[szerk.] Borsos Attila. Budapest, 2019. 266 p.
A kötet a Magyar Elektronikus Könyvtárban az alábbi címen olvasható: http://mek.oszk.hu/19100/19117/
Miért készít (tett) valaki repertóriumokat? – tehetnénk fel a kérdést mindjárt magunknak is, mikor a repertóriumkészítés korántsem teljesen magától értetődő ösvényére lépünk. Ennek oka lehet kalandvágy, egy korszak megismerésének igénye az újságok rovatain keresztül, egy szakdolgozat készítésének kiegészítése, netán nyugdíjkiegészítés (lásd Galambos) vagy egyszerűen csak a Hírlapolvasóban eltöltött végtelen számú órák…
A „Mi a repertóriumok haszna?” kérdésre talán egyszerűbb a válasz, ahogy az A magyar időszaki kiadványok repertóriumai II. fülszövegében is olvasható: „Mai felgyorsult világunkban nincs időnk végig böngészni a lapok régebbi évfolyamait – ha van az adott lapnak repertóriuma, perceken belül megtudjuk, hogy az általunk keresett cikk melyik évfolyam, melyik számában érhető el. A repertórium egyszerűbbé, gyorsabbá teszi a felhasználó számára a könyvtári hírlap- és folyóirat-állomány használatát, a bennük rejlő információk megszerzését.”
Folyóirat-repertóriumok készítése (vagyis időszaki kiadványok közleményeinek címadatairól tájékoztató összeállítása) – mint minden a hírlapfeldolgozásban – id. Szinnyei József (1830–1913) nevéhez fűződik, aki a „Vasárnapi Újságban” (1854–1921) már közölt mutatókat. Szinnyei, a „Gőzhangya”, az élet nagy kihívásait, az idő kérlelhetetlen múlását próbálta a maga egyszerű eszközeivel kicselezni, feledtetni. Schöpflin Aladár írta róla a következőket a Nyugatban, „Szinnyei bácsi halálára” című cikkében: „Az az aprólékos adatgyűjtő munka, amely másnak száraz, lélek nélkül való, neki az egész élete volt. Repertóriumokat összeállítani, könyvekből, újságcikkekből, kézírásokból adatokat kijegyzetelni kis cédulákra, ezeket a cédulákat pedáns rendben tartani, hogy bármelyiket bármikor meg lehessen találni, – ez be is tud tölteni egy életet. Szinnyei bácsi ezt szépnek találta és ezért szép volt neki az élet is.”
1974-ben a Könyvtártudományi és Módszertani Központ (KMK) kezdeményezte a repertóriumok retrospektív bibliográfiájának összeállítását, vagyis az addig készített repertóriumok jegyzékbe vételét. Kertész Gyula (1935–2002) könyvtáros, bibliográfus, tanár erre a felhívásra a hallgatói gyűjtését is felhasználva összeállította 1977-ben 372 tételt tartalmazó repertórium gyűjteményét, megtéve ezzel az első nagy merítést egy addig ismeretlen óceánban. Közel tíz év alatt a gyűjteményt majd’ megháromszorozta, 838-ra növelte, és ezzel az annotált bibliográfiával nagy lépést tett a repertóriumok feldolgozása terén. Kertész Gyula A magyar időszaki kiadványok egyedi repertóriumai, 1990-ben megjelent munkája volt az első jelentős vállalkozás a repertóriumok feltárása történetében, hiszen ez a másodfokú bibliográfia adta meg a lehetőségét annak, hogy a repertóriumok ismeretlen területéről is áttekintést kapjunk.
Az Ő vállalkozását folytatva jelent meg 2008-ban A magyar időszaki kiadványok repertóriumai II. című munkám, mely 490 további repertóriumot tartalmazott az elmúlt húsz év során keletkezett mutatók regisztrálásával, és bekerültek a Kertész által fel nem dolgozott közös repertóriumok is, mivel ezeket is nagy haszonnal tudják forgatni a kutató használók. E kötet létrejöttében nagy szerep jutott Lakatos Évának (1931–2014) és az OSZK Hírlapcsoport munkatársainak, akik meghatározó szerepet játszottak az anyag összegyűjtésében.
Már ekkor felmerült, hogy – Kertész Gyuláné hozzájárulásával – a két kötetet egybefésülve jelentessük meg, mely végül Rohács Iván kollégánk számítógépes programja alapján került feldolgozásra. Az annotált részeket elhagytuk, csak a címleírások szerepelnek, ill., ahol tudtuk, feltüntettük a lelőhelyeket a jelzettel együtt. A fentieket és az új repertóriumokat bemutató munkám, az 1938 (plusz – mínusz egy repertórium) 2015-ben került fel a Magyar Elektronikus Könyvtárba, mely kiegészült a Katalisten megjelent felhívásomra küldött repertóriumokkal is. A jelenlegi, 2104 tételes Időszaki kiadványok repertóriumai című összeállítás az eddigieket és az azóta általam még fellelt összes repertóriumot, több mint húsz év gyűjtését, és sok-sok kolléga kiegészítését tartalmazza.
A bibliográfia készítése során bepillanthattam a repertóriumok szerkesztőinek alázatos, nagy türelmet és felkészültséget igénylő munkájába. Ők vállalkoztak arra, hogy egyes lapok köteteit számról-számra, oldalról-oldalra átolvassák, és az annotált címleírások végtelen sorát egy adott, célszerű rendszerbe foglalják, személy- és testületi név, földrajzi név, tárgyszó stb. mutatókkal ellátva egészítsék ki, hogy az érdeklődő használóknak ne kelljen magukat a lapokat, vagy az éves tartalomjegyzékeket végignézni. Egy-egy repertóriummal a kézben az olvasó/használó nemcsak időt nyer, hanem – és ez igen fontos állományvédelmi szempont – megkíméli a könyvtárost és a raktárost az évfolyamok végtelen sorának felesleges megmozgatásától.
A XXI. század technikai lehetőségei megszüntették a korábbi időszakok kézműves módszereit, hiszen a számítógép tévedhetetlen logikával, pontossággal, rendszerezve tárja fel az elektronikus folyóiratokban rejlő információkat, mellőzve az eddig nyomtatott formában megjelenő repertóriumok mutatóiban való keresgélést. Bibliográfiámat, bár ezer sebtől vérzik, úgy vélem, most kellett megjelentetni, mert az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még érdemes, és kell a repertóriumokkal foglalkoznunk, hiszen a felhasználók még igénylik azokat.
Ezen bibliográfia teljes mértékben könyvtárszakmai kiadvány, amelyet hasznosan lehet használni mindazoknak, akik a hírlapok, folyóiratok és évkönyvek tartalma iránt érdeklődnek, akik a bennük fellelhető cikkek, tanulmányok, képek, irodalmi szövegek megjelenési helyét mutató repertóriumokról kívánnak információkat szerezni.