 |
SALGÓ Ágnes, W.
A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár ősnyomtatványai = Incunabula Bibliothecae Sancti Martini de Sacro Monte Pannoniae : PFK-INC / összeáll. W. Salgó Ágnes. – [Pannonhalma] : Pannonhalmi Főapátság : Bencés K., 2017. – 258 p. ; 25 cm. – (Catalogi Bibliothecae Sancti Martini de Sacro Monte Pannoniae ; 2.)
ISBN 978-963-314-115-1
Az egyházi gyűjteményeinkben fellelhető írott és nyomtatott kulturális kincseink közzététele örvendetes módon 2017-ben újabb kötettel gazdagodott W. Salgó Ágnesnek köszönhetően, aki a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár ősnyomtatványainak szakszerű, részletes feltárását végezte el adatbázisban, majd ennek átszerkesztett, nyomtatott katalógusát is közreadta.W. Salgó Ágnes a nyomtatott katalógust a Pannonhalmi Főapátság Könyvtárának részletes történeti áttekintésével vezeti be. Ebből megismerhető az apátság mai elnevezésének eredete, valamint a közel ezer esztendős, sok hányattatást elszenvedő könyvgyűjteménynek a története. A bencés apátságnak otthont adó Szent Márton-hegyet a hagyomány szerint Guzmics Izidor (1786–1839) bakonybéli bencés apát Széphalom mintájára, Kazinczy Ferenc tiszteletére nevezte el Pannonhalmának. A nyelvújítás vezéralakja 1831. április 9 és 13-a között tett látogatást a bencés monostorban, s ezt követően leveleiben és az utazásról szóló könyvében a Szent Márton-hegyet Pannonhalma néven említette.
A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár tekinthető a legrégibb alapítású magyarországi könyvtárnak. Első könyvjegyzéke 1090 táján keletkezett, amikor az apátság egyházi kincseit, könyveit, javadalmait számba vették. A Szent László által kiállíttatott oklevél nem a címük szerint, hanem tartalmi csoportosításban sorolt fel közel 80 kódexet. A művek száma azonban ennél több lehetett, ugyanis minden bizonnyal a scriptorok több munkát is bemásoltak az egyes kódexekbe. A nemzetközi összehasonlításban is gazdagnak mondható pannonhalmi könyvjegyzékben a bencés Regula, evangeliariumok, misekönyvek, a teljes ó- és újszövetségi szentírás, egyéb liturgikus és lelkiségi könyvek mellett megtalálhatók még Cicero, Lucanus, Cato írásai, valamint Donatus latin grammatikája. Utóbbi munkák a 11. századi Szent Márton-hegyén működő bencés kolostori iskolában folyó oktatás fontos segédeszközei lehettek. E jelentős könyvgyűjteményből sajnálatosan napjainkra semmi sem maradt fenn.
A 15. században a bencés közösségek kongregációba tömörülése és megújulása hatással volt a magyarországi bencés rendre is. Tolnai Máté (c. 1460–1535) apát feladata volt ezeknek a reformoknak a véghezvitele. Apáti működése alatt kiadatott két Breviariumot és egy Diurnalét Velencében, amelyekből nyilván példánnyal is rendelkezett az egykori pannonhalmi könyvgyűjtemény.
A török hódítással járó folyamatos háborúskodás nagyban befolyásolta a bencés kolostor egykori könyvgyűjteményének további sorsát: 1529-ben I. Ferdinánd csapatai fosztogattak, ezt követően a vár a végvári rendszer része lett, majd Fejérkövy István veszprémi, utóbb nyitrai püspök, pannonhalmi főkormányzó (1567–1593) a monostor értékeinek többségét az értékes könyvgyűjteménnyel egyetemben Nyitrára, illetve Bécsbe menekítette. Rudolf király rendelkezésére a könyveket átmenetileg a pozsonyi érseki palota Szent László-kápolnájában helyezték el. 1607-ben a király titkárának, Himmelreich Tibornak a fia, Himmelreich György (1583–1637) került a monostor élére kormányzó apátként. Az apjától örökölt és tovább gyarapított humanista szellemű, gazdag gyűjteményt, amely mintegy hétszáz művet tartalmazott, az apátságra hagyta. 1627-ben felvett katalógusa még ma is megtalálható a könyvtárban.
1637-ben a magyar országgyűlés III. Ferdinánd királytól követelte a bencés rend visszaállítását magyar apáttal. A monostor és a templom értékeiről Magger Placid (1647–1667) apát működése során, 1658-ban készült újabb leltár, amely a könyveket 21 szakcsoportban sorolta fel, egyúttal jelentős gyarapodásáról adott számot. A könyvtár állománya ekkor 2037 művet tartalmazott 2318 kötetben. A 17. század utolsó két évtizedében kiújuló török háborúk, valamint a Rákóczi-szabadságharc ismételten súlyos károkat okoztak a gyűjteményben. Az 1768. évi katalógus már csak 1542 művet sorolt fel 1801 kötetben. A hiány pótlása érdekében Mária Terézia királynő évente jelentős összegű támogatást biztosított, a kinevezett Somogyi Dániel (1768–1801) főapátot a monostor könyvgyűjteményének bővítésére kötelezte. A gyarapodó bencés monostor könyvtárát súlyosan érintette II. József rendelete, ami más szerzetesrendekkel együtt a bencés rendet is feloszlatta. Az 1787. július 15-én elvégzett számbavételkor az állomány nagysága 3912 könyv és 320 duplum (összesen 4232 kötet) volt, amelyet a rendelet végrehajtásaként az Egyetemi Könyvtárnak kellett átvennie. Az értékesnek ítélt köteteket kiválogatták, a többit elárverezték. A bencés rend visszaállításakor, 1802-ben a visszaérkezett kötetek száma mindössze 757 darab volt.
A visszaállított bencés rend korábbi tevékenységét az oktatásban való közreműködéssel bővítették. Ez viszont megkövetelte a könyvgyűjtemény szakszerű növelését. Novák Krizosztom (1744–1819) főapát irányításával hazai és külföldi könyvkereskedők közreműködésével számos értékes könyvet vásároltak, többek között a 19. századi feloszlatott német kolostori könyvtárakból. Hazai szempontból Paintner Mihály (1753–1826) jezsuita vonatkozású értékes gyűjteményének megvétele érdemel még említést. Az adományoknak köszönhetően szintén gyarapodott a bencés monostori könyvtár. 1836-ban adtak át a bibliotékának napjainkban is helyet adó új épületet az időközben jelentősen megnövekedett könyvállomány elhelyezésére. Az 1817. évi jegyzék már 36 017 kötetet tartott nyilván. Ekkor az állományt öt szakcsoportba – teológia, jog, filozófia, történelem, irodalom – osztották, a korszerű könyvtári munka érdekében pedig meghatározták a gyűjtőkört, valamint a szakszerű gyarapító és feldolgozó munkát gyakorlattá tették.
1874-ben a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár állománya meghaladta a százezret. 1904-es állományfelmérésekor pedig már 125 ezer kötettel rendelkeztek, amelyből 232 volt 1500. december 31-ig szedéssel és nyomtatással előállított ősnyomtatvány. Ez utóbbi állományrész első tudományos igényű feldolgozását és nyilvántartásba vételét Récsey Viktor (1858–1908) könyvtáros végezte el, s adta közre 1904-ben. Műve a legrégibb nyomtatott állományrész példaértékű nyilvántartása lett Sajó Géza és Soltész Erzsébet országos ősnyomtatvány-katalógusának (CIH) 1970-es megjelenéséig.
Jelenünkben a számítógépes adatbázisoknak általános könyvtári alkalmazása megkívánja az egyes gyűjteményekben található ősnyomtatványok korszerű feldolgozását. W. Salgó Ágnest 2014-ben kérték fel a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár ősnyomtatványainak mindenre kiterjedő, szakszerű leírására az adatbázisban. Munkája során a köteteket egyenként kézbe vette, elvégezte ezeknek a teljes kollacionálását, majd az egyes műveket egybevetette az interneten elérhető digitális másolataikkal, illetve a más gyűjteményekben hozzáférhető példányaikkal. Továbbá valamennyi munka esetében szakirodalmi kutatómunkát végzett. Ennek fontos hozadékaként a feldolgozott ősnyomtatványok néhány értékes darabjáról a munkája során alkotott tudományos megállapításait közreadta (Amiről a régi könyvek mesélnek In: Collectanea Sancti Martini. A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 4., 2016. 49-69. p). Kutatásainak eredményeként a szerző megalapozottan cáfolta a korábban corvinának gondolt Antonius Florentinus, S. (1389-1459) [Summa theologica: Pars 1-5. Venezia: Leonhard Wild, 1480-1481] (GW 02187) ősnyomtatvány (29. tétel) e példányáról, hogy formai jegyei nem igazolják ezt a feltevést. Az ősnyomtatványoknak az adatbázisban történő feltárását követően a legmodernebb elvárásoknak és a nemzetközi szabványoknak megfelelően átszerkesztette a feldolgozott művek bibliográfiai leírását, és közzétette a most ismertetett nyomtatott katalógust.
A katalógus 237 ősnyomtatvány bibliográfiai leírását közli a szerzők nevének, illetve szerző nélküli munkák esetében a mű címének betűrendjében. Megadja jelzetüket, a rájuk vonatkozó bibliográfiák, katalógusok hivatkozási számát. Önálló bekezdésben közli a kötet tartalmát, tükrözve azokat a műveket, amelyek összefoglaló, gyűjteményes címmel részműként jelentek meg, és a főtétel leírásában nem szerepelnek. Önálló kötet esetében az egyedi sajátosságaikat – illusztráltság, bejegyzések, tulajdonosok, egybekötött művek, hiányok stb. – itt is megemlíti. A bibliográfiai leírás sorrendjében közli az adott kiadásra vonatkozó jellemzőket, ügyelve a megjegyzés forrásának megadására. Ezután kisebb méretű betűtípussal szedve az adott példányra vonatkozó egyedi sajátosságok – a margináliák (utólagos bejegyzések), a provenientia (tulajdonosi bejegyzések, ex librisek, pecsétek, régebbi jelzetek), a kötésleírás, a hiányok pontos megadása; végül a kolligátum tagjainak a felsorolása – olvashatók.
A tudományos felkészültségű, magas szakmai igényű, gondos feltáró munka használatát gazdag mutató-apparátus segíti. Az INC-MTA ősnyomtatvány-katalógusának gyakorlatát követve az egyes tételekkel összefüggésben kereshetünk a közreműködőkre (kommentátorok, kiadók, fordítók), a nyomdahelyek betűrendjében a nyomdákra, a nyomdászokra, a kiadókra, a könyvkereskedőkre, a megrendelőkre, a tulajdonosokra és a könyvkötőkre. Legvégül a jelenlegi és a korábbi jelzetek konkordanciája, valamint a bibliográfiák, katalógusok tételszámainak utalója zárja az ősnyomtatvány-katalógust. A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár gyűjteményében őrzött legkorábbi nyomtatott európai értékeket feldolgozó katalógus bevezetője és a mutatók felsorolása angol nyelven is olvasható, megkönnyítve a külföldi használók tájékozódását.
Végezetül illusztrálni kívánjuk, hogy e nyomtatott katalógus az ősnyomtatványokkal foglalkozó szakemberek mellett más tudományos területek, illetve a későbbi korok kutatói számára is haszonnal forgatható. Az aprólékos feltáró munka eredményeként fedezhettük fel Conrad Celtis német humanista tudós és neolatin költő I. Miksa német-római császárhoz címzett egész oldalt kitöltő latin nyelvű levelét, amely II. Pius pápa (Enea Silvio de Piccolomini, 1405-1464) Epistolae familiares címen 1481-ben Anton Koberger nürnbergi műhelyében kinyomtatott levélgyűjtemény üresen maradt hetedik levele rektóján maradt fenn (ld a 199. tételt). További példaként az ellenreformáció egyik fontos egyházi szerzőjét, Bársony Györgyöt ábrázoló rézmetszetet említhetjük, amelyet Jacobus de Voragine [Legenda autea sanctorum sive Lombardica historia. Lyon? S. typ. 15??] (ld. a post 140. tételt) ősnyomtatványa előzékének harmadik hátoldalára ragasztottak be. A körbevágás miatt jelentősen sérült rézmetszet címe: Incarnatio N. Domini Reverendissimo Domino […] Georgio Barsony Abbati […] Archidiacono Ecles. Metr. Strig. Canonico […], ami a későbbi egri, majd váradi püspököt még (1653-tól kinevezett) esztergomi kanonokként ábrázolja.
W. Salgó Ágnes munkáját nagy haszonnal ajánljuk a kulturális emlékek iránt érdeklődők számára.
*
A katalógus megrendelhető
a www.benedictinus.hu webshopból,
illetve a következő üzletekben
vásárolható meg:
Benedictinus Apátsági Termékek Boltja
9090 Pannonhalma, Vár 1.
Tel.: +36 96 570 223
Benedictinus Apátsági Termékek Boltja
1053 Budapest, Károlyi utca 19.
Tel:. +36 1 266 7009 +36 30 682 48 92