Célok

A szervező, irányító tevékenység egyik legfontosabb feladata a konfliktusok keletkezésének feltárása, mielőbbi feloldása. Az azonos tevékenységet folytató területekre általában jellemző, hogy a konfliktusok kialakulásának okai azonosak, így ezeket együttesen lehet vizsgálni és a megoldások is ugyancsak megközelítően azonosak. Ezért lehetséges országgyűlési törvényekkel, minisztériumi, főhatósági stb. rendeletekkel, intézkedésekkel akár országos, akár regionális konfliktushelyzetekre megoldást találni. Ez vonatkozik tulajdonképpen a könyvtárakra is. A különböző rendeltetésű, feladatú (tanintézeti, megyei, intézményi stb.) könyvtárakban a közös konfliktusok, célok alapján egységes megoldások lehetségesek.
Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) rendeltetésénél, helyzeténél fogva, szinte valamennyi szempontból más megítélés alá esik, mint általában a könyvtárak. Ez abból az egyedi, megkülönböztetett helyzetből következik, hogy a nemzeti könyvtári teendők és egyéb, a könyvtár számára kirótt feladatok döntően más, összetettebb feladatok elé állítják a könyvtár munkatársait. Ez a másság tükröződik szervezeti felépítésében, a többi könyvtárhoz való viszonyában, esetenként főhatóságként való működtetésében.
Az átszervezési, integrálási törekvések főleg a feltételek hiányosságai miatt nem valósulhattak meg. Ebből következik, hogy a konfliktushelyzetek is speciálisak. Ha viszont más nemzeti könyvtárral vetjük össze, azt látjuk, hogy “minden nemzeti könyvtári szervezetnek saját történeti fejlődése, belső adottságai és külső körülményei függvényében célszerű szervezeti felépítését meghatároznia, ill. az adott időszakban módosítania.”1
A közművelődési könyvtárakra jellemző konfliktushelyzetek mellett (pl. pénztelenség) számos egyedi, csak az Országos Széchényi Könyvtárra jellemző konfliktushelyzet teremtődik (pl. a hatósági jogkörből adódó feladatok). Viszont éppen a speciális helyzetből következően a más könyvtárakkal közös problémák, konfliktusok megoldása, feloldása is más (pl. nyomasztó pénztelenség esetén az OSZK gyűjtőkört módosít, a közművelődési könyvtárak példányszámot csökkentenék stb.) Ez a felismerés vezetett oda, hogy az OSZK utóbbi néhány évének konfliktushelyzeteivel és a megoldásokkal kapcsolatos erőfeszítésekkel foglalkozzam, hangsúlyozva, hogy ez nem a konfliktusok teljes halmaza, hanem az általam tipikusnak vagy figyelemre méltónak minősített helyzetek, illetve amelyeknek megoldási kísérletei a jövőt illetően tanulságosak és előremutatóak.

Konfliktus, konfliktushelyzet általában

A konfliktusok létét, a velük kapcsolatos problémákat már az ókor irodalmi alkotásaiban fellelhetjük. Ha az ember pl. a Bibliára avagy a görög tragédiákra gondol, akkor ez a megállapítás nem tűnik túlzásnak.
A Pallas nagy lexikona2 és a Révai nagy lexikona3 az alábbi meghatározást adja: “konfliktus: (lat.) a.m. összeütközés, összetűzés, viszálykodás.” N.B. ez a teljes idézet! A Társadalmi lexikon4 kihagyja szócikkei közül és tárgyalási köréből. Ezt különösen azért nehezményezem, mert ez a lexikon – előszava szerint – “tárgyait a mai társadalommal foglalkozó tudományokból merítette és minden olyan kérdést feldogozott, amely a mai forrongó és átmenetinek tudott társadalom embereit érdekli.”5
Minden műelemzés az irodalmi műben rejlő konfliktusokat, illetve az adott konfliktusmegoldási kísérleteket tárja fel. Ezért is meglepő, hogy milyen későn került e komplex fogalom a tudományos vizsgálódás terébe. A fogalomnak sokáig csak a negatív oldalait ismerték. Az utóbbi időszak felismerése, hogy a konfliktus sokoldalú, előrevivő is lehet, sőt a haladás feltétele az újabb konfliktusok létrejötte és a megoldásukra irányuló törekvés, hiszen ez maga az élet. Ez biztosítja a szakadatlan fejlődést. (Ezért fontos, hogy a vezető sose fogadja el, mert a konfliktusok elemzése az előrevivő.)
Az Új magyar lexikon6 a szó jelentésmagyarázatán kívül (összeütközés, nézeteltérés, lelki harc, belső meghasonlás) röviden az irodalomban (dráma, tragédia, vígjáték) fellelhető konfliktusokkal foglalkozik. Bírálja a konfliktusmentességről szóló hibás elméletet, mert az élettel, a fejlődéssel együtt jár a régi és az új harca. Az irodalmi konfliktusokról kitűnő szócikket közöl a Világirodalmi lexikon7. A konfliktusokat lehet vizsgálni erkölcsi szempontból is. Ehhez nyújt támpontot az Etikai lexikon8.
Miként már szó esett róla, a fogalom a huszadik században tudományok (pl. hadművészet, filozófia, nevelés-, vezetéselmélet, közgazdaságtan, szervezéselmélet, politológia stb.) alapkategóriájává vált.
A nemzetközi szakirodalomban több aspektusból, különösen az angol, illetve német nyelvű anyag foglalkozik a fogalom kutatásával. A jelen kereteket meghaladná a téma részletes ismertetése. (A fogalom angol nyelvű tanulmányozására alkalmas pl. a The social science encyclopedia9. A téma tanulmányozásánál nem foglalkozom az egyéni konfliktusokkal, sem a személyiségen belüli (intraperszonális), sem az egyének közötti (interperszonális) konfliktusokkal. Engem a probléma elsősorban vezetéselméleti, rendszerként való működési szempontból érdekelt. A konfliktusok, konfliktushelyzetek, a megoldásukra irányuló kísérletek fontosságát Csépe József tanulmánya10 bizonyítatta.

Szakirodalmi forrásként igen hasznos Lengyel Zsuzsanna szemletanulmánya11, mely általános érvényű megállapításaival ugyancsak jó támpontot ad. A szerző szerint “konfliktusról akkor beszélhetünk, ha

  • az egymással összeegyeztethetetlen, vagy annak látszó cselekvések, célok, tevékenységek között szembenállás, versengés van;
  • és/vagy divergens elképzelések, érdekek, vagy személyiségek antagonisztikus állapota, cselekedete áll fenn;
  • és/vagy összeegyeztethetetlen vagy szembenálló szükségletekből, motivációkból, célokból, óhajokból vagy külső, illetve belső emberi igényekből származó mentális igyekezet, küzdelem jön létre.”12

Lengyel Zsuzsanna többek között bemutatja Morton Deutsch eredményeit. Deutsch szerint a fogalom folyamatok keveréke, s a konfliktus eredetét is a keveredés jellege határozza meg. A konfliktusoknak negatívumai és pozitívumai egyaránt lehetnek, mivel lehetőséget adnak a fejlődésre, a változtatásra, ugyanakkor a potenciális rombolásra vagy stagnálásra is13. A konfliktus természetes folyamat, amely minden fontos kapcsolatban benne rejlik, és a kommunikáción keresztül a konstruktív szabályozás alá tartozik14.
Minden konfliktus kulcseleme a kölcsönös függőség és az, hogy a résztvevőknek bizonyos mértékig vannak közös érdekei is. Azok a résztvevők, akik felfogják, hogy a másik keresztezi, akadályozza céljaik elérését, azt is észlelik, hogy kevés az elosztható erőforrás (pénz, státus, hatalom stb.)
A konfliktusokat Deutsch destruktív és konstruktív (produktív) konfliktusokra osztotta. Destrukktív konfliktus esetében a résztvevők elégedetlenek az eredményekkel. A konstruktív konfliktusokat a konfliktus elemeinek transzformációja jellemzi. Ha egy rendszer, szervezet a konfliktus irányítására csatornákat dolgoz ki, akkor a jövőben lehetséges, hogy a rendszer folytatja működését és a résztvevők elégedettek lesznek az eredménnyel.
Deutsch egy korábbi munkájában (1973-ban) a konfliktusok hat típusát különböztette meg. Eszerint vannak valódi, ál, áttételes, tér, lappangó vagy elfojtott és hamis konfliktusok. Ezek kimenetelét, destruktív vagy konstruktív megoldásait befolyásolják: a konfliktusban levő felek jellemzői és viszonya; az alkalmazott stratégiák és taktikák; a konfliktust övező társas, társadalmi környezet; a konfliktus várható következményei stb.15
A konfliktusnak lehet kívánatos és hasznos funkciója is egy kapcsolatban, fejlesztheti a kapcsolatot. A konfliktus pozitív funkcióit először Coser írta le. Szerinte a konfliktus: jobban összekapcsolja a csoportokat; egységesebbé teszi a csoportokat a külső “ellenséggel” szemben; növeli a csoportkohéziót a csoportszerkezet meghatározása segítségével; előmozdíthatja a hasznos szövetségeket és kapcsolatokat16.
Egyetértek a szerzővel, amikor ezt állítja: “Egy rendszerben konfliktus azért jöhet létre, mert a rendszer működésével (és nem okvetlenül magával a rendszerrel!) nem értenek egyet”.17
A konfliktus jellegének, természetének megállapítása akkor lesz a legtökéletesebb, ha 1. kiterjed az egész rendszer működésének felmérésére, 2. meghatározza a rendszeren belül ismétlődő mintákat, amelyek a konfliktussal kapcsolatosak, 3. felismeri az egyéni hozzájárulást az egész rendszer működéséhez.

Saját hipotézisek

“A hipotézis háló, aki nem veti ki, semmit sem fog.”

(Novalis)

A konfliktus és a konfliktushelyzet egymással szorosan összefüggő fogalom, amelyek tartalmukban nem azonosak. A konfliktushelyzet a konfliktus csírája, bölcsője. A konfliktushelyzet a konfliktusban ölt testet. Ez az oka annak, hogy a két fogalmat egymástól elkülönítve kezelem. Kezelésük szempontjából is lényeges a két fogalom elválasztása, mert a konfliktushelyzet esetében a megelőzés a megoldás, míg a konfliktuséban a megszüntetés, a feloldás a cél (ld. betegségmegelőzés – gyógyítás). Első megközelítésben a valódi és az álkonfliktusok a legkézenfekvőbbek. (Összehasonlításul ld. M. Deutsch az előző fejezetben idézett felosztását.)
Bármely vezetői tevékenységnek nagyon fontos része a konfliktushelyzetek keletkezésének, fejlődésének, irányának figyelése, amelybe megfelelő időpontban, megfelelő módon kell beavatkozni. Ez folyamatos tevékenységet követel meg a vezetőtől, s ehhez megfelelő mennyiségű információval kell rendelkeznie. Miért szükségesek ezek az információk? Ha a vezető számára csak akkor történik jelzés, amikor “elszabadul a pokol”, akkor az könnyen anarchiába, kapkodásba megy át.
Minden konfliktusmegoldást új konfliktus(ok) kiindulópontjának kell tekinteni. A konfliktusok megoldására tett intézkedést azért is kell figyelemmel követni, mert több a konfliktusgerjesztő, mint a konfliktusmegoldó helyzet. Egy-egy intézkedéssel kis konfliktusok is keletkezhetnek, de gerjesztődhet olyan nagy számú, előre nem látható új konfliktus is, hogy a megoldást vissza kell vonni.
A nem megfelelő mennyiségű vagy a nem kellően súlyozott, rosszul értékelt információ álkonfliktusokat hoz létre. Ezeknek óriási veszélyei vannak, mert egyértelműen a konfliktusok számának ugrásszerű növekedéséhez járulhatnak hozzá. Egyéni érdekek, egyéni problémák vetülnek rá a szervezetre. Személyes tapasztalatokkal is megerősíthetem, hogy ugyancsak hibás taktika az életben gyakran tapasztalt, a szakirodalomban gyakran ismertetett konfliktuskerülés, mert az előrevivő elem: a magasabbrendű új helyzet elmarad.
Eredetüket tekintve a konfliktusok külső és belső forrásúak. A megoldásukra vonatkozó törekvés is lehet belső vagy külső, de akkor az utóbbi esetben beavatkozásról beszélhetünk. Ez a szervezeti egység jogkörét sértő tevékenység. A konfliktusok halmozódnak, összeadódnak. Jelentős részüknél ezt az addíciós folyamatot időben lehet érzékelni, így tehát kezelhető. Az igazán veszélyes az a konfliktus, amelyik hirtelen, robbanásszerűen tör ki. Ez abban a helyzetben jelenik meg, ha a folyamatba rossz beavatkozás történik. Különösen akkor állhat elő, ha az adott, megalapozott belső vezetési koncepció irányvonalát ettől teljesen idegen, magasabbrendű, (tehát külső) intézkedés/kényszerintézkedés keresztezi. A konfliktus megjelenési helye nem mindig azonos a keletkezési helyével (pl. az Olvasószolgálaton lép fel konfliktushelyzet, ha a Gyarapítási osztályra nem érkezett be a kért folyóiratszám).

Az OSZK mint nemzeti könyvtár

Az Országos Széchényi Könyvtár más könyvtáraktól való különbözősége nemzeti könyvtári jellegéből fakad. Tevékenységét a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1976. évi 15.sz. törvényerejű rendeletének 10.. /1/ és /2/ cikkelye határozza meg18. Ezt a törvényerejű rendeletet konkretizálja a Minisztertanács 17/1976. (VI.7.) sz. rendelete a végrehajtásáról, melyben megállapítja, hogy
“A Tvr. 9.-ához:
13..(1.) Nyilvános könyvtárként működik a nemzeti könyvtár…”
“A Tvr 10.-ához:
15.. Magyar vonatkozású könyvtári anyag (hungarikum) a Magyarországon keletkezett valamennyi, továbbá a magyar vonatkozású külföldön keletkezett könyvtári anyag.
16..(1.) Az Országos Széchényi Könyvtár feladatain kívül – a szervezeti és működési szabályzatában meghatározott körben – szakkönyvtári feladatokat is ellát. Ennek során részt vesz a hazai szakirodalmi tájékoztatási rendszer kapcsolatainak szervezésében és fejlesztésében is.
(2.) A nemzeti könyvtár
a.) a hungarikumok bibliográfiai számbavételével,
b.) a kiadványok kötelespéldányainak elosztásával,
c.) a könyvtárak által beszerzett tudományos értékű külföldi könyvtári anyag központi nyilvántartásával,
d.) a könyvtárakról és a szolgáltatásaikról adott felvilágosítással,
e.) a nemzetközi kiadványcserét érintő központi feladatok ellátásával,
f.) a könyvtárak állományában fölöslegessé vált könyvtári anyagoknak a könyvtári rendszeren belüli hasznosításával,
g.) a hazai és nemzetközi könyvtárközi kölcsönzés szervezésével,
h.) szakmai segítség nyújtásával, továbbá
i.) irodalom és könyvtárpropagandával támogatja a könyvtárak tevékenységét.
(3.) a nemzeti könyvtár kutatási, fejlesztési, módszertani, illetőleg egyéb feladatait a könyvtár közvetlen irányítását ellátó kulturális miniszter állapítja meg.
(4.) Nemzeti könyvtári feladatot Iát el a Kossuth Lajos Tudományegyetem Központi Könyvtára is, ennek keretében – az Országos Széchényi Könyvtár ezirányú feladatai mellett – gyűjti a Magyarországon keletkezett könyvtári anyagokat.
(5.) Az OSZK, valamint a KLTE Központi Könyvtára részére a Magyar Népkörtársaságban kiadott könyvtári anyagokból – a külön jogszabályban meghatározott körben – kötelespéldányokat kell szolgáltatni.”19

Az OSZK-nak hatósági feladatokat is el kell látnia: a kulturális értékű tárgy, pl. antikvária esetén az OSZK adja meg a kiviteli engedélyt20, de az országban található értékes, védett könyv- és dokumentumanyagot is itt tartják nyilván. Indokoltnak tűnik tehát, hogy a felsorolt tevékenységek ellátására az OSZK-nak több felsőfokú végzettségű szakembert kell alkalmaznia, mint más könyvtáraknak.

Példák konfliktusokra, konfliktushelyzetekre, megoldásokra az OSZK-ban

“Az életet úgy érthetjük meg, ha visszanézünk, de leélnünk előre nézve kell.”
(Kierkegaard)

Az anyaggyűjtés során jónéhány, a téma szempontjából figyelemre méltó konfliktust és kiteljesedett konfliktust regisztráltam. Nem tudtam dolgozatomban szoros időhatárt húzni, jóllehet az utolsó 4-5 év írásos anyagát tanulmányoztam át a legintenzívebben. Egyrészt a könyvtárban töltött kb. 10 éves időszakot nem tudtam teljesen kikapcsolni, másrészt az írásos dokumentumok sem köthetők szoros dátumhoz: a rendeletek, jogszabályok érvénye átnyúlik későbbi időpontra; az intézkedési tervek létrejöttét korábbi intézkedési tervek, határozatok, utasítások előzik meg, amelyeknek előre nem látható ideig szóló következményei vannak; az ellenőrzések több éves munkát vizsgálnak felül. S mivel időben visszafelé, hatásában, következményeiben előre mutat, ezért nem vállalkoztam mechanikus időhatár kitűzésére.*
Komoly problémát jelentett a válogatás és a rendszerezés kérdése. Legcélszerűbbnek az a megközelítés kínálkozott, hogy a konfliktusokat, konfliktushelyzeteket megoldási módjuk szerint csoportosítsam. Ez két nagy csoport kialakítását tette volna lehetővé. Az egyikbe azok a konfliktusok kerültek volna, melyek megoldása, megoldására tett kísérletek a könyvtár szervezeti életébe történő beavatkozással jártak. A másik csoportot pedig az egyéb megoldási módokat igénylő helyzetek alkották volna.
Másik csoportosítási lehetőségnek a konfliktusok szintje szerinti kínálkozott. Mivel az egységes szervezetben való gondolkozás elmélyítését tartottam döntőnek, így ezt a csoportosítási formát is elvetettem.
A rendszerelméletben való gondolkodás lehetővé tette volna azt a megoldást is, miszerint a konfliktushelyzeteket keletkezési helyüktől függetlenül megjelenési helyűk szerint csoportosítva vizsgáljam. Ez a csomópontokra való bontás azért nem célszerű, mert a konfliktusjelenségek egyidőben több ponton is jelentkeznek. Kapcsolatuk – az OSZK feladatrendszere, jellege miatt – bonyolult. Így egy-egy jelenséget vagy megoldási módot többször is kellene tárgyalnom. Adott konfliktus, alkalmasint konfliktusláncokat alakít ki. Ezért a megoldások is több ponton jelennek meg.
Ennek figyelembe vételével azt a megoldást válaszoltam, hogy az összegyűjtött anyagot erősen rostálva, csak néhány tipikus konfliktust, konfliktushelyzetet és a hozzájuk tartozó megoldást kívánok tárgyalni, de nem térek ki a nemzeti könyvtár egész tevékenységére.

Szűkös pénzkeret

Konfliktushelyzet forrása a szűkös pénzkeret, amely jelen inflációs korunkban hatványozottan érezteti kedvezőtlen hatását. Például az állományvédelem mennyiségi szintjét az elmúlt négy évben a gyarapítási keretből próbálta a könyvtár megoldani.21 (Pl. a Mikrofilmtár által használt anyagok ára nyugaton is folyamatosan emelkedik, s ezt az állandó forintleértékelés tovább drágítja. A volt szocialista országokban megszűnt a rubel-elszámolású import.)
Egyelőre megoldásnak tűnik (az idő dönti el, mennyire volt jó a választás), hogy a költségek csökkentésére pl. egyszerűbb kötészeti technikákat (kevesebb félvászon kötés, muzeális folyóiratoknál tékázás) alkalmaz, az ezüsthalogén filmeket pedig lehetőség szerint ozalid filmekkel váltja ki a könyvtár.22
Amikor gyakorlatilag mindennek magasba szökött az ára, akkor külön problémát és konfliktusokat okoz, hogy a megnőtt dokumentumkínálatból egyre kevesebbet tudunk közvetlenül vagy közvetve megvásárolni, így állományt gyarapítani. Ha a hungarikumok és a legfontosabb külföldi kézikönyvek beszerzése csorbát szenved, akkor az a jövő szempontjából pótolhatatlan állományi hiányokat eredményez, amely a későbbiek során lehet konfliktus. Ha ezeket a későbbiek során antikváriumokból vagy aukciókról próbálja a könyvtár beszerezni, akkor a nemzeti gyűjtemény folyamatossága – a ráfordított munka ellenére is – megszakad. A gyarapítási hitelkeret nagysága és a rohamosan növekvő árak között ellentmondás van, ezért a feloldásra

1.) az eddiginél nagyobb mértékű értékelő válogatást kell érvényre jutattni:
- hazai dokumentumok példányszámának csökkentése
- szaktudományi (gyűjtőkörbe tartozó) részmonográfiák csökkentése
- 1992-től a külföldi periodikumok erősen válogatva gyűjtése

Nem kell bizonygatni, hogy mindháromnak súlyos következményei lesznek a szolgáltatásban.

2.) Ha a könyvtár áttér a többcsatornás külföldi beszerzésre (a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat és a Libro Trade Kft. mellett) alapítványokkal, közvetlen külföldi kereskedelmi cégekkel is tartós kapcsolatra lép, akkor a hitelkeret ugyan gazdaságosabb lesz, viszont az addig is nagyon munkaigényes folyamat a jövőben munkaszervezési, munkaerő-átcsoportosítási követelményeket támaszt, mivel szinte minden tételt más terjesztőnél, más kiadónál lehetne leggazdaságosabban beszerezni. Viszont ez a jelenlegi személyi és műszaki feltételek mellett megoldhatatlan, ugyanis az eddigi adminisztrációs munka, nyilvántartás-építés (amely elengedhetetlen a napi munkához), a közvetlen bekérés, ajándékköszönés, levelezés nagy terheket ró a munkatársakra.

1990 nyarán, a nyári szabadságolás idején érkezett a Volkswagen Alapítvány nagylelkű ajánlata, hogy az OSZK néhány magyar nagykönyvtárral együtt meghatározott társadalomtudományi témakörben könyveket és periodikumokat rendelhet. Az OSZK-ra jutó 200 000 DM keretre ca. 2 hét alatt kellett leadni a tételes megrendelést. A hajszás munka hiányosságai azóta már többszörösen megmutatkoztak.

Elhelyezés

A Széchényi Könyvtár régi elhelyezése sok szempontból nem volt ideális. A könyvtár jelenlegi munkahelyi elhelyezése általában sokkal jobb, mint a múzeum épületében volt. Ennek következtében kevesebb az összezsúfoltságból eredő munkahelyi konfliktus, viszont nehezebb a kapcsolattartás más osztályokkal.
Teljesen szokatlanok voltak az új, vári épületben a nagy munkatermek, ahol sok embert zsúfolt össze a tervezői elképzelés. Az 1986 végére lefolytatott minisztériumi felülvizsgálat23 pl. az alábbiakat állapította meg: “A legrosszabb a Gyarapítási osztály elhelyezése…” “A Gyarapítási osztály jelenleg sokkal nagyobb szerepet játszik az Országos Széchényi Könyvtárban, mint az a könyvtárakban általában megszokott. Deziderálási, irányítási stb. munkája révén egyfajta központja a gyűjtemény szervezésének, de emellett lényeges, csaknem elláthatatlan hatósági feladatokkal is rendelkezik. Elhelyezési körülményei, munkaerőhelyzete ehhez képest elégtelen.” Habár a két nagy munkahelyiség szétválasztásával a helyzet némileg javult, viszont most sem ideális: a különböző forrásokból beérkező dokumentumokat (antikváriumi megtekintéseket, a bolti válogatás anyagát, magánszemélyek hagyatékait és vételi ajánlatait, állami juttatásokat) egymással párhuzamosan olyan térben kell elbírálni és feldolgozni, amely az anyagok elkülönített kezelését nem biztosítja. Könyvek tárolására nem alkalmas a nedves, dohos, penészes 414. helyiség, tehát ezt a megoldási kísérletet el kellett vetni. Ennek az osztálynak hosszú távú, talán a szövegszerkesztők és a PC-k szempontjából részleges megoldást nyújtott, hogy megkapta a 411-es szobát.
A helyzet viszont azokon a helyeken a legkedvezőtlenebb, ahol rosszul szellőző helyiségben, mesterséges fényben és zajban (pl. belső kölcsönzés) kell dolgozni.

Számítógépes feldolgozás

Az OSZK az állomány nagyságára való tekintettel – 1990. december 31-én a teljes állomány 6.878.430 könyvtári egység volt24 – nem tervezi a teljes könyvtári állomány számítógépre vitelét.
Csak az alapkatalógusok, a kölcsönzési és raktári nyilvántartások kerülnek az első szakaszban feldolgozásra. A “nem számítógépes generációnak” (tehát a legfiatalabb korosztályt leszámítva) nehezebb az átállás a manuálisról a gépi feldolgozásra: a számítógépes munka más gondolkodásmódot, más munkastílust követel meg. A kedvezőtlen anyagi-technikai feltételek miatt pl. a Feldolgozó osztályon 8 emberre két gép jut. Nagyfokú alkalmazkodásra van szükség, hogy a gépekhez minden munkatárs egyenlő mértékben hozzáférjen és hogy a gépidőhöz alkalmazkodjon (pl. ebédidő). Itt a kompromisszum segít. Ez az osztály három éves késéssel juthatott hozzá a számítógépekhez, s ez eleve nagy lemaradást okozott.
A számítógépes feldolgozás pozitívumai mellett problémaként merül fel és konfliktusok forrása, hogy az online katalógusra még sokáig várni kell. Addig pedig az output, a kimenő produktum végső soron a katalógusba beosztott katalóguscédula. Így rengeteg munkafolyamat duplikálódik, s állandó konfliktusok forrása (szolgáltatás, gyarapítás), hogy a lényegében hagyományos módon készülő katalóguscédulák nagy időbeli csúszással (kb. 10 hónap – 1 év) kerülnek a katalógusba. Bármilyen értékes is a könyvtár állománya, amíg a dokumentumok használata különböző katalógusokkal nincs biztosítva, addig az a felhasználó szempontjából holt érték marad. A számítógépes feldolgozás elsődleges feladata az adatbázísépítés és a -karbantartás. A lemezmentés és invertálás heti egy napot vesz igénybe. Mivel a gépeknél hiányzik a hálózat, egy adatbázis több gépen van, a sorozati művek esetében ez plusz fáradtságot okoz. (Amikor a sorozatra vonatkozó adatok az egyik gépben vannak, a kötetre vonatkozóak egy másikban, s az adott gépnél normában valaki más dolgozik, kompromisszumos megoldás születik.)
Az OSZK számtalan katalógusa rendkívüli módon lelassítja és nehézkessé teszi a napi aprómunkát. Ez az összes, katalógussal kapcsolatos munkafázisra jellemző, ld. például a hasonlítást avagy a katalógusszerkesztést, amely több osztály (pl. a Gyarapító-, Feldolgozó-, Szakozó osztály, Könyvtárközi kölcsönzés) munkáját közvetlenül érintik de ugyanúgy érinti az olvasókat is.
A régi “müncheni” katalógus használata elsősorban az olvasóknak jelentett problémát. Viszont használatáról mégsem lehet lemondani, mert akkor ez olyan nagyságrendű hiányokat tükrözne a régi állományban, amelyről szerencsére szó nincs. A régi, nagyméretű, kézírásos katalóguslapok eredeti formájukban használhatatlanok voltak a szabvány méretű katalógusfiókokhoz. Az új címleírás (cédulasokszorosításuk) pedig rendkívüli feladatokat rótt volna az amúgy is túlterhelt Feldolgozó osztályra. Az elfogadható, kompromisszumos megoldást a régi lapok lefényképezése és – a szabvány katalóguscédula méretűre kicsinyített lapok – olvasói katalógusba való beosztása hozta.
A müncheni katalógus jelzetadási gyakorlata is összeütközések forrása, amelynek kiküszöbölése megoldatlan. Ennek következtében az olvasók gyakran nem a tényleges jelzetet, hanem a vastagon nyomtatott regisztrációs számot írják rá a kérőcédulára. Ez időveszteséget és plusz fáradságot jelent mind az olvasó, mind a könyvtáros számára. Megoldásukra tett javaslat, hogy a katalógusok felett, illetve a tájékoztató pultnál tábla adjon információt (ld. információhiány-fejezet), hogy ezeken a katalóguscédulákon melyik a helyes jelzet.

Belső szolgáltatás: olvasószolgálat

A várba való felköltözés óta – a rossz közlekedési viszonyok ellenére – megnőtt és kibővült az olvasói réteg. Az aránytalanul felduzzadt olvasói létszám, különösen a vizsgaidőszakban alaposan megnehezítette a nem vizsgákra készülő, kutatói céllal érkező olvasók könyvtárhasználatát, ezért felmerült a használat korlátozásának szükségessége. A korlátozást több dolog indokolná: a) Az OSZK katalógusok cédulaelhelyezése általában eltér a könyvtárakban megszokottól: itt a legrégebbi megjelenésű dokumentum leírását követi időrendben a többi kiadás. Így a korábbi megjelenésűek, többnyire az első kiadások aránytalanul sokat vannak forgalomban, tehát az állomány legértékesebb része károsodik. b) Különösen vizsgaidőszakban az OSZK-nak annyi olvasója van, hogy jószerivel leültetni sem tudja őket. Rendszeresen előfordul, hogy a délután érkezőknek több mint egy órát kell a bejárati szinten várakozniuk ahhoz, hogy feljuthassanak az emeleti olvasói terekbe. c) Megnövekedett a másolatok iránti igény is, amely állományvédelmi szempontból nem kedvez a könyvanyagnak.
Ottovay László főosztályvezető azt hangsúlyozta: “Az OSZK a nemzeti dokumentumvagyon gazdájaként elsősorban annak a felhasználói rétegnek tartozik felelősséggel, amely kutatásainak anyagát csak az OSZK-ban kaphatja meg, egyhelyütt és a teljesség ígéretével, amely igényt tarthat a nemzeti gyűjtemény értékeit feltáró és közvetítő szolgáltatásokra és amely joggal várhatja el, hogy megkülönböztetett figyelem kísérje szakmai tevékenységét.” 25
A szolgáltatások felülvizsgálata gyarapítási szempontból is fontos. Az egyetemi hallgatók kötelező olvasmánnyal való ellátásához nincs meg a példányszám-fedezet, és a gyarapítási keret a jövőben sem teszi lehetővé a példányszám növelését.26
A Főigazgatói Kollégium ezzel kapcsolatban néhány konkrét határozatot hozott: pl. a nagy olvasóteremben kutatói teret kell kialakítani; 1991 szeptembertől korlátozzuk a középiskolás olvasók számát, ill. hogy a témát rövid határidőn belül újra napirendre tűzi a Kollégium.
Az egyik felvetett témával kapcsolatban álproblémának érzem azt a határozatot, hogy “a volt Zárolt kiadványok tára olvasóterme legyen kutatóterem azok számára, akik a tár anyagát kutatják”, mert ismereteim szerint eddig is ez volt a gyakorlat.27
Javaslat hangzott el, hogy a muzeális példányokat csak a kutatók használhassák. A használat korlátozása lehetővé tenné az olcsóbb állományvédelmi módszerek alkalmazását.28

Külső szolgáltatások

a.) Nemzetközi csere
Az OSZK az egyetlen magyar könyvtár, amely korlátozás nélkül küldhet külföldre dokumentumokat. Ez a korábbi években kényszerhelyzetet szült: a szocialista országok nagy könyvtárai egyoldalúan, aránytalanul nagyszámú kéréssel fordultak az OSZK-hoz, amelyet az OSZK-nak érdemben ellentételezni nem tudtak. (Például a budapesti Országos Idegennyelvű Könyvtár szovjet partnere a moszkvai Idegennyelvű Könyvtár, amely a teljes magyar szépirodalmat az OSZK-n keresztül szerezte be. Cserébe olyan orosz szépirodalmi anyagot küldött, amely az OSZK-nak nem gyűjtőköre.) A helyzet megoldásának érdekében lemondólevelet írt a Nemzetközi csereszolgálat, melynek értelmében a spontán csere megszűnik, kivéve a tematikus, gyűjtőkör-orientált küldést. Kiutat jelentett a volt szocialista országok és a Szovjetunió könyvtárainak dollár-elszámolásra való átállása, ami a nyugati országokkal eddig is gyakorlat volt.
A folyóiratoknál még bonyolultabb a helyzet. A pénztelenség szűkítő intézkedéseket követelt, u.i. Magyarországról a külföldi partnerkönyvtárakhoz mintegy 4000 folyóiratcím érkezett, viszont Magyarországra csupán 1500. Ezen a tarthatatlanul egyoldalú helyzeten úgy próbált segíteni a Nemzetközi csereszolgálat, hogy körleveleket küldött az érintett könyvtáraknak, tudakozódván, hogy mely periodikumokról tudnának lemondani, ill. melyeket tudnák ellentételezni. Ekkor derült ki, hogy pl. a SOTE könyvtára – de ez sok esetben másutt is előfordult – az érintett folyóiratot más forrásból is beszerezte, s a cseréről érkezett példányt/példányokat nem tartotta meg. (A duplumpéldányok lemondása helyett több évfolyamnyi folyóirat ment veszendőbe.) Másrészt sok folyóiratra Magyarországon nem is volt olvasói igény.
A magyar gazdaság, kulturális élet anarchikus helyzete a Nemzetközi cserét közvetlenül is érinti. A honi megjelenésű idegen nyelvű könyvek színvonala vegyes, Magyarországot nem reprezentálják a megfelelő módon (turistaalbumszintűek; a tudományos művek fordításai lassan jelennek meg (pl. az egykötetes “Erdély története” Köpeczi Béla főszerkesztésében.) Reális igény, hogy a magyar klasszikusok olcsó diákkönyvtár kiadásban jussanak el a külföldi magyar iskolákba. Konkrét példa, hogy az egyik ilyen intézmény kérőlistáján 24 klasszikus szerző (Arany János, Jókai Mór, Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán stb.) műveit kérte több példányban, mert ezek a művek – szerencsére! – ott is kötelező olvasmányok. Olcsó kiadásban mindössze két szerző műveit sikerült beszerezni, azt sem a kért példányszámban. Hasonlóan problémásak a tanári segédkönyvek, ill. a nemzetiségi kiadványok. Ami nem kerül könyvkereskedelmi forgalomba, az a dokumentum úgyszólván beszerezhetetlen. Itt most fel lehet tenni a kérdést, hogy miért kalandozom el, hiszen ez kiadói, nyomdai probléma? Azért, mert a patriotika anyag biztosítása a külföldi szakkönyvtárak számára minden nemzeti könyvtár feladata! (Vö. Zirc Péter tanulmányával29)
b.) Kötelespéldány szolgálat
A Kötelespéldány szolgálat gyűjti be és osztja szét a hazai dokumentumtermést az arra kijelölt könyvtárak körében, amelyek közé tartozik az OSZK is. A szolgálat tevékenységét rendeletek és határozatok szabályozzák.30 A Kötelespéldány szolgálat kb. évi 1,4 millió darab dokumentumot vesz át és juttat el kb. 70 magyar könyvtárnak. Ha a nyomdából nem érkezik be a rendeletben megállapított 16 példány, akkor az osztály feladata a reklamálás, bár igen gyakori, hogy a reklamált példányok mégsem érkeznek be. Ekkor a Gyarapítási osztály feladata, hogy az OSZK és a KLTE részére két fizetett példányt megreklamáljon. Ez a munkafázis a teljes hatékonyságot rontó, időnövelő tényező, mivel a munkafázisok megduplázódnak. A gombamódra szaporodó kiadók és nyomdák megjelenésével szinte végrehajthatalannak tűnik a feladat. (A Kötelespéldány szolgálaton 10 ember végzi a regisztrációt, szétosztást, reklamációt, a Gyarapítási osztályon pedig négy.)
A helyzet országos jellegű megoldására, a rendelet érvénybe lépése óta eltelt időszak kiértékelésére az OSZK körlevélben kérte a szolgáltatásban részesülő könyvtárakat, hogy egy tanácskozás előkészítésére foglalják össze tapasztalataikat, javaslataikat, véleményüket. A könyvtárak kb. 50%-ban teljesítették ezt a kérést. A Kötelespéldány szolgálat a tapasztalatokat összegezte és eljutatta a meghívottaknak. 1991. március 19-én a Művelődési és Közoktatási Minisztérium közgyűjteményi főosztályvezetője részvételével tanácskozást tartottak, amin az összes érintett könyvtár képviseltette magát. Megoldási javaslatként hangzott el, hogy meg kell erősíteni az ellenőrzést, meg kell teremteni a szolgáltatásra kötelezettek érdekeltségét, a jelenleg érvényes gyűjtőköri szabályzatok alapján meg kell vizsgálni a könyvtárak részesedését, s ahol indokolt, ott változtatni kell.31. Ez a problémakör központi (országos) jellegénél fogva külső, felső beavatkozást igényel.

Hatósági feladatok

Jelen pillanatban az OSZK-ban senki sem ismeri jobban Szinai Tivadarnénál a hatósági feladatokkal kapcsolatos munka nehézségeit, s a vele kapcsolatos konfliktusokat, ezért idézem:
“Az aukciók szaporodásával a tételek elbírálása, az ellenőrzés és a katalógusépítés már túlnő egy ember munkaidején (munkaerő a feladatra nincs). Két év az elmaradás a védetté nyilvánítások területén, [a restancia felszámolásának] egy része,.. különmunkaként az elmúlt év során megtörtént. Védettségi ellenőrzésre még soha nem került sor, legfeljebb rendőrségi ügyek kapcsán (munkaerő-fedezet itt sincs). A kiviteli engedélyezés komolysága végképp illúzióvá vált. Okai különfélék: a határátlépés liberalizálásától az ellentétes kereskedelmi érdekekig sok ok sorolható fel. Kapcsolódik ehhez az árbecslést végző ÁKV helyváltoztatása: az Antikvár Osztály jelenlegi helyéről az OSZK nehezen megközelíthető, s mivel a határoknál az ellenőrzés esélye csökken, kevesen vállalják a közlekedési komplikációt, inkább kockáztatnak. Jogszabálymódosítást többször kezdeményeztünk, kérésre tervezetet nyújtottunk be – válasz nem érkezett.”32

Fluktuáció – információhiány

Ezzel a problémával különösen az Olvasószolgálaton és a Raktári osztályon találkozhatunk. Ennek részben az az oka, hogy a frissen érettségizett fiatalok általában átmenetinek szánt időszakra (egyetemi, főiskolai felvételiig, tanévkezdésig, ill. a sikertelen felvételi után általában 1 éves időszakra) jönnek hozzánk dolgozni. Az ilyen, eleve rövidre tervezett idő alatt nem alakul ki kívánatos mértékben a könyvtárhoz való kötődés, különösen akkor nem, ha meghatározott, rövid időtartamra kötik a szerződést.
A Személyzeti osztályon ellenőrizhető, hogy sokan a középkáderi képzés után a tanulmányi szerződésben rögzített egy év ledolgozása után a jobb fizetés ígéretével mennek el. A tudományos ambícióval rendelkező fiatal diplomások számára gyakran nem tűnik elég vonzónak, hogy a heti egy kutatónapon kívül nem kapnak más támogatást. (Az OSZK Évkönyv 1982-ig megfelelő publicitást nyújtott, a megjelenésére az igény azóta is megvan.) Az intézményes nyelvtanulás kampányszerű volt, az utolsó nyelvtanfolyamokat 1989-ben hirdették meg.
A fluktuáció a könyvtár technikai személyzetét (pl. portások, liftkezelők, teremőrök) fokozottabban érinti. Az ő távozásuknak legfőbb oka a kedvezőtlen műszakbeosztás, a túl gyakori ügyelet.
Akkor, amikor az információrobbanás szinte sosem látott méreteket ölt, ellentmondásnak tűnhet az információhiány. A mindennapi élethez szükséges, hogy az ember ismerje a helyét, ahova tartozik, ismerje a közös célokat, amelyekért az egész intézmény dolgozik, lássa saját helyét a rendszerben. Ha az egyénnek egyre kevesebb lehetősége marad a dolgok befolyásolására, akkor ettől csak a passzivitása, tehetetlenségérzete nő. (Ez különösen érvényes korunkban, az átalakuló társadalmi és gazdasági viszonyok közepette.) A felsoroltak sok esetben szerepkonfliktushoz vezetnek, amelynek egyik megoldási módja a könyvtárból való távozás.
Az OSZK-KMK és a KLTE TTK szervezésében 10 munkatársunk végezte el a két éves informatikus-könyvtáros kiegészítő szakot. A végzés óta eltelt 1 év – s közülük csupán 1 végez az új szakképzettségének megfelelő munkát!
A könyvtárban a hivatalos döntések nagy késéssel jutnak el a dolgozókhoz. Nem egyszer volt rá példa, hogy a saját intézményünkkel kapcsolatos alapvető változást (pl. a Zárolt kiadványok tárának megszűnése) a rádió műsorát hallgatva, véletlenül tudtuk meg.
Apróságnak tűnik, viszont jelentőségét mégsem lehet tagadni: kedvezőtlenül hat, hogy a közvetlenül érintett osztályokat kivéve alig tudja valaki, hány dolgozója van a könyvtárunknak. Megoldása roppant egyszerű lenne, csak az OSZK Évkönyv pozitív hagyományait kellene követni, avagy az éves beszámolóban, a gyakrabban megjelenő OSZK Híradóban kellene erről és hasonló személyi változásokról (de nem 1 éves késéssel!) hírt adni.
A nagy szervezeti változások életbe lépésekor, átszervezéskor is ismertetni kellene a munkatársakkal a döntés okát és célját. Így nagyobb az esélye, hogy magukénak éreznék az új, megváltozott feladatot, és jobban tudnának azonosulni vele. Ez elősegítené az intézményi keretekben való gondolkodást is.
A megkezdett és félbemaradt, ellenőrzés nélküli intézkedések demoralizálóan hatnak. Ilyen pl. a kötelező arcképes OSZK-belépő használata, avagy a portai táskaellenőrzés. Ha egy korszak lezárul, akkor arról a folyamatban résztvevőknek – megfelelő értékelés mellett – tudniuk kell. Ha ez nem így van, akkor az hosszú távon megbosszulja magát.

Egyéb

Súlyos konfliktussorozathoz vezető bonyodalmat okoz, ha a politika, bármiféle pártideológia beleszól a nemzeti könyvtári munkába. Ugyanilyen veszélyes ha a régi reflexek, beidegződések érvényesülnek: még most is találkozunk feladatleosztással, a feltételek biztosítása nélkül. A Nemzetközi cserének a 25% megtakarítást, a külföldi intézmények támogatására relatíve kevesebb pénzből és magasabb könyvárak mellett kellene több példányt küldeni. A Horvátországi Magyarok Szövetsége az MM Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségi főosztályvezetőjétől 1991. VI. 24-én 14 folyóirat-évfolyamot (összesen 109) példányt kért. A főosztályvezetőnő a feladatot a Nemzetközi cserének utalta át, de a szükséges pénzösszeg nélkül. (Ugyanezen a levélen ez a kézírásos megjegyzés állt: “N.B. A levél küldője 6 hónapja nem utalja az 50 peri árát.”) Miután a Minisztériumtól nemhogy pénzt, de még választ sem kapott a Nemzetközi csereszolgálat, ezért a soron kívül kapott minisztériumi rendelést a saját szűkös kerete terhére oldotta meg.
Az 1989-es romániai események után a Nemzetközi Csere a Művelődési és Közoktatási Minisztérium illetékes főosztályától – a romániai magyar könyvtárak megsegítésére – 1990 márciusában 3 millió forint támogatást kért. A kért gyorssegély 1990 novemberében lett átutalva, tehát az összeg a nagy késés miatt eredeti célját nem érte el, mert lényegi felhasználására csak 1991-ben kerülhetett sor.

Kitekintés

Az Országos Széchényi Könyvtár nemzeti könyvtári jellegénél fogva eltér a többi magyar könyvtártól. A konfliktushelyzetek, konfliktusok oka a szűkös pénzkeret, a nem mindig kedvező elhelyezés, de konfliktushelyzetet rejtenek magukban a katalógusok, a számítógépes feldolgozásra való átállás, a megnövekedett olvasóforgalom, a romló állományvédelem. Nem kevésbé problémás a külső, központi szolgáltatás sem, a nemzetközi csere avagy a kötelespéldány szolgálat (mindez a teljesség igénye nélkül, hiszen ugyanígy meg lehetett volna említeni pl. a rendkívül problémás Nemzeti Periodika Adatbázist, a bibliográfiai regisztrációt, a nagyszámítógépes adatbázisra való átállást, a K + F Információs Infrastruktúra Programot. Mindennapos konfliktusokat rónak könyvtárunkra a hatósági feladatok is.
Nem részletezem a szervezeti szabályzattal kapcsolatos konfliktusokat, viszont az adatgyűjtés során jócskán találkoztam ilyen jellegű anyagokkal is. Ezek áttanulmányozásából azt a következtetést szűrtem le, hogy túlzottan megnőtt azoknak a konfliktusmegoldási kísérleteknek a száma, amelyek szervezeti változással járnak, ezért megoldásként egy összkönyvtári szemléletben (s nem részfeladatokban) gondolkodó új szervezeti és működési szabályzatot kell létrehozni. Itt külön megfontolásra javaslom a döntési szintek újragondolását. Ezt a korszakot éljük most: a területek vezetői saját szemszögükből vizsgálva elkészítették helyzetfeltáró munkájukat, ezeknek minél szélesebb körű vitára bocsátása, elemzése vezethetne egy új, a kor követelményeinek megfelelő szabályzat kidolgozásához. Ez a munka akkor mondható sikeresnek, ha a konfliktushelyzetek mélyreható, objektív elemzése megtörténik. Minőségét pedig az fogja meghatározni, hogy milyen hosszú távon tud a nemzeti könyvtár elvárásainak megfelelő dokumentummá válni.

* A tanulmány készítésekor felhasználtam a Főigazgatói Kollégium (FK} anyagait az 1987-1991 közötti időszakról, valamint az OSZK kiadványait, (Könyvtári Figyelő (19841991), OSZK évkönyv (1981, 1982-1983), OSZK Híradó (1984-1991). Több kérdésben az adott szakterület felelős vezetőivel készítettem interjút. Szívességüket, tanácsaikat ezúton is köszönöm. (Cs.K.)

Irodalom

  1. Előterjesztés az OSZK szervezeti módosítására : alternatív javaslatok a gyarapító és feldolgozó tevékenység szervezeti kereteinek körvonalazására / (összeállította] Berke Barnabásné. – Ikt.sz.: 492/88.
  2. A Pallas nagy lexikona : Az összes ismeretek enciklopédiája 16 kötetben. 10. köt. – Budapesten : Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1895. – 731.p.
  3. Révai nagy lexikona : az ismeretek enciklopédiája. 11. kötet. – Bp.: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1914. – 846.p.
  4. Társadalmi lexikon / szerk. Madzsar József. – Bp..: Saly E. Könyvterjesztővállalat, 1928.
  5. uo. – 4.p.
  6. Új magyar lexikon / szerkesztette az Akadémiai Kiadó Lexikonszerkesztősége. 4. K-Me. – 2., lényegében változatlan lenyomat. – Bp.: Akadémiai, 1962. – 188-189.p.
  7. Világirodalmi lexikon / főszerkesztő: Király István; szerkesztő: Szerdahelyi István. 6. köt. – Bp.: Akadémiai, 1979. – 500-501.p.
  8. Etikai kislexikon / oroszból fordította Csibra István. – Bp.: Kossuth Kvk., 1984. – 71-72.p.
  9. The social science encyclopedia / ed. by Adam Kuper and Jessica Kuper. – London (etc.] : Routledge and Kegan Paul, 1985. – 146-150.p.
  10. Csépe József: Katonai pszichológia. In: Alkalmazott pszichológia / Szerkesztette Lénárd Ferenc. – 4., átdolg., bővített kiad. – Bp.: Gondolat, 1984. – 255-280.p.
  11. Lengyel Zsuzsanna: Interperszonális konfliktusok: J.L. Hocker, W.W. Wilmott “Interpersonal Conflict” című könyvének ismertetése. In: Tárgyalók szemléje. – Bp. 1990/3sz. 9-36.p.
  12. uo.- 9.p.
  13. uo. – 10.p.
  14. uo. – 11.p.
  15. uo. – 14-15.p.
  16. uo. – 15.p.
  17. uo. – 18.p.
  18. A könyvtári szolgálat jogi szabályozása / Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ. – Bp.: Népművelési Propaganda Iroda. III. 1.rész (1980) 4.p.
  19. uo.- 15-17.p.
  20. A kulturális miniszter 3/1977 (111.29.) KM számú rendelete a kulturális értékű tárgyak külföldre viteléről és kül-földi kiállításáról. 1..b., 2../3/., és ff., uo. – 234-238.p.
  21. Önvizsgálódás : Gondolatok, javaslatok az Országos Széchényi Könyvtár feladatairól. In: OSZK Híradó. – Bp.: OSZK. 34.évf. 1991/3-4sz. – 6.p.
  22. uo. – 13.p. (Poprády Géza hozzászólása)
  23. Idézi Berke Barnabásné : Előterjesztés az OSZK szervezeti módosítására. – 1987.nov.26. – Iktsz.: 492/88.
  24. Az OSZK teljes állományának számadatai az 1990. év végén. In: Az Országos Széchényi Könyvtár 1990. évi beszámolója. – Bp.: OSZK, 1991. – 34.p.
  25. A nemzeti könyvtár olvasószolgálati és tájékoztatási funkcióinak áttekintése és aktuális feladatai: Előterjesztés a Főigazgatói Kollégium 1991. május 9-ei ülésről. – Iktsz.: 730/1991.
  26. uo. – 4.p.
  27. Emlékeztető a Főigazgatói Kollégium 1991. május 9-ei üléséről. – Iktsz.: 730/1991.
  28. Önvizsgálódás. – i.m. 6-7.p., 9.p. (Ferenczy Endréné és Maczika Béla hozzászólása)
  29. Zircz Péter: Az Országos Széchényi Könyvtár központi szolgáltatásai : Helyzetkép és teendők a kilencvenes évekig. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1981. – Bp.: OSZK, 1982. – 185-209.p.; Marót Miklós: A kiadványcsere néhány időszerű kérdése a magyar könyvtárakban. In: Könyvtári Figyelő, 1988/5-6. – 367-373.p.
  30. A sajtótermékek köteles és tiszteletpéldányairól szóló 2/1960.(V.25.) MM számú rendelet módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövege. In: A könyvtári szolgálat… III/1. – 181-187.p.; A köteles és tiszteletpéldányokról szóló 1/1960. KF számú határozat módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövege. – uo., 188-195.p.
  31. A problémakör tanulmányozásához Id.: Önvizsgálódás… i.m. 13., 15-17.p., (Sonnevend Péter és Szinai Tivadarné hozzászólása), ill.: Sonnevend Péter: Tanácskozás a köteles példányokról. In: OSZK Híradó, 1991/34. – 19.p.
  32. Önvizsgálódás… i.m. 17.-18.p. (Szinai Tivadarné hozzászólása)