PESCH, Oliver: ISSN-L: A new standard means better links című tamulmányát (The Serials Librarian, 57. vol. 2009. 1–2. no. 40–47.p.) Viszocsekné Péteri Éva tömörítette.
2008 augusztusában jelent meg az átdolgozott ISSNszabvány (ISO 32972007), amely jelentős részben az ISSNnek a csatolási rendszerekben való használatára irányuló és 2004 januárjában indult munka összegzése. A probléma az volt, hogy a folytatólagos források minden egyes formátuma saját ISSNt kap: azaz a folyóirat nyomtatott és online változatának más az ISSN-je. Ez a beszerzés során lényeges, mivel rendeléskor sokszor az ISSNt használják azonosítóként, és meg kell különböztetni a nyomtatott és az online változatot, de a „behálózott világban” az ISSN gyakran a folyóirat egyetlen azonosítója, és az eltérő ISSNek gondot okoznak. Tipikus helyzet, amikor a felhasználó egy online adatbázisban keres meghatározott témában, és a találatok között akad olyan csatolás, amely a felhasználó intézményi könyvtárának katalógusára mutat. A csatolás az online adatbázisban talált ISSN-re épül, ezért a könyvtári katalógusban is ez az ISSN szerepel: megjelennek az állományadatok, a felhasználó pedig megtalálja a keresett folyóiratot. Ebben az esetben az online adatbázisban és a könyvtári katalógusban is a nyomtatott változat ISSNje szerepel. Ellenben, ha az adatbázisban a szóban forgó folyóirat elektronikus változatának az ISSNje volna, a könyvtári katalógusban nem lehet megtalálni a folyóiratot; a felhasználó hibaüzenetet kap.
A szabvány felülvizsgálatának a célja egy olyan („címszintű”) azonosító megalkotása volt, amely kiegészíti a jelenlegi ISSNeket, és a hozzáférést megkönnyítendő lehetővé teszi a dokumentum azonosítását. A revízió során sok időt és energiát vett igénybe a megállapodás elérése. (Felmerült pl. egy teljesen új azonosító bevezetésének és az ISSNszerkezet megváltoztatásának az ötlete is.) Végül megmaradt az ISSN jelenlegi felépítése, a címhez kapcsolódó ISSN-ek egyike pedig a „csatoló ISSN” (linking ISSN), az ISSN-L lett. Az összes csatolási és elérési alkalmazásban ezt fogják használni a folyóirat azonosítására. Az új megoldás elegáns, alkalmazásához azonban – mint minden új rendszer esetében – erőfeszítésekre lesz szükség.Abban az esetben, ha egy új folyóiratot kell feldolgozni, az ISSNL az átvitt adatok része lesz. Az információs lánc hét lépése azokat a műveleti típusokat reprezentálja, amelyek előfordulnak a mindennapos információs tevékenységekben:
az ISSNL közlése – új folyóirat (vagy új for1. mátum) megjelenésekor az ISSN központ küldi meg a kiadónak;
a folyóirat felvétele az online adatbázisba – fon2. tos, hogy a metaadatokban ne csak az ISSNL, hanem a nyomtatott változat ISSNje is szerepeljen;
katalogizálási adatok, amelyek címzettje a 3. Kongresszusi Könyvtár vagy az OCLC – itt az ISSNL a 022 mező „l” almezőjébe kerül (bővebben lásd a http://www.loc.gov/marc/bibliographic/bd022.html címen;
cikk szintű metadatok küldése az online adat4. bázisokba, indexelő, referáló szolgáltatásokhoz, webes keresőmotorokhoz és tudásbázisokhoz;
a címjegyzékek és egyéb részadatok, csatolás-5. feloldók (linkresolver) és elektronikus forráskezelő rendszerek tudásbázisainak megküldése a szolgáltatóknak;
az állományadatok megküldése a könyvtárak6. nak;
a katalógusadatok beérkezése a könyvtári ka7. talogizálóktól.
Minden résztvevőnek, aki érdekelt az információk csatolásában vagy szétsugárzásában, a hatékonyság érdekében az ISSNLt el kell fogadnia és terjesztenie kell. (A tipikus csatolási feladat egy online adatbázisból, egy csatolás-feloldóból és egy könyvtári katalógusból áll. A lehetséges útvonalak: az adatbázisból közvetlenül a könyvtári katalógushoz, az online adatbázisból a csatolásfeloldóhoz, vagy a csatolásfeloldótól a könyvtári katalógushoz.) A hálózati környezet a valóságban ennél bonyolultabb. Az egyszerű modell azonban megmutatja a csatoló rendszerekkel szembeni elvárásokat. A leírt séma akkor működik, ha mindhárom résztvevő ismeri és használja az ISSNLt. Ez valószínűleg a közeljövőben a rendszerek nagy részénél még nem lesz így, és bár talán évekbe telik, de nem jelenti azt, hogy nem lehet már most beépíteni a rendszerbe egy megengedési szintet (level of forgiveness). Példaként szolgálhat egy olyan eset, amikor az adott folyóiratnál az online adatbázisban az elektronikus változat eISSN-je, a könyvtári katalógusban pedig a nyomtatott változat ISSNje szerepel. Ekkor a csatolásfeloldó csak a nyomtatott változat ISSNjét ismeri, az adatbázis a csatoláshoz URLként pedig az elektronikus változatét generálja. Az eredményként kapott két csatolás eltérő, nem is találkozik. A megoldás az, hogy a csatolásfeloldó tudásbázisába a nyomtatott változat ISSNLként használt ISSNjén kívül az eISSN-t is beviszik. A másik megoldás pedig, ha a könyvtári katalógust készítik fel erre a feladatra. Ebben az esetben a könyvtári katalógus az online adatbázisból érkező, eISSNre épülő közvetlen csatolásokat és a csatolásfeloldótól az ISSNLt használó csatolásokat is tudja kezelni. Sokkal könnyebben meg lehet találni egy folyóiratcímet, ha valamennyi hozzátartozó ISSN-jét leírják és használják.
Az ISSNszabvány felülvizsgálatakor kiderült, hogy a kiadóknak komoly segítségre van szükségük az induláshoz: először az ISSNregiszterben (ISSN Registry) szereplő valamennyi folyóirathoz visszamenőleg meg kellett adni az ISSNLt, a különböző hozzáférési és csatolórendszerekbe történő betöltés megkönnyítésére pedig ISSN térkép-fájlok (mapping files) készültek. (Ezek egyszerű, könnyen kezelhető táblázatok, amelyek térítésmentesen elérhetők a http://www.issn.org honlapon.) A táblázatokat az online adatbázisok az ISSNLnek a tartalmakhoz illesztéséhez használhatják, a csatolás-feloldókat pedig arra, hogy átfogó jegyzékeket készítsenek az alternatív ISSNekről vagy a keresési folyamatok során való használatra, vagy hogy meghatározzák az ISSNLt más rendszerekhez történő csatoláskor. A könyvtári katalógusok is hasznosítani tudják ezt a jegyzéket, amikor egy folyóiratcímhez tartozó további ISSN-eket illesztenek be a bibliográfiai rekordba (022 $l) és indexelik ezeket.
Az ISSN kritikus elem a folyóirattartalmak elérésében, és ebben a folyamatban az új ISSN-szabvány lényeges minőségi javulást hoz majd. Ahhoz, hogy a változás ténylegesen érzékelhető legyen, több időre van szükség. Az azonnali eredményt az új szabvány mellékterméke, a már említett ISSNL táblázatok jelentik, mert minden szolgáltató számára biztosítják a sikert.