Az OSZK Könyvtári Intézet Könyvtörténeti és Könyvtártudományi Szakkönyvtár állományában 2004 óta épül az Európai könyvtörténeti gyűjtemény (EKGY), melynek gyűjtőköre felöleli a tág értelemben vett könyvtörténetet, az írásbeliség és a könyves kultúra, a könyvtár- és könyvtárügy történetét. Az egyes könyvtárak régi állományának katalógusai is szép számban megtalálhatók a gyűjteményben. A következő tanulmány, mely egy bajorországi apátsági könyvtár állományáról készült katalógusról számol be, ürügy arra, hogy e gazdag állományú könyvtörténeti gyűjteményre irányítsa a figyelmet, ahol az ilyen és ehhez hasonló tárgyú munkák állnak a kutatók rendelkezésére.
Az apátság
A bajorországi kolostorok történetéről eddig számos feldolgozás született, több az 1803-as szekularizációs folyamatokat is tárgyalta.1 Jelen tanulmány megírását több tényező is indokolta: egyrészt a ma Anger településhez tartozó Höglwörthben működő Ágostonrendi apátság volt csaknem az egyetlen Bajorországban, ahová a szekularizáció hullámai csak később értek el, ezért könyvtárának és levéltárának különleges sors jutott, másrészt magyarországi vonatkozásai sem hagyhatók figyelmen kívül. Johann Adam Weber (1611–1686) Ágostonrendi kanonok, I. Lipót németrómai császár lelki tanácsadója, Max Gandolph salzburgi érsek lelki vezetője, tizenhét állam és politikaelméleti munka szerzője volt az apátság egyik legnevesebb adminisztrátora.2 Egyik erkölcstaniállamelméleti értekezése, a Fejedelmi lélek című királytükör magyarul az erdélyi udvarban jelent meg ifj. Teleki Mihály fordításában,3 aki valószínűleg apjának, id. Teleki Mihálynak a kérésére magyarította 1689ben a művet, paratextusát Apafi Mihálynak címezve.4 Így nem véletlen, hogy az Apafikönyvtár jegyzékében szerepel Weber Spiritus principalisa.5
A höglwörthi kolostor FelsőBajorországban, Salzburg közelében egy tó szigetén található. A kolostor történeti vonatkozásait – legfőképpen alapításának körülményeit és a szekularizációt kiváltó közvetlen okait – a német szakirodalom feldolgozta.6 A 19. században Ernest Geiss kezdett el foglalkozni a témával (1826tól 1832ig), de kutatómunkája csak egy bő évszázaddal később talált követőkre a könyvészeti-levéltári vonatkozások lelőhelyeinek kiaknázása révén. Harminc esztendő múlva ismét megindultak a kutatások, de ez a negyed évszázad is nyomott hagyott a Backmund és kutatótársai által feltérképezett iratok lelőhelyein: némelyik – főként a könyvtárak és a levéltárak rendezése, összevonása miatt – elkallódott, a jelzetek átíródtak, némelyik kimutatás eltűnt.
A kolostori könyvtár és levéltár sorsa a szekularizáció idején
A múlt század hatvanashetvenes éveiben a höglwörthi kolostor könyvtári nyilvántartásaival főként Paul Ruf, a Bayerische Statsbibliothek (Bajor Állami Könyvtár, BSB) kézirattárának vezetője és Georg Hunklinger foglalkoztak. Kutatásaik voltak az első kezdeményezések az állomány nyilvántartásainak és történetének számbavételére, mégis meglehetősen kevés ismerettel rendelkezünk a könyvtár és a levéltár anyagáról.7 Az egykori höglwörthi levéltár jegyzékéről, elszállíttatásuk pontos lelőhelyeiről még mindig nem jelent meg átfogó, rendszerező tanulmány, így az apátság történetével foglalkozó kutatónak nehéz dolga van, ugyanis a szekularizáció következtében a dokumentumok több egyházi levéltárba és állami nagykönyvtárba kerültek. A könyvtári nyilvántartásról az ismert adatok főleg az 1817es feloszlatás idejére utalnak. A szekularizáció előtti időkből nem maradt fenn használható katalógus.
Egy 1742es vizitációs jegyzék megállapítja, hogy a könyvtár terme túl szűk, és sok értékes könyvet (pretiosi libri) tartalmaz, de bővebbet nem tudni. Maradtak ugyan fenn utalások, széljegyzetek, amelyekből kiderül, hogy állományában főleg patrisztikai és egyháztörténeti művek voltak.8 Hunklinger megállapította, hogy a höglwörthi rendnek csupán két tagja volt, akik tudományos tevékenységet folytattak: Johann Adam Weber prépost (1673–1686), a kánonjog és a teológia doktora, aki a Brixen melletti Neustiftből érkezett oda és tizenhét művet hagyott hátra, valamint (Weber idejében) Andreas Oswald Hieber [Hüber] (1685–1687), aki főként prédikációs kötetei révén ismert. Mindkét szerző művei megvoltak az apátságban is.9
Az első betekintést a könyvtárba Johann Baptist Bernhart könyvtáros végezte 1815ben a Hofbibliothek megbízásából. Ekkor a kolostort még nem oszlatták fel, és bajor igazgatás alatt állt. A könyvtári állomány akkor valószínűsíthetően kb. 2500–3000 kötetből állhatott.
A kolostor felszámolásakor a minisztérium megbízásából – a gyakorlat szerint – el kellett volna adni az állományt.10 A Bajor Tudományos Akadémia szándéka szerint viszont 1817ben egy katalógus készült, amelyben 1455 művet írtak le, és amit Münchenbe küldtek; ebből a katalógusból a Királyi Tudományos Akadémia 1362 kötetet választott ki az udvari könyvtár számára. Erről jegyzék is készült,11 a katalógust pedig visszaküldték a pénzügyminisztériumba, de Ruf állítása szerint ennek nyoma veszett; a jegyzék viszont fennmaradt.12
1818ban Bernhart udvari könyvtárost Höglwörthbe küldték, hogy vegye át a kiválasztott példányokat. Közben a minisztérium azt a határozatot hozta, hogy a Hofbibliothek csak bizonyos köteteket szállíthat el, a kiválasztott 1362 kötetet nem. Így Bernhartnak a magával vitt jegyzékben megjelölték a kötetek végleges számát (piros tintával aláhúzva). (Végül csak 777 darabot kaphatott meg.).
Bernhart arról számolt be, hogy a kolostorból a szomszédos Vachenluegbe utazott, mivel bizonyos köteteket ott tároltak, és onnan Nicolai Jawor (Nikolaus Jauer, 1355–1435) Sermo super passione D. N. Jesu Christi (1424) című kéziratát vitte magával, ami a királyi udvari könyvtár állományát gyarapította.
Megközelítőleg még 1000 kötet maradt Höglwörthben ezután. Stöger adminisztrátor ezért 1820-ban kérvényezte, hogy Casimir Andre nyugalmazott lelkész készítsen egy újabb katalógust az ott maradt könyvtári állományról, amely 1821-re el is készült.
1823-ban ebből a katalógusból 17 művet (34 kötetben) válogattak ki, és a világi anyagot Münchenbe, az Állami Könyvtárba (Staatsbibliothek) küldték. A katalógus 624 tételt tartalmazott, főként XVI–XVIII. századi teológiai, filozófiai és világi műveket. A többi kötetet „súlyra”(nach Gewicht) el kellett adni, mert nem volt kereslet irántuk, és mert latin nyelvűek voltak.13
1824ben egy kormányhatározat jelent meg, mely szerint a könyveket át kell adni a müncheni Metropolitankapitels könyvtárának, ez akkoriban éppen újjáépítés alatt állt. A teisendorfi Steinwender dékán közben kérvényezte, hogy a könyveket hozassák nagyobb költség nélkül a müncheni dóm káptalanjába. Útközben körülbelül 50 kötet tűnt el, a közvetítő 1830ban személyesen nyolc könyvet szállított Münchenbe.
A katalógusok jelenlegi lelőhelyei és állománya
A höglwörthi dokumentumok számbavételéhez szükségesnek látszik az egykori kolostori könyvtárállomány jelenlegi katalógusairól áttekintést adni. Azonban ez sem tehető meg a teljesség igényével, ugyanis némelyik rendszerező kimutatás vagy nehezen hozzáférhető, vagy elveszett, sok esetben pedig hiányos.
1996-ban fontos kiadvány jelent meg a BSB történeti értékű katalógusairól.14 Ennek alapján az alábbi hat katalógust kell számon tartanunk a höglwörthi könyvtár állományának mai maradványáról:
1. Fachkatalog der Drucke, 1638.15
Catalogus Librorum Monasterii Höglwerthensis
A katalógus 18 szakcsoportba rendezett kéziratos jegyzéket tartalmaz, amelyben a szerző neve, a rövid cím, a kötetek száma, olykor a könyv formátuma is meg van adva. Körülbelül 420 kötetet számlál az inventárium. A 19 lapos kettedrét formátumú jegyzék a kolostor leltárába (Klosterinventar) nincs befűzve, valószínűsíthetően csak egy adaléka egy másik 1638-as inventáriumnak. A szakcsoportok között – csak néhányat megemlítve – a teológia, a jog, a peres iratok, az egyháztörténet, a szent atyák művei, a lelki könyvek, a profán történetek, a német lelki könyvek, a német világi könyvek, a filozófia, a retorika, a költészet, az olasz könyvek, a görög könyvek és az aritmetika vonatkozó kötetei fordulnak elő. Az auktorok közül nagyobb számban főként Platon, Cicero, Cyprianus, Quintilianus, Erasmus, Jacobus Pontanus, Jacobus Omphalius, Hadrianus, Calepinus, Thesaurus, Juvenalis, Horatius, Terentius művei találhatók meg.
2. Bibliotheca Monasterii Höglwerthensis, 1671.16
Valószínűsíthetően annak a kolostori inventáriumnak a toldaléka, amely Johann Wolfgang Zehenter prépost (1652–1671) távozása után keletkezett. A 28 lapos kéziratos jegyzék Patricius Pichler prépost pecsétjével van ellátva. Az egyes adatcsoportok rendezetlen beírásával csaknem áttekinthetetlen halmazt alkot. A jegyzék kb. 670 művet foglal magába.
3. Alphabetischer Katalog der Drucke, 1743.17
1r-7v Catalogus Librorum
A 14 lap terjedelmű nyomtatvány alfabetikus sorrendet követ, viszont egy betűn belül rendezetlen a regisztrálás. Körülbelül 500 kötetet számlál. A katalógusban Johann Adam Webernek, a kolostor tudós prépostjának egyik műve is megtalálható Ars Conversandi címmel: a mű rendkívül elterjedt volt a korabeli Magyarországon.18
A katalógus egyes adatai a szerző nevét, a rövid címet (mely gyakran el is maradhat), a kötetek számát, olykor a formátumot is megadják.
4. BSB, A-Reg. B I Höglwörth ad Nr. 1.19
Verzeichniß derjenigen Werke, welche sich die Königl. Hofbibliothek aus den Catalogo Bibliothecae Hoeglwerdensis gewählt hat. 1817.
Azon kötetek jegyzéke található meg e katalógusban, amelyeket a királyi udvari könyvtár a höglwörthi dokumentumok állományából választott ki 1817ben J. B. Bernhart által. 834 művet tartalmaz 1359 kötetben. Ez a jegyzék egy kivonata a höglwörthi könyvtár főkatalógusának. Két inkunábulumra és két korai nyomtatványra van utalás a nyilvántartásban. A Hofbibliothek főként XVIII. századi kötetekből állította össze rendelését, ugyanis nagyon csekély a XVI–XVII. századból származó dokumentumok száma, bár értékes XVII. századiak is vannak köztük:
21 Nicolas de Bralion: Ceremoniale Canonicorum, Paris, 1632.
72 Johannes Maldonatus: Commentarii in Prophetas IV Jeremiam, Baruch, Ezechielem et Danielem
cum expositione psalmi 109 et epistola de collatione sedanensi cum Calvinianis, Turnoni, 1611.
73 Cornelius Jansenius: Pentateuchus sive Commen tarius in quinque libros Moysis, Lugdunum, 1677.
200 Ignacio de Loyola: Exercitia spiritualia. Prag, 1680.
481 Hippolithi a Lapide: Dissertatio de ratione status in imperio nostro romanogermanico. Freistadium, 1647.
5. BayHStA, KL Fasz. 280/46
A Bayerisches Hauptstaatsarchiv Abteilung Kreisarchivjában a KlosterLitaralien (K. L.), Fasc. 280. Nr. 4268. alatt a höglwörthi jegyzékben 46os jelzetnél a Kolostori könyvtár (Bibliothek des Klosters) mutató áll. A kéziratot a 42–68ig láttam, viszont éppen a 46os, a kolostori könyvtár állományára vonatkozó dokumentáció hiányzik, jelenlegi lelőhelyéről nincs tudomása a könyvtárnak.
Az 1996ban összeállított katalógusban még mint a BayHStAban meglévő kéziratot említik: Cathalogus universus Omnium librorum in Bibliotheca Höglwerdae Conservatorum (1821). A dokumentum leírása szerint folyamatosan számozott 1–624ig. Az 1409 kötet annak az állománynak feleltethető meg, amely a Hofbibliothek 1817/18as válogatása után még a kolostorban maradt. A jegyzéket Casimir Andre, nyugalmazott lelkész készítette.
6. AEM, B 1386.20
Behatóbban csak ezt állt módomban tanulmányozni, ugyanis ez a leginkább hozzáférhető. Az egykori höglwörthi kolostor könyvtárának ez a része még ma is a müncheni Metropolitankapitelsben áll, és az ottani levéltárban található egy latin és egy német nyelvű katalógus, 624 folyamatos számozású tétellel. (Vö. Erzbischöfliches Ordinariatsarchiv München, Nr. 1386). A német nyelvű jegyzéket Casimir Andre készítette 1824ben, a latin nyelvű másik kéztől származik.
A MünchenFreisingi Érsekségi Könyvtár és Levéltárban (Erzbistums München und Freising, Archiv- und Metropolitenkapitelsbibliothek) tehát egy latin és egy német nyelvű kézzel írott könyvkatalógus található 1386os jelzettel. A kézirat más provenienciák könyvjegyzékeit is tartalmazza. A címlapon a következő olvasható: 1. Propst Augustin Hacklinger v. Gars, 2. Propst Herkulan Schwaiger v. Rottenbuch, 3. Stift Höglwörth. A höglwörthi anyagra vonatkozóan két jegyzék található az összefűzött kéziratban: a Katalog des Stiftes Högelwörth (ez a köteteket tematikus és alfabetikus rendszerezés nélkül, sorszám szerint jelöli meg) és az Alphabetisches Register über den Högelwörthischen Bücherkatalog (ugyanezen regiszter alfabetikus áttekintése, 46 lapnyi kézzel írott németlatin nyelvű feljegyzés 1824-ből).
A Casimir Andre által feljegyzett regiszterre vonatkozóan egy rövid kéziratos megjegyzés olvasható: „Diese Abschrift ist nach einem sehr fehlerhaft geschriebenen Original gemacht. Die Büchertitel konnten daher nicht überall deutlich und vollständig genug angegeben werden.” (Ez a másolat egy rendkívül hibás kéziratról készült, ezért a könyvcímeket nem tudtuk mindenütt egyértelműen és teljességgel közölni.)21
A sorszámozott és az alfabetikus regiszter is meglehetősen nehezen olvasható. Több esetben előfordul, hogy vagy csak a szerző neve, vagy pusztán a kötet címe szerepel a jegyzékben. A sorok bővelkednek javításokban és áthúzásokban. Hunklinger az itt szereplő köteteket főleg teológiainak véli. (pl. a Summa theologica háromkötetes kiadását Aquinói Szent Tamástól, latin és német bibliakiadások, Bourdalone homiletikai, kateketikai munkáit, Thomas Kempis aszketikus műveit stb.).22
Ahogy a höglwörthi könyvtár a BSB által bekebelezett katalógusa mutatja, nem jelentéktelen benne a világi tudományok részaránya. Hunklinger is felhívja a figyelmet a katalógus egyik igen értékes kötetére, Caspar Bartholini Institutiones anathomiae című illusztrált művére.23
Ezen a jegyzéken Johann Adam Weber prépost műveinek is számos példánya fellelhető:
203. Speculum naturae humanae sive discursus curiosi et fructuosi de iis, quae ad naturalem hominis
constitutionem pertinent. Viennae Austriae, Lackner, 1672.
225. Iter coeleste sive excursio animae devotae ad Deum, 1667.
226. Ars regia sive ars regendi se et alios, ex regulis Archonticis hoc est ex selectis et illustribus
sapientae regnatricis dictaminibus, tum ethicis, tum politicis …, 1686.
227. Ars conversandi certis regulis comprehensa, 1675.
Ezek a kötetek a magyarországi könyvlistákon is gyakoriak, elsősorban katolikus könyvtárakban,24 de megvoltak mind a királyi országrészben, mind pedig Erdélyben. (Bercsényi Miklósnak, a Rákóczi szabadságharc kuruc hadbiztosának ungvári bibliotékájában például mind a négy Weber-mű szerepel.)25
A további kötetek:
73. Opera Venerabilis Beda Coloniae Agripina, 1688 – Beda Venerabilis lat. Quotquot reperiri
potuerunt omnia. Coloniae Agrippinae, Joannes Wilhelmus Friess, 1688.
119. Disputationes Roberti Bellarmini de contraversiis christianae fidei, Ingolstadii, 1588.
232. Jules Mazarin, Breviarium politicorum, 1648.
233. Beda Venerabilis, Axiomata Philosophica, 1616.
602. Joannes David: Occasio arrepta, neglecta, hujus commoda, illius incommoda.
Antverpiae, Officina Plantiniana 1605.
Höglwörth levéltári anyagai
1820ban készült egy jegyzék a kolostor levéltári anyagáról, amelyben valamennyi, az apátságban megtalálható irat szerepelt (Urkunden, Urbarien, Nottl bücher, Observanzbücher, Totenroteln, Stiftbücher, Gilt-und Grundregister). Ez a jegyzék 1824 körül került a Müncheni Állami Levéltárba (Staatsarchiv München), ahol ma is feltárásra vár még. A kolostori levelek egy része a helyi, angeri plébánia levéltárában található.
A dokumentumok rendkívül hasznosak lehetnek az apátság rend és helytörténetének tanulmányozásához. A levélanyagról Norbert Backmund adott részletes áttekintést.26 1973ban a müncheni Általános Állami Levéltárban (Allgemeines Staatsarchiv) dolgozták fel mikrofilmen az anyagot, majd visszaszolgáltatták a plébániának (Pfarrarchiv), ennek a sorsa azonban meglehetősen bizonytalan, hiszen sem a jegyzék, sem pedig a mikrofilmes feldolgozás nem található meg sem Münchenben, sem Angerben.
A MünchenFreisingi Érseki Levéltár bővelkedik Höglwörth történetére vonatkozó kéziratokban. Kloster Hoegelwerd címjegyzék alatt Personalia I. 100. /II. 101 jelzettel terjedelmes német és latin nyelvű levélanyag található a kolostor történetéből ebben azonban Johann Adam Webertől nem maradt fenn dokumentum. Mindezért kárpótol viszont két Acta, egy préposti és egy vizitációs anyag: a (1) KL. Högelwerd, Propste I., 1541-1686, Acta: Administrationem Praepositura Höglwörtensis Dr. Johanni Adamo Weber (Sg. 98) és a (2) KL. Hoegelwerd Visitationen, 1595-1692 (Sg. 102). A vizitációs írások között Webernek címzett leveleket nem láttam, a prépostok dokumentumai között viszont több levél is olvasható Weber tollából, melyek főként a salzburgi ordinariátusnak írt vagy onnan kapott levelek.
A Müncheni Állami Levéltár (Staatsarchiv München) laufeni és a salzachkreisi inventáriumában főleg olyan iratok találhatók, melyek a kolostor gazdasági (szőlő, fa és borászati üzleteinek) kimutatásait tartalmazzák.27 Norbert Backmund 1966-os írásában (Die kurze Geschichte des Klosters Högelwerth) alapos áttekintést nyújt az általa feltérképezett kolostori levéltári anyag hollétéről,28 de a levéltári állomány átrendezése miatt nagy valószínűséggel módosult az iratok lelőhelye az abban leírtakhoz képest.
Katalogizált „tudástár”
A kolostor történetének behatóbb tanulmányozása még várat magára. Az apátság egyháztörténeti vizsgálatán túl a könyvtári katalógusok állományának alapvetően rendszerezőbb, áttekinthetőbb feltárása vélhetően szélesebb távlatot nyithat meg a korabeli tudomány egyes diszciplínái, szakcsoportjai rendjének a megismeréséhez. A XVII. századi művelődéstörténetben a katalógusoknak elsőrendű forrásértékük van: tudományelméleti, metafizikai vonatkozásban. A könyvek rendszerbe foglalása, szakcsoportok szerinti osztályozása a kor ismeretelméleti tükre, egyfajta ontológiai paradigmát hoz létre.
A koraújkori könyvkatalógusok eszmetörténeti vizsgálata jelentősen elősegítheti a tulajdonosok eszmei irányultságának, politikai gondolkodásának megismerését. Így Johann Adam Weber prépost Erdélyben magyarra fordított államelméleti munkájának forrásaihoz ugyancsak jelentős adalékot nyújtana az 1686 előtti kolostori könyvtár köteteinek részletesebb feltárása. Ezért lenne fontos az állomány megismerésén túl kimutatni azokat a közvetlen hatásokat, amelyek a kanonok politikáról való gondolkodását befolyásolták. Weber kötete, a Fejedelmi lélek nem maradt hatás nélkül Apafi környezetében, és minden bizonnyal hozzájárult az erdélyi fejedelemség társadalmi alakzatainak kiformálódásához a XVII. század utolsó évtizedeiben.
Jegyzetek
1 A témával főként Norbert BACKMUND foglalkozott: vö. Die Chorherrenorden und ihre Stifte in Bayern, Augustinerchorherren-Prämostratenser Chorherren vom H. Geist.Antoniter (Passau , 1965), ill. Alfons Maria Scheglmann, Geschichte der Säkularisation im rechtsrheinischen Bayern (Regensburg, 1903–1908).
2 GEISS, Ernest: Geschichte des regulierten Augustiner–Chorherren–Stiftes Högelwerd. Nach Urkunden angefertigt. München. 1852. 427–437. p. és Max Fürst: Biographisches Lexikon für das Gebiet zwischen Inn und Salzach (München, 1901).
3 WEBERO, Joanne Adamo: Spiritus principalis sive dotes boni Principis aphorismis, historiis, et dissertationibus politicis, declaratae. Viennae, typ., THURMEYER, Michaelis 1671. (Signatur: 37. Mm.84.) Az ÖNB-ben mindkét kiadás megtalálható, az 1674-es salzburgi kiadás jelzete: 37.M.5. Az 1671-es példány Klosterneuburgban is fellelhető az Ágoston-rendi apátság könyvtárában (jelzete L I 614). – A királytükörről bővebben ld. Hargittay Emil: Gloria, fama, literatura, Az uralkodói eszmény a régi magyarországi fejedelmi tükrökben. Bp. : Universitas, 2001. 91–97. p.
4 Erről bővebben, ill. a fejedelmi tükör olvasási eljárásairól ld. Gáti Magdolna: A fejedelemtükör szerepkijelölései és közösségképző hatása (Esettanulmány). In: Humanizmus, religio, identitástudat. Tanulmányok a kora újkori Magyarország művelődéstörténetéről / szerk. Bitskey István, Fazakas Gergely Tamás, Debrecen, 2007. 215–226. p.
5 Erdélyi könyvesházak, III (1563–1757) / szerk. MONOK István, NÉMETH Noémi, VARGA András. Szeged, 1994. 86. p.
6 Eredeti feljegyzések hiányában az alapítás körülményeiről maguk a kutatók sem jutottak teljes mértékben megegyezésre. Ernest Geiß a kolostor létesítését 1140-re datálja, az újabb kutatások viszont már 1125 és 1129 közé teszik a Szent Péter és Pálnak szentelt rendház alapítását. A korabeli feljegyzés szerint 1122 körül a Plain grófok egyik sarjának, Werigand von Plainnek a nevéhez köthető a birtokadományozás. (A Plain grófok temetkezési helye a nemzedék kihalásáig a kolostori templom volt. Az adományozásról néhány megjegyzés a sírfeliraton található.) Más dokumentumokban viszont a salzburgi I. Konrád érsek (1106–1147) tűnik fel valódi alapítóként; ebből vezetik le azt a hagyományt is, hogy a mindenkori prépostot a salzburgi dóm káptalanja vagy a salzburgi érsek nevezte ki. Höglwörthben 1129-ben Tagibert volt az első prépost, akit így választottak meg. A XII–XIII. században adományozások bővítették Werigand utódainak kolostori alapterületét. 1219-ben egy háromhajós románstílusú templomot szenteltek fel, melynek maradványai még ma is láthatóak. A gótikus templom megépítése a XIV. században kezdődött el, majd 1312-ben Werner von Lavant püspök szentelte fel az épületet. A XV. század közepén az indersdorfi reformhullámok érték el a kolostort. A högelwerthi konventből Wilhelm Steinhauff prépost (1477-1480) volt az első, akit érsekké választottak. A XVII. században 1652 és 1671 között a Baumburgból hívott Wolfgang Zehentert nevezték ki préposttá, aki az apátság átépítésében igen nagy szerepet játszott. A középkori kolostornak ugyanis egy kisebb, szűk temploma volt két gótikus toronnyal és a dormitórium is csak öt kis cellából állt. Wolfgang prépost ebből az egészségtelen szigeti fekvésből dombra akarta az épületet áthelyezni, de eszközök híján a terve meghiúsulni látszott. Így a régi helyére új apátságot építtetett föl. Zehentert követően Patritius Pichler (+1691) prépostnak köszönhetően épülhetett újjá, s a három hajós gótikus stílusú apátsági templomból, barokk épület lett, amelyet 1690-ben szenteltek fel. Habár az 1803-as kolostori feloszlatások minden rendet érintettek, Höglwörth kivétel volt. A község 1803-ig a salzburgi érsekséghez tartozott, és később is osztozott annak sorsában. Toscanai III. Ferdinánd nagyherceg – aki dekrétumával garantálta a kolostor fennmaradását – uralkodása alatt, 1803 és 1805 között az apátság a nagyhercegség része volt, 1805-től 1809-ig az osztrák korona alá tartozott, majd 1809-től 1810 szeptemberéig francia igazgatás alá került. 1810-től 1816-ig megint bajor fennhatóság alá, s végül a bécsi kongresszus az egész Rupertiwinkelt végérvényesen odaítélte. Annyi bizonyos, hogy az utolsó prépost, Gilbert Grab volt (1804–1817) nem volt éppen a szorgalmas elődök példaképe, s a gazdasági viszonyok sem lehettek túlzottan rendezettek, minek következtében a prépost 1813-ban kérvényezte a szekularizációt, melyre végül 1817-ben került sor. Az újabb kutatások szerint a szekularizáció csak a salzburgi terület felosztása után ment végbe, amikor a vidéket a bajor államnak rendelték alá. A jelenleg Höglwörthtel foglalkozó tanulmányok a konkrét okot a reichenhalli sóbánya sürgető faszükségleteiben látják, mivel a sóbánya számított a höglwörthi fagazdaságra. Az apátság erdeje a szekularizációt követően állami tulajdonba került (főként a Bad Reichenhall birtokán fekvő sóbányák használatára). A teisendorfi Philipp Wieninger sörgyáros-család vásárolta meg az apátság épületét, amely a mai napig magántulajdonban van, és még egyházi jóváhagyással sem látogatható,.
7 Vö. Hunklinger, Georg: Das Ende des Stiftes Höglwörth, Die Abwicklung der Säkularisation von 1817–1836 von = Das Salzfass. Heimatkundliche Zeitschrift des Historischen Vereins Rupertiwinkel, Jg. 9 (1975) 1. (Önállóan: Laufen: Historischer Verein Rupertiwinkel, 1975. 21.)
8 Uo. 24. p.
9 Uo. 8. Hunklinger eme kijelentése meglehetősen homályos, valószínűleg csak az 1670–80-as évekre vonatkozhatnak e sorok, ugyanis valószínűtlen, hogy az alapítás óta mások nem folytattak volna tudományos tevékenységet.
10 Ruf i.m. 27. p.
11 Hunklinger, i.m. 7–8. p.
12 Ruf uo.
13 Hunklinger, i.m. 8. p.
14 Historische Kataloge der Bayerischen Staatsbibliothek München, Münchner Hofbibliothek und andere Provenienzen / von Stephan Kellner ; Annemarie Spethmann. Wiesbaden : Harrassowitz, 1996. 224–228. p. – Rövidítések: AEM: Archiv des Erzbistums München und Freising (Ordinariatsarchiv), A–Reg: Bestand Alte Registratur (Bayerische Staatsbibliothek), BayHStA.: Bayerisches Hauptstaatsarchiv München, BSB: Bayerische Staatsbibliothek.
15 Fachkatalog der Drucke, 1638, Archiv des Erzbistums München und Freising (röv. AEM), Signatur: AEM, Klosterakten Höglwörth 97.
16 Signatur: AEM, Klosterakten Höglwörth, 94.
17 Alphabetischer Katalog der Drucke, 1743, Signatur: AEM, Klosterakten Höglwörth 97.
18 Csupán néhány példa a könyv előfordulásáról: A bányavárosok olvasmányai (Besztercebánya, Körmöcbánya, Selmecbánya) 1533–1750 / szerk. MONOK István, Bp.–Szeged, 2003. 205. p.; BITSKEY István: Telekesy István egri püspök könyvjegyzéke 1699-ből. = Magyar Könyvszemle, 2008. 4. sz. 444. p.
19 Bayerische Staatsbibliothek (BSB), München, Signatur: A-Reg. B I Höglwörth ad Nr. 1. Verzeichniß derjenigen Werke, welche sich die Königl. Hofbibliothek aus den Catalogo Bibliothecae Hoeglwerdensis gewählt hat. 1817.
20 AEM, Signatur: B 1386
21 uo., az első számozatlan lapon található e megjegyzés.
22 Hunklinger, i.m. 8.p.
23 A BSB-ban őrzött katalógus jegyzékének egy részét közli Hunklinger i.m. 8–11. p.
24 Magyarországi jezsuita könyvtárak 1711-ig, II (Nagyszombat) / sajtó alá rend. FARKAS Gábor Farkas. Szeged, 1997. 45., 335.; Katolikus intézményi könyvtárak Magyarországon. Ferences könyvtárak 1681–1750 / sajtó alá rend. ZVARA Edina. Bp. : OSzK, 2008. 168, 169, 265. p.
25 Magyarországi magánkönyvtárak II (1588–1721) / sajtó alá rend. FARKAS Gábor et al. Szeged, 1992, 135, 149. Erdélyi könyvesházak… 259. p.
26 Backmund i.m. –Vö. még HUNGKLINGER, Georg: Das Pfarrarchive Anger = Heimatblätter Beilage des „Reichenhaller Tagblattes”, 1973, Nr. 6; Einige alte Aufzeichnungen über die Archivalien des Stiftes sind im PfAA unter A I 7 vorhanden.
27 Laufen/CO 200/2/Staatsarchiv München, Nr. LRA 136.989; Das inkammerierte Kloster oder Stift Höglwörth 1819 – 28.; Salzachkreis, Kreisfinanzdirektion, 850. – Aufnahme des Inventars des Stiftes Höglwörth, Enthält auch: Verzeichnung der Immobilien oder Mobilien, 1815, Altsignatur: RFK 538.
28 BACKMUND i.m. – Ld. még: Die Chorherrenorden und ihre Stifte in Bayern (Augustinerchorherren. Prämostatenser Chorherren vom H. Geist. Antoniter), NeuePresseVerlagsGMBH, Passau, 1966. 90–93. p.