Előzmények

1991 a “fordulat éve” volt a Könyvtári Figyelő történetében. A 37. évfolyamába lépő lap szerkesztői tennivalóit a racionalitás és a gazdaságosság jegyében újra kellett gondolnunk. Aki korábban is olvasója volt a lapnak, jól tudja, hogy a külföldi könyvtári gyakorlat és elmélet bemutatását mindig is fő feladatának tekintette; ez a törekvés még dominánsabbá vált azáltal, hogy a Könyvtári Figyelő új rovatként magába olvasztotta a korábban KDSZ (Könyvtári és Dokumentációs Szakirodalom) néven ismert, a külföldi könyvtári szakirodalmat bemutató negyedéves megjelenésű referáló lapot. A KDSZ, bár az egyetlen és ezért nélkülözhetetlen forrása volt a külföldi gyakorlatról való szakmai tájékozódásnak, sajnos igen kevesekhez jutott el. Az átszervezést vezénylő főszerkesztő realitásérzékét igazolja, hogy az ország Európa felé nyitásának szükségességét felismerő politikával összhangban, a lapban is erősíteni kívánta a külföldi szakmai példák jelenlétét. A Könyvtári Figyelő korábbiakban megszokott évi hatszori megjelenését hozzáigazítottuk a referáló lap negyedéves anyaggyűjtési ciklusához. Bár ezzel veszettünk két számot – összességében csak néhány ívet -, megtakarítottuk a nyomdaköltséget, és gazdagodtunk a külföldi könyvtári gyakorlatot és elméletet bemutató referáló rovattal. A Könyvtári Figyelő korábbi “Tanulmányok”, “Kitekintés” és “Könyvismertetés” rovatait megőrizve, folytattuk a lap régi hagyományait is. Azt, hogy időközben a lap formája, mérete, külső megjelenése is megváltozott, az magyarázza, hogy a nyomdagépek hibája következtében a korábbi kisebb formátumot nem tudták többé hibátlan minőségben előállítani, ezért a gép által kezelhető, az A/4-es mérethez közelítő nagyságra kellett áttérnünk. Ha már ennyi minden megváltozott a lap körül, akkor viszont “terveztessünk új borítót is” jelszóval, az OSZK grafikusa elkészítette a szám új köntösét, s a műszaki szerkesztést végző kolléganővel kialakítottuk az új belső tipográfiát. Az átszervezéssel egyidőben átvettük a megújult folyóirat terjesztését is.
Így telt el az új folyam első éve. Szükségesnek éreztük, hogy visszajelzést kapjunk olvasóinktól, ezért született meg a kérdőív ötlete. Úgy gondoltuk, hogy a kérdésekre kapott válaszokból, témajavaslatokból, egyéb ötletekből pontosabban megtudjuk majd, milyen lapot várnak tőlünk a könyvtárosok.
A Könyvtári Figyelő és a többi országos könyvtári szaklap között az idők során kialakult egyfajta munkamegosztás, amely alapján sokáig áttekinthetőnek és kiszámíthatónak nevezhettük e szaklapok profilját. Tudható volt, hogy pl. a Könyvtáros, a Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, a Könyvtári Figyelő, a Magyar Könyvszemle stb. milyen típusú közleményeket publikál. Ebben az időben alakult ki, hogy a Könyvtári Figyelő a hazai könyvtárügy, könyvtárpolitika országos jelentőségű elméleti kérdéseivel foglalkozó, ha lehetséges, inkább elméleti megközelítésű tanulmányokat ad közre, hangsúlyosabban foglalkozik a társadalomtudományi szakkönyvtárak munkájával és támogatja a könyvtárosképzést. Emellett folyamatosan figyeli és bemutatja a könyvtárügy szempontjából említést érdemlő külföldi gyakorlatot és elméletet is, továbbá felhívja a figyelmet az érdemleges hazai és külföldi új könyvekre is a Könyvtártudományi Szakkönyvtár gyarapodása alapján. A társadalom életében bekövetkezett változásokkal egyidejűleg, de szoros összefüggésben azzal is, hogy a könyvtári szaksajtó szerepe és az egyes lapok léte is megkérdőjeleződött, megkezdődött a profilok összemosódása, megjelentek a párhuzamos publikációk, a másodközlésekről (átvételekről) ne is beszéljünk, ami tényleg felesleges luxus.
A kérdőívre kapott válaszok érzékeltették, hogy ezen a téren az olvasók ugyancsak érzik a bizonytalanságot, és igényük van az átfedéseket mellőző, áttekinthető profilú szaklapokra.

A kérdőívről

A kiküldött kérdőívek száma 800 volt, a visszakapott kérdőívek száma 50, azaz ötven. Itt akár befejezhető is lenne ez az írás, mert az említett arányokból következően komikus lenne részletes elemzést adni és következtetéseket levonni. Ugyanakkor az esetet jellemzőnek tekinthetjük, már önmagában is jelzés értékűnek, de azt is mondhatjuk: miért ne lenne fontos nekünk ötven olvasó világosan kifejtett véleménye a munkánkról? A következőkben tehát 50 könyvtáros véleményét ismertetjük, azokét, akik vették a fáradságot, és a kérdőívek (és egyebek) iránti közömbösségüket és érdektelenségüket legyőzve, megörvendeztettek bennünket véleményükkel.
A kérdőív, mivel nem akartuk nagyon megterhelni az olvasókat, összesen 16 kérdést tartalmazott. Utólag átnézve megállapítható, hogy két esetben összevonva kellett volna kérdeznünk (a 7. és 8. kérdés ugyanarra irányult, nevezetesen a lap tartalmára és a megírandó témákra, míg a 13. és 14. kérdésben a formai megoldásokkal kapcsolatos véleményükre kérdeztünk rá).
A kérdőívet nem akarjuk megismételni, de azok számára, akik már nem emlékeznek rá, hadd idézzem fel, hogy néhány adminisztrációs kérdés (az előfizető könyvtár típusa; átlagosan milyen mélységig olvassa el a lapol; mióta előfizetője a lapnak; milyen egyéb hazai könyvtári szaklapokat olvas; használja-e a MANCI adatbázist, mint a lap Külföldi folyóirat-figyelő rovatának teljes, gépi változatát) után a tartalmat és a minőséget vizsgáló kérdéseinket tettük fel (véleménye szerint a lap tartalma…; mit változtatna meg, mit hiányol, mivel foglalkozna, milyen témáról olvasna szívesen; mennyire elégedett a magyar és a külföldi részek arányával; mennyire tartja informatívnak a Külföldi folyóirat-figyelő rovatot; milyennek látja a lap szerepét a magyar könyvtári sajtó életében), majd pedig a lap külső és belső megjelenésével kapcsolatos véleményükre kérdeztünk rá.

A válaszolókról

Válaszolóink zöme városi könyvtár munkatársa (20 fő), szakkönyvtárban dolgozik 13 fő, felsőoktatási intézmény könyvtárában vagy tanszéken dolgozik 11 fő, a többi választó kisebb közművelődési könyvtárakban, a nemzeti könyvtárban, illetve iskolai könyvtárban dolgozik. Három új előfizetője is akadt a válaszolók között a lapnak, de a döntő többség régi (akár hűségesnek is mondható) olvasónk, s hárman közülük a kezdetektől fogva olvasói, előfizetői a lapnak.
A Könyvtári Figyelőn kívül rendszeresen olvasott/járatott folyóiratként a legtöbben a Könyvtárost említették (41 fő), majd a Könyvtári Levelező/lapot (28 fő) és a Tudományos és Műszaki Tájékoztatást (22 fő), ezek után következik a Magyar Könyvszemle (7 fő). A további lapok, az említések csökkenő sorrendjében: Orvosi Könyvtáros (4), Könyvtári Híradó (4), Műszaki Egyetemi Könyvtáros (2), Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Könyvtárosok Tájékoztatója (2), Health Information and Libraries (1), MAKSZAB (2), MNB (1) – ez utóbbi kettő ugyan bibliográfia -, továbbá említettek még néhány megyei könyvtári híradót (4) is. Két olyan lapról is megemlékeztek, amelyek már megszűntek vagy átalakultak, ezek a Könyv és Nevelés és az Információ, Elektronika.
A válaszolók fele úgy nyilatkozott, hogy egy-egy számnak legalább a felét elolvassa, 40%-uk pedig még ennél is többet, a lap mintegy 75%-át olvassa el. Az egyes folyóiratszámok 25%-ánál kevesebbre egyik sem értékelte az általa elolvasott írások mennyiségét.

A lap tartalmát érintő válaszok

Nagy általánosságban – négy előre megadott jelzőből való választással – kérdeztük a véleményüket alap tartalmáról. Ketten kielégítőnek, az összes többi válaszoló jónak, 10%-uk pedig kiválónak minősítette. A válaszok egy része a lappal szemben kialakult általános elvárásokat tükrözi, a másik fele konkrét témajavaslatokat, ötleteket adott a továbbiakhoz. A válaszolók egy része olyasvalamit kér számon tőlünk, ami – hitünk szerint – nem a mi feladatunk, azaz nem egy negyedévenként megjelenő lapé (pl. alapítványi hírek). A válaszokból az is kiderül, hogy “kinek a pap, kinek a papné”, azaz, amit az egyik olvasó erénynek tart, azt a másik lehet, hogy fölöslegesnek minősítette és viszont. Különösen három területen szóródtak ilyenképpen a vélemények: volt, aki túl soknak érezte a számítógépesítéssel, könyvtártechnikával foglalkozó írások arányát, mások viszont kevesellték, és még több, még konkrétabb írást várnának a szoftverektől és az egyes alkalmazások tapasztalatairól, azaz kimondottan a “my system”-re kíváncsiak. Volt, aki szóba hozta a tematikus blokkokat, és jónak minősítette azokat, egy másik olvasónk viszont arra figyelmeztetett, hogy bánjunk csínján a tematikus részekkel, mert a negyedéves megjelenés miatt amúgy is erősebben kell szelektálni, s számos fontos téma még így is kimaradhat. Még egy példát említenék az egyes könyvtártípusokról szóló írásokról: volt, aki sokallta a szakkönyvtárak, egyetemi könyvtárak szerepeltetését és hiányolta a közművelődési könyvtárakról szóló írásokat, mások viszont még többet olvasnának a szakkönyvtárak, felsőoktatási könyvtárak problémáiról. Többen említették, hogy szívesen olvasnának az alapítványokról és egyéb támogatási lehetőségekről is. Emlékeztetnünk kell olvasóinkat arra, hogy a közművelődési könyvtárak napi problémáival elvben a Könyvtáros foglalkozik, a közművelődési könyvtárakat is érintő legfrissebb információkról a Könyvtári Levelező/lap tájékoztatja a szakmát. Ha az alapítványok és az egyéb támogatási formák szerepeltetésén az olvasó a konkrét lehetőségek számbavételét és a figyelemfelkeltést érti, akkor azt nem célszerű egy negyedéves megjelenésű laptól számon kérni, hiszen a frissesség, az aktualitás, a gyorsan avuló információ nem lehet elsődleges jellemzője egy ilyen ritkán megjelenő lapnak. Azt viszont máris megígérhetjük, hogy általában az alapítványokról (elsősorban a nagy külföldiekről) rövidesen összefoglalást olvashatnak. Többen érezték úgy, hogy túlhangsúlyozzuk a külföldi helyzetet bemutató írásokat, mások viszont ezt tartják a lap erősségének és még többet olvasnának belőle. A középarányt azok a vélemények képviselik, melyek szerint, úgy jó a két rész aránya, ahogy most van. Többen viszont több hazai bemutatást, ismertetést kérnek számon rajtunk. A stíust némelyek emelkedettnek és nehézkesnek érzik, szívesebben vennék a Könyvtároshoz közelítő nyelvezetet. Szerencsére e döntő “többség” abban látja a lap erényét, hogy hosszabb, tanulmány jellegű, igényes írásokat is publikálunk.
Lássuk most azokat az ötleteket, amelyeket olvasóink velünk együtt fontosnak tartanak, és mi ezúton is megpróbálunk szerzőket keresni a témák kidolgozásához. Olvasóink szeretnének többet tudni a készülő új könyvtári törvényről, a könyvtárpolitikai kérdésekről, általában a hazai könyvtárügy aktuális problémáiról, a könyvtári marketingről, a könyvtárakban megvalósítható vállalkozási lehetőségekről. Szívesen olvasnának írásokat a nemzeti könyvtár központi szolgáltatásairól (tervezzük pl., hogy a hazai számítógépesítéshez nélkülözhetetlen magyar MARC-formátumról, illetve a DOBIS/LIBIS-ről majd a gyakorlati tapasztalatok alapján beszámolunk – de egyelőre nehéz rávennünk a szerzőket a megszólalásra); s – a magyar intézetek könyvtárait bemutató sorozatunkhoz hasonlóan – elképzelhetőnek tartják a városi könyvtárak, szakkönyvtárak bemutatását is. Cikket várnak a nemzetiségi könyvtárellátásról is. Eddig idegen volt lapunktól az interjú műfaja, bár vitát, esettanulmányt alkalmanként már közreadtunk. A műfaji színesítés ötletén korábban már magunk is gondolkoztunk, s valószínűleg a jövőben kipróbáljuk (egyébként ilyen, interjúra épülő tanulmányt készített lapunk előző számában Kaposváriné Dányi Éva és Fazokas Eszter a könyvtárellátással, könyvterjesztéssel foglalkozó hazai vállalkozások bemutatásával, és hasonlót tervezünk a képviselők tájékozódási szokásainak bemutatására). Úgy érezzük, olvasóink szívesen vennék, ha jobban orientálnánk őket, szükségét látják a prognosztikának, a jövőkép felmutatásának is. Az országos szaklapok között kialakult profilokból következően történeti tárgyú írást csak ritkán jelentettünk meg eddig. Egyik olvasónk több történeti tárgyú írást látna szívesen a lapban. Erre azt mondhatjuk, hogy egy-egy fontos, történeti írást a továbbiakban sem fogunk visszautasítani, de a negyedéves megjelenés mellett ennél többre nem vállalkozhatunk.
A külföldi és a magyar rész helyes arányának kialakítása sok fejtörést okozott a lap megújításakor. Ezért kérdeztünk rá külön is három kérdésben erre. A válaszolók többsége (több mint a fele) jónak érzi az arányt; egyikük azzal indokolta válaszát, hogy a magyarországi könyvtári helyzettel más szaklapok is foglalkoznak, viszont a Könyvtári Figyelő az egyetlen olyan folyóirat, amely széles körben olvasott és kitekintést ad a külföldi helyzetről. Egy másik vélemény ennél határozottabban fogalmazott: “a Könyvtári Figyelő feladata, véleményem szerint, elsősorban a külföld dolgaival való megismertetés”. Akik a magyar publikációk arányát szeretnék hangsúlyosabban látni, arra figyelmeztettek, hogy a napi, könyvtárügyi problémáknak, a könyvtárgépesítésnek, a központi szolgáltatásoknak, a könyvtárellátásnak, a finanszírozás gondjainak még több helyett kellene adni.
A válaszolók által említett témák egy része korábban már bennünket is foglalkoztatott, s az esetek egy részében már határozott cikkígéreteink is vannak (pl. a nemzetiségi könyvtárügyről, de várunk egy szemletanulmányt az elektronikus könyvterjesztésről is). Tervezzük a közművelődési könyvtárak problémáinak általánosítható formában történő bemutatását, esetleg egy történeti íírást a megyei könyvtári hálózat kialakulásáról, s konkrét gépi rendszerek bemutatása is várható. Tehát egy kis türelmet kell kérnünk, s rövidesen olvashatják majd az említett írásokat is.
Mivel a Könyvtári és Dokumentációs Szakirodalom beépítése sarkalatos lépése volt a Könyvtári Figyelő átalakításának, arra is kíváncsiak voltunk, miképpen értékelik ezt az olvasók. Az 50 válasz azt igazolta, hogy az új rovat megjelenése informatívabbá tette a lapot és elősegítette a jobb tájékozódást, s azt is pozitívumnak tekintették, hogy nem két lapot kell átnézniük, ha tájékozódni akarnak, hanem egyben megtalálható a teljes külföldi helyzetkép is. Mindössze ketten nyilatkoztak úgy, hogy észre sem vették az új rovat megjelenését. 15-en kiválónak minősítették a referátumokat, 25-en a cikkeket tükrözőnek, 8 olvasó ellenben informatívabb referátumokat szeretne olvasni. Ehhez kapcsolódott a MANCI adatbázis használatára irányuló kérdésünk, amelyből kiderült, az 50 válaszolóból ötnek a munkahelyén (emlékezzünk vissza, hogy zömében városi könyvtárakról és szakkönyvtárakról van szó) használják a Külföldi folyóirat-figyelő rovat teljes gépi változatát, a MANCI-t is.

Formai kérdések

Bár nem a forma, hanem a tartalom a lényeges, talán érthető, hogy ha már tipográfiai, grafikai változás kísérte az új folyam megjelenését, kíváncsiak voltunk a lap külső megjelenésével kapcsolatos véleményükre is. Harminchárman jónak, tetszetősnek, jót olvashatónak, áttekinthetőnek tartották, 13 olvasónk kiválónak, négyen viszont csak kielégítőnek. A korábbi kisebb méret (B/5-ös) kedvesebb volt néhány olvasónknak, zsebre (táskába) lehetett dugni, a utazáskor is olvasható volt; az új nagyobb is, vaskosabb is, nem lehet csak úgy kutyafuttában beleolvasni, méreténél fogva szinte rászorítja az embert, hogy időt szánjon rá, leüljön és könyvként olvassa.
A borítóról az egyik vélemény úgy hangzott, hogy “végre egy európai külsejű lap”, mások szerint figyelemfelkeltőbbet is találhattunk volna, illetve csináltathattunk volna. Ismét más vélemény szerint a lap tipográfiája és a borító egy kicsit eklektikusnak hat. A válaszolók döntő többsége tetszetősnek minősítette a lapot, és volt, aki ezt írta: “jó kézbe venni”.

Végezetül

Megkérdeztük azt is, milyennek látják olvasóink lapunk szerepét, helyét a hazai könyvtári szaksajtóban. Szakmai tartalmáról a válaszolók több mint a fele dicsérően nyilatkozott, s vezető szerepűnek minősítette lapunkat. “Tanulmány értékű megszólalások jószerivel csak itt olvashatók” ; “Nagyon lényeges, hogy legyen ilyen lap, mert ablak, kitekintés a világra. Mégha fájó is.” Mások úgy vélték, hogy az egyik legfontosabb könyvtári szaklap, a Könyvtárossal, illetve a TMT-vel együtt. Örültünk, hogy volt, aki észrevette szerkesztőségünk tudatos törekvését a tárgyilagosságra és objektivitásra. A nemzetközi kitekintést a lap igen fontos rovatának értékelték, mert elősegíti ismereteik bővítését és szinten tartását. Egy másik olvasónk “az egyetlen tudományosnak tekinthető orgánumnak” tartja. Az átfutási időt hosszúnak látják és a négyszeri megjelenést többen is kevesellték.
Végül is az ötven válaszból lényegében pozitív kép rajzolódott ki: a szerkesztőség jól hasznosítható témajavaslatokat nyert, az, hogy terveink és az olvasók érdeklődése megegyezik, megerősített bennünket abban, hogy jó irányba haladunk a külföldi és a hazai könyvtári gyakorlat bemutatásával. A kritikai észrevételeket köszönjük, sok esetben jogosnak tartottuk, a tanácsokat igyekszünk megfogadni, s reméljük, hogy ha egy pár év múlva újabb felmérésre kerül sor, a válaszolók igazolnak majd bennünket.