Áttörések. A public library megjelenése, első térhódítása Magyarországon
Tóth Gyula
Magyarországon a public library eszméje először Szabó Ervin (a magyar könyvtártörténet egyik meghatározó alakja, akinek nevét a mai napig is viseli a főváros által fenntartott városi könyvtár) 1910-ben készített előterjesztésében (Emlékirat…) fordult elő. Szabó Ervin azt tervezte, hogy a Fővárosi Tanács hivatali szakkönyvtárából angolszász könyvtárpolitikai elveket megvalósító, fiókhálózattal rendelkező nyilvános könyvtári rendszert szervez, egy felépítendő nagy központi könyvtárépülettel. Pénzügyi és politikai okok miatt csak szerényebb formában (5 fiókkal működő központi könyvtár, nem új épületben) valósultak meg elképzelései.
Az 1900-as évek első felének magyarországi könyvtárügyét tanulmányozva, nyomon követhetők azok az erőfeszítések, amelyek a public library eszményének hazai megvalósítását kísérték. A vezető szerepet játszó könyvtárosok jól ismerték a külföldi szakirodalmat, s a modern könyvtárügyi törekvéseket. Szabó Ervin tervei csak töredékesen valósultak meg, de a Fővárosi Nyilvános Könyvtár és fiókhálózata napjainkban is (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár néven) működik. A húszas évektől inkább a népkönyvtári eszmék hatottak erőteljesebben a hazai könyvtárügyre. Az 1945-1948 közötti polgári demokratikus időszakban ismét az angolszász tapasztalatok felhasználásával tervezték a könyvtárügyet fejleszteni. 1949 után a szocialista, népkönyvtári elveket (sok, de szegényes kínálatú egységek az egyszerűbb, inkább csak kölcsönzést váró igények kiszolgálására) támogató könyvtárpolitika érvényesült. A hatvanas években — a mérséklődő politikai viszonyok között — könyvtárosaink visszanyúltak Szabó Ervin szellemi hagyatékához, amikor megkezdték a korszerű közkönyvtári modell megteremtését.
Public library-csata 1968-ban, avagy előszó Sallai István Közművelődési könyvtárügyünk fejlődési iránya c. előterjesztésének kor-és szakmatörténeti dokumentumként való publikálásához
Futala Tibor
1968-ban lehetőség volt arra, hogy a következő ötéves terv kapcsán újragondolják a könyvtári irányelveket, elmondják elképzeléseiket a következő tervciklus könyvtárpolitikájáról. Az országos könyvtárügyi tanács 1968-ban megvitatta Sallai István előterjesztését, mely akkor heves vitát váltott ki, elsősorban a mereven gondolkozó, szocialista könyvtárpolitikusokból. A vita egyik résztvevője, Sallai előterjesztésének, az írás szellemiségének támogatója, visszaemlékezve a körülményekre, megmagyarázza, miért váltott ki akkora hatást az írás. A vitaanyagot csak szűk körben ismerték, nem került soha publikálásra, bár a szellemisége, mely a public library mintájára javasolta a közkönyvtárak fejlesztését, beépült a következő évek könyvtárpolitikájába.
Közművelődési könyvtárügyünk fejlesztési iránya. (Előterjesztés az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács 1968. évi június 19.-i békéscsabai ülésére)
Sallai István
1966-ban 7252 önálló könyvtár működött a statisztika szerint Magyarországon. Ezek jelentős része kisméretű könyvtár volt. A tanulmány bemutatja a közművelődési könyvtári ellátás hatvanas évekre kialakult rendszerét, mely a public library modelljének megvalósítását tervezte a tízes években, de a húszas évektől a német gyakorlatot követő, népkönyvtári ideológia jellemezte inkább (sok, kis gyűjteményre épülő ellátó egység a kölcsönzési igények kielégítésére). 1949 után a szovjet mintát követve, átvették a megyei, járási, községi könyvtárak rendszerét, fenntartva a letéteket. Az 1952-es minisztertanácsi rendelettel tanácsi kezelésbe adták a közművelődési könyvtári ellátást. A tapasztalatok szerint ez a megoldás előnyei ellenére tudta megoldani a kisfalvak ellátását. A kialakult hálózati rendszer módszertani irányítási rendszer volt inkább, nem pedig a könyvellátás egymásra épülő, kisebbeket ellátó rendszere. Ahol a hálózat csak a módszertani irányításra tudott vállalkozni, ott, megmaradtak a népkönyvtári hagyományok. A világfejlődés szerint a könyvtárak száma nő, a kisebb egységek egy nagyobb részeként, lépcsőzetes funkciómegosztással működnek. Nálunk viszont az önálló egységek száma csökkent, bár megkezdődött a letéti rendszer fejlesztése. A könyvtári irányelvek fontos célokat fogalmaztak meg a könyvtárak fejlesztésére, de a fejlődés iránya nem azonos a célokkal. Tartós fejlődés csakis a világtendenciákhoz igazodva alakítható ki. A szerző 16 pontban összefoglalja a könyvtárak fejlesztésének elveit és az ezekből következő tennivalókat: pl. könyvtár csak a főhivatású könyvtárossal működő, törzsanyagot beszerezni tudó intézmény lehet; a hálózat célja a szolgáltatások megosztása és szétsugárzása; a szakfelügyelet és módszertani irányítás nem választható el a hálózaton belül; a kisközségek ellátás letéti rendszerrel kell megoldani stb.
VOCAL-A Corvina könyvtárak osztott katalogizálási rendszere
Bakonyi Géza
Osztott katalogizálási rendszer létrehozásához az szükséges, hogy nagy számban működjenek integrált könyvtári rendszerek, s ezek rendelkezzenek kellő mennyiségű, bibliográfiai és példányrekorddal. A nagykönyvtárak kezdik ezt a szintet elérni, a kisebb közkönyvtáraknak pedig egyre nagyobb szükségük lesz átvehető, letölthető adatokra. A különféle pályázatok lehetőséget teremtenek arra, hogy a kisebb egységek bekapcsolódhassanak ezekbe a rendszerekbe. A tervezhető együttműködés szempontjából fontos, hogy a hazai közkönyvtárak zömében elterjedt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár TextLib rendszere, a felsőoktatási könyvtárakban ugyan eltérő integrált rendszerek működnek, de az azonos rendszert használók, elérik egymás katalógusait. Az együttműködés kialakításához fontos, hogy a könyvtári és számítógépes szabványok, karaktertáblák könyvtáranként eltérő alkalmazását felszámolják.
A Corvina (korábban Voyager) integrált könyvtári rendszert, (melynek nagy előnye, hogy a magyar szabványokat maximálisan figyelembe veszi) a debreceni és szegedi egyetemi szövetség használja. A két egyetem könyvtárának katalógusaiban kb. félmillió bibliográfiai adat található, a gépre vitt anyag lefedi a hatvanas évek közepétől beszerzett anyagot. A rendszert 25 könyvtár használja jelenleg, tehát az osztott katalogizálás feltételei megvannak. A Corvina könyvtárak osztott katalogizálási törekvése, a Vocal. A szerző bemutatja az osztott katalogizálási rendszer jellemzőit, a munkafolyamatokat, a bibliográfiai és a tartalmi feltárás problémáit, a várható fejlesztéseket.
“Iskolai könyvtárak megújuló szerepkörben”.
A Soros Alapítvány iskolai könyvtárakat támogató pályázati futamának (1996-1998) értékelése
Dán Krisztina
Az informatikai fejlesztést szolgáló közoktatási részprogramban szerepelt az iskolai könyvtárak korszerűsítésének pályázatokkal való támogatása. A NAT (Nemzeti Alap Tanterv) alapján kibontakozó informatikai koncepció nélkülözhetetlen eleme a korszerű iskolai könyvtár. A pályázat kiírásakor kevés iskolai könyvtárban működött számítógép, ahol volt, ott is inkább lassú, kis tárolókapacitású gépeket használtak. A Könyvtárostanárok Szervezete változásokat sürgetett, s terveik találkoztak a Soros Alapítványéval. Az alapítvány felkérte a Könyvtárostanárok Szervezetét, hogy dolgozzanak ki javaslatokat az iskolai könyvtárak informatikai fejlesztését szolgáló pályázathoz. A pályázat több ciklusból állt. Első lépésben az iskolai könyvtárak hardver- és szoftver állományának fejlesztése volt a cél. 930 intézmény pályázott, (ebből hétszázan pályáztak az első számítógépre). 169 pályázó kapott multimédiás számítógépet, lézernyomtatót és szoftvereket (SZIRÉN, Win’95, Office’95 ). A program második szakasza 1997-ben volt: meghívásos alapon az első pályázatról lemaradtak közül választottak ki 350 pályázót. Feltételként a könyvtáraknak home page tervüket is mellékelniük kellett. Ebben a szakaszban 133 intézményt juttattak a már említett eszközökhöz. 1998-ban egy Balatonfüreden tartott konferencián összefoglalták a pályázat eddigi tapasztalatait, a nyertesek pedig beszámoltak eredményeikről. Az utolsó szakasz 1998 szeptemberében indult, “Iskolai könyvtárak megújuló szerepben” címmel a pedagógiai programok könyvtárhasználati szerepéről. Ebben a szakaszban 180 pályázó nyert 80 millió Ft értékben informatikai eszközöket.
Az információkereső technikák, a tanulók és a változó körülmények
Katsányi Sándor
Az elmúlt húsz évben meghonosodott a pedagógusok és könyvtárosok gondolkozásában a tanulók önálló könyv- és könyvtárhasználatra nevelésének fontossága. A használók számára átadandó tudnivalók tartalmi aktualizálása során nyilvánvaló lett, hogy nemcsak tartalmi, módszertani korszerűsítésre is szükség lesz. Az eszköztár tanítása a továbbiakban kétlépcsős lehet: alapszinten egy-egy eszköztípus funkcióit kell ismertetni, alapművek példáján, a második (fejlesztő) szinten, az egyes eszköztípusokon belül kínálkozó választék kritikai kezeléséhez kell támpontokat adnia hallgatóknak. Újra kell gondolnia hagyományos és a számítógéppel olvasható tájékoztató eszközök viszonyát. Az alapvető tájékoztatási eszközök (bibliográfiák, lexikonok, katalógusok) még hagyományos formában is jelen vannak, de fel kell készülni számítógépes használatukra. A hagyományos cédulakatalógus és a hierarchikus felépítésű ETO keresőrendszer háttérbe szorul, helyet adva a természetes nyelvű, mellérendelő keresőrendszereknek. E rendszerekben való keresés logikáját, s a szavakkal való keresés logikai műveleteit feltétlenül meg kell tanítania diákoknak. Kívánatos lenne egy szélesen értelmezett, általános informatikát tanító tárgy, amely a feldolgozás tartalmi kérdéseit és számítógépes technikáját tanítaná. A diákok (tágabb értelemben a társadalom) kérdéskultúráját fejleszteni kell.
Ingyenes és térítéses szolgáltatások a magyar könyvtárakban. Szakirodalmi szemle
Rácz Ágnes
A kilencvenes évek politikai társadalmi, gazdasági változásainak a magyar könyvtárügyre gyakorolt hatását abból a szempontból vizsgálta a szemleíró, hogy a könyvtárak miképpen próbáltak enyhíteni a finanszírozási, fenntartási gondjaikon. A könyvtárak a szolgáltatásaikért egyre többször kértek pénzt, vagy a korábbi jelképes térítési díjat emelték fel. A szemle az elmúlt tíz év magyar szakirodalmából készült, s a következő fő kérdésekre adott válaszokat foglalta össze: mit kell vállalnia a könyvtárnak, mit kell vállalnia a költségvetésnek, tud-e a könyv nonprofit szervezetként működni, hogyan szerezhet szponzorokat, mit lehet megfizettetni az olvasókkal, mekkora összeget és milyen szolgáltatásokért kell fizetniük a használóknak az egyes könyvtártípusokban.