A könyvtárak alapvető küldetése az információkhoz, a tartalmakhoz, a kultúrához való szabad hozzáférés biztosítása, és bár léteznek regionális különbségek a technológiai kapacitás és az e-könyv piacok fejlettsége között, ennek a küldetésnek egyetemesnek és elsődlegesnek kell lennie. Ugyanakkor digitális környezetben a jelenlegi szerzői jogi keret megakadályozza a könyvtárakat ezen alapvető szolgáltatások teljesítésében, különösen az e-könyvek vonatkozásában.

Mind a nemzetközi,1 mind az európai2 könyvtáros egyesületeket tömörítő szervezetek gyorsan felismerték a könyvtári elektronikus kölcsönzés problémáját.3 Az EBLIDA-val együtt leszögezhetjük, hogy az európai polgároknak joguk van elektronikusan olvasni, és ezt lehetővé kellene tenni a nyilvános könyvtárakon keresztül is. Éppen ezért a könyvtáraknak biztosítani kellene, hogy a felhasználóik jogtiszta módon hozzáférhessenek a kereskedelmi forgalomban kapható e-könyvekhez.
Jelenleg a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló 2006/115/EK irányelv4 (a továbbiakban: Irányelv) határozza meg a tagállamokban a szerzőket megillető kölcsönzési jogdíjak rendszerét, amelynek alapelve, hogy a szerző művének közkönyvtári kölcsönzéséért ellentételezésben részesül.
Az Irányelv értelmében haszonkölcsönzés a nyilvánosság számára nyitva álló intézmény útján határozott időre történő használatba adás, amely sem közvetlenül, sem közvetetten nem irányul gazdasági vagy kereskedelmi előny szerzésére. Bérbeadásnak pedig a határozott időre történő használatba adás minősül közvetlen vagy közvetett gazdasági vagy kereskedelmi előny érdekében.
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. (a továbbiakban: Szjt.) nem definiálja e két fogalmat, de 3. §-a kimondja, hogy azokban a kérdésekben, amelyeket ez a törvény nem szabályoz, a Polgári törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. A haszonkölcsön szerződés a használati kötelem ingyenes formája. A haszonkölcsön szerződés alapján a kölcsönadó köteles a dolgot a szerződésben meghatározott időre ingyenesen a kölcsönvevő használatába adni, a kölcsönvevő pedig köteles azt a szerződés megszűntekor visszaadni.5 A bérleti szerződés alapján pedig a bérbeadó köteles a dolgot időlegesen a bérlő használatába adni, a bérlő pedig bért fizetni.6
A haszonkölcsön – a bérlethez hasonlóan – más tulajdonában lévő vagy a használat tekintetében időlegesen más (haszonbérlő) rendelkezése alatt álló dolog időleges használatát jelenti. Az alapvető különbség a bérlet és a haszonkölcsön-szerződések között az, hogy a bérlő a bérleti díj fejében adja át a dolog időleges használatát másnak, míg a haszonkölcsönbe adó a használatért nem igényel ellenszolgáltatást. A haszonkölcsön-szerződés lényege az ingyenesség, amely miatt ez a szerződésfajta a gyakorlatban jóval ritkábban fordul elő, mint a visszterhes használati kötelmek (bérlet, haszonbérlet).
Mint már említettem, az Irányelv 2. cikk (1) bek. b) pontja úgy határozza meg a haszonkölcsönzést, mint „a nyilvánosság számára nyitva álló intézmény útján határozott időre történő használatba adás, amely sem közvetlenül, sem közvetetten nem irányul gazdasági vagy kereskedelmi előny szerzésére.” Ilyen intézmények elsősorban a nyilvános közkönyvtárak, pontosabban a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak. A nemzetközi jog által használt public library kifejezés „public” jelzőjének értelmezésétől függően beletartozhatnak ebbe a körbe az egyetemi és az oktatási intézmények könyvtárai is. Azonban az utóbbi két kategóriába tartozó könyvtárak a nyilvános közkönyvtári hálózatot fenntartó tagállamok zömében csak korlátozottan nyilvánosak.7
Az Irányelv 11. preambulum bekezdése szerint „amennyiben a nyilvánosság számára nyitva álló intézmény általi haszonkölcsönzése esetén olyan díjat kell fizetni, amelynek összege nem haladja meg az intézmény működési költ­sé­geinek fedezéséhez szükséges mértéket, akkor ezen irányelv értelmében ez nem minősül köz­vetlen vagy közvetett gazdasági vagy ke­res­kedelmi előnynek”. Vagyis a szokásos be­irat­kozási díj ellenében történő kölcsönzés is ha­szonkölcsönzésnek minősül.
Megállapíthatjuk tehát, hogy az Irányelv és a Ptk. haszonkölcsön fogalma fedi egymást, hiszen mindkettőben a haszonkölcsönbe adás cselekménye ingyenes és a műpéldány feletti tulajdonjog a haszonkölcsönbe adáskor nem száll át.
Az Irányelv értelmében bizonyos jogosultakat (szerzőt, előadóművészt, hangfelvétel-előállítót, film-előállítót) megilleti a haszonkölcsönzés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos joga. A 6. cikk (1) bekezdése lehetőséget nyújt a tagállamoknak, hogy a nyilvános haszonkölcsönbe adás kizárólagos joga tekintetében kivételeket határozhassanak meg, amennyiben legalább a szerzők e haszonkölcsönbe adás ellenében díjazásban részesülnek. Továbbá lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy a díjazás mértékét a saját „kulturális-politikai célkitűzéseiknek” megfelelően állapítsák meg, azaz viszonylag szabadon határozhassák meg.
Míg a 6. cikk (2) bekezdése megállapítja, hogy a tagállamok kizárhatják a hangfelvételeket, a filmeket és a számítógépes programokat a nyilvános haszonkölcsönzési jog alkalmazása alól, megismétli a 6. cikk (1) bekezdésében foglalt elképzeléseket, és megállapítja, hogy „amennyiben a tagállamok az 1. cikkben foglalt kizárólagos haszonkölcsönbe adási jogot hangfelvételek, filmek és számítógépi programok esetében nem alkalmazzák, legalább a szerzők számára díjigényt biztosítanak”. A magyar jogalkotó nem élt ezzel a lehetőséggel, mivel hangfelvételek, filmek és számítógépi programok esetében kizárólagos engedélyezési jogot biztosít a jogosultak számára. Ugyanakkor meghatározza e jog gyakorlásának módját, hiszen a hangfelvételben foglalt művek és a filmalkotások szerzői e jogukat csak közös jogkezelés útján gyakorolhatják.
A 6. cikk (3) bekezdése lehetővé teszi a tagországok számára, hogy „az intézmények bizonyos kategóriáit” mentesítsék a díjfizetés kötelezettsége alól. E kategóriák között szerepelhetnek a hagyományos közkönyvtárak, de az egyetemek és az oktatási intézmények könyvtárai is. Hazánkban a jogalkotó az országos szakkönyvtárakat mentesítette e díjfizetés alól.8
Hazai szabályozásunk értelmében a nyilvános haszonkölcsönzést végző könyvtárakban haszonkölcsönzés útján terjesztett irodalmi mű és kottában rögzített zenemű szerzőjét a haszonkölcsönbe adásra tekintettel megfelelő díjazás illeti meg. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az irodalmi művek és kottában rögzített zeneművek esetében haszonkölcsönzés alatt jelenleg csak a nyomtatott művek kölcsönzését értjük, az elektronikus kölcsönzést nem. Természetesen következik ez abból is, hogy szerzői jogi szabályozásunkban a jogalkotó a nyilvános haszonkölcsönzésről szóló rendelkezéseket a szerző terjesztési jogáról szóló részben helyezte el.
Az Szjt. kimondja, hogy a szerző kizárólagos jogai közé tartozik, hogy művét terjessze, és ez a joga kiterjed a mű egyes példányainak nyilvános haszonkölcsönbe adására is.9A terjesztés a mű anyagi formában való felhasználásának egyik fontos alapesete, vagyis a fizikai műpéldányok (pl. nyomtatott könyv, CD-változat) vonatkozásában releváns. Főbb formái a tulajdonjog átruházása, a bérbeadás, a haszonkölcsönbe adás.
Az elektronikus dokumentumok kölcsönzése során nem terjesztés, hanem nem anyagi formában történő műfelhasználás történik, amikor is az adott művet a nyilvánossághoz közvetítjük. Vagyis a digitalizált művek kölcsönzése a szerzői jogi terminus szerint nyilvánossághoz közvetítés, nem pedig haszonkölcsönzés.
Visszatérve a terjesztésre, a műpéldány tulajdonának átruházásához kapcsolódik a jogkimerülés intézménye, amely azt a célt szolgálja, hogy a szabad forgalmat a szerzői kizárólagos jog az első jogszerű forgalomba hozatal után ne akadályozza. Azaz, ha egy műpéldány a jogosult engedélyével valamely tagállamban piacra került, az a továbbiakban kizárja annak lehetőségét, hogy a jogosult kizárólagos joga korlátozza a műpéldány további kereskedelmét, hiszen a további értékesítésre már nem szükséges a jogosulttól engedélyt kérni. Ez a szabály alapozza meg a művek jogszerű antikvár kereskedelmét is.
Fontos hangsúlyozni továbbá, hogy a jogkimerülés az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belüli forgalomba hozatalra vonatkozik. Az EGT-n kívül forgalomba hozott műpéldányok csak a jogosult engedélyével hozhatók be az EGT-be forgalomba hozatal céljából.
Ezen kívül a jogkimerülés a terjesztés egyéb részjogosítványait (a bérbeadást, a haszonkölcsönzést) nem érinti.
Mivel a terjesztési jog az első eladást követően kimerül, a könyvtár megvásárolhatja a közreadott műveket, például a nyomtatott könyveket egy könyvkereskedőtől, és a példányokat felhasználhatja arra, hogy a könyvtár olvasóinak kölcsönözze. Ez nem sérti a szerző (vagy más jogtulajdonosok) jogait. A könyvtár ezért gyűjteményfejlesztési szabályzatával összhangban dönthet arról, hogy milyen könyveket vásárol meg és kínál fel nyilvános haszonkölcsönzésre.
A kiadók szerint ugyanakkor az e-kölcsönzés olyan szolgáltatás, amelyre a jog kimerülésének elve nem alkalmazható. Úgy vélik, hogy a jogtulajdonosok szabadon eldönthetik, kívánnak-e hozzáférést adni egy bizonyos műhöz, és dönthetnek a hozzáférés feltételeiről is. Ha ez az értelmezés érvényesülne, akkor elsősorban a kiadók, nem pedig könyvtárosok döntenék el, hogy mi lesz a digitális gyűjtemények jövője a könyvtárakban.
Jelentős – és a nemzetközi könyvtári szervezetek szerint elfogadhatatlan – változást jelentene, ha a könyvtárak gyűjteményfejlesztési elveiről a kiadók döntenének. Ez azzal járna, hogy a könyvtárak nem tudnák garantálni a tartalomhoz, az információhoz és a kultúrához való szabad hozzáférést az európai polgárok számára.
2012 júliusában az Európai Bíróság kimondta a szoftvervásárlással összefüggésben, hogy a jogkimerülés elve egyaránt vonatkozik az elektronikus letöltésekre és a fizikai adathordozókra. Egyes jogi szakértők véleménye szerint ezzel a döntéssel a jogkimerülés elve az e-könyvek esetében is érvényessé vált. A bíróságokon jelenleg több próbaper van folyamatban, de várhatóan néhány évbe beletelik, mire az Európai Bíróság ítélete megszületik.
Ez a jogi bizonytalanság meggátolja, hogy a könyvtárak vonzó e-könyves szolgáltatásokat hozzanak létre a nagyközönség számára, továbbá hogy működőképes, jogtiszta kínálatot nyújtsanak az összes érdekelt fél javára.
A fenti problémák hatékony megoldása tekintetében 2009-ben kezdődött az Egyesült Királyságban az a kormányzati konzultáció, amely a nyilvános haszonkölcsönzési jognak a nem nyomtatott formátumú könyvek (azaz a hangos­könyvek, e-könyvek) jogtulajdonosaira való kiterjesztésének lehetőségével foglalkozott.
Első lépésben az 1979-es Nyilvános haszonkölcsönzési törvényt módosították, ezáltal egyrészt a „könyv” kifejezés már magában foglalja a hangoskönyveket és az e-könyveket is, másrészt a hangfelvételek esetében „szerző” alatt már a hangfelvétel előállítóját és az előadóját is értik.
Ha az egyesült királysági nyilvános könyvtárak hangoskönyveket vagy e-könyveket akarnak kölcsönözni, a hatályos szerzői jogi szabályozás előírja nekik, hogy egyedi felhasználási szerződéseket kell kötniük a jogtulajdonosokkal a haszonkölcsönzés tekintetében.10 A nyilvános haszonkölcsönzési rendszer kiterjesztése a nem nyomtatott formátumú könyvekre feleslegessé teszi ezeknek az egyedi megállapodásoknak a megkötését. Cserébe a nyilvános haszonkölcsönzési rendszerbe regisztrált nem nyomtatott formátumú könyvek jogtulajdonosai is részesülhetnek a nyilvános haszonkölcsönzés jogdíjaiból.
Természetesen továbbra is hatályban maradnak a hangoskönyvek és e-könyvek kölcsönzésére vonatkozó korábbi engedélyek és szerződéses megállapodások a jogtulajdonosok és a könyvtárak között. Azonban tárgyalhatnak ezen engedélyek vagy megállapodások megszüntetéséről annak érdekében, hogy a jogtulajdonos csatlakozni tudjon a kibővült nyilvános haszonkölcsönzési rendszerhez. A Nyilvános Haszonkölcsönzési Igazgatóság (Public Lending Right Board) kérni fogja a csatlakozni szándékozó jogtulajdonosoktól annak megerősítését, hogy haszonkölcsönzési jogosítványaikról ők rendelkezhetnek, nem ruházták azt át egy másik félre.
Az angol nyilvános haszonkölcsönzési rendszer jogosultjai jelenleg a nyomtatott könyvek szerzői, szerkesztői és fordítói. Amennyiben a nyilvános haszonkölcsönzési rendszert kibővítik a hangoskönyvek kölcsönzésével is, úgy a jogosultak körének bővülnie kell az előadóművészekkel és a hangfelvétel-előállítókkal is.
Annak érdekében, hogy ellenőrizni lehessen azt, hogy a nyilvános haszonkölcsönzési rendszerben regisztrálni kívánó szerzői jogosultak valóban jogtulajdonosok az adott mű vonatkozásában a brit kormányzat azt javasolja, hogy

  • szerzők és előadóművészek esetében a han­gos­könyvön feltüntetett neveket kell alapul venni;
  • a hangfelvétel-előállítók, szerkesztők és fordítók esetében (mivel ők általában nincsenek feltüntetve a hangoskönyvekben) a nyilvános haszonkölcsönzési rendszerbe való regisztrációjuk alkalmával adjanak az adott hangos­könyv­re a kiadóval kötött felhasználási szerződésükből egy másolt példányt.

A hangoskönyvek és az e-könyvek vonatkozásában továbbra is fennmarad az a követelmény, hogy meg kell adni a mű ISBN számát ahhoz, hogy regisztrálni lehessen a nyilvános haszonkölcsönzési rendszerben. Az ISBN rendszer önkéntes, és azok a szerzők, akik saját maguk adják ki műveiket, dönthetnek úgy is, hogy nem igényelnek ISBN számot műveikre. Ezért a brit kormányzat – amellett, hogy továbbra is fenntartja ezt a követelményt – folyamatosan felül is vizsgálja azt, különös tekintettel az e-könyvekre.
A nyilvános konzultációt követően ez év elején az Egyesült Királyság kormánya bejelentette, hogy 2014. július 1-jétől kibővítik nyilvános haszonkölcsönzési rendszerüket hangoskönyvekkel és e-könyvekkel. Igaz, csak azokkal az e-könyvekkel, amelyeket az olvasók a könyvtárak helyiségeiben töltenek le. A távoli, azaz a könyvtár helyiségein kívüli e-könyv letöltések – amikor is a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg –a szerzői jogi szabályozás hatálya alatt maradnak, és ezért továbbra is engedélyköteles felhasználásoknak minősülnek.
További korlátozást jelent a kiadók és könyvkereskedők érdekében, hogy a könyvtárak az adott műnek csak egy digitális másolatát kölcsönözhetik egy időben.
Mint láthatjuk, az angol mintában tulajdonképpen nem a „klasszikus” elektronikus kölcsönzésről és az utána fizetendő nyilvános haszonkölcsönzési jogdíjról van szó, hanem kvázi az Szjt. 38. § (5) bekezdésében megfogalmazott szabad felhasználási eset után fizetendő kompenzációs jogdíjról, azaz amikor a könyvtárak a gyűjteményük részét képező e-könyveket saját helyiségeikben az ezzel a céllal üzembe helyezett számítógépes terminálok képernyőjén tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljára, a nyilvánosság egyes tagjai számára szabadon megjeleníthetik. Az ilyen típusú e-könyv felhasználásokat kezdik el július 1-jétől regisztrálni, amelyek alapján a hangos­könyvek és az e-könyvek jogtulajdonosainak a díjakat 2016 februárjától kezdik majd el kifizetni.
A „klasszikus” elektronikus kölcsönzés az elektronikus kiadványoknak korlátozott időtartamra a nyilvánossághoz való közvetítését jelenti, amely a könyvtárak zárt helyiségein kívül történik. Vagyis a dokumentumok elektronikus úton, távoli felhasználókhoz való ideiglenes eljuttatására vonatkozik. Az elektronikus dokumentumok kölcsönzése esetében a dokumentum letöltődik a felhasználó számítógépére, azonban a kölcsönzési idő lejárta után az adott fájlt már nem lehet megnyitni. Ez esetben azonban (a védett művek esetében) a szerzői jogokat minden esetben tisztázni kell.
Az ELDORADO rendszer üzleti modellje szerint mind a közkincseket, mind pedig a kereskedelmi forgalomban kapható és nem kapható műveket is szeretnénk elektronikusan kölcsönözni. A kialakítandó licencmenedzsment felületen – terveink szerint – minden jogtulajdonos beállíthatná a különböző dokumentumszolgáltatások, így az elektronikus kölcsönzés esetében is a különböző paramétereket (pl. az engedélyezett, egyidejűleg kölcsönözhető példányok számát, a példánykölcsönzés maximális számát, a kölcsönözhető példányok formátumát és árát).
Az irodalmi művek e-kölcsönzése során a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesületnek (MISZJE), mint a nyilvános haszonkölcsönzésből eredő jogdíjak elosztójának jelenleg nincs szerepe, csak a nem digitalizált, azaz nyomtatott irodalmi művek esetében. Mindazonáltal e tárgyban mind a MISZJE-vel, mind a szellemi tulajdon védelméért felelős kormányzati szervekkel folyamatosan konzultálunk.

Jegyzetek

1.    IFLA Principles for Library eLending, http://www.ifla.org/files/assets/hq/topics/e-lending/principles-for-library-elending-rev-aug-2013.pdf

2.    European libraries and the challenges of e-publishing, http://www.eblida.org/Special%20Events/EN_European-Libraries-and-the-challenges-of%20e-publishing.pdf

3.    Bővebben lásd: DANCS Szabolcs: ELDORADO, végállomás. Az országos könyvtári szolgáltatások megújuló rendszere = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 2014. 2. sz. 43–50. p.

4.    http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:376:0028:0035:HU:PDF

5.    Ptk. 6:357. §.

6.    Ptk. 6:331. §

7.    Jelen írásban a közkönyvtár és a nyilvános könyvtár kifejezést tulajdonképpen szinonimaként használom, amelyen olyan közfinanszírozású intézményt értek, amely – az 1997. évi CXL. tv. értelmében – „az állam, a helyi önkormányzat, valamint az országos kisebbségi önkormányzat, a köztestület és a közalapítvány tulajdonában (fenntartásában) működő, vagy általuk alapított könyvtár”, s ezáltal nyilvános, pontosabban a nyilvánosság számára hozzáférhető és nyilvános szolgáltatást nyújt, azaz biztosítja bárki számára az információhoz való szabad hozzáférést. Tehát a nyilvános könyvtár fogalma jelen esetben nem azonos a Nyilvános Könyvtárak Jegyzékén szereplő könyvtárak körével.

8.    Szjt. 39. §. értelmében az országos szakkönyvtárak a mű egyes példányait szabadon haszonkölcsönbe adhatják. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a szoftverre és a számítástechnikai eszközökkel működtetett adatbázisra.

9.    Szjt. 23. § (3) bek.

10. Itthon a hangoskönyvek, pontosabban a hangfelvételben foglalt művek szerzői a nyilvános haszonkölcsönzési jogukat csak közös jogkezelés (Artisjus) útján gyakorolhatják, tehát nálunk nem egyedi jogkezelés van e téren, mint az Egyesült Királyságban.

Beérkezett 2014. május 25.