Húsz éve vagyok nyugdíjban, és bár nem szakadt meg a kapcsolatom a könyvtáros-társadalommal, különösen pedig a volt munkahelyemmel, mégis sok, saját könyvtáros múltammal kapcsolatos, emlékezésre érdemes esemény kihullott a memóriámból.
Ahhoz, hogy hitelessé tegyem mondandómat, szükségem lenne azokra az irományokra, amelyek a KMK-val és munkatársaival való kapcsolatomat, kapcsolatunkat dokumentálhatnák. Ezek – ter-mészetesen – a Megyei Könyvtárban maradtak, ahol most zajlanak a Tudásközpontba való átköl-tözés munkálatai, a terep tehát nem alkalmas a dokumentumok felkutatására (talán nem lett volna felesleges összehívni egy memória-frissítő beszélgetésre az egykori „prominens” kollégákat.)
A negyven évből kb. 35 évet számlál a mi kapcsolatunk. Igazából akkor kezdődött, amikor az Egyetemi Könyvtárban töltött 17 év után belecsöppentem a közművelődési könyvtárügybe. Úgy emlékszem, hogy az egyetemi könyvtárak körében nem volt olyan ázsiója a KMK-nak, mint a közművelődési könyvtárak világában. Talán, mert az egyetemi környezetben nagyobb volt a szu-verenitás? Az is lehet, hogy tévedek, és mindössze arról van szó, hogy a megyei könyvtárba igaz-gatónak kerültem, és ebből a sarzsiból pedig más kapcsolatok épültek, mint az egyetemiből. Igaz, egy időben az egyetemi könyvtárban igazgató-helyettes is voltam, és ebben a minőségemben – az igazgató helyettesítése címén – sokszor kellett a fővárosba utaznom, de a megbízatásaim inkább a minisztériumba, a Kovács Máté-féle tanszékre, a szakterületi központ szerepét betöltő Országgyű-lési Könyvtárba és más nagykönyvtárakba szóltak, nem a KMK-ba. Arra sem emlékszem, hogy a KMK munkatársai gyakorta megfordultak volna a Pécsi Egyetemi Könyvtárban. Rémlik, Papp István járt ott.Tapasztalataim szerint a közművelődési könyvtárak körében a KMK-nak fontos szerepe és ko-moly tekintélye volt. Azt mondhatnám, hogy a szakmai irányítást sokkal inkább tőlük várták a közművelődési könyvtárak, semmint a minisztériumtól. A KMK szakmai tekintélyét emelte, hogy eleget tudott tenni és a gyakorlatban eleget is tett ezeknek az elvárásoknak. Ebben elsősorban az ott dolgozók magas szakmai és általános műveltsége, valamint emberi magatartása játszott szere-pet. Gondoljunk vissza: nem kényeztette el a „mezei” könyvtárakat/könyvtárosokat a felsőbbség az odafigyelésével! A KMK munkatársai és a könyvtárosok szakmai/emberi kapcsolatát érzékelni lehetett az országos, regionális vagy éppen helyi rendezvények, tanácskozások (vándorgyűlések, konferenciák, szakmai jellegű tervek, dokumentumok vitája) alkalmával is. Nem emlékszem olyan esetre sem, hogy a KMK ne tett volna eleget a helyi szakmai rendezvényekre szóló meghí-vásoknak. Summa summárum: a KMK eleget tudott tenni és eleget is tett annak a szerepnek, amelynek eljátszására létrehozták.
Ami a Baranya Megyei Könyvtár és a KMK kapcsolatát illeti: mondhatni kiváló volt! Maximális segítséget kaptunk/kaptam mind a problémáink megoldásához, mind a kezdeményezéseink kivite-lezéséhez. Néhány példa:
Távol álljon tőlem az „előzmények” bírálata, de az igazság az, hogy igen rossz állapotban volt a megyei könyvtár, amikor odakerültem. Az első segítséget a KMK-tól kaptam. Annak érdekében, hogy ne kerüljek az „új seprű jól seper” unszimpatikus szerepébe, eljött hozzánk a KMK-s brigád és állapotfelmérést végeztek. Megállapításaikra hivatkozva könnyebb volt változtatni a megvál-tozhatatlannak hitt állapotokon, hisz szakmán belüliek, és intézményen kívüliek voltak. Ha jól emlékszem, Papp István, Szente Ferenc biztosan tagjai voltak a „brigádnak”. Mindenesetre sokáig ennek a vizsgálatnak a megállapításai képezték a hivatkozási alapot a fenntartónál és a munkatár-saim körében. Óriási segítség volt ez nekem/nekünk.
Nagy szolgálatot tett a KMK az egész magyar könyvtárügynek a szakmai irányelvek kimunkálá-sával. Ezek az „Irányelvek” – ami a közművelődési könyvtárügyet illeti – a bennük foglalt köve-telményeket, a könyvtárak működési feltéte¬leit és működési paramétereit tekintve, az akkori fel-tételek között inkább egy szép vízió volt, semmint megvalósítható szakmai normagyűjtemény. Feltehetően külföldi tapasztalataikat is becsempészték a követelmények közé, csakhogy itt(hon) hiányoztak a külső és belső feltételek. Ennek ellenére az „Irányelvek” szerepe a könyvtárügy tár-sadalmi mozgására” fejlődésére gyakorolt hatás szempontjából nagyon jelentős volt. Ezt lobogtat-tuk, erre hivatkoztunk a könyvtárak fenntartóival vívott harcban (bizony harc volt az) akkor is, ha tudtuk, hogy vajmi kevés esélyünk van a győzelemre. Érvelni lehetett azzal, hogy „nem mi mond-juk, hanem a szakma elméleti krémje, a KMK, hogy milyennek kellene lennie egy közművelődési könyvtárnak”, hogy betölthesse a neki szánt szerepét a közművelődésben.
A nyolcvanas évek meghozták a Baranya Megyei Könyvtár bővítésének lehetőségét. A régi épület szanálásával, új olvasószolgálati szárny és tömörraktár építésével, a szomszédos egyemeletes épület könyvtári célokra történt átengedésével lehetőséget kaptunk arra, hogy egy korszerűbb megyei könyvtár szolgálhassa az igények magasabb színtű kielégítését. Megint szakmai segítség kellett: felmérni mi nincs, aminek pedig lennie kellene, a lehetőségekkel számolva, milyen éssze-rű megoldások/kompromisszumok szolgálnák leginkább a célt, milyen legyen tehát az épület, a berendezés, a belső és külső megjelenés stb. Problémáink megoldására megint a KMK sietett a segítségünkre, elsősorban Urbán László és Papp István. (Emlékszem, Pista sokat fanyalgott, de közben jó szakmai ötleteket mondott, Urbán Laci meg örült, hogy bár szűk területen is, de tervez-hetett.) Odafigyelésük kitartott az avatásig.
Óriási szolgálatot tett a KMK a közművelődési és iskolai könyvtáraknak a középfokú képzés évti-zedeken át tartó szervezésével, szakmai irányításával. Mindenki emlékezhet rá, hogy a működési feltételek között talán a legsúlyosabb a szakképzett munkaerő hiánya volt. Baj volt az alacsony beszerzési keret, a szűkös helyiség, de könyvtáros nélkül egyszerűen nincs könyvtár. Érdemes lenne az évforduló kapcsán számba venni, hogy a tanfolyamoknak köszönhetően hány fővel gya-rapodott a szakképzett könyvtárosok száma. Emlékszem, hogy egy időben olyan magas színvona-lú volt a képzés, hogy már-már inkább felsőfokúnak volt nevezhető a tanfolyam (pl. az egyetemes és magyar könyvtártörténet mellett olvasásszociológiai, olvasáspedagógiai, könyvtárszociológiai, sőt művészetszociológiai ismereteket is tanultak a hallgatók). Emlékezetem szerint a kilencvenes évek tanfolyamainak volt ilyen „emelt szintű” tematikája. A tanfolyamszervezés lelke Csapó Edit volt, aki megszállottan ügyelt a színvonalra.
Van egy érdekes kérdés a „sorvezetőben”, amire csak igazságtalan válasz adható, ebben a tudat-ban sem akarom megkerülni a választ. Kik voltak azok, akik a KMK „védjegyei” voltak? Sallai Isván (ez természetes), Papp István és Szente Ferenc. Az ő szerepük vitathatatlan. És a többiek, akik nélkül az említettek szerepe sem lehetett volna kiemelkedő? A KMK gárdája nagyszerű csa-pat volt, Hogy aztán a csapatépítésben kinek/kiknek milyen szerepe volt, kinek volt „jó orra” arra, hogy egy-egy szakembert beemeljen ebbe a szakmai irányító csapatba, – nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy a KMK nélkül a magyar könyvtárügy nem kerülhetett volna az európai élvo-nalba. Kevés olyan ország volt akkoriban, amelyikről el lehetett mondani, hogy könyvtárai rend-szerszerűen működnek. Erről, a magyar könyvtári rendszerről, annak kiépítésében és működteté-sében játszott KMK-s szerepről érdemes lenne külön tanulmány írni.