2004. 3. szám

Resume – magyar

Indexek, könyvzúzdák, könyvtárosok. Könyvkivonások a Fővárosi Könyvtárban 1945–1950 között

KATSÁNYI Sándor

 

Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 14. (50.) 2004. No. 3. pp. 513 – 524.
A cikk az 1945 és 1950 közötti ideológiai indítású központi könyvkivonások krónikája, de közben bemutatja a kivonást végző könyvtárosok motivációit, magatartását is.

1945-ben polgármesteri rendelet bízta meg a Fővárosi Könyvtárat a fasiszta szellemű, szovjetellenes és antidemokratikus könyvek és újságok budapesti begyűjtésére. A kivonás lebonyolításáról eltérően vélekedtek a könyvtár  vezető tisztségviselői. Remélték, hogy a rendelet „kiskapuját” kihasználva megmenthetik az állományt, sőt még  a fiókokból beszolgáltatott művekből is válogathatnak. A kiskaput a rendelet azon kitétele képezte, mely a művek 2-2 példányának dokumentációs célú megőrzésére lehetőséget adott.

Az első selejtezési akció után  a központ állománya 10 307 kötettel csökkent, az olvasói katalógusból pedig további, kifogásolhatónak gondolt  művek céduláit emelték ki (így legalább a műveket nem kellett megsemmisíteni, bár az olvasók nem használhatták). A leselejtezett könyveket és folyóiratokat a politikai rendőrség zúzdába vitette.

1946-ban az egyik vezető könyvtáros buzgalmában konkrét kivonási listát készített a fiókvezetők részére. A lista túllépett a politikai szempontokon és a válogatásba már az ideológia tágabb szempontjai érvényesültek.1947-ben a Központi Könyvtárban zárolva tartott gyanús szellemiségű műveket is azonnali megsemmisítésre ítélte a Szövetségi Ellenőrző Bizottság, és ezt sorsot szánták a könyvtárban őrzött, 1920–1944 között megjelent napi és hetilapok évfolyamainak. Hiába kérte a könyvtárvezető a polgármester közbenjárását a pótolhatatlan tudományos értékű újságok megmentésére, a könyvtár periodikái megsemmisültek.

A kivonási láz 1950-ben kulminált, s már államilag diktált feladattá vált a selejtezés. A művelődési tárca kivonási jegyzékeket készíttetett az egyes könyvtártípusok számára. A végén már minden olyan művet eltávolításra ítéltek, amelyben a polgári társadalom élete vonzóan szerepelt, továbbá listára kerültek a klasszikusok, a népi írók, a vallásos művek szerzői közül is sokan.

Az országos tisztogatási akció következtében kb. 54 ezer kötetet vontak ki a Szabó Ervin Könyvtár hálózatából, vagyis régi állományának  kétharmada zúzdába került.

 

Félelmek és szükségszerűségek. Egy könyvtári marketingvizsgálat tanulságai

VIDRA SZABÓ Ferenc – PÉTERFI Rita

 

Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 14. (50.) 2004. No. 3. pp. 525 – 545.

A Könyvtári Intézet munkatársai 2003 őszén 3 megyeszékhelyen, Egerben, Szolnokon és Debrecenben folytattak kérdőíves vizsgálatot az adott település könyvtárainak marketing környezetéről. (Pl. milyen a könyvtár megítélése, milyen a lakosság információ-szükséglete,  milyen könyvtári szlogent találnának vonzónak stb.) A kutatók terve az volt, hogy az eredmények alapján használható, átvehető módszert ajánljanak a többi könyvtár számára is. 

Összesen 900 olyan embert kérdeztek meg, akik éppen akkor nem voltak tagjai egyik könyvtárnak sem. A felmérésből kiderült, hogy a könyvtárat közvetlenül nem használókban milyen kép él a könyvtárról, s a kritikai vélemények feltérképezése ötletet ad ahhoz, miként lehetne megint könyvtárhasználóvá tenni őket.

A könyvtárról a megkérdezettekben általában kedvező kép él. Legelőször a könyvtári körülmények kulturáltságát, hangulatát említették meg, másodsorban a könyvtárosok hozzáállását, s csak harmadsorban az állományt és a szolgáltatásokat.

Sok esetben nincsenek azzal sem tisztában, hogy milyen szolgáltatásokat vehetnének igénybe a könyvtárban. A lakosságban élő könyvtárkép felmérése segítséget ad a könyvtárvezetőknek, hogy tudatosabban tervezzék meg marketing stratégiájukat, s hogy felismerjék aktívabban kell jelen lenniük a településük életében, jobban ki kellene használni a szolgáltatások népszerűsítésében rejlő lehetőségeket. El kell jutniuk a használókhoz és a döntéshozókhoz is, s mindkét csoport tagjai számára világossá kell tenniük, hogy a könyvtárban nemcsak hagyományos, hanem a modern technikai eszközök is ingyenesen igénybe vehetők.

 

A Budapesti Történeti Múzeum muzeális értékű dokumentumgyűjteménye

KOVÁCS Valéria

 

Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 14. (50.) 2004. no. 3. pp. 547 – 557.

A várostörténeti típusú múzeumok kialakulása a 19. század végére datálható. Hazánkban Rómer Flóris tett javaslatot Fővárosi  Múzeum létrehozására, mely  a Budapesttel kapcsolatos  emlékek feltárására, bemutatására szolgálna. A főváros döntéshozói felkarolták ugyan az ötletet, de hosszú évtizedekig csak ideiglenesen kialakított helyeken működött a városi múzeum.  A Budapesti Történeti Múzeum (BTM) végül is 1967-ben került jelenlegi helyére, a királyi palotában működő múzeumi központba, de részlegei továbbra is főváros 3 különböző pontján (Kiscelli u, Aquincum, Budavári Palota) működnek.  A várba költözés után szerveződött meg  a múzeum osztályain található könyvgyűjteményekből kialakított könyvtár, de csak 1973-tól működik egységes könyvtárként a Régészeti Könyvtár, a Középkori könyvtár és az Újkori könyvtár állományával .  A BTM könyvtára korlátozottan nyilvános szakkönyvtár lett, feladata a régészeti munkához és a múzeumi munkához szükséges dokumentumok rendelkezésre bocsátása. Muzeális értékű gyűjteményrészének anyagát alapvetően a múzeumi elődök könyvhagyatékai képezték. A cikk a továbbiakban bemutatja az Archív gyűjtemény állományának időbeli megoszlását és tartalmi összetételének gazdagságát. 

 

Thomas Hyde (1674), Domanovszky (1974) és a Frankfurti Alapelvek (2003) összefüggései avagy hová lett a katalógus kollokatív funkciója?

DUDÁS Anikó

 

Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 14. (50.) 2004. No. 3. pp. 559 – 579.

A 17. században a Bodley könyvtár katalógusainak fejlődéstörténetén keresztül szemléletesen követhetők azok a folyamatok, amelyek a katalógusok kollokatív funkciójának megvalósulását elősegítették. Thomas Hyde adatformálási és adatkezelési szemléletének lényege megfeleltethető a kortárs információszervezési törekvések egyik kulcsfontosságú elemével, az egységesített besorolási adattal, közvetetten a katalógus kollokatív funkciójával. Az egységesített adatokról való gondolkodást nagyban meghatározza a katalogizálás tárgyáról, a műről való gondolkodás. Az 1960-as évek körüli nemzetközi egységesítési törekvések jeles magyar teoretikusa, Domanovszky Ákos, szabatos megfogalmazását adja a katalógus  funkcióinak és a mű fogalmának. A szerző műveinek és a művek kiadásainak összegyűjtését két különálló alapfeladatként és nem általában egy felsőbb színtű kollokatív funkció vonatkozásában tárgyalja. Domanovszky mű fogalma nagy hatással van az ezredforduló körüli elméleti meghatározásokra. A mű posztmodern megközelítése tekintetbe veszi az ugyanazon szellemi tartalom többféle megnyilvánulási formáját, a közvetítő médiumok variálódását, a társadalmi-kulturális kontextust. A kollokáció elvét 2003-ban a Frankfurti Alapelvekben preszuppozicióként kell feltételeznünk egy nem deklarált általánosabb síkon, értelmezését árnyalva a katalógusok többféle adattípus-elemeinek változó igény szerinti kollokációra való alkalmassága felé.  A tanulmány érinti a Bodeley könyvtár, Thomas Hyde, valamint a magyar 17. századi peregrinusok kapcsolatait.

 

Párizstól Franfurtig és tovább…(Beszámoló az IME ICC tevékenységéről)

BERKE Barnabásné

 

Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 14. (50.) 2004. No. 3. pp. 581 – 586.

Az európai nemzeti könyvtárak szakértői vettek részt 2003 júliusában a frankfurti Deutsche Bibliothekben a katalogizálási szakértők (IFLA Meeting of Exoperts on an International Cataloguing Code) nemzetközi konferenciáján. A tárgyalások  fő célja volt, hogy  a Párizsi alapelvek szellemét megtartva,  kibővítsék a kor követelményeinek megfelelően, s hogy előkészítsék egy egységes nemzetközi szabályzat megalkotását. Megvitatásra került témák: a katalógus felépítése, a tételek fajtái, az egységesített besorolási adatok megválasztása, az egyszerzős művek, testületi szerzős művek kezelése, a részdokumentumok kérdése stb. A konferencián elkészítették az ajánlások tervezetét is, melyet azóta lefordítottak a nemzeti nyelvekre is, továbbá szójegyzékkel és meghatározásokkal egészítették ki  (ld. a további két írást). 

 

Nyilatkozat a nemzetközi katalogizálási alapelvekről. Az IFLA szakértők I. tanácskozása által elfogadott tervezet a Nemzetközi Katalogizálási Szabályzatról (2003. Frankfurt)

Ford.: Berke Barnabásnné

 

Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 14. (50.) 2004. No. 3. pp. 587 – 593.…

 

A „Statement of International Cataloguing Principles” magyar fordítása

Szójegyzék

Ford.: Berke Barnabásné

 

Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 14. (50.) 2004. No. 3. pp. 593 – 596.

Az IME ICC (IFLA Meeting of Experts on an International Cataloguing Code) által a 2004. április 2-ig érkezett észrevételekre alapozott jegyzék.

Gondolatok az új európai/nemzetközi statisztikai szabványokról

KURUC Imréné

 

Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 14. (50.) 2004. No. 3. pp. 597 – 598.

Az EN ISO 2789:2003 „Információ és dokumentáció. Nemzetközi könyvtári statisztika (ISO 2789:2003)” szabvány mind a hagyományos, mind az elektronikus könyvtári szolgáltatások statisztikai mérésére tartalmaz meghatározásokat és előírásokat. Az utóbbi években szükségessé vált a könyvtári szolgáltatások minőségének és a források felhasználási hatékonyságának mérése is.  Ezt segíti az ISO 11620:1998 „Információ és dokumentáció. Könyvtári teljesítménymutatók” nemzetközi szabvány és annak módosítása. A nemzetközi szabvány meghatározza azt az adatszolgáltatást, amelyet az ISO 11620 szerinti teljesítménymutatók megkövetelnek. A szabványok magyar nyelven bevezetve is elkészültek.  Megjelent az ISO/TR 20983:2003 „Információ és dokumentáció. Elektronikus könyvtári teljesítménymutatók” c. szabvány is.

 

A könyvtár integráló szerepe: a croydoni megoldások

BATT, Adie  (Ford.: Murányi Lajos)

 

Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 14. (50.) 2004. No. 3. pp. 599 – 605.

Az előadás áttekinti, hogy a társadalmilag hátrányos helyzetűek számára integrációjuk érdekében milyen könyvtári szolgáltatásokat alakítottak ki London egyik nagy városnegyedében, Croydonban. Az önkormányzat azok számára, akik különleges elbánást igényelnek, speciális készségfejlesztő programokat vezetett be. Ezeket ismerteti az előadás, majd példákat sorol fel. A három esettanulmányban az iskoláskor előtti gyerekek, a fekete és más kisebbség házhoz kötött csoportjai és az alacsony színvonalú írás- és olvasástudással rendelkező felnőttek számára szervezett szolgáltatásokat ismerteti.

 

„A kartotékok tudnak mindent”
Krajewski, Markus: Zettelwirtschaft. Die Geburt der Kartei aus dem Geiste der Bibliothek

Ism.: Sipos Magda

 

Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 14. (50.) 2004. No. 3. pp. 607 – 612.

A magyar könyvkultúra szolgálatában: a Számmer nyomdászcsalád históriája

Ism.: Bényei Miklós

 

Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 14. (50.) 2004. No. 3. pp. 613 – 617.

Frigyik Katalin: Typis Számmerianis. A Számmer nyomdászcsalád története és a nyomtatványok bibliográfiája

Internethasználat a könyvtárakban
Sturges, Paul: Public Internet access in libraries and information services

Ism.: Koltay Tibor

 

Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 14. (50.) 2004. No. 3. pp. 617 – 619.

Iskolai médiatár a tanulási folyamatban
Die Schulmediothek im Unterrichtsprozess. (Red. Niels Hoebbel)

Ism.: Éger Veronika

 

Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 14. (50.) 2004. No. 3. pp. 619 – 621.

 

Kiss Jenő emlékére, aki 2003 tavaszán még arra készült, hogy tanulmányt írjon a Könyvtári Figyelőnek a „defasizálás” történetéről, s aki beszélgetéseink során fontos eseményekre hívta fel figyelmemet. K.S.
 
  

Előzmények

1945. május 9. A Wenckheim palota körül már sikerült az emelet magasságú törmeléket eltakarítani, de az épület helyreállítási munkái éppen csak megkezdődtek; a fiókkönyvtárak közül hétben, bedeszkázott ablakokkal, rongált felszereléssel, megcsappant állománnyal ugyan, de néhány hete már folyt a kölcsönzés. Ekkor jelent meg a polgármester utasítása, mely a fasiszta könyvek és újságok budapesti begyűjtésével a Fővárosi Könyvtárat bízta meg, s azon belül saját állományának megtisztítására is kötelezte.

A könyvtárosok közül már előzőleg is mindenki tisztában volt vele, hogy az állomány bizonyos megrostálása, az állományépítés elveinek újragondolása megkerülhetetlen. A feladat nem érte váratlanul a könyvtár dolgozóit, csakhogy a megoldásról mindenkinek más, gyakran homlokegyenest eltérő elképzelése volt. Szentkuty Pál, aki április 12. és július 12. között vezette az intézményt, kizárólag a nyilas uralom alatt beszerzett propagandaanyag eltávolítására gondolt, Hamvas Béla viszont egy új állományépítési koncepciót vázolt fel,1 a könyvtárvezetést júl. 13-án átvevő Hajdú Henrik pedig már az ideológiai nevelőmunka részeként fogta fel az állománytisztítást. 1946 januárjától Dienes László – Hajdú Henrikkel párhuzamosan – ugyancsak vezetői megbízást kapott, ő a központi könyvtár társadalomtudományi jellegének megőrzésére (és állományának megvédésére) helyezte a hangsúlyt. 1946–1948 között két eltérő koncepciójú vezetőnek kellett az állománykivonás lavinaszerűen növekvő problémájával szembenéznie.

Az itt következő krónika az események rögzítése mellett megkísérli a könyvtárosi szerepek és magatartások bemutatását is.

 
Tovább…

Félelmek és szükségszerűségek. Egy könyvtári marketingvizsgálat tanulságai

 

Bevezetés

A Könyvári Intézet munkatársainak irányításával 2003 őszén három megyeszékhelyen (Egerben, Szolnokon és Debrecenben) folytattunk kérdőíves vizsgálatot, abból a célból, hogy kiderítsük: az adott településen milyen megítélése, kisugárzása van a különböző könyvtáraknak. Egyrészt a potenciális könyvtárhasználók informáltságát vizsgáltuk (mit tudnak a lakosok a helyi könyvtárakról, mennyire ismerik a különböző könyvtárak szolgáltatásait), másrészt fel kívántuk tárni a helyi lakosság információszükségletét, könyvtári szolgáltatások iránti igényét, valamint arra is kíváncsiak voltunk, hogy miként lehet megszólítani a leendő használókat, milyen szlogeneket és reklámszövegeket tartanak vonzónak, figyelemfelhívónak.

Vizsgálatunk tehát az adott települések könyvtárainak marketingkörnyezetét kívánja feltárni, ezzel egyrészt konkrét segítséget akarunk nyújtani a tudatos marketingstratégia kidolgozásához, ugyanakkor használható módszert is szeretnénk kidolgozni más települések könyvtárai számára, ezzel megalapozva egy nagyobb léptékű országos kutatást. Nem titkolt célunk, hogy a könyvtárakat ösztönözzük arra, hogy tevékenységüket, szolgáltatásaikat, állományuk építését tudatosan tervezzék meg, messzemenően figyelembe véve a tényleges és a potenciális használók valós és látens igényeit. A tevékenységek tudatos megtervezésekor nem kerülhetjük meg azt a kérdést sem, hogy vajon mennyire vagyunk ismertek, mennyire vagyunk jelen a város kulturális közéletében, mit tudnak, mit gondolnak rólunk az emberek, milyen az „imázsunk”? Arra is szeretnénk ösztönözni, hogy a használókat ne homogén közegként kezeljük, amelyet egységes módszerekkel kell megközelíteni, hanem alkossunk sajátos célcsoportokat, melyek számára intézményünket speciális szolgáltatásokkal, vonzó programokkal, újszerű ötletekkel tegyük vonzóvá, és mindezeket egyéni hangvételű felhívásokkal, célzott akciókkal propagáljuk.


Tovább…

 
Tudományos Gyűjtemény (1817-1841)

A 19. század első felének egyik kiemelkedő folyóirata volt, melynek fő érdeme, hogy lehetővé tette a tudományos publikációk megjelenését és megvitatását, közelebb hozta egymáshoz a területileg és eszmeileg is megosztott elszigetelt központokat, akadémiákat, tudósokat abban az időben, amikor a Magyar Tudós Társaság még nem létezett.

 

 
 Illusztráció a BTM Könyvtárának archív gyűjteményéből

Pázmány Péter (1570-1637) esztergomi érsek, bíboros, az ellenreformáció vezéralakja. Vitairatai, prédikációi, imádságai kimagasló szerepet játszottak a magyar irodalmi nyelv megteremtésében. “Isteni igazságra vezérlő kalauz” (Pozsony, 1613) című munkájának negyedik kiadása (Nagyszombat, 1766) van a könyvtár birtokában.
 

 

A régebbi időkben kialakult híres főpapi, főúri, nemesi és iskolai könyvtárak némelyike ma is áll, őrzik felbecsülhetetlen értékű állományukat, gyönyörű bútoraikat. Ezekről a televízió sok évvel ezelőtt „Híres magyar könyvtárak” címmel filmsorozatot készített és mutatott be. A film segítségével a nézők a szó szoros értelmében képet kaptak a könyv-, a könyvtár- és a művelődéstörténet különböző korszakairól. A bemutatott híres könyvtárak teljes állománya muzeális értékű dokumentumokból áll.

Ezeken kívül még számos olyan gyűjteményről tudunk, amelyek részben megsemmisültek vagy szétszóródtak a háborús pusztítások, a szerzetesrendek feloszlatása, illetve a hagyatékok széthordása miatt. Szerencsés esetben a könyvek különböző könyvtárak, illetve magánszemélyek tulajdonába kerültek, mígnem újra felbukkantak a könyvaukciókon, hogy ismét gazdát cseréljenek.

Muzeális értékű dokumentumnak számító művekből a nagy könyvtárak, tudományos intézetek és múzeumok szakkönyvtárai állítanak össze különgyűjteményt, amit a teljes állomány legértékesebb részének tekintenek. Mivel ezek nem kizárólag a könyvtár szempontjából értékesek, hanem nemzeti értéknek számítanak, külön jogszabályok vonatkoznak rájuk.


Tovább…

„A nevek és címek átváltoztatásai, amelyek gyakorta előfordulnak, könnyen okozhatnak gondatlanságból eredő tévedéseket … De aki ezt a katalógust tanulmányozza, láthatja, hogy a különbözősé- gek egyszerre megmutatkoznak és fel is oldódnak.”

(Thomas Hyde, 1674)

„Besorolási rekordokat kell létrehozni az olyan entitások számára – mint a személy-, család- [dinasztiák], testületek nevei, művek, kifejezési formák, megjelenési formák, egyedi példányok, fogalmak, tárgyak, események és helyek –, hogy a hozzáférési pontként felhasznált nevek és utalók egységesített alakja ellenőrizhető legyen.”

(Frankfurti Alapelvek, 2003. 6.1)*
 
 

 A katalógus kollokatív funkciója

A katalógus alapfeladatai közé tartozik a meghatározott ismérvek szerinti hasonló dolgok összegyűjtése. A kollokatív funkció megvalósulásának eszközei az egységesített besorolási adatok. Ők gyűjtik össze – vagy segítenek összegyűjteni – az azonos, a hasonló vagy a kapcsolataik révén összetartozó információkat.

Az MSZ 3440/1-83 szabvány a rendezéshez szükséges, rangsorolt elemeket tartalmazó egységként definiálja a besorolási adatot. Főbb típusait felsorolja: személynév, testületi név, cím, földrajzi név; megjelenési év, azonosító szám vagy jelzet. A típusok tulajdonképpen két alapvető csoportot képeznek: név- és szám-féléket, mégpedig normalizált, szabályozott, egységesített névformákat és numerikus adatokat1. A Párizsi Alapelvek 1961-ben2 a katalógus, és általánosítva a bibliográfiai információt nyújtó rendszerek alapfunkcióit két pontban tárgyalja, egyszerűsítve, ezeket az azonosítás / megtalálás és az összegyűjtés feladataiként foghatjuk föl.3 A szerzői oeuvre-ről és a művek egyes kiadásairól szóló információadás feladata a második szakasz két alpontját képezi4. A második szakasz e két alpontját, összefoglalóan, mivel mindkettő valamiféle gyűjtő-feladatot foglal magában, a későbbi hivatkozások egyszerűen csak „második funkció”-ként, általánosítva, „kollokatív funkció”-ként emlegetik5. Tulajdonképpen a katalógus két fő feladatát6 megfogalmazó Párizsi Alapelvek előtti, majd a kiadott tervezetet követő fejtegetéseknek, vitáknak, reflektálásoknak köszönhetően íródtak meg Domanovszky Ákos letisztult, a formális logika deduktív következtetési módszerével érvelő, sajátos stílusú teoretikus művei, amelyeknek hatása mind a mai napig megfigyelhető az aktuális nemzetközi elméletalkotói színtéren, az infomációszervezés funkcionális elveit, kereteit és rendszereit kutató szakmai csoportok munkájában és publikációiban7. Domanovszky recepciójának vizsgálata külön tanulmányt érdemelne, s talán egy későbbi alkalommal sort is keríthetünk rá. Témámhoz kapcsolódóan most csak annyit emelek ki, hogy a teoretikusok „a mű” egzakt meghatározásását keresve találnak rá a Domanovszky-féle mű-fogalomra és elemzik a hozzá kapcsolódó részkérdéseket, főként a szellemi jelenségnek tekintett mű; a mű anyagi megvalósulása, a könyv és kiadásainak elhatárolása; a könyv(/mű) család, a közös eredetre visszavezethető egyedek csoportjai; a mű változatokban való előfordulása problémáját. A jelenlegi címleírási gyakorlat szerint a mű megjelenési formája (kiadása, konkrét megvalósulása) képezi a katalogizálás alapegységét, az újabb kutatások és (nemzetközi) törekvések viszont az entitás-kapcsolat funkcionális modellben (ld. FRBR és Frankfurti Alapelvek), a mű összefoglaló absztrakt szintjének megragadásával, leírásával, a származékok leágaztatásával együtt képzelik el a bibliográfiai leírást és a rekordok szerkezetét.8 A specifikációk, taxonómiák kidolgozásához pedig nélkülözhetetlen „a mű” fogalmának pontos körülhatárolására. A származékok jelenthetik a mű fakszimiléjától kezdve a különféle kiadásokon, digitalizált, multimédiás interaktív változatokon át a nem rögzített performance-okig az eredeti szellemi alkotás valamennyi kifejezési és megjelenési formáját. Ezek összegyűjtése a katalógusban (az egységesített besorolási adatok révén) pedig nem egyéb, mint a kollokatív funkicó megvalósulása.


Tovább…

 

 2003. július 28-ától 30-áig a frankfurti Deutsche Bibliothek adott otthont az IFLA Katalogizálási Szekciója (IFLA Cataloguing Section) által rendezett és a Nemzeti Könyvtári Szekció (IFLA National Libraries Section), valamint az OCLC, a Swets Blackwell és a K. G. Saur kiadók által nagyvonalúan támogatott katalogizálási szakértők konferenciájának, az IME ICC-nek. Az európai nemzeti könyvtárak vezető katalogizálóit és szabályzatkészítőit hívták meg a rendezvényre, amelyen 28 európai ország 54 szakértője vett részt.

Frankfurtban, a Deutsche Bibliothekben rendezték a tervek szerint az egész világra kiterjedő konferenciák közül az elsőt. A tárgyalások célja, hogy a katalogizálási alapelveket megtartva, amelyeket mindmáig „Párizsi Alapelvek”-ként ismerünk, bővítsük ki azokat, és vegyük figyelembe a mai és az eljövendő kor kihívásait és követelményeit. A szervezőmunkát Dr. Barbara B. Tillett, az IFLA Katalogizálási Szekciójának elnöke és munkatársai, Ann Huthwaite, Claudia Fabian, Renate Gömpel, Gunilla Jonsson és Monika Münnich végezték. Az eredményről Barbara B. Tillett, a 2003 augusztusában, Berlinben tartott éves IFLA konferencián számolt be. Ezt vettük figyelembe a magyar könyvtári közösség tájékoztatására szánt összefoglalóban.

Mint azt Barbara B. Tillett Berlinben elmondta, Natalia Kasparova 2001-ben kezdeményezte, hogy 40 évvel a Párizsi Alapelvek megfogalmazása után, a webopac-ok korában nagyon is időszerű, hogy felülvizsgáljuk és a mai igényekhez igazítsuk azokat. A tervezőbizottság munkájában – a felsoroltakon kívül – részt vettek még Marie-France Plassard, az IFLA akkori UBCIM Programirodájának vezetője és Susanne Oehlschläger, a Deutsche Bibliothek szakértője.

A találkozó célkitűzése az volt, hogy megosszuk és megbeszéljük egymással a világszerte használt, a katalogizálással és a besorolási rekordokkal kapcsolatos információkat és szokásokat, valamint, hogy előkészítsük egy egységes nemzetközi szabályzat megalkotását, ahogyan azt az 1961-es Párizsi Alapelvek megfogalmazásakor az akkori szakértők tették. A munka jóval a konferencián való személyes találkozást megelőzően kezdődött, és lényegében abból állt, hogy az Európában jelenleg használatos katalogizálási szabályzatok előírásait elektronikus levelekben, táblázatos formában pontról pontra összehasonlítottuk és egybevetettük a Párizsi Alapelvekben megfogalmazottakkal. Így derült fény arra, hogy miben egyeznek meg, és miben különböznek egymástól a napi katalogizáló munkában használatos szabályok. Megpróbáltunk magyarázatot keresni az eltérések okaira. Arra törekedtünk, hogy együtt dolgozzunk ki egy új, összehangolt, a kor követelményeinek megfelelő, nemzetközileg is egységes szabályzatot megalapozó tervezetet, amely nemcsak a könyvtári katalogizálás céljaira alkalmas, hanem a levéltárak, múzeumok, szerzői jogokat kezelő szervezetek, szoftverfejlesztők és az internet-közösség számára is hasznos lehet.


Tovább…

Nyilatkozat a nemzetközi katalogizálási alapelvekről

Az IFLA szakértők 1. Tanácskozása által elfogadott tervezet a Nemzetközi Katalogizálási Szabályzatról 2003 Frankfurt, Németország

A „Statement of International Cataloguing Principles” magyar fordítása
 

 Bevezetés

Az International Conference on Cataloguing Principles 1961-ben hagyta jóvá azokat a katalogizálási alapelveket, amelyek „Párizsi Alapelvek”-ként váltak közismertté. Fő célkitűzését, a katalogizálás nemzetközi szabványosításának megalapozását, természetesen elérte: az azóta világszerte kidolgozott katalogizálási szabályzatok többsége pontosan vagy legalább nagymértékben követte az alapelveket.

Több mint negyven év elteltével, még inkább kívánatos a közös katalogizálási alapelvekben való megállapodás, mivel a katalogizálók és ügyfeleik világszerte OPAC-okat (Online Public Access Catalogue = nyilvánosan hozzáférhető on-line katalógus) használnak. Most, a 21. század küszöbén az IFLA erőfeszítést tett, hogy a „Párizsi Alapelvek”-et az on-line könyvtári katalógusok és hasonlók kívánalmaihoz igazítsa. E célkitűzések közül az első a katalógushasználók kényelmének szolgálata.

Ezek az új alapelvek kiegészítik a „Párizsi Alapelvek”-et és kiterjesztik azokat a csak szöveges művektől kezdve valamennyi dokumentumtípusra, valamint a tétel megválasztásától és formájától kezdve a könyvtári katalógusokban használt bibliográfiai és besorolási rekordokig minden szempontot figyelembe vesznek.


Tovább…

 

Ez a szójegyzék azokat a kifejezéseket tartalmazza, amelyek a Frankfurtban tervezetként elfogadott dokumentumban speciális (nem a szokásos szótári) jelentéssel szerepelnek.
 

  Ágens (agent): az információforrás életszakaszában szerepet játszó személy (szerző, kiadó, szobrász, szerkesztő, rendező stb.) vagy csoport (szervezet, társaság, könyvtár, zenekar, ország, államszövetség stb.) vagy automata (időjárásészlelő/regisztráló eszköz, fordítóprogram stb.). [Forrásdokumentum: DCMI Agents Working Group, working definition]1
Lásd még Szerző, Létrehozó

Besorolási rekord (authority record): besorolási adatállományban lévő rekord, amelynek szervező eleme egy entitásról (ágens, mű/kifejezési forma vagy tárgy) készített egységesített besorolási adat, abban a formában, ahogyan azt a felelős katalogizálási szervezet létrehozta. [Forrásdokumentum: IME ICC]
Lásd még Hozzáférési pont, Egységesített besorolási adat, Ellenőrzött névforma

Bibliográfiai egység (bibliographic unit)
Lásd Megjelenési forma

Bibliográfiai forrás (bibliographic resource): valamely megjelenési forma vagy példány.

Bibliográfiai leírás (bibliographic description): valamely bibliográfiai forrás azonosítására és nyilvántartásba vételére leírt adatelemek összessége. [Forrásdokumentum: ISBD(CR)]

Bibliográfiai rekord (bibliographic record): valamely mű megjelenési formáját leíró és a vele kapcsolatban lévő művek és kifejezési formák hozzáférését biztosító adatok együttese. [Forrásdokumentum: IME ICC]

Család (family): születés, házasság, örökbefogadás vagy hasonló jogi állapot révén kapcsolatban álló két vagy több személy. [Forrásdokumentum: az IME ICC által módosított FRANAR]


Tovább…

 

 A könyvtárak napjainkban egyaránt nyújtanak hagyományos és elektronikus szolgáltatásokat. Az információszolgáltatás és -küldés módjai alapjukban változtak meg és változásuk folytatódik a következő években. Széles körben terjed az elektronikus információk és berendezések, valamint a könyvtári szolgáltatások távolból való igénybevétele. Az információforrások kialakuló új formáival és a dokumentumküldés új lehetőségeivel az elektronikus könyvtári szolgáltatások használata gyorsan növekszik.

Az EN ISO 2789:1994 „Információ és dokumentáció. Nemzetközi könyvtári statisztika” alapján a könyvtárak csak a hagyományos könyvtári szolgáltatások statisztikai adatait tudják vezetni és így a könyvtárak jelenlegi teljesítményüknek csak egy részét képesek bemutatni. Ez szükségessé tette a régi szabvány korszerűsítését és új szabvány kiadását.

Az EN ISO 2789:2003 „Információ és dokumentáció. Nemzetközi könyvtári statisztika (ISO 2789:2003)”, szabvány mind a hagyományos, mind az elektronikus könyvtári szolgáltatások statisztikai mérésére tartalmaz meghatározásokat és előírásokat. Integrálja a gyűjtemény elektronikus részére és a használat új formáira vonatkozó statisztikai adatokat.


Tovább…

A londoni Croydon kerület önkormányzatának környezetvédelmi, kulturális és sport-főosztályához tartozó könyvtári hálózat helyettes vezetője „Library services for social inclusion: The Croydon approach” címmel tartott előadást a British Council és a Könyvtári Intézet 2004. április 13-án rendezett konferenciáján, „A könyvtár mindenkié!” című 3. brit-magyar szemináriumon az Országos Széchényi Könyvtárban. A tanulmányt Murányi Lajos fordította.
 
 

 

 Háttér-tényezők

Croydonnak több mint 331 ezer lakosa van, akik nagyon különbözőek kulturális, etnikai, nyelvi és társadalmi szempontból. Szegény és gazdag negyedei egyaránt vannak. A lakosság 36%-a a fekete és más etnikai kisebbség tagja, legalább 85 nyelvet beszélnek itt az angolon kívül, és a legutóbbi években a kerület sajátos jellemvonása lett, hogy egyre emelkedik a menekültek és a bevándorlók száma. A menekültek csoportjai is sokszínűek: több mint 48 nemzet képviselőit találjuk a legutóbb érkezettek között. Egészét tekintve írás és számolás tekintetében az átlagnál valamivel jobbak a mutatók Croydonban, mint Londonban és az Egyesült Királyságban, de akadnak a kerületben olyan negyedek is, ahol az alacsony és nagyon alacsony írás- és számolni tudás százalékos aránya kétszerese az országos átlagnak.

Croydon könyvtári ellátását egy nagy központi könyvtár, tizenkét központi fekvésű fiókkönyvtár, egy turisztikai tájékoztató központ, egy helytörténeti könyvtár és levéltár, egy mozgókönyvtár és egy, az otthonról valamiért kimozdulni nem tudókat segítő szolgálat biztosítja. A 2003/2004. évben a kerület könyvtárai 2,1 millió egységet kölcsönöztek, 2,5 millió látogatót regisztráltak, 4,6 millió fonttal gazdálkodtak 146 főfoglalkozású könyvtárosnak megfelelő létszámmal.


Tovább…

„A kartotékok tudnak mindent”

 

 

 
KRAJEWSKI, Markus
Zettelwirtschaft: die Geburt der Kartei aus dem Geiste der Bibliothek / Markus Krajewski. Hrsg.: Dirk Baecker. – Berlin: Kulturverlag Kadmos, 2002. – (Copyrights; Bd. 4.).
ISBN 3-931659-29-1
 

 

Jóllehet az utóbbi évek intézményi vállalkozásainak, könyvtári civil szerveződéseinek köszönhetően, valamint néhány kiadó jóvoltából a korábban tapasztalható könyvtártudományi szakkönyvek iránti kiadási közöny megszűnni látszik, mégsem állíthatjuk azt, hogy Magyarországon a könyvtártudományi szakkönyvkiadás virágkorát élné. Különösen érvényes ez a megállapítás azokra a művekre, amelyek – a manapság talán túlságosan is nagy teret nyert könyvtári menedzsment, könyvtári marketing, könyvtári informatika, valamint az előbbiekhez viszonyítva kisebb mértékben ugyan, de mégis napvilágra kerülő, a könyv- és könyvtártörténet, kiadástörténet témakörét ide nem sorolva – a könyvtári tevékenység belső ügyeivel, a könyvtári technológiák és technikák kialakulásával, fejlődésének történetével, alkalmazásával és jelenlegi helyzetével kívánnak foglalkozni. Hogy egyáltalán születnek-e ilyen jellegű munkák, vagy léteznek-e olyan műhelyek, ahol a könyvtári módszerek és technológiák kialakulásának és fejlődésének tudományos igényű feldolgozása a feladat, nem tudni. A szakirodalmi termés alapján tájékozódni kívánóban mindenesetre az a kép alakul ki, hogy – az elszórt, többnyire az egy egy személyhez köthető kezdeményezéseken túl – rendszerező, tudományos műhelyek hazánkban e témában nem léteznek. Legalábbis ezt bizonyítják az időnként olvasható töredékes publikációk, amelyek többnyire néhány elszórt folyóiratcikk erejéig adnak számot az eredményekről, ám szakkönyvek, monografikus igényű kötetek vagy forrásközlemények Magyarországon nem jelennek meg. Pedig lenne mit számba venni.

Ám, ha körülnézünk a nemzetközi könyvpiacon, láthatjuk, hogy ott rendre jelennek meg a könyvtári technikák és technológiák históriájával foglalkozó munkák. Ennek egyik jó példája Markus Krajewski Zettelwirtschaft című kötete, amely 2002-ben jelent meg a berlini Kulturverlag Kadmos kiadásában, a Copyrights című sorozat negyedik köteteként. A sorozat szerkesztői – Dirk Baecker és Elmar Lampson, a Witten/Herdecke Egyetem Fakultät für das Studium fundamentale munkatársai – a vállalkozás ideológiáját a következőkben fogalmazták meg. „Copyright” sorozatcím egyben programot jelent, amelyet a szerkesztők a sorozat összeállításánál célul tűztek ki: a könyvsorozat a gazdaság, a politika, a tudomány, a kultúra, a művészet, a nevelés témáit öleli fel, és azt vizsgálja, hogy az eredeti dokumentumok sokféle másolási, transzferálási eljárásai, valamint az azokra történő hivatkozások során fellépő torzulások nem vezetnek-e tudományos tévedésekhez. A sorozat kétségkívül érdekes kötetei között látott napvilágot Krajewski feldolgozása, amely a kartotékrendszer születésével és elterjedésével foglalkozik. A mű kezdő témája a cédula-technológia kialakulásának, fejlődésének és könyvtári térhódításának bemutatása, a kötet második, nagyobb részében pedig – a könyvtári alkalmazásokat követő sikerek alapján – a cédulatechnológia irodai, közigazgatási és gazdasági, valamint pénzügyi szféra területén történő elterjedésének bemutatása kerül sorra.


Tovább…

A magyar könyvkultúra szolgálatában

 

 
 

 
 
Typis Számmerianis: A Számmer nyomdászcsalád története és a nyomtatványok bibliográfiája 1794-1920 / Frigyik Katalin. – 1-2/1-2. köt. – Székesfehérvár: [Szent István Király Múzeum], 2003. – 373, 259, 504 p.; 24 cm. – (A Szent István Király Múzeum Közleményei, A. sor. 38.)
    

 

A Számmer nyomdászcsalád históriája

Kezdhetnénk úgy is, mint a magyar népmesékben: hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl volt egyszer egy német nyomdászlegény. Elindult vándorútra, és ahogy ment-ment, mendegélt, elérkezett a pannóniai tájra. Munkába állt, letelepedett, családot alapított, gyűjtögette vagyonkáját, és – talán valóban így volt: – boldogan élt, amíg meg nem halt. A mi mesénk azonban ezzel még nem ér véget, sőt voltaképpen itt kezdődik. Alois Sammer, illetve most már Számmer Alajos ugyanis úgy látta jónak, hogy fia szintén az ő mesterségét folytassa. Amikor felcseperedett, a jó hírű győri Streibig nyomdába küldte tanulni és dolgozni. Számmer Mihály innen gazdája és mestere veszprémi fiókműhelyébe került, azt vezette, majd meg is vásárolta. 1794-ben szerzett királyi privilégiumot, és ettől az évtől számítható a jeles tipográfus dinasztia több mint száz esztendőre terjedő históriája, a hazai könyvkultúra múltjának egy sajátos, érdekes és most részleteiben is feltárt fejezete.

Frigyik Katalin hosszas és kiterjedt vizsgálódásainak eredménye nemrég látott napvilágot Typis Számmerianis. A Számmer nyomdászcsalád története és a nyomtatványok bibliográfiája 1794–1920 címmel, illetve alcímmel. A könyvet munkahelye, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum adta ki 2003-ban, a helyi Számmer-nyomda alapításának bicentenáriuma alkalmából. Mégpedig három kötetben, összesen több mint ezeregyszázharminc oldalon, ízléses, vonzó kivitelben. Az első kötet a család és a nyomdák történetének monografikus feldolgozása, a második és a harmadik a címjegyzék (az egyik a könyvek, évkönyvek, aprónyomtatványok, hirdetmények, újságok, a másik a színlapok és színházi plakátok adatait tartalmazza). Az értekezés gondos és igényes munka; méltó társa az utóbbi időben ismét fellendült nyomdatörténeti kutatás jeles produktumainak, V. Ecsedy Judit, Borsa Gedeon, Horváth József (aki éppen az említett Streibig-féle tipográfiáról írt) és mások könyveinek. A kétfelé tagolódó terjedelmes második rész pedig, mint a hazai helyismereti-helytörténeti bibliográfia számottevő, bravúros teljesítménye külön is kiérdemli a könyvtárosok és – megjósolhatóan – a majdani felhasználók elismerését. Nálunk a recenziókban nemigen szokás méltatni a lektor szerepét, ezúttal mégis indokolt kivételt tenni. Kégli Ferenc nagyszerű helyismerete, a helytörténetírásban szerzett sok-sok tapasztalata, átlagon felüli bibliográfiai jártassága minden bizonnyal hozzájárult, hogy a felmerülő tartalmi és módszertani problémák jelentékeny hányadát a szerző sikeresen oldotta meg.


Tovább…

Internethasználat a könyvtárakban

 

 

 
STURGES, Paul
Public internet access in libraries and information services / Paul Sturges. – London: Facet Publ. 2002. – XIX, 220 p.
ISBN 1-85604-425-4
 

 

Az internet ma már kétségkívül otthon van a könyvtárakban. Az sem kérdés, hogy a könyvtárak fontos szolgáltatása olvasói számára az internet elérésének biztosítása. A szabályzatok megalkotása igen összetett feladat, különösen, ha minden érdekelt, azaz a fenntartó, az olvasók és a könyvtárosok igényeit egyaránt figyelembe akarjuk venni.

A bevezető fejezetben találjuk a definíciókat, bár a szerzők szerint akár át is ugorhatjuk ezeket. Tételezzük fel, hogy ezekkel nagyjából tisztában vagyunk, ezért tegyük ezt mi is, és nézzük, mi a könyv célja. Gyorsan kiderül, hogy nem elméleti munka, inkább a nyilvános internet-eléréssel kapcsolatos működőképes politika, szabályzatok kialakításához kíván segítséget nyújtani. Mindehhez háttér-információkat kell nyújtania. Nincs szükség viszont arra, hogy a könyv teljességre törekedjék. Hasznos forrásokat mutat be, de nem nevez meg minden szakirodalmat, URL-t, és szervezetet.

Nyilvános internethasználatot a különböző intézményekben és különböző módon nyújtanak. Teljes körű nyilvános elérést biztosítanak a könyvtárak, amelyeknek általában vannak szabályzatai a nyomtatott anyagok használatára, de ritkán rendelkeznek a digitális forrásokhoz való hozzáférést szabályozó dokumentumokkal.


Tovább…

Iskolai médiatár a tanulási folyamatban

 

 
Die Schulmediothek im Unterrichtsprozess / [die Publ. wurde erarb. von der Expertengruppe "Nutzungsmöglichtkeiten de Schulbibliothek im Unterricht"]; Red. Niels Hoebbel. – Berlin, Ehem. Dt. Bibliotheksinst., 2000. 117 S. – (Dbi-Materialen; 199)
ISBN 3-87068-999-4
 

 

A hajdani Német Könyvtári Intézet utódszervezete (EDBI = Ehemaliges Deutsches Bibliotheksinstitut) szakértői gárdája által összeállított kiadvány 11 tanulmányt tartalmaz, melyek mindegyike az iskolai médiatárnak az oktatási folyamatban betöltött szerepét hivatott megvilágítani. Fontos tisztázni ugyanis – miként azt a szerkesztő, Niels Hoebbel rövid, de tartalmas előszavában megállapítja –, hogy mi is teszi az iskolai médiatárat érdekessé az oktatás számára. Miben is áll ennek a „tanulási térnek” a jelentősége? Abban talán, hogy didaktikai kreativitásra és módszertani nyitottságra ösztönöz, vagy abban, hogy egyéni választási lehetőséget biztosít a különböző médiumok között? Netán az információkhoz és az irodalomhoz való gyors hozzájutás, esetleg a tanulást serkentő atmoszféra miatt fontos hely a médiatár az iskolában? Egyetlen aspektust sem ragadhatunk ki mint általánosan érvényes választ, márcsak azért sem, mert az információs társadalomban az új médiatechnológiák megjelenése az iskolai médiatárak lehetőségeit is jelentősen kiszélesítette. Ezáltal döntő fontosságúvá váltak a könyvtárak életében végbemenő változások, olyannyira, hogy a médiatárak az iskolák koordináló központjaivá léptek elő. Ezt a változást a hagyományos „iskolai könyvtár” elnevezést felváltó „iskolai médiatár” is jól jelzi. Az EDBI brosúrája, amely egyben az azóta megszűnt intézet utolsó iskolai könyvtárakkal kapcsolatos kiadványa, az iskolai könyvtárak feladatait átértelmező reformtörekvésekhez kíván hozzájárulni elméleti alapvetéseivel (az első 4 tanulmány) és konkrét oktatási projektjeivel, téma-és óravázlataival (további 7 tanulmány) egyaránt.

Az első tanulmány – Horst Dichanz írása – az iskolai médiatárak pedagógiai funkcióját vizsgálja a jelenlegi iskolai- és oktatási reform folyamatában. A tanulóközpontú és cselekvésorientált oktatás, a média világában való jártasság kialakítása a sokoldalúbb és hatékonyabb információszerzés- és feldolgozás érdekében, a nyitottabb oktatás, melyhez az önálló tanulás támogatása és a projektmunka éppúgy hozzátartozik, mint az időnkénti nyílt minőségellenőrzések – nos mindez új kihívásokat jelent az iskolai médiatárak számára. Itt a rendelkezésre álló információs -és munkalehetőségek összessége lehetővé teheti, hogy a tanulók újabb ösztönzéseket kapjanak referátumaik és dolgozataik minőségének további javításához.


Tovább…

Címkék

(1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (6) (11) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (2) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (18) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (3) (1) (4) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (3) (2) (12) (1) (2) (13) (31) (1) (8) (1) (27) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (1) (15) (6) (6) (9) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (7) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (24) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (49) (1) (1) (3) (1) (13) (1) (4) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (1) (4) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (5) (1) (6) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (7) (15) (5) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (14) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (4) (12) (5) (6) (3) (2) (13) (5) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (6) (7) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (8) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (2) (1) (1) (1) (14) (5) (1) (2) (1) (1) (18) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (20) (15) (2) (3) (1) (2) (1) (9) (4) (3) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (2) (1) (1) (6) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (6) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (8) (7) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (2) (2) (10) (2) (1) (2) (2) (4) (12) (1) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (6) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (1) (1) (2) (3) (2) (7) (4) (2) (1) (1) (1) (34) (2) (1) (25) (4) (1) (1) (5) (1) (9) (1) (3) (1) (20) (1) (7) (4) (2) (2) (4) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (36) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (1) (35) (1) (59) (1) (2) (6) (1) (1) (2) (1) (5) (2) (1) (4) (1) (5) (6) (1) (1) (1) (26) (1) (1) (2) (2) (33) (1) (2) (2) (1) (7) (8) (4) (1) (2) (1) (5) (15) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (16) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (8) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (8) (1) (1) (5) (9) (1) (1) (16) (9) (1) (3) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (4) (1) (3) (2) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (17) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (33) (1) (2) (8) (1) (2) (1) (1) (14) (1) (1) (9) (1) (16) (1) (57) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (11) (1) (8) (1) (10) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (2) (2) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (6) (19) (8) (8) (1) (1) (2) (3) (1) (10) (1) (1) (12) (8) (3) (4) (1) (4) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (5) (3) (1) (2) (1) (1) (7) (1) (1) (3) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (6) (6) (1) (5) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (13) (2) (1) (1) (1) (4) (16) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (5) (1) (1) (3) (1) (5) (1) (1) (1) (3) (3) (2) (8) (3) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (3) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (14) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (15) (1) (23) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (18) (25) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (5) (1) (1) (4) (2) (2) (5) (6) (1) (2) (2) (3) (1) (2) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (2) (13) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (2) (2) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (12) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (11) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (27) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (20) (1) (19) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (13) (1) (7) (2) (2) (3) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (32) (1) (1) (2) (1) (2) (12) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1)