Focus on Open Science konferencia a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában
A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központban (MTA KIK) működő EISZ Nemzeti Program és a Scientific Knowledge Services (SKS) 2019. szeptember 17-én negyedik alkalommal tartotta konferenciáját, melynek központi témája a nyílt tudomány kutatói közösségekre kifejtett ösztönző hatása volt.
Az angol nyelvű konferenciát Monok István, az MTA Könyvtár és Információs központ főigazgatója nyitotta meg. A nyílt tudomány lényegében a nyitott társadalom egyik ismérve – erről számolt be a konferencia első előadója és egyben moderátora, az SKS-t képviselő Tiberius Ignat. A citizen science-nek közösségi tudománynak1 nevezett terület foglalkozik a civilekkel közös tudományos együttműködés kérdéseivel. Napjainkban a tudományos életben egyre több kutatáshoz kapcsolódnak aktív civil résztvevők. Számos vizsgálat igazolta már ki a különféle kutatásokban részt vevő közösség erejét: például a biológusok 1975 óta figyelik a pompás királylepkék vándorlását Észak-és Közép Amerikában közösségi közreműködők segítségével. Németországban közösségi adatgyűjtés során jutottak a mérőállomások adatait kiegészítő információkhoz a környezetszennyezés mértékéről; az Atlanti-óceán mindkét partján hasonló módszerrel rögzítik a hullámok hatásait is.
Jól alkalmazható módszer ezen a területen a crowdsourcing (közösségi közreműködés) és a gamifikáció (játékosítás). Ez utóbbira a millió felhasználóval rendelkező videojátékok, konkrétan az EVE Online nevű science-fiction szerepjáték közösségét hozta példának az előadó, amikor például olyan tudományos kutatásokba vonják be a résztvevőket, mint az emberi proteinatlasz feltérképezése. Az Európai Unió kiemelt területként kezeli az open science (nyílt tudomány) kérdéseit. Az Open Science Policy Platform (OSPP) az Európa Tanács égisze alatt működik, és a LIBER-rel2 (Európai Tudományos Könyvtárak Egyesülete) együttműködve határozza meg a nyílt tudomány irányait. A könyvtárak elsősorban közvetítőként tudnak szerepet vállalni a kutatók és a bevonandó közösség képviselte felek között. Magyarországon a nemzetközi GLOBE3 és ESSRG (környezeti- és társadalomtudományi kutatócsoport)4 programok részeként figyelhető meg a nyílt tudományos tevékenység. A nyílt tudomány egyik fő jellemzője az általános jellegű ismeretterjesztés és tudomány népszerűsítése, valamint az a célkitűzés, hogy maguk a tudósok váljanak jobb állampolgárokká, a közösség közvetlenebb tagjaivá. Délutáni előadásában Daniel Wyler, a Zürichi Egyetem professzora, a zürichi Citizen Science Center alapítója mutatta be saját projektje ismertetésével az intézetben folyó közösségi tudományos tevékenységet.
Paul Ayris, a University College London (UCL) kiadó ügyvezető alelnöke és a LIBER korábbi igazgatója a nyílt tudománynak az európai egyetemekre gyakorolt hatását elemezte, ugyancsak a saját vállalata példáján keresztül. Az Európa Tanács irányításával elkészült a LERU (Európai Kutatóegyetemek Ligája)5 szolgáltatástervezete a következő évekre. Ebben a UCL kiadó új publikációs modellekkel tűnik ki: a 2020 januárjától érvényes új irányelv, a Plan S keretében bevezetik a fizetős és nyílt hozzáférési megoldásokat egyaránt tartalmazó hibrid publikációs formát, valamint alternatív kiadói platformokat is kialakítanak a nyílt hozzáférés támogatásaként. A Plan S követelménye szerint ugyanis minden állami és uniós finanszírozásból megvalósult tudományos publikációnak open access folyóiratban is meg kell jelennie.6 Felhőalapú szolgáltatást is terveznek az ingyenes publikációk közzétételére a UCL RDR-ben (Research Data Repository). Nemcsak az UCL képviselője, hanem gyakorlatilag az összes előadó érvelt az impakt faktoros folyóiratok eltúlzott fontossága ellen. Az UCL is arra törekszik, hogy az impakt faktor helyett a publikációk valódi tartalmi értéke számítson a közleményt megjelentető folyóirat hírneve, rangsora helyett. Előadása végén Paul Ayris online szolgáltatási statisztikájuk alapján ismertette a kiadótól leggyakrabban letöltött könyvek címét. Minden könyvtár számára hasznos információ, hogy a legnépszerűbb, legtöbbször letöltött könyvek mindegyike a közösségi médiával foglalkozik. A könyvtáraknak érdemes saját gyűjteményük e témában releváns példányait kiemelten felhasználni szolgáltatásaik népszerűsítése során.
A Taylor & Francis kiadó képviselője, Nicolo Pierini szerint a publish or perish7 felfogás többé nem érvényes, mert felváltotta a publish and perish8, mivel a publikációk mennyisége olyan méreteket öltött, hogy egyre nehezebbé válik a lényegi információ megragadása. A gépies (kötelezően teljesítendő) információgyártás helyett arra kellene összpontosítaniuk a kutatóknak, hogy mi a célja a kutatásnak, és hogy a tudományos kutatások hogyan változtatták meg a világot. Új médiumok és szolgáltatások jelennek meg (tudományos témájú podcastek, online cikkírói kurzusok) annak érdekében, hogy a folyóiratok presztízse helyett a kutatások lényegi tartalmára és eredményeire helyeződjön a figyelem. A szemléletváltás része, hogy új tudománymetriai módszertan kidolgozása is szükséges, és figyelmet kell szentelni a kevésbé nevesnek tartott folyóiratokban megjelent tanulmányokra is, különösen annak fényében, hogy a kiadó adatai szerint a megjelent publikációknak csupán 20%-a kerül elolvasásra. Az új módszertan része a Research Metrics Guide (kutatások tudománymetriai segédlete), amellyel a szerzőket tájékoztatják az open access publikálás lehetőségeiről és módszereiről. A publikációk népszerűsítését elősegíthetik az e-print megosztási szolgáltatások, ahol a szerzők pl. fél év késleltetés után nyomon tudják követni publikációik olvasottságát, lemérhetik műveik ismertségét, használtságát. Szintén az új módszertan része az Initiative for Open Citations 2020,9 a Metadata 202010 projektekben való részvétel, melyek közös jellemzője a tudományos mérések, idézések, metaadat-menedzsment nyílttá és átláthatóvá tétele.
Ximena Alvira kutatóorvos, az Elsevier kiadó szakértője az oltásellenes mozgalmak sajnálatos népszerűsége okán érvelt a tudományos kutatások népszerűsítése mellett. Felmerül a kérdés, hogy a káros téveszméket kordában tudja-e tartani a tudomány a közéletben. Folyamatosan növekszik az oltásellenességre reflektáló publikációk köre, amelyek eredményeit a többi előadó által is bemutatott új, alternatív tudománymetriai megoldásokkal könnyebben lehet a közélet színterére áthelyezni, cáfolva a téveszméket. A tudományosan alátámasztott információk akkor tudják alakítani a közvéleményt, ha egyrészt közérthető nyelven informálják a lakosságot, a döntéshozókat és az egészségügyben dolgozókat, másrészt pedig azzal, ha a kutatás folyamata teljes egészében átláthatóvá válik és minőségi a tartalma is. Utóbbiakat hívatott biztosítani az Equator hálózat11 az egészségügyi szaktájékoztatás területén. A jó példák bemutatása minden adandó alkalommal erősíti a bizalmat a tudományban, alátámasztva annak hasznosságát és hatékonyságát.
A Granadai Egyetem kutatója, Alberto Martín Martín a tudományos körökben gyakran kritizált Google Scholart (Google Tudóst) vette górcső alá a rendszer által biztosított nyílt forrású metaadatokra fókuszálva. A kétezres évek elején a legtöbb kiadó zárt rendszerűvé alakította metaadat-állományát, azonban a nyílt forrású rendszerek elterjedésével megjelentek az ingyenes metaadat-állományok, elsősorban az informatikai óriáscégek (Google, Microsoft) által létrehozott felületeteken. Ezen metaadat-gyűjtemények célja, hogy hatékonyan segítsék a felfedezendő tartalmakat. A Scholar sok szempontból atipikus Google termék, mivel ingyenességén túlmutatóan, a használóiról nem gyűjt adatokat. Előnye a nyílt forrás és a tág lefedettség, ugyanakkor hátránya, hogy ez a lefedettség messze nem éri el a neves adatbázisok hasonló állományait, mert nem a legjobb a taxonómiája és rengeteg duplumot tartalmaz, legyen szó szerzői profilokról, hivatkozásokról vagy tanulmányokról. Továbbá kevésbé átlátható a publikációs folyamat, és a rendszer a könnyen manipulálható egy harmadik fél által. Mivel ez a forrás a legismertebb és legkönnyebben hozzáférhető tudományos adatbázis, ezért megfontolandó széles körű használata az open acces publikációknál.
A további előadásokban az egyes kiadók mutatták be a nyílt tudományt támogató szolgáltatásaikat. A Web of Science a brit felsőoktatás új minőségi kutatási tevékenységét szavatoló keretrendszer (Research Excellence Framework ‒ REF 201412) megállapításaira reflektálva alakította ki kínálatát, tudtuk meg Martin Szomszortól, az Institute for Scientific Information kutatási-elemző osztályának vezetőjétől. A Wiley kiadó open access-fejlesztésért felelős szakembere, Kathryn Sharples az ügyfél- és partnerközpontú megközelítésben látja a sikert. Kiemelte, hogy a szerződéskötéseknél nem létezik általános, minden országban használható modul, mert fontos az egyes régiók egyedi jellegzetességeinek figyelembe vétele. A De Gruyter kiadó nyílt forrású ökoszisztéma kialakításán fáradozik open access folyóiratok megjelentetésével és szolgáltatásával. Emily Poznanski stratégiai igazgató szerint mindezzel a De Gruyter jelenleg a legtöbb nyílt forrású tartalmat kínáló kiadó a piacon.
A Royal Society értékelése szerint a nyílt tudomány egyre elfogadottabbá, nívósabbá válik a tudományos életben. Ennek ellenére Andrew Dunn, a Royal Society Open Science folyóirat főszerkesztője szerint is elkerülhetetlen a kultúraváltás a tudományos publikációban. Javasolja a pre-print szerverek és a post-publikációs lektorálás nagyobb mértékű elterjedését. Példaként a Dryad és Figshare adatrepozitóriumokat említette.
Dér Ádám, az MTA EISZ tartalomfejlesztési osztályának vezetője a kiadókkal történt szerződéskötések legújabb hatásait prezentálta. Az open access jelentősége nálunk is folyamatosan nő: 2015-ben például már a publikációk 47%-a volt szabadon hozzáférhető. Ez a szám azóta is növekszik, ahogy az elérhető adatbázisok száma, és ezzel párhuzamosan az EISZ konzorcium költségvetése és a programban résztvevő intézmények hozzájárulása is jelentősen megnövekedett. Legutóbb az Akadémiai Kiadó kötött szerződést az EISZ-szel, megjelentetve minőségi kiadványaik elektronikus változatait a konzorcium portfóliójában. Minderről Réffy Balázs, az Akadémiai Kiadó ügyvezető igazgatója számolt be.
A konferenciát panelbeszélgetés zárta Brigitte Komp (Bécsi Egyetem), Diane Geraci (CEU könyvtár), Paul Ayris és Martin Szomszor közreműködésével.
Irodalom és jegyzetek
1. Bilicsi Erika: Nyílt tudomány – közösségi kutatás. In: Valóságos könyvtár – könyvtári valóság. Könyvtár- és információtudományi tanulmányok 2018. Szerk. Kiszl Péter, Csík Tibor. Budapest, ELTE BTK Könyvtár- és Információtud. Int., 2018, 285–292. p.
2. Ligue des Bibliothèques Européennes de Recherche – Association of European Research Libraries https://libereurope.eu/
3. Global Learning and Observation to Benefit the Environment https://www.globe.gov/
5. League of European Research Universities https://www.leru.org/
6. Openscience.hu: A Plan S 10 pontja https://openscience.hu/hu/hir/20190130_plan-s-10-pontja [2019. szeptember 23.]
7. Publikálj vagy pusztulj!
8. Publikálj és pusztulj!
9. Redhead, Claire: OASPA and the Initiative for Open Citations. https://oaspa.org/oaspa-and-the-initiative-for-open-citations/ [2019. szeptember 23.]
10. http://www.metadata2020.org/
11. Enhancing the QUAlity and Transparency Of health Research http://www.equator-network.org/
12. https://www.ref.ac.uk/2014/ [2019. szeptember 29.]