyházi élet támogatása mellett birtokközpontjaikban iskolákat hoztak létre és működtettek, illetve esetenként nyomdákat is alapítottak, ekképpen megőrizve és támogatva a magyarországi könyves műveltséget a 16–17. század során.

Átfogó, összegző tanulmánykötetében a szerző, Monok István ennek, a magyarországi kultúra irányításában és gondozásában meghatározó szerepet betöltő főnemességnek a könyves műveltségét, könyvgyűjtési, valamint olvasási szokásait mutatja be. A tanulmánya megírásához nélkülözhetetlen adatok döntő részét a több évtizede a szegedi tudományegyetem keretében még a Keserű Bálint irányításával megindított tudományos műhelynek Monok István saját közreműködésével is végzett levéltári forráskutatásai szolgáltatták. E szellemi központ az archívumokban feltárt részeredményeket az Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez sorozat keretében több mint két évtizeden át számos kötetben publikálta.
Tovább…

ADAM, Christian : Lesen unter Hitler : Autoren, Bestseller, Leser im Dritten Reich /Adam Christian. – Berlin: Galiani, 2010. 383 p.
ISBN 978-3-86971-027-3

Golo Mann szerint a nemzeti szocializmus a “világról, az emberről és a történelemről alkotott tanok kiagyalt rendszere volt; hamis tudomány, hamis vallás, melyben sokan komolyan hittek” (Németország története 1919–945. 121. p.). Ez a nézetrendszer az országot (1938-ig Harmadik Birodalom, 1939-tól már Nagynémet Birodalom) polgárai legalábbis úgy hitték,  talpra állította, hogy ezután soha nem látott gyilkos háborúhoz, összeomláshoz és pusztuláshoz vezesse alattvalóit.
Szakmai tudatunk mélyül, ha megnézzük, mit adott az olvasni vágyók kezébe a rendszer, s ebből mit olvasott szívesen a német közönség. Adam könyvének. legalább két fontos előzményét említjük az olvasás vaskos német kézikönyvét (Handbuch Lesen, 1999.), mely tömör olvasástörténeti fejezetet is kínál, már korábban ismertettük (Fordulópont, 2001. 1. sz.), viszont a műben gyakran hivatkozott alapvető monográfia, Jan-Pieter Barbian Literaturpolitik im “Dritten Reich” (1995.) című megkerülhetetlen műve eddig nem került a hazai olvasó látószögébe. (Új változata: Literaturpolitik im NS-Staat von der Gleichschaltung bis zum Ruin. 2010.)
Tovább…

Sajtóügy: hírlapok és folyóiratok

Szekfű Gyula programadó írása60 szerint a „ma meginduló folyóirat legelsősorban az értelmiségnek immár évtizedes, a háborúban megindult katasztrófájával lesz kénytelen foglalkozni”. Mégis – szerinte – a feladat tágabb: a „művelt értelmiség csak központi bázis lehet, melyről mondanivalónkat a nemzeti társadalom minden rétegébe elvezessük. […] A nemzeti kultúra […] nem lehet többé főiskolai végzettséghez kötve, néhány ezer család tulajdona s ezért minden  eszközt meg kell ragadnunk, hogy a társadalom lényegében minden rétegéhez eljusson e mondanivaló. Az olvasók körének kiterjesztése bizonyára nehézségeket fog okozni az első időben. […] Szélesebb körökhöz nem szólhatunk akadémiai magasságból”, ezért új „írásmódra” van szükség. Összességében a cél nem „ismeretek terjesztése”, hanem a társadalom életében meghatározó kérdések „olyan taglalása, hogy lényegük megvilágosodjék s az olvasó a kérdések rengetegében eligazodjék”. A társadalmi összetartozás erősítése érdekében vállalt feladatok: „lelki kapcsolat” a Trianon által „leszakított testvérekkel”, „szociális megértés” és a magyar kultúra („egyetlen kincsünk”) védelme. Mindezt „európai szellemben” s nem „néhány száz vagy ezer műveltnek, hanem a nép széles rétegeinek” kínálva. Ha utóbbiak nem részesednek e kultúrából, „úgy elhomályosul a jövő és elvész a nép”. E cizellált és metaforikus mondatok mögött ott a szerkesztő aggodalma, tényleg képes-e túllépni egy folyóirat – és szélesebben: az igényes kultúra – a „műveltek” szűk körén? Mi, ki – és milyen célból – alakítja jobbra a jövőt?
Tovább…

Leletmentés: Fülöp Géza posztumusz könyvéről

FÜLÖP Géza
Olvasás, kultúra és könyvkiadás Magyarországon a felvilágosodás idején és a reformkorban, 1772–1848 / Fülöp Géza. – Budapest : Hatágú Síp Alapítvány, 2010. 249, [18] p. (A könyves szakképzés füzetei ; 17.)
ISBN 963-7615-57-3

A könyvkereskedői szakképzést fenntartó és annak intézményét, a Gutenberg János Szakközépiskolát működtető Hatágú Síp Alapítvány 2004-ben indította el A könyves szakképzés füzetei című sorozatát. A megjelent kötetek – nem is füzetek, hanem inkább könyvek – elsősorban az iskola különböző képzési formáihoz kapcsolódó tantárgyak elméleti vagy gyakorlati kérdéseit fejtik ki; tankönyvek, ugyanakkor nem egy munka az összefoglaló monográfia igényével tárgyalja a könyvkultúra egyes kérdéseit. A figyelemre méltán számot tartó vállalkozás 17. sorozati számot viselő terjedelmes egysége is ezek csoportjába tartozik, ugyanakkor egyfajta szellemi leletmentés, Fülöp Géza 1995. június 7-én megvédett akadémiai doktori értekezését teszi szélesebb körben hozzáférhetővé. Annak idején még az Akadémiai Kiadó tervezte az Olvasási kultúra és könyvkiadás Magyarországon a felvilágosodás idején és a reformkorban (1772–1848) című disszertáció kiadását, a cég átalakulása, privatizálása azonban a Tanár Úr életében meghiúsította megjelenését. Özvegye, a közelmúltban elhunyt F. Csanak Dóra és a Kovács Máté Alapítvány Kuratóriuma, közelebbről Hangodi Ágnes és Tóth Gyula szorgalmazta a kézirat közreadását, amelyre végül a Hatágú Síp Alapítvány vállalkozott a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesületének anyagi támogatásával.


Tovább…

SZABÓ G. Zoltán
Kölcsey Ferenc könyvtára és olvasmányai / Szabó G. Zoltán.– Budapest : OSZK ; Gondolat, 2009. –182 p.
(Nemzeti téka, ISSN 1586 1163)
ISBN 978-963-200-569-0

Ritkán esik meg, hogy egy éven belül két olvasástörténeti kötet is napvilágot lásson, de 2009-ben ez fordult elő az Országos Széchényi Könyvtár és a Gondolat Kiadó (most már) közös sorozatában, a Nemzeti tékában, amelyben tíz év alatt húsz kötet jelent meg. (Az sem gyakori, hogy két ilyen kiváló műről készüljön iker-ismertetés.) Az itt bemutatásra és ajánlásra kerülő könyvek Boka László és Kégli Ferenc sorozatszerkesztők keze munkáját dicsérik. A recenzens a terjedelem adta keretek között elsősorban informatív kíván lenni, mintsem kritikus vagy elemző, mivel mind a szerzők, mind tárgyuk iránt elfogult.
Tovább…

Francia könyvek Magyarországon a felvilágosodás korában
GRANASZTÓI Olga
Francia könyvek magyar olvasói : a tiltott irodalom fogadtatása Magyarországon, 1770–1810 /
Granasztói Olga. – Budapest : OSZK : Universitas, 2009. – 319 p. (Res Libraria, ISSN 1788-2311 ; 3.)
ISBN 978-963-200-570-6

Az Országos Széchényi Könyvtár az Universitas Kiadóval közösen 2006-ban indította el Res Libraria elnevezésű sorozatát. A vállalkozásban PhD vagy akadémiai doktori disszertációként benyújtott könyv- és könyvtártörténeti, olvasástörténeti monográfiák látnak napvilágot, az egyes kötetek tudományos fedezetét ennek megfelelően hosszú évekig tartó alapkutatások jelentik. 2006-ban Viskolcz Noémi tette közzé Reformációs könyvek. Tervek az evangélikus egyház megújítására című, illetve alcímű kötetét; 2008-ban látott napvilágot Heltai Jánostól a Műfajok és művek a XVII. század magyarországi könyvkiadásában (1601–1655) és 2009-ben vehették kézbe az érdeklődők Granasztói Olga kutatásainak összegzését: Francia könyvek magyar olvasói. A tiltott irodalom fogadtatása Magyarországon 1770–1810.
Tovább…

A 19. században és a 20. század első felében az illemmel kapcsolatos irodalom a magánéleti viselkedés szabályait foglalta össze mint egyfajta belépőt az úriemberek világába. A művelt ember fogalma nem kimondottan irodalmi vagy egyéb műveltséget jelölt, sokkal inkább annak a szabályrendszernek az ismeretét, amely a viselkedésre vonatkozó és követendő normákat szabályozta. Az illemtankönyvek ebben a korban a legfontosabb társas cselekvések színtereként a családot, a társaságot, valamint a köztereket nevezték meg, szinte teljesen figyelmen kívül hagyva a hivatás és munka helyeit. Utóbbit pótlandó, bizonyos foglalkozások gyakorlóinak külön viselkedési tanácsadót adtak ki, így pl. a színészeknek,1 papoknak,2 hivatalnokoknak.3
A 18. és a 19. század elején az illemtankönyvek inkább a társadalmi normákra és szabályokra helyezik a nagyobb hangsúlyt, később, különösen a 20. században az egyéni célokat megvalósító sikeres viselkedés kérdése kerül előtérbe. Ezek a könyvek, mint a szabályokat közlő szövegek általában, tiltásaikkal árulják el a legtöbbet a ténylegesen létező szokásokról és viselkedésmódokról, így például az olvasmányok kiválasztása kapcsán.
Tovább…

Az olvasástörténet üzenetei

Lassan öt éve, hogy a szakmával csak áttételesen, többnyire a szaksajtó útján tartok kapcsolatot. Az utóbbi időben ezekben tallózva az a benyomásom alakult ki, mintha csupa Bernstein lenne a hangadó; nem a zeneszerző és karmester, nem is a sakkozó, hanem Eduard, akinek szállóigévé lett mondása szerint: “A mozgalom minden, a vég¬cél semmi.” (Németül jobban hangzik: “Das Endziel ist nichts, die Bewegung alles”.) Miközben egyre több és számomra egyre érthetetlenebb számítástechnikai és menedzsment-cikk jelenik meg, a végcélról, az olvasóról, kiszolgálásáról kevés szó esik. Eddig abban a tudatban éltem, hogy a könyvtár jelenlegi és jövőbeli, valóságos és lehetséges olvasóiért van. Röviden: mintha az eszköz lenne a cél.
Ezért fogadtam el a felkérést, hogy olvasástörténetről beszéljek, mert az olvasóról, az olvasásról szólhatok, vagyis a könyvtár emberi oldaláról.*
Ha jól értem a vándorgyűlés szervezőit, a délelőtti program a könyvtár történetiségéről szól. Tehát a 21. század könyvtárát a reneszánsz évben a rendszeresen megújuló egyetemes könyvtár reinkarnációjaként kezelik. A tizennégy évvel ezelőtti vándorgyűlésen, szintén itt Vas megyében, Körmenden volt szerencsém kifejteni, hogy “a könyvtárak egyidősek az emberiség történetével, tehát az emberiség tudatos korszaka és a könyvtár, a történelem és a könyvtár egymástól elválaszthatatlanok.” Hozzátettem még, hogy “amíg a könyvtár őshivatását teljesíti az emberek számára, addig mindig megtalálja a technika és az információhordozók új kihívására is a választ, s azok nem sírásói, hanem segítői lesznek feladata teljesítésében.”1
Az olvasástörténet segítségével ez a hitem azóta még inkább erősödött. Sajnos, az utóbbi évek Magyarországán mindenki azt akarja elhitetni velem, hogy a történelem vele kezdődött.
Tovább…

Nézetek a női olvasásról Magyarországon

Fülöp Géza 1986 és 1994 között vezette az ELTE Könyvtártudományi Tanszéket, olyan időben, amikor kétféle “rendszerváltoztatás” is történt Magyarországon, a kétségtelenül fontosabb politikai-társadalmi mellett ekkoriban integrálódott a számítástechnika a könyvtárak mindennapi munkájába. Ezekre a nagy jelentőségű átalakulásokra és kihívásokra a felsőoktatásnak, azon belül a könyvtárosképzésnek is megfelelő válaszokat kellett adni. A Tanár Úr az 1990-es évek elején az oktatás tartalmi és infrastrukturális megújításán dolgozott, illetve új posztgraduális képzési formákat kezdeményezett és indított el. Ekkor létesült a könyvtörténet-könyvmuzeológia szak, melynek alapításával kettős célja volt: egyrészt úgy gondolta, hogy az átalakuló tudományos képzéssel, a meginduló doktori iskolával lesz majd összekapcsolható, másrészt pedig a régi, 1800 előtti állománnyal rendelkező bibliotékák könyvtáros szakképzettséggel már rendelkező munkatársai számára kívánt kellő elméleti és gyakorlati ismereteket nyújtó szakot teremteni. A négy féléves képzéshez kiváló tanári gárdát szervezett, csak azokat említve, akik már nem lehetnek közöttünk: a Tanár Úr adta elő a 16–18. századi könyvkultúrát tárgyaló tanegységet, Soltész Zoltánné volt az oktatója az antikváknak és a 16–17. századi könyvművészetnek, Bogdán István vezette be a hallgatókat a papírkészítés és vízjelkutatás rejtelmeibe, Haiman György a könyvnyomtatás és a könyvillusztráció technikáját, valamint a könyv tipográfiai megformálásának elméleti és gyakorlati tudnivalóit ismertette, a 18. században kialakuló folyóiratokat és a sajtót pedig Kókay György mutatta be.
Ennek a képzésnek voltam magam is hallgatója. A tanulmányoknak annak rendje és módja szerint szakdolgozat írásával kellett zárulnia és amikor felkerestem Fülöp Gézát elképzelésemmel – Sándor István munkásságáról kívántam diplomamunkát írni –, ő javasolta, hogy bibliográfiai érdeklődésemnek megfelelően foglalkozzam a felvilágosodás korában kiadott könyvek előszavaival, ajánlásaival, ugyanis azokban nem ritkán olvasmányokat ajánló könyvjegyzékek is találhatók. Így készítettem el szakdolgozatomat Szerencsi Nagy Istvánról, aki egy 1783-ban megjelent, női olvasóknak szánt német erkölcstani munka fordítója volt, és az eredeti mű bibliográfiai tételei mellé terjedelmes, több mint 80 művet tartalmazó, a magyar olvasóközönség számára összeállított ajánlóbibliográfiát készített.
Tovább…

Olvasók és olvasmányaik a 18. században

RAABE, Mechtild : Leser und Lektüre im 18. Jahrhundert. Die Ausleihbücher der Herzog August Bibliothek Wolfenbüttel ; 1714-1799. 1-4. Saur , München, 1989. XCVI+533, 714, ?, ? p.*
 

Grandiózus olvasástörténeti vállalkozás: részletesen dokumentálni és elemezni egy nagykönyvtár használatát folyamatosan, a 18. század 85 évén keresztül, az olvasók személye és társadalmi összetétele, ill. a kölcsönzött könyvek jellege szerint. Kevés könyvtár van a világon, amelyben megvannak az előfeltételei az ilyen felmérésnek; a wolfenbütteli Herzog August Bibliotheknak megvoltak rá a lehetőségei, és élt is velük.
Tovább…

Címkék

(1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (7) (12) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (2) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (21) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (3) (1) (4) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (3) (2) (12) (1) (2) (13) (31) (1) (8) (1) (27) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (1) (15) (6) (6) (11) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (7) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (26) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (51) (1) (1) (3) (1) (13) (1) (4) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (1) (4) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (7) (15) (5) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (14) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (4) (12) (5) (6) (3) (2) (13) (5) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (6) (7) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (8) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (2) (1) (1) (1) (14) (5) (1) (2) (1) (1) (18) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (20) (15) (2) (3) (1) (2) (1) (10) (4) (3) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (2) (1) (1) (6) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (3) (6) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (8) (7) (2) (2) (1) (1) (3) (1) (3) (1) (2) (2) (1) (11) (2) (1) (2) (2) (4) (12) (1) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (6) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (1) (1) (2) (3) (2) (7) (4) (1) (2) (1) (1) (34) (2) (1) (26) (4) (1) (1) (5) (1) (9) (1) (3) (1) (20) (1) (7) (4) (2) (2) (4) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (37) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (1) (37) (1) (59) (1) (2) (7) (1) (1) (2) (1) (5) (2) (1) (4) (1) (5) (6) (1) (1) (1) (26) (1) (1) (2) (2) (33) (1) (2) (2) (1) (7) (8) (5) (1) (2) (1) (5) (15) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (16) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (8) (1) (1) (5) (9) (1) (1) (16) (9) (1) (3) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (4) (1) (3) (2) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (17) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (33) (1) (2) (8) (1) (2) (1) (1) (14) (1) (1) (1) (9) (1) (16) (1) (59) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (11) (1) (8) (1) (10) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (6) (19) (8) (9) (1) (1) (2) (4) (1) (10) (1) (1) (12) (8) (3) (4) (1) (4) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (5) (3) (1) (2) (1) (1) (7) (1) (1) (3) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (6) (6) (1) (5) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (13) (2) (1) (1) (1) (4) (16) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (5) (1) (1) (3) (1) (5) (1) (1) (1) (3) (3) (2) (8) (3) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (3) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (14) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (15) (1) (23) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (18) (25) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (4) (2) (2) (5) (6) (1) (2) (2) (3) (1) (2) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (2) (13) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (2) (2) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (12) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (11) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (27) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (20) (1) (19) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (13) (1) (7) (2) (2) (3) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (32) (1) (1) (2) (1) (2) (12) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1)