A Nyilatkozat a Nemzetközi Katalogizálási Alapelvekről (2016) magyar fordítástervezetének terminológiai kérdései című írása elé
„A Könyvtáregyesületek Nemzetközi Szövetsége 1961 októberére Párizsban konferenciát hívott össze, amelynek az volt a feladata, hogy megállapodjék a rendszóra, illetve a címfejre vonatkozó címleírási szabályoknak az egész világon egységesen alkalmazandó rendszerét illetően. Az 53 ország és 12 nemzetközi könyvtári szervezet delegátusainak részvételével megtartott konferencia a kitűzött feladatot meg is oldotta – megalkotott egy szabályzatot, amelynek magyar fordítását alább közöljük. Most az egyes országokra vár a feladat, hogy eldöntsék, mit fogadnak el a párizsi konferencia szabályzat-tervezetéből, hogy melyek azok a pontok, ahol hajlandók csatlakozni a katalogizálás tervezett egységes nemzetközi módjához. Magyarországnak is meg kell hoznia az erre vonatkozó döntéseit. A csatlakozás nagy előnyökkel jár, nagymértékben megkönnyíti a csatlakozó ország részvételét a nemzetközi bibliográfiai és katalogizálási vállalkozásokban, de előmozdítja a vállalkozások eredményeinek kiaknázását, saját hasznára fordítását is.” – Ekképpen számolt be1 a Könyvtári Figyelő 1962. évi első számában az előző év október 9-e és 18-a között zajló nemzetközi katalogizálási konferenciáról, ahol megfogalmazást nyertek azok a gondolatok, amelyek „Párizsi Alapelvek”-ként váltak a későbbiek során a szakma fontos hivatkozási forrásává.
Azért bátorkodunk a szakmának szánt felhívást ilyen hosszan idézni, mert az célkitűzésében összecseng a nemzeti könyvtár blogján 57 évvel később megjelent, a szakma képviselőit a nemzetközi katalogizálási alapelvek harmadik, 2016-os kiadásának fordítása kapcsán hozzászólásra buzdító bejegyzéssel2, valamint – ugyancsak célját tekintve – egybevág a folyóirat mostani számában olvasható vitaindító cikk elé szánt rövid felvezetőben, azaz a jelen írásban megmutatkozó szerzői szándékkal.
A hivatkozott szöveg 1962-ben ugyanis így folytatódott: „Ugyanakkor azonban a változtatás, az átállás nem kis nehézségekkel is jár, éppen ezért a magyar álláspontot az egész magyar könyvtáros társadalom véleményének meghallgatása alapján szeretnők leszűrni. Felhívunk ezért minden magyar könyvtárat a Párizsi Tervezet kollektív megvitatására, és felkérjük őket, hogy a vita eredményét, s minden, a Tervezetre vonatkozó megjegyzésüket juttassák el legkésőbb f. évi szeptember hó 30-ig a Könyvtártudományi és Módszertani Központba (Bp. VIII. Múzeum u. 3.). Kérjük a könyvtárakat, tegyék ezen az úton lehetővé, hogy könyvtári csúcsszerveink a magyar könyvtárostársadalom egészének véleményére támaszkodva hozhassák meg majd döntésüket.”
A felhívásnak egy lényegi pontja kíván itt kiigazítást: a rövidebb megjegyzéseket az említett blogbejegyzéshez várjuk, a terjedelmesebb vélemények közlésére a következő, vitaindítónak szánt írást is megjelentető Könyvtári Figyelő nyújt lehetőséget, de azt is szívesen vesszük, ha hozzászólásaikat a könyvtárosok szakmai levelezőlistájára (KATALIST) küldik, vagy az RDA-HU munkacsoportunk3 valamely tagjának juttatják el.
Dancs Szabolcs
az Országos Könyvtári Szabványosítási Bizottság elnöke,
az RDA-HU munkacsoport vezetője