Az „Encyclopedia of ethics /ed. Lawrence Becker ; ass. ed. Charlotte B. Becker. – New York ; London : Garland, 1992. 1462 p. (Garland reference library of the humanities ; 925) c. kézikönyv Thomas J. Froehlich, a Kenti Egyetem professzora által írt fejezetét Iványi Kristóf ismerteti.
 
 

 Általános elvek a könyvtáros és információs szakemberek számára

A könyvtárosok, információs szakemberek és információtudósok munkáját nagy általánosságban a következő alapelvek jellemzik:

  1. A hozzáférhetőség elve, amely a könyvtári vagy egyéb információs rendszer felhasználói számára egyformán és térítésmentesen biztosítja az anyagokhoz való hozzájutást.
  2. A titoktartás és a bizalom elve, amely biztosítja az információkeresők számára a titoktartás jogát, és hogy az információs rendszerrel vagy annak személyzetével történt kapcsolatfelvételt bizalmasan kezeli.
  3. A teljesség elve, melynek értelmében egy adott információs rendszer, az általa megjelölt keretek között, a lehető legteljesebb információval rendelkezik, mentes a pontatlan adatoktól, az elfogultságtól és a szándékos félrevezetéstől.
  4. A hozzáértés és szakmai kompetencia elve biztosítja, hogy az információs rendszer a keresőnek a szolgáltatást lelkiismeretesen és szakmailag a lehető legmagasabb színvonalon nyújtsa.
  5. Az integritás elve kimondja, hogy az információkereséssel megbízott egyének vagy csoportok az információs rendszer céljaitól és érdekeitől függetlenül kell, hogy eljárjanak; a kiválasztás során nem érhet hátrány semmilyen dokumentumot „eredete vagy a készítőinek háttere, világnézete miatt” (Library Bill of Rights); a könyvtárosok és információs szakemberek tartózkodnak mindenfajta cenzúrától vagy személyes érdektől vezérelt megnyilvánulástól, és mindenkor fenntartják a gondolat szabadságának elvét.

 

Az ALA szakmai etikai kódexe

A fenti alapelvek nagy része megtalálható az Amerikai Könyvtáregyesület (ALA) különböző állásfoglalásaiban (pl. Könyvtári Törvény, az Olvasás Szabadsága, Szakmai Etikai Kódex). A Szakmai etikai kódex bevezetője megerősíti az elkötelezettséget a gondolat szabadága, az információ szabad hozzáférhetősége, és a személyi integritás és szakmaiság eszméje mellett. A kódex hat pontja kijelenti, hogy szükség van a szolgáltatás magas szinten tartására, a cenzúra kerülésére, a bizalmas ügyintézésre, a feljebbvalók és beosztottak igazságos kezelésére és az érdekütközések kerülésére. A kódex egyik vitatott része az ötödik pontban lefektetett elvet érinti: „a könyvtárosoknak mind cselekedeteikben, mind szóbeli megnyilvánulásaikban határozottan különbséget kell tenniük saját, személyes nézeteik és intézményük filozófiája és értékrendszere között.” Ennek az elvnek két értelmezése terjedt el a leginkább: az egyik, hogy a könyvtári szolgáltatást tekintve a könyvtárosnak nem lehetnek „politikai, vallási, erkölcsi” nézetei (Foskett); a másik megközelítés szerint a személyes etikát a szakmai etika alá kell rendelni. Az elv kritikusai mindkét értelmezés esetében felvetik, hogy az magában hordozza a személyes és a szakmai etika összeférhetetlenségének lehetőségét, és hogy a kódex előírásai túlságosan dominálnak az egyéni felelősségvállalás terhére. Mások (Hurych, Manley) azt hangsúlyozzák, hogy az elv nincs összhangban a mindennapi gyakorlattal. A kódex támogatói (pl. Swan) azzal védekeznek, hogy a kódex nem az egyes esetekre vonatkozik, hanem általános útmutatót hivatott felvázolni a szakma képviselőinek a morálisan nehezen eldönthető kérdések kezelésére vonatkozóan. Az ilyen vitás kérdések miatt nem mindenki (pl. Greenwood) ért egyet a kódex fontosságával. Nehéz meghatározni, hogy mi számít a kódex előírásai megszegésének; és ha még sikerülne is, nincs semmilyen lehetőség az előírások betartatására. Ellenérvként azt szokták felhozni, hogy egy kódex legalább meghatározza a szakmai elvárásokat és ezáltal valamilyen szabályzó hatása van (Barnes).

 

A könyvtárakat érintő etikai kérdések

A következő példák a gyarapító, kölcsönző és tájékoztató könyvtárosok, és a levéltárosok munkája során észlelt problémákat vázolják (bővebben Hauptman, 1988).

  • Állományalakítás

A gyarapítás olyan terület, ahol a gondolat szabadsága és a cenzúra kérdése a leginkább előtérbe kerülhet. Vannak, akik tisztán el tudják különíteni a cenzúrát, mint az információk tudatos vallási, morális, politikai vagy egyéb alapon való megkülönbözetését és elvetését a szelektálástól (kiválasztástól), amely során a gyarapítással megbízott könyvtáro- sok az intézmény céljainak és szempontjainak (gyűjtőkörének) megfelelően, következetesen válogatnak ki anyagokat az intézmény számára. Mások úgy vélik, hogy ez a különbség nem olyan egyértelmű, különösen ott, ahol a kiválasztás közösségi szempontok alapján történik, amelyek ugyan összhangba hozhatók egy könyvtár céljaival, de már a gondolat szabadságának elvével nem egyeztethetők. Például előfordulhat, hogy a kiválasztás szempontjából megvizsgált anyag témája egy adott közösség nagy részét megbotránkozással tölti el (pl. olyan könyvek, amelyek a gyermekmolesztálást, erőszakot, rasszizmust terjesztik, vagy szexuális tartalommal bírnak). Egy nyilvános vagy iskolai könyvtárban a helyzet még kiélezettebb. Ezek az intézmények nagy társadalmi, morális és politikai nyomásnak vannak kitéve egyrészt a közösség, másrészt a felügyeleti szervek részéről. Azok, akik szerint a cenzúra a kiválasztási folyamat része, rámutatnak, hogy a könyvtári gyakorlatnak mindig is része volt a cenzúra, még a 20. században is, amikor pedig ennek ellenkezőjét fogalmazták meg különböző kinyilatkoztatásokban. Manley és Serebnick etikátlannak tartják a kiválasztási (gyarapítási) politikában fennálló állandó belső ellentmondást az elvek és az elfogadott gyakorlat között.

A gyarapítás egyéb etikai problémái a kiválasztást végzőkre nehezedő nyomás kapcsán fogalmazódnak meg. Mindig akadnak, akik megpróbálják befolyásolni a gyarapítót, hogy a saját területüknek megfelelő műveket válasszák ki, ahelyett, hogy kiegyensúlyozott és egységes gyűjteményt alakítanának. A kiadók és kereskedők szintén bevetnek mindent, hogy rávegyék a könyvtárosokat az általuk kínált termékek megvásárlására.

  • Olvasószolgálati munka: kölcsönzés, tájékoztatás

A kölcsönző könyvtárosok központi etikai problémája: az olvasók személyes adatainak és kölcsönzési szokásainak bizalmas kezelése. Ez a védelem akkor is jár az olvasónak, ha egy másik olvasó érdeklődik a kölcsönző adatai iránt, és akkor is, ha a rendőrség vagy az FBI vagy a CIA szeretné megtudni ezeket az adatokat. A legtöbb állam csak bírósági végzés vagy idézés esetén engedélyezi a könyvtáraknak az olvasók személyes adatainak kiadását. Fontos elv az is, hogy a kölcsönzés során minden olvasó azonos elbírálást kapjon. Mégis, sok helyen előnyt (pl. hosszabb kölcsönzési időt) élveznek azok, akiknek nagyobb befolyásuk vagy hatalmuk van, míg másutt bizonyos emberek hátrányokat szenvednek (pl. a gyerekeknek kiadott könyvek tekintetében).

A tájékoztató szolgálat gazdag talaja a morális kérdéseknek, különösen, mivel ez az a terület, ahol a könyvtárosok közvetlen kapcsolatban állnak az olvasókkal. Egyesek (pl. Swan) szerint a tájékoztatók morális vezérlő elve, hogy mindig információt szolgáltatassanak; a hátráltatott szolgáltatás nem elfogadható. Mások szerint viszont ez az elv túl leegyszerűsített. 1976-ban Hauptman nagy port kavart informális felmérést készített, amelyben ő – mint „fiatal, szakállas és tisztelettudó” kutató – tizenhárom különböző könyvtárban kért tájékoztatást a lőpor kémiai tulajdonságairól. A kérést úgy adta elő, hogy erősen sugallta: azért kell neki az információ, mert fel akar robbantani egy házat. Hauptmant az lepte meg a leginkább, hogy a könyvtárosok milyen készségesen kiszolgálták: se a kérdés etikai vonatkozásait, se az ALA előírásait nem vették figyelembe. Úgy véli, a könyvtárosoknak nem szabad teljesen alávetniük magukat az „információszolgáltatás mindenekelőtt” elvének és nem szabad figyelmen kívül hagyniuk bizonyos kérések etikai vonatkozásait; ugyanakkor nem szabad minden egyes kérdést a saját világnézetüknek megfelelően „megfontolni és cenzúrázni” sem. Kritikusai azt vetik Hauptman szemére, hogy nem vette figyelembe, a könyvtárosok talán csak azért segítettek neki, mert nem gondolták, hogy valóban felhasználja az információkat, és akkor cselekedtek etikusan, amikor megadták a kért információt. Ők ugyanis úgy gondolják, hogy a tájékoztató könyvtárosok az információ visszatartásával cselekednének etikátlanul, mert így megtagadják az olvasótól a lehetőséget, hogy az a teljes információ birtokában dönthessen. Ha például egy tájékoztató könyvtáros, aki személy szerint ellenzi az abortuszt, megtagadná az abortuszról szóló anyagok kiadását az olvasótól, akkor nem etikusan cselekedne, mivel nem teszi lehetővé az olvasó számára, hogy elegendő információ birtokában dönthessen a kérdésről. Az információ megtagadása önmagában még nem szünteti meg az abortuszt, és mivel nem tudni, hogy az információ megadása milyen következményekkel jár, így jobb, ha a megadás „hibájába” esünk és ezáltal a szabad hozzáférés elvét tartjuk be. Ennek ellenére Swan, Hauptman példájára hivatkozva, egyetért, hogy vannak olyan esetek, amikor az információ megtagadása a helyes lépés: például, amikor egy diák azért kér segítséget, hogy egy általa plagizált cikkhez készítsen lábjegyzeteket.

Egyéb etikai kérdések azzal kapcsolatban merülnek fel, hogy mi számít pontos és szakmailag megfelelő szolgáltatásnak. Számos feltett kérdésre vagy nincs teljesen kielégítő válasz, vagy pedig a válasz felkutatása aránytalanul sok idővel, munkával vagy költséggel járna. Etikai döntést kíván tehát annak meghatározása is, hogy egy kérdésre van-e egy bizonyos helyes válasz, vagy hogy mikor számít egy válasz helyesnek és megfelelőnek, illetve hogy mikor kér az olvasó irracionális szolgáltatást.

  • Számítógépes tájékoztatás

A számítógépes(ített) tájékoztatásban ezek a problémák hatványozottan merülnek fel. Az on-line keresést végző könyvtárosoknak nagyobb szűrő funkciójuk van, mint a tájékoztató könyvtárosoknak mivel sok helyen az olvasók nem kereshetnek maguk on-line. Ráadásul nehéz, ha nem éppen lehetetlen számukra, az on-line találatok minőségének ellenőrzése. Továbbá arra sincs kialakult kritérium, hogy ki végezhet on-line keresést és nincs biztosítva a hozzáértés sem. Vannak, akik úgy vélik, (Anderson), hogy az on-line keresés nehézségei eltúlzottak, mások figyelmeztetnek: az on-line adatbázisok sokfélesége, különbözősége és bonyolultsága miatt nem várható el senkitől, hogy mindegyikben egyformán jártas legyen. Ezek a nehézségek beárnyékolják a felelősségre vonhatóság kérdését. Az egyik lehetséges megoldás, ami csak részben tekinthető annak: ha a keresést végző személy tájékoztathatja az olvasót jártasságának fokáról (Shaver).

Hasonló, vagy még ennél is jelentősebb a probléma az ún. „virtuális tájékoztató szolgálatok” (pl. QuestionPoint, LibInfo) esetében, hiszen itt a távoli felhasználó még kevésbé van tisztában az adott szolgáltatás kereteivel, és igazából azt sem tudja ellenőrizni, hogy valóban a megfelelő szakember végzi-e a keresést a megfelelő idő és energiaráfordítással. Ezért itt még fontosabbnak tűnik az információszolgáltatás alapvető etikai követelményeinek rögzítése és azok hozzáférhetővé tétele a felhasználók számára (ld. LibInfo Etikai Kódex, OCLC Best practices).

  • Ingyenesség vagy térítés

Térítéshez kötni az információszolgáltatást, beleértve a legújabb információtechnológiai szolgáltatásokat is, különösen egy államilag támogatott intézményben, hátrányos megkülönböztetésnek tűnik és ellentétes a könyvtár céljaival: a olvasóközönség (a társadalom) informálásával. A könyvtárak gyakorlata az, hogy az alapszolgáltatások kivételével, fizetni kell a szolgáltatásokért. Itt az etikai kérdés az, hogy ez vajon nem hátrányos megkülönbözetés-e a szegényebb rétegekkel szemben, akik pedig éppen a leginkább rászorultak lennének az ilyen szolgáltatásokra.

  • A szerzői jogvédelem kérdése

Az 1978-as Szerzői Jogi Törvény jó néhány különleges problémát vetett fel a könyvtárak számára. Amikor a törvény életbe lépett, a könyvtárak elkezdtek figyelmeztető címkéket ragasztani a fénymásolóikra, nehogy törvényszegéssel vádolják őket. Az oktatási célra történő szabad felhasználási jogot nagyvonalúan értelmezték, és a nagyarányú jogi eljárásoktól való félelmek alaptalannak bizonyultak. Mégis fennáll némi konfliktus a könyvtárak bevételköteles jogi, és a hozzáférhetőség biztosításának morális kötelezettsége között. A Szerzői Jogi Törvény öt tételes szabálya értelmében, például, a könyvtárak egy naptári évben ugyanabból a periodikából nem rendelhetnek fénymásolatban öt cikknél többet a könyvtárközi kölcsönzésen belül. Ez a kitétel az olyan könyvtárak esetében okoz problémát, amelyek a költségvetésükből nem engedhetik meg maguknak, hogy a drága, és ritkán használt folyóiratokat járassák (Hauptman, 1988).

  • A problémás olvasó

Etikai megfontolásokra adhat okot az ún. problémás olvasó viselkedése, aki vagy különleges kívánságokkal árasztja el a könyvtárosokat, vagy pedig viselkedésével zavarja a többi olvasót (pl. alszik a könyvtárban). Elvben minden egyes olvasót megkülönböztetés nélkül, egyenlően kell kiszolgálni. Az etikai problémát az jelenti, hogy hogyan határozzuk meg az egy adott olvasónak járó megfelelő kiszolgálás mértékét, amely nem egy másik olvasó hátrányára és nem a könyvtáros túldolgoztatásával történik.

  • A különgyűjteményekben felmerülő etikai kérdések

A levéltárosok és kézirattárosok is különleges etikai problémákkal néznek szembe gyűjteményeik gyarapítása és szolgáltatása terén. Pl. ha egy hagyatékból származó gyűjtemény, kétes eredetű vagy nem illik bele az adott könyvtár gyűjtőkörébe, dönteni kell az állományból történő kivételéről. Jogi és etikai kérdésként merül fel, hogy ki dönt erről (pl. az adományozó, a kurátor vagy a könyvtári igazgatótestület), és hogy milyen módon történik a kivétel (pl. eladás vagy megsemmisítés útján). A személyes iratokat tartalmazó gyűjteménynél figyelembe kell venni a kutatók jogait, csakúgy, mint az iratok létrehozójának, vagy alanyainak személyes jogait. Kérdések merülhetnek fel azzal kapcsolatban is, hogyan kell a gyűjteményeket megóvni az illetéktelen hozzáféréstől. Ki dönti el, hogy kinek van joga beléjük tekinteni: az adományozó, a kurátor, vagy maguk az alanyok? Ha a hozzáférés csak kutatók számára biztosított, ki számít kutatónak és hogyan lehet őket felügyelni, különösen ha kutatásaik eredményét publikálni akarják? Ezt a problémát elkerülendő, néhány különgyűjteményben aláíratnak a kutatókkal egy nyilatkozatot, hogy az anyagot nem fogják olyan módon felhasználni, ami sértene vagy megalázó helyzetbe hozna élő embereket. Ez tehát azt jelentené, hogy a levéltáros feladata lenne annak ellenőrzése, hogy a megjelent publikáció megfelel-e ennek a nyilatkozatnak? Míg a levéltárosok igyekeznek az adományozókat arra ösztönözni, hogy ne korlátozzák az anyag hozzáférését, az adományozók sokszor addig nem hajlandóak átadni az anyagot, amíg meg nem győződnek róla, hogy az anyagot biztonságosan fogják kezelni.

 

Az információtudomány etikai kérdései

Ebben a környezetben két lehetséges szinten jelenhetnek meg etikai felvetések: az információs rendszerek, valamint a globális kérdések szintjén.

Az információs rendszerek gyakran használnak olyan összetett technológiákat, amelyeknek a kialakulása és fejlődése heves aggodalmat váltanak ki a tradicionalisták körében. Például a számítógépes hálózatok ki vannak téve annak a veszélynek, hogy illetéktelenek is hozzáférnek az adatokhoz vagy a felhasználók információihoz.

A fizetős szolgáltatások és az információbrókerek megjelenése további kérdéseket vetnek fel (pl. az információval való visszaélés lehetősége). Visszaélésnek számít, ha az információs szakemberek (információbrókerek) 1) a versenyképes információ megszerzése érdekében elfedik valódi szándékaikat; 2) nyilvános intézmények tájékoztató munkatársaitól szerzett információikat a sajátjaikként adják tovább; 3) nem a valóságnak megfelelően állítják be a saját képesítésükről és képességeikről kialakult képet; 4) kutatásaikat felületesen, gondatlanul végzik.

Az adatbázis készítői felelősek az általuk összeállított bibliográfiai adatbázis pontosságáért, és hogy a kiválasztás és indexelés elfogulatlanul történt. Bár az olyan dokumentumpótlóknak, mint a referátumok vagy deszkriptorok, hűen kell tükrözniük az eredeti dokumentum tartalmát, az index készítői nem felelősek az indexelt anyag tartalmának pontosságáért. Az adatbázis-készítőknek világosan meg kell határozniuk a kiválasztás és indexelés folyamatában használt vezérelveket.

Egyéb problémák merülhetnek fel az üzleti vállalkozások bevonásával kapcsolatban. Példának okáért, a könyvtárak vagy információs központok számítógépesítése folyamán gyakran előfordul az az eljárás, hogy az eladó cég olyan rendszert kínál, amelyről tudja, hogy már idejét múlta és a telepítés után azonnal felújításra szorul; vagy pedig az a pályáztatási gyakorlat, amikor egy könyvtár vagy információs szolgálat olyan szempontokat ad meg, amelynek csak egy bizonyos cég tud megfelelni.

Vannak olyan információs szakemberek, akik úgy élnek vissza az információval, hogy részre hajló eredményeket adnak meg, tudatosan terjesztenek rossz vagy lelkiismeretlen kutatási eredményeket, vagy pedig megbízhatatlan vagy téves elbírálási véleményeken keresztül próbálják meg érvényessé tenni az információkat. Az is a bizalmas információkkal való visszaélésnek számít, ha valaki jogosulatlanul fér hozzá felhasználói adatokhoz, keresési történetekhez és egyéb üzleti információkhoz.

A globális etikai kérdések az információ hatásainak, előállításának, elosztásának és felhasználásának helyi, nemzeti és nemzetközi trendjeivel foglalkoznak. Ahogy az információ helyi, nemzeti és nemzetközi határokon való átadásának folyamata egyre inkább üzleti vállalkozások és kormányok kezébe kerül, mind több kérdés merül fel. Hozzájárulnak-e az információs szakemberek 1) az informá- cióban szegények és az információban gazdagok közötti egyenlőtlenségek kialakulásához; 2) társadalmi zavarokhoz, olyan adatok terjesztésével, amelyek technikai, politikai vagy társadalmi változásokhoz vezetnek; 3) az angolszász dominanciához (azaz az angol nyelv dominanciájához a bibliográfiai rendszerekben) és a túlspecializált technológiák elterjedéséhez; 4) egy információs elit kialakulásához, amelyben csak a gazdasági és információs előnyt élvezők férhetnek hozzá az információs rendszerekhez; 5) az információ olyan központosított rendszerének kialakulásához, amelyben a rendszer tulajdonosai az információ elosztását is ellenőrzésük alatt tarthatják; 6) az információhoz való szabad és ingyenes hozzáférés csökkenéséhez; 7) a fejlődő országoknak a fejlett országoktól való gazdasági és információs függőségéhez (az információhoz való hozzáférés tekintetében), amelyben a fejlődő országokat nem veszik figyelembe mint információ-szolgáltatókat; 8) a kulturális erózióhoz és a nemzeti önállóság kiszolgáltatottságához.

Ezen kérdések miatt többen olyan „kommunikáló etikát” szeretnének látni (ld. Capurro), amely foglalkozik az információs tevékenységek következtében keletkező igazságtalanságokkal és egyenlőtlenségekkel. Egy ilyen etikára lenne szükség, hogy ellensúlyozza azokat az ideológiákat, amelyek az információs elit dominanciáját és hatalmát igyekeznek megteremteni (ld. Slack).

 

Irodalom

  1. ANDERSON, Charles: The myth of the expert searcher. In: Library Journal, 1986. February 1. 37–39. p.
  2. ASHEIM, Lester: Not censorship but selection. In: Library Journal, 1986. February 1. 63–67. p.
  3. BARNES, Robert F.: Some thoughts on Professonal Ethics Codes. In: ASIS Bulletin, 1986. April/May, 19–20. p.
  4. CAPURRO, Rafael: Moral issues in information science. In: Journal of Information Science, 1985. 11. 113–123. p.
  5. A Code of Ethics for Archivist. In: The American Archivist, 43. 1980. 414–415. p.
  6. CRAWFORD, Helen: In search of an Ethic of Medical Librarianship. In: Bulletin of the Medical Library Association, 1978. 66. 331–337. p.
  7. FOSKETT, D. J.: The creed of a librarian: no politics, no religion, no morals. London, Library Association, 1962.
  8. GELLER, Evelyn: The librarian as a censor. In: Library Journal, 1976. June 1. 1255–1258 p.
  9. GREENWOOD, Terry: Professional Ethics. In: New Library World. 82. 1981. 123–125. P.
  10. HAUPTMAN, Robert: Ethical challenges in librarianship. Phoenix, Oryx Press, 1988.
  11. HAUPTMAN, Robert: Professionalism or culpability? An experiment in ethics. In: Wilson Library Journal, 50. 1976. 626–627. p.
  12. HAYWOOD, Trevor: Electronic information: The withering pf public access. In: New Horizons for the Information Profession: Meeting the challenge of change. Ed. Hilary Dyer, Gwyneth Tseng. London, Graham, 1988. 195–197. p.
  13. HURYCH, Jitka M. – GLENN, Ann C.: Ethics in Health Sciences Librarianship. In: Bulletin of the Medical Library Association, 75. 1987. 342–348. p.
  14. Intellectual Freedom Manual. 2nd ed. Chicago, ALA, 1983.
  15. Ethics and reference services. In: The Reference Librarian, 4. 1982. Eds. Bill Katz, Ruth A. Fraley.
  16. KIRKWOOD, C.C. – WATTS, Tim: Legal reference service: duties v. liabilities. In: Legal Reference Services Quarterly, 3. 1983. 67–82. p.
  17. KOSTREWSKI, B.J. – OPPEMHEIM, Charles: Ethics in information science. In: Journal of Information Science, 1. 1980. 277–283. p.
  18. LINDSEY, Jonathan – PRENTICE, Ann E.: Professional ethics and librarians. Phoenix, Oryx Press, 1985.
  19. MANLEY, Will: Facing the public. In: Wilson Library Bulletin, 197. February, 32–33. p.
  20. MINTZ, Anne P.: Information practice and malpractice. In: Library Journal, 1985. September 15, 346–349. p.
  21. OPPENHEIM, Charles: Ethics of information supply. In: The nationwide provision and use of information. London, The Library Ass., 1981. 105–111. p.
  22. SEREBNICK, Judith: Self-censorship by librarians: an analyses of checklist-based research. In: Drexel Library Qarterly, 18. 1982. 35–56. p.
  23. SHAVER, Donna A. – HEWISON, Nancy – WYKOFF, Leslie W.: Ethics for online intermediaries. In: Special Libraries, 1985. Fall, 238–245. p.
  24. SHUMAN, Bruce A.: The River Bend Casebook: problems in public library service. Phoenyx, Oryx Press, 1981.
  25. SHUMAN, Bruce A.: River Bend Revisited: The problem patron in he library. Phoenix, Oryx Press, 1984.
  26. The ideology of the information age. Eds. Slack, Jennifer, Frejes, Fred, Norwood, Ablex, 1987.
  27. Standards for ethical conduct for rare book manuscript and special collections librarians. In: College and Research Libraries News. 1984. July/August, 357–358. p.
  28. SWAN, John: Ethics at the reference desk: comfortable theories and tricky practicies. In: The Reference Librarian, 4. 1982. 99–116. p.
  29. SWAN, John: Helpful librarians and hurtful books. In: Catholic Library World. 59. 1988. 271–274. p.
  30. WEINER, Paul B.: On my mind. Mad bombers and ethical librarians. A dialogue with Robert Hauptman and John Swan. In: Catholic Library World. 58. 1987. 161–163. p.
  31. WEST, Celest: The secret garden of censorship: ourselves. In: Library Journal, 1983. September 1. 1651–1653. p.
  32. WOODWARD, Diana: Standards of confidentiality for information professionals. In: Challenges to an information society: proceedings of the 47th ASIS Annual Meeting. White Plains, N. Y. , Knowledge Industry Pubs. 1984. 44–47. p.