Lapunk 2012. 2. számában jelent meg Amberg Eszter összefoglaló írása a büntetés-végrehajtási intézetek könyvtárainak helyzetéről.* Az írás kiegészítéseként most a büntetés-végrehajtási intézetekben folyó képzésekről kapunk gyorsfényképet. A nyomtatott változatban a tanulmány rövidített szövege jelent meg, az összes illusztrációt tartalmazó teljes szöveg itt olvasható.

Magyarország 28 büntetés-végrehajtási intézetében (2012. október 5-i adatok szerint) 17 639 fogvatartott töltötte szabadságvesztését vagy előzetesen letartóztatva várja azt.
A napjainkban uralkodó szemlélet szerint a büntetés-végrehajtási (továbbiakban bv) intézményekben a fő cél nem a fogvatartottak átnevelése, hanem az, hogy képessé tegyék őket önmaguk megváltoztatására. Elérendő célként fogalmazódik meg az elítéltek reszocializációja, felelősségérzetük kialakítása, fizikai és szellemi egészségük megőrzése, helyreállítása is. A nevelés tehát a “pozitív irányú befolyásolás” gyűjtőfogalma a magyar büntetés-végrehajtásban, amelyhez hozzátartozik az elítélt megismerése, foglalkoztatása, önképzése, rehabilitációs és szabadidős tevékenységének szervezése, jutalmazása, fegyelmi felelősségre vonása, a családi és társadalmi kapcsolatok támogatása. A nevelés egyik kiemelkedően fontos területe a foglalkoztatás. Ebbe a fogalomba nemcsak a célszerű munkáltatás tartozik, hanem az alapfokú iskolai oktatás, a szakirányú képzés, a terápiás foglalkoztatás, a művelődési, szabadidős, sport, személyiségfejlesztő, gyógyító, rehabilitációs programokon való részvétel is. A foglalkoztatás a testi és mentális egészség fenntartásán túl a szabad társadalomban is felhasználható alap- és szaktudás megszerzését is biztosítja, normális életvitelhez szoktat, segít elkerülni a kényszerű semmittevés okozta agressziót vagy depressziót.
Tovább…