A retrospektív magyar nemzeti bibliográfia XVIII. századi szakaszának áttekintése

Illyés Gyula egyik esszéjében az aggastyán Madarász Józsefről írva a nemzedékek egymásba kapcsolódásáról, kézfogásáról elmélkedik. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc radikális képviselője 101 éves korában, 1915-ben halt meg, és vagy hetven éven át volt az Illyés tágabb szülőföldjét, eszmélődésének faluját, Cecét is magában foglaló sárkeresztúri kerület követe. Amikor az író kiskamasz volt, a községben sétáló aggastyán faggatni kezdte őt is: „No, ha magyar gyerek vagy, mondd meg, ki írta a Himnuszt!” A helyes választ hallva arca elé nyújtotta tenyerét: „Úgy nézd meg, hogy ez a kéz egykor a nagy Kölcsey Ferenc jobbját illette!” Majd sorra kérdezte a reformkor valamennyi nagyját, Petőfit is beleértve, és a jó választ hallva megismételte a gesztust. Az író évtizedekkel később azon merengett, hogyan kapcsolódnak össze a nemzedékek, miként hagyományozódnak át a történelem jelenségei a generációk és az egyének között.1
Tovább…