Címke: nekrológ

Dr. Komáromi Sándor, az Országos Idegennyelvű Könyvtár nyugalmazott munkatársa 2019.
augusztus 31-én elhunyt. Munkatársa, dr. Dörgő Tibor sorait idézzük:
„Fájó szívvel búcsúzunk régi kollégánktól, Dr. Komáromi Sándortól, aki az Országos
Idegennyelvű Könyvtárban közel 34 éven át (1970–2004) dolgozott. Osztályvezetőként hosszú
ideig a vállain hordozta a gyűjteményfejlesztés irányítását.
Nagy szakértelemmel foglalkozott a bibliográfiai területtel is, az időszaki kiadványok részdokumentumait
feltáró nemzetiségi és műfordítási adatbázisunkkal. Érdeklődése elsősorban
a német nyelvű irodalom felé fordult: tanulmányokat írt és fordított. Hatalmas bibliográfiai
munkája a háromkötetes Német nyelvű irodalom befogadása Magyarországon 1945–1980.
Két korszakot is (1848–1918 éveket és a XX. század utolsó harmadát) ő írt meg A fejezetek a
magyarországi német irodalom történetéből című alapvető jelentőségű kötetben. Nyugdíjba
vonulása után is publikált, recenziói jelentek meg a Kisebbségkutatásban. Kevesen tudták,
hogy művészi színvonalon zongorázott, zeneértő ember volt, ezért is írt tanulmányt Franz
Schubert és Robert Schumann Heine-dalairól az OIK 2006-os évkönyvébe. (Munkásságának
most csak egy részét említhettem.) Komáromi Sándor halk szavú, tudománynak élő ember
volt, sokunknak hiányozni fog.”
(Forrás: Katalist, 2019. október 1. Zupán Veronika, OIK híre)

Péter László (1926–2019) emlékezete

Péter László professzor emeritus 2019. július 28-án elhunyt. A könyvtáros, bibliográfus, muzeológus, irodalomtörténész, nyelvész, művelődéstörténész Jánoshalmán, 1926. január 21-én született, de családjával hamarosan már a Szeged melletti Szőregre költöztek.
Tovább…

Életének 76. évében elhunyt Lakatos András (1943–2019), az OSZK egykori munkatársa.
Tovább…

(1935–2019)

Forrás: https://www.napkut.hu/naput_2004/2004_10/112.htm

A család gyászjelentésében olvasható: 2019. május 8-án, életének 84. évében elhunyt dr. Gomba Szabolcsné dr. Lábos Olga, a jogelőd Kossuth Lajos Tudományegyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár egykori főigazgatója, a hazai könyvtár-szakmai közélet elismert szakértője.

Gomba Szabolcsné 1935. október 28-án született Sátoraljaújhelyen. 1958-ben szerzett történelem-magyar szakos tanári diplomát a KLTE bölcsészettudományi karán, majd 1968-ban felsőfokú könyvtárosi diplomát is. Az Egyetemi Könyvtárban 1962-től dolgozott, 1971-ben nevezték ki a Gyarapítási osztály élére. 1971-ben  doktori fokozatot is szerzett, disszertációját irodalomtörténeti témából írta. A régi magyar irodalom iránti érdeklődése a későbbiekben is megmaradt, számos kimagasló irodalomtörténeti publikációt eredményezett. Csűry István főigazgató halála után ő vette át az Egyetemi Könyvtár vezetését; a posztot 1980 és 1995 között töltötte be, ekkor vonult nyugdíjba.    Az Egyetemi Könyvtár vezetésében „legnagyobb eredményként azt könyvelhetem el, hogy végre tudtam hajtani az egyetemi könyvtári élet ún. rendszerváltását: a hagyományos manuális  rendszert sikerült egy új, integrált számítógépes könyvtári rendszerrel, az amerikai Voyagerrel felváltani […]” – írta a Könyv és Könyvtár 2005-ös kötetében (443. p.). Alapműnek tekintjük fordítását Jane Baumont szakkönyvéről (Retrospektív konverzió: gyakorlati vezérfonál könyvtárosok számára. Debrecen, Kossuth Egyetemi Könyvtár, 1999.).  Sikeresen végrehajtotta a könyvtár számítógépes infrastruktúrájának kiépítését és megoldást talált a könyvtár nyomasztó helyhiányára is. Az 1980-as évektől kezdve három sorozatnak is (Könyv és Könyvtár, Régi Tiszántúli Kéziratok, Régi Tiszántúli Könyvtárak) szerkesztője volt és támogatta a könyvtár egyéb szakmai kiadványainak megjelenését is. Tagja volt az MKE elnökségének, részt vett az MKE Könyvszakmai Szövetség elnökségének, az Egyetemi Könyvtárigazgatók Tanácsának és az NKA Könyvtári szakkollégiumának munkájában. 1976-ban Szabó Ervin-emlékéremmel, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével ismerték el a munkáját.

Búcsú Simon Zoltántól

(1935. július 16. ‒ 2019. május 14.)

Simon Zoltán nem készült könyvtárosnak. 1953-ban magyar-történelem szakon kezdte meg tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetem. Az 1956-os eseményekben való részvétele miatt – az 1956. október 23-ai egyetemi tüntetés egyik szervezőjeként – 1957-1961 között kizárták az egyetemről. Fiatal életének nehéz évei után 1964-ben a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár munkatársaként új hivatásra talált.

Hozzám nőttek a könyvtárak” – nyilatkozta Sütő András gondolatának parafrázisaként, amely leginkább jellemezte hálózati–módszertani munkáját.

Törődött a vidék könyvtárainak létrehozásával a könyvek beszerzésétől, rendszerezésükről, az olvasói igény felkeltése és kielégítése valamennyi munkafolyamatának szakszerű ellátásáról. S tette ezt a változó jogszabályoknak megfelelően 1967-1991 között a módszertani osztály vezetőjeként.

Az általa alapított „Editéka Alapítvány” nevében felesége (Edit) nevét rejtve őrzi. Az alapítvány kuratóriuma pályázata – „Az Év Könyvtárosa” elismerő cím, oklevél, és jutalom-összeg – az országban egyedülálló módon a megye könyvtárosainak szakmai díja volt.

Jelentős érdemei vannak az irodalmi művek, általában az olvasási kultúra, az olvasási szokások szociológiai vizsgálata terén. Kimutatásokra és statisztikákra alapozva kísérte figyelemmel a magyar olvasóközönség ízlésvilágának alakulását a 18. századtól „napjainkig”. A későbbi években is mindig az olvasó szemével tekintett a könyvtárra. Az irodalom határkérdéseit feszegetve a lektűr, a bestseller irodalmi értékeit és a giccs káros hatását mérlegelte.

Irodalomtörténeti munkái közül kiemelkedő Örkény-monográfiája, amelyben feltárja azokat az életrajzi mozzanatokat, koreszméket és irodalmi irányzatokat, amelyek Örkény alkotói magatartását formálták, témaválasztását, kifejezésmódját befolyásolták.

1968-1990 között az Alföld rovatvezetőjeként, 1987-től az Írószövetség Kelet-Magyarországi csoportjának titkáraként tevékenykedett. Kitüntetései igazolják irodalmi és kritikai tevékenységének elismerését: József Attila-díj (1991), Kölcsey-díj (1995), Alföld-nívódíj (1991).

Könyvtárigazgatóként (1991. április 1-től–1995. december 30-ig) támogatta az új szakmai kezdeményezéseket, hagyta dolgozni munkatársait.

Vidám természete mindenkor szórakoztató társaságot jelentett. Éveken át könyvtári Mikulásnak öltözve szerzett örömet gyermekeinknek.

Számtalan irodalmi és könyvtár-szakmai írását összegyűjteni egy életmű bibliográfiában régi és új kollegák közös feladata kell, hogy legyen.

Az emlékezés búcsúperceiben fejet hajtunk emberi kiválósága és szakmai teljesítménye felett.

Varga Ildikó

(1937–2018)

Ő is elment. 81. életévében, súlyos betegségével folytatott küzdelem után, 2018. március 10-én elhunyt Varga Ildikó, a Könyvtári Intézet ny. főtanácsos tudományos kutatója.

Meghatározó egyénisége volt a feldolgozó könyvtárosok táborának. Munkásságának középpontjában a katalogizálással kapcsolatos módszertani és oktatási tevékenység állt. Méltán nevezhetjük a formai feltárás egyik „nagyasszonyának”.

Varga Ildikó 1937. július 16-án született a Sopron megyei (ma Vas megyéhez tartozó) Bük községben, MÁV-tisztviselői családban. Általános és középiskolai tanulmányait az Alföldön, Mezőtúron végezte. Az érettségi után, 1956-tól 1960-ig a mezőtúri városi könyvtárban dolgozott segédkönyvtárosként. 1959-ben kezdte meg tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar–könyvtár szakán, ahol 1965-ben szerzett magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári és könyvtárosi oklevelet.

1970 májusában az MTA Izotóp Intézetének Tájékoztatási Csoportjában vállalt munkát: az Izotóptechnika c. folyóirat szerkesztése mellett a csoporthoz tartozó könyvtárban katalógusszerkesztői feladatokat is kapott. 1970. december 1-jén, az OSZK-ban térhetett vissza teljesen eredeti foglalkozásához: először helyettesként, majd kinevezett könyvtárosként alkalmazta őt a könyvtár a Könyvek Központi Katalógusánál, ahol nemcsak a gyakorlati munkában, de a katalógus házi szabályzatának kidolgozásában is részt vett.

Az ott töltött hét esztendő után, 1977-ben kérte át őt a Könyvtártudományi és Módszertani Központ.

Az 1970‒1980-as évek a könyvtári katalogizálás megújításával teltek: ekkor tértünk át az „ISBD”-nek nevezett, új nemzetközi katalogizálási szabályrendszer alkalmazására. Bevezetésének előkészítéséhez, a könyvtárak felkészítéséhez, a formai feltárás átalakításának módszertani irányításához, az új szabályok oktatásához rátermett, elméleti és gyakorlati ismeretekkel is rendelkező munkatársra volt szükség, és a KMK Varga Ildikóban megtalálta a megfelelő embert. Ildikó a megelőlegezett bizalomnak az évek során maximálisan megfelelt.

1977. április 1-jével került át az OSZK-ból a KMK Könyvtártechnológiai Osztályára, rögtön a „mélyvízbe”: az év nyarán országos tanácskozásra került sor a könyvek bibliográfiai leírásának szabályzattervezetéről, amelynek szervezésében a KMK részéről ő vett részt.

1977 nyarától kezdve 1983-ig tartott az a program, amelyben a KMK lefordíttatta és közreadta az IFLA által kiadott katalogizálási útmutatókat, a kiadványsorozatot Ildikó gondozta. Ezzel párhuzamosan elkezdődött az ún. nem hagyományos dokumentumok ISBD-alapú leírását tárgyaló útmutatók kidolgozása. Ildikó nemcsak az irányítója volt a munkálatoknak, hanem az útmutatók kidolgozásából is kivette a részét: az ő munkájaként készült el a mozgóképek, a hangfelvételek és az állóképek bibliográfiai leírásának útmutatója. A hangfelvételek útmutatóját angolul is kiadta a KMK, és 1981-ben az AIBM budapesti konferenciája elé terjesztette, sőt: egy külföldi egyetem könyvtárosi fakultása kötelező tananyaggá tette hallgatói számára.

A formai feltárás és katalógusszerkesztés segítéséhez a Könyvtáros c. folyóiratban Ildikó négyrészes cikket írt „Mi legyen a katalógusokkal” címmel 1981-ben, „A leíró katalógusok továbbépítése” címmel útmutatója jelent meg 1982-ben, valamint több gyakorlati segédletet is összeállított (pl. a római katolikus egyház latin szertartású liturgikus műveinek egységesített címéről, a személynevek változatairól készítendő utalókról.). Ő szerkesztette-gondozta az IFLA által kiadott „Names of persons” magyar kiadását is.

Az új szabályoknak a könyvtárak katalógusépítési munkájára gyakorolt hatásáról az illetékesek (az OSZK, a KMK, az MKE) értekezleteket, tanácskozásokat is szerveztek. Ezek közül az elsősége miatt kiemelkedő szerepe volt az 1981 szeptemberében Kecskeméten tartott tanácskozásnak, amelyen Varga Ildikó „Az új bibliográfiai (katalogizálási) szabványokról és alkalmazásukról” címmel tartott előadást.

Az 1990-es évek második felében, a Magyar Szabványügyi Hivatal átalakulása következtében megváltozott a könyvtári szabványok készítésének rendje: a szakma által újonnan létrehozott szabványosítási bizottság támogatására, a szakmai szabályzatok készítésének koordinálására Könyvtári Szabványosítási Irodát létesített az OSZK, a KMK keretében, amelynek a vezetője Varga Ildikó lett.

Ezzel összefüggésben szervezte meg a KMK 1997-ben a „Feldolgozók fóruma” c. országos szakmai megbeszélést, ahol egyebek mellett a könyvtári szabványosítás időszerű kérdéseiről is szó esett.

A szabályzatok és útmutatók gondozása, valamint a szabványosításban való szakértői részvétel mellett kiemelkedően fontos feladat volt a hazai gyakorló és leendő könyvtárosok felkészítése a feldolgozó munka megváltozására. A KMK által szervezett továbbképző tanfolyamok központi szereplője lett Varga Ildikó, akinek a könyvtárosok megszámlálhatatlan sokasága vált a tanítványává e tanfolyamok, majd a középfokú könyvtárosképzés, valamint az 1990-es évek elejétől kezdve a Kossuth Lajos Tudományegyetemnek az OSZK-ban szervezett humán informatikai kihelyezett levelező tagozatán (utóbb két tanévben Debrecenben a KLTE Matematikai és Informatikai Intézete által átvett tagozaton), továbbá az Eötvös József Főiskola budapesti kihelyezett tagozatán folyó képzés keretében.

A tanfolyamok tankönyvet és segédanyagokat is igényeltek. Ildikó szerkesztésében, illetve összeállításában példatárak és feladatgyűjtemények jelentek meg a katalogizálás oktatásához, illetve „Az iskolarendszeren kívüli könyvtári szakképzés füzetei” c. sorozatban a Könyvtári Intézet 2001-ben közreadta „A formai feltárás alapjai” c. tankönyvét.

Varga Ildikó közben, az 1980‒1990-es években az országot is járta: a szakfelügyeleti vizsgálatok, továbbképzések és konferenciák, valamint a vidéki kiszállások alkalmával folytatott konzultációk, tanácsadó és oktató tevékenység révén meghatározó alakjává vált a könyvtárak katalogizálási-katalógusszerkeszési munkájának.

Kiemelkedő szakmai tevékenységét 1990-ben Szabó Ervin-emlékéremmel ismerték el.

2002-ben vonult nyugdíjba, de oktató tevékenységét még több éven át folytatta.

Kedves egyéniségét, okos tanácsait már egy ideje nélkülözzük, és immár őt magát is elvesztettük. Emlékét megőrizzük.

Rácz Ágnes

Elhunyt Kondor Imréné (Ziegler Éva)

(1930. április 24. – 2018. március 11.)

 

Kondor Éva nagyszerű volt: éles, villámgyors gondolkodás, széles műveltség, humor jellemezte. Tudott szenvedélyes és öntörvényű lenni, mint az igaz emberek, hisz számára annak megvédése, amit kigondolt, létszükséglet volt, nem váltogatható „harisnya”. Szenvedett a szabályrágó figuráktól, a fűrészpor-stílustól, amely pedig („aktív”) életében inkább szabály, mint kivétel volt.

A bölcsészkar elvégzése után szakmai pályáját a Budapesti Műszaki Egyetem Könyvtárában (BMEK) kezdte. Itt ismerte meg leendő (második) férjét, a filozófus-politikus-könyvtárigazgató Kondor Imrét (1911–1990). Ragyogó párt alkottak: aki szerencsés ember megfordult otthonukban, elámult kiérlelt világlátásukon. Éva zsidó családi hátteréből hozott európai liberalizmusa és férjének népi származásán (apja kovácsmesterként dolgozott) alapuló, Szókratésszel dúsított életbölcsessége olyan szervesen fonódtak egymásba, tetézve irdatlan, ám szervesült műveltséggel, mintha soha nem lett volna e hazában (az oly káros) ún. népi – urbánus ellentét.

1956 után Kondor „bukott”, miután – politikai nyomásra – maga kért fegyelmit maga ellen. A rendszer megpróbálta eltaposni, de volt kollégái kitartottak mellette: titokban havonta gyűjtöttek számára. 1958-tól már az Országos Pedagógiai Könyvtárban dolgozott, onnan ment nyugdíjba 1976-ban a tudományos osztály vezetőjeként. Kondor 1957. novemberi elbocsátása után Éva is otthagyta a BME Könyvtárát, és az orvostudományi könyvtárban helyezkedett el. 1963-ban házasodtak össze, fiuk 1964-ben született.

1958-ban a nemzeti könyvtár szakmai vezetését Sebestyén Géza vette át főigazgató-helyettesként – a főigazgató a korábbi oktatási miniszterhelyettes, Jóború Magda lett –, így jöhettek az OSZK-ba a szakmai szlengben dívó elnevezés szerint a „Sebestyén-hölgyek”: Fügedi Péterné, Kondor Imréné és Szilvássy Zoltánné. Közülük Éva a Könyvtártudományi és Módszertani Központot erősítette a hetvenes évek közepéig, a legendássá vált, Papp István vezette korszakban. Dolgozott a Könyvtártudományi Szakkönyvtárban, majd a Tudományos és Szakkönyvtárak Módszertani Osztályán Bereczky László, Horváth Tibor, Sárdy Péter és mások társaságában. Ezután elfogadta a központi szolgáltatásokért felelős Fügediné Péterné főosztályvezető hívó szavát, s átvette az OSZK Könyvek Központi Katalógusának irányítását. Ha csinálni kell, akkor elsősorban javítani: talán így rekonstruálható az, amibe fejszéjét vágta. Az osztályhoz csatolt, addigra elaggott Országos Gyarapodási Jegyzék (1961–1975) havi füzeteinek sem kumulációja, sem éves mutatója stb. nem volt, itt gyógyító sebészkés kellett. Az Országos Gyarapodási Jegyzék megszüntetésével egyidejűleg egy fontosnak ítélt szegmenset emelt ki, amely vonatkozásában viszont a teljes értékű könyvtári szolgáltatás mintáját tette közzé. Ez volt a Külföldi Társadalomtudományi Kézikönyvek című országos gyarapodási jegyzék. Érdemes hozzátenni, hogy kiváló segítőként mellette állt Horváth Magda (1914–2005), aki – számos korábbi nagyszerű tette mellett – ezért is külön dicshimnuszokat érdemelne.*

1984–1985 fordulóján, az OSZK Budai Várba költözésekor Éva végezte a központi katalógusok költöztetésének megszervezését. Érdemes feljegyezni egyedülálló teljesítményét: úgy költöztette a milliós cédulavagyont, a sok ezer katalógusfiókot, hogy az egyik nap a Pollack Mihály téren becsomagolt cédulaanyag másnap az új vári katalógusszekrényben máris kereshető lett.

Több tucat publikációja mindig világos, célratörő szöveget jelentett. A nemzetközi konferenciákon Prágától Berlinig olyan emlékeket hagyott, amelyekből későbbi hazai látogatók is profitáltak. Éva adott instrukciót, kihez érdemes fordulni, ki az „emberszabású” lény az adott helyen. Amikor 1988-ban nyugdíjba vonult,   megkapta a megérdemelt Szabó Ervin-emlékérmet,  és ha netán erről kérdezték, szelíd mosollyal  bizonyára csak azt kérdezte volna: És a férjem?!

Ezután kizárólag a családnak élt. Férjével „nyitott házat” tartottak fenn: a tisztességes emberek jövetelének örültek, okos mondanivalóval, mellbevágó felismerésekkel, derűvel látták el őket. Csodálatos stílusban beszéltek egymással: volt ebben szerelem, cirógató évődés, szellemi „ostorpattogtatás”…

Éva őszinte barátja volt Kondor első házasságából származó fizikus fiainak, Imrének és Andrásnak, s mindvégig igaz anyaként, odaadó lelkesedéssel támogatta Ádám fiuk zeneszerzői ambícióit.

Idősebb korában az olvasás és a zene mellett a bridzs kötötte le, hisz ez társaságot jelentett: miközben hajdani kollégáival, barátaival – Gerő Verával, Papp Istvánnal, Szűcs Jenőnével – verték a „blattot”, értékelhették a világ folyását is. 88-ik születésnapja előtt ment el. Teljes életet élt: örömök és küzdelmek, munkák és vívódások, csalódások és beteljesülések egyaránt alakították feledhetetlen egyéniségét.

Éva egyénisége ritka erős fényforrás volt: most már csak tiszta emléke világíthat bele hajdani tisztelői bánatába.

S. P.

Vajda Erik (1930–2014)

Vajda Erik 2014. május 14-én, életének 84. évében hagyta itt földi világunkat.
Halálának másnapján érkezett a felkérés a Könyvtári Figyelő szerkesztőségétől, hogy vállaljam Erik méltatását a lap hasábjain, mivel köztudott volt szakmai együttműködésünk és barátságunk a magánéletben is. Azonnal igent mondtam, mert akkor még nem számoltam a feladat nehézségével, és csak a saját gondolataimmal voltam elfoglalva, azzal, hogy mennyire tiszteltem, hogy milyen sokat tanultam tőle, mennyi mindent köszönhettem neki, és mert úgy gondoltam, ismerem szakmai működését.
Tovább…

Fügedi Péternétôl (1928–2014) búcsúzunk

 

 

 

 

2010 tavaszán egy délutáni teázgatás közben Fügedi Péternével, Jolival arról beszélgettünk, milyen nagyszerű, hogy Pécs lett Európa kulturális fővárosa. Élmény volt hallgatni, ahogy csillogó szemmel beszélt, nemcsak a régi időkről és az ottani rokonságról, régi barátokról, a régi otthonról, hanem naprakészen minden változásról, újdonságról, minden korszerűsítésről, városszépítésről, amivel ez a megtisztelő cím járt. Készült, hogy rövidesen meglátogatja szülővárosát, személyesen is látni akarta mindazt, amiről újságokból, rádióadásokból és más hírforrásokból értesült (sikerült megvalósítania a tervét!). Némi nosztalgiával említette, hogy ott telt gyermek- és ifjúkora, ott járt iskolába. (A katolikus leánygimnáziumban kapott érettségi bizonyítványa Szendrői Jolán Mária névre volt kiállítva.)
Tovább…

Dr. Somkuti Gabriella (1929–2013)

 

Tisztelt gyászoló gyülekezet!*

Most, amikor itt állunk kolléganőnk, dr. Somkuti Gabriella könyvtáros és művelődéstörténész ravatala előtt, önkéntelenül is eszünkbe jut Pál apostol szava:  Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Mert meggyőződéssel vagyunk afelől, hogy Somkuti Gabriella élete és alkotó tevékenysége teljes volt, mindent lezárt és elrendezett maga körül.
Tovább…

Dr. Balázs Sándorné dr. Veredy Katalin (1934–2013)

Dr. Balázs Sándorné dr. Veredy Katalin (ahogy a szakma ismerte: Veredy Kata) 1934-ben született könyvtáros szülők gyermekeként. Édesapja Veredy (Witzmann) Gyula 1937-től vezetőségi tagja, majd 1938–1942 között főtitkára volt a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének.
Tovább…

Posztumusz interjú Veredy Katalinnal

A súlyos betegség következtében 80. életévében, 2013. november 13-án elhunyt Veredy Kata 1971-től csaknem négy évtizeden át közvetlen munkatársam, a Parlamenti könyvtár történetének megírásában pedig szerzőtársam volt.
Tovább…

Fogarassy Miklós (1939–2013) halálára

Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
(Kosztolányi Dezső: Halottak)

Fogarassy Miklós független szellem volt, kötöttségek nélküli ember. Önmeghatározása szerint “könyvtáros, irodalmár, műkritikus.”1 Olyan ismeret- és tudásmezőkön kóborolt, amelyek átfogták a könyvtárügyet, az irodalmat, a művészetet, és általában mindent, amivel az ember küszködik, ami hol szebbé, hol nehezebbé teszi az életét. Fogarassy Miklóstól búcsúzva, ezek közül most a könyvtárosra emlékezem.
18 évig voltam a kollégája. Érdekes, igen jó szellemiségű közegben ismertem meg, amikor 1978-ban a Könyvtártudományi és Módszertani Központ (KMK) hálózatfejlesztési osztályára kerültem, amelynek Miklós is munkatársa volt. Az intézmény igazgatója akkor Papp István volt, Szente Ferenc pedig az osztályt vezette. Az osztályon öröm volt együtt lenni, együtt dolgozni a többiekkel, és mindig lehetett valamit tanulni a másiktól. A munkatársak közötti viszonyt elsősorban nem a főnök–beosztotti viszony, nem a hivatali hierarchia, hanem az egyes ember szellemi kapacitása, tudása, ismerete, integritása határozta meg. Fontos volt, hogy ki mit gondolt az aktuális politikai rendszerről és általában a hatalomról. Nem nagyon lehetett érdemi tagja ennek a társaságnak, akinek ezekről a dolgokról nem volt határozott, mégpedig elutasító véleménye. Persze, mindez – az osztály keretei között – nem ment túl az értelmiség mindenkori ellenzéki magatartásán.
Tovább…

Búcsúzás Takács Miklóstól (1933–2013)*

Az idő egyirányú utca.
Örökké zuhog a jelen, s örökké
száraz lábbal kelünk át rajta: a múlt fölissza
szempillantás alatt.”

„Nem lehet
csak egy szálat kihúzni, ha nem az összeset,
olyan szorosra szőtt a múltak szövedéke.
(Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca)

2013. április 1-jéig Takács Miklós a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár jelenének része volt. Személyesen ugyan már nem találkozhattunk, de hihettük, hogy jöhet egy érdeklődő telefonhívás: hogy vagyunk, miként megy a könyvtár sorsa, ugye, átadjuk üdvözletét azoknak, akikkel még együtt dolgozott?
Április elsején az idő fölitta, a múlt szövedékébe fonta nagy és gazdag életútját, szakmai pályafutását. A könyvtári kultúra szövedéke már Takács Miklós lezárt életművét is magába fogadta.
Tovább…

Horváth Tibor (1935–2011)

„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl;
Hanem lerázván, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé finomul,
Mely fennmarad s nőttön-nő tiszta fénye
Amint időben, térben távozik;
Melyhez tekint fel az utód erénye:
Óhajt, remél, hisz és imádkozik.”
(Arany János)*

Horváth Tibor vérbeli könyvtáros volt. Tiszta, szigorú, céltudatos, küzdeni akaró és tudó. Erős, jó ember: tele hittel, bátorsággal, lendülettel. Ugyanakkor humánus, hisz semmi emberi nem volt idegen tőle. Szerény, noha büszkélkedhetett volna sikereivel. Jó tanító, jó mester.
Újító, szemléletet formáló, nagyszerű tudós. Példa volt, értékőrző, lehetetlen volt nem tanulni tőle, nem figyelni rá. Kristálytiszta logikájával, hihetetlen tudásával mintegy varázsütésre eloszlatta bennünk a kételyeket, megerősített hitünkben, erőt adott mindennapi viaskodásunkhoz.
Őt tartom mindmáig az egyik legnagyobb mesteremnek. Nemzedékeket tanított, formált, magával ragadó módon, olykor finom humorral, és mindig türelemmel, alázattal.


Tovább…

Emlékeim a Tanár Úrról

„Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek.”                (Jak 5, 12)

Tanár Úr válaszainak IGEN-je, és NEM-je mindig egyértelműen hangzott, kétségünk nem maradt. Mindig örült a tanítványok és a pályatársak sikerének, soha nem utasította el, aki hozzá fordult, különösen, ha a felkészülés igyekezetét látta rajta. Mindezt a személyes tapasztalat mondatja velem.
Ismeretségünk a régi szakmai múltban gyökerezik. A Könyvtártudományi és Módszertani Központ társadalomtudományi könyvtárosképző szak¬tanfolyamán láttam, hallottam először őt előadni. 1973-ban vagyunk. A legendák övezte Nyakó Istvánt* jött helyettesíteni a mi évfolyamunknál. Az akkor használt „Szakirodalmi forrásismeret. Történelem” című jegyzetét évekkel később még az egyetemen is használtam, ugyanis 1977–1980 közt Szabó Sándornak és Horváth Tibornak újra a tanítványa lehettem az ELTE Könytártudományi Tanszékén.
Tovább…

A felsőfokú magyar könyvtárosképzés több mint egy évszázadra tekinthet vissza. Mégis bizonyos, hogy mint szinte minden igazi szakmában, tudományágban (stb.), a professzionalitás csak jódarab idő után válik uralkodóvá, normává, mércévé, megkerülhetetlen valamivé. A könyvtár szakot végzett, valóban profi könyvtárosok első igazi nemzedéke, a késő húszas, kora harmincas évek nagyjai (épp csak szemelgetve az immáron legendás nagy nevek közt: Papp István, Kiss Jenő, Zircz Péter, Futala Tibor, Horváth Tibor, Bereczky László, Takács Miklós, Varga Béla stb., stb., stb. stb.) voltak. A professzionalitás követelményére mint pontot az i-re a könyvtári törvény tette ki, kimondván, hogy könyvtáros az, akinek (többek közt persze) könyvtár szakos diplomája van. De természetesen a korábbi generációk rendre autodidakták voltak. A legnagyobb, legjelentősebb, meghatározó – minden tekintetben, oktatásban, publikációkban, gyakorlatban, könyvtárvezetésben meghatározó óriások (nem túlzás a szó) – rendre autodidakták voltak. Nem volt könyvtár szakos diplomája sem Szabó Ervinnek, sem Kovács Máténak, sem Sallai Istvánnak, sem… Hadd, ne soroljam szakmánk legnagyobb képviselőinek nem is olyan rövid névsorát.
Tovább…

BÓDAY Pál (1921-2009) emléke

Bóday Pál a Könyvtártudományi és Módszertani Központ megalakulása (1959) után került az
intézménybe; a tájékoztatási osztálynak 1962-től megbízott, 1963 és 1970 között pedig kinevezett vezetője volt. A Könyvtári Figyelő 1959-től önálló rovataként, Könyvtári és Dokumentációs Szakirodalom címen közölte a külföldi folyóiratcikkek válogatott bibliográfiáját; Bóday 1965-ben elindította a Gyorstájékoztató a Külföldi Könyvtártudományi Irodalomról című bibliográfiát, mely évente öt-hétezer tétellel gyarapodott. A kiadvánnyal kapcsolatos kritikák nyomán 1967-ben leállt a szerkesztéssel, majd 1969-ben negyedéves referáló lapként indult újra (ugyancsak Könyvtári és Dokumentációs Szakirodalom címen). Bódayt mindig intenzíven foglalkoztatták a bibliográfia elméleti és gyakorlati kérdései. Népszerűek voltak a könyvtáros szakképzést segítő jegyzetei is, a Szakirodalmi forrásismeret 2. Külföldi nemzeti bibliográfiák (1961), A magyar nemzeti bibliográfia (1963) és a Képes olvasókönyv a magyar nemzeti bibliográfiához (1964).
1970-ben elhagyta a könyvtári világot, visszament újságírónak; nyugdíjasként a Vasárnapi Hírek munkatársa volt. 2009. február 12-én hunyt el 88 éves korában.
Tovább…

Bereczky Lászlóné (1929-1992)

Van olyan emberhalál, amely – túllendítve a szeretett személy elmúltán érzett megrendülésünkön – az emlékezés, elmélkedés súlyos kapuit képes megnyitni. Bereczky Lászlóné idő előtti halála, a kelleténél gyorsabban kihunyt életének lezárulása a korszak, a legutóbbi idők magyar könyvtárügyében egy nagy fejezet végét is jelképezi.
Tovább…

Bereczky Éva tanítványa voltam…

1992. január 11-én végleg eltávozott közülünk Bereczky Éva, a negyvenes-ötvenes években pályára indult könyvtáros nemzedék kiváló képviselője.
Tovább…

Haraszthy Gyula a tanító és példaadó

 

Nyolcvan esztendős korában eltávozott közülünk a magyar könyvtárügy mindannyiunk által tisztelt és nagyra becsült, halk szavú, de nagytudású személyisége, Haraszthy Gyula. Hosszú, tevékeny élete során áldozatos munkása, vezető egyénisége volt több budapesti nagykönyvtárnak, szerepet vállalt az ország könyvtárügyének tervezésében, szervezésében és irányításában, s hatékonyan kivette a részét a jövő könyvtárosainak szakmai felkészítéséből is, egyrészt mint egyetemi oktató, s a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtártudományi Tanszékének a vezetője, másrészt mint idősebb kolléga, aki a különböző munkahelyeken fiatal munkatársainak, beosztottjainak adta át gazdag elméleti ismereteit és sokirányú gyakorlati tapasztalatait.
Tovább…

Címkék

(1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (2) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (7) (13) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (15) (1) (2) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (27) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (3) (1) (5) (10) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (3) (2) (12) (1) (2) (14) (33) (1) (10) (1) (29) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (2) (1) (1) (1) (16) (6) (6) (14) (2) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (5) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (29) (3) (2) (4) (1) (1) (1) (56) (1) (1) (1) (3) (1) (13) (1) (2) (4) (4) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (1) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (2) (1) (6) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (9) (16) (5) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (16) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (8) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (5) (12) (9) (6) (3) (2) (14) (5) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (6) (9) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (8) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (15) (2) (1) (1) (1) (17) (5) (1) (2) (1) (1) (23) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (16) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (4) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (20) (16) (2) (1) (1) (3) (2) (2) (1) (11) (5) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (2) (1) (1) (6) (5) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (7) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (5) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (7) (2) (8) (9) (2) (2) (1) (1) (3) (1) (3) (1) (2) (2) (1) (12) (1) (3) (1) (2) (2) (4) (12) (1) (9) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (7) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (7) (1) (1) (2) (2) (3) (2) (7) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (36) (2) (1) (26) (5) (1) (1) (5) (1) (3) (1) (9) (1) (3) (1) (21) (1) (1) (8) (1) (4) (2) (2) (4) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (38) (1) (6) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (8) (2) (2) (39) (1) (63) (2) (2) (2) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (5) (2) (1) (4) (1) (6) (7) (1) (1) (1) (26) (1) (1) (2) (3) (39) (1) (2) (2) (1) (8) (8) (5) (1) (2) (1) (2) (5) (1) (15) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (7) (1) (2) (2) (16) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (9) (1) (1) (8) (11) (1) (1) (20) (14) (1) (2) (1) (3) (3) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (4) (1) (4) (1) (3) (2) (2) (5) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (20) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (36) (1) (1) (2) (8) (1) (2) (1) (1) (21) (2) (1) (1) (1) (9) (1) (17) (2) (1) (70) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (11) (1) (8) (1) (10) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (3) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (6) (24) (8) (1) (11) (1) (1) (2) (4) (1) (11) (1) (1) (12) (8) (4) (4) (1) (1) (4) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (16) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (5) (3) (1) (2) (2) (1) (8) (1) (1) (3) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (6) (6) (1) (2) (10) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (6) (5) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (4) (16) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (4) (5) (1) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (3) (2) (8) (3) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (2) (1) (1) (2) (5) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (14) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (15) (1) (1) (25) (1) (7) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (20) (26) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (1) (1) (2) (4) (2) (2) (5) (6) (1) (2) (2) (3) (1) (2) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (2) (16) (1) (3) (5) (1) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (2) (2) (1) (3) (1) (7) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (14) (2) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (2) (11) (1) (5) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (27) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (21) (1) (1) (1) (1) (25) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (13) (1) (7) (2) (2) (4) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (39) (1) (1) (2) (1) (2) (12) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1)