A Pécsi Missale két kiadásának fennmaradt példányai és helyi jelentőségük1

Az 1774-ben alapított nyilvános pécsi püspöki könyvtár egyetlen helyi egyházmegyére vonatkozó ősnyomtatványt őrzött, a Missale Quinqueecclesiensét, azaz a Pécsi Misekönyvet. A középkori pécsi liturgia nyomtatványa két kiadásban került ki a nyomdákból, 1487-ben Bázelban, majd 1499-ben Velencében. Az első Pécsi Missale ma egyetlen példányban lelhető fel, míg második kiadásának a mai feldolgozottság mellett mindössze négy magyarországi példányáról van tudomásunk; három díszített pergamen (Pécsi Egyházmegye – korábban a nyilvános pécsi püspöki könyvtár, Országos Széchényi Könyvtár,² Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár³) és egy díszítetlen papírpéldánya (Országos Széchényi Könyvtár). A máig fennmaradt 1499-es második Pécsi Misekönyv példányai összeköttetést teremtenek a századokra visszanyúló egyházi könyvgyűjtemények (Pécs – Pannonhalma – Esztergom – (Pozsony) – Budapest) állományainak alakulásába.

I. Mátyás király (1458–1490) 1477-es rendelete a liturgikus és humanista művek szükségességét deklarálta. Az első budai nyomda (1473) megszűnése után hazai nyomdász hiányában a magyar egyházmegyék számára a misekönyveket és breviáriumokat budai könyvkereskedők közvetítésével francia, itáliai, német és osztrák nyomdák készítették. A Missale Romanorum, az egységes miseliturgia elfogadásáig (1633) a magyarországi egyházmegyék egyedi rítuselemekkel kiegészítve, saját misekönyveikből mutatták be a szentmisét.⁴

A pécsi egyházmegye használatára szánt ősnyomtatvány-misekönyveket Ernuszt Zsigmond pécsi püspök (1473–1505) rendelte meg. Az első kiadás, egy 310 leveles fólió-méretű, kevésbé díszített pergamen Missale Quinqueecclesiense 1487-re készült el Bázelban, a Michael Wenssler-féle nyomdában.

Az első kiadás fennmaradt egyetlen példányát 1991-re a wolfenbütteli Herzog August Bibliothekben azonosította Borsa Gedeon. Munkáját nagyban megnehezítette, hogy sem az incipitben, sem az explicitben nem tüntették fel a pécsi egyházmegye nevét, a nyomdász azonosítása is a betűtípus alapján történt.

1. ábra
A Pécsi Misekönyv 1487-es bázeli kiadásának
egy díszes lapja és a kánonkép
(Forrás: Herzog August Bibliothek, Wolfenbüttel – WDB)⁵

A bázeli pergamen-ősnyomtatvány első levele üres lehetett, nem volt kiadói jegyes „címlapja”, továbbá nem az eredeti kötésben maradt fenn, hanem egy századdal későbbi fatáblás disznóbőrkötésben, reneszánsz vaknyomású díszítéssel. Mindkét tábla közepén a braunschweigi hercegek címere V[on] G[ottes] G[naden] I[ulius] H[erzog] Z[u] B[raunschweig] V[nd] L[üneburg] felirattal. A címer alatt évszám, 1583(?). A táblákat eredetileg két csat zárta, az alsó ma hiányos.⁶ A kötet Helmstedt (Németország) előtti tulajdonosairól nincs információnk.

2. ábra
A Pécsi Misekönyv 1487-es bázeli kiadásának kötése
(Forrás: Herzog August Bibliothek, Wolfenbüttel – WDB)⁷

A pécsi misekönyv első kiadásának digitalizált példánya a wolfenbütteli könyvtár digitális gyűjteményében (Wolfenbütteler Digitalen Bibliothek, WDB) lelhető fel.⁸

A második, bővített kiadást Johannes Paep (? – 1509 k.) budai könyvárus és könyvkereskedő készíttette el Velencében; az új megjelentetés azt a feltételezést engedi meg, hogy az első kiadás az igényekhez képest kevesebb példányszámban látta meg a napvilágot. A negyedrét méretű, 294 levélre nyomtatott, gazdagon díszített Missale secundum morem Alme Ecclesie Quinqueecclesiensis a speyeri származású velencei nyomdász, Johannes Emericus de Spira (? –1506) műhelyéből került ki 1499. április 24-én, Sárkányölő Szent György napján. Spira több magyarországi egyházmegye számára készített ízléses és finom metszetekkel díszített misekönyveket. Paep is a megrendelői közé tartozott, de érdekes módon a számára készített nyomtatványok kolofónjából következetesen elhagyta a nevét.

3. ábra
A második Pécsi Misekönyv kolofónja

Az 1499-es misekönyv példányai a liturgikus kiadványokhoz hasonlóan két színnel kerültek ki a sajtó alól: feketét használtak a szöveghez és vöröset a rubrikákhoz. A Pécsi Missalét papírra és pergamenre is kinyomtatták, ám díszítve kizárólag a pergamen-példányok lettek; a fametszetes iniciálékat kézzel átfestették, lapjait a nagyobb tematikus egységeknél festett növényi ornamentikával gazdagított kerettel, valamint aranyozással ékesítették. A fennmaradt példányok díszítéseinek hasonlóságából arra lehet következtetni, hogy mindegyik a budai könyvfestő műhelyben készült, ahol a firenzei mester, Attavante degli Attavanti (1452–1525) stílusát követték.⁹

A második kiadásban az elsőhöz képest a Kalendári­umot 15 levél kiegészítő szertartási szöveg követi (ld. Accessus altaris stb.), továbbá szerepel benne in­ci­pit, kolofon és registrum is. Golgota-képéhez an­nak az 1495. október 31-én kiadott esztergomi mi­se­könyv­nek a fametszetét használták fel, amely szintén Johannes Emericus de Spira velencei nyomdájából került ki. A kánonkép legelőször a Philippus Pincius,¹⁰ szintén velencei nyomdász által készített missale dísze volt, ezt vette át Spira, majd több helyen is felhasználta.

4. ábra
A második Pécsi Misekönyv kánonképének fametszete¹²

 Jelen tanulmányunkban kizárólag a második kiadás jelenleg ismert példányait mutatjuk be. Miként kerültek az egyes gyűjteményekbe, mi biztosította fennmaradásukat, milyen egyedi jellegzetességgel bírnak? Érdekes, hogy a Pécsi Missale ma fellelhető magyarországi pergamen-példányaiban nincs utalás a megrendelő, Ernuszt Zsigmond püspök vagy a középkori pécsi egyházmegye tulajdonlására. Erre csak a papír-példány egyik helyi vonatkozásokat sejtető bejegyzése utal.

A pécsi pergamen-példány

A pécsi példány pergamenre nyomtatott, gazdagon díszített darab: mérete 245×180 mm, terjedelme pedig 294 levél. A fatáblás, barna egészbőr, reneszánsz könyvkötést ornamentikája és bélyegzői alapján Sz. Koroknay Éva a budai kötéscsoport Veszprémi Számadáskönyv csoportjába (1500 k.) sorolta.¹³

Az első szennylapon tintával a korábbi tulajdonosra utaló, sokáig félrevezető bejegyzése („Missale Civitatis Cassoviensis”), alatta a pécsi püspöki bibliotéka XX. századi bélyegzőnyomata található („Pécsi Püsp. Könyvtár tulajdona”). Különlegessége, hogy megmaradt benne a Johannes Paep könyvkereskedő mesterjegyét tartalmazó „címlap”. A pécsi kötet nem teljes, hiszen hiányzik belőle CI. levél, valamint a CXIIb. levélen levő kánonkép.

A pécsi példány története meglehetősen kalandos: nyomtatott munkában elsőként 1767-ben Kaprinai István a Historia diplomatica Regni Hungariae című művében hivatkozott a pécsi misszále kassai plébánián található példányára, majd ezt a közlést vette át Weszprémi István is a magyar és erdélyi orvosok bibliográfiájában.¹⁴ Michael Denis, a bécsi császári könyvtár őre az Annalium Typographicorum című 1789-ben megjelent jegyzékében a 4023. szám alatt írta le a pécsi misekönyv kolofónját.¹⁵

Klimo György püspök (1751–1777) Kaprinai alapján tudomást szerzett a XV. századi pécsi misekönyv kassai fellelhetőségéről, és 1768. szeptember 15-én levelet írt Berecz Mihály egri kanonok, kassai plébánosnak, jelezve igényét a fontos pécsi szertartástörténeti vonatkozásokat tartalmazó kötetre. A pécsi pergamenpéldány 1769 tavaszán Eszterházy Károly egri püspök (1761–1799) jóváhagyásával került vissza a városba, és onnantól az 1774-ben nyilvánossá tett pécsi püspöki könyvtár állományát gazdagította. (Utolsó ismert jelzete V.V.8.)¹⁶

5. ábra
A második Pécsi Misekönyv “címlapja” Johannes Paep kiadói jelvényével és díszes reneszánsz kötése

A kötet történetét tekintve felmerül a kérdés, miként kerülhetett a példány Kassára. Erre vonatkozóan álljon itt két feltételezés. A kassai származású Szatmári György pécsi püspökként (1505–1521) primiciáját a kassai Szent Erzsébet templomban mutatta be. A Szatmári-kutatásokból tudvalevő, hogy a humanista egyházfő mecénásként anyagilag is jelentősen támogatta a kassai templom gótikus átépítését. Az adományozó habitusából kiindulva elképzelhetőnek tartjuk, hogy egy pécsi misekönyvet ajándékozhatott a plébániának. A második elmélet: 1526-ban a pécsi kanonokok kincseikkel, értékeikkel felpakolva pánikszerűen elmenekültek Pécs városából. A Mecsekben találkoztak Bátori István nádorral, akinek azokat megőrzésre átadták. Az egyházmegye később ezek töredékét tudta visszaszerezni.¹⁷

A szép kiállítású, egyetlen fennmaradt pécsi vonatkozású ősnyomtatványt az aktuális politikai helyzetre való tekintettel 1949/50 óta a Pécsi Egyházmegyénél őrzik. A legenda szerint Gálos László püspöki könyvtár-biztos „malaclopó köpeny” alatt juttatta át az egyházmegyéhez a kötetet, egyéb más értékes kézirat és ősnyomtatvány társaságában.

Az Országos Széchényi Könyvtár papír-példánya

A másodikként ismertté vált példány a Nemzeti Múzeum Könyvtárában (ma OSZK) őrzött papírra nyomtatott Pécsi Misekönyv volt. Mérete 250×180 mm, terjedelme pedig 294 levél. Az egyetlen fennmaradt papír-példánya fatáblára préselt, sötétbarna díszített egész-bőrkötés, réz csatokkal. A pécsi pergamen-példányhoz hasonlóan megtalálható benne a Paep-féle kiadói jelvényét tartalmazó „címlap”, de ugyancsak hiányzik a Golgota-kép (CXIIb). A példány érdekessége a díszítetlensége: számos színezetlen iniciálé-metszetet és kihagyott kezdőbetűket tartalmaz. Jelzete ma az Országos Széchényi Könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteményében Inc. 990.¹⁸

Első tiszta lapján korábbi francia tulajdonosára találunk utalásokat: „Ego Gallus presbiter 15 undecimo primo sum presbiteratus et emi hunc librum 156 [ti. 1506 – S.P.É.]”. A „címlapon” szintén ugyanazon possessor keze nyomától származó bejegyzés áll: „Hunc librum possidet nunc Gallus presbiter… Notandum quod processio in quadragesima pro ferijs sic debet fierii.” Ez alapján feltételezhető, hogy a Pécsi Missale papír-példányát a pécsi egyházmegyés Gallus presbiter vásárolta a XVI. század elején – Sarbak Gábor szerint – pappá szentelése alkalmával.¹⁹ Radó Polykárp sokak által vitatott véleménye szerint a címlap verzóján található, több kéztől származó, kéziratos bejegyzések a pécsi használatot örökítették meg, lévén, hogy Péter és Pál a székesegyház patrónusa: „Commemoraciones tempore pascali. De ressurreccione… – De Beata. Maria Virginis… – De sancta cruce… – De sancto Petro et Paulo… – De omnibus sanctis….”²⁰ A szöveges és kottabejegyzések felett az őrző intézmény ovális bélyegzője található: „A M. N. Muzeum Könyvtárából”.

A legérdekesebb, hogy az Országos Széchényi Könyvtár papírpéldányában a XIIb. számozatlan levélen Klimo György püspök beragasztott ex librise lelhető fel: „Georgius Klimo Episcopus Quinque Ecclesiensis 17(69)”. Klimo püspök több exlibrise közül az található meg benne, amely lehetővé tette a tulajdonoshoz kerülés pontos időpontjának megjelölését, hiszen utolsó két számjegye kézírással kiegészíthető volt.  Ennek alapján 1769 folyamán²¹ került Klimo tulajdonába, majd minden valószínűség szerint egy nemes gesztussal vagy ajándékozása, esetleg eladása/könyvcsere révén került a pozsonyi káptalan bibliotékájába. Ami bizonyos, hogy a könyvtáralapító püspök magánkönyvtárának jegyzékében, sem a későbbi Koller-féle katalógusban (1779)²² a papír Pécsi Missale nem szerepelt: mindez – forrás hiányában – a gyors továbbajándékozást támasztja alá.

6. ábra
Az OSZK papír-példányának kötése, kiadói „címlapja” és a benne található Klimo ex libris

A nemzeti könyvtárba kerülésének története a XIX. század első éveiben vette kezdetét: a Zeitschrift von und für Ungern 1804. évi 6. kötet második füzetében megjelent egy írás Miller Jakab Ferdinánd,  a Nemzeti Múzeum Könyvtárának könyvtárőre, későbbi igazgatója tollából Széchényi Ferenc gazdag könyvtáráról: számba vette az állományból hiányzó, fontos köteteket, majd felsorolásában jelezte a pécsi misekönyv hiányát.²³

Az első feljegyzés a nemzeti könyvtár állományába való bekerülésről 1812-re datálható, amikor Horvát István nyelvész, történetíró, 1811-ben kinevezett könyvtárőr Ürményi József országbíró (1806–1825) kíséretében Pozsonyban tartózkodott. Az itt fellelhető magyar vonatkozású ősnyomtatványok, kéziratok és oklevelek összeírását Melczer András kanonok segítségével végezték el. A kiválogatott dokumentumokat egy kölcsönös megegyezés keretében a pozsonyi káptalan 1812. november 29-én átengedte, majd 1813 januárjában át is adta a Magyar Nemzeti Könyvtár számára. Az ősnyomtatványok között szerepelt a papírra nyomtatott második Pécsi Missale is.²⁴

Az Országos Széchényi Könyvtár pergamen-példánya

Az Országos Széchényi Könyvtár pergamen-példányának mérete: 235×175 mm, terjedelme pedig 286 levél. Díszített fatáblára vont, préselt barokk (kb. XVII–XVIII. századi) barna egész bőrkötéses, rézveretekkel és rézcsatokkal ékesített kötet, amelynek sarokveretein a WK monogram található. A lapok metszése aranyozott.²⁵ A gerinc melletti rézveretek hiányoznak. Jelzete ma az Országos Széchényi Könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteményében Inc. 989.²⁶

7. ábra
Az OSZK pergamen-példányának kötése és a meglevő kánonképe

A példány 1615 előtt az esztergomi káptalan tulajdonában volt, erre utal, hogy a naptári részben két XVI. századi betoldás is megtalálható Forgách Ferenc esztergomi érsek haláláról: október 23-nál „Mortuus est Card[inalis] Strigon[iensis] anno 1615”, és december 23-nál pedig Sepultus est Franciscus Forgach Card[inalis] Stri[goniensis] anno 1615.” A kötet esztergomi fellelhetőségét Pray György az 1771-ben kiadott Dissertatio historico-critica című munkájában közölte elsőként. „Cur ita sentiam, inspecta ab me variarum Dioecesium Missalia, et Breviaria, in quibus aut nulla mentio de sacra Dextra, aut Rubrica non insignata reperitur, in causa sunt. Certe Missale Quinque Ecclesiensis Dioesc. Anno MCCCCXCIX. impressum, ne memoriam quidem sacrae Dexterae habet. Quare non immerito suspicor, eam celebritatem per Strigoniensem potissimum Dioecesim obtinuisse.”²⁷

Érdekes, hogy a Kassán fellelt és közben Pécsre visszajuttatott példány mellett az esztergomit már 1771-ben ismerték. Ezt követően Kemény János az Új Magyar Muzeum 1857-es számában vette lajstromba a régi budai könyvárusok által megrendelt kötetek között. Knauz Nándor 1869-ben; Dankó József, a magyar egyházi szertartások kutatója pedig 1871-es Magyar szertartási régiségek című munkájában jegyezte fel.

A Magyar Könyvszemle 1878. július–októberi számának Vegyes közleményeiben adtak hírt arról, hogy a Nemzeti Múzeum Könyvtára szert tett egy hártyára nyomott, 1499-ben Velencében kiadott pécsi misekönyv példányára, amelyért 40 aranyat fizettek; ez volt az esztergomi példány.²⁸

Ez az egyetlen példány, amelynél – a bejegyzések alapján is – feltételezzük, hogy eredetileg már Esztergomban lehetett a XV. és a XVI. század fordulóján, hiszen a pécsi egyházmegye érseki tartományának központjaként igényt tarthatott a pécsi egyházmegyében használatos misekönyvre.

A pannonhalmi pergamen-példány

A Missale Quinqueecclesiense pannonhalmi pergamen-példányának adatai: Mérete 245 x 180 mm; terjedelme pedig 297 levél.²⁹ A pannonhalmi kötet szép kiállítású, XVII. századi fatáblás, bordós-lila selyemkötésű,³⁰ az első és a hátsó kötéstáblán díszes ezüst neogótikus sarokveretekkel és öt-öt apró, gombszerű köldök- és díszítő funkciójú verettel, továbbá neogótikus díszítésű kapcsokkal/csatokkal, valamint aranyozott metszéssel ékesített, pergamenre nyomtatott példány. A kötet jelzete 122. H. 27. (Korábbi jelzete 123b E 27 volt.)³¹

8. ábra
A pannonhalmi példány selyemkötése az ezüst díszekkel és veretekkel és a meglévő kánonképe

A példány címlapja elrongyolódhatott, hiszen a helyén található más tapintású pergamenlap található, az első ívfüzethez ragasztva. A Paep-féle kiadói jelvényes „címlap” hajdani meglétére utal, hogy tiszta pergamenlevél rectóján megtalálható a kék ecsetvonással berajzolt kiadói jelvény körvonala, amely nagyobb (137×98 mm), mint a hivatalosan megjelent metszet, de mégis úgy véljük, hogy ez annak korábbi meglétére való utalásként került bele.³² Fölötte és alatta több kéztől származó possessor-bejegyzések olvashatók: „Et famulos tuos summum Pontificem Imperatorem et Imperatricem reges et principes nostros et omnem populum et (na)tionem ab omni aduersitate custodi pacemque et salutem nostris [olvashatatlan szó] de temporibus et ab [olvashatatlan szó] tua cunctam [?] repelle nequitiam P D N J X F t. p. t. […] et regnat etc.” A kiadói jelvény megjelölt helye alá az alábbi 17. századi possessor-bejegyzés került: „Liber Conventus M[onasterii] S[ancti] Martini in S[acro] Monte Pannoniae Ord[inis] S[ancti] Benedicti Congregationis Cassinensis”.³³ A pannonhalmi példányhoz három kéziratos (két különböző írásforma) levél lett utólag hozzáfűzve (In festo convensionis sancti pauli apostoli sequentia, Contra ob locutores & detractores, Oratio, Antiphona).³⁴ Hiányzik továbbá a CCLXIV. levél.

9. ábra
A pótolt ív első levelének rectója a possessor-bejegyzésekkel és a megrajzolt kiadói mesterjegy keretével

Az OSZK pergamen-példányának beszerzésekor az 1878-as Magyar Könyvszemlében találtunk utalást a Magyarországon akkor megtalálható pergamen pécsi misszálékra is: „Ezen mise-könyvnek még két hártyára nyomatott példányát ismerjük: a pannonhalmi főapátság és a pécsi püspökség könyvtárában.”³⁵ Ez volt az első utalás a Pannonhalmán fellelhető példányra. Ezután az 1896-ban megjelent Régi Magyar Könyvtár lajstromában találjuk meg ismét a pannonhalmi példányt, majd 1904-ben Récsey Viktor írta le a pannonhalmi ősnyomtatványok között.³⁶

Hivatkozása szerint Szigeti Kilián már korábban megállapította, hogy a misekönyv Tolnai Máté főapát (1500–1535), korábbi pécsi klerikus, királyi kancelláriai jegyző idején Pannonhalmán volt. Tolnait II. Ulászló király 1500-ban nevezte ki pannonhalmi (szentmártonhegyi) apátnak. A Pécsi Missale tulajdonlását korabeli katalógusban nem lelhetjük fel, hiszen az akkori könyvtár állományáról nem maradt fenn jegyzék. Azonban egy Tolnai idejéből származó Inventárium nyitva hagyja ezt a kérdést: 10 misekönyvet, 4 bibliát, 11 énekeskönyvet jegyeztek fel benne.³⁷ Lehetséges, hogy a tíz misekönyv egyike a pécsi volt.

A legbiztosabb és nyomon követhető adatot már a következő századból fennmaradt források szolgáltatják. Az egyik a 17. századból Himmelreich György kormányzó­apát (1607–1637) va­lószínűleg 1629-ből származó kötet­katalógusa. Him­mel­reich halála után könyvtárának egy része átkerült a pannonhalmi Főapátsági Könyvtárba. Ebben írásos dokumentációját kapjuk annak, hogy a pécsi misekönyv a könyvállomány részét képezte. Egy másik, 1658-ban összeállított Benedek-rendi inventáriumban szerepelt ismételten a pécsi misekönyv.³⁸

Azonban a pannonhalmi példány szerzetesi használatra utaló jegyei alátámaszthatják azon új feltételezésünket,³⁹ miszerint a pécsi misekönyv egy példányát Tolnai nem működése kezdetén, hanem 1526 után a pécsi egyházmegye területén levő szekszárdi bencés apátságból való menekülésekor hozhatta magával a fontosabb levéltári iratok, a becses kincsek, továbbá – a bátaiak szerint – a Szent Vér ereklye társaságában, majd a pannonhalmi várban helyezte biztonságba.⁴⁰ Ekképpen a monasztikus jegyek közvetlenül, a Szent Egyed mise kiemelése pedig közvetetten is a szekszárdi bencésekre utalhatnak. Szent Egyed miséjének kiemelése miatt esetleg somogyvári, vagy Somogyvártól függő apátsági előzményekre következtettek.⁴¹ A Pécsi Missale szép kiállítású, gazdagon díszített ősnyomtatvány, becses „kincs” lehetett, amelynek saját korában is igen nagy értéke volt. A fenti feltételezésünk szerint, valamint a katalógusokban való feltüntetéseket végigkövetve a pécsi misekönyv is a Bécsből visszahozott dokumentumok között lehetett, így elképzelhetően bejárta a Pannonhalma–Bécs–Pozsony–Pannonhalma utat.

A pécsi misekönyv második kiadásának fakszimiléje (2009)

A Missale Quinqueecclesiense második kiadásának fennmaradt három pergamen-példánya közül mindegyik hiányos, de szerencsére minden példány máshol: „címlapok”, díszes iniciálét tartalmazó levelek kerültek ki belőlük, a pécsi pergamenből pedig hiányzik a festett kánonkép is. 2009-ben a pécsi egyházmegye millenniumára Mayer Mihály megyéspüspök (1989–2011) fakszimile-kiadásban megjelentette az egyetlen hiánytalan,⁴² velencei nyomtatású, 1499-es pécsi misekönyvet.

10. ábra
A Pécsi Misekönyv fakszimile kiadása (Szekszárd, 2009)
(Fotó: Schöck Gyula)

Az exkluzív zöld bársonnyal bélelt fadobozban, kézi bőrkötéssel, az eredeti pécsi példány reneszánsz díszítéseinek és vereteinek másolatával ékesített, modern technikai eszközökkel nyomtatott, aranyozott díszítésű és metszésű fakszimile-misekönyv⁴³ mellé egy zöld vászonkötéses kísérőtanulmány-kötet is került. Ebben egy összefoglalóval Fedeles Tamástól Ernuszt Zsigmond püspök életpályájáról, egy elemzéssel Török Józseftől a Pécsi Missale liturgiai és művészettörténeti értékéről, valamint egy történeti áttekintéssel a jelen tanulmány szerzőjétől a pécsi misekönyv második kiadásának fennmaradt példányairól, illetve sorsáról. A pécsi ősnyomtatvány-misekönyv 500 számozott példányban jelent meg. A fakszimile-kiadás technikai munkálatait Schöck Gyula szekszárdi kiadóvezető végezte. Bemutatója egy liturgikus konferencia keretében 2009. november 13-án volt a pécsi Dómmúzeumban.

Pécsi egyedi szertartások

A középkorból fennmaradt pécsi misekönyvekben egyedi, helyi rítusok jelennek meg. A középkori pécsi egyházmegyében Pünkösd ünnepének nyolcada helyett a Szentháromságot ünnepelték, a pécsi misekönyvek ékes bizonyítékai és egyetlen fennmaradt forrásai Szent Livinus mártírpüspök és vértanú középkori kiemelt pécsi tiszteletének, a Balog nembeli Széchy Pál püspök (1287–1306) által elrendelt körmenet „forgatókönyve”.

Jelen tudásunk szerint a Pécsi Misekönyv első kiadásából Magyarországon fennmaradt példányt nem ismerünk. A pécsi könyvkultúra számára a velencei, 1499-es második kiadása pedig az egyetlen korabeli, eredeti ősnyomtatvány, amely az egyházmegyében a Török Hódoltság után fennmaradt, pontosabban visszakerült, és szerencsésen még három másik példányban is fellelhető, amelyek egyike a valószínűsíthető pécsi egyházmegyei tulajdonban volt, valamint a könyvkiadás szempontjából is érdekes papír-példány.

Jegyzetek

1. A Habent sua fata libelli III. – Az Egyházi Könyvtárak Egyesülése régikönyves szakmai napján (Budapest, 2019. május 8.) elhangzott előadás írott változata.

2.   Forrás: http://www.oszk.hu/sites/default/files/virtualis_kiallitasok/cimeliak/hun/kincsek/cimeliak/osnyom/o snyom_20_hu.html [2019. június 24.]

3.   Digitalizált példány. Forrás: https://kepkonyvtar.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=69716 [2019. június 24.]

4.   HUBAY 1938. 7. p.

5.   A képek forrása: http://diglib.hab.de/wdb.php?dir=drucke/s-456-2f-helmst&distype=thumbs [2019. június 24.]

6.   A kötet jelzete: S 456.2° Helmst.

7.   Digitalizált példány: Forrás: http://diglib.hab.de/wdb.php?dir=drucke/s-456-2f-helmst&distype=thumbs  [2019. június 24.]

8.   A kép forrása: http://diglib.hab.de/wdb.php?dir=drucke/s-456-2f-helmst&distype=thumbs [2019. június 24.];  Irodalom: Borsa 1991.

9.   Soltészné 1958. 141. p.

10. Működési ideje: 1490 és 1530 közé tehető.

11. Hubay 1938. 26–27. p.

12. A kép forrása: Hubay 1938. 89. p.

13. Koroknay 1973. 43., 95. (277. szám)

14. Succincta medicorum Hungariae et Transilvaniae biographie 1–4. Tom. Lipsiae–Wien, 1774–1784.

15. Kaprinai 1767. 128. p. ; Weszprémi 1774. 112. p.; 1778. 410. p.; Denis 1789. 470. p.

16. Szentkirályi 1911. 90–91. p.

17. Ld. Varga 2015.

18. OSZK Nektár katalógus = http://nektar1.oszk.hu/LVbin/LibriVision/lv_view_records.html?SESSI ON_ID=1561869296_933110197&lv_action=LV_View_Records&NR_RECORDS_TO_SHOW =1&G OTO_RECORD=2&RESULT_SET_NAME=set_15618 96398_0&DISPLAY_RECORD_XSLT=html&ELEMENT_SET_NAME=F [2019. június 24.]

19. Sarbak 2009. 585. p.

20. Radó 1943. 409. p.

21. Érdekes, hogy a pergamen-példány is ezen évben kerül Klimo püspök tulajdonába.

22. PEK TGYO It. QQ.I.14 = Ms 56

23. ZFU 1804. 84–85. p.

24. Kollányi 1904. 39. p. ; Dankó 1893. 113–114. p. Új adalékokkal szolgáltatna a kötet pozsonyi káptalan könyvtárába való kerülésének históriája, amely 1769 és legkésőbb 1812 között valósulhatott meg.

25. A példány leírása a Pannonia Regia kiállítás-katalógusban Wehli 1994. 437–438. p. (XI–XVI. sz.)

26. OSZK Nektár katalógus = http://nektar1.oszk.hu/LVbin/LibriVision/lv_view_records.html?SESSI ON_ID=1561869296_933110197&lv_action=LV_View_Records&NR_RECORDS_TO_SHOW =1&G OTO_RECORD=2&RESULT_SET_NAME=set_15618 96398_0&DISPLAY_RECORD_XSLT=html&ELEMENT_SET_NAME=F [2019. június 24.]

27. Pray 1771. 41. p.

28. Magyar Könyvszemle, 1878. 245. p. ; Fraknói 1879. 261–262. p.

29. Ld,Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár ősnyomtatványai… 2017. 166–167. p.

30. Korábban XIX. századinak vélték a kötését.

31. A példány leírásai a Pannonia Regia és a Mons Sacer kiállítási-katalógusokban: Bánhegyi 1994. 439. (XI-XVII. sz.); Bánhegyi 1996. – A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár OPAC-katalógusában [2019. június 30.]

32. A Paep-féle kiadói jelvény mérete: 96 x 61 mm.

33. Récsey 1904. 66. p.; Radó Polycarp a monasterii-t tévesen illustrissimi-nek olvasta. Radó 1944. 409.

34. Borsa 1996. 218–220. p.

35. Magyar Könyvszemle, 1878. 245. p.

36. Szabó 1896. 17. p.; Récsey 1904. 66. p. (171. tétel)

37. Sólymos 1998. 9., Az Inventarium közlése = PhRt 1905. III. 796–799. Oklevéltár 317. 1535. tája – A pannonhalmi monostor egyházi szerelvényeinek, szertartásos könyveinek jegyzéke, néhány elzálogosított birtokra, adósságra vonatkozó adattal. „De libris … 68. Missalia impressa X.”

38. BKA 4. (Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma) – „Inventarium totius Supellectilis Conventus Monasterii Sancti Martini Sacri Montis Pannoniae: sub reveredissimo Patre, ac Domino Andrea Placido eiusdem Monasterii Archiabbate confectum Anno MDCLVIII.” 54. p. Récsey 1902. 14. (44. szám)

39. Vö. Pohánka 2009. CLXI–CLXVII.

40. Szakály 1996. 14. p.

41. Bánhegyi 1996. 218–220. p. (D 18.) A somogyvári bencés apátság 1472-től önállóságát elvesztve a szekszárdi apátság irányítása alá került.

42. A pótlások az Országos Széchényi Könyvtár Inc 989-es pergamen-példányából készült reprodukció révén kerültek a fakszimile-kötetbe.

43. A 294 levél terjedelmű (588 oldalas), 247 x 181 mm nagyságú kötet, 11 festett–aranyozott oldalt tartalmaz.

Forrás

[Catalogus] Index librorum Bibliothecae Episcopalis Quinque Ecclesiensis 1779. [s. n. Pécs XVIII. sz. vége, több kéz írása.] 418 fol. Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Történeti Gyűjtemények Osztálya, Irattár (Klimo Könyvtár). QQ.I.14 = Ms 56

Könyvészet

Missale Quinqueecclesiense, Basel, 1487.

Borm, Wolfgang: Incunabula Guelferbytana. Blockbücher und Wiegendrucke der Herzog August Bibliothek Wolfenbüttel. Wiesbaden, 1990. (IG 1877. tétel)

BORSA Gedeon: A legrégebben nyomtatott pécsi misekönyv = Magyar Könyvszemle, 1991/3. 259–260.

Gesamtkatalog der Wiegendrucke. Bd. I. Leipzig, 1925–1938. (23916. tétel) = https://www.gesamtkatalogderwiegendrucke.de/docs/M23916.htm [2019.június 24.]

Incunabula Short Title Catalogue – British Library (CERL)

Forrás: https://data.cerl.org/istc/im00729900?style=expanded [2019.június 24.] (im00729900) [Missale Dominorum Ultramontanorum]

Historical Abstracts. Modern history abstracts 1775–1914. Boehm, Eric H. Santa Barbara, Calif., 1993. 949. (44A:11893)

Missale Quinqueecclesiense, Velence, 1499.

BALLAGI Aladár: Buda és Pest a világirodalomban, 1473–1711. I. köt. Budapest, 1925. 67. (65. tétel.) [A négy magyarországi példány leírása]

BÁNHEGYI B. Miksa: Missale Quinqueecclesiense. In: Pannonia Regia. Művészet a Dunántúlon 1000–1541. Kunst und Architektur in Pannonien 1000–1541. A Magyar Nemzeti Galéria 1994 október – 1995 február. Ungarische Nationalgalerie Oktober 1994 – Februar 1995. Budapest, 1994. 439. (IX–17. tétel) [A pannonhalmi pergamen-példánya]

BÁNHEGYI B. Miksa: Pécsi Misekönyv In: Mons Sacer 996–1996. Pannonhalma 1000 éve. III. kötet – A Főapátság gyűjteményei. Pannonhalma, 1996. 218–220. (D 18.) [A pannonhalmi példány]

Berkovits Ilona: A pécsi püspöki könyvtár festett kéziratai és ősnyomtatványai = Magyar Könyvszemle, 1937. 35–49. [47–49.] Szabó Károlyra hivatkozva 5 példányt (OSZK pergamen és külön esztergomi pergamen) említ, kiemelten pécsi példány.]

Berkovits Ilona: A pécsi püspöki könyvtár festett kéziratai és ősnyomtatványai. Budapest, 1937.

Berkovits Ilona: A pécsi püspöki könyvtár festett kéziratai és ősnyomtatványai In: Könyv- és könyvtárkultúra Baranyában. Szerk. Boda Miklós – Kalányos Katalin – Surján Miklós. Pécs, 2000. 107–118. p.

COPINGER, W. A.: Supplement to Hain’s Repertorium Bibliographicum. II, 2. London, 1902. 275. p.

DENIS, Michael: Annalium Typographicorum. V. Cl. Michaelis Maittaire Supplementum. I–II. Typis Josephi

Nobilis de Kurzbek, Caes. Reg. Aul. Typogr. Et Bibliopolae, Viennae, 1789. 470. p. (4023. tétel) [Csak bibliográfiai leírás.]

CSAPODI Csaba – CSAPODINÉ GÁRDONYI Klára: Bibliotheca Hungarica. Kódexek és nyomtatott könyvek Magyarországon 1526 előtt. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának közleményei – Publicationes Bibliothecae Academiae Scientiarum Hungariae 23 (98) új sorozat). Budapest, 1988. 1. kötet A–J. 295–296. (Inc 1069 OSZK pergamen; Inc 1070 OSZK papír-példánya.)

Csapodi Csaba – Csapodiné Gárdonyi Klára: Bibliotheca Hungarica. Kódexek és nyomtatott könyvek Magyarországon 1526 előtt. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának közleményei – Publicationes Bibliothecae Academiae Scientiarum Hungariae 31 (106) új sorozat). Budapest, 1993. 2. kötet K–Z. 141. p. (2381. tétel – pécsi példány)

Fraknói Vilmos: Jelentés a M. Nemzeti Múzeum könyvtárának állapotáról és gyarapodásáról 1878-9-ben = Magyar Könyvszemle, 4. évf. 1879. 4–5. sz. 261–263. p.

Gesamtkatalog der Wiegendrucke. Bd. I. Leipzig, 1925–1938. (M 24646) [Csak bibliográfiai leírás.]

Graesse, Johann Georg Theodor: Trésor de livres rares et précieux. G–J. 3. Tome. Dresde, 1862. 548. [Csak bibliográfiai leírás.]

Gulyás Pál: A könyvnyomtatás Magyarországon a XV. és XVI. században. I. füzet. Budapest, 1929. 28. p.

Hain, Ludivicus: Repertorium Bibliographicum, in quo libri omnes ab arte Typaographica inventa usque ad annum MD. II. Vol. I. Pars. Stuttgart–Paris, 1831. 435. p. (11355. tétel) [Csak bibliográfiai leírás.]

Horváth Ignác: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtár ősnyomtatványainak jegyzéke. (Harmadik közlemény) = Magyar Könyvszemle, 2. évf. 1894. 3. sz. 120–178. p. [Az OSZK példányai]

Horváth Ignác: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának ősnyomtatványai 1465–1500. Budapest, 1895. (A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának címjegyzéke, I.) 138–139. p. (564. tétel) [Az OSZK pergamen- és papír-példány leírása.]

Hubay Ilona: Missalia Hungarica. Régi magyar misekönyvek. (A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézetének dolgozatai 54.). [Hungária Nyomda], Budapest, 1938. 27–29. p. 46–47. p. (10. tétel) [A négy magyarországi példány leírása.]

Incunabula Short Title Catalogue – British Library (CERL) = https://data.cerl.org/istc/im00686100 [2019. június 24.] (im 00686100) [A négy magyarországi példány leírása.]

Kaprinai István: Hungaria diplomatica temporibus Mathiae de Hunyad Regis Hungariae. Pars I. Complemens specimen praerium diplomaticum historico-criticum de electione regis ejusdem opera. Typis Joannis Thomae nobilis de Trattnern Caes. Reg. Aulae Typographi et Bibliopolae, Vindobonae, 1767. 128. p. [A kassai (majd később pécsi) példány szerepeltetése.]

KEMÉNY József, Gróf: Magyar és erdélyi nyomdászok külföldön 1472–94, s a budai könyvárusok 1484–1525. = Új Magyar Muzeum, 7. évf. 1857. 3. füzet. március, 116–136. p. (31. tétel)

KNAUZ Nándor: A Magyar Egyház régi szokásai VII. Régi misekönyvek II. Nyomtatott misekönyvek. = Magyar Sion, 7. évf. 1869. 93–95. p. [Az esztergomi (később OSZK), a pécsi pergamen, és az OSZK papír-példányainak leírása.]

KNAUZ Nándor: A magyar egyház régi mise- és zsolozsmakönyvei. (Különnyomat a Magyar Sion 7. évfolyamából) Nyomatott Horák Egyed betüivel, Esztergom, 1870. 23–25. p. [Az esztergomi (később OSZK), a pécsi pergamen, és az OSZK papír-példányainak leírása.]

KOROKNAY Éva, Sz.: reneszánsz könyvkötések. Kolostori és polgári műhelyek. Budapest, 1973. (Művészettörténeti Füzetek 6.) 43. p., 95. p. (277. szám – Ornamentika és bélyegzők alapján) Veszprémi Számadáskönyv csoportja, 1500 k.) [A pécsi példány]

Könyvkiállítási Emlék. Budapest, 1882. 128. p. (57–58. tétel) 105. (265. szám – pécsi példány)

A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának magyar történeti és irodalomtörténeti kiállítása = Magyar Könyvszemle, 2. évf. 1877. 5. sz. 261–320. p. (310. – 14. tétel) [Csak bibliográfiai leírás.]

A Missale secundum morem Alme Ecclesie Quinqueecclesiensis [A Pécsi Missale fakszimile kiadása]. Schöck Kft. – Szent István Társulat, [Szekszárd], 2009. 588 p.

[Ocsovszky Ferenc]: Az esztergomi főegyház könyvtára (Folytatása és vége) = Religio, 1856. I. félév (január 12.) 28. p. [Az esztergomi, később OSZK példány]

A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár ősnyomtatványai. Összeáll. W. Salgó Ágnes. Pannonhalmi Főapátság – Bencés Kiadó, [Pannonhalma], 2017. 166–167. p. (Catalogi Bibiothecae Sancti Martini de Sacro Monte Pannoniae 2.) (PFKŐ 171. tétel) [A pannonhalmi példány leírása.]

Panzer, Wolfgang Georg: Annales typographici ab artis inventae origine ad annvm MD. Vol. 3. Impensis Joannis Eberhardi Zeh, Bibliopolae, Norimbergae, 1795. 466. p. (2548. tétel) [Csak bibliográfiai leírás, könyvészeti adattal.]

Pohánka Éva: A Pécsi Misekönyv fennmaradt példányainak története. In: A Missale secundum morem Alme Ecclesie Quinqueecclesiensis tanulmánykötete [A Pécsi Missale fakszimile kiadása]. Schöck Kft. – Szent István Társulat, [Szekszárd], 2009. XLV–LXXXV. [A négy magyarországi példány leírása]

Pray, Georgius: Dissertatio historico-critica de sacra dextera Divi Stephani primi Hungariae regis. Typis Joannis Thomae Nobilis de Trattnern, Sac. Caes. Reg. Aulae Typographi et Bibliopolae, Vindobonae, 1771. 41. p. [A kiadvány említése]

Radó Polykárp: Nyomtatott liturgikus könyveink kézírásos bejegyzései. In: A Pannonhalmi Főapátság Szent Gellért Főiskola Évkönyve az 1942/43-i tanévre. Közzéteszi Kocsis Lénárd. Új folyam 3. szám. Pannonhalma, 1943. 313–429. p. (409. – Nr. 45–47. OSZK papír- és pergamen-példány, Pannonhalmi pergamen példány)

Récsey Viktor: A Pannonhalmi Főapátság Könyvtárának jegyzéke 1658-ban, Magger András Placid főapát kormánya alatt. Budapest, 1902. [A pannonhalmi példány]

Récsey Viktor: „Catalogus Librorum omnium Conventus S. Martini de S. Monte Pannoniae anno 1658” Sub D. Andrea Placido (Magger) eiusdem Monasterii Archiabbate Confectus. Budapest, 1902. = Récsey Viktor: Ősnyomtatványok és régi magyar könyvek a Pannonhalmi Könyvtárban = Incunabula et Hungarica antiqua in bibliotheca S. Montis Pannoniae, „Hunyadi Mátyás” Irodalmi és Könyvnyomdai Intézet, Budapest, 1904. 66 (171. tétel) [A pannonhalmi példány leírása, utalás OSZK.]

Rivoli, Duc de: Les Missels imprimès a Venise de 1481 a 1600. J. Rotschild, Èditeur. Paris, 1896. 151–152.p., 159. p. (17. tétel) [Bibliográfiai leírás.]

Sajó, Géza – SOLTÉSZ, Erzsébet: Catalogus incunabulorum quae in bibliothecis publicis Hungariae asservantur.

1. vols. Budapestini, 1970. 688. (CIH 2302. tétel) [A négy magyarországi példány leírása]

2. vols. Budapestini, 1970. 1227. (CIH 2302. tétel)

SANDER, Max. Le livre à figures italien depuis 1467 jusqu’en 1530: essai de sa bibliographie et de son histoire. 6 vols. New York, 1941. (4729. tétel)

SOLTÉSZ, Elisabeth: Missalia Hungarica. Beiträge zur Inkunabelkunde Dritte Folge, 6. 1975. 58–75. p. (XI. tétel)

[S[OLTÉSZ], E[lisabeth]: Prachtexemplar des Missale Quinqueecclesiense. In: Matthias Corvinus und die

Renaissance in Ungarn 1458–1541. Ausstellung auf der Schallaburg vom 8. Mai bis 1. November 1982. 2. Aufl. Wien, 1982. 541–542. p. (Schallaburg Nr. 595.) [A pannonhalmi példány.]

SOLTÉSZ Zoltánné: A Széchényi Könyvtár legszebb illuminált olaszországi ősnyomtatványai. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyvei 1957. Budapest, 1958. 127–146. p. [OSZK pergamen-példány]

SÓLYMOS László Szilveszter OSB: Himmelreich György pannonhalmi kormányzóapát (1607–37) könyvtárkatalógusának feldolgozása. Adalékok a Szent Benedek-Rend Pannonhalmi Könyvtárának történetéhez. (Pannonhalmi Füzetek 44.). Pannonhalma, 1998. = https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Pannonhalmi_fuzetek_44/ [2019. június 24.] [A pannonhalmi példány]

Szabó Károly – Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár III. kötet. Magyar szerzőktől külföldön 1480-tól 1711-ig megjelent nem magyar nyelvű nyomtatványok könyvészeti kézikönyve. A M. Tud. Akadémia Könyvkiadó Hivatala, Budapest, 1896. 17. p. (RMK III. 52.) [A négy magyarországi példány leírása.]

Szendrei Janka: A magyar középkor hangjegyes forrásai. Budapest, 1981. (Műhelytanulmányok a magyar zene történetéhez 1.) 74. p. (M 16.) [OSZK példány, bibliográfiai leírás, könyvészeti adatokkal.]

Szentkirályi [István]: Missale QuinqueEcclesiense. In: Pécs Baranyamegyei Múzeum Egyesület Értesítője (IV/2.) 1911. június, 90–91. p. (Kisebb közlemények) [A pécsi példány leírása]

[Szigeti Kilián]: Pécsi Missale (Pannonhalmi példány) In: [Ősnyomtatványok cédulaleírásai]. (Gépirat) Bencés használat. BK 887 VI. 68. 4 lap. [A négy magyarországi pergamen-példány leírása.]

Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. = Theologia, 1936. 3. sz. 56–59. p., 162–169. p., 353–365. p. [OSZK-példányok]

Szőnyi Ottó: A pécsi Missale. In: Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület Értesítője (IV/2.) 1911. június, 91–95. p. (Kisebb közlemények) [A pécsi példány leírása]

TÖRÖK Gyöngyi: Mátyás király és a magyarországi reneszánsz, 1458–1541. Magyar Nemzeti Galéria, 1983. február 24–június 26. [A schallaburgi katalógus felhasználásával] Budapest, 1983. 88. [A pannonhalmi példány leírása.]

Vegyes közlemények (A M. N. Múzeum könyvtárának vásárlás útján…) = Magyar Könyvszemle, 3. évf. 1878. 4–5. sz. június–október, 245. p.

[Verseghy Ferenc]: Magyar Országi Könyvárosok. A’ XV. század végéből és a’ XVI-dik század kezdetéből = Tudományos Gyűjtemény, 1817. VI. kötet. Trattner Tamás János betűivel, és költségén, Pesten, 67–83. p. (73–74.– 3. tétel) [OSZK példány, pécsi-kassai példány.]

Weale, William Henry James – BOHATTA, Hans: Catalogus Missalium ritus latini ab anno MCCCCLXXV. impressorum. (Bibliographica Liturgica) Londini, 1928. 126. p. (1608.)

Wehli Tünde: Missale Quinqueecclesiense In: Pannonia Regia. Művészet a Dunántúlon 1000–1541. Kunst und Architektur in Pannonien 1000–1541. A Magyar Nemzeti Galéria 1994 október – 1995 február. Ungarische Nationalgalerie Oktober 1994 – Februar 1995. Budapest, 1994. 437–438. p. (IX–16. tétel) [A pécsi és az OSZK pergamen-példánya.]

Weszprémi István: Succincta Medicorum Hungariae et Transilvaniae Bibliographia. Centuria. I. Lipsiae 1774. 112. p. (Méliusz Juhász Péter életrajza 104–113); Centuria II. Viennae, 1778. 2, 410. p. [Kassai példány/pécsi példány.]

Irodalom

DANKÓ, Josephus: Vetus hymnarium ecclesiasticum Hungariae. Arte Chalcotypa in Aedibus Franklinianis, Budapestini, 1893. 114, 120. p.

DANKÓ József: Magyar szertartási régiségek. Esztergom, 1871. 17. p.

FEDELES Tamás: Ernuszt Zsigmond pécsi püspök (1473–1505). In: A Missale secundum morem Alme Ecclesie Quinqueecclesiensis tanulmánykötete [A Pécsi Missale fakszimile kiadása] Schöck Kft. – Szent István Társulat, [Szekszárd], 2009. V–XXXI. p.

KOLLÁNYI Ferenc: A Széchényi országos könyvtár őrének kinevezése körül felmerült kérdések 1812-ben = Magyar Könyvszemle, 1904. 1. sz. 1–45. p.

KÖRMENDI Kinga: Missale secundum morem alma ecclesie Quinqueecclesiensis, Venezia, Johannes Emericus por Johanne Paep librario Budansi, 1499. Facsimile kiadás, kísérőtanulmányok: Fedeles Tamás – Török József – Pohánka Éva, Szekszárd, Schöck Kft., 2009. 287 p. + LXXVII p. = Irodalomtörténeti Közlemények, 114. évf. 2010. 1. sz. 80–84. p.

A Pannonhalmi Főapátság története. Harmadik korszak. Az uralkodók reformáló törekvései. A pannonhalmi apátságnak főapátsággá való szervezése. 1405–1535. Sörös Pongrác – Rezner Tibold (Szerk.) (A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története 3. Erdélyi László (Szerk.). Stephaneum Nyomda R.T., Budapest, 1905. 796–799. p.

SARBAK Gábor: Könyvkultúra In: A Pécsi Egyházmegye története I. A középkor évszázadai (1009–1543) Szerk. Fedeles Tamás, Sarbak Gábor, Sümegi József. Pécs, 2009. 573–585. p.

SZAKÁLY Ferenc: Pannonhalma a török időkben. In: Mons Sacer 996–1996. Pannonhalma 1000 éve. 2. kötet. Pannonhalma, 1996. 13–24. p.

TIBOLD Gábor Attila: A Pannonhalmi Könyvtár története. Különös tekintettel annak fejlődésére 1802-től napjainkig. (Pannonhalmi Füzetek 45.) Pannonhalma, 1961. 99. 20–21. p.

TÖRÖK József: A Pécsi Misekönyv In: A Missale secundum morem Alme Ecclesie Quinqueecclesiensis tanulmánykötete [A Pécsi Missale fakszimile kiadása] Schöck Kft. – Szent István Társulat, [Szekszárd], 2009. XXXIII–XLIV. p.

VARGA Szabolcs: Pécs egyházi kincseinek a sorsa a 16. század második felében = Per Aspera ad Astra, 2. évf. 2015. 1. sz. 34–43. p.

Zeitschrift von und für Ungern, zur Beförderung der vaterländischen Geschichte, Erdkunde und Literatur. Hrsg. Von Ludwig v. Schedius. Jg. 1804. Im Verlag bey Conrad Adolph Hartleben, Pesth, 1804. VI. Bd. II. Heft. 84–85. p.

Beérkezett: 2019. július 8.