Polona Vilar és Primož Južnič a Ljubjanai Egyetem Könyvtár- és Információtudományi
és Könyvészeti Tanszékének, Tomaž Bartol pedig az egyetem Mezőgazdasági
Tanszékének munkatársaként „Some selected issues in information behaviour
of Slovenian scholars” című előadással szerepeltek az ankarai Hacettepe Egyetemen
rendezett 3rd International symposium on information management in a
changing world” című konferencián 2012 szeptemberében. Előadásuk lapunk
számára átdolgozott változatát Koltay Tibor fordította.

Bevezetés

A felhasználók viselkedésének vizsgálata fontos elemévé vált az új információs technológiák használatával kapcsolatos kutatásoknak. A különböző felhasználói csoportok közül a kutatóké számos egyedi vonást mutat. A kutatók információigényes területen dolgoznak, és speciális információforrásokat használnak, melyek közül az elmúlt évtizedben egyre több vált online formában is elérhetővé. Ez az elérhetőség változásokat hozott a csoport felhasználói viselkedésében és abban, hogy miként és mikor használják ezeket a forrásokat. A közelmúltban jelentős változások történtek a kutatók egymás közötti kommunikációjában, a publikálásban és az együttműködésben is. 1 A változások érintették az információkeresést és az információk felhasználását.2 Többé-kevésbé biztosak lehetünk abban, hogy a változások az információs és kommunikációs technológiák (IKT) terén bekövetkezett fejlődés hatására történtek.Annak érdekében, hogy Szlovénia tudományos kutatói közösségének információhasználattal kapcsolatos viselkedésének jellemzőit megvizsgálhassuk, 2011 végén széles körű felmérést végeztünk. Célunk az volt, hogy azonosítsuk a csoport információs viselkedésének mintázatait, hogy útmutatást adjunk az információforrásokhoz hozzáférést biztosító könyvtáraknak és információs központoknak, valamint a közpénzekből finanszírozott kutatóintézeteknek, amelyek pénzeszközöket bocsátanak rendelkezésre az információforrások beszerzésére és előfizetésére. Az eredmények hozzájárulhatnak ahhoz, hogy jobban megértsük a tudományos munka folyamatát, a kutatás bizonyos fázisait, valamint segítenek abban is, hogy a jövőben hatékonyabb könyvtárpolitika szülessék. A jól kiegyensúlyozott gyarapítás például hozzájárulhat a források jobb elosztásához, ami pedig segítheti a kutatói szervezetek és az egyéni kutatók tevékenységét.
A most bemutatásra kerülő előzetes eredmények tehát a kutatók információs viselkedése köré csoportosulnak, továbbá érintik a kutatásban használt információforrások típusait és hordozóit. Ezek tekintetében hangsúlyt helyeztünk a felhasználás típusaira és a felhasználói preferenciákra. Általános szinten nézve az információs és kommunikációs technológiáknak az információs folyamatok egy részére gyakorolt hatását kutattuk. A vizsgálat a Szlovén Kutatási Ügynökség által támogatott V5―1016 projekt részeként készült.
Több tanulmány rámutatott arra, amit Vilar és Žumer megfigyelései is igazoltak, 3 hogy a kutatóknál, miközben továbbra is elvégzik a korábban már leírt információkeresést, böngészést vagy „bogyószedést”(berry-picking) 4, a kutatatói viselkedés új mintázatai is megjelentek. Rowlands és Fieldhouse számos új tevékenységet figyelt meg. Ezek a következők: skimming (vagyis a lényegi pontok kiválasztása, amikor egy-két oldalt tekintünk át egyidejűleg); navigálás (amikor körülnézünk, hogy mi áll rendelkezésre, pl. „elektronikus édességbolt” formájában); power browsing (amelynek során referátumokat, címeket, index-kifejezéseket olvasunk a teljes szöveg helyett); squirreling (gyűjtögetés, amikor – mókus módjára – anyagokat töltünk le, hogy azokat majd később „elolvassuk”); cross-checking (amelynek során különböző oldalakról gyűjtünk információt).5
Ehhez hasonló gondolkodást mutat be a tudományos információs tevékenység kétrétegű modellje, amelyet Palmer, Teffeau és Pirmann alkotott meg. Ebben minden egyes tevékenység két vagy több ún. „primitívumból” áll. Ezeket úgy határozhatjuk meg, mint alapvető és kiinduló funkciókat, amelyek tudományterülettől függetlenül közösek a kutatásban, habár a tevékenységek hatóköre tág, továbbá határozott szerepük van a kutatás és az új ismeretek létrehozása során. Palmer, Teffeau és Pirmann öt alapvető információs tevékenységet azonosított: a keresést, az anyaggyűjtést, az olvasást és írást, valamint az együttműködést.6
Ezek a tanulmányok, amellett, hogy több, az információval kapcsolatos viselkedési formára világítanak rá, az információforrások és a különböző formátumok használatáról is tudósítanak. Egyre inkább világossá válik, hogy az új digitális információs és kommunikációs technológiák hatása új mintázatokat hozott létre azokban a szokásokban, ahogyan a kutatók információkat keresnek, ill. szereznek, és ahogy megszervezik a megszerzett információkat. Egyes tudományos közösségeknek (mint például a nagyenergiájú fizika területén dolgozó kutatóknak) azonnali hozzáférésre van szükségük, tehát ma már a nyílt hozzáférés sem elégséges.
A változások egyik legfontosabb következménye az a hatás, amelyet a könyvtári szolgáltatásokhoz kötődő információs viselkedés terén tapasztalunk. A könyvtárak – mindenekelőtt a tudományos könyvtárak – hivatása, hogy kiszolgálják a vélt vagy valós felhasználói igényeket. Az információs viselkedéssel kapcsolatos kutatások általában az információs igények valamely jellemző készletét azonosítják, továbbá napvilágra hozzák azokat az eljárásokat, amelyek alkalmazásával a felhasználók megkeresik, hogy hol találhatók a munkájukhoz szükséges információk. A megfelelő forrás megtalálása és kiválasztása fontos része a kutatómunkának. Ha a kutatók az alapvető információszerzés során megkerülik a hagyományos könyvtári szolgáltatásokat, akkor a tudományos könyvtárak nem fejlődhetnek. Ezért elengedhetetlen, hogy a könyvtárak odafigyeljenek a kutatói munka szükségleteinek és módszereinek változó világára (különösen a fiatal kutatók esetében). Ha ezt nem teszik, nem fognak hozzájárulni a kutatás versenyképességéhez.7

A kutatás

A vizsgálat módszere és a minta
A korábbi vizsgálatok tapasztalataira építve úgy határoztunk, hogy az információs viselkedés következő típusaira összpontosítunk:

  • skimming (amikor egy-két oldalt tekintünk át egyidejűleg);
  • power browsing (amelynek során referátumokat, címeket, index-kifejezéseket olvasunk a teljes szöveg helyett);
  • squirreling, (amikor anyagokat töltünk le, hogy azokat majd később elolvassuk);
  • cross-checking (amelynek során különböző oldalakról gyűjtünk információt);
  • chaining (kapcsolatok létrehozása az – irodalomjegyzékekben található – hivatkozások között annak érdekében, hogy új információt találjunk);
  • berry-picking, amikor keresésünket a keresés során bontakoztatjuk a keresés során talált új információ alapján);
  • bouncing (amikor mihamarabb otthagyjuk az irrelevánsnak bizonyult forrást).

Kutatásunkhoz a Szlovén Kutatási Ügynökség (ARRS) gondozásában működő központi adatbázisban található adatokat használtuk fel a szlovén kutatókról. Az Ügynökség, amelyet 2003-ban a Szlovén Köztársaság kormánya hozott létre, közpénzekből működő, a nemzeti kutatási és fejlesztési programmal kapcsolatos feladatokat ellátó szervezet. Felügyeli a SICRIS (angol nevén Slovenian Current Research Information System; http://sicris.izum.si) rendszert, amely minden, az országban közpénzből dolgozó kutató meghatározott tevékenységeit figyeli és értékeli. A rendszerben minden kutatónak egyedi azonosítója van. 2011-ben 4800 regisztrált aktív kutatója volt a rendszernek az Ügynökség nyilvántartása szerint. Az aktív státus azt jelenti, hogy legalább 100 órát fordíthatnak közpénzből finanszírozott kutatásra.
Szlovéniában a kutatási területeket a következő csoportokba rendezik: természettudományok, műszaki tudományok, orvostudományok, mezőgazdasági tudományok, társadalomtudományok és humán tudományok, valamint interdiszciplináris kutatás. 1998 és 2008 között jelentős növekedés következett be a kutatócsoportok és a kutatók létszámában egyaránt. Az előbbiek száma 753-ról 1128-ra nőtt. A változás a következőképpen oszlott meg: a természettudomá­nyokban 121-ről 181-re, a műszaki tudományoknál 346-ról 558-ra, az orvostudományoknál 75-ről 95-re, a mezőgazdasági tudományok esetében 60-ról 68-ra, a társadalomtudományoknál 98-ról 142-re és végül a humán tudományoknál 53-ról 72-re. 2008-ban a kutatók 39%-a fiatalabb volt 35 évnél. Harmincöt és 44 év közötti volt 31%-uk, 45 és 54 közötti 19%-uk, 55 feletti 11%-uk. A nők aránya 38,9% volt. 8

Az adatgyűjtés módja

A vizsgálatba bevont kutatókat véletlenszerű mintavétellel választottuk ki az Ügynökség által hivatalosan regisztrált aktív szlovén kutatók köréből. Erre a célra a kutatók azonosító számát használtuk fel. A mintába minden nyolcadik kutató került be, azaz a 4800 regisztrált kutatóból 592 főt választottunk ki ilyen módon. A kiválasztottaknak e-mailben személyre szóló meghívást küldtünk az online felmérésben való részvételre. Az online kérdőív 2011. szeptember 14-e és november 14-e között állt rendelkezésükre. Október 24-én, amikor az eredmények összegyűjtését jelen írásunkhoz megkezdtük (bár a felmérés még tartott) a teljes minta 20,1%-a (119 kutató) adott válaszokat. Bár nem minden kérdésre kaptunk választ, a 119 kitöltött felmérés lehetővé tette az eredmények széles körű elemzését.
Az online kérdőív 25 kérdést tartalmazott: 18 – Likert skálán alapuló – tartalmi és 7 demográfiai kérdést. Az utóbbiak a nemre, a korra, az aktuális foglalkoztatás típusára (oktató, kutató), a gyakorlatban (kutatás, oktatás) eltöltött időre, az alkalmazás jellegére (független kutató, kutatóintézet, egyetem, profitorientált szervezet alkalmazottja) és az előzőekben felsorolt és az 1. táblázatban látható kutatási területre vonatkoztak. A tartalmi kérdések az információs viselkedés aspektusaira vonatkoztak. Írásunkban ezekből a következőkkel foglalkozunk:

  • az információs viselkedés típusai (cross-checking, power browsing, bouncing, berry-picking, skimming, squirreling, chaining);
  • az információs folyamatok egyes aspektusaira (a keresésre, az információ szervezésére, a források gyors áttekintésére, az elmélyült olvasásra, az írásra és az együttműködésre) fordított idő;
  • az információforrások előnyben részesített formátuma (nyomtatott, elektronikus, mindkettő);
  • az információs és kommunikációs technológiáknak a kutatás különböző vonatkozásaira (az információforrások megkeresésére és begyűjtésére, a relevanciával kapcsolatos döntésekre, a megszerzett források szervezésére, a hivatkozások ellenőrzésére, az olvasásra, a kommunikációra, az önálló és a kollaboratív írásra) gyakorolt hatásával kapcsolatos vélemények;
  • a kutatók személyes archívumában található nyomtatott és elektronikus források száma;
  • a személyes archívumokban található források használatának gyakorisága;
  • azok az esetek, amikor az adott kutató elektronikus eszközöket használ, hogy forrásokat találjon, viszont a talált forrásokat kinyomtatja az olvasáshoz;
  • annak mennyisége, hogy mennyire használják (azaz idézik) a források valamelyik következő típusát: tudományos könyvekben és folyóira¬tokban megjelent publikációk, nyílt hozzáférésű publikációk, elektronikus publikációk;
    annak a módjai, ahogyan beszerzik a tudományos publikációkat (személyes előfizetés nyomtatott vagy elektronikus folyóiratokhoz, intézményi előfizetés nyomtatott vagy elektronikus folyóiratokhoz, elektronikus archívumok vagy repozitóriumok, nemzetközi könyvtárközi kölcsönzés vagy dokumentumszolgáltatás útján, közvetlenül a kollégáktól), továbbá ezek használatának gyakorisága;
  • a kutatáshoz felhasznált források típusai (formális, „hagyományos” források pl. könyvek, folyóiratok, tájékoztatási anyagok vagy informális „nem hagyományos” források mint pl. projektjelentések, disszertációk, közösségi hálózatok, blogok, fórumok, weboldalak), továbbá ezek használatának gyakorisága;
  • a kutatáshoz szükséges információkeresés megkezdéséhez használt eszközök (elektronikusfolyóirat-szolgáltatók, szakosított bibliográfiai adatbázisok, szakosított információs portálok, webes keresőmotorok, könyvtári katalógusok).

Az adatokat 2011. október 24-én gyűjtöttük össze. Statisztikai elemzésükhöz az SPSS szoftvert használtuk. A leíró elemzés mellett bivariáns statisztikai elemzést is végeztünk annak érdekében, hogy néhány összefüggést azonosíthassunk a demográfiai és a tartalmi változók között.

Eredmények

A válaszadók általános jellemzői

A nők aránya 46,5% volt a válaszoló kutatók között. Az életkor szerinti megoszlás a következőképpen alakult: 20–30 éves 27,6%, 31–40 éves 36,7%, 41–50 éves 17,3%, 51–60 éves 12,2%, 60 év feletti 6,1%. A válaszadók tudományterületi megoszlását az 1. ábra mutatja. A 119 kutató közül 90-en csak kutatással foglalkoznak, hatvanan oktatnak is, 16 fő pedig más tevékenységeket végez. (Egy válaszadó több tevékenységet jelölhetett meg, például az aktív kutatói tevékenység mellett lehetnek egyetemi oktatók vagy praktizáló orvosok). A többség egyszerre kutat és oktat is.
Mindössze 3,4%-uk volt önálló kutató. A többség (52,9%) felsőoktatási intézményben vagy más közintézményben dolgozik (32,7% valamely nagyobb szervezet kutatói egységénél, 5,9% pedig kisebb kutatói szervezeteknél áll alkalmazásban). Az üzleti szektorban 2,5%-uk, más szervezeteknél (mint pl. a kórházak) 4,2%-uk dolgozik. (Ne felejtsük el, hogy egy személy több helyen állhat alkalmazásban!)
Amikor (a többes választás lehetőségét megadva) választ kértünk a jelenlegi munkahelyi feladatokról, 91,9% válaszolta, hogy kutat, és 60,6%, hogy tanít is. Ebből következik, hogy kétharmaduk kétféle tevékenységet végez.

1. ábra
A válaszolók megoszlása kutatási területek szerint

1. táblázat
Kutatási és oktatási tapasztalat

Az információs viselkedés

Elsőként az információs viselkedés általános jellemzőit tárgyaljuk.
A kutatók az idő szorításában dolgoznak. Ez kiviláglik azokból a válaszokból, amelyeket az informálódási folyamattal kapcsolatban feltett kérdéseinkre kaptunk (2. táblázat). Nem meglepő, – különösen a fentiek fényében –, hogy bár általában van idejük az anyagok gyors áttekintésére, de szinte soha nincs elég idő, hogy rendezzék az információkat saját személyes archívumaikban.

2. táblázat
Annak gyakorisága, amikor a kutatónknak elegendő ideje van az informálódási folyamat
különböző feladatainak elvégzésére

3. táblázat
Az információs viselkedés típusai és gyakorisága

A kutatásunkban vizsgált, a tudományos információkkal kapcsolatos viselkedés új típusai egyértelműen és nagymértékben jelen vannak (3. táblázat). A leggyakoribb a cross-checking, a bouncing és a squirreling. Az első kettő típusú viselkedés elsősorban a kutatókra jellemző. Nem meglepő, hogy nem foglalkoznak azzal a forrással, amelyik megítélésük szerint nem éri meg az időráfordítást. A bouncing az az információs viselkedési típus, amelyre senki sem mondta, hogy nem él vele. A squirreling a harmadik leggyakoribb típus. Feltételezhető, hogy számos kutató nagy mennyiségű információt gyűjt össze, hogy majd később annyit merítsen belőle, amennyire valóban szüksége van. Lehet azonban, hogy ez kapcsolódik az információs túlterhelés problémájához is. A másik négy viselkedési típus a chaining, a skimming, a berry-picking és a power browsing gyakran vagy alkalomszerűen jellemző. Az első, a chaining lényege az irodalomjegyzékekben talált hivatkozások összekötése. A skimming, vagyis több forrás szimultán használata egy szinten van a cross-checkinggel. A berry-pickingről tudjuk, hogy csak meghatározott szituációkban fordul elő (amikor ez a módszer megfelel a kutatóknak). Ezt megerősíti, hogy felmérésünkben is azt jelzik a kutatók, hogy alkalmanként élnek vele. A power browsing gyakorisága, valamint az a tény, hogy minden kutató eszköztárában ott van, azt mutatja, hogy elégedettek az olyan szolgáltatásokkal, amelyek a tartalom sűrített reprezentációit (referátumokat, kulcsszavakat) nyújtják. Ez valószínűleg azért van így, mert a kutatók időhiányban szenvednek.
A kutatókat arról is megkérdeztük, hogy valójában milyen gyakran nézték meg azt, amit a squirreling során elmentettek: 44,4% gyakran nézte meg az összegyűjtött forrásokat, 8,3% pedig igen gyakran, ami valószínűleg azt jelenti, hogy számos kutató esetében a squirreling viszonylag jó eredményeket hoz. Úgy néz ki viszont, hogy sok kutató jóval több forrást gyűjt össze, mint amennyire szüksége van, és amit alkalom adtán fel is használ. Így 38,9% esetenként nézi meg, hogy mit is mentett el, 7,4% szinte soha, 0,9% pedig egyáltalán nem nézi meg.

Az információforrások és a könyvtári szolgáltatások használata

Ha a formális információforrásokat nézzük, látható, hogy a kutatók – érthető módon – intenzíven használják ezeket. Az informális források használata is eléggé erős azonban. A kutatók több mint egyharmada mindig vagy gyakran használ informális forrásokat, ezen kívül egynegyedük alkalmanként használja ezeket. A kutatási jelentéseket és disszertációkat gyakran a válaszadók egynegyede, alkalmanként fele használja. Egynegyed elektronikus archívumokból szerzi az információt (gyakran vagy mindig). Ha ehhez hozzászámítjuk azokat is, akik esetenként élnek ezzel a lehetőséggel (38,5%), akkor már kétharmados használatot kapunk.
A személyes kapcsolatok hangsúlyos forrásai az információszerzésnek. Az ilyen kommunikáció fontos információt nyújt egy-egy intézményen belül, az ország intézményei között és a külföldi kollégákkal való kapcsolatban is (4. táblázat). A nemzetközi kapcsolatok fontosak, ami jól jelzi, hogy a tudomány nemzetközi természetű. Az 5. táblázat azt mutatja, hogy a kollégákkal való kapcsolatok gyakran információforrásként is hasznosulnak.

4. táblázat
Az információforrások típusai és használatuk gyakorisága

5. táblázat
A forrásokhoz való hozzájutás módjai és gyakorisága

Ami a könyvtári szolgáltatásokat illeti, azokat a kutatók ritkábban használják (5. és 6. táblázat). A könyvtárakat 41,2% használja alkalmanként, 35,1% pedig soha vagy szinte soha. A források megszerzésére irányuló könyvtárközi kölcsönzés ugyancsak ritka. A 6. táblázat azt mutatja, hogy 13,5% soha nem veszi igénybe, 36,4% pedig szinte soha. Hozzá kell viszont tennünk, hogy más könyvtári szolgáltatásokkal gyakrabban élnek: például 53,5%-uk gyakran vagy mindig használja a könyvtári OPAC-okat, illetve 44,8% gyakran vagy mindig OPAC-ban kezdi a keresést (4. és 6. táblázat). Ez a tény kevésbé meglepő, ha tudjuk, hogy Szlovéniában egyetlen közös katalógus van, amely szinte minden könyvtár adatait tartalmazza, továbbá, hogy a kutatók bibliográfiáival is össze van kötve.
A kutatókat arról is megkérdeztük, milyen eszközökkel kezdik meg a kutatásaikhoz kapcsolódó irodalomkutatásokat (ld. 6. táblázat). A válaszokból kiderül, hogy az OPAC-ok mellett az elektronikus folyóiratok és a specializált bibliográfiai adatbázisok is igen népszerűek. Nem meglepő módon, és az általános tudományos trendeknek is nagyjából megfelelően, sokan használják a webes keresőket. Az információs portálok, valamint a több adatbázis keresését lehetővé tevő keresők (cross-search engines) természetesen nem örvendenek túl nagy népszerűségnek.

6. táblázat
Az irodalomkutatások megkezdéséhez használt információforrások

 

Az információs és kommunikációs technológiák hatása

Az új technológiáknak mélyreható befolyása van a szlovén kutatókra és információkeresési szokásaikra (5., 6. és 7. táblázat), ez azonban nem tér el a más országok kutatóinál tapasztaltaktól, hiszen tudjuk, hogy a kutatók széles körben használják az elektronikus anyagokat. Körükben erős a webes keresők és a weboldalak használata. Az előbbit 77,4% használja gyakran vagy mindig. A weboldalak gyakori vagy rendszeres használónak aránya 39,4%. Ez azt is mutatja, hogy a kutatók számos területen a nagyközönséghez hasonlóan viselkednek. Másrészt az elektronikus folyóiratok használata (60% használja ezeket gyakran vagy mindig) őket, mint kutatókat jellemzi. Az, hogy az elektronikus forrásokat részesítik előnyben, más adatok is mutatják:
49,6% az elektronikus forrásokat részesíti előnyben (szemben a nyomtatott forrásokat preferáló 5%-kal);

51,3% tart a személyes archívumában több mint 200 elektronikus cikket;
a kutatók 38,1%-a publikációinak 81–100%-ában elektronikus forrásokra hivatkozik.
Megkérdeztük a kutatókat arról is, hogy milyen gyakran nyomtatják ki az elektronikus anyagokat. 50% gyakran, 14% pedig mindig él ezzel a lehetőséggel. Ami az azzal kapcsolatos becsléseket illeti, hogy mi vált könnyebbé és mi nehezebbé az információs és kommunikációs technológiák hatására (7. táblázat), a következők mondhatók el: a döntő többség (99%) számára könnyebb a források megkeresése és beszerzése. A források szervezése a válaszadók 83,5%-a, a hivatkozási láncolatok kialakítása 91,3% számára vált könnyebbé. A többi szerzővel együttműködésben történő (kollaboratív) írás a válaszok 84,8%-os arányával könnyebbnek tűnik, mint az önálló írás (71,9%). Nehezebb viszont a relevancia megítélése 23,7% számára, míg az olvasást nehezebbnek ítéli 25%. Nagyon kevesen gondolják úgy, hogy az IKT-nak ne volna befolyása minderre.

7. táblázat
Az információs és kommunikációs technológiák hatása arra, hogy egyes tevékenységek
könnyebben vagy nehezebben végezhetők el.

További figyelemre méltó eredmények

A felmérés azt a meglepő eredményt hozta, hogy a Web 2.0-ás eszközök kutatási célú használatának szinte semmi nyoma nem volt. A közösségi hálókat soha vagy szinte sohasem használók aránya 84,8%. Hasonló eredményt (82,8%-ot) kaptunk a blogok esetében is. A webes fórumokat soha vagy szinte sohasem használja a válaszadók 64,6%-a (ld. 4. táblázat). Emellett úgy tűnik, hogy a kutatók jelentős része (20%) viszonylag kevés elektronikus forrást használ és hivatkozik ezekre (8. táblázat). Ahogy a módszertani részben már említettük, arról is kérdeztük a kutatókat, hogy mennyire használják (azaz mennyire idézik) a tudományos könyvekben és folyóiratokban megjelent publikációkat, valamint a nyílt hozzáférésű publikációkat és az elektronikus publikációkat.

8. táblázat
Egyes publikációtípusok részaránya a vizsgált kutatók által készített hivatkozásokban

Ha az információforrások más típusait nézzük (4. táblázat), megállapítható, hogy a válaszadók fele soha vagy szinte sohasem használ preprinteket. Ehhez hasonlóan, jó egyharmaduk soha vagy szinte sohasem használja az e-mailben küldött értesítéseket sem. A cross-search szolgáltatásokat és a szakosított portálokat (6. táblázat) egyaránt jelentéktelennek látják, mivel 60,2% soha vagy szinte sohasem kezdi a keresést ezekből kiindulva. Érdekes módon a nyílt hozzáférésű publikációkat sem használják. Az adatok azt mutatják, hogy ezek az anyagok a hivatkozások kevesebb mint 20%-ának a forrását jelentik a kutatók 58,3%-a számára (8. táblázat). Ezek az eredmények eltérnek a más országok kutatói által mutatott szokásos eredményektől, ezért magyarázatra szorulnak.

Az információs viselkedés és a demográfiai változók viszonya Bivariáns, Khi-négyzet szignifikancia-próbát végeztünk annak érdekében, hogy megvizsgáljuk a demográfiai és a tartalmi változók közötti összefüggéseket. Összefüggést találtunk a válaszadók kora és az információkeresés bizonyos típusai között. Ugyanez igaz az életkor és a digitális eszközök, a formátumok, a kommunikáció és az információhoz jutás módjai különböző aspektusaival kapcsolatos nézetek összefüggésére. A fiatalabb kutatók általában nagyobb mértékben részesítik előnyben a digitális forrásokat. Ők jobban szeretnek élni a lényegi pontok kiválasztásának módszerével (skimming), amit más kutatások is igazolnak.9
Ismét beigazolódott az időfaktor fontossága. Az üzleti szektor alkalmazásában álló kutatók gyakran panaszkodnak időhiányra. Ugyanez a helyzet az önálló kutatói szervezeteknél dolgozókra. Ennél a csoportnál nincs idő a kommunikációra és az elmélyült olvasásra. Azok, akik kettős szerepet töltenek be, tehát kutatnak és oktatnak is, úgy látják, hogy nem jut idejük az információ megkeresésére és szervezésére. A válaszadók neme nem befolyásolja információs viselkedésüket, kivéve a squirreling esetét, amelyet a női kutatók részesítenek előnyben. Ez azért érdekes, mert általában ritkán tekintünk a nemre úgy, mint az információkeresést jelentős mértékben befolyásoló tényezőre. A további, némi befolyásoló erővel bíró demográfiai változók a következők: az alkalmazás típusa (státus), az oktatásban és a kutatási megszerzett tapasztalat, az aktuális munkaköri feladat(ok).
Ki kell emelnünk néhány olyan viselkedésbeli jellegzetességet, amely az egyes tudományterületeken hangsúlyosabban jelenik meg.

  • A természettudományok területén: együttműködés a külföldi kollégákkal, a nyomtatott folyóiratok és a könyvtárközi kölcsönzés alacsony igénybevétele, nyers adatok felhasználása;
  • A társadalomtudományokban: saját intézményen belüli együttműködés;
  • A humán tudományokban: az egyéni munka, a saját intézményen belüli együttműködés, a nyomtatott források elsőbbsége; az elektronikus források és a nyílt hozzáférésű anyagok alacsony szintű használata; az információs és kommunikációs technológiák kismértékű igénybevétele a források szervezésére;
  • A műszaki tudományok területén: a nyers adatok kisebb mértékű használata; a szabványok és a szabadalmak hangsúlyos szerepe;
  • Az orvostudományokban: főként saját intézményen belüli együttműködés; hivatkozási láncok kialakítása, a weboldalak erősebb használata, a kollégák információforrásként történő igénybe vétele (láthatatlan kollégiumok formájában); nyers adatok felhasználása, amihez az azok felhasználásával kapcsolatos etikai kételyek társulnak; az IKT-nak az önálló írást segítő szerepébe vetett hit;
  • A mezőgazdasági tudományok területén: a hajlam a squirrelingre és az így összegyűjtött anyagok későbbi felhasználására, az elektronikus forrásokat előnyben részesítése; a nyers adatok elérhetőségének támogatása; az IKT felhasználása kommunikációra és a források szervezésére.

További megállapítások

Kutatásunk eredményei megerősítik azt, hogy a Szlovéniában dolgozó kutatók a legtöbb tudományterületen nem különböznek lényegesen a másutt dolgozó kutatóktól. Mivel ez volt az első ilyen vizsgálat Szlovéniában, segítségével betekintést nyerhettünk a tudományos és rokon jellegű információ végfelhasználóinak viselkedésébe annak érdekében, hogy könyvtár- és információpolitikai irányelveket alakíthassunk ki. A felhasználók preferenciáit alakító legfontosabb tényezők: a kor, a kutatási terület és a munkahely jellege. Van néhány olyan terület, ahol a szlovén kutatók különböznek más országbeli kollégáiktól. Ez mindenekelőtt a Web 2.0-ás eszközök felhasználása a kutatómunkában. Bár arra következtethetünk, hogy a kutatók nagymértékben támaszkodnak a személyes kapcsolatokra, ez valamilyen oknál fogva nem tevődött át a digitális környezetre.
Miközben a tudomány digitális művelése az elmúlt néhány évben egyre fontosabbá vált úgy a kutatásban, mint az oktatásban,10 a szlovén kutatók nem használják a weblogokat és a közösségi hálózatokat, ami sok tekintetben a túlzott munkaterhelésnek (többségük tanít is, néhányan gyógyítanak), a motiváció hiányának és valószínűleg a közösségi hálózatokhoz fűződő negatív konnotációk meglétének tudható be. A kutatóktól ugyanis megkövetelik, hogy a tudományos eredményeket olyan szabályozott, formális csatornákon keresztül publikálják, mint a folyóiratok, ezért ezek a formák abszolút elsőbbséget élveznek. Úgy tűnik, hogy az információ megosztásának és a kutatási eredmények publikálásának informális útjait még be kell vezetni, továbbá ezeket el kell majd fogadtatni a kutatókkal. Ennek a területnek a felfedezése további feladatunk lesz.
Egy másik olyan kérdés, amely nem kapott nagyobb figyelmet a szlovén kutatók körében, az a nyílt hozzáférés. Jövőbeni kutatásunkat erre a területre is ki tervezzük terjeszteni. Az a tény, hogy a szlovén kutatókat nem foglalkoztatja a nyílt hozzáférés, talán annak tudható be, hogy a tudományos folyóiratokhoz való hozzáférésnek Szlovéniában megvan a hagyományosan jól szervezett rendszere a különböző, a Szlovén Kutatási Ügynökség által támogatott konzorciumokon keresztül. 11
Nem kétséges, hogy az információs és kommunikációs technológiák jelentős hatással voltak a kutatók életére és munkájára. Ez több tekintetben is érvényes: igaz az információforrások formátumára, az információcsere eszközeire, a források szervezésére, az írásra, az olvasásra és sok minden másra. Láthattuk, hogy – az infrastruktúra néha gyenge minősége ellenére – a kutatók, mint mindig, függetlenek, innovatívak és kreatívak abban, hogy utat találjanak a szükséges információ megszerzéséhez, továbbá, hogy a megszerzett információt megfelelően használják.
Néhány tekintetben a szlovén kutatók viselkedése a nagyközönségéhez hasonlít. Vannak azonban olyan területek, amelyek világosan megkülönböztetik őket másoktól. Ilyen a referenciáról alkotott ítélet módja, amely az információkeresés olyan specifikus típusait jellemzi, mint a cross-checking vagy a skimming. Az eredmények azt mutatják, hogy a kutatók – érthető módon – a tartalom és a minőség megítélésében az átlagos felhasználó szintje felett állnak.
Egyre gyakoribb, hogy a kutatók, a szak- és felsőoktatási könyvtárak használóhoz hasonlóan egyre ritkábban kerülnek fizikai kapcsolatba a könyvtárral, így egyre kevesebbet tudnak arról, hogy milyen értéket tud munkájukhoz a könyvtárosok kompetenciája adni. 12
Kutatásunkban nem találtunk életkori és nembeli különbségeket. A legáltalánosabb különbségek inkább a szakterületi hovatartozás szintjén mutatkoztak meg, például a humán tudományok és a természettudományok területén dolgozó kutatók között. Más vizsgálatok azt mutatják, hogy kicsi a hagyományos könyvtári szolgáltatások használtsága, és hogy a kutatók inkább részben maguk végzik el ezeket a feladatokat.13 Ezt erősítik meg a mi eredményeink is, hiszen a felmérésben részt vett kutatók több mint fele kétszáznál több elektronikus cikket tárol személyes archívumában, amelyik lényegében egy kis magánkönyvtár. Ez alátámasztja annak a tendenciának a meglétét, hogy a kutatók maguk szerzik meg a releváns információt, ezért (ahogy eredményeink is mutatják) egyre kisebb mértékben élnek a könyvtárak közvetlen szolgáltatásaival. Ugyanakkor mindez nem igazolja azt a viszonylag széles körben elterjed nézetet, hogy a webes keresőmotorok használata az információkeresésnek valóban használható eszköze volna. Gyakori viszont, hogy a legtöbb kutató (gyakran vagy mindig) a Google-lal kezdi keresését, ami nem jelenti azt, hogy a Google-nak abszolút monopóliuma volna a keresésre, és hogy a kutatók már nem használnának más helyeket az információ fellelésére. Ezek mögött az eszközök mögött, a használtság tekintetében alig maradnak el az elektronikus folyóiratok portáljai, és szorosan követik őket a bibliográfiai adatbázisok, továbbá – nagyon is meglepő módon – az OPAC-ok. A felmérésünkben megkérdezett kutatók közel fele gyakran vagy mindig valamelyik OPAC-ban kezdi a keresést, ami kivételes eredmény. Megint csak meg kell jegyeznünk, hogy Szlovéniában központosított és egységes rendszere van a kutatói bibliográfiáknak, amelyek a COBISS (Együttműködési Online Bibliográfiai Rendszer és Szolgáltatások) részei. A COBISS maga is központosított rendszer, amelynek tagja Szlovénia szinte minden könyvtára (nemcsak a felsőoktatási és a szakkönyvtárak, hanem a közkönyvtárak, sőt néhány iskolai könyvtár is.). Mindazonáltal nyilvánvalóvá vált, hogy a kutatók egyre inkább a korábban hagyományosnak számító könyvtári szolgáltatásokat kezdik elvégezni.

Következtetések

Vizsgálatunkkal betekintést nyertünk a szlovén kutatók információs viselkedésébe. Ez egyúttal kiindulópontot jelent ahhoz, hogy megvitassuk, milyen könyvtári és információs szolgáltatásokra van szüksége ennek a közösségének. Az elektronikus források egyre nagyobb mértékben növekvő használhatósága kihívást jelent a tudományos könyvtáraknak. Kutatásunk eredményei azt mutatják, hogy a felhasználók világosan az elektronikus források felé fordulnak és használják ezeket, ami intő jel a tudományos könyvtárak számára. Felhasználóik kiszolgálása érdekében, az átalakulóban lévő könyvtári terek és szolgáltatások kontextusában új technológiákat kell átvenniük. Elő kell mozdítaniuk a felhasználóképzést és az információs műveltséget, mivel az új technológiák kitágították a könyvtárosoknak az egyetemi hallgatók információkeresési és információhasználati képzésében betöltött szerepét. Ez a szerep folyamatosan formálódik, ahogyan a technológiai környezet is változik.
A könyvtárosoknak ilyen módon nemcsak a nyomtatott hordozón található információk szakembereivé kellett válniuk, hanem a felhasználók segítőivé is. Kérdés azonban, hogy minden könyvtáros alkalmazkodott-e ezekhez a fejleményekhez. A különböző felsőoktatási és szakkönyvtárak kölcsönzési és tájékoztatási statisztikáira alapozva megszületett egy egyszerű tanács: „Kövesd a felhasználót!”14 Egy nemrégiben közölt saját kutatásunk is azt mutatja, hogy a könyvtárak nem ismerik a felhasználói közösségüket, továbbá nem sikerül az eddiginél szisztematikusabb módon követni ezek igényeit és viselkedésüket sem.15 Ugyanakkor az a tény, hogy a felhasználók távol maradnak a könyvtártól (vagy mondjuk úgy, hogy a könyvtár szemszögéből nézve fizikailag hiányoznak), nem jelenti azt, hogy ne lennének aktívak, továbbá távolról sem igaz, hogy ne használnák azokat a szolgáltatásaikat, amelyeket relevánsnak ítélnek meg. Ez intő jel a felsőoktatási és a szakkönyvtárak számára, amikor újragondolják tevékenységüket.

Irodalom

1. BORGMAN, C.L.: Scholarship in the digital age. Blurring the boundaries between the sciences and the humanities (Keynote Talk). Digital Humanities Conference. College Park, MD, 2009. http://works.bepress.com/borgman/216 (2012. november 25.)
MARON, N. – SMITH, K.K.: Current models of digital scholarly communication. Results of an investigation conducted by Ithaka Strategic Services for the Association of Research Libraries. 2008 http://www.arl.org/bm~doc/current-models-report.pdf (2012. november 25.)
MUENCH, V.: Open Access shaking the basics of academic publishing = Online, vol. 35. 2011. no. 4. p. 18–21.
VELETSIANOS, G. – KIMMONS, R.: Networked participatory scholarship. Emergent techno-cultural pressures toward open and digital scholarship in online networks = Computers & Education, vol. 58. 2012. no. 2. p. 766–74.
2. Information behaviour of the researcher of the future. Executive summary, 2008. www.jisc.ac.uk/media/documents/programmes/reppres/gg_final_keynote_11012008.pdf (2012. november 25.)
PALMER, C. L.– TEFFEAU, L. C. – PIRMANN, C. M.: Scholarly information practices in the online environment. Themes from the literature and implications for library service development. 2009 www.oclc.org/research/publications/library/2009/2009-02.pdf (2012. november 25.)
ROWLANDS, I. – FIELDHOUSE, M.: Information behaviour of the researcher of the future, Work Package I: Trends in scholarly information behaviour. 2007. www.jisc.ac.uk/media/documents/programmes/reppres/ggworkpackagei.pdf (2012. november 25.)
3. VILAR, P. – ŽUMER, M.: Information searching behaviour of young Slovenian researchers. Program: electronic library and information systems. vol. 45. 2011. no. 3. p. 279–293.
4.  BATES, M.J.: The design of browsing and berrypicking techniques for the online search interface = Online Review, vol. 13. 1989. no. 5. p. 407–424.
BATES, M.J.: What is browsing—really? A model drawing from behavioural science research = Information Research, vol. 12. 2007. no. 4. http://InformationR.net/ir/12-4/paper330.html (2012. november 25.)
5. WILLIAMS, P. – ROWLANDS, I.: Information behaviour of the researcher of the future. Work Package II: The literature on young people and their information behaviour, 2007. www.jisc.ac.uk/media/documents/programmes/reppres/ggworkpackageii.pdf (2012. november 25.)
6. PALMER – TEFFEAU – PIRMANN i. m.
7. HAGLUND, L. – OLSSON, P.: The impact on university libraries of changes in information behavior among academic researchers. A multiple case study = The Journal of Academic Librarianship, vol. 34. 2008. no. 1. p. 52–59.
8. PEČLIN, S. – JUŽNIČ, P.: Research in the fields of medicine in Slovenia – research potentials, funding and publications. Zdravstveni vestnik, 2012. [in press].
9. ROWLANDS – FIELDHOUSE i. m.
10. Researchers of tomorrow: A three year (BL/JISC) study tracking the research behaviour of ‚Generation Y‘ doctoral students: Second Annual Report 2010-2011. 2011. http://www.efc.co.uk/projects/rot/Researchers%20of%20Tomorrow%20Year%202%20report%20final%20110510.pdf (2012. november 25.)
MORAN, M. – SEAMAN, J. – TINTI-KANE, H.: Teaching, learning, and sharing: How today’s higher education faculty use social media for work and for play. 2011, http://www.pearsonlearningsolutions.com/blog/2011/05/09/teaching-learning-and-sharing-how-todays-higher-education-facutlyuse-social-media/ (2012. november 25.)
11. JUŽNIČ, P.: Using a decision grid process to evaluate library collections and e-journals = New Library World, vol. 110. 2009. no. 7–8. p. 341–356.
12. HAGLUND – OLSSON i. m.
13. HAINES, L. L. – LIGHT, J. – O‘MALLEY, D. – DELWICHE, F.: Information-seeking behavior of basic science researchers: implications for library services = Journal of the Medical Libraries Association, vol. 98. 2010. no. 1. p.73–81.
14. MARTELL, Ch.: The absent user. Physical use of academic library collections and services continues to decline 1995–2006 = Journal of Academic Librarianship, vol. 34. 2008. no. 5. p.400–407.
15. VILAR, P. – BARTOL, T. –PISANSKI, J.– JUŽNIČ, P.: Are librarians familiar with information seeking behaviour of teachers and researchers in their respective institutions? = In: Libraries in the Digital Age, Zadar, 2012. http://ozk.unizd.hr/proceedings/index.php/lida2012/article/view/51 (2012. november 25.)