Az internetre tekinthetünk úgy is, mint egy nagy könyvtárra. Ezen a hálózaton azonban az olvasóterem világméreteket ölt és minden rákapcsolódott személy nemcsak használhatja az itt őrzött dokumentumokat, hanem maga is elhelyezheti saját szellemi termékeit, ezáltal alkotó szervezője lehet ennek a gigantikus szellemi állománynak. De ugyanúgy, mint egy könyvtárban, segítség és szakértelem nélkül itt is nehéz megtalálni a vágyott információt. A célul kitűzött információs társadalom megvalósításában a Dannenberg1 és mások nevéhez kötődő „információs kompetencia” nagy szerepet játszik abban, hogy az internetfelhasználó megkíséreljen eligazodni a bennünket elöntő információk óceánjában. Spanyol és amerikai könyvtári, dokumentációs szakfolyóirat elemzések bemutatják, hogy már több mint egy évtizede a megjelenő cikkek 60–70%-a az információ keresésének, megtalálásának problémakörével foglalkozik.2 A gondot elsősorban az okozza, hogy a felhasználóknak csak a töredéke rendelkezik az ún. „internauta habitussal”, azzal az összetett technikai-informatikai-információkeresési-információ rendszerezési és információfeldolgozási képességgel, amely alapvetően szükséges ahhoz, hogy eligazodjunk az információk özönében, amelyet napjainkban a szakirodalom leginkább a „homo digitalis” szókapcsolattal jellemez.3
Keresőgépek születnek – részben azért, hogy a Google hegemóniáját letörjék –, részben azért, hogy a legprecízebb keresési lehetőséget nyújtsák a felhasználónak. Mivel azonban a keresőszolgáltatások Help és Tools részei gyakran csak éppen vagy kevéssé magyarázzák meg az általában jól végiggondolt és gazdag keresési lehetőségeket, az olvasók zöme a már előzőleg megszokott saját gyakorlatát, az egy-két kulcsszavas keresést alkalmazza, amelyre a válasz így akár százezres nagyságrendű találati halmaz is lehet. Mivel több száz, több ezer oldal átnézésére senkinek nincs ideje és kedve sem, az olvasó megmarad az első tucat találatnál. Ebben viszont egyáltalán nem biztos, hogy benne lesz a számára legmegfelelőbb válasz. Így a keresés egyaránt frusztrációt okoz: a keresési sikertelenség és a hatalmas tömegű információ fojtogató érzését. Ezen segít a tématérkép (topic map) technológia, melynek megjelenése forradalmian megváltoztatta az információszervezés és az információkeresés eddig megszokott útjait. Egy baj van vele: az új technológiák nehezen törik át a megszokás falait.
A tématérkép technológia egy olyan sajátos tudásreprezentációs eszköz, amely azzal könnyíti meg az információ felhasználását, hogy az ismereteket sajátos összefüggésrendszer szerint szervezi. Minden fogalom, személy, földrajzi hely, helység, irodalmi vagy egyéb műalkotás, tárgy – és sorolhatnánk még tovább –, tehát minden lehet téma. Ehhez a témához a tématérkép összegyűjti mindazokat az asszociációkat, azaz ismereteket, amelyek valamilyen módon szellemi, tartalmi kapcsolatban állnak az adott témával. Mindegy, hogy ezek az interneten vagy a számítógépes rendszerekben rendezetten vagy rendezetlen körülmények között helyezkednek-e el, asszociációik, tartalmi kapcsolataik miatt az összefüggések segítségével a valamilyen szempontból összetartozók egy szempillantás alatt összegyűjthetők és megjeleníthetők. Az is mindegy, hogy az adott témához kapcsolódó tartalmak azonos vagy különböző helyen léteznek-e és azonos vagy eltérő formai megjelenésűek-e. A rendszer képes arra, hogy az adott témához tartozó tartalmi ismereteket különböző dokumentumformátumuk (doc, mp3, jpg, rtf, ppt, xls stb.) és eltérő elhelyezkedésük (MEK, Neumann-ház, bármilyen OPAC, katalóguscédula stb.) ellenére csoportokba rendezve tárja a felhasználó elé. Ez a képessége teszi alkalmassá arra, hogy az interneten megjelenő mindenféle dokumentum ismeretanyagát rendszerezni tudja.
A TM (topic map) alkalmazások lehetőségeiből számos lényeges ismeretet aknázhatunk ki mi, magunk is. E tanulmány első része4 az e rendszert felhasználó keresőgépekből mutatott be néhányat. Most ezt a sort folytatjuk tovább és megvizsgáljuk azt is, hogy mi az oka különleges sikerüknek.
UJIKO
http://www.ujiko.com
A cikk első részében ismertetett Kartoo-t kitaláló francia cég terméke az Ujiko is. Amikor a semmitmondó cím mögöttes tartalmát kerestem, így magyarázták: „…Nézzen a billentyűzetre: a betűk U J I K O cikcakkban követik egymást a klaviatúrán….”
A címválasztás, és a megjelenítés alapján röviden úgy jellemezhető, mint egyedi ötletek és érdekes megvalósítások, változatos színek és formák alkalmazásával felépített rendszer, melynek minden eleme a pszichológia és az informatika eddigi eredményeit ötvözi, úgy, hogy a forma nem megy a tartalom rovására. Az egyéni design, az egyedi színvilág ez esetben szorosan összefügg a felhasználó keresési gyakorlatával. A keresés mélyítésével fokozatosan tűnnek elő újabb és újabb ikonok, design elemek, amely mindegyikének egyedi funkciója van és mindegyik a könnyen kezelhetőség, a könnyű megértés, a szellemi túlterheltség, elfáradás és a számítógép által kiváltott „túl sok információ” (TMI)5 negatív pszichikai hatásait igyekszik kiküszöbölni.
Keresés és megjelenítés
Az egyelőre francia, német, angol/amerikai változatban élő ellipszis alakú kereső több mint hat milliárd weblap információiban keres a Yahoo legújabb keresőtechnológiáját felhasználva. A rendszer jó működéséhez azonban a Flash-t installálni kell.
Legelőször az egyszerű keresés használható, mert a későbbiekben maga a rendszer ajánlja fel az összetett keresési funkciókat. Közülük a legegyszerűbb (az ÉS=AND) kapcsolatot a többi keresőhöz hasonlóan automatikusan használja. A beírt keresőkifejezésre kapott találatok az ellipszis két oldalán jelennek meg egy-egy ikon kíséretében. Ezek az ikonok a dokumentum formáját, típusát jelölik. Így azonnal lehet látni, ha .doc vagy .pdf stb. találatot kaptunk. Például a pdf-fájlok esetén az ADOBE cég ismert logója jelzi a dokumentum típusát. Az ellipszis szívében elhelyezkedő kör három funkciós: legelőször a keresőkérdés témacsoportjait, a szemantikai összetartozásokat jeleníti meg. Másrészt arra használható, hogy láthatóvá tegye annak a dokumentumnak a nyitó weboldalát, amely fölött elhalad a kurzor, lehetővé téve, hogy a felhasználó gyorsan eldönthesse, megnyissa-e vagy sem az adott oldalt, vagy a körben megjelenő két ikon segítségével dönt a dokumentumok további sorsáról. Amennyiben a szívet választja és ezt az ikont hozzárendeli a számára érdekes dokumentumokhoz, akkor a további keresések során ezek automatikusan az első helyen szerepelnek, ha a szemétkosarat választja, akkor egyből kidobhatja a számára szükségtelen találatokat. A kereső megjegyzi a szívvel megjelölt kedvenc lapokat és erre figyelmeztet is, amikor a lap jobb alsó sarkában jelzi, hogy hány weblapot választottunk ki. A szemetesbe dobott dokumentumokat is megjegyzi a rendszer. Tudomásul veszi, hogy nem szükségesek és egy újabb keresésnél ezeket már nem is jeleníti meg a találati halmazban.
Megnézett weboldal esetén a rekord mellett megjelenik egy szám, amely mutatja, hogy hányszor tértünk vissza, hányszor tekintettük meg a weblapot. A szám növekszik ugyan minden visszatéréskor, de ez nem növeli a gyűjthető pontokat, tehát nem eredményezi a szintváltást. Ehhez ugyanis előbb tíz pontot kell összegyűjteni. Amikor ez sikerül, a szintjelzőn feltűnik egy zöld nyíl és ez vezeti a felhasználót a mélyebb keresési lehetőségek felé.
Az ebben a körben elhelyezkedő témák más-más színűek. A témák színe ugyanolyan, mint az őket körülvevő színes félkör-kör alakzat. Az alakzat nagysága mutatja, hogy az adott színnel jelölt témához az összes találati halmazból mekkora mennyiségű találati rész kapcsolódik. A rendszer pontokkal értékeli a megnyitott, megnézett dokumentumokat. A felhasználó a 0. szintről indul. Minden 10 megnyitott dokumentum után egy pontot kap, ezáltal ugrik egy szintet mindaddig, amíg a tizenkettedik szintig el nem ér.6 A szintváltás a rendszer számára a mélységben való keresés igényét jelzi, hiszen ne feledjük, hogy a felhasználók zöme csak az első néhány találatot szokta megnézni! Ezért a rendszer lehetőségei az első néhány szinten eléggé korlátozottak. Még csak az eddig elmondottak állnak rendelkezésünkre. Azonban minél mélyebbre megyünk, annál több lehetőséget kínál fel a kereső. Szintenként jelennek meg az újabb és újabb ikonok. A második szinttől a kukac jel jelenik meg, amelyre rákattintva lehetőségünk van arra, hogy megjegyzést fűzzünk a weboldalhoz. Később különféle színű mappák tűnnek fel, amelyekbe a dokumentumtípusainkat fajtánként menthetjük el a saját gépünkre, de elküldhetjük őket e-mailben is. A program így folyamatosan változik: a keresés menetéhez, mélységéhez igazodva fejlettebb arculatot ölt és specifikusabb szolgáltatásokat kínál fel. Ez utóbbiakat – képek, videofilmek keresése, hírek, a wikipédia enciklopédia használata – a Yahoo adatbázisában tárolt anyagokból szolgáltatja. Ugyancsak a magas szinteken jelenik meg a belső kör közepén egy olyan kis ikon, amely a megnézendő weblaphoz kapcsolódik automatikusan. Ez az Alexa weboptimalizációs cég logoja és automatikusan megmutatja a kiválasztott weblap web rangsorának hányadosát. Ennek a relevancia hányadosnak a megjelenése szintén segítséget jelenthet a felhasználónak arra, hogy eldöntse, érdemes-e vagy sem megnézni az adott webhelyet.
Az alábbi ábra a 12. szint összes ikonját szemlélteti. Keresőkérdésünk ez esetben Madonna volt, hogy a későbbiekben összevethessük ugyanezt a keresést a cikk további részében bemutatásra kerülő zenei kereső találati arányaival.
 |
1. kép
Az UJIKO 12. szintjén már 17 ikon található, amely a keresés eredményének könnyebb rendezését teszi lehetővé
Amennyiben nem vagyunk elégedettek a találati arányokkal,7 akkor a rendszer K-betűs ikonja felhívja a figyelmünket arra, hogy innen lépjünk tovább a testvérkeresőhöz, a KARTOO-hoz, hiszen annak 10 milliárdos adatbázisában nyilván több releváns találatot kaphatunk.8
E kereséseknél tudatosítani kell magunkban, hogy nem mindegy, milyen nyelvű keresőfelületet választunk.
Nézzük meg, mit ad ki Madonnára a Kartoo francia és mit az angol nyelvű változata!
 |
2. kép
Madonna a francia kartoo-ban