2004. 1. szám

Gyaluiról, műveiről, teendőinkről

 

  Gyalui Farkas (Gyalu, 1866. nov. 24. – Kolozsvár, 1952. ápr. 17.) „Irodalomtörténész, műfordító. A kolozsvári egyetemen 1891-ben m. és francia nyelv- és irodalomból doktori oklevelet szerzett. Közben 1882-től kolozsvári és bp.-i lapok munkatársa. 1891-től a kolozsvári egyetemi könyvtárban dolgozott. 1911-től igazgatója volt. 1926-ban ment nyugdíjba. A 90-es évek végén Nyugat-Európában tanulmányozta a könyvtárügyet. 1901-től 1919-ig egyetemi magántanárként a könyvtár tanszék vezetője. E minőségében elsőként dolgozta ki a könytárosképzés intézményes rendszerét.” Részlet az Új magyar irodalmi lexikonból (Főszerk. Péter László, Bp. Akad. K. 1994. 715. p.)
 

 

A következő oldalakon olvasható, épp száz éves írás magáért beszél. Ajánlom szíves figyelmükbe a „lassú olvasás” örömét: gondolati gazdagság, hajlékony nyelvi köntös, – minden együtt van egy maradandó íráshoz.


Tovább…

A magyar könyvtárak jövőjéről*

   A tanulmány a Budapesti Szemle 118. köt. 1904. 330. számában megjelent írás utánközlése.
 

 I.

Legyen szabad egy pillantást vetnem a jövőbe: milyen képet látok ott, a remény egy sugarának fényében, a magyar könyvtárak jövőjéről? Íme.

A fő- és székváros a tudományos könyvtárak mellé hatalmas nyilvános közkönyvtárakat létesített. A központi városi közkönyvtáron kívül negyven fiókkönyvtár működik, mindenik olvasóteremmel, szerteszét a város mindenik részében nyújtja bőven a könyveket, képzett könyvtárnokok egész serege áll a központi városi nagy könyvtárakban s a fiókintézetekben a közönség rendelkezésére. Barátságos útmutatói minden szükséges irodalmi, tudományos, közgazdasági és közérdekű kérdésben a tudni vágyó közönségnek. A főváros szellemi életének egyik fő gócpontja ez a nagy könyvtár és fiai. Nemcsak szórakozást keresni, hanem tudományához, mesterségéhez, művészetéhez új tudnivalót, új szerszámokat is kovácsolni tódul oda mindenféle foglalkozást űző ember, férfi és nő, fiatal és öreg. Az egyetemek, múzeumok és szakintézetek hatalmas könyvtárai a szűkebb szaktudományt szolgálják, mint régen, csakhogy nagyobb erővel, több móddal, mint egykor. Ám a művelt közönség s a nép helyet talált a nagy városi könyvtár termeiben és fiók-intézeteiben. Még e városi könyvtárakon kívül is egész sereg kisebb-nagyobb népkönyvtár állott nyitva minden nap a késő éjjeli órákig, legtöbbje olvasótermekkel, valamennyi haza is kölcsönöz szívesen és könnyen könyvet. Az állam, egyletek, magánosak alapították és tartották fönn e népkönyvtárakat. Amelyeknek száma évről-évre nőtt. A fő- és székvárosban mily érdekes változás: már nem a kávéházakat, hanem a könyvtárakat szállotta meg szabad idején a közönségnek az a része, mely eddig kávéházakba járt olvasni.

A vidéken is eleven, hatalmas könyvtári élet lüktet. Diadalmat aratott az az elv, melyet egykor merésznek mondtak, hogy Magyarországon minden városban s minden faluban kell nyilvános könyvtárnak lennie. Kivéve néhány messze fekvő havasi községet, melyekben az utolsó vándor-könyvtárak működnek, minden városban nagyobb, tudományos szolgálatra is képes közkönyvtár dolgozik. A falvakban kisebb könyvtárak osztják a magyar könyvet a közönségnek, a népnek, az ifjúságnak. Sőt, számos kisebb városban és faluban öt-hat könyvtár is működik. Évről-évre szaporodva újabb és újabb könyvtárak nyíltak meg. Mióta a könyvtárak dolgát külön országos bizottság vette kezébe, s a kormány kebelében is külön szakosztály működött a könyvtárügy rendszeres, tervszerű fejlesztésén, a törvényhatóságokban is egymás után külön könyvtári bizottságok alakultak, és buzgalmuk nyomán részint újon alapított könyvtárak, részint több ezer könyvtár, mely régen bezárva porosodott, kibővítve, megnyitva, tárva-nyitva állott és sohasem üresen a magyar közönség rendelkezésére. Utópia ez? Mesemondás? Nem. A képet a valóságból s a jelenkorból vettem. Igaz, hogy az óperencziás tengeren túlról, egy kis amerikai állam életéből kölcsönöztem néhány vonást, melylyel a mi ügyünk jövőjét megrajzoltam. Mi volt a múlt XIX. század közepén egész Amerika könyvtári élete? Mindössze 19 könyvtára működött. Félszázad múltán több mint kétezer. Ha nagyon aggodalmas a haladás e szédítően gyors képe, nézzünk más államokat.


Tovább…

Vitae parallelae – Párhuzamos életutak

 

  A közel húsz éve lexikonszerkesztőként dolgozó szerző elsősorban a lexikonok, a szótárak és egyéb adattárak művelődéstörténeti szerepével, a lexikonok és a szótárak közötti határterület vizsgálatával, a két fogalom jelentéstartalmának kultúrhistóriai feltárásával foglalkozik. Miután a Könyvtári Figyelő szerkesztősége felkérte, hogy sokéves szerkesztői tapasztalatai alapján foglalja össze a mai magyar ismerettárakkal kapcsolatos fontosabbnak vélt tudnivalókat, a szerző úgy gondolta, hogy néhány részben a mostani lexikonokat megelőző adattárak megszületésének körülményeivel is megismerti a lap olvasóit. A sorozat első része két tudós erdélyi férfiúnak, Apáczai Csere Jánosnak és Bod Péternek állít emléket.
 

 

Prologus

Háromszázötven éve, 1653 decemberében Ultrajechtben (Utrecht) kinyomattatott Apáczai Csere János Magyar Encyclopaediájának első lapjai, és kétszázharmincöt éve, 1769 márciusában elhunyt Bod Péter, az első magyar lexikonszerző. Két tragikus sorsú erdélyi magyar „reformáta”, akiknek teljesítménye érchegyként magasodott ki kortársaik közül. Alábbi dolgozatomban párhuzamos életrajzokban (vitae parallelae) igyekeztem feltárni a két enciklopédikus tudású teológus munkásságát. Mint lexikonszerkesztő az első magyar enciklopédia és lexikon megszületésének körülményei érdekeltek in statu nascendi.

Közismert, hogy az enciklopédia (encyclopaedia) szó görög eredetű, elemeinek jelentése enkükliosz ‘teljes körű’ és paideia ‘nevelés’. Ha a szó mai jelentése, ‘tudományokat rendszerező ismerettár’ alapján közelítünk témánk vizsgálatához, feltűnően nehezen találunk összefüggést a görög etimológiával. A korabeli – 16–17. századi – enciklopédiák kétségtelen, hogy valamilyen rendszerbe foglalt ismerettárak voltak, de ezek az ismerettárak a tudományoknak (és ritkábban a művészeteknek) mint ismeretanyagoknak azon általános körét foglalták magukba, amelyeket szerzőik még ifjúkorban elsajátítandóaknak véltek. Ezen enciklopédiák ugyanis elsősorban tankönyvek voltak és csak másodsorban ismerettárak, az első enciklopédikus szerzők az ifjak teljes körű (enkükliosz) nevelésére (paideia) törekedtek, s eme törekvésükhöz válogatták össze valamilyen korabeli progresszív ideológia alapján a szükséges ismeretanyagot. Vizsgált korszakunk a puritánus eszmék virágkora, az első enciklopédikus szerzők szinte kizárólag református teológusok, nemritkán karteziánus filozófusok voltak. A református teológusok a korabeli hitvitákon az ó- és az újszövetségi szent könyvek magyarázatánál az eredeti (héber, arámi, szír) szövegekhez nyúltak vissza, továbbá szükségesnek gondolták a rabbinikus és a talmudi héber szövegek, miképpen az arab nyelv ismeretét is, mert a középkori zsidó írásmagyarázók elsősorban az arab filozófiából merítettek. Senki sem érthette meg a Szentírást enciklopédikus tudás nélkül, s paradox módon az ó- és újszövetségi ismeretek sokszor racionális gondolkodással párosultak. A tudósok enciklopédikus műveltségükkel a „mindenről tudást” mint igényt és elvárást támasztották a tanulni vágyókkal szemben. Az enciklopédikus tudás komplexitását a megszületendő és matematizálódó modern  természettudományok újabb és újabb korszakos felismerései egészítették ki. A racionális gondolkodás ugyanakkor részeire bontotta a valóságot, felfedezte a mechanika törvényeit. Új tudományos magatartás, a kételkedés, a kísérletezés, a vizsgálódás alakult ki.


Tovább…

 
Az európai és a hazai könyvgyűjtemények 16. századi anyagai bő két évtizede kerültek az érdeklődés homlokterébe itthon és külföldön egyaránt. Borsa Gedeon programadó tanulmánya 1980-ban jelent meg az Országos Széchényi Könyvtár évkönyvében, amelyben kijelölte a következő évtizedek kutatási irányait. Az elmúlt évszázadoknak, s legfőképpen az utóbbi száz évnek köszönhetően az ősnyomtatványok bibliográfiai feltárása hatalmas léptekkel haladt előre, s így természetszerűleg adódott az új feladat: a már általánosan elfogadott régi nyomtatványok felső határaként megjelölt 1801 előtti időszak nyomdaterméséből a 16. századi kötetek könyvészeti feltárásának kell következnie. A Borsa által negyed évszázaddal megálmodott Corpus librorum XVI. saeculi impressorum megvalósulása ugyan még a távoli jövő, de az elmúlt évtized nemzetközi és hazai példái, s az új, legfejlettebb technikán illetve a széles európai összefogáson alapuló munkálatok igen biztatóak.

 

A gyűjtemény rövid története

Az Egyetemi Könyvtár antikva-gyűjteményének korai története elválaszthatatlan az 1635-ben alapított nagyszombati jezsuita egyetem, illetve jogelődjeinek, a nagyszombati, znióváraljai és vágsellyei jezsuita missziók és kollégiumok bibliotékájának történetétől. Ennek a históriának az egyik fő jellegzetessége, hogy kényszerű és sok esetben tragikus magyar belpolitikai események alakították két és fél évszázadon keresztül, míg 1777-ben a Magyar Királyi Egyetem könyvtáraként állami intézménnyé vált. Ugyanis a mohácsi csatavesztés következményeként összeomlott a középkorban meggyökerezett művelődési intézményrendszer, s megszűnt az egyik legfontosabb szervezőerő: a budai királyi udvar. Szerepét a létfontosságú művelődésszervezés terén az erdélyi fejedelmek és a királyi Magyarország főnemessége vállalta át. Ezzel párhuzamosan összeomlott a katolikus egyház hierarchiája is, amely egyenesen következett a klérus jelentős képviselőinek halálából, a reformáció térnyeréséből és az ország három részre szakadásából. Az ország középső harmada török kézre került, Erdélyben pedig szekularizálták a püspökség javait. A magyarországi városok néhány évtized alatt protestánsokká váltak, s az ott megtelepedett szerzetesrendeknek nemcsak innen, hanem a hódoltsági és erdélyi területekről is menekülniük kellett. Így a 16. század második felére a katolikus egyház kényszerűségből a viszonylag szűk királyi Magyarország nyugati részére mentette át és alakította újjá az intézményrendszerét. A földrajzi szempontból is kedvező fekvésű szabad királyi városok ekkor kerültek az előtérbe: Pozsony és Nagyszombat fontossága megnövekedett.


Tovább…

Az olvasás a tartalmi feltárás folyamatában

 

A feltárandó dokumentum vizsgálatának magától értetődő része a dokumentum szövegének elolvasása. Olvasás alatt az egész szöveg elolvasását kell értenünk, hiszen a cím és az auto-referátum szövegének elolvasása nem elégséges egy-egy cikk indexeléséhez, vagy referátum elkészítéséhez. (Zárójelben jegyzem meg, hogy az olvasás kérdése ebben a tekintetben szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy miként dönt a könyvtár, ill. a tájékoztató szervezet a feldolgozandó információ kvantálásáról, nevezetesen arról, hogy feltárási egységnek egy-egy monográfiát, vagy folyóiratcikket választ-e 1, ami persze a feldolgozás jellegétől is függ. Egy monográfia teljes szövegének elolvasásáról ugyanis aligha lehet szó. A továbbiakban elsősorban a folyóiratcikkekről lesz szó.)

A tartalmi feltárás során általában nem egyszeri olvasásról van szó. Az első olvasást ugyanis a legtöbb esetben újabb olvasás követi, bár az olvasási „fordulók” nem mindig különülnek el egymástól élesen.

Bármiféle olvasás végső célja az olvasott szöveg megértése és értelmezése és szorosan össze is függ a megértéssel. Az olvasás számos mozzanatát sikeresen figyelték meg kísérletekkel, folyamatáról, azonban több, egymásnak gyakran ellentmondó – bár egymással nem kibékíthetetlen ellentétben álló – modell jött létre, mindazonáltal vannak még tisztázatlan kérdések.


Tovább…

  A szerző az ELTE BTK Könyvtártudományi-Informatikai Tanszékének hallgatójaként 2001-ben különdíjat nyert az Országos Tudományos Diákköri Konferencián az Osztályozás és a káoszelmélet c. munkájával, melyet 2001 augusztusában a könyvtári szaksajtó is bemutatott. 2002-ben tovább foglalkozott e témával, újabb ismereteit szakdolgozatában összegezte. A szakdolgozat szerkesztett változatát adjuk most közre.
 

    
Ha kinyitod a dobozt / lelsz benne egy kisebb dobozt; ha azt a kisebbiket is kinyitod / akkor abban egy még kisebb dobozban egy nála is kisebb dobozka van. / Figyelem! Ez kissé nehezen nyílik, célirányos a hüvelyk- és mutatóujjad közé fogva / finoman benyomni az oldalát. No most, hogy elboldogultál ezzel a dobozza , / akkor egy egészen kicsike dobozban megtalálod, amit olyan régóta keresel. / Most viszont, ha becsuktad a legkisebb dobozt ügyeskedned kell a nagyobbik dobozzal / de ha az oldalát finoman benyomod akkor simán rácsúszik a tető, / te pedig a nagyobb a még nagyobb, és a legnagyobb dobozt most már könnyűszerrel becsukhatod, / de azért ne bízd el magad, és mielőtt nekikezdenél, / hogy újra kinyitogasd a dobozokat, egy percig megpihenhetsz.
Örkény István: Türelemjáték (Példázatok, 1972.)


Tovább…

   Sam Brooks: Hungarian research and scholarly information c. tanulmányát Hegyközi Ilona fordította.
 

 

Most, amikor – főleg a világhálónak köszönhetően – egyre több információhoz lehet hozzáférni, a tudományos dokumentumok értékes információtartalmának felderítése meglehetősen próbára teszi a könyvtárakat és a kutatókat. Az EBSCOhost adatbázisai ezt a terhet veszik le a vállukról azzal, hogy igényes tudományos-műszaki-orvostudományi (STM) és a nem egzakt tudományok körébe tartozó dokumentumokat szolgáltatnak számukra. A Magyarországon minden felsőoktatási intézményben elérhető EBSCO adatbázisok nemcsak a világ legnagyobb presztízzsel rendelkező folyóiratait bocsátják rendelkezésre, hanem olyan indexelési és szoftver-funkciókat is tartalmaznak, amelyek a végfelhasználók kezébe hatékony eszközöket adnak ahhoz, hogy pontosan a nekik szükséges információkhoz juthassanak hozzá. A cikk részletesen bemutatja a szolgáltatott tartalmat, az indexelést és a referátumokat érintő fejlesztéseket, a csatolási funkciókat és az adatbázisok hatékony keresési megoldásait. Aki maximálisan kihasználja a lehetőségeket, annak a számára ezek a források nemcsak a leglényegesebb tudományos folyóiratok tartalmát szolgáltatják, hanem olyan értéknövelt forrásokhoz is hozzájuthat, amelyeknek köszönhetően az EBSCOhost és adatbázisai az egyetemi könyvtárakban egyrészt alapvető információforrások, másrészt a könyvtári források integrálásának legfontosabb eszközei lettek.

 

Academic Search Premier (ASP)

Miközben az információk egyre bővülő köre érhető el a magyar felsőoktatás számára, egyre magasabb színvonalú a tartalom is, és egyre korszerűbbek az elérés eszközei. Az EBSCO Publishing, amely a világ vezető teljes szövegű adatbázis-szolgáltatója, a magyar kutatók számára a nekik szükséges lektorált és egyéb tudományos dokumentumok jelentős részét rendelkezésre bocsátja. Az EBSCOhost adatbázisai révén ezek a használók nagyon sokat felfedezhetnek és használatba vehetnek a legnevesebb (és máshogy hozzáférhetetlen) információs források közül.


Tovább…

A könyvtáros írni tanul. Egy utópia vázlata

 

 Az Amerikai Egyesült Államokban folyó könyvtárosképzéssel kapcsolatban olvashatunk arról, hogy ellentmondást találtak a könyvtárosoktól elvárható írás- és kommunikációs készségek, valamint a képzés tartalma között. Az elvárások elsősorban a felsőoktatási könyvtárosokkal szemben fogalmazódnak meg a különböző álláshirdetésekben. A megfelelő készségek kialakításához szükséges kurzusokat azonban igen kevés könyvtártanszék kínálatában találjuk meg.

Szükség van-e egyáltalán ilyen képzésre? – tehetik fel a kérdést amerikai kollégáink. A legelső ellenérv erre az, hogy a hallgatók már úgy is tudnak különféle műfajú szöveget írni. Erre viszont az a válasz, hogy a hallgatók íráskészsége komoly kívánnivalót hagy maga után, és még a legjobban íróknak sincsen sok tapasztalata azon műfajok területén, amelyek majd szakmai pályafutásuk során válnak szükségessé. A következő ellenérv az lehet, hogy az ilyen típusú készségek megtanítása az anyanyelvi, irodalmi tanszékek feladata.1 Ehhez tegyük hozzá, hogy az amerikai egyetemeken elsősorban az alsó évfolyamokon tanuló (undergraduate) hallgatók íráskészségét fejlesztik, mindenekelőtt azért, hogy tanulmányaikat eredményesen végezhessék, ugyanis a középiskolákból sokszor igen eltérő felkészültséggel, készségekkel kerülnek ki, ill. be az egyetemre a diákok. Emellett azonban megvan az a szándék is, hogy szakmai írásművek majdani szakemberként való használatára készítsék fel őket.

Az ilyen készségek iránti megnövekedett igény illusztrálására egy – talán némileg meglepő – amerikai példát hozhatunk. Az üzleti élet különböző területein olyan mértékben jelentkezik igény a kommunikációs készségek oktatására, hogy még a számvitel területén is elindult az ilyen irányú oktatás. (Pedig a számvitelt a közvélemény szűk, gyakorlatias és nem túl „beszédes”, inkább csak a „számok nyelvét” ismerő szakterületnek tekinti.)

Az e területen jelentkező igények a szakmai ismeretek és a kommunikációs készségek egyesítését követelték meg, ami az USA-ban az angoltanszék és a szaktanszék együttműködésével valósult meg, annak ellenére, hogy történetileg az írástanulmányok az angoltanszékek kompetenciájába tartoztak.2


Tovább…

Bevezető

A könyv- és folyóiratkiadás világában egy új szó jelent meg, nem is szó, csak egy „e” betű: az elektronikus publikációkat jelző e-köny, e-folyóirat kifejezésben. Többen állítják, hogy az e-könyv az írásbeliség legfontosabb fejleménye a Gutenberg-féle sajtó óta, s hogy a következő néhány év folyamán sokak olvasási szokásait fogja teljesen átalakítani. A hagyományos könyvek kiadói meglátták a fantáziát azokban az új lehetőségekben, amiket a hordozható, univerzálisan hozzáférhető és multimediális e-könyv nyújt az olvasók, a szerzők, a kiadók és a könyvtárak számára. Meglátták, és azon vannak, hogy kivegyék részüket a piac ilyen irányú bővüléséből. Az internet, a web, az elektronikus szerkesztés, az igénylésre nyomtatás, az on-line előfizetési szolgáltatások, az e-könyvek és a hasonló technikai újdonságok megkezdték a kiadói ipar átalakítását. A web folyamatosan növekvő népszerűsége és az egyre javuló technológia következtében egyre könnyebben használható e-könyvek növekvő elfogadottságát tekintve, az előrejelzések komoly növekedésre számítanak: 2005-re 1,9 millió e-könyv használót, az USA e-könyv piacán a 2000-es 9 millió dollárról 2004-re 414 millióra emelkedést jósolnak.

Két éve már olvashattunk e témáról a Könyvtári Figyelőben: Lynch fontos talulmányát Koltay Tibor tömörítésében (a 2002. 4. számban), így a jelenlegi körkép néhány témája lehet, hogy ismerős lesz, de talán más vonásokat is rajzol az eddigi képhez.

 
Tovább…

Bezárult a kör?

 


NAGY Attila
Háttal a jövőnek? : Középiskolások olvasás- és művelődésszociológiai vizsgálata / Nagy Attila. – Bp. : Országos Széchényi Könyvtár ; Gondolat K., 2003. – 217 p. – (Nemzeti Téka, ISSN 1586 1163)
ISBN 963 200 472 8 

A magyarországi olvasáskutatás mintegy négy évtizedes története alighanem az egyik legérdekesebb „keserédes” történet az adott korszak (egy szűkebben értelmezett) szellemi életében. Nagy Attila (a még azért létező művelt, felelősséget érző és nemes lelkű szűk értelmiségi réteg egyik emblematikus alakja) színes és tanulságos összefoglalója a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 2003. májusi számában mindenesetre erről győz meg. Arról elsősorban, hogy – a szó szoros értelmében – a magyar társadalom (régiesen: a magyarság, a magyar nemzet) tagadhatatlanul egyik fontos sorskérdéséről (ld. később) van szó az időről-időre megismétlődő szakszerű vizsgálatok eredményeiben. (Nyilván elsősorban e miatt nem rajong a mindenkori hatalom az efféle szociológiai vizsgálatokért.) Az is bizonyított, hogy a szóban forgó kutatások eredményeinek a „sorba állítása” (egyszerűbben szólva: összevetése) törvényszerű tendenciákról árulkodik; azaz nem részleges és esetleges ilyen-olyan „problémák” kerültek-kerülnek a felszínre ezekben a tudományos vizsgálatokban. Az említett cikkben az a folyamat is nyomon követhető, melynek során a hatvanas évek végétől (a hetvenes évek elejétől) kialakuló hivatásos kutatói műhely kiemelkedően fontos és szakmai berkekben egyetértéssel minősített eredményei ellenére, virágzása után (többnyire külső beavatkozások nyomán) átalakult, széttöredezett, majd ténylegesen is megszűnt. Éppen akkor, amikor – a „rendszerváltozás” utáni években – talán még nagyobb szükség lett volna rá. S persze azokra a kitűnő szakemberekre is, akik – többségükben csalódottan, megkeseredetten – más területeken próbáltak szakmai szerencsét. Az ezredfordulóra az „aranycsapat” jószerével már csak két legszívósabb, legeltökéltebb veteránja: Gereben Ferenc és Nagy Attila maradt az ilyen típusú aktív kutatás lüktető valóságának a közelében. S nyilván nem véletlen, hogy a napjainkra (újra) feltámadni látszó magyar olvasás-(művelődés-) szociológia képzeletbeli szakmai asztalára éppen ők tettek le szellemileg tekintélyes és relevánsan helytálló munkákat: egy-egy országos felmérésre alapozott olvasáskutatási jelentést. Gereben Ferenc (aki – a Könyvtárosok kézikönyve 4. kötetében – hosszabb tanulmányban tekintette át az olvasás- és könyvtárszociológiai vizsgálatok magyarországi történetét és eredményeit) a 18 éven felüli lakosság körében végzett reprezentatív vizsgálatot; majd Nagy Attila foglalta össze legújabb könyvében saját kutatási eredményeit.

Nagy Attila 2001 tavaszán végezte kérdőives felméréseit az ország nyugati, középső és keleti területein fekvő hét kisváros 15–17 éves középiskolásainak (szakképzősök, szakiskolások, gimnazisták) körében. A mintában 1102 fő szerepelt. („Ideáltipikus” kontrollcsoportként a debreceni Dóczy református gimnázium és a pannonhalmi bencés gimnázium 50–50 tanulója szerepelt.) Már a kérdőíven ügyelt arra, hogy a legfrissebb eredmények összevethetők legyenek korábbi – nagyban hasonló metodikájú és szövegű – vizsgálatok eredményeivel, ugyanakkor – s ez a fázis értelemszerűen a legfontosabb információtömeg szállítója – az ezredforduló számos régebben nem létező művelődés-(műveltség-) szociológiai mozzanatát is megragadja. Annak rendje és módja szerint megismétli a több évtizedes „rutinkérdéseket”, s a rendre előre várható eredmények újbóli birtokában (és a sokszoros hivatkozásokkal korábbi magyarországi, ill. nemzetközi vizsgálatokra) minden tekintetben hiteles és meggyőző összképet vetít elénk. „Vetítései”: táblázatai ismét előtérbe hozzák az ifjú magyar emberek szellemi sorsát és az ennek várható létformáit legjobban befolyásoló tényezők: a családi háttér (elsősorban az anya iskolai végzettsége), a lakóhely (Magyarország nyugat-kelet „lejtése”), a szülők foglalkozása, stb. alapvetően meghatározó fontosságát.


Tovább…

Kézikönyv a referálásról

 

 
KOLTAY Tibor
A referálás elmélete és gyakorlata / Koltay Tibor; [kiad. a Könyvtári Intézet]. – Bp. : Könyvtári Intézet, 2003. – 80 p. ; 24 cm. – (Továbbképzés felsőfokon ;
ISSN 1589–1682)
ISBN 963 201 348 4 

„A referálás a szaktudományi tájékoztatás kiemelkedő műfaja. Fontosságát az mutatja, hogy a szakirodalmi tájékoztatás a világ tudományos irodalmát – szaktudományi tagoltságban – referátum mélységben képes feldolgozni.” Az idézet a Könyvtárosok kézikönyvének 2. kötetéből származik, amelynek ezzel foglalkozó fejezete tekinthető a téma legfrissebb, de természetesen korántsem teljes magyar nyelvű szakirodalmának.

A referálás kérdésének nincs (azaz eddig nem volt) teljességre törekvő magyar nyelvű kézikönyve, bár számos magyar szerző foglalkozott már a tartalmi feltárás e kiemelkedő műfajával. 1990-ben jelent meg Rónai Tamás Útmutató a referátumok és annotációk készítéséhez című műve, amely korlátozott terjedelménél fogva csak a tárgyba vágó magyar szabvány (MSZ 3436-87) értelmezésére vállalkozott, mindazonáltal jól összefoglalta a referátumok és annotációk készítésével kapcsolatos legfontosabb ismereteket. Szepesváry Tamás 1979-ben publikálta Referáló és indexelő szolgáltatások a természettudományi és műszaki információs rendszerekben c. könyvét, amelynek 3. fejezete szól a referátumkészítés kérdéseiről. (Érdekes lenne felmérni, hogy az akkor létező magyar referáló szolgáltatásokból mennyi maradt meg és milyen formában – de ez nem a jelen könyv feladata). Ha időben visszafelé haladva folytatjuk a sort, a következő állomást Polzovics Iván Bevezetés a szakirodalmi dokumentációba a műszaki és természettudományok területén c. monográfiája (megjelenési éve: 1962) jelzi, amely elsőként nyújtott magyar nyelvű áttekintést a szakirodalom feltárásának folyamatáról és szervezeteiről. Ez utóbbi két könyv, bár nem nevezhető friss kiadásúnak, és példáit tekintve a természet- és műszaki tudományok tájékoztató szolgáltatásaira koncentrált, a tartalmi feltárás alapvető és ma is hasznosítható ismereteit tartalmazza. Szepesváry könyve például a referátumok készítésének szempontjainál az alábbi követelményeket sorolja fel: a referátum tartalmazza

  • a közlemény tárgyát, célját,
  • a szakterület elméleti vonatkozásait,
  • a módszereket,
  • az alkalmazott technikát, technológiát,
  • a vizsgálati eredményeket,
  • az eredmények értékelését,
  • a következtetéseket,
  • az alkalmazási lehetőségeket.

Ennél tömörebben ma sem lehetne megfogalmazni a referátummal szemben támasztott követelményeket. Polzovics Iván még arra is felhívja figyelmet, hogy a jó referátumnak olvasmányosnak kell lennie (erről sok tudományos munka szerzője megfeledkezik), és tanácsokat ad a referáló lapok szerkesztésével kapcsolatban is.


Tovább…

 

 
BORGMAN, Christine*
From Gutenberg to the global information Infrastructure : Access to information in the networked world. / Christine Borgman. – Cambridge, MA, London : MIT Press, 2000. VII–XIII, 324. p.
ISBN 0-262-02473-x
* Az ismertetett könyv Koltay Tibor tulajdona
 

 

„Ne törődj a címmel! A könyv a digitális könyvtárakról szól.” Ezt nem más, mint Michael Buckland, A könyvtári szolgáltatások újratervezése című, magyarra is lefordított alapmű1 szerzője írja recenziójában.2 A címben ugyanis Gutenberg neve mint a nyomtatott kultúra helyettesítője szerepel, valahogy úgy, ahogy azt Marshall McLuhan, a Gutenberg Galaxis című híres könyvében tette.3 Ne várjuk tehát, hogy történeti áttekintést kapunk az információs technológiáknak a 15. század óta megtett fejlődéséről. Borgman könyvének alcíme (sok más könyv alcíméhez hasonlóan) jobban eligazít bennünket a mű tartalmáról: Az információhoz való hozzáférés a hálózatos világban. Ez utóbbi tényre viszont már Michael Day hívja fel figyelmünket, megint csak egy recenzióban.4

A szerző, Christine Borgman, az UCLA (University of California, Los Angeles) professzora sok magyar könyvtárost ismer, és őt is sokan ismerik idehaza. Magyarországi tartózkodásának egyik eredménye az , amiről a könyv zárófejezetében olvashatunk.

Buckland „nagy név”, ahogyan Borgman is az. Erre a könyvére sokan hivatkoztak már. Például Marilyn Deegan és Simon Tanner a Digital futures. Strategies for the for the information age című kitűnő könyvben5 (Ismertetését ld. a folyóirat előző számában – A szerk.).

Bár Borgman nem ezzel kezdi könyvét, érdemes egy fontos gondolatát felidéznünk. Az az állítás, hogy, az internet a könyvtárak helyébe lép, gyakran megkérdőjelezhető feltételezésekre alapszik. Három téves elképzelés él a köztudatban:

  • minden hasznos információ megtalálható valahol az interneten;
  • ez az információ ingyenesen elérhető;
  • megtalálhatja bárki, aki hajlandó elég időt szánni arra, hogy megtalálja.6

A könyv részben szakirodalmi szemle (ezért is igen gazdag az irodalomjegyzéke), részben a szakirodalom interpretációja, részben pedig kommentár. Buckland azt mondja, hogy Borgman megfelelően tisztában van a társadalmi megfontolásokkal és előzményekkel. Írását a holisztikus és didaktikus jelleg, valamint a mérsékelt középutasság jellemzi, hiszen a múlttal való folytonosság és a diszkontinuitás közötti úton képzeli el jövőt.7 Leginkább a diszkontinuitás jegyében történik az, amit Buckland meg is jegyez, nevezetesen, hogy a könyv úgy tárgyalja a digitális könyvtárakat, hogy azoknak alig van köze a számítógépesített, de még nem-digitális könyvtárakhoz. Némileg leegyszerűsítve a kérdést azt mondhatnánk, hogy Borgman ott kezdi el, ahol Buckland abbahagyta előbb említett könyvében. (Ez csak azért nem teljesen igaz, mert Buckland beszél a digitális dokumentumokról is.)


Tovább…

A 21. század könyvtára

 

 
BROPHY, Peter
The library in the twenty-first century: new services for the information age / Peter Brophy. – London: Library Association Publishing, 2002., XV, 223. p.
ISBN 1-85604-375-4 

 

Peter Brophy nevét bizonyára sokan ismerik. A Manchester Metropolitan Egyetem információs és kommunikációs névre hallgató, könyvtártudományi tanszékének professzora a Könyvtári és Információmenedzsment Kutatóközpont igazgatója. Korábban egy egyetemi könyvtár igazgatójaként szerzett gyakorlati tapasztalatokat. Könyvét a kiadó könyvtár szakos hallgatóknak és gyakorló könyvtárosoknak ajánlja. A könyv stílusa időnként nem könnyű. Nem is tűnik mindig eléggé fegyelmezettnek, amit tagolásának időnkénti esetlegessége, következetlensége is súlyosbít. Ez persze főleg az angolt nem anyanyelveként használó olvasót zavarhatja.

Vitathatatlan ugyanakkor, hogy Brophy könyvében számos érdekes és értékes okfejtést találunk. Példái főleg a brit gyakorlatra szorítkoznak, ami azonban még akkor sem volna baj, ha kizárólagosságról volna szó, hiszen „példamutató példaként” tekinthetünk arra, ami Nagy-Britannia könyvtáraiban folyik. Kizárólagosságról pedig szó sincs.

A könyv két részre tagolódik. Ezek közül az első a Mi a könyvtár? címet viseli.

Az első fejezetben azt olvashatjuk, hogy a könyvtárakat ma fenyegető változások nem egyetlen technológia kialakulásának okán jelentek meg, hanem egy sor különböző technológia konvergenciája folytán. A változás üteme hihetetlenül gyors. A személyi számítógép alig több mint 20 éves, a World Wide Web nagyjából egy évtizedre tekinthet vissza. A könyvtár jelene jól meghatározott. Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy az információs „üzletág” résztvevőit mélyen fogják érinteni a most lezajló változások. Vajon e változások fényében anakronisztikus intézményekké válnak-e a könyvtárak? Ennek megválaszolásához meg kell vizsgálni, mi a könyvtárak létezésének célja. Ezt teszi a második fejezet, amelyben – részben történeti aspektusból – intézménytípusonként (nemzeti, felsőoktatási és tudományos könyvtárak, közkönyvtárak, iskolai, munkahelyi könyvtárak) veszi szemügyre a szerző a könyvtár működését. Két olyan új területet emel ki, amelyek a munkahelyi könyvtárak működését nagyban befolyásolhatják. Ezek a tényeken alapuló orvoslás és a tudásmenedzsment.

A harmadik fejezet a könyvtárak intézményi hovatartozásától független, általános modellek felé fordítja figyelmünket. Ezek közül az első és a legrégebb óta fennálló modell a könyvtár, mint könyvek gyűjteménye. Archetípusa az Alexandriai Könyvtár. A másik modell a hozzáférés modellje. Tudjuk, hogy a hozzáférés nem új probléma és követelmény, hanem a könyvtár funkcióinak mindig is része volt. A harmadik modell a forrásmegosztáson alapuló szolgáltatás modellje. Ez a három modell Brophy szerint is kiegészíti egymást. Mondhatnánk, hogy éppen ezért is tűnik túlzásnak, hogy a fentieket önálló modellnek nevezzük. Figyelemre méltó viszont, hogy megemlíti a könyvtár „ptolemaioszi” és „kopernikuszi” szemlélete közötti különbséget: az előbbiben a könyvtár, míg az utóbbiban a felhasználó áll a középpontban.


Tovább…

Kihívás és változás

 

 

 
Challenge and change in the information Society / ed. By Susan Hornby and Zoe Clarke. – London : Facet, 2003. ; XVI, 239 p. ; 24 cm
ISBN 1-85604-453-X 

 

Az információs társadalom olyan kifejezés, amelyet megfelelő definiálás nélkül használnak az információs és kommunikációs technológiák hatásának leírására a politikusok, a média, (néha) a tudomány képviselői. Az információs társadalom azonban sokkal több ennél: elméleti perspektívából is szemlélhetjük, a társadalom jelenlegi és jövőbeli fejlődési trendjeit is elemezhetjük általa, az információs szakemberek segítségével pedig érthetővé válik, milyen hatással vannak az információtechnikai fejlődés hozta változások szerepükre és felhasználóikra.

Az információs társadalommal kapcsolatosan sokféle nézőpont és elképzelés lehetséges. Ezekből a kötet 15 brit szerző írásait tartalmazza, akik a szerkesztők felkérésére tekintenek át egy-egy témát. Nemcsak az információs társadalom kifejezés, de a címben szintén szereplő kihívás és a változás is divatos hívószavak. A kötet éppen ahhoz kíván hozzájárulni, hogy az ezek mélyebb megértése iránt érdeklődők – legyenek azok oktatók, elméleti vagy gyakorlati szakemberek – kezébe akár jövőbeli vitákra is ösztönző olvasnivaló kerüljön.

Aligha meglepő, hogy a kötet az információs társadalom fogalmát körüljáró elméleti fejezettel kezdődik. Az első írás lényegében az információs társadalom különböző modelljeit mutatja be.

(A 15 szerző mindegyikének rövid életrajzából kiolvashatjuk, hogy felkészült szakemberekről van szó. Néhányuk neve bizonyára sokak előtt ismert idehaza. Vélhetően vannak olyanok is, akiknek a neve csak e sorok írója számára cseng ismerősen és persze olyanok is, akiket nem ismerünk. Mindenesetre sportszerűbbnek tűnt, hogy az egyes írásokat szerzőjük nevének említése nélkül mutassuk be még akkor is, ha a könyvvel szemben kevés kritikát tudunk megfogalmazni.)


Tovább…

Címkék

(1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (6) (11) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (2) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (18) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (3) (1) (4) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (3) (2) (12) (1) (2) (13) (31) (1) (8) (1) (27) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (1) (15) (6) (6) (9) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (7) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (24) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (49) (1) (1) (3) (1) (13) (1) (4) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (1) (4) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (5) (1) (6) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (7) (15) (5) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (14) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (4) (12) (5) (6) (3) (2) (13) (5) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (6) (7) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (8) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (2) (1) (1) (1) (14) (5) (1) (2) (1) (1) (18) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (20) (15) (2) (3) (1) (2) (1) (9) (4) (3) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (2) (1) (1) (6) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (6) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (8) (7) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (2) (2) (10) (2) (1) (2) (2) (4) (12) (1) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (6) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (1) (1) (2) (3) (2) (7) (4) (2) (1) (1) (1) (34) (2) (1) (25) (4) (1) (1) (5) (1) (9) (1) (3) (1) (20) (1) (7) (4) (2) (2) (4) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (36) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (1) (35) (1) (59) (1) (2) (6) (1) (1) (2) (1) (5) (2) (1) (4) (1) (5) (6) (1) (1) (1) (26) (1) (1) (2) (2) (33) (1) (2) (2) (1) (7) (8) (4) (1) (2) (1) (5) (15) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (16) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (8) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (8) (1) (1) (5) (9) (1) (1) (16) (9) (1) (3) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (4) (1) (3) (2) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (17) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (33) (1) (2) (8) (1) (2) (1) (1) (14) (1) (1) (9) (1) (16) (1) (57) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (11) (1) (8) (1) (10) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (2) (2) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (6) (19) (8) (8) (1) (1) (2) (3) (1) (10) (1) (1) (12) (8) (3) (4) (1) (4) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (5) (3) (1) (2) (1) (1) (7) (1) (1) (3) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (6) (6) (1) (5) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (13) (2) (1) (1) (1) (4) (16) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (5) (1) (1) (3) (1) (5) (1) (1) (1) (3) (3) (2) (8) (3) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (3) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (14) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (15) (1) (23) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (18) (25) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (5) (1) (1) (4) (2) (2) (5) (6) (1) (2) (2) (3) (1) (2) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (2) (13) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (2) (2) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (12) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (11) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (27) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (20) (1) (19) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (13) (1) (7) (2) (2) (3) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (32) (1) (1) (2) (1) (2) (12) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1)