1998. 1. szám

Tíz éves az ország első elektronikus könyvtára

info@mek.oszk.hu

 Amikor ezek a sorok íródnak, éppen egy évtizede annak, hogy „megnyitotta a kapuit” az első elektronikus könyvtár a magyar interneten. Már amennyiben kapukról lehet beszélni egy olyan intézménynél, amelynek falai sincsenek, és könyvtárról egy pár tucat cikkből, versből és oktatási anyagból álló fájlarchívum esetében. De bármennyire is szerény és amatőr eszközökkel készített vállalkozásról volt szó, az „intézmény” szó használata talán nem túlzás, mert ez alatt a tíz év alatt a MEK rövidítés általánosan ismert és elismert lett internetes körökben, ahogy ezt például a néha már a tízezret is elérő napi látogatószám jelzi a jelenlegi központi szolgáltató gépünkön. És amikor öt évvel ezelőtt, 1999 szeptemberében az Országos Széchényi Könyvtárban létrejött az önálló MEK Osztály, a fejlesztés új lendületet és irányt kapott, ami reményeink szerint a hazai közgyűjteményi hálózatban egy új intézménytípus: egy teljes értékű „nemzeti elektronikus könyvtár” kiépülése felé vezet. Ez az írás ennek a folyamatnak a múltját, jelenét és elképzelt jövőjét mutatja be, felvillantva azokat a kapcsolódó kezdeményezéseket is, melyek már kívül esnek a Magyar Elektronikus Könyvtár mint on-line szolgáltatás keretein, és egy új szakterület: az „elektronikus könyvtáros”, illetve egy új szerveződés: a „magyar elektronikus könyvtárak hálózata” létrejöttének irányába mutatnak.

Ha beírjuk a mek.oszk.hu címet a böngészőprogramunkba, egy ideje már egy élénk színű, kicsit portálszerű oldal jelenik meg, egy kis tájékoztató ablakkal együtt, mely arról értesít, hogy ez itt a Magyar Elektronikus Könyvtár új változata, a régi gyűjtemény fejlesztése lezárult, és – némi javítás után – folyamatosan kerülnek át onnan a dokumentumok, az új könyvek megjelenése mellett. A legfrissebb újdonságok ott sorakoznak az oldal közepén, kis katalóguscédulára emlékeztető keretben. Ha szerencsénk van, mire némi böngészés, olvasgatás után visszatérünk erre a nyitólapra, már egy újabb könyv címképe lesz a lista élén – naponta általában 3–4 dokumentum kerül fel: több millió betű és esetenként több száz illusztráció. Némelyik könyv önmagában nagyobb, mint egy átlagos hazai kulturális webhely. Az állomány jelenlegi nagyságát is jelzi egy számláló, ez most éppen 2114-et mutat.


Tovább…

 
 

Az Állatorvostudományi Egyetem (ÁOTE) Központi Könyvtára – mint szakterületi báziskönyvtár kettős szerepet tölt be:

  • biztosítja az egyetemen folyó graduális, posztgraduális képzés és kutatás információs hátterét és dokumentum-bázisát, és
  • az országban működő állatorvosi karok, a mezőgazdaság, a kis- és középvállalkozások, nem ritkán a kísérleti orvostudomány számára információs és dokumentum-szolgáltatást végez.

Az Országos Mezőgazdasági Könyvtárral 1995-ben kialakított gyűjtőköri együttműködés értelmében a Központi Könyvtár az állatorvos-tudományi irodalom országos gyűjtőhelye, e szakterületen kizárólagos felelősség terheli a primer és szekunder dokumentumok beszerzéséért, megőrzéséért és rendelkezésre bocsátásáért.
Potenciális olvasói nagyobbrészt az egyetemi oktatási és kutatási szférából származnak, de az Állatorvosi Kamara által is erősített ön- és továbbképzési követelmények mind több vidéki, praxisban működő állatorvos számára teszik szükségessé a magyar és külföldi szakirodalom napi elérését.
Közismert, hogy a tudományos életben az ún. élettudományok igen nagy folyóiratbázissal rendelkeznek szerte a világon. Amerikai kollégákkal együtt (Naomi Falkner, 1993; Cserey, 1993; National Library of Medicine, 1996) felmértük és összeállítottuk az állatorvosi magfolyóiratok jegyzékét, amely 1995-ben 253 címet tartalmazott (1. sz. melléklet). Ennek értéke hozzávetőlegesen 30 millió Ft körül mozoghat, amelyhez természetesen még igen sok határterületi (állattenyésztés, mezőgazdaság, orvostudomány, gyógyszerészet) témakör dokumentumai szükségesek.
A kiadványok árának emelkedése világszerte sok gondot okoz a tájékoztatási intézményeknek. A mi szakterületünkön elvégzett vizsgálat 1993-ban 12,77%, 1994-ben 9,5% és 1995-ben további 9,84% emelkedést mutatott (Fackler, 1996). A magyar könyvtárak állománygyarapítási költségeit a forint leértékelésének hatása még tovább csökkenti.


Tovább…

 
 

Egy kis múltba tekintés: a közvetett hozzáférés kora


Az IFLA könyvtárközi kölcsönzéssel kapcsolatban kiadott alapelve és irányelvei kimondják, hogy minden ország a saját kiadványainak szolgáltatásáért felelős. Ennek megfelelően a könyvtárközi kölcsönzés és a dokumentumszolgáltatás terén az egyes országokban lényegében háromféle formáció jött létre a szolgáltatás gondozására.
a) Nemzeti dokumentumszolgáltató központ: erre a célra létrehozott és működtetett állomány (pl. BLDSC, Boston Spa, Nagy-Britannia; Bibliothéque Nationale Centre de Prét, Versailles, Franciaország). Előnye az optimális szolgáltatás, gyorsaság, rugalmasság, hátránya, hogy a gyűjtemény létrehozása nagyon drága.
b) Kérés- és dokumentumközvetítő központ: általában a nemzeti könyvtárban vagy azzal szorosan együttműködve dolgozik; működése a központi katalógusokon, illetve a kötelespéldány-elosztáson alapul; állományát egyéb célra is használják, illetve csak korlátozottan használható könyvtárközi kölcsönzési és dokumentum-szolgáltatási célra. (Pl. Statsbibliothek, Arhus, Dánia: második nemzeti könyvtárként és egyetemi könyvtárként is funkcionál; OSZK könyvtárközi kölcsönzési osztály: az OSZK hungarika állománya nem kölcsönözhető. ) Előnye, hogy az egész ország könyvtári dokumentumbázisa rendelkezésre áll, hátránya, hogy a közvetítés miatt a kérések teljesítési ideje sokkal hosszabb, mint az a) formáció esetében.
c) 0 formáció: Nincs semmiféle koordináló szerv a szolgáltatás irányítására, nincs központi katalógus, a nyilvántartás hézagos, csak az egyes könyvtári állományok vannak és a jóreménység.
A következmény: lassú, nehézkes szolgáltatás, illetve szolgáltatás-képtelenség. (Példaként Olaszországot említhetjük. Az olasz dokumentumokra vonatkozó kéréseket általában háromszor-négyszer kell eljuttatni különböző nagykönyvtárakhoz.)
Jelenleg a közvetett hozzáférésen alapuló rendszerek gyökeres átalakulásának vagyunk tanúi.


Tovább…

 
 

Az egész világon felismerték, hogy a digitalizálás az egyetlen módja a dokumentumok megőrzésének, megóvásának és széles körben hozzáférhetővé tételének. Mágneses adathordozókon nagyobb biztonsággal, jobb minőségben és hosszabb ideig lehet megőrizni féltett kultúrkincseinket. Számtalan értékes történeti dokumentum ma már nem hozzáférhető, kutatók is csak külön engedéllyel vehetik ezeket kézbe. Hogyan lehet érvényesíteni ilyenkor az egyetemes hozzáférhetőségi jogot? Megoldás: az elektronikus úton tárolt “másolat”. Ez óriási feladatot jelent, amely elől nem térhetünk ki.
Jól ismerjük a könyvtári szakterületet, tudjuk, hogy milyen sok gonddal küzdenek a kollégák, mennyi segítségre és támogatásra lenne szükségük. Sok jó kezdeményezés fullad kudarcba azért, mert nincs kapacitás arra, hogy minden apró részletnek utánanézzenek, és külső segítség nélkül, kevés pénzből jelentős eredményeket mutassanak fel. Sok helyütt az a probléma, hogy van eszköz, de nincs hozzáértő, képzett munkatárs. Másutt magasan képzett, aktív, kreatív gondolkodású kollégák pénzhiány miatt nem tudják megvalósítani széles rétegek számára hasznosítható ötleteiket. Megint máshol van szakértelem, van eszköz, de nincs meg a kellő tapasztalat a színvonalas, hatékony munkához.
1997 tavaszán a művelődési és közoktatási miniszter munkabizottságot kért fel, hogy dolgozza ki a Neumann János Multimédia Központ és Digitális Könyvtár terveit, koncepcióját.
A Neumann-ház azzal a céllal jött létre, hogy a leendő könyvtárat megtöltse tartalommal, biztosítsa a szakmai felügyeletet, és megszervezze a digitalizálást. 1997. november elején alakult meg a Neumann János Kulturális Szolgáltató Közhasznú Társaság, és máris számtalan nehézséggel, illetve megoldandó feladattal kellett szembenéznünk. jelenleg még a Széchényi Könyvtár vendégszeretetét élvezzük, itt bérelünk szobát, amíg felújítás alatt áll a saját helyünk a Karmelita-udvarban. Kis létszámmal indultunk, egyenlőre két főállású kolléga – egy informatikai és egy szervezési menedzser – valamint egy részmunkaidőben foglalkoztatott pénzügyi vezető segíti a munkát. Minden feladatot magunknak kell megoldani, a hosszú távú tervek kidolgozásától a napi adminisztrációig.
Elsőként a legfontosabb feladatokat és alapelveket fogalmaztunk meg. Célunk, hogy széles rétegeknek nyújtsunk magas színvonalú szolgáltatást. Keressük az együttműködés lehetőségeit, módozatait a könyvtárakkal, múzeumokkal, iskolákkal. A Magyar Elektronikus Könyvtárral közösen pályázatot nyújtottunk be az Nemzeti Kulturális Alaphoz. Tevékenységünket szeretnénk ezekkel az intézményekkel egyeztetve, összehangoltan folytatni.
Kiemelt feladatunk a legértékesebb dokumentumok digitalizálásának megszervezése. Elsősorban olyan anyagokat szeretnénk elektronikus formában rögzíteni és az Interneten keresztül szolgáltatni, amelyek nehezen vagy egyáltalán nem hozzáférhetőek, részben állapotuk, részben egyediségük miatt. Ezen belül a további válogatást egy-egy téma elismert szakértői végzik. Nagy gondot fordítunk arra, hogy az eredmény professzionális minőségű legyen, a kiválasztott művek pedig ne szenvedjenek semmiféle károsodást. Állományvédelmi szakértők határozzák meg a feldolgozás módját, gyakorlott, szakképzett kollégákra bízzuk a részfeladatok elvégzését. Többszöri ellenőrzés után kerül a dokumentum az adatbázisba. Mindenütt alkalmazzuk a nemzetközileg elfogadott szabványokat, kizárólag jogtiszta anyagokkal foglalkozunk.
Saját digitalizált anyagaink mellett más elektronikus dokumentumok gyűjtését is tervezzük. Semmiképp nem szeretnénk ellenfelei vagy riválisai lenni az OSZK-nak, nem akarjuk nemzeti könyvtári szerepét átvenni. Sokkal hasznosabb lenne, ha megtalálnánk az együttműködés leghatékonyabb formáját és kölcsönösen segítenénk egymást. Szeretnénk megoldani olyan feladatokat, amiket az OSZK eszköz hiányában nem tud teljesíteni, viszont az állomány védelme és megőrzése érdekében egyre sürgetőbbé váltak, mint pl. a nehezen hozzáférhető dokumentumok digitalizálása és szolgáltatása.
Mi is csak most szembesültünk azzal, hogy mindezen munkafolyamatok megszervezése milyen sokrétű és időigényes feladat. Az előkészítő munkát minél előbb el kell kezdeni, hogy tartalommal is megtölthessük a leendő intézményt. Ezt a feladatot vállalta magára a közhasznú társaság:


Tovább…

 
 

Henry Evelyn Bliss bibliográfiai osztályozására a magyar szakirodalom igen kevés figyelmet fordít, ami nem csoda, hiszen a rendszert egy igen szűk használói körön és néhány jeles osztályozási szakemberen kívül a világon sem sokan ismerik. Az Extensions and Corrections to the UDC 1996 novemberében megjelent kötetében viszont arról olvashatunk, hogy az ETO továbbfejlesztésével és kiegészítésével foglalkozó szakemberek a matematika főosztályát – az “osztályozók rémálmának” is becézett tudományt – a Bliss-féle Bibliographical Classification 2. kiadásának segítségével dolgozták át. Ezen cikk megírásához tulajdonképpen ez adta az ötletet. Célom az lenne, hogy a magyar könyvtári szakemberek figyelmét is felhívjam erre az izgalmas hátterű, megszületése óta sokat vitatott rendszerre. Bliss bibliográfiai osztályozása most ugyanis beigazolni látszik azt a kivételes hitet, melyet a továbbfejlesztésével folyamatosan foglalkozó osztályozók hosszú éveken át belevetettek.

 

Bliss bibliográfiai osztályozása, a rendszer alapjai


(A rendszert lapunk 1997. 4. számában ismertettük.)
A Bibliographic Classification (továbbiakban BC) kidolgozója Henry Evelyn Bliss (1870-1955), a neves amerikai osztályozó szakember volt. A BC magában foglalja s ötvözi megalkotójának széles körű tudományos, elméleti ismereteit és sokéves könyvtári, szakterületi tapasztalatait. Bliss szakrendszerének első változata 1935-ben jelent meg A System of Bibliographic Classification címmel, a teljes, négy kötetes kiadást 1940-1953 között publikálta. A Bibliographic Classification H.E. Bliss – a College of the City of New York munkatársaként folytatott – több éves rendszerező munkájának, az addig használatban lévő, összes osztályozási módszer beható tanulmányozásának, s a tudományfelosztással kapcsolatos problémák kiterjedt vizsgálatának eredménye. Ezt bizonyítják az 1929-ben megjelent The Organization of Knowledge and System of the Sciences, valamint az 1933-as kiadású The Organization of Knowledge in Libraries című művek, melyek a Bliss-féle osztályozási rendszer elvi alapjainak részletes kidolgozását foglalják magukban .
A BC tehát a bibliográfiai osztályozás történetében kialakult irányzatok közül az elsőhöz, azaz a tudományfelosztáson alapuló osztályozásokhoz tartozik, mivel a tudományt mint egészet a természetes logika segítségével elemezve, az emberi ismereteket osztályokra bontja és egy hierarchikus rendet épít fel. A BC megjelenésének idején azonban már a bibliográfiai osztályozások második nagy irányzata, a nyelvészeti iskola ért fejlődésének legerősebb szakaszába. A nyelvészeti iskola számára – a BC-vel ellentétben – mindig az egyedi információ fontos, függetlenül annak az egészhez való kapcsolódásától.
Azt azonban, hogy a BC – osztályozáselméleti jelentőségéhez és gyakorlati vívmányaihoz képest – viszonylag szűk alkalmazói körben terjedt el, nem a nyelvészeti iskola térhódítása indokolja. Megjelenésének idején ugyanis az Egyesült Államok legtöbb könyvtárában már a Dewey-féle Decimal Classification-t alkalmazták, Európában pedig – Angliától eltekintve – egyrészt nyelvi problémák, másrészt az ET0 fokozatos elterjedése miatt nem használták Bliss rendszerét. Anglia kivétel ez alól, hiszen az angol főiskolai könyvtárakban már a 60-as évektől alkalmazták a BC rövidített változatát (The Abridged Bliss Classification, 1967), emellett a rendszer mindmáig tartó továbbfejlesztési munkálatainak központja is Angliában található.
A BC elterjedését leginkább a rendszer gyakorlati alkalmazásának problémái nehezítették meg. Az elvi szinten páratlan körültekintéssel megalapozott osztályozás jelzetelése – bár ezen a téren is számos új, rendkívül jó megoldással él – összességében túl bonyolult ahhoz, hogy a kisebb vagy közepes nagyságú könyvtárak – esetleg nem elegendő osztályozói ismerettel és gyakorlattal rendelkező – dolgozói megfelelő következetességgel tudják alkalmazni. Bliss sokat vitatott rendszere – viszonylagos bonyolultsága, következetlensége ellenére is – az osztályozásban mind történeti-filozófiai, mind gyakorlati szempontból egyedülálló jelentőséggel bír. Ez magyarázza, hogy továbbfejlesztésével mindmáig az osztályozás világszerte elismert szakemberei foglalkoznak.


Tovább…

Címkék

(1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (6) (11) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (2) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (18) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (3) (1) (4) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (3) (2) (12) (1) (2) (13) (31) (1) (8) (1) (27) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (1) (15) (6) (6) (9) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (7) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (24) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (49) (1) (1) (3) (1) (13) (1) (4) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (1) (4) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (5) (1) (6) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (7) (15) (5) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (14) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (4) (12) (5) (6) (3) (2) (13) (5) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (6) (7) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (8) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (2) (1) (1) (1) (14) (5) (1) (2) (1) (1) (18) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (20) (15) (2) (3) (1) (2) (1) (9) (4) (3) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (2) (1) (1) (6) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (6) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (8) (7) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (2) (2) (10) (2) (1) (2) (2) (4) (12) (1) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (6) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (1) (1) (2) (3) (2) (7) (4) (2) (1) (1) (1) (34) (2) (1) (25) (4) (1) (1) (5) (1) (9) (1) (3) (1) (20) (1) (7) (4) (2) (2) (4) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (36) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (1) (35) (1) (59) (1) (2) (6) (1) (1) (2) (1) (5) (2) (1) (4) (1) (5) (6) (1) (1) (1) (26) (1) (1) (2) (2) (33) (1) (2) (2) (1) (7) (8) (4) (1) (2) (1) (5) (15) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (16) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (8) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (8) (1) (1) (5) (9) (1) (1) (16) (9) (1) (3) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (4) (1) (3) (2) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (17) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (33) (1) (2) (8) (1) (2) (1) (1) (14) (1) (1) (9) (1) (16) (1) (57) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (11) (1) (8) (1) (10) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (2) (2) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (6) (19) (8) (8) (1) (1) (2) (3) (1) (10) (1) (1) (12) (8) (3) (4) (1) (4) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (5) (3) (1) (2) (1) (1) (7) (1) (1) (3) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (6) (6) (1) (5) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (13) (2) (1) (1) (1) (4) (16) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (5) (1) (1) (3) (1) (5) (1) (1) (1) (3) (3) (2) (8) (3) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (3) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (14) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (15) (1) (23) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (18) (25) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (5) (1) (1) (4) (2) (2) (5) (6) (1) (2) (2) (3) (1) (2) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (2) (13) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (2) (2) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (12) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (11) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (27) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (20) (1) (19) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (13) (1) (7) (2) (2) (3) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (32) (1) (1) (2) (1) (2) (12) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1)