Talán az alkalom jellege megengedi*, hogy egy személyes emlékkel kezdjem a mondandómat. Annak idején – hű, de régen volt! –, első éves egyetemi hallgatóként az első szemináriumi dolgozatomat éppen a mostani témáról, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának évkönyvéről írtam. Szerfölött sajnálom, hogy e munkácska azóta elkallódott, holott kis híján negyvennyolc esztendő múltán ritka élmény lenne az újraolvasása, az újdonsült gólya tétova tapogatózásának és az idősödő könyvtáros-történész véleményének összevetése.
Bár a könyvtári szakirodalomban jól ismert, viszonylag gyakran idézett kiadványról van szó, és Czeglédi László a „Könyv és könyvtár” című sorozat repertóriumában is feltárta1, összefoglaló elemzés, kritikai értékelés mindeddig nem született róla. Egy rövid előadás keretében ezúttal sem lehetséges a részletes, beható átvilágítás, meg kell elégedni a legfontosabb adatok, a legjellemzőbb és általam legértékesebbnek vélt vonások felvillantásával.
Köztudott, hogy Kovács Máté a vallás- és közoktatásügyi minisztérium államtitkári posztjáról került 1949-ben a Debreceni Egyetemi Könyvtár élére.2 Hét esztendős igazgatói munkásságának eredményei messze túlmutatnak az intézmény falain, kezdeményezései, a mesterien irányított kiváló munkatársak teljesítményei jelentékeny mértékben hozzájárultak a magyarországi könyvtárügy korabeli fejlődéséhez, hatásuk számos vonatkozásban máig tart.3 Az adott időszakban, a múlt század ötvenes éveinek elején, derekán merész, sokakat meghökkentő kísérletnek tetszett a most tárgyalandó évkönyv-sorozat elindítása is. Noha Csűry István szerint4 a gondolat Módis Lászlótól származott (aki szintén a minisztériumból érkezett ide, és teológiai-egyháztörténeti képzettsége, impozáns műveltsége bázisán kitűnő könyvtáros lett belőle), az igazgató felkarolta az ötletet, és tekintélyével, teljes súlyával támogatta a kivitelezését, kijárta a pénzügyi fedezetet, és debreceni éveiben mindvégig szerkesztette a köteteket; érdeme tehát elvitathatatlan.
Tovább…