A Magyar Periodika Kör 1995. április 25-én tartott konferenciáján elhangzott előadás, melyet Koltay Tibor fordított.

A nyomtatás felfedezése óta az információ áramlása kultúránk, politikai életünk és gazdasági jólétünk középpontjában áll. A XIX. század kezdetétől az információ szervezett áramoltatása és az eszmék cseréje a tudományos kutatás és a műszaki innováció elengedhetetlen részévé vált, legfőbb hordozója pedig a könyvekben és folyóiratokban megtestesülő nyomtatott szó volt.Olyan intézményeket hoztunk létre, amelyekben a bennünket érdeklő rögzített információt – bárhol és bármikor legyen rá igényünk vagy szükségünk – megtalálhatjuk. Létrehoztuk az azonos érdeklődésű emberek társaságait, amelyek lehetővé teszik; hogy megvitassák tudományterületük legújabb eredményeit. Könyvtárakat hoztunk létre.
Könyvtárak természetesen már a könyvnyomtatás előtt is voltak, mindazonáltal a könyvtár fogalma nem annyira a kéziratokat, mint inkább a kötött, nyomtatott könyvet foglalja magába. A könyvtárosok szakismeretének zöme ezeknek a könyveknek a beszerzéséhez, megőrzéséhez és visszakereséséhez kapcsolódik.
A ma könyvtára csak töredékét tudja annak nyújtani, amit tudósok és kutatók az információ terén megkövetelnének. A könyvtárakat nehéz használni. Nyitvatartási idejük általában korlátozott. A gyűjtemény nagyobb része csak előzetes bejelentkezéssel használható. A könyvtárépületeket drága építeni és fenntartani. Működtetésük magasan képzett személyzetet igényel. A könyvtárak korlátai a 2. világháború után egyre jobban láthatók lettek. Az 1945-öt követő mintegy harminc év a tudomány virágzását élte meg, a kutatás jelentősége erőteljesen növekedett. A könyvtári költségvetések lépést tartottak ezzel a nagy mértékű növekedéssel, mert mindenki megértette, hogy a könyvtárak mérete és gyűjteményük teljessége fontos kérdés. Nem volt kétséges, hogy a minőségi tudomány (kutatás-fejlesztés) és a könyvtárak mérete szorosan összefügg egymással.
1975-ben megváltozott a helyzet. A következő 15 év adatai azt mutatják, hogy az Egyesült Államokban a kutatásra fordított összegek megduplázódtak. A tudományos folyóiratcikkek száma ugyancsak duplájára nőtt. A könyvtári költségvetések ugyanakkor csak 40%-kal nőttek. Ennek következtében a könyvtárak elkezdtek azzal küszködni, hogy miként juttassák el az érdeklődőknek az információ egyre növekvő mennyiségét, miközben anyagi helyzetük romlik. A teljességre törekvő könyv- és folyóirat-gyűjtemények eddig kérdőjel nélküli elfogadása erodálódni kezdett. Mindez nemcsak a könyvtárosokat érinti. A kiadók is szemben találták magukat a csökkenő folyóirat-előfizetésekkel és a könyvvásárlási kedv csökkenésével. Ha mi, kiadók összejövünk egy konferencián, hamarosan a szakmában végbement változásokról kezdünk beszélni: az elektronikus publikálási lehetőségekről, a dokumentumszállításról, a folyóirat-előfizetési árakról, az Internet minőségéről, a korábbi féltucat előfizetést egyetlen egyre redukáló könyvtári konzorciumokról stb.
Ezzel a válságos gazdasági helyzettel együtt megjelentek azok a technológiák is, amelyek lehetővé teszik, hogy alternatívákat keressünk az információellátásban. Ezek közé sorolhatjuk a faxot, amely ott van minden egyetemen, vállalatnál és más intézménynél. Ebbe a sorba tartozik a személyi számítógép, amelynek tárolási és adatfeldolgozási képességeiről nem is álmodhattak atyáink. Említhetjük a CD-ROM-ot, amely nagy mennyiségű információ hatékony tárolását és visszakeresését teszi lehetővé, és ott van az Internet is.
Az a tény, hogy ma széles körben elérhető az, ami nem is olyan régen csúcstechnológiának számított, lehetővé tette, hogy új információtovábbítási rendszereket fejlesszünk ki. Példának okáért a referáló és indexelő szolgálatok által publikált CD-ROM-ok egyszerű és gyors keresést tesznek lehetővé az irodalomban. Az Interneten kifejlesztett tartalomjegyzék- és dokumentumszolgáltató rendszerek adják a másik példát. A dokumentumszállítást olyan eszköznek tekinthetjük, amelyik lehetővé teszi a kutatók és a tudósok számára, hogy akkor is hozzáférjenek szakterületük irodalmához, ha könyvtáruk folyóirat-állománya leromlott. Ez a technológia azt is lehetővé tette, hogy a kiadók és mások elgondolkozzanak arról, hogy teljes mértékben elektronikusan, az Interneten publikálják a tudományos és kutatási irodalmat. Ez az a két fejlődési irány, amelyet részletesebben is meg kell vizsgálnunk.
Ha a dokumentumszállítást nézzük, természetesen tudjuk, hogy a könyvtárak egymásnak hosszú évek óta kölcsönöznek folyóiratcikkekről fénymásolatokat. A British Library Document Supply Center több mint évi 3 millió fénymásolatot szolgáltat más könyvtáraknak és egyéni felhasználóknak. Ma a legtöbb nagy folyóirat-előfizetési ügynökség az Interneten szolgáltatja a folyóiratok tartalomjegyzékeit, amihez cikkszállítás is tartozik. Ez lehetővé teszi a felhasználóknak és a könyvtáraknak, hogy megrendeljék a hálózaton az eredeti cikk fax-változatát, személyes felhasználásra, 24 órán belüli szállítással. Ennek az “új generációnak” a legkorábbi képviselője az Uncover. Ma már egy sor hasonló szolgáltatással találkozunk a piacon, más intézmények működtetésében, gyakran a nagy folyóirat-ügynökségekkel szövetkezve. Ezek a szolgáltatások elérhetőek telefonvonalon és az Internet útján is.
Ami igazán érdekes, hogy a dokumentumszállítás komoly alternatíváját jelenti a könyvtárközi kölcsönzésnek. Egy, az Uncoverhez hasonló szolgáltató kevesebb mint 20 dollárért tud egy dokumentumot szolgáltatni és ebben benne van az a szerzői jogdíj is, amelyet a kiadónak fizetnek. Ezenkívül a dokumentum 24 órán belül megérkezik. A könyvtárközi kölcsönzési tranzakciók hasonló összegbe kerülhetnek. Ezek a szolgáltatások, tehát a minőség mellett költségmegtakarítást is jelentenek.
A dokumentumszállítás ki is kerülheti a könyvtárat és közvetlenül a kutatóhoz kerülhet. A visszakeresést az egyéni felhasználó kezébe adják ezek a szolgáltatások. A cikk faxon vagy a felhasználó személyi számítógépére elektronikusan történő továbbítása azt jelenti, hogy a kutatónak nem kell a könyvtárba mennie.
A technológia azt is lehetővé teszi, hogy nagy információtömegeket kezeljünk gyorsan és gazdaságosan, amire a nyomtatott szó alkalmatlannak bizonyulhat. Az Internet potenciálisan a gyors és hatékony publikáció eszköze. Ugyanakkor az elektronikus publikálással kapcsolatos gondolkodás előmozdítói könyvtárosok, akik azt gondolják, hogy az elektronikus út olcsóbb. Mivel a kiadónak nem kell az anyagokat papírra nyomtatnia, úgy gondolják, a publikálás költségeit csökkenteni kell. Ezzel azonban nem veszik figyelembe a számítógépes felszerelések beszerzésének költségét és az, hogy milyen munkaigényes és nagy szakértelmet követel ezeknek az anyagoknak az új hordozókon való előállítása. Hasonlóképpen, sok kiadó tudja, mit kell tenniük, hogy folyóirat-irodalmat elektronikusan elő tudjanak állítani. Tudják, hogy az elektronikus publikálás lehetővé teszi a modellezést, a grafikus anyagok és az adattáblázatok mozgatását. Nem tudják azonban, milyen árakat alakítsanak ki ezekhez a termékekhez úgy, hogy költségeik megtérüljenek és az egyes kutatók érdekeit is szolgálják.
Mint kiadó azt tapasztalom, hogy a kutatók, akik egyaránt szerzők és olvasók, ambivalens érzelmekkel viseltetnek a nyomtatott folyóiratra épülő tudományos publikációs rendszer megváltoztatása iránt. Az előrelépés és a kutatási pénzek elnyerésének alapja a pályázó szakirodalmi munkássága volt. Jelenleg határozott igény van új folyóiratok indítására az újonnan megjelenő tudományterületeken. Kevés viszont az igény arra, hogy ezek kizárólagosan elektronikus formában jelenjenek meg. A nyomtatott szó még mindig a bírálói véleményezésen átment kutatói munkásság tekintéllyel bíró hordozója és formája. Akár a nyomtatott folyóiratoké a jövő, akár az elektronikus adatbázisoké, vagy éppen ezek keverékéé, a tudományos publikálási hagyomány a maga – a kutatás részévé vált értékeivel irányelveivel és folyamataival meg fog maradni.
Minden folyóirat arra törekszik, hogy tekintélyt szerezzen tudományterületén azzal, hogy a legjelentősebb és legmegalapozottabb cikkeket közli. Minden kiadó célja, hogy az ő folyóirata legyen az az “első hely”, ahol az adott szakterületen meg jelennek a fontos cikkek. Ezt, a minőségről alkotott elképzelést az idézettségi elemzés és a folyóiratok más szempontú rangsorai irányítják a világ sok országában. A folyóiratoknál az előkészítés, a bírálati mechanizmus, az azt követő javítások, majd a tipográfiai szerkesztés és előállítás, továbbá az archiválás és az indexelés, nem fognak változni. A publikált munka helyessége, szakszerűsége és egyedi volta ezeknek a folyamatoknak a során nyer megállapítást, független ül a hordozótól.
Modern technológiákat már régóta használnak a folyóiratok előállítására. A számítógépes fényszedési és tördelési szoftverek közhelynek számítanak. A cikkeket mind gyakrabban floppyn nyújtják be szerzőik. A kiadó a tálalás és megjelenítés területén meglevő minőségi menedzsment-szakismeretét adja a már géppel olvasható formában meglevő kézirathoz. Ehhez személyi számítógépeket és olyan szoftvereket használ, amelyeket ma széles körben használunk otthon és az irodákban. A nyomtatott termék talán hagyományosnak látszik, de olyan rendszerből kerül ki, amely megváltozott az elmúlt generáció alatt. Ezen túl a rendszer adatfájlokat állít elő, amelyekről ugyanaz az információ más médiumon is megjeleníthető.
Személyes meggyőződésem az, hogy a papíralapú folyóiratok meg fognak maradni, de többé nem lesznek egyeduralkodók. Mi, akik kiadóként a XXI. században is prosperálni akarunk, továbbra is szeretnénk, ha látnák, hogy az irodalomhoz többletértéket adunk. Biztosítanunk kell, hogy a folyóirat-irodalom azokat az olvasókat érje el, akiknek szánták. Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy a szerző a fontos és mértékadó információ forrása. Könnyen lokalizálhatónak kell lennie ennek az információnak. Nem szabad, hogy elvesszen az internet zajában. A szerzők továbbra is keresni fogják a kiadókat, hogy “pecsétet” vagy nevet adjanak munkájukhoz, amely tanúsítja a munka minőségét, hogy megkeressék az olvasót, hogy archiválják az elfogadott munkákat. A kiadó védi a szerzők érdekeit azzal, hogy nevével fémjelzi a munkát, hogy az olvasók meg tudják különböztetni azt az Interneten található informális információ és pletyka tömegétől azzal, hogy széles körben terjeszti a művet és biztosítja, hogy az továbbra is rendelkezésre álljon felismerhető forrásokból, bárhol legyen is az olvasó.
A jövőben, úgy gondolom, olyan tudományos és kutatási világot képzelhetünk el, ahol a művek végleges változatait nemcsak nyomtatott, hanem elektronikus formában tárolják és ahol ezek az adatbázisok böngészhetők, belőlük az információ kivonható és újracsomagolható. Az adatbázisokat a kiadók fogják fenntartani a szerzőknek és az olvasóknak egyaránt szóló szolgáltatásként. A kiadót kevésbé fogják gyártónak tekinteni, mint inkább az egyes mű természetének és az olvasók igényeinek megfelelő hordozón terjesztett szellemi tulajdon védelmezőjének.
A folyóiratok azonos érdeklődésű szerzők csoportjává vagy klubjává fognak alakulni, ahol a cikk megtalálható lesz. A könyvtárak előfizethetnek majd a nyomtatott folyóiratokra, vagy a folyóiratok adatbázisának elérésére vásárolhatnak jogot. Vásárolhatnak körülményeik és igényeik szerint testre szabott felhasználásra vonatkozó jogokat, vagy egyszerűen ad hoc jelleggel, ha éppen igény jelentkezik.
Mi lesz a publikációs folyamattal? Úgy tűnik, a publikációs folyamat elengedhetetlen az információ kiválasztásához tálalásához és csomagolásához, függetlenül a médiumtól. Ez a folyamat magában foglalja a szerkesztőbizottságok létrehozását és támogatását, a bírálói véleményezés lebonyolítását, a tervezés, illusztráció, a szövegek szerkesztése, a csomagolás, marketing és a világszerte történő terjesztés lépéseit. A kiadók szerepe a minőség, a jó külső megjelenés és legfőképpen – egy jól működő infrastruktúra megvalósítása. Igaz ugyan, hogy ma bárki olcsón és gyorsan tud műveket terjeszteni, de a kiadó nélkül túl sok lesz a zaj.
A jövőt felvázolva, hiszem, hogy a könyvtárosoknak is komoly lehetőségei vannak. A könyvtárosok olyan információs szakemberek, akinek a feladata, hogy segítsék az olvasót abban, hogy megtalálja, amit keres. A könyvtárosoknak megvan a képességük, hogy a számtalan szállítótól származó információ tömegében navigáljanak. A már meglevő információhoz többletértéket kell adniuk, különben egyéni felhasználóik a könyvtári rendszeren kívüli, közvetlenül megkapható információkat fognak keresni. Ennek okán a navigációs képességek még fontosabbá válnak a jövőben. A könyvtárosoknak többet kell gondolniuk avval, mit kíván a felhasználó, hol szeretnének az információhoz hozzájutni és sokkal kevesebbet kell foglalkozniuk a nyomtatott anyagok gyűjtésével és megőrzésével a ma könyvtáraknak nevezett épületekben. Az elektronikus információs rendszerek lehetővé fogják tenni, hogy közelebb kerüljenek az olvasóhoz és közvetlenül a használó munkahelyére szállítsák az információt. A könyvtári szolgáltatások marketingje legalább olyan fontos készség lesz, mint a katalogizálás vagy az állománymegőrzés.
A változási folyamat menedzselése mindig összetettebbé teszi feladatainkat. Nem ígérhetem a könyvtárosoknak vagy a kiadóknak, hogy egyszerűbb és kezelhetőbb lesz az életük, attól, hogy hozzászokunk az új technológiákhoz. Ami fontos, hogy a folyamatot megfelelően irányítsuk, úgy, hogy a tudományos és kutatási információ létrehozójától, annak olvasójáig magszakítás nélkül áramolhasson.