Bevezetés

2010 áprilisában bízott meg az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, Sajó Andrea a nemzeti könyvtár törzsgyűjteményébe 1926 előtt bekerült1, elektronikusan feltáratlan állományrész autopszián alapuló feldolgozásának, újrakatalogizálásának megszervezésével. A kézírásos katalóguslapokon és helyrajzi naplókban (szakrepertóriumokban) nyilvántartott kiadványokat az eredetileg a müncheni Hof- und Staatsbibliothek számára kidolgozott szakrendszer, pontosabban annak a helyi viszonyokhoz igazított, átdolgozott változata alapján helyezték el a raktárakban2. Emiatt szokás erre az állományrészre müncheni gyűjteményként3 hivatkozni. A kiadványok visszakeresése jelenleg nehézkes, esetenként – bizonyos generikus, nem részletező leírások esetén – lehetetlen vállalkozás4. A könyvtáralapító Széchényi Ferenc könyvtárának jelentős részén túl egyéb értékes magángyűjteményeket (Jankovich Miklós, Horvát István, Illésházy István, Sándor Móric, Kölcsey Ferenc könyvtárát stb.) is magában foglaló gyűjteményrész mély és alapos feltárásának korszerű szakmai szemlélethez is igazodó előkészítése, illetve maguknak a munkafolyamatoknak – a retrospektív feldolgozásban közvetlen érintett munkatársakén túl – az OSZK szinte minden szervezeti egységének együttműködését igénylő hatékony összehangolása a tapasztalatok sokaságát rejti magában, melyet érdemes megosztani az olvasókkal.
Tovább…