BÉNYEI Miklós
Újraolvasva – hatvan-hatvanöt év múltán / Bényei Miklós. – [Debrecen] : Kiss József Könyvkiadó, 2018. – 144 p.
ISBN 978-615-5701-17-7

 

A Debrecenben élő és oktató szerzőt talán nem kell minden könyvtárosnak bemutatni, de az ifjabbak kedvéért említsük meg, hogy 1949 és 1957 között szülőfalujában, Tiszaladányban járt általános iskolába, Tokajban végezte középiskolai tanulmányait, és 1966-ban szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen történelem-könyvtár szakon, majd ugyanott bölcsészdoktori címet. Történészként az MTA Doktora, művelődés- és eszmetörténeti kutatások foglalkoztatták. Fontosabb művei Eötvös József olvasmányai (1972), Eötvös József könyvei és eszméi (1996), Oktatáspolitikai törekvések a reformkori országgyűléseken (1994), Művelődési törekvések az erdélyi reformországgyűléseken (2008), Széchenyi István és Debrecen (1997), Kossuth Lajos és Debrecen (2003), A nemzeti és polgári kultúra felé: tanulmányok a reformkori magyar művelődés történetéről (1998).

Több évtizeden át, nyugdíjazásáig dolgozott olvasószolgálati és tájékoztató könyvtárosként Debrecenben a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtárban. Írt főiskolai jegyzetet a tájékoztatásról (Könyvtári tájékoztatás 2. Társadalomtudományok, 1977) és foglalkozott a helyismereti tevékenységgel is. A témában több tankönyve és tanulmánykötete jelent meg: Helytörténet, iskola, könyvtár (1997), Genius loci. A helyismereti tevékenységről (2004), Legyen minden helységben olvasóintézet: könyv- és könyvtártörténeti tanulmányok, cikkek (2008), „Eltéphetetlen kötelék”: régi-új gondolatok a helyismereti tevékenységről (2012). Írt könyvet Kovács Mátéról (2005) és A Magyar Könyvtárosok Egyesületének történetéről (2011), de a lap- és kiadástörténet is foglalkoztatta (A cívis szellem nyomtatott hírnökei: írások a debreceni könyv- és lapkiadás történetéről, 2007). Az OSZK katalógusában száznál több tétel szerepel a neve alatt, folyóiratokban közölt írásai is több százra rúgnak. Bényei Miklós 1989 óta oktat a Debreceni Egyetemen informatikus könyvtárosokat – jelenleg címzetes egyetemi tanárként –, tanít a Könyvtári Intézet tanfolyamán is, és a Magyar Könyvtárosok Egyesületének is évtizedek óta tevékeny tagja.

Három évvel ezelőtt meglepetten láttam a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros júniusi számában, hogy Bényei Miklós éppen egyik kedves gyerekkori olvasmányomra, a Kővirágra emlékezik. Az is kiderült, hogy ez nemcsak alkalmi írás, hanem Miklós egy sorozatra készül: „Már régóta érlelődik bennem a szándék, hogy most, idősödő fejjel, jóval túl a nyugdíjazás előírt időpontján, de azért még aktív egyetemi oktatóként felidézzek néhányat a kisdiákként kézbe vett művek közül, újra elolvassam azokat, és a valahai élményeket meg a mostani benyomásokat szembesítve papírra vessek néhány gondolatot – írta cikke bevezető soraiban.

De hogyan tudta, tudja felidézni hatvan-hatvanöt távlatából a címeket? Persze az élmény maradandó; magam is sok címet tudnék felsorolni tízéves koromból (például Cox Görög regéit, Az aranyembert Jókaitól vagy A mexikóit Jack Londontól). A megfejtés néhány sorral lejjebb érkezett: „tíz éves korom óta – némi megszakítással – szerény, csak a legfontosabb adatokat és egy-két megjegyzést rögzítő olvasónaplót vezetek, tehát segédeszköz is a rendelkezésemre áll” – írta.

2015-ben három, 2016-ban további hét olvasmányáról közölt írást Könyv, Könyvtár, Könyvtárosban, de aztán nem volt folytatás… 2018 júniusában azonban egy vékony, 144 oldalas könyvvel jelentkezett Bényei; huszonegy olvasmányemlékéről írt, melyek közül az első tízet már olvashattuk, tizenegy azonban teljesen új! Az előszót Vraukóné Lukács Ilona, a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár munkatársa, a Magyar Olvasástársaság elnöke írta, amit érdemes a továbbiakban vezérfonálként is használnunk, hiszen nemcsak bevezeti, hanem valójában a kötet teljes elemzését adja.

Vegyük sorra, milyen ifjúsági regényekről, elbeszélésekről és milyen szerzőkről van szó. A válogatás véletlenszerű, de közös bennük, hogy mind élményt jelentett a szerző számára. Elgondolkodtató, mi minden játszott (és játszik ma is) közre az olvasmányok kiválasztásában, beszerzésében, ami sokunk számára is ismerős: szülők, rokonok (karácsonyi, születés- és névnapi) ajándéka, iskolai jutalomkönyv, barátok, a testvér, az ismerősök, a szomszéd, a tanító vagy éppen egy könyvtáros ajánlása. És a véletlen. Nem is beszélve a gyermekkori végtelennek tűnő szabadidőről! Bényei olvasónaplójába azt is lejegyezte, hány napig tartott a kérdéses mű elolvasása: „pár nap alatt”, „néhány nap alatt”, „egy hét alatt” vagy pontosan megadva, „1953. december 10–13.” (Az ötvenes években a kulturális élmény forrása vagy a könyv, vagy a néprádió adása volt: mesék, hangjátékok, színházi közvetítések, zenei műsorok hallgatása révén. A könyveknek tehát nagyon fontos szerep jutott az élményszerzésben és a fantázia táplálásában!)

E kitérő után nézzük, hogy az olvasmányok zöme mikor jelent meg; kettő még a második világháború előtt (Bibó Lajos: Ladikon az ősmagyar hazába. May Károly: Winnetou), a többi tizenkilenc az ötvenes évek első felében.

Sorrendben így következtek az olvasmányok: Bazsov Kővirág és más mesék, Móra Hiszek az emberben, Lestyán Sándor Muzsikál a Bükk, Gajdar Timur és csapata (és A hóvár parancsnoka), Németh Imre Őserdők mélyén. Magyar László regényes életrajza, Defoe Robinson, Móricz Légy jó mindhalálig, Hegedüs Géza Az erdőn túli veszedelem, Molnár A Pál utcai fiúk, Palotai Boris Sztálinvárosi gyerekek, Mikszáth Beszterce ostroma (és az Új Zrínyiász), Verne Rejtelmes sziget, Sztrókay Kálmán A technika ábécéje, Kipling A dzsungel könyve, Jókai A kőszívű ember fiai, Mikszáth A két koldusdiák, Verne A tizenötéves kapitány, Beecher-Stowe Tamás bátya kunyhója és Gárdonyi Egri csillagok.

Az olvasmányok műfajukat tekintve mesék, elbeszélések és regények, kisregények. A Muzsikál a Bükköt nem elbeszélésfűzérnek, inkább naplónak tartja Bényei. Az olvasnivalók nagyobb része a kalandregény kategóriájába tartozik, és mint ilyen a legvonzóbb a korosztály számára. A gyermekélet mindennapjait dolgozza fel öt, a magyar történelemből merít öt alkotás, és csak egy ismeretterjesztő mű szerepel, Sztrókayé. (A Tamás bátya kunyhója műfajilag nehezen sorolható be – a rabszolgatartás témája és világsikere miatt érdemel figyelmet).

Érdekes, hogy a korszak izgalmas szovjet pilótaregényei (Bobrov Cskalovja és Polevoj Egy igaz embere) vagy a fordulatos Tom Sawyer kalandjai és A kincses sziget elkerülték Tiszaladányt és így Bényei figyelmét is.

Ami ebben a kötetben megragadó, az a sokszínűség: önéletrajz, olvasás- és kiadástörténet, az ifjúsági irodalom története az ötvenes években, picit könyvtártörténet, de iskolatörténet alulnézetből és faluszociológia egyszerre, illetve váltakozva. Komoly terjedelmet szentel a szerkesztés, a fordítás és az illusztráció kérdéseinek is. Izgalmas és páratlan olvasmány a könyv. A többletet az jelenti, hogy a szerző az olvasás körülményeit is felidézi – először a gyermeki élményt, majd ezután felnőttkori benyomásaival ütközteti, és fogalmaz meg tanulságokat. (Az érdemtelenül elfeledett szerzőket, fordítókat és szerkesztőket is megemlíti.) Így valóban időutazás is a könyv, nemcsak a fiatalabb, hanem az idősebb nemzedék számára is.

Kritikai megjegyzésként hangozzék el, hogy manapság ritkán találkozunk élőfejjel. A könyvben a bal és jobb oldalon is a cím ismétlődik, de nem igazít el, melyik olvasmányról van éppen szó; a könyv címe a jobb oldalon az olvasóknak is sokat segített volna – nem csak a recenzensnek– az eligazodásban. (Majd a második kiadásnál ügyeljenek erre!)

A célközönséget illetően nehéz lenne kijelenteni, melyik korosztálynak ajánlható. Szerintem mindenki, könyvtárosok és olvasni szerető „civilek” szívesen veszik majd kézbe a kötetet. Talán nekünk sem ártana rövid olvasónapló írásába kezdenünk?

Örömmel tapasztaltuk, hogy a könyvre a Bookline, a Libri és a Líra honlapja is felhívja a figyelmet bőséges ajánló szöveggel.