TANULMÁNYOK
Kiss Jenő könyvtára
Tóth Gyula
Kiss Jenő (1933–2003) a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) főigazgatójaként 1980 és 1998 között irányította Budapest közkönyvtári ellátását. Amikor átvette a FSZEK vezetését, a működési feltételek hiányosságai mellett meg kellett birkóznia a központi könyvtár szakkönyvtári funkciójából (szociológiai, helytörténeti, zenei) fakadó feladatok és az elaprózott, népnevelői szemléletű hálózati működés között feszülő ellentéttel is. Vezetése alatt a könyvtár „reformkorát” élte, újításai nyomán gyökeresen átalakult a fővárosi közkönyvtári szolgálat: a túlságosan hierarchikus szervezeti keretek lebontásával, a döntési mechanizmus cselekvési szintre adásával a munkatársak bevonására épülő újszerű vezetési stílus kialakítására törekedett. Reformjai a használó-központú könyvtár megteremtésére irányultak. Munkatársaival kidolgozta a központi könyvtár új funkcióit, a hálózati működés erősítésére pedig hat központi szerepű könyvtárat (régió központot) hozott létre. Intézkedései – a használók igényeihez alkalmazkodó állománykínálat, az állomány újfajta elrendezése (családi könyvtár, kétfedelű könyvtár), a könyvtári ellátó szolgálat felállítása, bátor selejtezési politika, közhasznú információszolgáltatás működtetése, a multimédia-használatért és a speciális szolgáltatásokért kért térítés bevezetése – a használók európai szintű kiszolgálását szolgálták.
Utódainak koncepcionálisan kész könyvtárat, a körülményekhez szabott korszerű könyvtárpolitikát, a központi könyvtár bővítéséhez kidolgozott rekonstrukciós terveket és a hálózat továbbfejleszthető modelljét hagyta hátra.
Búvópatakok a magyar könyvtári rendszerben: a minisztériumi szakkönyvtárak
AMBERG Eszter
A kormányzati könyvtárak és könyvtárosok búvópatakokként léteznek a mai magyar könyvtári rendszerben. A könyvtári szakirodalomban alulreprezentáltak, egyharmaduk nem szolgáltat rendszeresen statisztikai adatokat, nincs szervezetük, fórumuk vagy külön szekciójuk a Magyar Könyvtárosok Egyesületében, ahol az őket érintő szakmai kérdéseket megvitathatnák.
Az írás a Könyvtári Intézet nem-nyilvános könyvtárakra irányuló vizsgálatának részeként 13 minisztériumi (és háttérintézményi) könyvtár helyzetét mutatja be statisztikai adatokkal is alátámasztva. A vizsgált könyvtárakból tízben használnak integrált könyvtári rendszert, pedig lényeges kérdés, hogy valamennyi könyvtár rendelkezzen integrált könyvtári rendszerrel. Az OPAC-ok jellemzően az intézményi intraneteken keresztül érhetők el, ezeken keresztül integrálódnak a kormányzati információs rendszerbe. Ahhoz azonban, hogy ezek a szakkönyvtárak a kormányzati információs rendszer tényleges információs központjaivá váljanak (többek között) elengedhetetlen a könyvtárak közötti szorosabb együttműködés.
Az elektronikus közszolgáltatások belső intézményi alapjainak megteremtése során nem lehet figyelmen kívül hagyni ezeket a szakkönyvtárakat, melyeknek ebben az új környezetben az információk elsődleges közvetítőivé és tudásközpontokká kell válniuk. Ennek érdekében ezekben a szakkönyvtárakban is a dinamikus, interaktív és felhasználóbarát szolgáltatások körét kell szélesíteni.
A jövőbeli sikeres és hatékony működés feltétele, hogy a kormányzati szakkönyvtárak nyitottabbakká váljanak, szolgáltatásaik (vagy azok egy része) minden állampolgár számára elérhetőek legyenek, azaz hogy a jelenlegi búvópatakok a „felszínre törjenek”, láthatóvá váljanak és elárasszanak minket az általuk feldolgozott információval.
Áttekintés a modern online audiovizuális szolgáltatások világáról
NÉMETH Márton
A technológiai fejlődés olyan új felhasználói fogyasztási módoknak ad teret, melyek átformálják a tartalomszolgáltatást. A használói magatartás túllépett az elavult technológiai keretekhez kapcsolódó jogi formákon, és valószínűleg új üzleti modellek kialakítására készteti a régi szereplőket, szükségessé téve a szerzői jogi védelem újragondolását.
Az interneten elérhető audio-szolgáltatások világáról példákkal alátámasztott rendszerezést kapunk a következőket érintve: fájlmegosztó alapú illegális műsorszórás kontra frontális (hagyományos) alapú szerverekkel végzett egyirányú műsorszórás (legális és illegális változatok), video-megosztó portálok működése és kapcsolatuk a hagyományos szereplőkkel, filmes online szolgáltatások működése (dán és norvég könyvtári példákkal), az audiovizuális szolgáltatások átalakulásának a problémái (hardver- és szoftver-kompatiblitiási problémák), a másolásvédelemmel ellátott termékek sikeres kereskedelmi feltételei, a hordozható lejátszó-készülékek (podcasting) szerepe és alkalmazhatósága a könyvtári és múzeumi tájékoztatásban.
A szerző rámutat arra, hogy e szolgáltatások esetében olyan megoldást kell majd találni, ami nem kriminalizálja az internetező közösséget, ugyanakkor olyan szabályozást teremt, ami betartható, és a hagyományos piaci szereplők sem járnának rosszul. A könyvtárak és a kiadók összefogásával a használóknak gazdag internetes tartalomszolgáltatást lehetne kínálni.
Molnár János és Magyar könyv-háza
POGÁNYNÉ RÓZSA Gabriella
Molnár János (1728–1804) jezsuita szerzetes, szepesi kanonok (fordító, nyelvművelő, pedagógus, egyháztörténet-író) fontos szerepet játszott a felvilágosodás kori magyar művelődésben. Munkásságából az 1783–1804 között megjelenő Magyar Könyv-háza című vállalkozás érdemel különleges figyelmet. A Magyar Könyv-háza műfaját tekintve átmenet a folyóirat és a többkötetes könyv között: olyan időszakonként megjelenő kiadvány volt, amelyben túlnyomórészt a szerkesztőtől származó szövegek találhatók. A közlemények tartalmuk szerint enciklopédikusak, szerkezetük a lexikonokhoz, szótárakhoz hasonlatos, szerepüket tekintve az ajánló könyvjegyzékhez hasonlíthatók
Műfaji előzményeként Photius, konstantinápolyi pátriárka Müriobiblosz című munkája szolgált, mely a pátriárka által olvasott könyvek bemutatását és kritikáját adta közre olvasói épülésére. A Magyar Könyv-házban Molnár nem közölt kritikát, mert csak a helyesnek, megismerendőnek tartott műveket mutatta be. Elsősorban vallási, nevelési és erkölcsi témájú műveket ismertetett, később híres emberek élet- és pályarajzát is közölte, valamint földrajzi, természettudományi, irodalomtudományi és nyelvészet tárgyú munkákat is szerepeltetett. Érdeklődött a könyvkultúra és a nyomdászattörténet szakirodalma iránt, ismerte és bemutatta Michael Denis könyvészeti tankönyveit (Einleitung in die Bücherkunde) és Pray György régi könyves állományjegyzékét is. A Magyar Könyv-házából tizenegy év alatt 22 kötet (szám) jelent meg, melyből az első négyet az utókor annotált ajánló bibliográfiának is tekintheti. A szerző részletesen elemzi az egyes kötetek tematikáját, és utal a munka könyvészeti, bibliográfiai szempontjaira.
A könyvek és az olvasás szerepe a művelt ember életében a 20. század első felében a magyar nyelvű illemtankönyvek alapján
ADOMÁNNÉ ZOLNAI Dóra
A 19-20. századi illemtankönyvek a magánéleti viselkedést szabályozták. A szerző arra volt kíváncsi, hogyan szerepelt a könyv, az olvasás és a könyvtár fogalma ezekben a munkákban. A 19. századi illemtankönyvek az olvasás kérdését csak periférikusan, a gyermekneveléssel kapcsolatban említették, az olvasmányok szerepét nem tartották fontosnak, beszédtémának sem javasolták.
Az olvasás fontosságának említése az első világháború utáni illemtankönyvekben vált hangsúlyosabbá: bekerült a művelődéssel foglalkozó fejezetekbe. Az olvasást fontos művelődésfejlesztő tevékenységnek tekintették. A helyes olvasmányok ajánlása a szülők és pedagógusok feladata. Olvasásra a klasszikus hazai szerzőket és az általános művelődéstörténeti munkákat javasolták. Ezek az illemkönyvek már társalgási témaként is javasolták a könyvekről való beszédet. Néhány szerző az olvasás veszélyére is figyelmeztetett, mert a könyvek túlzott habzsolása az élet megpróbáltatásai előli menekülést jelentheti.
A gazdasági és társadalmi problémák hatására kialakult munkanélküliség, a több szabadidő ösztönzően hatott az olvasásra. Népszerűek lettek a tudományos-ismeretterjesztő művek is, az irántuk való érdeklődés már egy új olvasóréteg megjelenését jelezte. Egy másik illemtankönyv szerzője az önművelés eszközeként említi az olvasást, és a szépirodalom mellett az útleírásokat, művészeti könyveket, életrajzokat tartja kívánatos olvasmánynak, ellenben kerülendőnek a ponyva- és kalandirodalmat. A könyvtárról két összefüggésben kezdtek beszélni: egyrészt a kölcsönkönyvtár szerepére való utalással, másrészt pedig a házi könyvtár kialakításának említésével. Az egyik tankönyvíró magyar és külföldi szerzőkből álló olvasmány jegyzéket is mellékelt művéhez. Az újság- és folyóirat-olvasásra ösztönzésnél megemlítik, hogy el kell zárkózni a bulvársajtótól, de érdemes gyűjteni, sőt beköttetni a tartalmas folyóiratokat.
A második világháború előtti években az olvasmányok ideológiai befolyásoló szerepére is figyelmeztetnek a szerzők. Hosszú szünet után az ötvenes-hatvanas években jelentek meg újra illemtankönyvek, amelyekben a könyv és könyvtár csak érintőlegesen szerepelt: az olvasás újra egyéni, az illem által nem szabályozott tevékenységgé vált.
Dave Hume mint könyvtáros
KOVÁCS Béla Lóránt
David Hume (1711–1776) az empirizmus jelentős gondolkodója volt, de kevesen tudják róla, hogy History of England című többkötetes művének megírását az edinburghi Advocates’ Library könyvtárosaként töltött évek segítették elő. A könyvtár 1689-ben nyílt meg, és eredetileg a skót törvényhozással kapcsolatos irodalom szakkönyvtára volt; amikor bekerült a skót parlament épületébe, a jogtudományi művek mellett jelentős történettudományi állománnyal bővült a gyűjtemény, és az 1710-ben bevezetett Copyright Act értelmében az országban forgalmazott munkákat is beszerezték. Hume 1751 és 1757-között volt az akkor már nemzeti jelentőségű, de magánalapítványi keretek között működő könyvtár vezetője.
A könyvtár gyarapítási elveire és a könyvtáros önállóságára világít rá az az eset, amikor a kurátorok megintették Hume-ot néhány általuk erkölcstelennek tartott francia könyv megvásárlásáért. Ennek következtében a továbbiakban csak kuratóriumi jóváhagyásával lehetett gyarapítani. A kuratóriumi érdekek tehát korlátozták Hume működését, aki ellenállt. A vita azzal ért véget, hogy a kifogásolt műveket el kellett adnia, de a kuratórium már nem szólhatott bele a gyarapításba, így Hume fölvilágosult szemlélete vált mértékadóvá.
BÓDAY Pál emléke
KÖVENDI Dénes
Emlékezés Bóday Pál (1921–2009) könyvtáros-újságíróra, a könyvtártudományi dokumentáció megújítójára, a hazai és külföldi szakirodalomról készült gyorstájékoztató elindítójára, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ hatvanas-hetvenes évekbeli vezető munkatársára.
A Népművelés c. folyóirat (1906–1918) a modern közkönyvtárakért (2. rész: 1911)
SONNEVEND Péter
A tanulmány első része a Könyvtári Figyelő 2008. 4. számában jelent meg, és a folyóirat 1906–1910 közötti korszakát mutatta be. Ebben a részben az 1911-es évfolyam könyvtári vonatkozású írásait, köztük egy tematikus könyvtári szám tanulmányait elemzi a szerző. A tematikus szám szerzői között találjuk Szabó Ervint, aki Mit olvasnak és mit olvassanak? című írásában elismeri az olvasók igényszintjének tiszteletben tartását, de megemlíti a könyvtár nevelő szerepét is. Kőhalmi Béla a könyvtár és a szabadtanítás összefüggéseit tárgyalja az oxfordi munkásképző (Ruskin College) és a bécsi Népház (Volksheim) példáján. Ozorai Frigyes a nyilvános könyvtár és az iskola közötti kapcsolat kérdéseivel foglalkozik, egy másik írás pedig a gyermekkönyvtárak fontosságáról szól. Dienes László a könyvtári centralizáció kérdéseit vizsgálta amerikai és német példákra hivatkozva. Az elvi tanulmányok után beszámolók következnek az angliai nyilvános könyvtárakról és oroszországi közkönyvtári hálózatról, egy másik beszámoló pedig a német könyvtári fejlődést ismerteti.
Folytatása a következő számban olvasható.
KITEKINTÉS
Közös utak. A cigányság könyvtári ellátása Északkelet-Csehországban
PÉTERFI Rita
A prágai Goethe Intézet 2008 novemberében a kisebbségek könyvtári ellátásáról Közös utak címmel konferenciát szervezett a csehországi Ostravában a visegrádi országok könyvtárosai bevonásával. A vendéglátók bemutatták az Ostrava Vitkovicében a pécsi Gandhi Gimnázium könyvtárának mintájára létrehozott könyvtárat, mely a környékbeli cigány diákok ellátására szakosodott. Az írás ennek vállalkozásnak a megvalósulásáról számol be.
Nemzetközi könyvvásárló körúton: idegen nyelvű könyvek az amerikai könyvtárakban
HAJNAL WARD Judit
Az idegen nyelvű (nem angol nyelvű) könyvek külön bánásmódot igényelnek az amerikai könyvtárakban, mert gyarapításuk különbözik az amerikai kiadványokra érvényes, gyors és magas színvonalon zajló beszerzési gyakorlattól. A szerző gyakorló gyarapítóként részletesen ismerteti a könyvrendelés folyamatát a nemzetközi könyvpiacon, bemutatja a katalogizálást segítő adatbázisokat, a bibliográfiai rekordok megrendelésének lehetőségeit, a rendelési adatok és számlák, valamint speciális kérések elektronikus kezelését, az antikvár példányok felkutatását, a szállítás nyomon követését, a könyvterjesztő szolgáltatások minőségét meghatározó tényezőket stb. Dicsérően említi az európai könyvkereskedők kreatív és nagyvonalú gyakorlatát. A nemzetközi gyarapítói munkájának is része a nagyfokú kreativitás és problémamegoldó képesség, az elvárt nyelvi és kulturális tájékozottságon túl.
SCHRADER, Andreas – SIEWEKE, Beate: Hybrary – A jövő hibrid könyvtára (Töm.: Viszocsekné Péteri Éva)
COOKE, Nicole A.: Web-alapú szervező-eszközök szakképzett könyvtárosok számára (Töm.: Viszocsekné Péteri Éva)
FALCINELLI, Daniele – BAZZOCCHI, Silvia: Könyvtár és nemzetköziség: az olasz „szolidáris könyvtárak” kampány (Töm.: Mohor Jenő)
SETH Renu: India könyvtárügye (Töm.: Mohor Jenő)
COYLE, Caren: Az elektronikus olvasás megkönnyítése (Töm.: Dévai Péter)
KÖNYVSZEMLE
Teljessé vált a főváros könyvtárának történeti monográfiája
KATSÁNYI Sándor – TÓTH Gyula: A főváros könyvtárának története 1945–1998.
(Ism.: Fogarassy Miklós)
Posztmodern könyvtár – hagyományos építőelemekből
BRUIJNZEELS, Rob – TIGGELEN, Nicole: Bibliotheken 2040. (Ism.: Katsányi Sándor)
Könyvtár és társadalom vonzásában: köszöntőkönyv Tóth Gyula hetvenedik születésnapjára
(Szerk. Czövek Zoltán, Koltay Tibor, Pálvölgyi Mihály) (Ism.: Pogány György)
A székesfehérvári Püspöki Könyvtár 1601 előtti nyomtatványainak katalógusa
VELENCZEI Katalin: A székesfehérvári Püspöki Könyvtár 1601 előtti nyomtatványainak katalógusa (BepAlB Cat) (Ism.: Bánfi Szilvia)
A Hatágú Síp Alapítvány legújabb kiadványai
SZABÓ Sándor: A magyar nyelv- és irodalomtudomány kútfői,
POGÁNYNÉ RÓZSA Gabriella: A könyvkultúra kutatásának kútfői,
POGÁNY György: A történelem, a vallási irodalom és a Biblia-kiadások kútfői és szakirodalma,
PLIHÁL Katalin: A térképnyomtatás művészete a kezdetektől a 19. sz. végéig.
(Ism.: Kovács Mária)
Wikik: eszközök az információs munkához és az együttműködéshez
KLOBAS, Jane (et al.): Wikis: tools for information work and collaboration. (Ism.: Dévai Péter)