Henry Evelyn Bliss bibliográfiai osztályozására a magyar szakirodalom igen kevés figyelmet fordít, ami nem csoda, hiszen a rendszert egy igen szűk használói körön és néhány jeles osztályozási szakemberen kívül a világon sem sokan ismerik. Az Extensions and Corrections to the UDC 1996 novemberében megjelent kötetében viszont arról olvashatunk, hogy az ETO továbbfejlesztésével és kiegészítésével foglalkozó szakemberek a matematika főosztályát – az “osztályozók rémálmának” is becézett tudományt – a Bliss-féle Bibliographical Classification 2. kiadásának segítségével dolgozták át. Ezen cikk megírásához tulajdonképpen ez adta az ötletet. Célom az lenne, hogy a magyar könyvtári szakemberek figyelmét is felhívjam erre az izgalmas hátterű, megszületése óta sokat vitatott rendszerre. Bliss bibliográfiai osztályozása most ugyanis beigazolni látszik azt a kivételes hitet, melyet a továbbfejlesztésével folyamatosan foglalkozó osztályozók hosszú éveken át belevetettek.
Bliss bibliográfiai osztályozása, a rendszer alapjai
(A rendszert lapunk 1997. 4. számában ismertettük.)
A Bibliographic Classification (továbbiakban BC) kidolgozója Henry Evelyn Bliss (1870-1955), a neves amerikai osztályozó szakember volt. A BC magában foglalja s ötvözi megalkotójának széles körű tudományos, elméleti ismereteit és sokéves könyvtári, szakterületi tapasztalatait. Bliss szakrendszerének első változata 1935-ben jelent meg A System of Bibliographic Classification címmel, a teljes, négy kötetes kiadást 1940-1953 között publikálta. A Bibliographic Classification H.E. Bliss – a College of the City of New York munkatársaként folytatott – több éves rendszerező munkájának, az addig használatban lévő, összes osztályozási módszer beható tanulmányozásának, s a tudományfelosztással kapcsolatos problémák kiterjedt vizsgálatának eredménye. Ezt bizonyítják az 1929-ben megjelent The Organization of Knowledge and System of the Sciences, valamint az 1933-as kiadású The Organization of Knowledge in Libraries című művek, melyek a Bliss-féle osztályozási rendszer elvi alapjainak részletes kidolgozását foglalják magukban .
A BC tehát a bibliográfiai osztályozás történetében kialakult irányzatok közül az elsőhöz, azaz a tudományfelosztáson alapuló osztályozásokhoz tartozik, mivel a tudományt mint egészet a természetes logika segítségével elemezve, az emberi ismereteket osztályokra bontja és egy hierarchikus rendet épít fel. A BC megjelenésének idején azonban már a bibliográfiai osztályozások második nagy irányzata, a nyelvészeti iskola ért fejlődésének legerősebb szakaszába. A nyelvészeti iskola számára – a BC-vel ellentétben – mindig az egyedi információ fontos, függetlenül annak az egészhez való kapcsolódásától.
Azt azonban, hogy a BC – osztályozáselméleti jelentőségéhez és gyakorlati vívmányaihoz képest – viszonylag szűk alkalmazói körben terjedt el, nem a nyelvészeti iskola térhódítása indokolja. Megjelenésének idején ugyanis az Egyesült Államok legtöbb könyvtárában már a Dewey-féle Decimal Classification-t alkalmazták, Európában pedig – Angliától eltekintve – egyrészt nyelvi problémák, másrészt az ET0 fokozatos elterjedése miatt nem használták Bliss rendszerét. Anglia kivétel ez alól, hiszen az angol főiskolai könyvtárakban már a 60-as évektől alkalmazták a BC rövidített változatát (The Abridged Bliss Classification, 1967), emellett a rendszer mindmáig tartó továbbfejlesztési munkálatainak központja is Angliában található.
A BC elterjedését leginkább a rendszer gyakorlati alkalmazásának problémái nehezítették meg. Az elvi szinten páratlan körültekintéssel megalapozott osztályozás jelzetelése – bár ezen a téren is számos új, rendkívül jó megoldással él – összességében túl bonyolult ahhoz, hogy a kisebb vagy közepes nagyságú könyvtárak – esetleg nem elegendő osztályozói ismerettel és gyakorlattal rendelkező – dolgozói megfelelő következetességgel tudják alkalmazni. Bliss sokat vitatott rendszere – viszonylagos bonyolultsága, következetlensége ellenére is – az osztályozásban mind történeti-filozófiai, mind gyakorlati szempontból egyedülálló jelentőséggel bír. Ez magyarázza, hogy továbbfejlesztésével mindmáig az osztályozás világszerte elismert szakemberei foglalkoznak.
BC2 – az átdolgozott kiadás
A BC átdolgozásának munkálatai 1969-ben kezdődtek meg és azóta is folyamatosan tartanak. A revízió a BC főosztályai szerint halad ( l. táblázat). Célja, hogy a BC egészére kiterjesztett facetta elemző módszerrel, azaz egy analitikus-szintetikus modell segítségével korszerűsítsék, a BC hibáit korrigálják. A munkálatokat Jack Mills, a neves angol osztályozó vezette a Bliss Classification Association támogatásával.
Az új kiadásban a főosztályok sorrendje az eredetihez képest nem sokban változott. A rendszer mégis alapvető változáson ment keresztül. A revízió során ugyanis minden főosztályt alaposan megvizsgáltak, s az egyes témákat adott szempontok szerint elemezték. A végeredményül kapott kifejezéseket alapos munkával facettákba, majd alosztásokba rendszerezték (array). A facetták sorrendje meghatározott és a Ranganathan-féle elvet követi, s emellett további összefüggéseket is figyelembe vesz. A szempontok sorrendje a következő: A tanulmány tárgya (figyelembe véve a célt és a végeredményt is), fajta, rész, birtokviszony, folyamat, működés, végrehajtó, hely, idő. A szemszögek vagy facetták sorrendje tehát eleve adott, s ezzel is megkönnyíti az alkalmazó munkáját és a következetlenségre sem ad lehetőséget, mint ahogy ez a BC1 – az eredeti rendszer – esetében gyakran előfordult.
1. táblázat
A főosztályok rendszere
Az egyes főosztályok az adott tudományágat, a tudomány által vizsgált jelenségeket és a diszciplina integráltsági szintjét is figyelembe veszik. E tárgyalásmód tisztázza az egyes tudományágak egymással való kapcsolatát is. Minden főosztályon belül a következetes facetta elemzési elv érvényesül. Ez hangsúlyozottan a BC2 – az átdolgozott BC – alapköve, hiszen ez teszi a rendszert áttekinthetővé, logikussá és könnyen használhatóvá. A következetesség a jelzetalkotásban is megmutatkozik. A standard citation order, azaz az állandó kombinációs formula segítségével bonyolult, illetve összetett fogalmak jelzetei is viszonylag könnyen összeállíthatók.
A facetták sorrendje a főtáblázati fogalmak sorrendjével ellentétes irányú, azaz a táblázat legalján találjuk az elsőként idézett facettát. A jelzetalkotás során így a főtáblázat sorrendjével ellentétes irányban, alulról felfelé haladva választjuk ki a jelzetelemeket. Ez a módszer, bár bonyolultan hangzik, a gyakorlatban mégis hatékonynak és könnyen alkalmazhatónak bizonyult. A facettakombináció segítségével történő jelzetalkotás menetét a következő példán szeretném ismertetni:
Közjólét (Q) főosztály elemzési szempontjai, azaz facettáinak sorrendje:
Az összetett jelzeten belül a facetták sorrendje a táblázat sorrendjével ellentétes irányú, azaz a táblázatban alulról felfelé haladva választjuk ki és kapcsoljuk össze a facetták jelzeteit.l
Ez alapján például a 80 évet betöltött személyek gondozása összetett fogalom a következőképpen írható le: QEQ = gondozás (a szociális ellátás facettában az eszközök megközelítésben). QLWQ = nyolcvan évet betöltött személyek (a rászorulók facettáján velül, a végeredmények címszónál). Mivel a rászorulók indokolják a gondozást, a QLWQ jelzetet követi a QEQ jelzet. A mindkét jelzetben szereplő, főosztályt jelölő Q elhagyható a második élemből, így a QLW SEQ összetett jelzetet kapjuk, ami tehát a 80 évet betöltött személyek gondozását jelöli. Az összetett jelzetalkotásra további példák a 2. táblázatban találhatók.)
A példa alapján tehát az azonos főosztályon belül két facetta-jelzet összekapcsolása során törölhető a főosztály betűje, két alosztás-jelzet összekapcsolásánál az azonos facetta jelzet is elhagyható. Ez nem zavarja meg a visszakeresést, hiszen a jelzetben az ábécé egy korábbi betűjéhez való visszatérés jelöli az új jelzet határát. Az így kapott, viszonylag tömör jelzeteket praktikus okokból, mechanikusan három betűnként tagolják. A jelzetelés egyértelműségét az is elősegíti, hogy csak nagybetűket, illetve 2-tól 9-ig terjedően számjegyeket használ, összesen tehát 34 karakterből építkezik.
A BC2 különböző táblázatainak jelzetei is kombinálhatók egymással. Például az Oktatás J főosztályán belül a pályaválasztási útmutatók jelzete a JKW. A jogtudományi (S) pályákra vonatkozóan JKW S a pályaválasztási útmutatók jelzete. Adott esetben kapcsolhatunk egy főtáblázati betűt egy másik osztály facettájához, illetve két külön osztályból származó facetta is összekapcsolható egymással. Például az oktatás gazdasági kérdéseit a JBH jelöli, a munkabér ellenőrzést pedig a TLS V jelzet, így az oktatási munkabér ellenőrzését a JBH TLS V összetett jelzet azonosítja.
Az alternatív besorolásra már a BC1 is lehetőséget nyújtott. A BC2-ben igyekeztek ezt a módszert is következetesen alkalmazni.2 Az alternatív besorolási hely az összetett jelzetalkotásban is szerepet játszhat. Így például a táblázat sorrendjét követve a JK Tananyag jelzete a már említett Oktatás főosztályon belül, a tananyag facettában. A JN a Középiskolai oktatás, az oktatás facettában, a JY pedig a Tananyag alternatív besorolási helyen a táblázat alján. A különböző megközelítések szerint a következő összetett jelzetek képezhetők: JNK, ha a középiskolai oktatásra vonatkoztatj uk a tananyag fogalmát és a tanyanyag facetta alternatív besorolási helye – Y – alapján: JYA N, ahol a besorolás alapja a tananyag, melyet a középiskolai oktatás minősít. Emellett a felhasználó igényei szerint lehetőség nyílik arra, hogy bizonyos fogalmakat, esetleg egész főosztályokat más főosztályok alá soroljunk be. (Például: A pedagógiai pszichológia JE jelzettel az Oktatás J főosztályán belül. Alternatív besorolása: JYJ a Pszichológia I főosztályban, illetve az orvostudomány H főosztályban, HT/HW Részek, szervek, rendszerek facettánál a rekeszizom jelzete HWH X a légzőszervrendszer alatt, alternatív besorolása pedig HWP L az emésztő szervrendszer alatt. Hasonlóképpen besorolhatjuk a zsidó filozófia AIJ, valamint az arab filozófia AIK jelzeteit közös alternatív besorolási helyre ADJ/ADK általános középkori filozófia facetta alatt). Szintén a rendszert alkalmazó könyvtár igényei szerint kitüntetett helyek hozhatók létre bizonyos országok, illetve nemzetségek (nemzetek?) szerint. Az alternatív besorolási lehetőségek a rendszert rugalmassá teszik, ami ezúttal nem a következetesség rovására történik.3
A Bliss által kidolgozott szisztematikus táblázatok köre szűkült, viszont használatuk az egész rendszerre kiterjed (3. táblázat). A kiegészítő táblázatok segítségével általános szempontokat vihetünk az osztályozásba. A számmal jelölt közös alosztások mindig elkülönülnek a jelzet többi tagjától.
A BC második kiadásában minden kötet megjelenését kiterjedt előkészítő munkálatok előzték meg. A munka során nemcsak a már említett facetta-elemzést hajtották végre, hanem a rendszer szókincsét is ellenőrizték és kibővítették.4 Alapul az adott tudományág szakirodalmi szókincsét és az angol nemzeti bibliográfiát használták. Ennek eredményeképp a BC2 szókincse jóval specializáltabb és kiterjedtebb az általában használt osztályozásokénál. A BC2 másik kiemelten nagy előnye az elterjedt rendszerekhez képest, hogy a felhasználó igényeit rugalmasan követve különböző specializációs szinteket állapít meg, tehát nem feltételezi, hogy az adott könyvtár az osztályozást teljes mélységében alkalmazza, még abban az esetben sem, ha gyűjteményében csak egy speciális tudományterület dokumentumai találhatók meg.
Az egyes kötetekben az adott tudományág több szempontú meghatározása is megtalálható az osztályozással kapcsolatos gyakorlati tanácsok mellett. A szerkesztők mind a kötetekben olvasható bevezetők, mind a könyvtári szaklapokban megjelent publikációk segítségével szeretnék a BC2-t a szakma számára ismertté tenni.
A BC2 elterjedtsége és alkalmazási lehetőségei
Bliss bibliográfiai osztályozásának második, átdolgozott kiadása sem kapott igazán nagy teret a könyvtári alkalmazásban. Míg az eredeti változat esetén ezt a tényt a rendszer helyenkénti következetlenségével és viszonylagos bonyolultságával magyarázhattuk, addig a BC2 esetében inkább külső tényezőkkel kell számolnunk. Az Egyesült Államok könyvtárai előnyben részesítik a Dewey féle Decimal Classification-t, valamint a Library of Congress osztályozási rendszerét. Ezen standard rendszerek alkalmazásában minden bizonnyal nagy szerepet játszik a már kialakult gyakorlat biztonsága, valamint a kényelmesség és egységességre való törekvés is. Ezek a szempontok éppúgy jelenthetnek előnyt, mint hátrányt. Az említett nagy rendszerek nem mindig érik el a specializáció kívánt szintjét, nem térnek ki az esetleges kombinációkra olyan alaposságga, mint a BC2, amely teljes, szisztematikus elérést biztosít a rendszer minden pontján. Ugyanakkor a BC2 alkalmazása nagyobb körültekintést, szaktudást és következetességet kíván. A Bliss Bibliographic Classification második kiadásán dolgozó szakemberek éppen ezért vállalják a szaktanácsadást is a rendszer felhasználói számára. Erre elsősorban a rendszert alkalmazó angliai könyvtárak körében van szükség, Angliában ugyanis körülbelül negyven egyetemi könyvtár és információs központ használja a BC2-t. Hogy miért nem hazájában, azaz az USA könyvtáraiban terjedt el a rendszer, s miért Európában kapott teret, minden bizonnyal a két kontinens eltérő osztályozási nézeteivel és elvárásaival magyarázható.5 Az amerikai felfogás szerint ugyanis az osztályozás elkülönül a katalogizálástól, míg az egyik csak a könyvekre, addig a másik csak a katalógusra vonatkozik. Az európai nézet szerint ezzel szemben az osztályozás egyaránt vonatkozik a dokumentumokra és az azokat nyilvántartó katalógusra. Az európai osztályozás a specializáció sokkal mélyebb szintjét követeli meg, szemben az amerikaival, ahol a feltárásban nem törekednek teljes részletezettségre, inkább nagy témakörök és betűrend segítségével rendszerezik a dokumentumokat. Az európai osztályozásban továbbá a bibliográfiai osztályozás filozófiai és logikai alapjai is hangsúlyozottabb szerepet kapnak. Mindezekből világosan kitűnik, hogy Bliss rendszere már eredeti változatát tekintve is inkább az európai elvárásoknak felelt meg. Könyvtári szakrendszerként való további elterjedését azonban a már említett tényezők erősen gátolják.
Mivel egy igen sok előnyös tulajdonsággal rendelkező osztályozási rendről van szó, fontos megemlíteni alkalmazásának egyéb lehetőségeit is. A BC2 ugyanis gazdag forrásnak bizonyult mind struktúrája, mind terminológiája szempontjából különböző tárgyú tezauruszok elkészítésében.
Mivel a BC2 teljes szerkezete facettázott, azaz az analitikus-szintetikus modell elvén épül fel, alapszókincse és a fogalmak közti relációk könnyen át~ vehetők egy hasonló facettázott tezaurusz kialakításakor. Két olyan esetről tudunk beszárnolni, ahol a BC2 nemcsak a szókincs, hanem a tezauruszok szerkezetének felépítésében forrásműként szerepelt. Az egyik a DHSS-DATA tezaurusza, amely Anglia Egészségügyi és Társadalomvédelmi Minisztériumának Könyvárában az adatbázisban való keresést segíti. A másik hasonló, a BC2-re alapozott tezaurusz, az ECOT az angliai felsőoktatási és munkavállalási tájékoztatójának adatbázisához csatlakozik.6
A BC2 iránt egyre inkább növekszik a szakma érdeklődése. Kis elterjedtsége ellenére gyakran említik az osztályozás különböző összefüggéseiben. Az Egyetemes Tizedes Osztályozás Konzorciuma a rendszer revideálási munkálatai közben a két legproblematikusabb kérdés megoldásánál a BC2-re támaszkodott. Az osztályozók számára a matematika mindig is az egyik legnehezebben elemezhető tudományt jelentette. A matematika ugyanis az emberi agy terméke és a természettől leginkább elkülönítve tárgyalják. Ilyen szempontból a filozófiához hasonlít, eltér azonban konkrét logikai összefüggéseit és axiomatikus struktúráját tekintve. Az Extensionc and Corrections to the UDC 1996-os novemberi kiadásában7 a konzorcium arról, hogy a rendszer 51-es Matematika osztályát a BC2 teljes facettázott elvén a második kiadás 1993-ban megjelent Matematikát tárgyaló kötete alapján. (Nincsenek állítmányok! ) Hasonló módon alakították át az ETO 61-es Orvostudomány osztályát is.
Bliss munkája messziről indult, a tudomány 19. századi filozófiai alapon való felosztásától a számítógépes technika világába. A Bibliographical Classification története lassan egy egész évszázadot ível át (Bliss ugyanis már 1908-ban nekilátott osztályozási rendszerének kidolgozásához). Osztályozástörténeti jelentősége nem is vitatható, de a gyakorlat terén csak az utóbbi években szerzett elismerést. Ennek ellenére a magyar szakirodalom a BC-ről szinte említést sem tesz. A Babiczky-féle egyetemi jegyzetben ugyan megtalálható Bliss osztályozási rendszerének rövid bemutatása, a BC2-ről már csak a külföldi szaklapokban olvashatunk. Ezt a hiányt elsősorban az indokolja, hogy a magyarországi osztályozási gyakorlatot az ETO “egyeduralma” miatt a BC nem befolyásolta. Az azonban, hogy az ETO átdolgozásánál a BC2 eredményeit alkalmazzák, méghozzá az egyik legnagyobb kihívást jelentő főosztály esetében, már a magyar osztályozást is érintheti. Éppen ezért – és mindezektől eltekintve is – tartottam fontosnak a BC2 rövid bemutatását.
Ezek után kézenfekvő lenne felsorolni mindazon könyvtárak hosszú sorát, ahol a BC2 kötetei a lelkes érdeklődők rendelkezésére állnak. Ilyen listával azonban nem szolgálhatok. Tudomásom szerint ugyanis Magyarországon jelenleg nem található meg a BC átdolgozott változata. Ki tudja, talán érdemes lenne mostantól némi figyelmet szentelni ennek a csaknem hatvan esztendős osztályozási újdonságnak.
Irodalom
HOMAS, Alan R.: Bliss classification update. 111.p.
THOMAS, Allan R.: Blissful Beliefs: Henry Evelyn Bliss counsels on classifition. 20-21.p.
THOMAS, Alan R.: Bliss classification update. 114.p.
AITCHINSON, Jean: A classification as a source for thesaurus: The bibliographic classification of H.E. Bliss as a source of thesaurus terms and structure 160.p.
LANGRIDGE, Derek W.: Alternative starting points in classification. 8.p.
AITCHINSON, Jean: A classification as a source for thesaurus: The bibliographic classification of H.E. Blíss as a source of thesaurus terms and structure 171-179.p.
Extensions and corrections to the UDC. Vo1.18. 1996. 1517., 79.p.
Felhasznált irodalom
AITCHINSON, Jean: A classification as a source for thesaurus: The bibliographic classification of H.E. Bliss as a source of thesaurus terms and structure = J.Doc. 42.vo1. 1986. 3.no. 160-181.p.
BABICZKY Béla: Bevezetés a könyvtári osztályozás elméletébe és gyakorlatába. Egyetemi jegyzet. Budapest : Tankönyvkiadó, 1975. 165-172.p.
BLISS, Henry Evelyn: A system of bibliographic classification. Second edition. New York : The H.W. Wilson Company, 1936. 343 p.
BLISS, Henry Evelyn: The organization of knowledge in libraries. Second edition. New York: The H.W.Wilson Company. 1939. XVI, 347 p.
BLISS, Henry Evelyn: The organization of knowledge and the system of the sciences. New York: Henry Holt and Company, cop. 1929. 433 p.
BLISS, Henry Evelyn: A bibliographic classification. Extended by systematic auxiliary schedules for compositive specification and notation. New York: The H.W. Wilson Company
l.vol. Introduction and anterior tables and systematic schedules and classes A-G. 1940. 615 p.
2.vol. Classes for H-K The human sciences. With introduction and index. 1947. 313 p.
3.vol. Classes for L-Z the special human studies: history of peoples and nations, religion, ethics, and special social studies, languages and literatures, bibliography and libraries. 1953. 84, [574] p.
4.vol. General index, combining the indexes of volume 1-3. 1953. 426 p.
The abridged Bliss classification. The bibliographic classification of Henry Evelyn Bliss revised for school libraries by the Bliss Classification Working Party. London : Special Library Association, 1969.
Extensions and corrections to the UDC. vo1.18. 1996. HORVÁTH Tibor: A bibliográfiák funkcióiról = Bibliográfiai tanulmányok. OSZK-KMK, 1978. 27-39.p. LANGRIDGE, derek W.: Alternative starting points in classification = Cat.Classif.Q. 19.vo1. 1995. 3/4.no. 7-15.p. MALTBY, Arthur – GILL, Lindy: The case for Bliss. Subsequent development and revisionen of the BC. London : Bingley, Munich (etc.) : K.G. Saur, 1979. 51-76.p.
MILLS, Jack: Attention please, for BC2! = Catalogue and Index, 1976. 40.vo1. 1-6.p.
MILLS, Jack: Practice and theory in a general classification: The new Bliss classification = Universal Classification. SK. 11. 1982. 69-78.p.
THOMAS, Alan: Bliss regained: the second edition of the Bliss Bibliographic Classification = Wilson Libr. Bull. 67.vo1. 1993. 7.no. 56-57.p.
THOMAS, Alan R.: Blissful Beliefs: Henry Evelyn Bliss counsels on classification = Cat. Classíf. Q. 19.vo1. 1995. 3/4.vo1. 17-22.p.
THOMAS, Alan R.: Bliss classification update = Cat. Classif.Q. 19.vol. 1995. 3/4.vol. 105-117.p.
Függelék
Bliss Classification
Az alábbi táblázat vázolja H.E. Bliss fejtegetéseit az osztályok, fogalmak és kifejezések egymással való kapcsolatára vonatkozóan, valamint a BC alapját képező hierarchikus rend szerkezetével kapcsolatban.
