A Nyilatkozat a Nemzetközi Katalogizálási Alapelvekről (2016) magyar fordítástervezetének terminológiai kérdései

Új katalogizálási szabályzat, az RDA (Resource Description and Access) bevezetése előtt állunk, amivel adott a lehetőség a könyvtári információvagyon mélyebb és – a nagyobb információs rendszerekkel kombinált – szélesebb körű feltárására, a felhasználói igények jobb kielégítésére. Ez magával hozza olyan alapvető fogalmunk megváltozását is, mint a katalógus. A felhasználói igények figyelembevétele, a katalógusrekordok funkcionális vizsgálata, a linkelt nyílt adatok felhasználásának technológiai követelményei alapvető szemléletbeli változást indítottak el a bibliográfiai források feldolgozását, az adatok nyílt közzétételét illetően. Mindezek – a hagyományos katalógusfunkciók mellett – új feladatokkal is felruházzák a katalógusokat. Az egész világ katalogizálási gyakorlatát befolyásoló Párizsi Alapelvek (1961) első felülvizsgálatát (2009) követően az IFLA 2016-ban fogadta el az új katalogizálási alapelveket1, ami számos szabályzat újra gondolásával jár, a digitális világ pedig új terminológiákat igényel. A Nemzetközi Katalogizálási Alapelvek (International Cataloguing Principles, ICP) szakkifejezései a ráépülő szabályzatok egész sorozatában tükröződnek vissza, ezért fontos fogalmainak pontos, egyértelmű megnevezése.
A 2016-os ICP vitaanyagként közzétett magyar nyelvű for­dítása
2 lehetőséget ad a szakmának, hogy javasla­taik­kal hozzájáruljanak a magyar nyelvű terminológia alakításához.

Világszerte elkezdődött a katalogizálás gyakorlatának FRBR (Bibliográfiai Rekordok Funkcionális Követelményei) szempontú átalakítása, a szabályoknak a szemantikus web működési elvéhez közelítése, ami alapvető szemléletbeli különbség az eddigi gyakorlathoz képest, ugyanakkor – legalábbis egyelőre – továbbra is MARC rekordokban gondolkodunk, új mezők, almezők, kódok beiktatásával megpróbáljuk alkalmassá tenni az új szemlélet érvényesítésére, de a cél valójában egy MARC-ot felváltó rendszer létrehozása. Ez egy hosszú folyamat, és a Nemzetközi Katalogizálási Alapelvek 2016-os kiadása3* ebben az átmeneti időszakban kívánja lefektetni a katalogizálás sarkalatos téziseit, vagyis meg akar felelni az átalakuló, de végkifejletéhez még el nem érkezett gyakorlatnak. Ez szükségszerűen magával hozza fogalmaink, ezáltal terminológiánk átalakulását is, aminek központi kérdése magának a MARC rekordba nem zárt adatnak az értelmezése, hitelességének a biztosítása és ezzel összefüggésben az ICP szerinti használata. A legkritikusabbak azok a pontok, amelyek olyan, több évtizede használt kifejezéseink újraértelmezését kívánják, mint az egységesített besorolási adat, főtétel, melléktétel, az információ FRBR alapú megközelítésével és az abból következő információszervezéssel összefüggő új terminusok magyar megfelelői, mint a rekord, a hozzáférési pont és az adat angol nyelvű jelzőinek (authorized, authority és származékai), valamint az agent magyar megfeleltetése. Most hosszú évekre, talán évtizedekre döntünk terminológiai kérdésekben, alaposan meg kellene fontolni ezeket az elnevezéseket.

A terminológia nagy fordulópontjai

A könyvtári katalogizálás alapelveit világméretekben meghatározó, szükségszerűen terminológiai kérdéseket is felvető nagy fordulópontok: 1961, 2003–2009, 2016. Témánk szempontjából a fő kérdés kezdetben a külön utakon járó, más-más szerkesztési és információkeresési elveket valló német és angolszász katalógusépítési rendszer egymáshoz közelítése, megállapodás a rendszó megválasztásában, majd egyrészt a terminológia, másrészt az angol nyelvű szakkifejezések magyar nyelvű megfelelőinek megtalálása.

Nézzük az utóbbi, bő ötven év vázlatos áttekintő időrendjében a katalogizálást érintő szakkifejezések változását, illetve az okokat!

A 20. század közepe még jellemzően a nyomtatott kiadványok és a cédulakatalógusok világa, így a katalogizálási alapelvek és a terminológia is ezt a technikát tükrözik, alapvetően csak a nyomtatott könyveket, azaz a megjelenési forma leírását tartalmazó tételek – akkori megnevezéssel: katalóguslapok – fajtáinak funkciójával, a besorolási adatok és a rendszó megválasztásával, alakjával, illetve a leíró katalógus szerkezetét meghatározó egyetlen, az egy helyre gyűjtés funkcióval foglalkoztak. A könyvtár birtokában levő dokumentumvagyonnal összefüggésben kiemelt szerep jutott a szerzőnek: a katalógusnak lehetővé kellett tennie egy szerző valamennyi leírt művének együttes visszakeresését. Viszont egy mű valamennyi kiadásának egy helyre gyűjtését csak lehetőségként vetette fel. Ez később, az FRBR szemléletű megközelítésben – ellenkező előjellel – központi kérdéssé válik.

Az 1961-es Párizsi Alapelvek magyar fordítása4 még az entryvel és a headinggel küzdött, az előbbit katalóguslapként (főlap, melléklap, utaló), az utóbbit pedig címfejnek nevezte, elismerve azt, hogy nem teljesen fedi az eredeti szöveg jelentését, és kérik a könyvtárostársadalmat, hozzászólásaikkal segítsék a megfelelő terminológia kialakítását. (Mindössze két hozzászólás került nyilvánosságra, de az sem terminológiai kérdésekkel foglalkozott). A katalóguslap majd a 3440/1-es magyar szabvánnyal5 lesz hivatalosan is bibliográfiai tétel 1979-ben, elnevezésével is jelezve, hogy nemcsak a katalógus, hanem a bibliográfia-szerkesztés szempontjából is a bibliográfiai adatok egységben kezelt halmaza. A Párizsi Alapelvek magyar fordítása nevezi először egységesítettnek a címfejet (későbbi nevén besorolási adatot) azzal a megjegyzéssel, hogy az egységesített jelzőt csak azért használják a konferencia elé terjesztett eredeti „standard” helyett, mert a címfej egységesített formája alatt nem szabvány által megállapított adatot értenek6. Az 5.2. ponthoz fűzött megjegyzés ezzel is jelezni akarta, hogy abban az időben még nem létezett szabvány a címfej (a későbbi besorolási adat) alakjának előírására. A címfej kifejezés is új volt 1961-ben és gyakran rendszó értelemben használták. A Párizsi Alapelvek egységesített címfejnek fordított uniform heading kifejezése is jobban érthető, ha történeti kontextusban vizsgáljuk. Mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy a párizsi konferencia nemzetközi érvényű alapelveket kívánt lefektetni egy olyan korban, amikor még egy országon belül sem föltétlenül azonos elvek alapján történt a katalógusépítés és az azzal rokon jegyzékek összeállítása. (Bár voltak előzményei, de Magyarországon is csak 1952-ben született az első, kötelező érvényű szabvány, a 3424-52-es Könyvtári címleírási szabályok). Nem volt egységes gyakorlat, egységes terminológia pedig végképp nem. Úttörő munkát végeztek mind az első egységes szabályalkotók, mind a szabályzatok fordítói. Két nagy irányzat, a német (porosz) és az angol-amerikai típusú szabályozás osztotta meg a világ könyvtáros társadalmát, a kettő között kellett megteremteni világméretekben az összhangot, kialakítani az új terminológiát mind az eredeti angol nyelven, mind a magyar fordításban, ami nem kis erőfeszítésbe került. A Párizsi Alapelvek uniform hedingjében a uniform tulajdonképpen azt az egységességet akarta kifejezni, amire az Alapelvek törekedett: a katalógusépítés, a kereshetőség egységes szemléletét. Ennek az egységességnek a megteremtését a címfej megválasztásának egységes gyakorlatában látták. A uniform headinggel azt akarták kifejezni, hogy a katalógus tartalmazzon a könyvről olyan katalóguslapot, amit a szerző nevéhez, vagy a könyvön előforduló címhez tesznek, nem pedig – ahogyan például azt a Porosz Instrukció előírta -, a címben előforduló, legjellemzőbbnek ítélt főnévhez, amit a főcím elé kiemelnek. Ezt a főcím elé kiemelt, főcímből származó főnevet, vagy a szerző nevét – amivel a címleírást kezdték – nevezték hol címfejnek, hol rendszónak. Tizenhárom évvel az IFLA párizsi konferenciája után, 1974-ben indult útjára a 20. század meghatározó programja, az Egyetemes Bibliográfiai Számbavétel, a UBC. Nagyívű programjának megvalósításához nemzetközi ér­vényű keret-szabályzatok kidolgozására volt szükség, ami a bibliográfiai adatok értelmezési és formai kom­pa­tibilitását biztosították. Ekkor készültek el a bibliográfiai leírást szabályozó ISBD-k és majd a típusokba sorolt besorolási adatok szerkesztését szabályozó 3440-es magyar szabványcsalád adja meg az egységesített jelző új értelmét a besorolási adathoz kapcsolva. Ekkor a számítástechnika alkalmazása még csak törekvés szinten került a feladatok közé, de már mint kihívás, mint fejlesztési lehetőség, megjelent az authority állományok létrehozásának javaslata is. A UBC program megvalósítása a Párizsi Alapelveken nyugodott, így a szabályalkotók értelemszerűen annak szakkifejezéseit alkalmazták és fejlesztették tovább, amivel ki kellett fejezniük a leíró katalógus egy helyre gyűjtő funkcióját, amit csak úgy tudtak megvalósítani, ha szigorú szabályok szerint alkották meg, tették egységessé a tulajdonnév típusú besorolási adatok szerkezetét. (Csak a formai adatokkal foglalkoztak). Ekkor került a szakkifejezések közé a bibliográfiai leírás a címleírás helyett, a bibliográfiai tétel, a leíró katalógus; az utóbbival pontosították, megkülönböztették egymástól a formai és a tartalmi feltárás eredményeként létrejött katalógusfajtákat. A párizsi konferenciától a funkcionalitási elvek megjelenéséig eltelt szűk négy évtizedig az egy helyre gyűjtő funkció állt a katalógusokról és ezzel összefüggésben az adatokról történő gondolkodás középpontjában. Ezek, a UBC-program megvalósításának és kiteljesítésének évei azoknak a szabványoknak a megalkotásával és gyakorlatba történő átültetésével teltek, amelyek ezen alapelvek szerint rendezték be a leíró katalógusokat, miközben a számítástechnikát – mint gépi eszközt – ennek a folyamatnak a meggyorsítására használták. Jól mutatja ezt például a III. Országos Könyvtárügyi Konferencia (1970) ajánlása nyomán a Magyar Nemzeti Bibliográfia kiadására létrehozott kiadvány-előállító rendszer, amit a központi katalóguscédula-ellátás eszközeként is használtak7. A számítástechnika információszervezési lehetőségeinek kihasználása majd csak a század utolsó évtize­dében válik központi kérdéssé, alaposan felforgatva mind az elméletet, mind a gyakorlatot.

Hogy huszonkét évvel a Párizsi Alapelvek elfogadása és tizenöt évvel az első MARC szabvány megjelenése után a leíró katalógusok tételeinek szerkesztéséről rendelkező 3423/1-83 magyar szabvány mennyire a 1961-es Párizsi Alapelveket tükrözi, jól mutatja, hogy leíró, azaz cédulakatalógusról beszél; feladatának a dokumentumok azonosítását tűzi ki célul, ami olyan bibliográfiai forrásokat jelöl, amelyekben a szellemi tartalom fizikai hordozóanyagon jelenik meg. (Értelemszerűen ekkor még nem térhetett ki az online forrásokra).

Új évszázad – új technológia – új alapelvek – új terminológia

A 20. század végén kezdődik egy új gondolkodás a világ vezető könyvtáros társadalmában arról, hogy a számítástechnika valóban „csupán” arra való-e, hogy meggyorsítsa a feldolgozó munkát, hogy kiváltsa a helyigényes cédulakatalógusokat, magának a katalógusnak pedig csupán a fizikai állomány tükörké­pé­nek kell-e lenni vagy emellett új értelmet is adjanak ezeknek az eszközöknek azzal, hogy kihasználják információszervezési képességeiket és figyelembe veszik felhasználóik igényeit is. Nemzetközi elvekről lévén szó, a felhasználók és szükségleteik is sokfélék lehetnek, kulturális identitásuk függvényében. Ehhez járul még új felhasználói kör megjelenése, viselkedésük megváltozása, és a robotok is feltűnnek a felhasználók között.

Az első katalogizálási alapelvek elfogadása után közel negyven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy elkezdjék vizsgálni a felhasználók könyvtárral szemben támasztott információs igényeit és azokat a módszereket, amelyekkel ezek az igények a katalógusok szintjén kielégíthetők. Ebből a vizsgálatsorozatból rajzolódtak ki a bibliográfiai adatok fogalmi modelljei (FRBR, FRAD, FRSAD,* majd ezek összevonásával az LRM, a könyvtári referenciamodell), amelyekkel meg lehetett állapítani a bibliográfiai és az authority rekorddal szemben támasztható követelményeket. (Az elsőként megjelent FRBR idején már a számítógépes katalógusok időszakában vagyunk!) Az 1998-ban megjelent bibliográfiai rekordok funkcionális analízise8 öt évvel később alapdokumentuma lett a katalogizálási alapelvek újrafogalmazásának.

A felhasználói igények és katalógusrekordok funkcionalitásának összevetése hozza felszínre az agent magyar nyelvű fordításának kérdését. A 2016-os ICP a katalógus céljai között sorolja fel, hogy legyen hatékony eszköze annak, hogy használója azonosítani tudjon – többek között – egy ágenst. A fordítástervezet az agent kifejezést tényezőnek nevezi. Az ICP terminológiája és a Könyvtári Referenciamodell szerint az agent egy személyt, családot vagy testületet magában foglaló entitás, akit/amelyet felelősségi viszony fűz a műhöz, a kifejezési formához, a megjelenési formához vagy a példányhoz. Lehet tehát alkotó, lehet a szellemi tartalom közreműködője, de lehet egy kiadó, egy possessor, és sorolhatnánk tovább a művel és a többi entitással kapcsolatba hozható személyeket, családokat, testületeket.

Fordítására van ugyan magyar szó, de nem igazán találó például egy alkotó, művet létrehozó személy funkciójának megnevezésére. Ha személyre alkalmazom a tényező szót, akkor feltételezek egy már létrejött művet, amire az a személy befolyással bír, azaz mondjuk, fordítja, átírja stb. A kifejezésből hiányzik az eredeti alkotásra utaló hatás. Én maradnék az ágensnél, mert abban legalább benne van az eredeti cselekvés, valaminek a véghezvitele, az eredeti latin ago* igéből kiindulva. Ahogy az authorityt, úgy az agentet is megtartják az európai nyelvek szakkifejezésként. Mi miért ne tehetnénk ugyanezt? Az „ágens” megfelelő lenne, az RDA magyar fordítói már most is ezt használják.

Az IFLA 2003 és 2007 között az egész világra kiterjedő, öt regionális katalogizálási tanácskozást tartott azzal a céllal, hogy felülvizsgálják a négy évtizeddel korábban Párizsban megállapított alapelveket a katalógus funkcióiról, különös tekintettel az informatika okozta változásokra, és a szakértők megegyezzenek a bibliográfiai és az authority rekordok tartalmának szabályozásában, támogatva ezzel az osztott katalogizálás elterjedését világszerte9. (Magyarországon például a műszaki könyvtárak osztott katalogizálási rendszerének, az OSZKÁR-nak a kifejlesztése már 1990–1992-ben megtörtént, de nagyobb lökést e fejlesztésekre majd az 1993-as felsőoktatási könyvtári fejlesztési pályázatok és az OTKA támogatások adnak). Az öt regionális találkozó, közismert nevén IME ICC az új nemzetközi katalogizálási alapelvek megalkotásának előmunkálata volt. Célja olyan irányelvek megfogalmazása, amelyeket nemcsak könyvtárak, hanem múzeumok, levéltárak és más közösségek is használhatnak adatállományuk összeállításához. Ez a kiterjesztett alkalmazási terület a 2016-os ICP-ben már csak a könyvtári tevékenységekre és elméleti modellekre korlátozódik úgy, hogy az adatok létrehozása, kezelése, megosztása területén a könyvtárak továbbra is partnerek, de az együttműködés nem jelenti ugyanazon alapelvek vagy definíciók elfogadását. A szakértők Frankfurtban tartott első találkozójának záró dokumentuma 2003-ban értelemszerűen még csak egy tervezet a katalogizálási alapelvekről10.

Az egységestől az egységesítetten át az autorizált adatig

Mint az előzőekben már kitértünk rá, az egységes és az egységesített nagyon hasonlóan hangzó, de egészen mást jelentő két fogalom jelzője.

A frankfurti találkozón döntöttek úgy a résztvevők, hogy a Párizsi Alapelvekben szereplő uniform heading kifejezés helyett célszerűbb lenne az authorized heading használata11, hiszen 2003-ban már nem a katalógusok szerkesztésének egységes szemléletéről kellett dönteni, és ekkorra már a besorolási adatok egységesítésének a szabályait is megalkották az egyes országok. A uniform a párizsi konferencia óta eltelt negyven év alatt szép csendben átalakult authorized-ra, az egység egységesítetté, vagyis a tétel vezérszava, amit korábban még hol címfejnek, hol rendszónak hívtak, önálló, saját szabályok szerint szerkesztendő formát kapott, így lett authorized. Így került be a katalogizálási alapelvek 2003-as tervezetébe12, ami már authorized headingnek (magyar fordításban egységesített besorolási adatnak) nevezi az entitást következetes módon azonosító adatot (5.1.2. pont). Az IME ICC öt regionális találkozójának összegzéseként fogalmazták meg 2009-ben az újabb katalogizálási alapelveket, ami tovább pontosította az első, frankfurti találkozón még authorized headingnek nevezett adatot. A regionális találkozók végső dokumentuma13 már a headinget – a 2003-ban közzétett szójegyzékben még rendszó lásd hozzáférési pontnak fordított kifejezést – a tovább nem használatosak közé sorolja, és helyette bevezeti az authorized access point, controlled access point terminust. Ugyancsak ekkor lesz a uniform title (egységesített cím) megnevezése authorized form of name mint az authorized access point egyik típusa.

A hozzáférési pontok nevének alakulása
az ICP-k­ben

uniform heading (1961) è authorized heading (2003) è authorized access point (2009) è authorized access point (2016)

 

Ugyanezek a kifejezések a magyar fordításokban

egységesített címfej (1961) è egységesített besorolási adat (2003) è 2009-es ICP-nek nincs magyar fordítása è hitelesített hozzáférési pont
(2018-as fordítástervezet).

A frankfurti találkozó eredményeiről írott beszámolójában14 Berke Barnabásné szabványosított vagy ellenőrzött besorolási adat fordítást javasol az egységesített helyett, ami jobban kifejezné a párizsi konferencia óta eltelt időszak változásainak hatását az adatra. A magyar szaknyelvben azonban továbbra is maradt az egységesített besorolási adat megnevezés.

Már a 2009-es Frankfurti Alapelvek tervezete túllépett az egységesítés merev szabályán, mert megvalósíthatatlan, nem veszi figyelembe a felhasználók kulturális különbözőségét. A nyelvterületi szokásoknak nagyobb a hatalmuk, ezért a megtalálhatóságra helyezi a hangsúlyt, így a névforma-változatok szerepe is megnövekszik a keresésben. Ma már egyenrangúak a névvariánsok, amelyek közül kiválasztható a kitüntetett névalak, a többi kezelése pedig az authority rekord és a webtechnológia feladata. (Igen szemléletes, ha vetünk egy pillantást a 2003 óta működő VIAF-ra: William Shakespeare egyszerű nevének több mint 90 változatát ismeri).

A magyar terminológiában 2009-ben törés következett be: bár a 2009-es ICP helyére tette az authorized access point és a controlled access point fogalmat, viszont az IME ICC regionális találkozóit záró ICP-nek15 nem lett nyilvánosságra hozott magyar fordítása, ami segített volna a magyar nyelvű terminológia tisztázásában, mint ahogyan az e találkozókon tervezett és azóta elkészült katalogizálási kifejezések többnyelvű szótárában, a MulDiCatban sincs magyar nyelvű szakkifejezés! Ennek valószínűsíthető oka a magyar könyvtári szabványosítási tevékenység szünetelése. Az 1997 és 2006 között reményt keltően feléledt szabványosítási munka eredménye szinte kizárólag leírási kérdéseket szabványból szabályzattá formáló kiadványok és a HUNMARC bibliográfiai rekordok tartalmát előíró szabályzat közzététele 16. Leragadtunk 2003-nál, és 2018-ban, az ICP 2016-os kiadásának fordításával került elő ismét a probléma. Közben eltelt másfél évtized, megváltozott a technológiai környezet, a cédulakatalógust felváltotta az elektronikus katalógus, a tételt a rekord, sőt a 2016-os ICP már a rekord kifejezést is a tovább nem használatos fogalmak listájára tette. Tétel a cédulakatalógusok világában volt, amikor papírra írták az adatokat és az eredményt katalógustételnek vagy bibliográfiai tételnek hívták attól függően, hogy a tételeket fiókokban rendezték-e betűrendbe, vagy bibliográfiát szerkesztettek-e felhasználásukkal. Az egykori cédulakatalógus-fajták megkülönböztetésére használt kifejezések, mint a leíró-, a tárgyi-, a szakkatalógus és társai is okafogyottakká váltak az elektronikus katalógusok világában. Szóhasználatuk mindenféle körülírás nélkül az egykori cédulakatalógusokat jelöli. Megváltoztak a felhasználói igények, megváltozott gondolkodásunk a könyvtári állományról, középpontba került a mű és kapcsolatai. Tim Berners-Lee 2001-ben vázolta a szemantikus web gondolatát17, ami a rekordkapcsolatokat felváltó adatkapcsolatok könyvtári alkalmazásának lehetőségét is magában rejtette. Barbara Tillett amerikai könyvtáros érdeme, hogy ezt felismerte.

Mi a különbség?

Ezek után feltehetjük az alábbi kérdéseket:

  • mi is a különbség egységesített besorolási adat és autorizált hozzáférési pont között, illetve a hozzáférési pont azonos-e egyáltalán a besorolási adattal?
  • mi a legelfogadhatóbb fordítása az authorized access point kifejezésnek?
  • azonos-e az authority rekord, az authority data és a besorolási adat?

Vegyük sorra:

Látszólag nincs semmi különbség egységesített besorolási adat és autorizált hozzáférési pont között, ugyanakkor óriási az eltérés, mert a kettő nem ugyanaz, bár vannak érintkezési pontjai. Az egységesített besorolási adat kifejezés az 1979-es 3440-es magyar szabványcsaláddal került szabvány szinten a szakmai köztudatba. A katalógustételek rendezésére és visszakeresésére szolgáló adatként nevezi meg a szabvány. Egységesített, ha a bibliográfiai tétel visszakeresésére szolgál, nem egységesített, ha az utalótétel besorolási adata. Mindezek a cédulakatalógusok kifejezései és az 1961-es Párizsi Alapelvek célkitűzéseit voltak hivatva megvalósítani: a katalógusok „egy helyre gyűjtés”, ezáltal a rendezés és a leírt dokumentumok visszakereshetősége feladatának teljesítését. A leíró katalógus szerkesztését szabályozó A bibliográfiai tételek betűrendbe sorolásának szabályai (MSZ 3401-81) értelmében nem volt különösebb jelentősége annak, hogy a besorolási adat kiegészítő adatában a szerzőségi funkciót miként nevezik meg, mert – bár csoportalkotó feladata volt –, alakjának nem volt szerepe a betűrendbe rendezésben.

Arany János (1817–1882) (ford.)

Ács Barnabás (közrem.)

Ez harmonizált azzal a hagyománnyal, hogy a katalógusnak a könyvtár állományában kell eligazítania, az állományt kell tükröznie. A leírás tárgya csak a kézzelfogható megjelenési forma, a könyvtár tulajdonában levő dokumentumvagyon volt. Ezen a szemléleten ütött rést a felhasználók szükségleteit szem előtt tartó funkcionális követelmények vizsgálatsorozat, aminek első eredménye a bibliográfiai rekord funkcionalitását elemző, 1998-ban megjelent FRBR18, majd ezt követte már a 21. század első évtizedében a FRAD19, 2011-ben pedig a FRSAD20 megjelenése. E vizsgálatok összegzéséből született végül 2017-ben az IFLA Könyvtári Referenciamodellje (LRM)21, ami a továbbiakban meghatározza, milyen elveknek kell megfelelni a katalógusoknak ahhoz, hogy kielégíthessék a felhasználók információigényeit, amelyek teljesítése messze túlmutat a katalógusok egykori feladatainak keretein, és a könyvtár tulajdonában lévő dokumentumok kereshetősége érdekében kiemelten kezelt egy helyre gyűjtés szempontjairól átteszi a hangsúlyt az információ megtalálhatóságra. Ezzel megnyitja az utat az adatgazdagítás felé, ami lehetővé teszi könyvtáron kívüli források kapcsolását is a könyvtári források adataihoz, felhasználva a szemantikus web technológiai hátterét, ami viszont megkérdőjelezi a MARC egyeduralmát.

A funkcionális modell alkalmazása átalakítja a katalogizálási szabályokat és gyakorlatot, aminek kiindulópontja, hogy a művet (a szellemi tartalmat) és kapcsolatait helyezi a gondolkodás előterébe. Eddig elsősorban a végtermék, a megjelenési forma katalogizálásában gondolkodtak a könyvtárak, az új elméleti modell szerint viszont szükség van a mű és a kifejezési forma katalogizálására is, mindezek kapcsolati hálójának feltárásán keresztül. Erről szól az új katalogizálási szabályzat, az RDA.

Az eredeti cím egységesített besorolási adatként történő felhasználását eddig csupán, mint lehetőséget engedi meg a 3423/2-es magyar szabvány. Elfogadásakor, 1984-ben még csak arról volt szó, hogy a bibliográfiai tételt meg lehet fejelni az eredeti címmel és az ahhoz kiegészítő adatban társuló nyelv megnevezésével vagy más jellemző adattal, elősegítve az azonos című mű más nyelvű kiadásainak egy helyre gyűjtését.

Például ez lett a megengedett, de nem kötelező szerző/cím szerinti besorolási adat a cédulakatalógusban a Márai-mű angol nyelvű fordításának bibliográfiai tételén:

Márai Sándor (1900–1989)

A gyertyák csonkig égnek (angol)

Ugyanez látható a gépi katalogizálás ISBD alapú megjelenítési formátumán ma is, de ne feledjük, hogy a MARC-ban dolgozó rendszerek eredeti célja a cédulakatalógusok tételeinek gyorsabb előállítása volt, ezért olyan formátumot kellett produkálniuk, amelyek megfeleltek ennek az igénynek.

Az új katalogizálási alapelvek ettől pontosabb, hitelesebb adatot kívánnak.

Mi változott azzal, hogy a mű és kapcsolatai kerültek a gondolkodás középpontjába?

Mindenekelőtt szükség lett az authority rekord adatszerkezetének újra gondolására, adatainak bővítésére, ami már a 2003-as tervezetben is fellelhető. Lehetővé kellett tenni, hogy a mű és a kifejezési forma ismérveit a megjelenési forma adataitól függetlenül lehessen összegyűjteni, hitelességüket biztosítani és saját hozzáférési pontjukat összekapcsolni (felhasználni) a megjelenési formát leíró bibliográfiai rekordban. Ez az authority rekord keretei között volt megvalósítható. A hitelesség biztosítása egyrészt szabványismeretet kívánt a munkatársaktól, másrészt adott esetben hosszas kutatómunkát, amivel felderítették az entitás azonosításához szükséges forrásokat, névváltozatokat és egyéb azonosítókat. Ennek a munkafolyamatnak és eredményének a megnevezésére a szakmai gondolkodásban élenjáró angolszász könyvtárak megtalálták a megfelelő szót (authority), amit magyar nyelven csak hosszas körülírással lehetne visszaadni.

A művet mint szellemi tartalmat a címe képviseli mind a bibliográfiai (130 vagy 240 mező), mind az authority rekordban (1XX mező), ami többnyire az eredeti cím. Az authority rekordban ez a kitüntetett cím kiegészül az ágens autorizált nevével. Eddig ugyanaz történik, mint a hagyományos cím- és névegységesítéskor. A folyamat további részében teljesül ki az azonosítási, hitelesítési funkció, ami korábban nem volt követelmény. Ha szükséges, olyan további ismérveket kell hozzáadni, mint

  • a mű azonosítója,
  • formája, (például költemény, színmű, mozgókép, televíziós program stb.)
  • keletkezésének dátuma,
  • a mű eredetének a helye stb.

Például:

A művet azonosító authority rekord a VIAF-ban (csak szorosan a témához tartozó mezők közül pár):

008         170608n| azannaabn |n aaa

040       | a  DLC‏ ‎|b  eng‏ ‎|e  rda‏ ‎|c  DLC‏

046       | k  1942‏ ‎|2  edtf‏

100  1   | a  Márai, Sándor,‏ ‎|d  1900-1989.‏ ‎|t  Gyertyák csonkig égnek‏

380       | a  Novels‏ ‎|2  lcgft‏

670       | a  Tutino, M. Le braci [SR] p2016:‏ ‎|b  insert (A gyertyák csonkig égnek (1942); most famous novel by Márai)‏

993       | a Márai, Sándor,‏ ‎|t  Gyertyák csonkig ég­nek‏ ‎|l  English‏ ‎|s  (Janeway :‏ ‎|f  2001)‏ ‎|2  XR|VIAFEXP46918187‏ ‎|3  worktoexpr‏

993       | a  Márai, Sándor,‏ ‎|t  Gyertyák csonkig égnek.‏ ‎|l  English‏ ‎|2  LC|n 2001023846‏ ‎|3  worktoexpr‏

993       | a  Márai, Sándor,‏ ‎|t  Gyertyák csonkig égnek‏ ‎|l  German‏ ‎|f  1999‏ ‎|2  XR|VIAFEXP43824135‏ ‎|3  worktoexpr‏

993       | a  Márai, Sándor,‏ ‎|t  Gyertyák csonkig égnek‏ ‎|l  Spanish‏ ‎|s  (Xantus Szarvas :‏ ‎|f  2001)‏ |2  XR|VIAFEXP271404988‎|3  worktoexpr‏

993       | a  Márai, Sándor,‏ ‎|t  Gyertyák csonkig égnek‏ ‎|l  Spanish‏ ‎|s  (Brachfeld :‏ ‎|f  1966)‏ ‎‎|2  XR|VIAFEXP24334408‏|3  worktoexpr

998       | a  Márai, Sándor‏, ‎|t  A gyertyák csonkig égnek‏ ‎|2  DNB|100553313X‏ ‎|3  worktosib‏

998       | a  Márai, Sándor,‏ ‎|t  Gyertyák csonkig égnek‏ ‎|2  XR|VIAFWORK22938455‏ ‎|3  worktosib‏

A példában az authority rekord 046, 100, 380-as mezői a olyan saját ismérveit tartalmazzák, mint

  • a mű eredeti címe és a szerző nevének autorizált alakja alapvető elemekként, amelyek együtt képviselik a művet (100 mező). (A szerző nevének autorizálási folyamata a személy entitás authority rekordban történik),
  • ennek a műnek a keletkezési dátuma (046),
  • a mű formája (380).

A forráshivatkozás (670) művek közötti kapcsolatok létrehozásának és a rekordban rögzített adatok hitelességének egy bizonyítási módja. Ahogyan egy tudományos írásmű nem lehet meg a felhasznált forrásokra történő hivatkozás nélkül, úgy az authority rekord, amiben a felvett adatok állítanak valamit az entitásról, szintén igényli a hivatkozást az adatok forrására. (A 670-es mező információi szerint Marco Tutino Le braci című zeneművében a dialógusok Márai leghíresebb, A gyertyák csonkig égnek című regényéből származnak). A forráshivatkozás kötelezővé tételét az IME ICC frankfurti találkozóján részt vevő katalogizálási szakértők javasolták 2003-ban22.

Maga a mű nem változik a nyelvi fordítások következtében, és mivel az authority rekord 100-as mezője a művet azonosító authority rekord kitüntetett hozzáférési pontja, ezért nem tartalmaz nyelvi ismérveket, mert beleértendő, hogy az összes nyelvi változatra érvényes hozzáférési pont. Ez így önmagában azonban nagyon pontatlan lenne, mert a fordítások következtében egy műnek több nyelve is lehet, ami újabb kapcsolatot generál a mű és fordítója között. A kifejezési forma nyelve egyúttal a mű nyelve is, amelyen kifejeződik a tartalom. Ez még mindig a mű entitás ismérve és kapcsolata a személlyel (a fordítóval), amit a VIAF a 993-as mezőben fejez ki. Ugyanazon a nyelven több kiadás is létezhet, ez viszont már a megjelenési formához tartozó jellemző, a bibliográfiai rekord adata. Ezekből az ismérvekből a bibliográfiai rekord 240-es mezőjében kapcsolódik össze a művet képviselő eredeti cím és a kifejezési formát reprezentáló nyelv megnevezése.

A Library of Congress kapcsolódó bibliográfiai rekordjának válogatott mezői:

100 1_ |  a Márai, Sándor, |d 1900-1989.

240 10 | a Gyertyák csonkig égnek. |l English

245 10 | a Embers / |c Sándor Márai ; translated by Carol Brown Janeway.

260 __  | a New York : |b A.A. Knopf, |c 2001.

Ezzel a folyamattal létrejött egy megbízható, hiteles adatokkal alátámasztott, biztos találati eredményt adó ellenőrzött adatelemek halmaza, az authority rekord, a 2016-os ICP újabb kifejezésével – amivel linkelt (kapcsolt) adatkörnyezetben is értelmezhetővé kívánja tenni a katalogizálási alapelveket – az authority data, magyarítva (ha föltétlenül szükséges) autorizált adat, aminek egy-egy eleme egyelőre a MARC-ban egy-egy mezőben rögzített jellemző. Az információk entitás-kapcsolat megközelítési módja szükségessé tette az entitások tulajdonságainak pontos definícióját, azok pontos megfogalmazását. Amikor egy személynév egységesített alakja autorizált hozzáférési ponttá válik, megnő az egykori besorolási adat szöveges kiegészítő elemeinek jelentősége. Ezek konkrét tartalmát és formáját az ICP keretszabályozása mentén megalkotott konkrét szabályzatok tartalmazzák, így például az RDA az egykori ún. kiegészítő adatokat attribútumokká, az attribútumokat kapcsolati jelölőkké minősíti, amelyek ellenőrzött szótárakból származnak, ID-jük van és a kapcsolatokban (például egy személy és egy kifejezési forma kapcsolatában) szerepet játszanak. Az RDA Toolkit tartalmazza az entitásokhoz rendelt ismérveket, az RDA Registry pedig az ismérvek azonosítóit is nyílt hozzáféréssel. Nagyon leegyszerűsítve: megnyílik az út a linkeltadat-technológia alkalmazása irányába és a különböző adatforrásokból származó adatok összekapcsolására. Ez utóbbin van a hangsúly: rekordkapcsolatok helyett adatkapcsolatok, hogy a könyvtári információvagyon kiszabadulhasson az OPAC-ok zárt világából. Ehhez a MARC-nál megfelelőbb struktúrára van szükség. Egyelőre a MARC kiegészítésével, foltozgatásával próbálnak olyan adatállományt létrehozni, ami majd konvertálható lesz egy új keretbe. Ennek kísérlete (például a BIBFRAME) jelenleg is folyik. Egyelőre azonban MARC-ban dolgoznak a könyvtárak, és rekordról is csak addig beszélhetünk, amíg a MARC-ot fel nem váltja egy másik rendszer. Ez viszont a katalógusok újraértelmezését is jelenti: a könyvtáron kívülről érkező információk kapcsolódását a könyvtári keresésekhez, teljes szövegek elérhetőségét stb. Követendő példája az adatgazdagításnak az ausztrál nemzeti könyvtár platformja, a Trove. Érdemes megnézni például a Márai Sándorral kapcsolatos információkat: https://trove.nla.gov.au/result?q=m%C3%A 1rai+s%C3%A1ndor.

Egy ismerős példa, egy bibliográfiai rekord két mezője MARC keretben23:

100 1      $aFlanagan, Terry

245 10    $aSnoopy on wheels /$c[designed by Terry Flanagan].

Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy a 100-as mező egy személynév típusú besorolási adat.

Vajon ugyanerre az adatra akkor is a besorolási jelzőt használnánk, ha az az entitás-kapcsolat elvet jobban támogató BIBFRAME rendszerben látjuk? Íme:

bf:contribution [ a bf:Contribution ;

bf:agent <http://id.loc.gov/authorities/names/n82247773>
bf:role <http://id.loc.gov/vocabulary/relators/ctb> ] ;

A besorolási adat kifejezéssel együtt a rendszó is eltűnt, helyette nem született más; a 2016-os ICP körülírja az 5.3.4.1., személyek névformája alfejezetben. Ez azt is jelenti, hogy a továbbiakban nem követhető az egységesség, nincs ún. „egységesítés”, ennek a problémának a megoldását rábízza az ontológiákra és az azonosítókkal dolgozó forrásleíró keretrendszerre.

Mihez enged hozzáférést a hozzáférési pont?

Hozzáférési pontja mind a bibliográfiai, mind az authority rekordnak van, különben azok nem lennének kereshetők. A Könyvtári Referenciamodell mű, kifejezési forma, ágens, nomen, hely, időtartam entitásainak authority rekordjai különféle névterekben jelennek meg, mint például a VIAF, az ISNI, a NAF stb., ahonnan azok kitüntetett hozzáférési pontjai adott esetben hozzárendelhetők a bibliográfiai rekordhoz, és abban a kontextusban a megjelenési forma (a könyv, kép, film stb.) kiemelt vagy további hozzáférési pontjaivá válnak.

A bibliográfiai adat (bibliográfiai rekord) authority adatból (authority rekordból) származó hozzáférési pontja mindig ellenőrzött, azaz szabályok, szabványok előírásai szerint szerkesztett névalak, forráshivatkozással hitelesített adat egy eleme, míg a bibliográfiai rekordban a megjelenési forma főcíme (245 mező) – bár az is alapvető hozzáférési pont – autorizálással nem ellenőrzött, azaz nem szerkeszthető, nem változtatható, a forrásban közölt névalakot kell tükröznie, különben nem lenne megvalósítható a főcím szerinti keresés. (A bibliográfiai forrás főcíme is név, magának a forrásnak a tulajdonneve).

A bibliográfiai rekordban a hozzáférési pont kiemelt vagy további lehet, míg az authority rekordnak kitüntetett hozzáférési pontja van. Hogy mikor nevezünk kiemelt hozzáférési pontnak egy adatot, az az adat tartalmától, tulajdonságától, kapcsolataitól függ. Például: ha az adat tartalma, ismérve, hogy személynek a neve és az a személy alkotó kapcsolatban van – mint szerző – a művel, akkor a név – a személy authority rekordjának hozzáférési pontjából – hozzákapcsolható a bibliográfiai adathoz. Ekkor lesz a neve kiemelt hozzáférési pont (MARC 1XX mező). De ha társszerző vagy közreműködő, akkor további hozzáférési pont (7XX mező), ugyanolyan szabályok szerint szerkesztett adatelemekkel. Itt találkozik a névterekben, ontológiákban tárolt, önmagában konkrét bibliográfiai adatoktól függetlenül szerkeszthető autorizált adat és ezekből a névterekből, ontológiákból felhasznált, megjelenési formák konkrét bibliográfiai adataihoz kapcsolható hozzáférési pont.

Az ICP csak alapelveket sorol, nem konkrét katalogizálási szabályokat, ezért abban csupán a hozzáférési pontok típusairól van szó. Ezek pontos megnevezése konkrét szabályzatok dolga. Nem írja elő például, hogy az autorizált adatban (az authority rekordban) adott esetben melyik névvariáns legyen a kitüntetett. Azt viszont alapelvvé teszi, hogy a lehetséges ismérvek közül, amelyekkel egy-egy entitást jellemezni lehet, melyekből lesznek a katalógus feladatainak teljesítéséhez szükséges alapvető (7.1.2.) és további (7.1.3.) hozzáférési pontok. Ha a bibliográfiai rekordot (bibliográfiai adatot) nézzük, mind az alapvető, mind a további hozzáférési pontok megválasztási szempontjai ugyanazok, mint eddig voltak, vagyis alapvető az alkotó nevének autorizált alakja, az eredeti cím, a megjelenési forma főcíme, a tárgyi hozzáférési pontok, további hozzáférési pontok a közreműködők autorizált nevei, a címváltozatok, a sorozatcímek stb. Újonnan kellett azonban megfogalmazni az authority rekord (autorizált adat) alapvető hozzáférési pontjait: az entitás (személy, család, testület) autorizált neve, névváltozatai, tárgyi hozzáférési pontok, azonosítók stb.

Arról is általánosságban szól az ICP (5.3. pont), hogy ezeket a hozzáférési pontokat milyen formában kell megadni, de nem vállalja magára a konkrét autorizálási szabályok megalkotását, mert az is a konkrét szabályzatok dolga. (Például: 5.3.1.: Az autorizált hozzáférési pontokat szabványos formában kell létrehozni).

Az 5.3.3. pont is általánosságban szól arról, hogy a névvariánsok közül milyen elvek mentén kell kiválasztani (előnyben részesíteni) azt a nevet, amelyik az entitás autorizált hozzáférési pontja lesz. A többi variant access point, azaz hozzáférésipont-variáns lesz. Így alakul át a cédulakatalógus utalás fogalma hozzáférésipont-variánssá. Konkrét esetben ebből a preferált, előnyben részesített, az autorizált adat kitüntetett névalakjából lesz a bibliográfiai rekord (bibliográfiai adat) kiemelt vagy további hozzáférési pontja.

Az 5.3.4. pont az autorizált hozzáférési pontok, azaz a személyek, családok, testületek, címek névforma-szerkezetének kialakításához ad iránymutatást. Nem használja a rendszó–egyéb elem–kiegészítő elem jól ismert fogalmait, de tulajdonképpen erről van szó. Az ICP-nek ebben a pontjában érhető tetten az Alapelvek elszakadása a szigorú névegységesítési szabályoktól: Amikor egy személy neve több szóból áll, az autorizált hozzáférési pont első szavának megválasztásában követni kell az illető személyhez leginkább kötődő ország és nyelv szokásait a megjelenési formákon, vagy referensz forrásokban található előfordulásoknak megfelelően (5. 3. 4. 1.).

Mindezek fényében a hozzáférési pont egy-egy entitás adatelemeinek összességéhez enged hozzáférést, lehetőséget adva a felhasználónak arra, hogy az entitás ismérveinek elemein keresztül azonosítani tudja azt, és legyen képes kiválasztani azt az egyet, amelyikre szüksége van.

Ezzel szemben az adatfeldolgozás és -kezelés mai technológiai körülményei között már elvesztette jelentését a cédulakatalógusok időszakában rendezőelvként használt besorolási adat. A cédulakatalógusok tételein megjelenített, a tételek betűrendbe rendezését szolgáló adat formáját előíró 3440/1-79 magyar szabvány24 a besorolási adat fogalmát elég egyértelműen határozza meg: olyan adat, ami a bibliográfiai tétel rendezésére, illetve visszakeresésére szolgál. Ha még hozzátesszük az egységesített jelzőt is, akkor teljesedett ki egykori feladata, a Párizsi Alapelvekkel deklarált egy helyre gyűjtés megvalósítása. Ettől többet nem lehetett elvárni a besorolási adattól. A besorolás szóba persze bele lehet magyarázni egy bizonyos fogalmi rendbe történő besorolást is, de ilyet a 3440/1-es magyar szabvány a fogalom meghatározásakor nem ismer.

Az autorizálás tehát az entitás bonyolult kapcsolati rendszerének feltárását jelentő komplex információszervezési folyamat25, eredménye egyelőre az authority rekordban testesül meg, és ezeknek a hiteles adatoknak a hozzáférési pontjait felhasználva válik kereshetővé a bibliográfiai rekord is. Az entitás-kapcsolat elvű, informatikai eszközöket használó feldolgozásban a hozzáférési pont sem a tudományrendszerbe, sem a betűrendbe nem sorol be, hanem a bibliográfiai és az authority rekordokban megtestesülő entitásokhoz enged hozzáférést, ahol az entitások ellenőrzött szótárakban közzétett ismérveinek hálóján keresztül történik az azonosítás; egységességét a szabványok előírásainak megfelelő szerkezet biztosítja, hitelességét pedig a forráshivatkozás erősíti. A tárgyi hozzáférési ponttal is ugyanez a helyzet: megadja azt a szabványosan megnevezett pontot, amelyen keresztül el lehet jutni a téma-entitás tudományrendszerben elfoglalt helyéhez, azaz tezauruszokhoz, ontológiákhoz. Így válik a hozzáférési pont autorizálttá, a rekord pedig authority rekorddá, és majd ha a MARC-ot felváltja egy másik, a szemantikus web igényeinek jobban megfelelő rendszer, akkor átnevezhetjük az authority rekordot autorizált adattá, a bibliográfiai rekordot pedig bibliográfiai adattá.

A továbbiakban nincs tehát egységesített név, preferált névalak van, a kulturális hagyományok, a nyelv szokásai hangsúlyosabbak a felhasználók kényelme érdekében. A hangsúly átkerül az egy helyre gyűjtésről a megtalálhatóságra, amit viszont az authority rekordban a névvariánsok kapcsolatain keresztül biztosítani kell.

Az ICP hatása a MARC mezők neveire

Az 1961-es Alapelvek még nem vehette figyelembe a feldolgozó munka automatizálásának igényeit. Az 1960-as évek közepén a számítástechnika igen gyerekcipőben járt, nehezen kezelte a szöveges adatokat, korlátozott mezőméretei voltak, gyakran az írásjelekkel sem birkózott meg, a könyvtári feldolgozó munka viszont változó hosszúságú mezőket, változó írásjelek használatát igényelte. Ezért volt korszakalkotó 1965 és 1968 között a Kongresszusi Könyvtárban Henriette Avram vezetésével folyó fejlesztés, amelynek kezdeti elsődleges célja a katalóguskártyák nyomtatásának automatizálása volt. Az első MARC szabvány olyan formátum létrehozására törekedett, amivel emberek és gépek számára egyaránt olvasható digitális nyilvántartást lehet létrehozni. 1969-ben már létezett a Telnet, ugyanezen év októberében indított hálózati kapcsolatot az USA-ban az ARPANET az egyetemek és a kutatólaboratóriumok számára is. Az LCMARC-nak (későbbi nevén USMARC-nak) nevezett első MARC szabványt az Egyesült Államokban 1971-ben, nemzetközi szinten 1973-ban fogadták el. Ez a – csak helyi terminálokon keresztül elérhető – első generációs OPAC-ok kezdeti időszaka is az OCLC fejlesztésében. Ezt követően indult el a nemzeti MARC formátumok fejlesztése és 1977-ben a kompatibilitási problémák kiküszöbölési kísérletének számító UNIMARC. A magyar nemzeti MARC formátum, a HUNMARC első megjelenésére azonban csak 1994-ben, második kiadására pedig 2002-ben került sor. Ami most a webes világban a MARC-kal kapcsolatban a legnagyobb problémát – beleértve a terminológiait is – okozza, az visszavezethető a számítógépes katalógusokat létrehozó igények természetére. Ez az igény nem a könyvtárhasználók igénye volt, hanem gazdaságossági elvek vezérelték. Kiindulópontja a nagy amerikai egyetemek könyvtárainak (Ohio College Library Center, Stanford, Torontói Egyetem) automatizálási törekvései. A hatvanas évek végén, hetvenes évek elején például a Kaliforniai Egyetem könyvtárai 100–150 ezer katalóguskártyát helyeztek el a katalógusokban, ami azt jelentette, hogy három hónapra volt szükség ahhoz, hogy az új könyvek kereshetők legyenek26.

A 20. századi MARC formátumok – leszámítva az adatbázis működéséhez szükséges kódokat, tartalomjelölőket, hívójeleket – a hagyományos cédulakatalógus tételeinek gépi értelmezései voltak. A magyar MARC 2002-es kiadásában27 is a cédulakatalógus 1980-as évek magyar szabványaival bevezetett terminus technicusai köszönnek vissza egyes mezők elnevezésében – ráadásul helytelen szóhasználattal.

A bibliográfiai rekord 1XX mezőinek elnevezése például Személynév, főtétel; Testületi név főtétel stb. már a szabályzat első megjelenésekor (1994) is helytelen és félrevezető volt, mert főtétel a cédulakatalógusok világában volt és olyan bibliográfiai tételt jelölt, ami egyaránt tartalmazott bibliográfiai adatokat teljes leírással, az összes besorolási adatot és ki volt jelölve rajta a tétel saját besorolási adatának rendszava. Ez a bibliográfiai tétel így, ezzel az adattartalommal együtt volt főtételnek nevezhető. Ha a tételnek azt a részét nevezték meg, ami annak rendezésére és visszakeresésére szolgált, akkor annak a neve a főtétel besorolási adata volt. Ugyanazt a megnevezést nem lehet két különböző dologra alkalmazni. Az 1XX mező az elektronikus katalógusok világában csupán az egykori cédulakatalógus főtételének besorolási adatát takarja, semmiképp nem nevezhető főtételnek.

Még több fejtörésre ad okot a 7XX mezők értelmezése. Például: Személynév – további. További micsoda? A mező nevének orientálni kell, amit csupán egy melléknévvel nem lehet teljesíteni akkor sem, ha a mező meghatározásában ez a feladat le van írva. Ez nem szőrszálhasogatás, hanem a pontos információadás előfeltétele, egy szabályzat követelménye, aminek pontos iránymutatásul kell szolgálni egy eszköz használatához.

Hasonló a probléma a 6XX mezők elnevezésével. Ahogyan a 1XX mezőket nem lehet főtételnek nevezni, a 6XX mezők hasonló oknál fogva nem lehetnek melléktételek.

E cikk megírásának időpontjában folyik a 21. századi igényekhez alakított MARC 21 magyar fordítása és remélhető, hogy abban már nem főtételnek és melléktételnek nevezik majd a hozzáférési pontokat.

Javaslataim:

100    Személynév – Kiemelt hozzáférési pont

110    Testületi név – Kiemelt hozzáférési pont

111    Rendezvénynév – Kiemelt hozzáférési pont

130    Preferált cím – Kiemelt hozzáférési pont

240    Preferált cím – További hozzáférési pont

600    Személynév – Tárgyi hozzáférési pont

610    Testületi név – Tárgyi hozzáférési pont

611    Rendezvénynév – Tárgyi hozzáférési pont

630    Preferált cím – Tárgyi hozzáférési pont

651    Földrajzi név – Tárgyi hozzáférési pont

700    Személynév – További hozzáférési pont

710    Testületi név – További hozzáférési pont

711    Rendezvénynév – További hozzáférési pont

720    Nem ellenőrzött név – További hozzáférési pont

730    Preferált cím – További hozzáférési pont

800    Személynév – Sorozati további hozzáférési pont

810    Testületi név – Sorozati további hozzáférési pont

811    Rendezvénynév – Sorozati további hozzáférési pont

830    Preferált cím – Sorozati további hozzáférési pont

Szemantikus web – az eltűnt rekord nyomában

A 2016-os ICP utószava tovább nem használatos kifejezéssé és fogalommá nyilvánította a rekord szót abból a megfontolásból, hogy az az adatszerkezet, amit ez a szó jelöl, az adatok összesítésének és láthatóvá tételének nem egyetlen módja. Ezzel nyilvánvalóan azt a célt kívánta elérni, hogy az Alapelvek a linkelt adatok környezetében is alkalmazható legyen. Az authority rekord kifejezés helyére az authority data (autorizált adat), a bibliográfiai rekord helyére pedig a bibliographic data (bibliográfiai adat) kifejezés lép. A data szót egyes számú főnévként használja, amint az az ICP szójegyzékéből kiolvasható. Egyetlen adatnak fogja fel a megjelenési formát leíró ismérvek összességét éppúgy, mint ahogy a többi entitás jellemzőinek halmazai is egy-egy adatot jelentenek. Az adatban leírt egyes ismérvek adatelemek, és az adatelemek együttese jelenti az adatot.

Ez a mindössze két szóból álló rövid megnevezés: authority data vagy authority adat, vagy autorizált adat, amit a besorolási rekord helyett használ az ICP, és amiből a bibliográfiai adat hozzáférési pontjai is származnak, egy hosszú autorizálási folyamat eredménye. Elemeinek hitelességét az entitás ismérveinek összegyűjtése és szabályok által körülírt formában történő közzététele biztosítja, azaz az ellenőrzést a szabványosan leírt jellemzők összessége végzi. Ha MARC-ban gondolkodunk, akkor például egy személynév típusú authority rekord a személy nevén kívül a nemére, születési, halálozási dátumára, szakértelmére, honlap-címére stb. vonatkozó adatelemeket is tartalmazza, és mindezeket hitelesíti azon forrás(ok) adatainak a megadásával, amely(ek)ből az adatok származnak. Ha nem MARC-ban gondolkodunk, akkor az autorizált adat teszi ugyanezt az ontológiákban, névterekben leírt ismérvek ellenőrzött alakjaival, a linkelt adatok hálóján keresztül. Ezek az ismérvek az Open Metadata Registryben közzétett nyílt adatok, bárki által elérhetők és szabadon felhasználhatók.

Kissé nehéz átállítanunk a gondolkodásunkat a rekord kifejezésről az adatra és elszakadni a MARC gyakorlatában használt fogalmainktól. A változást a szemantikus weben való megjelenés igénye generálja, és előrevetíti a MARC-ot felváltó, linkelt adatokkal történő feldolgozás lehetőségét, amire már most is vannak kísérletek, de egyelőre a funkcionális analízisek hatására beiktatott új mezőkkel, almezőkkel, kódokkal kibővített MARC-ban dolgoznak a könyvtárak. Amíg így van, addig nevezhetjük rekordnak az entitásokat külön-külön leíró, de egymással összekapcsolható adatszerkezeteket. A katalogizálási szakértők a 2009-es ICP-ben a rekord fogalmát mint egy entitást azonosító adatelemek halmazát határozták meg. A Tim Berners-Lee által 2001-ben megfogalmazott szemantikus web és könyvtári alkalmazásának igénye 2016-ra különféle ontológiákhoz és névterekhez vezető linkekké alakítja az egykori rekordok adatelemeit. Az egy-egy entitást jellemző adatelemek összességét nevezi ezentúl adatnak (authority data, bibliographic data) az authority rekord és a bibliográfiai rekord helyett. Tulajdonképpen ugyanezt teszi a rekord is, csak más szerkezetben gyűjti össze az entitás ismérveit.

Amikor bibliográfiai rekordnak vagy authority rekordnak nevezünk egy adatszerkezetet, azt üzenjük vele, hogy MARC struktúrában dolgozó rendszerről beszélünk. A bibliográfiai adat, az autorizált adat pedig egy-egy entitás ismérveinek ontológiákban, névterekben közzétett összességét, a különféle keretrendszerekben kezelt linkelt adatot jelenti.

A katalogizálási szakértők 2003-as frankfurti találkozója óta eltelt másfél évtizedben bekövetkezett változások a katalógusok új alapokra helyezését igénylik, ami számos szabályzat újragondolásával jár, a digitális világ pedig új terminológiákat igényel. A fogalmi tisztázottság terminusai az utóbbi másfél évtizedben nem tudtak lépést tartani a szakma halmozódó anyagával. Most viszont a Nemzetközi katalogizálási alapelvek, a MARC 21, a Könyvtári Referenciamodell és az RDA szövegének fordítása minden eddiginél aktuálisabbá és sürgetőbbé teszik, ugyanakkor kiváló lehetőséget is kínálnak fogalmaink pontos megfogalmazására. Ez a folyamat elindult, és bízom benne, hogy idővel mindennek megtaláljuk a megfelelő megnevezését.

A szokás nagy úr. Aki hosszú éveken át használta munkája során a besorolási adat, főtétel, melléktétel stb. kifejezéseket, annál teljesen érthető, hogy ragaszkodik a megszokotthoz, és talán nem is gondol bele, hogy a szóhasználatával egy eltűnőben levő gyakorlatot reprodukál. Ez a terminológia területén jóval nagyobb méretű változás, mint amikor címleírás helyett bibliográfiai leírás lett a formai feltárás neve. Itt kopogtat az új nemzedék, akik már a szemantikus világot fogják megvalósítani a katalogizálás területén is. Nekik már értelmezhetetlen a besorolási jelző, és a cédulakatalógust is nehezen tudják elképzelni. Nem taníthatjuk nekik egy eltűnőben levő gyakorlat kifejezéseit, amit az új módszerre nem tudnak majd értőn alkalmazni.

Hivatkozások és jegyzetek

Az elektronikus források utolsó megtekintése: 2018. augusztus 31.

1.   ICP (2016)

2.   ICP (2018)

3.   ICP (2016)

4.   ICP (1961)

5.   MSZ 3440/1(1979).

6.   „Az >>egységesített cimfej<< kifejezést annak az érvnek engedve tettük a Konferencia elé terjesztett szövegben használt >>standard cimfej<< helyére, hogy az utóbbi azt a benyomást keltheti, hogy valamely szabványosító szervezet által elfogadott címfejet jelent”. (4 .jegyzet (2) lábjegyzete)

7.   FÜGEDI (1982)

8    8 FRBR (1998)

9.   TILLETT (2008)

10. ICP (2003)

11. TILLETT (2003)

12. ICP (2003)

13. ICP (2009)

14. BERKE (2004)

15. ICP (2009)

16. A szabványosítási munkáról átfogó képet rajzol DANCS (2016)

17. BERNERS-LEE, HENDLER, LASSILA (2001)

18. FRBR (1998)

19. FRAD (2008).

20. FRSAD (2011)

21. LRM (2017)

22. TILLETT (2003)

23. A teljes adatsort lásd: http://id.loc.gov/tools/bibframe/compare-id/full-ttl

24. MSZ 3440/1(1979)

25. Az autorizálás kérdéseit, módszertanát tárgyaló firenzei konferencia kiadványát ismerteti DUDÁS (2006)

26. COYLE (2016)

27. KSZ 4.1 HUNMARC (2002)

Irodalom

Az elektronikus források utolsó megtekintése: 2018. augusztus 31.

BERKE Barnabásné (2004) : Párizstól Frankfurtig és tovább … : beszámoló az IME ICC tevékenységéről = Könyvtári Figyelő. 51.évf. 3. sz. (2004). p. 581-596. http://ki2.oszk.hu/kf/2004/02/parizstol-frankfurtig-es-tovabb-beszamolo-az-ime-icc-tevekenysegerol/#more-7400

BERNERS-LEE, Tim, HENDLER, James and LASSILA, Ora (2001): A new form of Web content that is meaningful to computers will unleash a revolution of new possibilities. = The semantic web (May 17.) http://web.archive.org/web/20070713230811/http://www.sciam.com/print_version.cfm?articleID=00048144-10D2-1C70-84A9809EC588EF21

COYLE, Karen (2016):. The evolving catalog : cataloging tech from scrolls to computers = American Libraries. (January) https://americanlibrariesmagazine.org/2016/01/04/cataloging-evolves/

DANCS Szabolcs (2016): Hírek a könyvtári szabványosítás háza tájáról = Könyvtári Figyelő. 62. évf. 1. sz. http://epa.oszk.hu/00100/00143/00307/pdf/EPA00143_konyvtari_figyelo_2016_1_030-033.pdf

DUDÁS Anikó (2006): Az autorizálás (authority control) az információszervezés és -hozzáférés feladatkörében – definiálás és nemzetközi tapasztalatok = Könyvtári Figyelő, 52. évf. 4. sz. http://www.ki.oszk.hu/kf/kfarchiv/2006/4/dudas.html

FRAD (2008). IFLA Working Group on Functional Requirements and Numbering of Authority Records (FRANAR) : Functional Requirements for Authority Data : a conceptual model : final report https://www.ifla.org/files/assets/cataloguing/frad/frad_2013.pdf

FRBR (1998). IFLA Study Group on the Functional Requirements for Bibliographic Records : Functional requirements for bibliographic records : final report. — München : K.G. Saur, 1998. — viii, 136 p. — (UBCIM publications ; new series, vol. 19) https://www.ifla.org/files/assets/cataloguing/frbr/frbr_2008.pdf

Magyar fordítása: A bibliográfiai tételek funkcionális követelményei : zárójelentés / készítette az IFLA Bibliográfiai Tételek Funkcionális Követelményei Munkacsoportja ; jóváhagyta az IFLA Katalogizáló Szekciójának Állandó Bizottsága ; fordította: Berke Barnabásné. — [Budapest : Országos Széchényi Könyvtár, 2006]. https://www.ifla.org/files/assets/cataloguing/frbr/frbr-hu.pdf

FRSAD (2011). Functional requirements for subject authoritydata: a conceptual model by Marcia Lei Zeng; Maja Žumer; Athena Salaba; IFLA Working Group on the Functional Requirements for Subject Authority Records (FRSAR). Berlin : De Gruyter Saur, cop. 2011.

FÜGEDI Péterné (1982): Az Egyetemes Bibliográfiai Számbavétel (UBC) : a magyar részvétel eredményei és problémái = Könyvtári Figyelő, 28. évf., 6. sz. http://epa.oszk.hu/00100/00143/00264/pdf/EPA00143_konyvtari_figyelo_1982_06_564-572.pdf

ICP (1961). A párizsi nemzetközi katalogizálási konferencia, 1961. október 9-18. = Könyvtári Figyelő, 8. évf., 1962. 1. sz. 1-8. p. http://epa.oszk.hu/00100/00143/00159/pdf/EPA00143_konyvtari_figyelo_1962_01_01-08.pdf

ICP (2003). Statement of International Cataloguing Principles : draft approved by the IFLA Meeting of Experts on an International Cataloguing Code, 1st, Frankfurt, Germany, 2003 https://www.ifla.org/files/assets/cataloguing/IMEICC/IMEICC1/statement_draft_2003.pdf Magyar fordítása: Nyilatkozat a Nemzetközi katalogizálási alapelvekről : az IFLA szakértők 1. Tanácskozása által elfogadott tervezet a Nemzetközi Katalogizálási Szabályzatról 2003 Frankfurt, Németország / ford. Berke Barnabásné. https://www.ifla.org/files/assets/cataloguing/IMEICC/IMEICC1/statement_2003_hungarian.pdf

ICP (2009). Statement of International Cataloguing Principles (ICP) and its Glossary / by Barbara Tillett & Ana Lupe Cristán eds. – München: K.G. Saur, 2009. – (IFLA Series on Bibliographic Control ; 37.). – ISBN 978-3-598-24285-4 https://www.ifla.org/files/assets/cataloguing/icp/icp_2009-en.pdf

ICP (2016). IFLA Cataloguing Section and IFLA Meetings of Experts on an International Cataloguing Code: Statement of International Cataloguing Principles (ICP) https://www.ifla.org/files/assets/cataloguing/icp/icp_2016-en.pdf

ICP (2018). A Nemzetközi katalogizálási alapelvek magyar fordítása – várjuk a hozzászólásokat! https://nemzetikonyvtar.blog.hu/2018/08/17/a_nemzetkozi_katalogizalasi_alapelvek_magyar_forditasa_varjuk_a_hozzaszolasokat

KSZ 4.1 HUNMARC (2002). A bibliográfiai rekordok adatcsere formátuma : könyvtári és szakirodalmi tájékoztatási szabályzat. Budapest : OSZK.

LRM (2017). IFLA Library Reference Model : a conceptual model for bibliographic information / Pat Riva, Patrick Le Bœuf, and Maja Žumer Consolidation Editorial Group of the IFLA FRBR Review Group. 2017. https://www.ifla.org/files/assets/cataloguing/frbr-lrm/ifla-lrm-august-2017_rev201712.pdf

MSZ 3440/1(1979). A bibliográfiai leírás besorolási adatai. Fogalommeghatározások. Budapest, MSZH.

Szójegyzék (2004) : az IME ICC (IFLA Meeting of Experts on an International Cataloguing Code) által a 2004. április 2-ig érkezett észrevételekre alapozott jegyzék = Könyvtári Figyelő, 50. évf., 3. szám http://epa.oszk.hu/00100/00143/00052/szojegyzek.html

TILLETT, Barbara (2003): IME ICC : Report of the 1st meeting, Frankfurt, Germany July 28-30, 2003 https://www.ifla.org/files/assets/cataloguing/IMEICC/IMEICC1/ime_icc_report_2003_berlin.pdf

TILLETT, Barbara (speaker) (2008). Cataloging principles and RDA [video]. - 49 min. http://www.loc.gov/today/cyberlc/feature_wdesc.php?rec=4327

Beérkezett: 2018. szeptember 4.