Bevezetés

A mai könyvtárosoknak a XIX. századi magyar bibliográfiák történetéből leginkább a század második felében‒vége felé (és a XX. századra is átnyúlóan) tevékenykedő nagy bibliográfus-triász, Szabó Károly (1824–1890), Szinnyei József (1830–1913) és Petrik Géza (1845–1925) neve jut eszébe. Az utókor szemszögéből nézve ez nagyon is helyes, hiszen egyrészt műveik mind a mai napig használatosak, másrészt pedig azért, mert nemzeti irodalmunk könyvészeti feldolgozása érdekében végzett példaértékű munkásságuk számos követőre talált. Mindazonáltal a bibliográfiatörténetben az ő nagyságuk mindenképpen jogosan, ám mégis kissé méltatlanul feledtet el többeket, elődöket és kortársakat egyaránt. Egyikük a mindhármukkal kapcsolatba hozható Kertbeny Károly (1824–1882), akinek gyakorlati könyvészeti tevékenysége tulajdonképpen torzó maradt, így valóban nem tekinthető olyan nagy hatásúnak, mint a „három nagy”-é, de törekvései, bibliográfusi küldetése és bibliográfiaelméleti alapozása kétségkívül érdemes arra, hogy a XXI. századi modern és teljesítménycentrikus világ is emléket állítson neki.
Tovább…