A 15. és 16. század fordulóján a kartográfia nagy újdonságát a regionális léptékű ország- és tartománytérképezés megindulása jelentette. Az európai ember térismeretében, tértapasztalatában és térhasználatában e térképezés eredményeképpen megalkotott ország- és tartománytérképek gyökeres változást hoztak. Minden kezdeti pontatlanságuk és torzításuk ellenére e térképek először nyújtottak az egyéni emberi biológiai-fizikai tapasztalatot meghaladó tágasságú, egyúttal szisztematikus térismeretet. Általuk egy addig nem létező, új külső ismereti eszköz jött létre, amely nagyban hozzájárult a nemzeti léptékű közösségi tudat létrejöttéhez is, mely tudat a modern társadalmak ma is létező, alapvető sajátja. 
Tovább…