Címke: könyvtárosi hivatás

A magyar könyvtári rendszer és a szakmáról való gondolkodás az utóbbi évtizedekben rendkívül nagy változásokon ment keresztül. Mind az intézmények, mind a benne dolgozó szakemberek iránti elvárások jelentősen kibővültek, minőségileg megváltoztak.  A társadalom egészéért és egyes tagjaiért  érzett  felelősség, az életminőség  jobbításáért  megtehető és megteendő segítségnyújtás szükségessége  folyamatos,  komoly kihívásként volt és van jelen  a magyarországi könyvtárpolitikában. Erről szeretnék egy rövid és merőben szubjektív fejlődéstörténeti áttekintést adni.
Tovább…

Csapodi Csaba (1910–2004) és
Csapodiné Gárdonyi Klára (1911–1993)

Előzmények

Marót Miklós (1928–2006), a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) Olvasószolgálati osztályának vezetője, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárának (ELTE EK) főigazgató-helyettese,1 Borsa Gedeon (1923–), az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) tudományos főmunkatársa, a Régi Magyarországi Nyomtatványok bibliográfiai szerkesztőségének vezetője,2 Kozocsa Sándor (1904–1991), az OSZK bibliográfiai, később referensz osztályvezetője,3 Walleshausen Gyula (1923–2010), a gödöllői székhelyű Agrártudományi Egyetem Központi Könyvtárának és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Könyvtárának igazgatóhelyettese, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Könyvtárának főigazgatója4 után Csapodi Csabával (1910–2004), a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Könyvtára Kézirattára és Régi Könyvek Gyűjteménye osztályvezetőjével és Csapodiné Gárdonyi Klárával (1911–1993), az OSZK Kézirattárának vezetőjével folytatjuk múltbéli szakmai utazásunkat. Az unikális korképek Vértesy Miklóssal (1907–1991), az ELTE EK Ritkaságtárának vezetőjével fognak zárulni a következő lapszámban.
Tovább…

„Könyvtárosnak való vagyok, ez érdekel engem”

Walleshausen Gyula (1923-2010)

Előzmények

Marót Miklós (1928–2006), a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) Olvasószolgálati Osztályának vezetője, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárának (ELTE EK) főigazgató-helyettese,1 Borsa Gedeon (1923–), az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) tudományos főmunkatársa, a Régi Magyarországi Nyomtatványok bibliográfiai szerkesztőségének vezetője,2 Kozocsa Sándor (1904–1991), az OSZK bibliográfiai, később referensz osztályának vezetője3 után Walleshausen Gyulát (1923–2010), a gödöllői székhelyű Agrártudományi Egyetem4 Központi Könyvtárának és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Könyvtárának főigazgatóhelyettesét, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Könyvtárának főigazgatóját mutatjuk be jelen közleményünkben. A páratlan szakmai korképek Vértesy Miklóssal (1907–1991), az ELTE EK Ritkaságtárának vezetőjével, illetve Csapodi Csabával (1910–2004), a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Könyvtár Kézirattára és Régi Könyvek Gyűjteménye osztályvezetőjével és Csapodiné Gárdonyi Klárával (1911–1993), az OSZK Kézirattárának vezetőjével válnak majd teljessé e folyóirat hasábjain.
Tovább…

„A Széchényi Könyvtár nemcsak kenyeret adott nekem évtizedekig, de hivatást is”

Kozocsa Sándor (1904–1991)

Előzmények

A Könyvtári Figyelőben útjára bocsátott sorozatunk célja Voit Krisztina (1940–2010), az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar (ELTE BTK) Könyvtártudományi Tanszéke1 egykori vezetőjének, a könyvtártudományi doktori program alapítójának hagyatékában fellelt, szakmánk meghatározó személyiségeivel az 1980-as évek derekán készült, eddig publikálatlan pályainterjúk szerkesztés utáni közlése.
Tovább…

Borsa Gedeon, az ízig-vérig bibliográfus

Bevezetés

A Könyvtári Figyelő előző számában indított sorozatunk1 célja a Voit Krisztina hagyatékában fellelt, szakmánk meghatározó személyiségeivel – valószínűleg az 1980-as évek derekán – készült, eddig publikálatlan pályainterjúk szerkesztés utáni közlése. Emlékeztetőül az impozáns névsor:
Tovább…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

WANNINGER, Susanne
„Herr Hitler, ich erkläre meine Bereitwilligkeit zur Mitarbeit”.
Rudolf Buttmann (1885–1947) : Politiker und Bibliothekar zwischen bürgerlicher Tradition und Na­ti­onal­sozialismus. Wiesbaden : Harrassowitz, 2015. – 591 p. (Beitrage Zum Buch- Und Bib­lio­theks­wesen. 59.)
ISBN 978-3447 103183

Jegyzetek egy biográfiához

A könyv és témája

A szerző 2012 telén védte meg a könyv alapjául szolgáló disszertációját az augsburgi egyetemen, majd a közel 150 éves Harrassowitz kiadó már két évvel később kiadta e hatalmas munkát neves könyv- és könyvtártörténeti sorozatának, a Beiträge zum Buch- und Bibliothekswesen 59. köteteként. A megjelenést támogatta a Bajor Állami Könyvtár (továbbiakban: BÁK) baráti-támogatói köre (Förderer und Freunde der Bayerischen Staastbibliothek). Ezen adatokat azért érdemes előrebocsátani, mert egyetem + könyvtár + kiadó + társadalom példás összefogását szimbolizálja a múlt – a német tragédia – tudományos feltárása és minél jobb megértése érdekében.
Tovább…

Bevezetés

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Könyvtár- és Információtudományi Intézetében (ELTE BTK KITI) – Voit Pál jóvoltából – a 2013/2014. tanévben megkezdődött Voit Krisztina (1940–2010) néhai tanszékvezető hagyatékának feltárása.
Tovább…

Ketten ugyanarról

HAJNAL WARD Judit
Nyitott könyvtár / Hajnal Ward Judit. – Budapest : Kalligram, 2015. – 297 p.

ISBN 978-615-5454-95-0

A szerző, Hajnal Ward Judit nevét bizonyára sokkal többen ismerik, mint őt magát. Ha ez így van, akkor az egyáltalán nem meglepő, hiszen az Amerikai Egyesült Államokban él. Alapképzettségét Magyarországon szerezte meg, míg informatikus könyvtáros Amerikában lett. Ma a New Jersey állambeli Rutgers Egyetem Alkoholtudományi Könyvtárának vezetője, valamint az egyetem Kommunikáció- és Információtudományi Karának oktatója. Nemcsak magyar identitását és nyelvét tartotta meg, hanem munkásságának jelentős része az itthoni könyvtári szakirodalom része.
Tovább…

Kosáry Domokos, a könyvtáros

Szakmai berkekben az ún. folyosói beszélgetések kedvelt tárgya volt – valamikor gyakrabban, mostanság már ritkábban – azoknak a jeles magyar értelmiségieknek, köztük kiváló kutatóknak, egyetemi tanároknak a személye és sorsa, akiket az 1918–19-es forradalmak után, majd a második világháborút követő években, aztán 1957–58-ban az államhatalom politikai-ideológiai okokból eltérített eredeti foglalkozásuktól, átmenetileg (olykor végleg) félreállított, netán bebörtönzött, jó esetben egyik vagy másik könyvtárba száműzött. (Vagy éppen fordítva: Fitz Józsefet az OSZK éléről, Kálnoky Lászlót a Belügyminisztérium könyvtárából távolították el).
Tovább…

Goriupp Alisz emlékezete*

Hivatali felettese, Györke József főigazgató jellemezte e szavakkal Goriupp Aliszt 1945-ben, amikor soron kívüli előléptetésre terjesztette fel a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának, az Országos Széchényi Könyvtár felettes szervének. A méltatás jól ragadja meg személyiségének alapvető, lényegi elemét, amely egyébként nemcsak Goriupp Aliszra (1894–1979) vonatkoztatható, bizonyos értelemben szakmánk, hivatásunk ideáltípusa meghatározásának is felfogható, így logikailag végiggondolva az állítást, megkockáztathatjuk a kijelentést, miszerint benne tisztelhetjük pályánk ideájának megtestesülését.
Tovább…

Hű volt hozzám, azért megmentem,
védelmezem, mert ismeri nevem.
Ha hozzám fordul, meghallgatom,
minden szükségben közel vagyok hozzá,
megszabadítom és dicsőséget szerzek neki.
Napok teljességével áldom meg
és megmutatom neki üdvösségemet.”
(Zsolt 91,14–16)

Berlász Jenő (Budapest, 1911. augusztus 28. – Budapest, 2015. december 6.) életútja a 20. század történelmi fordulatait követte. A „boldog békeidők” szülötte, tanulmányi évei még a Horthy-korszak nyugodt idejére estek, de pályakezdését már a második világégés árnyékolta be, mégis szerencsés és ígéretes indulásnak mondható.
Tovább…

Das deutsche und italienische Bibliothekswesen im Nationalsozialismus
und Faschismus : Versuch einer vegleichenden Bilanz / hrsg. von Klaus Kempf und Sven Kuttner.– Wiesbaden : Harrassowitz V., 2013. – 246 S. (Beiträge zum Buch- und Bibliothekswesen. B. 57.)
ISBN 978-3-447-06951-5
ISSN 0408-8107

 A következőkben a Beiträge zum Buch- und Bibliothekswesen sorozat két újabb tanulmánykötetének ismertetése következik, néhány szerény – a továbbgondolás reményével írott – megjegyzés kíséretében. A téma – diktatúra és könyvtárügy – mellett a kiadó is összeköti az ismertetésre kiválasztott köteteket.1 A Harrassowitz Kiadó korábban sokat tett már a kérdés feldolgozása érdekében. Itt csupán a két kötetben megjelent Bibliotheken während des Nationalsozialismus. (Hrsg. von P. Vodosek, M. Komorowski. T. 1-2. 1989.) tanulmánykötetre szeretnénk utalni.


Tovább…

Búcsúzás Takács Miklóstól (1933–2013)*

Az idő egyirányú utca.
Örökké zuhog a jelen, s örökké
száraz lábbal kelünk át rajta: a múlt fölissza
szempillantás alatt.”

„Nem lehet
csak egy szálat kihúzni, ha nem az összeset,
olyan szorosra szőtt a múltak szövedéke.
(Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca)

2013. április 1-jéig Takács Miklós a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár jelenének része volt. Személyesen ugyan már nem találkozhattunk, de hihettük, hogy jöhet egy érdeklődő telefonhívás: hogy vagyunk, miként megy a könyvtár sorsa, ugye, átadjuk üdvözletét azoknak, akikkel még együtt dolgozott?
Április elsején az idő fölitta, a múlt szövedékébe fonta nagy és gazdag életútját, szakmai pályafutását. A könyvtári kultúra szövedéke már Takács Miklós lezárt életművét is magába fogadta.
Tovább…

1.  Kutatás és ismeretszerzés megváltozott környezetben

A korunkra jellemző trendek kifejtésekor* érintőlegesen már ejtettem szót arról, hogy az információtechnológiai forradalom hatására átalakuló pszichés és kognitív működésünk miként szolgálhatja a jövőben a könyvtárak megújulását a digitális kor elvárásainak megfelelően. A továbbiakban részletesebben áttekintem a könyvtárak előtt álló kihívásokat, majd a szakirodalom alapján javaslatokat fogalmazok meg azok megoldására. Ezek az ötletek semmiképp nem jelentenek univerzális, bárhol bevethető gyógymódot a könyvtárak sokrétű problémáira. A felvetett kérdések leginkább a szakkönyvtárak munkájához kapcsolódnak, így a rájuk adott válaszok is szakkönyvtári környezetben működhetnének optimálisan, ám ott is csak a helyi sajátosságok figyelembevételével. Elsődleges célom tehát nem a „biztos recept” megosztása kollégáimmal, hanem a gondolatébresztés, a szakmai fantázia beindítása. Azt is láttatni szeretném, hogy a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás nem jelenti a könyvtár küldetésének és értékrendjének feladását. Épp ellenkezőleg, meggyőződésem, hogy az internet uralta információs környezet kivételes esélyt kínál számunkra a tudás akadálytalan terjesztésére, illetve az elmélyült ismeretszerzés és a minőségi alkotótevékenység előmozdítására.
Tovább…

“Ha azt akarjuk, hogy a dolgok ugyanolyanok maradjanak, mindennek meg kell változnia.”
Giuseppe Tomasi di Lampedusa (Il gattopardo)

Bevezetés

Az alábbi dolgozat korunk egészen szokatlan digitális minőségének a kutatás ösztönzése és a tudás terjesztése szempontjából előremutató és hátráltató hatásait egy olyan könyvtáros szemével kísérli meg összefoglalni, aki tulajdonképpen kívülálló. Ez a könyvtáros soha nem dolgozott a cédulakatalógusok és a manuális feldolgozás világában, sőt egykor a könyvtártechnológia csúcsának tartott DOS-alapú adatbázisokra is őskövületként tekintett annak idején, mégis sejti, mit veszít el éppen hagyományaiból, örökségéből az a szakma, amelynek küldetése, létének értelme kérdőjeleződik meg az információtechnológiai forradalom által. Látja és érti, mit jelent a nyomtatott könyvek bűvkörében élni évtizedeken át, aztán egyszer csak az olvasótól azt hallani, „majd rákeresek a Google-ban”. Ez a könyvtáros azonban nem érzi sajátjának a nyomtatott kultúra háttérbe szorulása fölötti elkeseredettséget és az e-kultúra terjedése által kiváltott elidegenedettséget, nem utolsósorban azért nem, mert ez a hangsúlyeltolódás organikus módon, ösztönösen következett be, vagyis egyrészt szervesen beágyazódott világunkba, másrészt az emberek valós igényét tükrözi. Ez pedig nem más, mint a használható és integrálható információhoz való minél gyorsabb és egyszerűbb hozzájutás – bármi áron. Márpedig a könyvtár definíció szerint a tudásra szomjazó embereket szolgálja, az ő elvárásaikra proaktívan ráérezve kell működnie, ezért nem is merülhet fel kérdésként, vajon keblünkre kell-e ölelnünk e technológiai fejlődést.
A kérdés sokkal inkább az, mit jelent mindez a könyvtárak identitására, jövőképére nézve, illetve mivé válunk mi, könyvtárosok e folyamat során. Nem kétséges, hogy a könyvtárostársadalom súlyos tekintélycsorbulást, ennek nyomán pedig még súlyosabb önbizalomvesztést szenvedett el, miközben nehezen találja a helyét az újraszerveződött információáramlási láncban. Próbálkozások persze történtek és történnek a könyvtár újra „feltalálására”, az eredmények azonban viszonylag lassan válnak láthatóvá, ami leginkább annak köszönhető, hogy bármennyire is megkerülhetetlen részévé vált a számítástechnika mindennapjainknak, bármennyire is úgy teszünk, mintha ezt már tökéletesen meg is szoktuk volna, napjaink digitális közege jelen formájában nem idősebb húsz évesnél, szemben mondjuk a könyvnyomtatással, melyet évszázadok óta ismerünk. Ebbe alaposan belegondolva, elvárhatjuk-e a könyvtáraktól (vagy bárki mástól), hogy azonnal kész és működő válaszokkal álljanak elő szerepük újraértelmezésére és az életük új technológiáknak megfelelő átszervezésére? Nyilvánvalóan nem, bár tagadhatatlan, hogy ha egyszer meg szeretnénk találni e válaszokat, szüntelenül keresnünk kell azokat, nem nézhetjük tétlenül, ahogy eljár felettünk az idő.
Tovább…

Kereszty István emlékezete

A magyar irodalom sok évszázados fejlődését gyakran kézfogások szakadatlan láncolataként jellemzik, amelyben nemzedékről nemzedékre, közvetlen személyes kapcsolatokon, „kézfogá­sokon” keresztül hagyományozódik át a tradíció és az írói küldetéstudat. Úgy gondolom, szakmánk históriájára is érvényes ez a metafora. A gyűjtemény és a feladatok állandósága mellett a könyvtárosok személye ugyan szükségszerűen változik, azonban a könyvtár mint intézmény önnön létét tenné kérdésessé, ha megszakadna a generációk közötti folyamatosság, a nemzedékek párbeszéde. A szakmai fogások könyvből el nem sajátítható fortélya vagy az adott bibliotékára jellemző, a külső szemlélőnek egyébként nem ritkán irracionális elemeket is tartalmazó, a múltból eredeztethető napi rutinja csak a könyvtárosok közvetlen személyes kapcsolatából – kézfogásából – ismerhető meg és ez örökítheti át egyrészt a munkakultúrát, másrészt az intézmény saját ethoszát.
Tovább…

1. Előzmények: a CERTIDoc és én

Az információs és kommunikációs technológia gyors fejlődése, a változó használói szokások és szükségletek, az Európai Uniós stratégiák és programok, valamint a hazai könyvtárpolitika újabb és újabb kihívások elé állítják a könyvtári szakembereket. A fejlődés tétje és egyben a versenyképes működés elengedhetetlen feltétele a könyvtárosok, információs szakemberek megújulni tudása, kreativitása, együttműködése. Elvárás velük szemben, hogy rendelkezzenek a legújabb szakmai ismeretekkel, de empátiával és toleranciával, nyitottsággal, folyamatos megújulási vággyal is, az „életen át tartó tanulás” igényével. Mindehhez párosul a szakma presztízse, a reális önértékelés képessége, a szakmai identitás és önbecsülés.1
Tovább…

SZABÓ Károly
Napló és tanulmányok / Szabó Károly ; utószó
Bartók Katalin. – Kolozsvár, Kriterion, 2011. 205 p.
ISBN 978732610039

Címünk természetesen idézet – a találó verssor Jakab Ödön erdélyi költő azon költeményében olvasható, amelyet idősebb kortársa, Szabó Károly történész és bibliográfus elhunyta után három nappal, 1890. szeptember 4-én írt.1 Hasonló hangnemben, mély tisztelettel írhatott volna másokról, a magyar nemzeti bibliográfia alapozó és mindmáig alapvető alkotásainak összeállítóiról, Petrik Gézáról és Szinnyei Józsefről is. Hiszen mindhármuk munkásságát a magyar kultúra, a tágan értelmezett magyar irodalom iránti odaadó alázat, a szinte hihetetlen szorgalom jellemezte.
Szabó Károly halálának kétszázadik évfordulójáról folyóiratunk (kissé megkésve) a 2011. évi első számában megemlékezett; Szabó Sándor invenciózus tanulmányában összefoglalta az eddigi, meglepően ritka életrajzi kutatások eredményeit is.2 A tagadhatatlanul csekély érdeklődés okán érdemes elgondolkodnunk, és mindenképpen – ezért is! – nagyon kell örülnünk annak, hogy a közelmúltban, 2010-es impresszummal (tehát lényegében jubileumi kiadványként) a kolozsvári Kriterion Kiadó gondozásában napvilágot látott Szabó Károly írásaiból egy érdekes és színes válogatás. A mintegy kétszáz oldalas kötet igazi ajándék: ajándék a magyar könyvtárügy és bibliográfiai irodalom múltjával foglalkozóknak (kutatóknak, oktatóknak, diákoknak, olvasóknak), valamint a hazai historiográfia művelőinek, kedvelőinek.
A könyv valójában nem most, hanem jóval korábban született, valamikor az 1970–80-as években. A kolozsvári Egyetemi Könyvtár magasan képzett munkatársa, Váczy Leona (hivatalos nevén: Váczy Kálmánné Zachariás Lenke) szorgos könyvtári és levéltári gyűjtőmunkával ekkortájt (vagy ezt megelőzően) állította össze az anyagát, ekkor írta meg a bevezető esszét „hőse” életútjáról és tevékenységéről, elkészítette a szó- és helynévjegyzéket, továbbá a névmutatót is. Kiadót azonban nem talált; hosszú ideig a rendszerváltást követően sem. Halála (1995) után másfél évtized telt el, míg végre a munka megjelenhetett. Az opus viszontagságos sorsáról és a szerkesztő egyéb publikációiról az igen tárgyilagos utószó3 tájékoztat, ennek szerzője Bartók Katalin, aki igaz hálával és meleg szeretettel idézi fel édesanyja, Váczy Leona alakját, személyiségét.


Tovább…

MONOSTORI Imre
Könyvtárosként és egyébként : munkarajzok / Monostori Imre. – [Tatabánya] : JAMK cop. 2010.
– 349 p. (Új Forrás könyvek)
ISBN 978-963-7631-77-1

Az utóbbi években jó sorsomnak köszönhetően az OSZK egy északi fekvésű, tenyérnyi sarokszobáján Gerő Gyulával osztozunk. Egy közös telefon, mi pedig egy méternyire, szemben egymással. Mindketten önkéntes nyugdíjasként, magam délelőtt, Gyula délután, hogy a lehető legkevésbé zavarjuk egymást. A déli órákban többnyire néhány percre, olykor 1–2 órányit párhuzamosan tesszük a magunkét, vagyis akaratlan szem és fültanúja lehettem hihetetlenül szívós munkastílusának, a sokadszor ismételt telefonoknak, leveleknek, e-maileknek nevek, időpontok, események egyeztetéséről, az éppen aktív vezető, igazgató kolléga hivatalba lépésének, kinevezésének dátumáról, intézményének pontos nevéről, alapításának évéről, az elődje nevéről, távozásának idejéről stb. Gyula türelmesen, ismételten, szépen kérlel, mielőbbi választ vár. Ezek hónapokig, évekig késnek, elmaradnak, majd kerülő utakon kollégák, barátok váratlanul besegítenek. A hatalmas kronológia mégis elkészült!
Tovább…

Felütés

Munkám során, amikor szakmai továbbképzések keretében kommunikációs vagy mentálhigiénés tréninget tartunk a könyvtáros kollégáknak*, gyakran indítjuk úgy a foglalkozást, hogy megkérjük a jelenlévőket, válasszanak maguknak egy olyan képet, amely szerintük kifejezi a foglalkozásunkat. Ezt a szakirodalom foglalkozás- szimbólumnak nevezi. Majd azt kérjük, hogy indokolják meg, miért választották éppen azt a tárgyat, fogalmat, szót szimbólumként. Tapasztalatim szerint a kezdeti szorongások ilyenkor hamar feloldódnak, mert  a szimbólumok segítségével gyorsan megismerik a másikat és magukat is be tudják mutatni. Percek alatt lehet meleg, elfogadó, biztonságos légkört kialakítani a csoportban, amely még a hosszabb idejű tréningek alatt is szinte végig érezteti a hatását. Ezeknek a képpel, képben kifejezett szimbólumoknak erőteljes, az érzelmeket is mélyen érintő, megmozgató hatása van, és ezáltal a szimbólumok egymáshoz tudják közelíteni a résztvevőket.
Tovább…

A Magyar Könyvtárosok Egyesületének története 1935–2009 : jubileumi kiadvány / [szerk. Bényei Miklós]. – Budapest : MKE, 2011. – 758 p. : ill.
ISBN 978-963-89260-0-5

Az 1930-as években több mint kétezer (országos és helyi) szakmai egyesület működött Magyarországon. A második világháború után közel ezernek sikerült újraéleszteni szervezeti életét, ezek közé tartozott az 1935-ben alakult Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete is. Hiába történtek azonban erőfeszítések a könyvtárosok, levéltárosok részéről az egyesületi tevékenység folytatására, az 1949-re kialakult pártállami modellbe már nem igazán fértek bele az önálló civil szervezetek, így 1950 elején az egyesület – megelőzendő a várható felszámolást – megszüntette tevékenységét. Hat évvel később azonban a könyvtárosoknak ismét lehetőségük nyílt részben önálló szerveződésre a Társadalom-és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (1958-tól Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) keretében mint Sajtó-, Könyv- és Könyvtártörténeti Bizottság, majd erre alapozva jött létre 1956 nyarán a Magyar Könyvtárosok Szabó Ervin Köre. A körnek 1965-ben sikerült önállósodnia Magyar Könyvtárosok Egyesülete elnevezéssel – utalva evvel az 1935-ben alakult jogelőd szervezetre. Az egyesület (rövidített nevén: MKE) 2009-re tehát már alapításának hetvenötödik évéhez érkezett el, és ez alkalmat adott A Magyar Könyvtárosok Egyesületének története 1935–2009 címmel egy jubileumi kiadvány közreadásához. A 758 oldalas kötet a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával puha, illetve kemény kötésű változatban jelent meg 2011 márciusának végén Bényei Miklós szerkesztésében, Nagy Anikó (az egyesület főtitkára) közreműködésével.
Tovább…

Ki is volt Szabó Károly?

Bevezetés

Hazánkban a 19. század utolsó évtizedeiben nemzeti múltunk feltárása és megismerése a közérdeklődés középpontjába került. Ennek az elvárásnak elsődlegesen a nemzet szellemi értékeinek, az addig megjelent magyar nyomtatványtermésnek a bibliográfiai számbavételével lehetett megfelelni. Ezen túlmenően a kor uralkodó szellemi áramlata, a pozitivizmus is igényelte az egyes tudományok területén a széles körű adatgyűjtő, tényfeltáró munkák készítését.
Ebben az időben az élénk és gazdag irodalmi élet mellett a tudományok is gyors fejlődésnek indultak, s ezzel összhangban jelentős könyvkiadói és könyvkereskedői tevékenység bontakozott ki. Mindezek együttes hatására az 1800-as évek utolsó évtizedeiben egymás után készültek és jelentek meg a ma is nélkülözhetetlen, alapvető retrospektív nemzeti könyvészetek.
Ezek a munkák elsősorban a nagy „triász” tagjai, Szabó Károly (1824–1890), Petrik Géza (1845–1925) és Szinnyei József (1830–1913) fáradhatatlan tevékenységének köszönhetők. Közülük Szabó Károly volt az, aki elsőként készítette el a legkorábbi korszakra vonatkozó retrospektív nemzeti bibliográfiánkat, a Régi Magyar Könyvtárat. A szélesebb közvéleménynek csupán e fő művéről van ismerete, pedig rendkívül szerteágazó és sokoldalú munkásságot fejtett ki, korának elismert tudósa volt. Rendes tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, a Magyar Történelmi Társulat választmányának, s nyilvános rendes professzora a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemnek. Rendkívül gazdag történészi életművet hagyott az utókorra, több történeti munkája ma is forrásként szolgál a korszak kutatói számára. Mindezeken túl többek között Szophoklész, Euripidész drámákat fordított, gyűjtötte és kutatta a magyar népköltészet emlékeit, s ő volt az első magyar helynévgyűjtő.

Pályaszakaszok: jogász, tengerész, hellenista, történész, tanár, könyvtáros

Szabó Károly 1824. december 14-én született a Békés megyei Kőröstarcsán, ahol apja református lelkész volt. Itt töltötte gyermekéveit, s itt végezte elemi iskoláit. Középiskolai tanulmányait a híres debreceni református kollégiumban folytatta, itt hallgatta „felsőbb tanulmányait”, a jogot és bölcseletet 1839 és 1842 között. Itteni tanárai közül különösen Péczely József, a történelem és görög nyelv tanára volt rá nagy hatással, ő keltette fel benne a történelem és a hellén irodalom iránti érdeklődést.
Debrecenből Késmárkra utazott jogot és német nyelvet tanulni, ahol Hunfalvy Pál volt a tanára. 1843-ban-ban jogi vizsgát tett, s rövid ideig joggyakornokként is dolgozott. Hamar ráébredt azonban, hogy a jogi pálya nem neki való: egy szegény asszony holmiját kellett volna elárverezni, de ő megsajnálta, s mindenét visszaadta: „Én az ügyvédi diplomát akkor a láda fenekére csaptam, nem is vettem soha többé elő” – írta visszaemlékezéseiben.1
Tovább…

„A könyvtár maga az univerzum.”
(Umberto Eco)1

A szólásszabadság és az állam biztonságának konfliktusa

Jelen tanulmány a könyvtár intézményéhez kapcsolódó kérdésekkel foglalkozik, konkrétan azzal, hogyan érvényesülnek és mennyiben korlátozhatók az állampolgári alapjogok a könyvtárban. A 21. század elejére jelentősen megváltozott a könyvtár szerepe. Ez elsősorban a technikai fejlődéssel magyarázható, de más történelmi, politikai tényezők is szerepet játszottak benne. Az internethasználat ugyanis valóban alaposan megváltoztatta a könyvtári munkát mind az olvasó, mind a könyvtári szakember számára, de ez csak az egyik szempont. Gyorsabb és könnyebb lett az információ elérése, ami egyrészt előny természetesen, de másrészt jelentős veszélyforrás is lehet. Az internet, azaz a számítógépes könyvtár, a virtuális információ ugyanis nem csak ismeretszerzésre használható. A tudás megszerzéséből, birtoklásából nem következnek feltétlenül pozitív célok, hiszen az egykor oly békés könyvtár – bármilyen meghökkentően is hangzik – akár a terrorizmus eszközévé is válhat. (Ez a megállapítás természetesen a hagyományos könyvtárra is érvényes.) Ebből következik, hogy meg kell védeni az információ „birtokosát”, jelen esetben a könyvtár olvasóit és munkatársait, hogy ne kerüljenek kiszolgáltatott vagy akár életüket, testi épségüket is veszélyeztető helyzetbe. Aktuális tehát a kérdés, mennyire ellenőrizhető, szabályozható, korlátozható, tiltható az információhoz való hozzáférés.
Tovább…

Az egykori KMK-ról 1969 – 1982

„… a hírnév – az intellektuális és a társasági egyaránt – oly gyorsan semmivé lesz (mert bár a műveltség azután megpróbál szembeszállni az effajta betemetődéssel, ugyan sikerül-e ezerből akár csak egyszer is lebontania a rétegről rétegre halmozódó felejtést?).”

(Marcel Proust: A megtalált idő.
Ford. Jancsó Júlia. Bp. : Atlantisz, 2009. 36. p.)

Nem lehet véletlen az, hogy számos előddel és ma is élő utóddal bíró, tehát tudatosan tartalom- és alakváltó szerv négy évtizedét egyazon név alatt élte meg.1 Ráadásul azt a negyven évet, amelyet sokan a modern magyar közkönyvtárügy megalapozása és kibontakozása szakaszának tekintenek, de olyanok is jócskán akadnak, akik a tudományos, a szak-, sőt az oktatás valamennyi szintjét szolgáló könyvtárak életrajzában is hasonló folyamatot vélnek felfedezni. Az 1959–1999-es időszakról van szó, amelynek a magyar nemzeti könyvtár keretében működő Könyvtártudományi és Módszertani Központ (KMK) minden szakmai visszapillantás szerint, legyen az intézményi vagy személyes, szinte kihagyhatatlan szereplője volt. A Kádár-rendszer politikai és gazdasági konszolidációjának, viszonylagos sikereinek és felbomlásának három, majd az új (vagy régi?) rendszer fájdalmakkal is járó nekiveselkedésének első évtizede adta a KMK működéséhez a társadalmi hátteret, s végső soron e háttér szükségletei, elvárásai határozták meg tevékenységének fő célját, vagyis a könyvtári szolgálat minden tekintetben való előmozdítását.
Tovább…

Már a cím is pontatlan. Az ötödik évtized ugyan igaz, de az már nem a Könyvtártudományi és Módszertani Központé. Ez az évtized valójában a Könyvtári Intézet történetének első évtizede. Mi változott meg az új jogszabály és az új név következtében? És mi maradt meg?
Ez az évtized két vezetői ciklust foglal magában. Az első ciklus igazgatóját, Dippold Pétert nem fűzték közvetlen élmények, kötelékek a korábbi KMK-hoz, objektíven tudott, a jogszabályi követelményeknek megfelelően, intézményt tervezni és alakítani. (Hívására jöttem vissza én is 17 év távollét után az Intézetbe.)
A ’90-es évek legvégén – a rendszerváltás utáni traumákat kiheverve – újra nagy pezsgésben volt a könyvtáros szakma. Az 1997. évi CXL. törvény és annak követő jogszabályai megszilárdították az intézményi működési kereteket, a könyvtáros pályakép felépítésének lehetősége a szakmai presztízs erősítését csillantotta meg, a komoly támogatásokkal beinduló informatikai fejlesztések pedig garanciát ígértek arra, hogy a szakma lépést tud tartani a korszerűsítés követelményeivel. Stratégiai időszakokra lebontott könyvtárügyi fejlesztések tették tudatossá és tervezhetővé a munkát.


Tovább…

Az alant olvasható írás alcímében található jelző, tartalmával éles ellentétben, ezúttal komolyan veendő. Vagyis valóban szélhámos összefoglalásról van szó. Szélhámos e munka egyrészt azért, mert nem pontosan meghatározott, a különböző felmérési szabályoknak (reprezentativitás, súlyozottság, a mintavételi előírásoknak való megfelelés, stb., stb.) megfelelő fogalmakkal és eszközökkel dolgozik, mert nem kérdőíves tesztek adatainak elemzésére épül, hanem néhány írásos visszaemlékezésre, javarészt azonban könyvtárosokkal való beszélgetésekre, csevegésekre, anekdotázásokra, illetve meglehetősen szubjektív benyomásokra, sokszor csupán emlékekre, vagy ami még rosszabb, emlékek emlékeire „alapoz”. A szerző mentségére szóljon, hogy viszonylag nagy merítésű anyaggal dolgozott, hisz – önfeledt perceiben szeretné elhitetni magával, hogy néhány évtizeden keresztül személyesen ismert minden magyar könyvtárost – valóban sokakkal beszélgetett, és hát mi másról, természetesen a szakmáról, ezen belül igen gyakran a KMK-ról. De szélhámos e kis dolgozat azért is, mert neveket, mármint a beszélgetőtársak neveit eltitkolja. Teszi ezt két okból is. Egyrészt azért, mert senki sem hatalmazta fel arra, hogy a kötetlen beszélgetés hozadékát közzétegye, másrészt azért, mert persze át-, illetve újrafogalmazta az elhangzottakat, vagyis – lehet, hogy kicsit „meghamisította” őket.
Tovább…

VISSZAEMLÉKEZÉS, ÉS KÖSZÖN­TÉS

A Könyvtári Figyelő szerkesztősége kérésére ragadtam tollat, vagy még inkább azért, mert úgy éreztem, hogy tartozom a szakmának és az ünnepeltnek is „közös múltunk” véleményezésével, ahogyan én látom, láttam, s megéltem aktív éveim időszakában.

A mai könyvtáros-generációnk fiataljai kedvéért bemutatkozásként el kell mondanom, hogy a közös múlt azt a közel három évtizedet jelenti, amit a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár igazgatójaként töltöttem el 1963-tól 1991-ig. Pályám során több aspektusból is módom volt a KMK létét, működését látni, tapasztalni és megismerni. Intézményvezetőként mindenekelőtt a saját könyvtárunk, könyvtárosaink, s a megyei könyvtárhálózat vonatkozásában, később a megyei könyvtárak igazgató tanácsának elnökeként az egész közművelődési hálózatot érintően, majd az OKDT-tagjaként az egész magyar könyvtárügy érdekében végzett munkáját, teljesítményét. A kezdetektől közel fél évszázad választ el, kizárólag megélt tapasztalataimra, s emlékeimre támaszkodva idézem, idézhetem fel azt, amit ma is lényegesnek, és igaznak érzek. A hosszú idő és a magas kor selejtezi, szűri az emlékeket, de talán megvan az az előnye, hogy az igazán fontosak és értékállók maradnak meg. Visszaemlékezésről lévén szó, ez szükségszerűen szubjektív lesz. Ezt vállalnom kell, de mivel a különszám bizonyára tartalmaz még hasonlóan szubjektív írásokat – az egészből valós kép bontakozhat ki.
Tovább…

Mint oly sokan mások a szakmából, én is egyetemistaként hallottam először a Könyvtártudományi és Módszertani Központról, vagy ahogy már akkor is emlegették, a KMK-ról. A hatvanas évek eleje volt ekkor, fiatalok voltunk, akárcsak maga az intézmény. Tanáraink, néha idősebb társaink szavai nyomán valamiféle misztikus ködben lebegett a szemünk előtt az épület, és az abban folyó munka. Némelyekről legendákat és anekdotákat meséltek, amelyeket – mivel közelebbről nem ismertünk senkit, semmit – vagy elhittünk, vagy nem. Olykor-olykor egy-egy kötelező vagy aján-lott olvasmány szerzőjét azonosítottuk, de emlékezetem szerint személyes kapcsolatba a KMK egyik munkatársával sem kerültem. Mire végeztünk (1966-ban történt), mégiscsak tudatosult ben-nünk, hogy a Könyvtártudományi és Módszertani Központ a hazai könyvtári élet egyik igen fon-tos elméleti és gyakorlati műhelye. Olyan műhely, ahol a lendületes fiatalok és a tapasztalt idő-sebbek jól összeforrt, egymást kiegészítő csapatként munkálkodnak a magyar könyvtárügy kor-szerűsítéséért, az élenjáró módszerek széles körű megismertetéséért. Formálódó, gazdagodó szak-könyvtárának állományára a fővárostól távol élő könyvtárosok is támaszkodhattak, hiszen nem-csak szakbibliográfiai összeállításaival, hanem kölcsönző szolgálatával is segítette a vidéki kollégákat.
Tovább…

A KMK és én

Nem vagyok emlékező típus, mivel tudom, a memória igen csalóka, ezért a szerkesztőségnek kétszer is kellett kapacitálnia, hogy a Könyvtártudományi és Módszertani Központról szóló ösz-szeállításba írjak valamit. Amikor elkezdtem gondolkodni, hogy mit is kéne a számítógépbe pö-työgtetni, rájöttem: nem kell emlékeznem! Hű maradhatok önmagamhoz, és bár szubjektív leszek, mégiscsak tényekről fogok írni, hiszen könyvtárosságomat, könyvtári szakképesítéseimet kizáró-lag a KMK-nak köszönhetem.
Bő két év segédmunkálkodás után kerültem 1961 januárjának első napjaiban részmunkaidős rak-tárosnak a szegedi Somogyi-könyvtárba, és – gondolom, a pálya elnőiesedése miatt is – még az év őszén beiskoláztak a két és fél éves KMK-s könyvtárosképző szaktanfolyamra. Indexemet még Sebestyén Géza írta alá, az 1964. március 7-i keltezésű bizonyítványt pedig Barabási Rezső szig-nálta. A középfokú tanfolyamokat 1959 őszén indította meg az intézet, először kétéves időtar-tammal. Az első tanmenetekről nincs tudomásom, de két évvel később igazán jól kidolgozott tan-tervvel és jól használható tankönyvekkel találkoztam. Könyvtártan, könyvismeret, irodalomisme-ret, címleírás, osztályozás, neveléslélektan és természetesen ideológiai tantárgyak szerepeltek a gyakorlatra fölkészítő gépírástanulás mellett, és valamelyes nyelvi képzést is kaptunk a szakszö-veg megértéséhez. Alaposan átgondolt, megszervezett (már ekkor több mint 30 különböző tan-könyv, füzet állt rendelkezésre) tanfolyamon vehettem részt, ami megfelelő módon fölkészített a pályára.
Tovább…

Emlékeim a KMK-ról

Húsz éve vagyok nyugdíjban, és bár nem szakadt meg a kapcsolatom a könyvtáros-társadalommal, különösen pedig a volt munkahelyemmel, mégis sok, saját könyvtáros múltammal kapcsolatos, emlékezésre érdemes esemény kihullott a memóriámból.
Ahhoz, hogy hitelessé tegyem mondandómat, szükségem lenne azokra az irományokra, amelyek a KMK-val és munkatársaival való kapcsolatomat, kapcsolatunkat dokumentálhatnák. Ezek – ter-mészetesen – a Megyei Könyvtárban maradtak, ahol most zajlanak a Tudásközpontba való átköl-tözés munkálatai, a terep tehát nem alkalmas a dokumentumok felkutatására (talán nem lett volna felesleges összehívni egy memória-frissítő beszélgetésre az egykori „prominens” kollégákat.)

A negyven évből kb. 35 évet számlál a mi kapcsolatunk. Igazából akkor kezdődött, amikor az Egyetemi Könyvtárban töltött 17 év után belecsöppentem a közművelődési könyvtárügybe. Úgy emlékszem, hogy az egyetemi könyvtárak körében nem volt olyan ázsiója a KMK-nak, mint a közművelődési könyvtárak világában. Talán, mert az egyetemi környezetben nagyobb volt a szu-verenitás? Az is lehet, hogy tévedek, és mindössze arról van szó, hogy a megyei könyvtárba igaz-gatónak kerültem, és ebből a sarzsiból pedig más kapcsolatok épültek, mint az egyetemiből. Igaz, egy időben az egyetemi könyvtárban igazgató-helyettes is voltam, és ebben a minőségemben – az igazgató helyettesítése címén – sokszor kellett a fővárosba utaznom, de a megbízatásaim inkább a minisztériumba, a Kovács Máté-féle tanszékre, a szakterületi központ szerepét betöltő Országgyű-lési Könyvtárba és más nagykönyvtárakba szóltak, nem a KMK-ba. Arra sem emlékszem, hogy a KMK munkatársai gyakorta megfordultak volna a Pécsi Egyetemi Könyvtárban. Rémlik, Papp István járt ott.
Tovább…

Emléknyomok

Tóth Gyula a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Könyvtár- és Információtudományi Tanszékének vezetője volt 1973 és 2004 között. Szabó Ervin-díjas és MKE-emlékérmes könyvtáros.

Könyvtáros eszmélésem és a KMK nagyjából egyidős: 1958–59-re datálom őket. 1961 elejéig a szakirodalomból ismerhettem a KMK megalakulását, de a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárba kerülésem, módszertani cso-portvezetői, majd igazgatóhelyettesi mivoltomból fakadóan egész szakmai időszakom egybekap-csolódott a KMK-val. Mivel pályám két szakaszra bontható, kapcsolatom is e szerint alakult a KMK-val, illetve a munkatársakkal.
Az első szakasz (1961–1973) a hálózatszervezés, a végén a nagyobb közművelődési könyvtárak problematikája mentén alakult. 1960. december 1-jén történt munkába állásom első mozzanata a falusi könyvtárak tanácsi kezelésbe adásának levezényléséhez kapcsolódott. Majd felismerve, hogy ez nem oldja meg a kis települések könyvellátásának gondját, más utakat kellett keresni, ehhez Vas megye az ún. szentgotthárdi korszerűsített letét kísérletével kapcsolódott. Később mi is orientálódtunk a kiskörzeti megoldás felé, és mi is sóvárogtunk a bibliobuszért. Az élet a járási szintű (manapság kistérségi) ellátást igazolta. A bibliobuszról is megtudtuk a szakirodalomból, hogy az nemcsak állandó könyvtárral nem rendelkező terepen, de jól felhasználható a kiskönyvtá-rak állománycseréjéhez is, tehát a kettő összekapcsolható – mint Sebestyén Géza tervezte a ’40-es években. Természetesen mindent a KMK védőszárnyai alatt tettünk, baráti konzultációk és terep-munka keretében.


Tovább…

Nem szívesen írok visszaemlékezést, pedig a legtöbb ember (így én is) idős korában leginkább a régmúlt idők történéseiről mesél, azért is mert fiatalabb barátai és ismerősei (talán) azt várják, remélik tőle, hogy érdekes, netán tanulságos történeteket hallhatnak. Mindezideig sikerült ellen-állnom a saját magam és mások csábításának, hogy megírjam, és meg is jelentessem visszaemlé-kezéseimet. Mások hasonló publikációit is fenntartásokkal és viszolygással olvasom, mivel a gyakran túlzott szubjektivitás soha nem vonzott. A másik ok: kicsodát érdekelhetnek igazán és őszintén a mai világban az én életem történései? Egy ember voltam azon kevesek közül, akit soha senki nem bántott egy olyan korban, amelyben a háború, a forradalom, a politikai és társadalmi rendszerváltás és azok hordaléka volt a meghatározó, és a bántás és  intolerancia sokak számára rövidebb-hosszabb ideig természetes életmódnak számított. Cselédgyerekként a családban, majd kezdő könyvtárosként Békéscsabán, később három évtizedig igazgatóként a veszprémi könyvtár-ban elsősorban megértést és támogatást, segítőkészséget és szeretetet kaptam. Törekvéseimet, munkámat elismerték, magasabb pozíció, nagyobb presztízsű lehetőség soha nem csábított. Aktív dolgozóként és ma nyugdíjasként is azt csináltam, amit igazán szerettem. Izgalom és szenzáció tehát sehol. Harmadik ok is van: soha eszembe nem jutott, hogy valaha bárkit érdekelhet az én életsorsom, így életutamról és tevékenységemről egyetlen feljegyzést nem készítettem. Az időbe-ni és más tévedés lehetősége tehát az életkorommal egyenes arányban növekszik. A közelmúltban is barátaim olyan eseményekre hívták fel figyelmemet, amelyeknek valaha ugyan részese voltam, de már régen kiestek emlékezetemből.
Tovább…

Barátságos arcot kérek! Életképek a könyvtárból

FODOR Péter – HAVAS Katalin
Könyvtári protokoll / Fodor Péter
; Havas Katalin. –
Bp. : Könyvtári Intézet, 2007.
- 86 p. -
(Továbbképzés felsőfokon) ;
(ISSN 1589-1682)
ISBN 978-963-201-628-3

A Könyvtári Intézet Továbbképzés felsőfokon sorozatában közreadott kötet szerzői – Fodor Péter, a FSZEK főigazgatója és Havas Katalin, a központi könyvtár olvasó- és tájékoztató szolgálatának meghatározó alakja – részben a szakirodalomra, részben munkahelyi tapasztalataikra támaszkodva foglalják össze az olvasók és a könyvtárosok közti kapcsolattartás lényeges jellemzőit és szabályait.
A könyv első felében Fodor Péter ismerteti a könyvtárosok hatékony kommunikációjával és viselkedésével szembeni elvárásokat. Fodor a könyvtárak szerepéről és a könyvtárosokról a vezetés-, és a viselkedéstudomány, valamint a kommunikációelmélet fogalmait alkalmazva beszél.
Tovább…

Könyvtárosi etika – hitelképes könyvtáros*

Amióta a kibocsátó és aláíró szervezetek jóvoltából a magyar könyvtáros szakmának van iránytűje napi tevékenysége erkölcsi tartalmának megszabásához és megítéléséhez, mind szembetűnőbbé válik az a régi igazság, hogy igényes szakmaiság nincs erkölcsi tartás nélkül, s az etikai eszmények kiüresednek szakmai tartalom híján. E két kritérium együtt minősíti a könyvtáros hivatását, bármelyik csorbulása alapjában rendítheti meg társadalmi státusát.

Tovább…

Címkék

(1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (7) (12) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (2) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (21) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (3) (1) (4) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (3) (2) (12) (1) (2) (13) (31) (1) (8) (1) (27) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (1) (15) (6) (6) (11) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (7) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (26) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (51) (1) (1) (3) (1) (13) (1) (4) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (1) (4) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (7) (15) (5) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (14) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (4) (12) (5) (6) (3) (2) (13) (5) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (6) (7) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (8) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (2) (1) (1) (1) (14) (5) (1) (2) (1) (1) (18) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (20) (15) (2) (3) (1) (2) (1) (10) (4) (3) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (2) (1) (1) (6) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (3) (6) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (8) (7) (2) (2) (1) (1) (3) (1) (3) (1) (2) (2) (1) (11) (2) (1) (2) (2) (4) (12) (1) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (6) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (1) (1) (2) (3) (2) (7) (4) (1) (2) (1) (1) (34) (2) (1) (26) (4) (1) (1) (5) (1) (9) (1) (3) (1) (20) (1) (7) (4) (2) (2) (4) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (37) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (1) (37) (1) (59) (1) (2) (7) (1) (1) (2) (1) (5) (2) (1) (4) (1) (5) (6) (1) (1) (1) (26) (1) (1) (2) (2) (33) (1) (2) (2) (1) (7) (8) (5) (1) (2) (1) (5) (15) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (16) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (8) (1) (1) (5) (9) (1) (1) (16) (9) (1) (3) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (4) (1) (3) (2) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (17) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (33) (1) (2) (8) (1) (2) (1) (1) (14) (1) (1) (1) (9) (1) (16) (1) (59) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (11) (1) (8) (1) (10) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (6) (19) (8) (9) (1) (1) (2) (4) (1) (10) (1) (1) (12) (8) (3) (4) (1) (4) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (5) (3) (1) (2) (1) (1) (7) (1) (1) (3) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (6) (6) (1) (5) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (13) (2) (1) (1) (1) (4) (16) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (5) (1) (1) (3) (1) (5) (1) (1) (1) (3) (3) (2) (8) (3) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (3) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (14) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (15) (1) (23) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (18) (25) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (4) (2) (2) (5) (6) (1) (2) (2) (3) (1) (2) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (2) (13) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (2) (2) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (12) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (11) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (27) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (20) (1) (19) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (13) (1) (7) (2) (2) (3) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (32) (1) (1) (2) (1) (2) (12) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1)