Címke: életrajz

2. rész: Összehasonlító elemzések, felhasználási területek*

4.   Magyar biográfiai indexek

A hazai életrajzi indexek közül kettőnek az áttekintésére vállalkozunk. A Magyar Életrajzi Kalauzhoz (MÉK) hasonló, átfogó országos/nemzeti indexről van szó mind a Hungarika Névkataszter, mind pedig a Magyar Életrajzi Index (MÉI) esetében. Nincs tudomásunk olyan működő és hozzáférhető rendszerről, amely e korszerű műfaj keretei között tárná fel egy település vagy tájegység személyiségeit, illetve tematikus biográfiai indexek munkálatairól sem értesültünk. Ez különösen azért szomorú, mert Bényei Miklós már közel negyedszázada felhívta a figyelmet helyismereti vonatkozásban a műfaj alkalmazásában rejlő gazdag lehetőségekre.76
Tovább…

Varga Ildikó

(1937–2018)

Ő is elment. 81. életévében, súlyos betegségével folytatott küzdelem után, 2018. március 10-én elhunyt Varga Ildikó, a Könyvtári Intézet ny. főtanácsos tudományos kutatója.

Meghatározó egyénisége volt a feldolgozó könyvtárosok táborának. Munkásságának középpontjában a katalogizálással kapcsolatos módszertani és oktatási tevékenység állt. Méltán nevezhetjük a formai feltárás egyik „nagyasszonyának”.

Varga Ildikó 1937. július 16-án született a Sopron megyei (ma Vas megyéhez tartozó) Bük községben, MÁV-tisztviselői családban. Általános és középiskolai tanulmányait az Alföldön, Mezőtúron végezte. Az érettségi után, 1956-tól 1960-ig a mezőtúri városi könyvtárban dolgozott segédkönyvtárosként. 1959-ben kezdte meg tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar–könyvtár szakán, ahol 1965-ben szerzett magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári és könyvtárosi oklevelet.

1970 májusában az MTA Izotóp Intézetének Tájékoztatási Csoportjában vállalt munkát: az Izotóptechnika c. folyóirat szerkesztése mellett a csoporthoz tartozó könyvtárban katalógusszerkesztői feladatokat is kapott. 1970. december 1-jén, az OSZK-ban térhetett vissza teljesen eredeti foglalkozásához: először helyettesként, majd kinevezett könyvtárosként alkalmazta őt a könyvtár a Könyvek Központi Katalógusánál, ahol nemcsak a gyakorlati munkában, de a katalógus házi szabályzatának kidolgozásában is részt vett.

Az ott töltött hét esztendő után, 1977-ben kérte át őt a Könyvtártudományi és Módszertani Központ.

Az 1970‒1980-as évek a könyvtári katalogizálás megújításával teltek: ekkor tértünk át az „ISBD”-nek nevezett, új nemzetközi katalogizálási szabályrendszer alkalmazására. Bevezetésének előkészítéséhez, a könyvtárak felkészítéséhez, a formai feltárás átalakításának módszertani irányításához, az új szabályok oktatásához rátermett, elméleti és gyakorlati ismeretekkel is rendelkező munkatársra volt szükség, és a KMK Varga Ildikóban megtalálta a megfelelő embert. Ildikó a megelőlegezett bizalomnak az évek során maximálisan megfelelt.

1977. április 1-jével került át az OSZK-ból a KMK Könyvtártechnológiai Osztályára, rögtön a „mélyvízbe”: az év nyarán országos tanácskozásra került sor a könyvek bibliográfiai leírásának szabályzattervezetéről, amelynek szervezésében a KMK részéről ő vett részt.

1977 nyarától kezdve 1983-ig tartott az a program, amelyben a KMK lefordíttatta és közreadta az IFLA által kiadott katalogizálási útmutatókat, a kiadványsorozatot Ildikó gondozta. Ezzel párhuzamosan elkezdődött az ún. nem hagyományos dokumentumok ISBD-alapú leírását tárgyaló útmutatók kidolgozása. Ildikó nemcsak az irányítója volt a munkálatoknak, hanem az útmutatók kidolgozásából is kivette a részét: az ő munkájaként készült el a mozgóképek, a hangfelvételek és az állóképek bibliográfiai leírásának útmutatója. A hangfelvételek útmutatóját angolul is kiadta a KMK, és 1981-ben az AIBM budapesti konferenciája elé terjesztette, sőt: egy külföldi egyetem könyvtárosi fakultása kötelező tananyaggá tette hallgatói számára.

A formai feltárás és katalógusszerkesztés segítéséhez a Könyvtáros c. folyóiratban Ildikó négyrészes cikket írt „Mi legyen a katalógusokkal” címmel 1981-ben, „A leíró katalógusok továbbépítése” címmel útmutatója jelent meg 1982-ben, valamint több gyakorlati segédletet is összeállított (pl. a római katolikus egyház latin szertartású liturgikus műveinek egységesített címéről, a személynevek változatairól készítendő utalókról.). Ő szerkesztette-gondozta az IFLA által kiadott „Names of persons” magyar kiadását is.

Az új szabályoknak a könyvtárak katalógusépítési munkájára gyakorolt hatásáról az illetékesek (az OSZK, a KMK, az MKE) értekezleteket, tanácskozásokat is szerveztek. Ezek közül az elsősége miatt kiemelkedő szerepe volt az 1981 szeptemberében Kecskeméten tartott tanácskozásnak, amelyen Varga Ildikó „Az új bibliográfiai (katalogizálási) szabványokról és alkalmazásukról” címmel tartott előadást.

Az 1990-es évek második felében, a Magyar Szabványügyi Hivatal átalakulása következtében megváltozott a könyvtári szabványok készítésének rendje: a szakma által újonnan létrehozott szabványosítási bizottság támogatására, a szakmai szabályzatok készítésének koordinálására Könyvtári Szabványosítási Irodát létesített az OSZK, a KMK keretében, amelynek a vezetője Varga Ildikó lett.

Ezzel összefüggésben szervezte meg a KMK 1997-ben a „Feldolgozók fóruma” c. országos szakmai megbeszélést, ahol egyebek mellett a könyvtári szabványosítás időszerű kérdéseiről is szó esett.

A szabályzatok és útmutatók gondozása, valamint a szabványosításban való szakértői részvétel mellett kiemelkedően fontos feladat volt a hazai gyakorló és leendő könyvtárosok felkészítése a feldolgozó munka megváltozására. A KMK által szervezett továbbképző tanfolyamok központi szereplője lett Varga Ildikó, akinek a könyvtárosok megszámlálhatatlan sokasága vált a tanítványává e tanfolyamok, majd a középfokú könyvtárosképzés, valamint az 1990-es évek elejétől kezdve a Kossuth Lajos Tudományegyetemnek az OSZK-ban szervezett humán informatikai kihelyezett levelező tagozatán (utóbb két tanévben Debrecenben a KLTE Matematikai és Informatikai Intézete által átvett tagozaton), továbbá az Eötvös József Főiskola budapesti kihelyezett tagozatán folyó képzés keretében.

A tanfolyamok tankönyvet és segédanyagokat is igényeltek. Ildikó szerkesztésében, illetve összeállításában példatárak és feladatgyűjtemények jelentek meg a katalogizálás oktatásához, illetve „Az iskolarendszeren kívüli könyvtári szakképzés füzetei” c. sorozatban a Könyvtári Intézet 2001-ben közreadta „A formai feltárás alapjai” c. tankönyvét.

Varga Ildikó közben, az 1980‒1990-es években az országot is járta: a szakfelügyeleti vizsgálatok, továbbképzések és konferenciák, valamint a vidéki kiszállások alkalmával folytatott konzultációk, tanácsadó és oktató tevékenység révén meghatározó alakjává vált a könyvtárak katalogizálási-katalógusszerkeszési munkájának.

Kiemelkedő szakmai tevékenységét 1990-ben Szabó Ervin-emlékéremmel ismerték el.

2002-ben vonult nyugdíjba, de oktató tevékenységét még több éven át folytatta.

Kedves egyéniségét, okos tanácsait már egy ideje nélkülözzük, és immár őt magát is elvesztettük. Emlékét megőrizzük.

Rácz Ágnes

Elhunyt Kondor Imréné (Ziegler Éva)

(1930. április 24. – 2018. március 11.)

 

Kondor Éva nagyszerű volt: éles, villámgyors gondolkodás, széles műveltség, humor jellemezte. Tudott szenvedélyes és öntörvényű lenni, mint az igaz emberek, hisz számára annak megvédése, amit kigondolt, létszükséglet volt, nem váltogatható „harisnya”. Szenvedett a szabályrágó figuráktól, a fűrészpor-stílustól, amely pedig („aktív”) életében inkább szabály, mint kivétel volt.

A bölcsészkar elvégzése után szakmai pályáját a Budapesti Műszaki Egyetem Könyvtárában (BMEK) kezdte. Itt ismerte meg leendő (második) férjét, a filozófus-politikus-könyvtárigazgató Kondor Imrét (1911–1990). Ragyogó párt alkottak: aki szerencsés ember megfordult otthonukban, elámult kiérlelt világlátásukon. Éva zsidó családi hátteréből hozott európai liberalizmusa és férjének népi származásán (apja kovácsmesterként dolgozott) alapuló, Szókratésszel dúsított életbölcsessége olyan szervesen fonódtak egymásba, tetézve irdatlan, ám szervesült műveltséggel, mintha soha nem lett volna e hazában (az oly káros) ún. népi – urbánus ellentét.

1956 után Kondor „bukott”, miután – politikai nyomásra – maga kért fegyelmit maga ellen. A rendszer megpróbálta eltaposni, de volt kollégái kitartottak mellette: titokban havonta gyűjtöttek számára. 1958-tól már az Országos Pedagógiai Könyvtárban dolgozott, onnan ment nyugdíjba 1976-ban a tudományos osztály vezetőjeként. Kondor 1957. novemberi elbocsátása után Éva is otthagyta a BME Könyvtárát, és az orvostudományi könyvtárban helyezkedett el. 1963-ban házasodtak össze, fiuk 1964-ben született.

1958-ban a nemzeti könyvtár szakmai vezetését Sebestyén Géza vette át főigazgató-helyettesként – a főigazgató a korábbi oktatási miniszterhelyettes, Jóború Magda lett –, így jöhettek az OSZK-ba a szakmai szlengben dívó elnevezés szerint a „Sebestyén-hölgyek”: Fügedi Péterné, Kondor Imréné és Szilvássy Zoltánné. Közülük Éva a Könyvtártudományi és Módszertani Központot erősítette a hetvenes évek közepéig, a legendássá vált, Papp István vezette korszakban. Dolgozott a Könyvtártudományi Szakkönyvtárban, majd a Tudományos és Szakkönyvtárak Módszertani Osztályán Bereczky László, Horváth Tibor, Sárdy Péter és mások társaságában. Ezután elfogadta a központi szolgáltatásokért felelős Fügediné Péterné főosztályvezető hívó szavát, s átvette az OSZK Könyvek Központi Katalógusának irányítását. Ha csinálni kell, akkor elsősorban javítani: talán így rekonstruálható az, amibe fejszéjét vágta. Az osztályhoz csatolt, addigra elaggott Országos Gyarapodási Jegyzék (1961–1975) havi füzeteinek sem kumulációja, sem éves mutatója stb. nem volt, itt gyógyító sebészkés kellett. Az Országos Gyarapodási Jegyzék megszüntetésével egyidejűleg egy fontosnak ítélt szegmenset emelt ki, amely vonatkozásában viszont a teljes értékű könyvtári szolgáltatás mintáját tette közzé. Ez volt a Külföldi Társadalomtudományi Kézikönyvek című országos gyarapodási jegyzék. Érdemes hozzátenni, hogy kiváló segítőként mellette állt Horváth Magda (1914–2005), aki – számos korábbi nagyszerű tette mellett – ezért is külön dicshimnuszokat érdemelne.*

1984–1985 fordulóján, az OSZK Budai Várba költözésekor Éva végezte a központi katalógusok költöztetésének megszervezését. Érdemes feljegyezni egyedülálló teljesítményét: úgy költöztette a milliós cédulavagyont, a sok ezer katalógusfiókot, hogy az egyik nap a Pollack Mihály téren becsomagolt cédulaanyag másnap az új vári katalógusszekrényben máris kereshető lett.

Több tucat publikációja mindig világos, célratörő szöveget jelentett. A nemzetközi konferenciákon Prágától Berlinig olyan emlékeket hagyott, amelyekből későbbi hazai látogatók is profitáltak. Éva adott instrukciót, kihez érdemes fordulni, ki az „emberszabású” lény az adott helyen. Amikor 1988-ban nyugdíjba vonult,   megkapta a megérdemelt Szabó Ervin-emlékérmet,  és ha netán erről kérdezték, szelíd mosollyal  bizonyára csak azt kérdezte volna: És a férjem?!

Ezután kizárólag a családnak élt. Férjével „nyitott házat” tartottak fenn: a tisztességes emberek jövetelének örültek, okos mondanivalóval, mellbevágó felismerésekkel, derűvel látták el őket. Csodálatos stílusban beszéltek egymással: volt ebben szerelem, cirógató évődés, szellemi „ostorpattogtatás”…

Éva őszinte barátja volt Kondor első házasságából származó fizikus fiainak, Imrének és Andrásnak, s mindvégig igaz anyaként, odaadó lelkesedéssel támogatta Ádám fiuk zeneszerzői ambícióit.

Idősebb korában az olvasás és a zene mellett a bridzs kötötte le, hisz ez társaságot jelentett: miközben hajdani kollégáival, barátaival – Gerő Verával, Papp Istvánnal, Szűcs Jenőnével – verték a „blattot”, értékelhették a világ folyását is. 88-ik születésnapja előtt ment el. Teljes életet élt: örömök és küzdelmek, munkák és vívódások, csalódások és beteljesülések egyaránt alakították feledhetetlen egyéniségét.

Éva egyénisége ritka erős fényforrás volt: most már csak tiszta emléke világíthat bele hajdani tisztelői bánatába.

S. P.

Vértesy Miklós (1907-1991)

Eőzmények

Rendhagyó sorozatunk befejező részéhez érkezett. Amikor a Könyvtári Figyelőben másfél esztendővel ezelőtt Voit Krisztina (1940–2010), az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar (ELTE BTK) Könyvtártudományi Tanszéke2 egykori vezetőjének, a Könyvtártudományi doktori program alapítójának hagyatékában fellelt, szakmánk meghatározó személyiségeivel – valószínűleg az 1980-as évek derekán3 – készült, eddig publikálatlan pályainterjúk szerkesztés utáni közlését4 elindítottuk, csak remélni tudtuk (az azóta folyamatosan érkező visszajelzések alapján már bebizonyosodott) széles körű szakmai érdeklődést.
Tovább…

Goriupp Alisz emlékezete*

Hivatali felettese, Györke József főigazgató jellemezte e szavakkal Goriupp Aliszt 1945-ben, amikor soron kívüli előléptetésre terjesztette fel a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának, az Országos Széchényi Könyvtár felettes szervének. A méltatás jól ragadja meg személyiségének alapvető, lényegi elemét, amely egyébként nemcsak Goriupp Aliszra (1894–1979) vonatkoztatható, bizonyos értelemben szakmánk, hivatásunk ideáltípusa meghatározásának is felfogható, így logikailag végiggondolva az állítást, megkockáztathatjuk a kijelentést, miszerint benne tisztelhetjük pályánk ideájának megtestesülését.
Tovább…

Legvégül a tópart

Legvégül a tópart : (Ön)életrajz két kézre / Rózsa György, Rózsa Dávid ; [a névmutatót kész. Pásztor Angelika, Rózsa Dávid] – Bp. : MTA Könyvtár és Információs Központ ; KSH Könyvtár, 2014. – 262 p. : ill. ; 22 cm
ISBN 978-963-235-465-1

Az év elején jelent meg Rózsa Györgynek (1922–2005), az MTA Könyvtár 1960–1996 közötti főigazgatójának életrajza az MTA Könyvtár és Információs Központ és a KSH Könyvtár közös kiadásában. Unokája, Rózsa Dávid készítette el ezt az életútinterjún alapuló szöveget, melyet eddig publikálatlan családi fényképek és dokumentumok, több mint négyszáz tételes bibliográfia és névmutató egészít ki.
Tovább…

Szinnyei és követôi

A Magyar Könyvtárosok Egyesületének Bibliográfiai Szekciója fontos feladatának tekinti a hazai könyvtártörténet jeles személyiségei emlékének ápolását, ezért kerek évfordulók alkalmával emlékülés keretében tiszteleg életművük előtt. Az 1994-ben indított „Emlékezzünk jeles elődeinkre!” című konferenciasorozat előadásait kezdetben szakfolyóiratokban publikálták, majd 2000-től az Országos Széchényi Könyvtárral együttműködve önálló kötetekben jelentetik meg.

A hazai könyvtáros-társadalom 2013-ban emlékezett meg id. Szinnyei József (1830–1913) halálának 100. évfordulójáról, mely alkalomból a hagyományoknak megfelelően az MKE Bibliográfiai szekciója az OSZK-val karöltve tudományos konferenciát rendezett, melyhez a Szinnyei-életmű főbb állomásait bemutató kamara-kiállítás is kapcsolódott. Az ülésszak előadásainak szerkesztett szövegét a Nemzeti téka sorozat 30. tagjaként, Szinnyei és követői címen közreadott kötetben olvashatjuk. Az emlékkönyvben a Szinnyeivel foglalkozó tanulmányok mellett helyet kapott még néhány 20. században alkotott bibliográfus munkásságát bemutató írás is.
Tovább…

A témaválasztásról

Írásomban azt szeretném összefoglalni, milyen szakmai és egyetemi erőkkel kellett megküzdenie Kovács Máténak a képzés fennmaradásáért, a lépéstartásért, fejlesztésért. Arra voltam kíváncsi, mit jelentenek a sorok, amiket 1970-ben írt.
Tovább…

Dr. Somkuti Gabriella (1929–2013)

 

Tisztelt gyászoló gyülekezet!*

Most, amikor itt állunk kolléganőnk, dr. Somkuti Gabriella könyvtáros és művelődéstörténész ravatala előtt, önkéntelenül is eszünkbe jut Pál apostol szava:  Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Mert meggyőződéssel vagyunk afelől, hogy Somkuti Gabriella élete és alkotó tevékenysége teljes volt, mindent lezárt és elrendezett maga körül.
Tovább…

Dr. Balázs Sándorné dr. Veredy Katalin (1934–2013)

Dr. Balázs Sándorné dr. Veredy Katalin (ahogy a szakma ismerte: Veredy Kata) 1934-ben született könyvtáros szülők gyermekeként. Édesapja Veredy (Witzmann) Gyula 1937-től vezetőségi tagja, majd 1938–1942 között főtitkára volt a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének.
Tovább…

Posztumusz interjú Veredy Katalinnal

A súlyos betegség következtében 80. életévében, 2013. november 13-án elhunyt Veredy Kata 1971-től csaknem négy évtizeden át közvetlen munkatársam, a Parlamenti könyvtár történetének megírásában pedig szerzőtársam volt.
Tovább…

Kovács Máté és a Magyar Enciklopédia*

Elöljáróban

Kovács Máté viszonylag rövidre szabott életútja sikerekben és eredményekben gazdag volt; szakmai munkálkodásának megannyi kezdeményezése – értelemszerűen többé-kevésbé megváltozott formában – még ma is, negyven évvel halála után a hazai könyvtárügy számos területén megfigyelhető. Vagyis munkássága – és még inkább személyes példája, szakmai elkötelezettsége, humánuma – korántsem csak a tudománytörténet része, hanem napjaink magyar könyvtárügyében megkerülhetetlenül jelenlévő és érzékelhető entitás. Ugyanakkor természetesen akad pályafutásában olyan elem is, amelyben csupán az előkészítő munka alapjait tudta lerakni, a ténylegesen kifejlődött és megvalósult forma jól érzékelhetően más lett, mint ahogyan annak idején elgondolta. Szakirodalmi munkásságában, elméleti fejtegetéseiben arra figyelmeztette olvasóit, hogy a jelenségeket történetiségükben kell vizsgálni, a szakmai koncepciók és tettek elválaszthatatlanok egyrészt saját koruk szakmapolitikai paradigmáitól, másrészt pedig a szakmai intézményrendszert determináló politikai, gazdasági és társadalmi közegtől.
Tovább…

Kovács Máté és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete

Mindazok körében, akik kicsit is érdeklődnek a magyarországi könyvtári kultúra közelmúltja iránt vagy éppen személyesen is részesei voltak a korabeli történéseknek, közismert, hogy Kovács Máté jó ideig egyik vezetője, alelnöke volt a Magyar Könyvtárosok Egyesületének. Szerteágazó munkásságának ez a területe azonban gyakorlatilag feltáratlan. Most sem igen vállalkozhattam többre, mint a jelenleg rendelkezésre álló, hozzáférhető források alapján rövid, az emlékülés behatárolt időkeretei miatt is szükségszerűen vázlatos áttekintésre.* Sajnálatos tény, hogy az MKE és elődje, a Szabó Ervin Kör irattári anyaga1 meglehetősen hiányos, és az OSZK Kézirattárában fellelhető Kovács Máté-fond2 szintén
hézagos a vonatkozó témakörben. Mindazonáltal a kéziratos kútfők és az egyidejű folyóirat-közlemények lehetőséget kínálnak a legfontosabb mozzanatok felvillantására, Kovács Máté és az egyesület, illetve a kör viszonyának érzékeltetésére, mélyebb elemzésre és behatóbb értékelésre viszont aligha van idő és tér.
Tovább…

Kereszty István emlékezete

A magyar irodalom sok évszázados fejlődését gyakran kézfogások szakadatlan láncolataként jellemzik, amelyben nemzedékről nemzedékre, közvetlen személyes kapcsolatokon, „kézfogá­sokon” keresztül hagyományozódik át a tradíció és az írói küldetéstudat. Úgy gondolom, szakmánk históriájára is érvényes ez a metafora. A gyűjtemény és a feladatok állandósága mellett a könyvtárosok személye ugyan szükségszerűen változik, azonban a könyvtár mint intézmény önnön létét tenné kérdésessé, ha megszakadna a generációk közötti folyamatosság, a nemzedékek párbeszéde. A szakmai fogások könyvből el nem sajátítható fortélya vagy az adott bibliotékára jellemző, a külső szemlélőnek egyébként nem ritkán irracionális elemeket is tartalmazó, a múltból eredeztethető napi rutinja csak a könyvtárosok közvetlen személyes kapcsolatából – kézfogásából – ismerhető meg és ez örökítheti át egyrészt a munkakultúrát, másrészt az intézmény saját ethoszát.
Tovább…

Bevezetés

A mai könyvtárosoknak a XIX. századi magyar bibliográfiák történetéből leginkább a század második felében‒vége felé (és a XX. századra is átnyúlóan) tevékenykedő nagy bibliográfus-triász, Szabó Károly (1824–1890), Szinnyei József (1830–1913) és Petrik Géza (1845–1925) neve jut eszébe. Az utókor szemszögéből nézve ez nagyon is helyes, hiszen egyrészt műveik mind a mai napig használatosak, másrészt pedig azért, mert nemzeti irodalmunk könyvészeti feldolgozása érdekében végzett példaértékű munkásságuk számos követőre talált. Mindazonáltal a bibliográfiatörténetben az ő nagyságuk mindenképpen jogosan, ám mégis kissé méltatlanul feledtet el többeket, elődöket és kortársakat egyaránt. Egyikük a mindhármukkal kapcsolatba hozható Kertbeny Károly (1824–1882), akinek gyakorlati könyvészeti tevékenysége tulajdonképpen torzó maradt, így valóban nem tekinthető olyan nagy hatásúnak, mint a „három nagy”-é, de törekvései, bibliográfusi küldetése és bibliográfiaelméleti alapozása kétségkívül érdemes arra, hogy a XXI. századi modern és teljesítménycentrikus világ is emléket állítson neki.
Tovább…

SZABÓ Károly
Napló és tanulmányok / Szabó Károly ; utószó
Bartók Katalin. – Kolozsvár, Kriterion, 2011. 205 p.
ISBN 978732610039

Címünk természetesen idézet – a találó verssor Jakab Ödön erdélyi költő azon költeményében olvasható, amelyet idősebb kortársa, Szabó Károly történész és bibliográfus elhunyta után három nappal, 1890. szeptember 4-én írt.1 Hasonló hangnemben, mély tisztelettel írhatott volna másokról, a magyar nemzeti bibliográfia alapozó és mindmáig alapvető alkotásainak összeállítóiról, Petrik Gézáról és Szinnyei Józsefről is. Hiszen mindhármuk munkásságát a magyar kultúra, a tágan értelmezett magyar irodalom iránti odaadó alázat, a szinte hihetetlen szorgalom jellemezte.
Szabó Károly halálának kétszázadik évfordulójáról folyóiratunk (kissé megkésve) a 2011. évi első számában megemlékezett; Szabó Sándor invenciózus tanulmányában összefoglalta az eddigi, meglepően ritka életrajzi kutatások eredményeit is.2 A tagadhatatlanul csekély érdeklődés okán érdemes elgondolkodnunk, és mindenképpen – ezért is! – nagyon kell örülnünk annak, hogy a közelmúltban, 2010-es impresszummal (tehát lényegében jubileumi kiadványként) a kolozsvári Kriterion Kiadó gondozásában napvilágot látott Szabó Károly írásaiból egy érdekes és színes válogatás. A mintegy kétszáz oldalas kötet igazi ajándék: ajándék a magyar könyvtárügy és bibliográfiai irodalom múltjával foglalkozóknak (kutatóknak, oktatóknak, diákoknak, olvasóknak), valamint a hazai historiográfia művelőinek, kedvelőinek.
A könyv valójában nem most, hanem jóval korábban született, valamikor az 1970–80-as években. A kolozsvári Egyetemi Könyvtár magasan képzett munkatársa, Váczy Leona (hivatalos nevén: Váczy Kálmánné Zachariás Lenke) szorgos könyvtári és levéltári gyűjtőmunkával ekkortájt (vagy ezt megelőzően) állította össze az anyagát, ekkor írta meg a bevezető esszét „hőse” életútjáról és tevékenységéről, elkészítette a szó- és helynévjegyzéket, továbbá a névmutatót is. Kiadót azonban nem talált; hosszú ideig a rendszerváltást követően sem. Halála (1995) után másfél évtized telt el, míg végre a munka megjelenhetett. Az opus viszontagságos sorsáról és a szerkesztő egyéb publikációiról az igen tárgyilagos utószó3 tájékoztat, ennek szerzője Bartók Katalin, aki igaz hálával és meleg szeretettel idézi fel édesanyja, Váczy Leona alakját, személyiségét.


Tovább…

Sallai István a falusi könyvtárügyről*

Elöljáróban

Témaválasztásomkor abból indultam ki, hogy Sallai István 17 évi néptanítói és azzal járó népművelői tevékenység után, a falut jól megismerve került a minisztériumba, szinte rögtön a Népkönyvtári Központhoz, amelynek feladata lett a körzeti könyvtárak további szervezése, működtetése. A körzeti könyvtár a falu könyvellátására született. Sallai István ily módon falusi könyvtárak szervezésével kezdte könyvtárosi pályafutását. A megtalált Sebestyén-tervek, iratok segítségével ezt ismerte meg elsőként a könyvtárosságból. A hivatalszervezés és -vezetés mellett az lett az első dolga, hogy megtanulja a falusi könyvtárak működtetéséhez szükséges ismereteket, majd jó tanítóként mindenkinek közérthetően továbbadja frissen elsajátított ismereteit. Így vált a korszak könyvtárosainak tanítómesterévé.


Tovább…

Horváth Tibor (1935–2011)

„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl;
Hanem lerázván, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé finomul,
Mely fennmarad s nőttön-nő tiszta fénye
Amint időben, térben távozik;
Melyhez tekint fel az utód erénye:
Óhajt, remél, hisz és imádkozik.”
(Arany János)*

Horváth Tibor vérbeli könyvtáros volt. Tiszta, szigorú, céltudatos, küzdeni akaró és tudó. Erős, jó ember: tele hittel, bátorsággal, lendülettel. Ugyanakkor humánus, hisz semmi emberi nem volt idegen tőle. Szerény, noha büszkélkedhetett volna sikereivel. Jó tanító, jó mester.
Újító, szemléletet formáló, nagyszerű tudós. Példa volt, értékőrző, lehetetlen volt nem tanulni tőle, nem figyelni rá. Kristálytiszta logikájával, hihetetlen tudásával mintegy varázsütésre eloszlatta bennünk a kételyeket, megerősített hitünkben, erőt adott mindennapi viaskodásunkhoz.
Őt tartom mindmáig az egyik legnagyobb mesteremnek. Nemzedékeket tanított, formált, magával ragadó módon, olykor finom humorral, és mindig türelemmel, alázattal.


Tovább…

A felsőfokú magyar könyvtárosképzés több mint egy évszázadra tekinthet vissza. Mégis bizonyos, hogy mint szinte minden igazi szakmában, tudományágban (stb.), a professzionalitás csak jódarab idő után válik uralkodóvá, normává, mércévé, megkerülhetetlen valamivé. A könyvtár szakot végzett, valóban profi könyvtárosok első igazi nemzedéke, a késő húszas, kora harmincas évek nagyjai (épp csak szemelgetve az immáron legendás nagy nevek közt: Papp István, Kiss Jenő, Zircz Péter, Futala Tibor, Horváth Tibor, Bereczky László, Takács Miklós, Varga Béla stb., stb., stb. stb.) voltak. A professzionalitás követelményére mint pontot az i-re a könyvtári törvény tette ki, kimondván, hogy könyvtáros az, akinek (többek közt persze) könyvtár szakos diplomája van. De természetesen a korábbi generációk rendre autodidakták voltak. A legnagyobb, legjelentősebb, meghatározó – minden tekintetben, oktatásban, publikációkban, gyakorlatban, könyvtárvezetésben meghatározó óriások (nem túlzás a szó) – rendre autodidakták voltak. Nem volt könyvtár szakos diplomája sem Szabó Ervinnek, sem Kovács Máténak, sem Sallai Istvánnak, sem… Hadd, ne soroljam szakmánk legnagyobb képviselőinek nem is olyan rövid névsorát.
Tovább…

Ki is volt Szabó Károly?

Bevezetés

Hazánkban a 19. század utolsó évtizedeiben nemzeti múltunk feltárása és megismerése a közérdeklődés középpontjába került. Ennek az elvárásnak elsődlegesen a nemzet szellemi értékeinek, az addig megjelent magyar nyomtatványtermésnek a bibliográfiai számbavételével lehetett megfelelni. Ezen túlmenően a kor uralkodó szellemi áramlata, a pozitivizmus is igényelte az egyes tudományok területén a széles körű adatgyűjtő, tényfeltáró munkák készítését.
Ebben az időben az élénk és gazdag irodalmi élet mellett a tudományok is gyors fejlődésnek indultak, s ezzel összhangban jelentős könyvkiadói és könyvkereskedői tevékenység bontakozott ki. Mindezek együttes hatására az 1800-as évek utolsó évtizedeiben egymás után készültek és jelentek meg a ma is nélkülözhetetlen, alapvető retrospektív nemzeti könyvészetek.
Ezek a munkák elsősorban a nagy „triász” tagjai, Szabó Károly (1824–1890), Petrik Géza (1845–1925) és Szinnyei József (1830–1913) fáradhatatlan tevékenységének köszönhetők. Közülük Szabó Károly volt az, aki elsőként készítette el a legkorábbi korszakra vonatkozó retrospektív nemzeti bibliográfiánkat, a Régi Magyar Könyvtárat. A szélesebb közvéleménynek csupán e fő művéről van ismerete, pedig rendkívül szerteágazó és sokoldalú munkásságot fejtett ki, korának elismert tudósa volt. Rendes tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, a Magyar Történelmi Társulat választmányának, s nyilvános rendes professzora a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemnek. Rendkívül gazdag történészi életművet hagyott az utókorra, több történeti munkája ma is forrásként szolgál a korszak kutatói számára. Mindezeken túl többek között Szophoklész, Euripidész drámákat fordított, gyűjtötte és kutatta a magyar népköltészet emlékeit, s ő volt az első magyar helynévgyűjtő.

Pályaszakaszok: jogász, tengerész, hellenista, történész, tanár, könyvtáros

Szabó Károly 1824. december 14-én született a Békés megyei Kőröstarcsán, ahol apja református lelkész volt. Itt töltötte gyermekéveit, s itt végezte elemi iskoláit. Középiskolai tanulmányait a híres debreceni református kollégiumban folytatta, itt hallgatta „felsőbb tanulmányait”, a jogot és bölcseletet 1839 és 1842 között. Itteni tanárai közül különösen Péczely József, a történelem és görög nyelv tanára volt rá nagy hatással, ő keltette fel benne a történelem és a hellén irodalom iránti érdeklődést.
Debrecenből Késmárkra utazott jogot és német nyelvet tanulni, ahol Hunfalvy Pál volt a tanára. 1843-ban-ban jogi vizsgát tett, s rövid ideig joggyakornokként is dolgozott. Hamar ráébredt azonban, hogy a jogi pálya nem neki való: egy szegény asszony holmiját kellett volna elárverezni, de ő megsajnálta, s mindenét visszaadta: „Én az ügyvédi diplomát akkor a láda fenekére csaptam, nem is vettem soha többé elő” – írta visszaemlékezéseiben.1
Tovább…

A külföldi és a hazai nyomdászattörténet-írás kezdetei

A külföldi szakirodalomban a nyomdászattörténeti írások tulajdonképpen a16–17. század fordulójától jelentek meg, de a téma tudományos feldolgozásának igénye a nyomdászat feltalálásának 200. évfordulója kapcsán vetődött fel komolyabban. Ekkorra már elegendő idő telt el ahhoz, hogy a legkorábbi nyomtatványokat és az azokat előállító tipográfiákat kellő történelmi távlatból lehessen szemlélni nem utolsósorban azért is, mert a 17. század derekának kiadványai már nagyon sok tekintetben eltérőek voltak az ősnyomtatványoktól. 1640-ben a lipcsei nyomdásztársaság hívta fel a jelentős német városokban dolgozó kollégák figyelmét a közelgő jeles jubileumra – 1540-ben még csak a wittenbergi officinákban emlékeztek meg Gutenberg neve napján a nagy eseményről – és az ünnepi rendezvények megszervezése mellett alkalom kínálkozott vonatkozó tudományos könyvek közzétételére is. Strassburgban még ebben az esztendőben napvilágot látott feltételezhetően Johann Adam Schragius tollából egy tipográfia-történeti munka, a Historia typographiae. Szintén 1640-ben határoztatott el, hogy össze kellene állítani az első nyomtatványok jegyzékét. Ettől kezdve a külhoni szakirodalom folyamatosan gyarapodott történeti munkákkal, illetve különféle elrendezésű és rendeltetésű könyvjegyzékekkel.
A mohácsi vész után három részre szakadt Magyarországon azonban a 17. század derekán nem csupán a nyomdászat volt még fejletlenebb, mint Európa szerencsésebb, nyugati felében, de a pezsgő tudományos élet feltételei sem voltak adottak.
Tovább…

Kovács Máté és a tehetséggondozás

Az MKE 2009. évi vándorgyűlésének központi témája a tehetséggondozás volt. A következő két tanulmány a Társadalomtudományi szekció és a Kovács Máté Alapítvány közös rendezvényén hangzott el 2009. július 10-én a Méliusz József Megyei Könyvtárban.

„A tehetség az eredetiségből származik; ez pedig nem egyéb, mint
a gondolkodás, látás, értelmezés és ítélés különleges módja.”
 (Guy de Maupassant)1

Kovács Máté életpályája, sokoldalú szakmai tevékenysége során különös hangsúlyt kapott a tehetséggondozás kérdése. Diákként, majd szakemberként közvetlenül is átélhette a tehetség és tehetséggondozás előnyeit pl. a Collegium Hungaricum Szövetség ösztöndíjasaként, Hankiss János professzorral való kapcsolatában, a debreceni Nyári Egyetem szervezésekor, és ezeket megtapasztalva felismerte kiemelt jelentőségét. Ennek elméleti megfogalmazását követően mindenképpen reálisan és hatékonyan ültette át a gyakorlatba elképzeléseit.
Hazai és nemzetközi tapasztalatai hatással voltak ez irányú tevékenységének eredményeire, melyek munkásságának szinte minden területén kimutathatóak, így kezdetben a középiskolai tanárként vezetett önképzőkörök hatékony működésében is.
Kovács Máté 1931. szeptember 1-jétől lett a Nyíregyházi Államilag Segélyezett Ágostai Hitvallású Evangélikus Kossuth Lajos Reálgimnázium helyettes tanára, ahol az első tanévben a nyíregyházi egyetemi és főiskolai hallgatók Szabolcs vezér bajtársi törzsének törzsfője volt. Szervezett egy dísz- és egy kultúrtáborozást, ahol megnyitóbeszédeket mondott, továbbá az iskola liceális előadássorozatában Az írói egyéniség és a modern szépirodalom címen tartott előadást.2
Tovább…

Talán az alkalom jellege megengedi*, hogy egy személyes emlékkel kezdjem a mondandómat. Annak idején – hű, de régen volt! –, első éves egyetemi hallgatóként az első szemináriumi dolgozatomat éppen a mostani témáról, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának évkönyvéről írtam. Szerfölött sajnálom, hogy e munkácska azóta elkallódott, holott kis híján negyvennyolc esztendő múltán ritka élmény lenne az újraolvasása, az újdonsült gólya tétova tapogatózásának és az idősödő könyvtáros-történész véleményének összevetése.
Bár a könyvtári szakirodalomban jól ismert, viszonylag gyakran idézett kiadványról van szó, és Czeglédi László a „Könyv és könyvtár” című sorozat repertóriumában is feltárta1, összefoglaló elemzés, kritikai értékelés mindeddig nem született róla. Egy rövid előadás keretében ezúttal sem lehetséges a részletes, beható átvilágítás, meg kell elégedni a legfontosabb adatok, a legjellemzőbb és általam legértékesebbnek vélt vonások felvillantásával.
Köztudott, hogy Kovács Máté a vallás- és közoktatásügyi minisztérium államtitkári posztjáról került 1949-ben a Debreceni Egyetemi Könyvtár élére.2 Hét esztendős igazgatói munkásságának eredményei messze túlmutatnak az intézmény falain, kezdeményezései, a mesterien irányított kiváló munkatársak teljesítményei jelentékeny mértékben hozzájárultak a magyarországi könyvtárügy korabeli fejlődéséhez, hatásuk számos vonatkozásban máig tart.3 Az adott időszakban, a múlt század ötvenes éveinek elején, derekán merész, sokakat meghökkentő kísérletnek tetszett a most tárgyalandó évkönyv-sorozat elindítása is. Noha Csűry István szerint4 a gondolat Módis Lászlótól származott (aki szintén a minisztériumból érkezett ide, és teológiai-egyháztörténeti képzettsége, impozáns műveltsége bázisán kitűnő könyvtáros lett belőle), az igazgató felkarolta az ötletet, és tekintélyével, teljes súlyával támogatta a kivitelezését, kijárta a pénzügyi fedezetet, és debreceni éveiben mindvégig szerkesztette a köteteket; érdeme tehát elvitathatatlan.
Tovább…

Kovács Máté és a hazai könyvtár-történet

Igazán itt az ideje, s talán a feltételek is megteremthetők ahhoz, hogy a második világháború óta eltelt jó fél évszázad történeti kutatásaiban mutatkozó restanciák felszámolása tervszerűen elkezdődjék. Kovács Máté korai és talán a politika által túlzottan is befolyásolt tanulmánya1 óta érdemi próbálkozás nem történt.2 A Kovács Máté által kezdeményezett és szerkesztett antológia3 torzó maradt, és éppen az 1945 utáni időszak kötete – jóllehet készen volt! – valamely okokból nem jelenhetett meg.4 A gyűjtött szemelvények, bibliográfia – egyáltalán a megszerkesztett kézirat/ok elvesztek vagy lappang/anak.
Tíz év múltán, 1955-től ötévente készültek áttekintések a háború utáni időszak eredményeiről. A kezdetektől mindinkább távolodva, a hozzánk időben egyre közelibbek: Szentmihályi Jánosé 1970-ből, Sallai Istváné 1974-ből, Futala Tiboré 1975-ből és 1985-ből, leginkább pedig Kiss Jenőé 1985-ből egyre értékesebbek – jóllehet kezdettől valamennyi kritikai hangot is megütött, akkor eléggé meglepő módon. Az 1999-es és 2002-es évfordulók számos visszaemlékezésre adtak okot, közülük leginkább Kiss Jenő, Papp István, legfőképpen Gerő Gyula emlékezései fontos adalékok.
Tovább…

Kiss Jenő könyvtára

Elhangzott 2008. december 16-án a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban a Kiss Jenő (1933-2003) főigazgató tiszteletére rendezett emlékülésen.

Nem Kiss Jenőről a barátról, nem a kollégáról akarok beszélni, azt megteszik mások. Nem az otthoni/házi/családi könyvtáráról lesz szó. Kiss Jenő könyvtára a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Az, amit 1998 őszén átadott utódának. Kiss Jenő könyvtára az, melyről 200 lapnyi terjedelemben ír(hat)tam az intézményi monográfia 2. kötetében Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés címmel.1 Egy korábbi címváltozatban az 1980–1998 közti egész Kiss Jenő-korszakot reformkorszaknak neveztem. Erről mondanék néhány gondolatot. Hozzáteszem, nem csak az övé volt, munkatársaié is, miként a századelő könyvtára – mégis Szabó Ervin neve fémjelzi azt. Kiss Jenő könyvtárán szintén rajta van az általa hívott, kiválasztott vagy befogadott munkatársak keze nyoma, s azoké is, akik korábbról ott voltak, és elfogadták, csatlakoztak törekvéseihez. (Nem sorolom, kik. Nem akarok senkit kihagyni.)
Előrebocsátom azt is, számos elképzelés nem, főleg nem úgy valósult meg, ahogy Kiss Jenő szerette volna. Hiányoztak a feltételek. Nem adatott meg neki, mint nagy elődjének sem, hogy angolszász viszonyok között dolgozhasson. Kiss Jenő sem nyugat-európai körülmények között tevékenykedett.
Tovább…

Dave Hume mint könyvtáros

David Hume (1711–1776) a brit empirizmus legjelentősebb gondolkodója volt. Bölcselete összegezte mindazt, amit Tomas Hobbes, John Locke vagy George Berkely filozófiája elért, sőt az asszociációról, a kauzalitásról vagy a monoteizmusról tett megfigyelései később is kezdeményező erejűek maradtak. Olyannyira, hogy ismeretelméleti nézeteinek a német idealizmus létrejöttében is jelentős szerep jutott, hiszen Immanuel Kant azt állította, hogy Hume ébresztette föl „dogmatikus szendergéséből”, vagyis nélküle soha sem jutott volna arra a fölismerésre, hogy a tárgyak idomulnak a megismeréshez, és nem fordítva, a megismerés a tárgyakhoz.
Azt viszont már kevesebben tudják, hogy Hume a filozófián túl a histográfia területén is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Ő írta meg Anglia történetének mind a mai napig legtöbbre becsült monográfiáját. A History of England1 olyan követőkre talált a gazdaságtörténet és -filozófia művelői között, mint Adam Smith. Montgomery Belgion szerint ez a könyv azért különleges, mert benne Hume imponáló történeti ismereteit utánozhatatlanul elegáns stílusban volt képes közönségével megosztani.2 Ez magyarázza a mű sikerét is, ami a szerzőjét híressé és gazdaggá tette a hazájában. A könyv azonban soha sem születhetett volna meg, ha Hume nem szolgál évekig az Advocates’ Library könyvtárosaként.
Tovább…

Száz éve született Szentmihályi János (1908-1981)

Száz évvel ezelőtt, 1908. július 23-án született Szentmihályi János, a nagy műveltségű, sziporkázóan szellemes tudós, egyetemi oktató, a hazai bibliográfia és tájékoztatásügy kimagasló egyénisége.
Szentmihályi János ahhoz a két világháború között felnövő nemzedékhez tartozott, mely széles körű európai műveltség és gazdag nyelvismeret birtokában képes volt a szellemi élet legkülönbözőbb területein maradandót alkotni.
Bár a családi hagyományokat folytatva jogi diplomát szerzett, már korán, egyetemista évei alatt megnyilvánult vonzódása az íráshoz, a filoszi mesterséghez: készített törvényszéki és rendőrségi riportokat, majd banktisztviselői munkája mellett sorra jelentette meg színházi és zenei tárgyú kritikáit, melyek között számos hosszabb, rangosabb műelemzés és beszámoló is található.
A 2. világháborút követően 1944 és 1949 között közhivatalnoki feladatokat vállalt, így többek között a Vallás- és Közoktatási Minisztérium vezető tisztviselőjeként irányította a külföldi Collegium Hungaricumok munkáját, szervezte a hazai szépirodalmi könyvkiadás háború utáni elindítását.
Tovább…

Tanítónk és barátunk: Fülöp Géza

Bevezető gondolatok

Hiába telt el tíz kerek esztendő Fülöp Géza halála óta, emléke nem hogy elhalványult volna, de sokszor az az érzésem, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Könyvtártudományi Tanszékén vagy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) valamelyik doktori védésén ismét találkozom vele. Találkozom vele, és rám mosolyog, szemem találkozik tekintetével, amely mindenkor szívmelengetően meleg barátságot és határtalan intelligenciát sugárzott, és csodálkozva látom, hogy milyen fiatal, életerős és milyen rendkívül vonzó maradt, hogy milyen jól fest elegáns öltönyében. Senki sem tudná tömörebben és találóbban jellemezni, mint ahogy ezt Barátné dr. Hajdu Ágnes tette: „Megvolt benne a tudós komolysága, a tények feltétlen tisztelete, az igazság szigorú megítélése, ugyanakkor előttünk van barátságosan mosolygó arca, az a megértő szeretet, amiről barátai és tanítványai bizton tanúskodhatnak.”1 Emléke bizonyára örökre velünk marad, és természetesen életműve is, amely tíz év múltán is nemcsak, hogy száz százalékban aktuálisnak bizonyul, de nélkülözhetetlen hajtóerőként működik abban a mechanizmusban, amely a bolognai folyamat EU-konform felsőfokú oktatásának működését és fejlesztését hivatott megvalósítani.

Tovább…

Fülöp Géza, a képzést megújító tanszékvezető

Fülöp Géza személye a 20. század második felében szervesen összefonódott a magyarországi könyvtárosképzéssel, hiszen a több mint negyven év közszolgálatban eltöltött évéből 33-at főállású egyetemi oktatóként élt meg. Az Akadémiai Könyvtár kézirattárában és az Akadémiai Kiadó Lexikon Szerkesztőségében eltöltött 7 év után 1961-ben lett teljes állású oktató az ELTE Könyvtártudományi Tanszéken, bár az oktatásban óraadóként és félállású adjunktusként már a korábbi években is részt vett.
Az 1949-ben indult egyetemi könyvtárosképzés helyzete a kezdeti évek bizonytalanságai és útkeresései után 1956 után megszilárdult. 1956 és 1972 között Kovács Máté irányításával a tanterv és a tananyag folyamatosan korszerűsödött, és a 60-as évek végére kialakult a képzés rendszere, a kétszakos nappali tagozat mellett megindult az ugyancsak kétszakos hatéves esti és levelező, majd a hároméves kiegészítő tagozatos képzés.
Tovább…

Fülöp Géza kandidátusi és doktori értekezése

Ritka egyenes kutatói életút – tömören így jellemezhető Fülöp Géza tudományos pályafutása. Képzeljük el: már falusi kisdiákként, majd színjeles gimnazistaként rácsodálkozott a klasszikus magyar irodalom szépségeire. Aztán budapesti egyetemistaként bekapcsolódott a Petőfi kritikai kiadás anyaggyűjtésébe, mindkét – könyvtárosi és tanári – szakdolgozatát Nagy Ignác munkásságáról írta, fiatal, csaknem kezdő irodalomtörténészként az MTA Könyvtárának Kézirattárában egyike volt azoknak, akik sajtó alá rendezték a Kazinczy-levelezés utolsó kötetét.1 Tehát nagyon hamar megtalálta fő kutatási témáját, és a magyarországi felvilágosodás és reformkor művelődéstörténete mellett – noha olykor-olykor másfelé is pillantott – élete végéig kitartott. Miután Kovács Máté professzor, aki pályakezdésétől fogva egyik mentora, főnöke volt, meghívta adjunktusnak az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtártudományi Tanszékére2, rábízta a jelzett időszak könyv- és könyvtártörténetének oktatását. Egyúttal bevonta az immár legendássá vált „A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében az államalapítástól 1849-ig” című, 1963-ban közreadott szöveggyűjtemény munkálataiba.
Tovább…

Tartozásunk Kovács Máténak (és magunknak)1

A Kovács Máté Alapítvány kezdeményezése nyomán a könyvtáros-társadalom a könyvtárosképző tanszékek és a Kovács Máté egykori tevékenységének emlékét őrző könyvtárak szervezésében 2006-ban emlékezett meg Kovács Máté születésének századik évfordulójáról. A megemlékezések az ELTE BTK Könyvtártudományi Tanszékén kezdődtek: tudományos ülésszak keretében előadótermet neveztek el Kovács Máté tanszékvezetői munkásságának emlékére (erről azóta emléktábla tanúskodik az előadóterem ajtaján). A Magyar Könyvtárosok Egyesületének XXXVIII. vándorgyűlésén, Kecskeméten szekciót szenteltünk a Professzor úr által művelt tudományterületeknek és tevékenységnek úgy, hogy e területek mai, jeles képviselőit kértük fel előadás tartására. A jubileumi év zárásaként a Kovács Máté Alapítvány a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárral és a hajdúszoboszlói Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtárral összefogva a Professzor szülővárosában, Hajdúszoboszlón kétnapos ünnepséget szervezett. Az első napon tudományos konferencia emlékezett meg Kovács Máté tanári, könyvtárosi, művelődésszervezői tevékenységéről, melyet a szülőföldjén folytatott, a második napon pedig az emlékét felidéző és őrző emléktábla avatására és koszorúzására került sor. A jubileumi év három rendezvényén elhangzott előadások – egy tavalyi, sikeres NKA-pályázatot követően – a közeljövőben nyomtatásban is megjelennek, „A jövő a múlt és a jelen egységére épül – Emlékkötet a száz esztendeje született Kovács Máté tiszteletére” címmel, a DE ENK kiadásában.
Hangodi Ágnes, a Kovács Máté Alapítvány titkára

 
A Kovács Máté Alapítvány kuratóriumát régóta foglalkoztatja, hogy a professzor egyik legjelentősebb alkotása, A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében c. antológia 1–2. kötete2 torzó, mert nem jelent meg a mű harmadik, az 1945 utáni időszakot feltáró kötete. Úgy ítéltük meg, hogy Kovács Máté emlékének ápolásába – és az Alapítvány célkitűzéseibe – beletartozik e hiány pótlásának szorgalmazása, a folytatás elősegítése. A jubileumra készülve Kovács Ilona vetette fel, hogy érdemes lenne összefoglalni a mű keletkezéstörténetét, fogadtatását és felmérni a 3. kötet összeállításának, közreadásának lehetőségeit. Jelen tanulmányom ennek a vizsgálódásnak újdonság értékű  summázatát foglalja össze. A jubileumi ünnepségek előadásait tartalmazó kötetben Kovács Máté hagyatékának a kötetek keletkezésével kapcsolatosan feltárt adalékait részletesebben is ismertetem.3
Tovább…

Denis professzor és tanítványa, Festetics György

A felvilágosodás korában a könyvtárosok között számos  nagy formátumú, egyetemes műveltségű, a természettudományokban, művészetekben, filozófiában és a „könyves ismeretekben” egyaránt jártas tudós tevékenykedett: mint például Gottfried Wilhelm Leibnitz a hannoveri, majd wolfenbütteli könyvtárban, Gotthold Ephraim Lessing ugyancsak a wolfenbütteli könyvtárban vagy a jezsuita Michael Denis a bécsi Collegium Theresianum tantestületében.
A következő tanulmány bemutatja a Collegium Theresianum (Teréziánum) pedagógiai, nevelési elveit, különös tekintettel a könyvek gyűjtésével, rendszerezésével, feltárásával kapcsolatos ismeretekre, melyek kidolgozásában Michael Denisnek voltak elévülhetetlen érdemei. Az intézményben  száznál is több magyar főúr és középnemes ifjú nevelkedett, többek között Széchényi Ferenc és Festetics György is. Denis személye, pedagógiai elvei és szakszerű könyv- és könyvtárismereti tudása életre szóló útmutatást adott  tanítványainak.

Mottó:
„A könyvtáros úgy szereti a könyvtárát, mint a hűséges férj az ő drága hitvesét.”

A Teréziánumról a hazai oktatástörténet keveset tud. A köztudatban inkább elavult lovagiskolaként él, ahol a fegyverforgatás mellett főleg az illedelmes viselkedésre tanították a katonai pályára készülő növendékeket, hogy a főúri társaságokban is biztonsággal mozogjanak. E vélekedést látszik alátámasztani Fraknói Vilmos, aki megemlíti: különösen nagy súlyt helyeztek arra, hogy az európai nyelvek elsajátítása mellett – „a lovaglásban, vívásban és táncban ügyességre tegyenek szert.”1
A hazai útikalauzok és néhány rövid sajtócikk a Teréziánum hatalmas, már-már komor épületének művészettörténeti vonatkozásait taglalják, s mellékesen olykor megemlítik, hogy itt végezte tanulmányait Apponyi Antal, Csáky István, Festetics György, Széchényi Ferenc, Viczay Mihály stb., akiknek a nevét tisztelettel emlegeti az utókor: mű- és könyvgyűjtők, jeles gazdák, közéleti emberek voltak, akik a nemzetért és a magyar kultúráért sokat áldoztak.
Az olvasó fejében joggal merül fel a kérdés: ha csupán fegyverforgatást, táncot, illemszabályokat és ehhez hasonlókat tanultak a Teréziánumban, akkor honnan merítették tudásukat, szakértelmüket e főurak, vajon milyen hatások és hol érték őket, s mi késztette valamennyiüket arra, hogy a közjóért annyit fáradozzanak?
A kérdésre a források tüzetes áttanulmányozása adhat csupán választ.
Tovább…

Kertész Gyula bibliográfia-elméleti munkássága

Ha majd egyszer megírják a hazai bibliográfia-elméleti tevékenység történetét (szeretnénk hinni, hogy egyszer tényleg megírják!), ebben az áttekintésben minden bizonnyal jókora terjedelmet kapnak majd az 1950-es évek végétől kibontakozó időszak fejleményei. Részben a nagy elődök teljesítményére támaszkodva, részben a külföldi eredményeket, tapasztalatokat figyelemmel kísérve, részben az aktuális itthoni feladatokra keresve a megoldást élénk és sokrétű, sokirányú gondolkodás indult meg a bibliográfiáknak a tudományos kutatás, tágabban az információközvetítés folyamatában betöltött szerepéről, a teljesség és a válogatás örök életű problémájáról, a szerkesztés és a tételalkotás metodikai dilemmáiról és még sok más kérdésről. Publikációk sokasága látott napvilágot, és ezzel egy időben igencsak megugrott a különféle témájú és műfajú bibliográfiai összeállítások száma.
A fellendülés aktív részese, emlékezetes alakja volt Kertész Gyula is, aki tanárként (sok száz mai könyvtáros nevelőjeként), könyvtárosként, szakíróként és bibliográfusként egyaránt sokat tett a magyarországi bibliográfiai kultúra fejlődéséért. Életművének, szellemi örökségének számbavétele, elemző, értékelő feltárása még előttünk álló feladat.
Talán azzal tehetjük meg az első, esetleg másokat is további kutatásra ösztönző lépést, ha munkásságának legismertebb szeletét próbáljuk meg felidézni, a szabott keretek között vázlatosan bemutatni.
Tovább…

Az alábbi  sorok  három – egymást erősítő – célt tűznek maguk elé. Fel kívánják idézni Ferenczi Zoltán, a múlt századelő egyik legtekintélyesebb könyvtárosa, könyvtárpolitikusa tevékenységét. Felhívják az olvasó figyelmét Ferenczi fő könyvtárpolitikai művének publikálása kapcsán  a megértést segítő összefüggésekre, történésekre – mai szóval kontextusra, végül pedig röviden jellemzik ezt a hasznos embert, személyes sorsa vázlatával. 
Ferenczi Zoltán 150 éve született (Szinnyei biobibliográfiája: „szül. 1857. okt. 7. Borsán Ko-lozsmegyében”). Hosszú és termékeny életének fő vonulata a szélesen értelmezett irodalomtörténetet gazdagította (legalább kétezer oldalt publikált a felülmúlhatatlan kedvenc Petőfiről, közel másfél ezret Deákról, sokat Eötvösről, Zrínyiről, Csokonairól, Jósikáról, Széchenyiről, Kossuthról, Wesselényiről, Rimay Jánosról, Mikszáthról, s a névsor még hosszan – szinte végtelenül – folytatható lenne). Számos tudományos és irodalmi társaságnak volt tagja, tisztségviselője (Móricz Zsigmondot ő ajánlotta a Kisfaludy Társaság tagjai közé). Még számosabb kiadványnak, könyvsorozatnak (Petőfi Múzeum, Petőfi Könyvtár, Shakespeare Tár stb.) szerkesztését vállalta magára. A kolozsvári nyomda- és színháztörténetet alapvető művekkel gazdagította. Írt népszínművet, színdarabot, verseket, sőt regényt is. 1921-ben megjelent Dante-fordítását (Az új élet) nemrég újra kiadták.1


Tovább…

A könyvtárak mint a nemzeti művelődés eszközei

I.

Nemrégiben egy politizáló társaságban ezt hallottam: Egy ország jóléte kivált három intézményen fordul meg: a jó bíróságon, vagyis az igazságszolgáltatás biztosságán, (tehát nem az ún. törvénykezésen), a jó közigazgatáson, azaz a polgári bátorság biztosságán és a jó közoktatáson, ti. hogy minden polgár legalább annyit tudjon, amennyit helyzete megkíván, vagy más szóval,  a tudás biztosságán.
Ha ez a három megvan, a többit bátran a polgárokra bízhatjuk: elvégzik maguk is, ha ti. megvan biztosságuk az igazságban, a szabad mozgásban, a tudásban. És az állam czélja megadni nekik ezeket a biztosságokat s ebben a magasabb értelemben csakugyan megtámadhatatlan Eötvös elve, aki híres állambölcseleti művében, más szempontból ugyan, de azt mondta, hogy az állam czélja a  biztosság.
Csupán megemlítem még, ezekhez hozzátettem azt is: nálunk különösképpen állami föladat, hogy e hármas főirány hivatali képviselői egymással egyáltalán érintkezzenek. A bíróság mint egy hierarchikus kaszt zárkózik el. A közigazgatás a régi magyar hagyományos első hivatali osztálynak tartja magát s minthogy politikai, azaz hazánk¬ban első érdekű foglalkozás tényezője, tehát a specifikus magyarnak legkedveltebb pályája. A közoktatás minden rangú embereit pedig mindkét előző osztály egyaránt kicsinyli és maga a közvélemény is a másik kettő után helyezi. Ez így van, de csak Magyarországon.

Tovább…

Címkék

(1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (13) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (7) (13) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (2) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (21) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (3) (1) (4) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (3) (2) (12) (1) (2) (14) (31) (1) (8) (1) (28) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (1) (15) (6) (6) (11) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (27) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (52) (1) (1) (3) (1) (13) (1) (1) (4) (4) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (3) (1) (2) (1) (1) (4) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (5) (2) (1) (6) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (9) (15) (5) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (15) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (4) (12) (5) (6) (3) (2) (13) (5) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (6) (7) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (8) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (13) (2) (1) (1) (1) (15) (5) (1) (2) (1) (1) (18) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (20) (16) (2) (3) (1) (2) (1) (1) (10) (5) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (2) (1) (1) (6) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (3) (6) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (8) (7) (2) (2) (1) (1) (3) (1) (3) (1) (2) (2) (1) (12) (2) (1) (2) (2) (4) (12) (1) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (6) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (1) (1) (2) (3) (2) (7) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (34) (2) (1) (26) (4) (1) (1) (5) (1) (9) (1) (3) (1) (21) (1) (8) (1) (4) (2) (2) (4) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (37) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (7) (2) (2) (37) (1) (59) (2) (2) (1) (7) (1) (1) (1) (2) (1) (5) (2) (1) (4) (1) (5) (6) (1) (1) (1) (26) (1) (1) (2) (3) (34) (1) (2) (2) (1) (7) (8) (5) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (15) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (1) (2) (2) (16) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (8) (1) (1) (5) (11) (1) (1) (18) (9) (1) (3) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (4) (1) (3) (2) (2) (5) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (17) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (33) (1) (2) (8) (1) (2) (1) (1) (16) (1) (1) (1) (9) (1) (16) (1) (61) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (11) (1) (8) (1) (10) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (6) (21) (8) (1) (10) (1) (1) (2) (4) (1) (10) (1) (1) (12) (8) (3) (4) (1) (4) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (5) (3) (1) (2) (1) (1) (7) (1) (1) (3) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (6) (6) (1) (5) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (13) (2) (1) (1) (1) (4) (16) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (4) (5) (1) (1) (3) (1) (5) (1) (1) (1) (3) (3) (2) (8) (3) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (2) (1) (1) (2) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (14) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (15) (1) (24) (1) (7) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (18) (25) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (4) (2) (2) (5) (6) (1) (2) (2) (3) (1) (2) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (2) (13) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (2) (2) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (13) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (2) (11) (1) (3) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (27) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (21) (1) (1) (1) (20) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (13) (1) (7) (2) (2) (3) (5) (2) (1) (1) (1) (1) (35) (1) (1) (2) (1) (2) (12) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1)