Közösségben, a közösségért

A közösségi részvételen alapuló könyvtári működés lehetőségeiről a regionális szakmai napok és egy kutatás tapasztalatai alapján

A XXI. századra teljesen megváltoztak az információkeresési szokások. Az intézmények személyes használata helyett „felületeken”, számítógépek vagy egyéb mobileszközök segítségével, online módon elégítjük ki kíváncsiságunkat, pótoljuk a hiányos vagy éppen az aktuálisan szükséges információkat.  A könyvtár az internetre költözött. Ezzel egy korszak végképp lezárult, de mi az, ami a kezdetét veszi? A közhiedelemmel szemben az a meglepő tapasztalatunk, hogy az intézmények intézményi szerepe nemhogy csökkent volna, hanem megerősödött. Többen, gyakrabban használják a könyvtárakat, mint korábban, hiszen a technológiai lehetőségek révén sokkal több embernek fér bele az idejébe, a napi rutinjába a könyvtárak által biztosított felületek és szolgáltatások elérése. Ráadásul a világ nemcsak ebben az értelemben tágult ki. A világismeretet hordozó tartalmak összességét ma már egyre mélyebben tudjuk elemezni, feldolgozni, feltárni. Ezen könyvtárosi alapfunkciók ellátása a fejlődés révén ugyan egyre inkább gépi alapú, de emberi irányítású. A könyvtárhasználat jellege valóban átalakult. A könyvtár már nem elsősorban információs lelőhely, hanem mindinkább az információkeresés és az oktatás/tanulás technikai, technológiai és szakirodalmi támogatója. Az intézményi többletet az intézmény közösségek számára megnyitott terei biztosítják. A könyvtár közösségi otthon, ahol mindennapos a szórakoztató olvasás és a máshol nem megszerezhető közösségi élmény. Reneszánszukat élik a baba-mama klubok, a hobbikörök, a mesefoglalkozások, az író–olvasó találkozók, a könyvbemutatók, az ismeretterjesztő előadások, a legkülönfélébb tematikájú kiállítások. A könyvtár képes felkarolni a közösség „ügyeit”, ezeket aktív és intézményesült háttérként támogatja. A tanulmányban olvasható felsorolás csak néhány gyakori példa a hazai közkönyvtárak erre irányuló mindennapi repertoárjából. A 2016-ban meghirdetett és a könyvtárakat, múzeumokat, közművelődési intézményeket összefogó Cselekvő közösségek – aktív közösségi szerepvállalás projekt (EFOP-1.3.1-15-2016-00001) fókuszába nem véletlenül került az intézmények, köztük a közkönyvtárak közösségi funkciójának módszertani támogatása. A projekt célja, hogy az intézményrendszer tudatosabban, hatékonyabban legyen képes reagálni a társadalmi, technológiai változások által kikényszerített elvárásokra. Szolgáltatáspolitikája és intézménymenedzsmentje alkalmas legyen a közösség által vezérelt működési modellel együttműködni, hiszen a közösségi funkció a közkönyvtárak hosszú távú fennmaradásának kulcsa.
Mit jelent a társadalmiasítás?

A társadalmiasítás a településen működő kulturális intézményrendszer, így a múzeumok, a közművelődési intézmények és a könyvtárak felkészítése a közösségi részvételen alapuló működésre. A társadalmiasítás megnyitja a lehetőséget a kulturális intézmények hosszú távú fenntarthatósága előtt: az így működő intézmény a közösségi, használói igényekre támaszkodva és a helyi szokások és hagyományok figyelembevételével végzi tevékenységét.

Szerencsére ez a szemlélet sok tekintetben megjelenik a közkönyvtárak mindennapjaiban is. A projekt során kidolgozott és közkinccsé tett útmutató révén erősíthető a tudatosság, az elkötelezettség, s mindez a könyvtár számára kapacitásbővítő szervezetfejlesztéssel is együtt járhat.

Módszertani útmutató

Az érintett intézmények egyik erőssége, hogy közösségi programjaik által lehetőséget biztosíthatnak a használó/látogató által személyesen végzett alkotásra, kulturális értékteremtésre. A személyes aktivitás kötődést erősítő, identitásképző folyamat. A Cselekvő közösségek – aktív közösségi szerepvállalás projekt lehetőséget kínál a kulturális intézmények számára a helyi lakosokat és közösségeiket, azok igényeit, érdeklődését, szándékait középpontba helyező szemléletmód – vagyis a közösségi részvételen alapuló működés – megismerésére és elsajátítására.

Az elmélet megvalósíthatóságán, adaptálásán dolgozó munkacsoport erőfeszítéseinek eredményeként 2017 tavaszán megjelent a Cselekvő közösségek projekt honlapjának (https://cselekvokozossegek.hu) Tudástár menüpontjában az Intézmények tár­sa­dal­miasítása* című módszertani útmutató Beke Márton szerkesztésében. Az egységes elméleti alapokon nyugvó, ugyanakkor szakmaspecifikus, gyakorlatorientált módszertani útmutató jól áttekinthető példatárral segíti a kulturális intézményrendszer három szakterületének (könyvtár, múzeum, közművelődés) szakembereit a társadalmiasítás folyamatának megismerésében. A gyakorlati tapasztalatok beépítését követően később egy kibővített, didaktikusabb tartalmú módszertani útmutató került közreadásra, amely a Tudástárban elérhető online változat mellett 2019 tavaszán nyomtatásban is megjelent A kulturális intézmények társadalmiasított működési módja – Módszertani útmutató a közösségi részvételen alapuló működtetéshez** címen, Arapovics Mária, Beke Márton, Dóri Éva és Tóth Máté szerkesztésében. A könyvtári fejezet szerzői: Eszenyiné Borbély Mária, Pumerscheinné Bedekovity Zóra, Oros Sándor és Tóth Máté voltak.

A könyvtárak, múzeumok és közművelődési intézmények társadalmiasításának elméleti alapjait egy nemzetközi közösségi részvételi modell*** alapján kidolgozott hétlépcsős modell képezi:

  1. lépés: A közösségi részvételi működéshez szükséges folyamat előkészítése.
  2. lépés: Az érintettek azonosítása és elérése.
  3. lépés: A megfelelő részvételi szint kitűzése (tájékoztatás, konzultáció, bevonás, együttműködés, felhatalmazás).
  4. lépés: Közösségi részvétel a döntéshozás folyamatában.
  5. lépés: A közösségi működés összehangolt céljai és eszközei.
  6. lépés: Intézményi dokumentumokban megjelenített folyamat.
  7. lépés: A közösségi részvételen alapuló működés megszilárdítása.

Könyvtári területen a közösségi részvételi mód különböző szintű részvételi alkalmakat kínálhat a lakosság számára ahhoz, hogy a könyvtár tevékenységi körét befolyásolni tudja és lehetősége legyen az elért eredmények  értékelésére. A társadalmiasítás mint folyamat nem követel a könyvtártól egy teljesen új tevékenységet. Lényegében az intézmény profiljához illeszkedő, a már meglévő, jól definiált szakfeladatok új szemléletű megközelítéséről és kezeléséről  van szó a fenti hétlépcsős modell mintáját követve. Mindehhez fontos a gondosan megválasztott részvételi szint kitűzése az intézményenként, sőt szakfeladatonként változó és elérendő igényekhez igazodva.

Regionális szakmai műhelynapok

A módszertani útmutató átdolgozott változatának elkészítése után a  projekt konzorciumi partnerei – a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ, az NMI Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft.,  valamint az Országos Széchényi Könyvtár – saját szakterüle­tük­nek megfelelően hat-hat-hat regionális szakmai napot tartottak szerte az országban a közösségi részvételen alapuló működés népszerűsítésére, megismertetésére.

Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) projektstábja kezdte a rendezvénysorozatot 2019. január 21-én Békéscsabán, a Békés Megyei Könyvtárban.  Ezt követte havi két alkalmas bontásban a győri, pécsi, debreceni, egri és végül a veszprémi könyvtárspecifikus társadalmiasítás szakmai nap április 23-án. A szakmai programokon a stáb munkatársai, valamint az útmutató könyvtári fejezetének szerzői tartottak előadásokat a társadalmiasítás elméletéről, és sor került a résztvevők által előre kitöltött kérdőívek/tesztek eredményeinek bemutatására is. A délutáni műhelymunkákon a könyvtárosok a projekt munkatársaival a közösségi részvétel gyakorlati alkalmazását vitatták meg. A vita egyik részében a saját praxisból hozott példák kerültek megbeszélésre, majd egy elképzelt könyvtár lehetőségeinek számbavétele következett.

A könyvtári társadalmiasítási rendezvényekre történő regisztrációnál a szervezők lehetőséget adtak egy online kérdőív opcionális kitöltésére, amely a múzeumi szakterület – az útmutatóban is megtekinthető – önértékelő tesztjének könyvtári területre igazításával készült. Minden regionális rendezvényre elkészült a kérdőív/teszt kitöltetlen változata. A regionális eredmények összesítésére jelen tanulmány vállalkozik.

A felmérések kettős célt szolgáltak: egyrészt előzetes adatokat nyújtottak a projekt számára az intézményrendszer társadalmiasítottsági fokáról, másrészt önértékelést jelentettek a könyvtárak számára abban, hogy hol tartanak ezen az úton. Fontos hangsúlyozni, hogy szó sincs reprezentatív felmérésről, az adatok tájékoztató jellegűek. Minden kitöltött adatnál figyelembe kell venni, hogy a teszt önkitöltéses volt, így előfordulhat olyan eset, hogy az adatok révén az intézmények önhibán kívül pontatlan képet mutattak magukról (értelmezés stb.). A kérdőívek kitöltése anonim módon történt, e-mail címet csupán azért kértünk a kitöltőktől, hogy a válaszokat visszaküldve megtekinthessék az összesített eredményeket. A kitöltők e-mail címe természetesen a többi kitöltő számára nem volt látható.

A tanulmányunk végén megtekinthető a kérdőívünk, melyet több kérdésblokkra tagoltunk. A kérdések mindegyikénél hangsúlyosan szerepelt az intézmény közösségorientált szemléletének felderítése: az első részben a könyvtár működésére és általános közösségi tevékenységére vonatkozó kérdésekre kerestünk választ, ezt követte a könyvtár küldetésére és stratégiájára, illetve a pénzügyekre vonatozó blokk. A negyedik kérdéscsoportban a könyvtár közönségét vizsgáló kérdések következtek, majd a könyvtári ismeretátadásra és partnerkapcsolatokra vonatkozó kérdések. Az utolsó blokkban a társadalmiasítás egyes szintjeinek jellegzetességeire kérdeztünk rá. A Google kérdőív pontozásra is lehetőséget biztosít, így a végső pontszám megközelítőleg kimutatja, hogy a kitöltő intézmény a közösségi részvétel mely szintjének megfelelően működik. A dokumentációval alátámasztható válaszok kétszeres pontszámot értek, mivel a közösségorientált szemlélet megléte az intézményi dokumentumokban hangsúlyos szereppel bír a társadalmiasított működési módban. A ponthatárokat, vagyis a társadalmiasítási szintek számszerű besorolásának alapját az utolsó kérdésblokkban a szinteknél szerezhető pontszámok összessége határozza meg, kiegészítve a többi blokkban szerezhető plusz pontokkal (ezekben a kérdésekben szintén a közösségi részvétel alapfeltételeinek megléte felől érdeklődtünk). Az első műhelynap (workshop) tapasztalatai alapján a kérdőívet kiegészítettük a véleménynyilvánítás lehetőségével, ám ezzel a lehetőséggel kitöltőink többsége nem élt. A hozzászólásokban a munkakörülményekről (a munkát egyedül végző kistelepülési könyvtáros kihívásai a mindennapokban), frissen átvett vezetői munkakörről (információ- és dokumentációhiány az elődök részéről), illetve technikai jellegű megjegyzésekről kaptunk visszacsatolást. Utóbbiaknál a további válaszadási lehetőséget hiányolták (egyéb, mégpedig… válasz) az árnyaltabb, komplexebb problémakörök vizsgálatánál. Utóbbira reflektálva a kérdések többségét kiegészítettük szabadon kitölthető „egyéb” opcióval. Ezek kitöltése esetén azonban nem biztosítható a közösségi részvétel szintjét megközelítőleg meghatározó automatikus pontszámítás, így az „egyéb” kategóriába eső szabadon kitöltött válaszok egyéni elbírálás alapján számítandók a társadalmiasítás szintjeit tükröző viszonyuk függvényében.

A könyvtári közösségi részvételen alapuló működés általános modellje

A közösségi részvételi működéshez szükséges folyamat előkészítése

A kérdőívet összesen hatvannyolcan töltötték ki, az esetek majdnem felében városi könyvtárakból. A második legnépesebb csoportot a KSZR (Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer)-szolgáltatóhelyek képezték, őket követték a községi, majd a megyei hatókörű városi könyvtárak. Az alábbiakban a projekt gondozásában 2019-ben megjelent átdolgozott társadalmiasítási útmutató könyvtári fejezetének tartalmi ismertetését követve mutatjuk be és értelmezzük  a regionális kérdőívek összesített adatait.

1. ábra: A kérdőívet kitöltő könyvtárak típusainak eloszlása (N=68)

A felmérésben részt vevő könyvtárak közösségorientált működési
körülményeinek vizsgálata

1. táblázat: A könyvtárak közösségi támogatásának aránya (N=68)

Felmérésünkben rákérdeztünk, hogy működésük során számíthattak-e a könyvtárak a társadalmi kapcsolataikra, a helyi közösségek és a lakosság támogatására az esetlegesen felmerülő nehézségek megoldásában. A kitöltők 70%-a már részesült szükség esetén a lakosság támogatásában. Az 53 igenlő választ adó közül 34-en jelezték, hogy a segítség informálisan történt a közösség részéről, kilenc esetben pedig szervezett és dokumentált módon történt. A kérdezett könyvtárak több mint fele számíthatott támogatásra segítői és önkéntesei részéről. Ezen 35 könyvtár közül tizenketten dokumentálták a támogatásokat, 16 esetben pedig informális támogatásról beszélhetünk.

2. táblázat: A könyvtárak közösségi jellemzőinek összesítése (N=68)

A tesztet kitöltő könyvtárosok 62%-ának véleménye szerint a közössége/közönsége ismeri az intézmény szerepét a településen. E 42 könyvtár gyakorlatában 26-an mindezt felmérések és személyes visszajelzések alapján is alátámasztják, 16 esetében pedig napi gyakorlati tapasztalatokra hivatkoztak a válaszadás során. Hasonlóak az arányok a könyvtárosok véleményében a helyi lakosság könyvtár iránti aktivitását és támogatását illetően: a 47 pozitív válaszadó közül 22 hivatkozik felmérésre is, a napi visszajelzések mellett, 25-en csak az olvasói visszajelzések keltette benyomásokra. A közösségi igények kielégítéséről és a könyvtár mint biztonságos és információban gazdag hely megítéléséről a megkérdezettek egyöntetűen pozitívan nyilatkoztak. A válaszok igazolható alátámasztása az előző kérdéseknél tapasztaltakhoz hasonló értéket mutat, a közösségi igények kielégítése esetében figyelhető meg jóval nagyobb arányú informális visszajelzésekre történő hivatkozás a válaszokban.

2. ábra: Könyvtári munkafolyamatok használóknak történő bemutatásának aránya (N=68)

A könyvtárak közösségi funkciójának egyik látványos példája az érdeklődő használók számára a mindennapi könyvtári munka bemutatása. A megkérdezett könyvtárosok több mint háromnegyede szerint van példa erre a praxisukban. 27 válaszadó formális (pl. a múzeumok/könyvtárak éjszakája programsorozat keretében), illetve 25 informális keretek között végzi. A regionális kérdőíveket vizsgálva érdekes jelenség, hogy az ország keleti felében inkább a formális bemutatás dominál, míg a nyugati országrészeken a spontaneitás a jellemzőbb.

A „Cselekvő közösségek” projekt könyvtári módszertani fejlesztésének zárásaként a Magyar Könyvtárosok Egyesületének 2019. évi, székesfehérvári vándorgyűlésén kerül sor a szemléletet alkalmazó/alkalmazni kívánó könyvtárak számára a társadalmiasított működést elismerő oklevél átadására. Ennek megszerzéséért legalább az egyik intézményi dokumentumban meg kell jeleníteni a közösségorientált szemléletet, valamint a közösségi részvétel biztosítását nyilatkozatban vállalni. További feltétel egy teszt kitöltése, amely felméri az intézmény lehetőségeit a társadalmiasítást illetően. Erre a célra a rendezvénysorozatunkon szétküldött és jelen tanulmányban összesítve elemzett kérdőívnek a tapasztalatok alapján javított változatát szánjuk.

Az első lépés központi alkotóeleme a könyvtár identitásának/küldetésének meghatározása.

3. táblázat: A könyvtárak és fenntartók azonos
küldetéstudatának, illetve a küldetés, mint közszolgálati cél aránya a vizsgált könyvtárakban (N=68)

A vizsgált könyvtárak 60%-ánál a fenntartóval azonosan értelmezték küldetésüket, 22%-uk egyértelműen nyilatkozott arról, hogy nem nevezhető teljesnek az összhang a fenntartójukkal. A társadalmiasított működési módban kulcsfontosságú a fenntartó támogatásának elnyerése, ezért célszerű rövid és/vagy célirányos tájékoztatással felvázolni a közösségi részvétel legfontosabb érveit, hangsúlyozva, hogy mindez a fenntartó és a könyvtár érdekeit egyaránt szolgálja. Az előkészület során létfontosságú meggyőződni arról, hogy a közösségi részvételre valós igény és lehetőség mutatkozik, ezért a lakossági igényfelmérés és a környezeti elemzés (SWOT-elemzés: az erősségek, gyengeségek, lehetőségek, veszélyek felmérése a könyvtár viszonylatában) mellett informális módon is célszerű tájékozódni az olvasók személyes megszólításával. Ez utóbbi a kisebb intézményeknél a párbeszéd közvetlensége és az alacsonyabb olvasói közönségszám miatt is praktikusabb, továbbá felmérésekből származó adatok nélkül is viszonylag pontos eredményeket szolgáltat a könyvtárosok és olvasók személyes ismeretségéből következően. Arra a kérdésre adott válaszukban, hogy küldetésükben, jövőképükben és terveikben a köz szolgálatát tűzik ki célul, önbevallás alapján a könyvtárosok egyhangúlag egyetértettek.

A vizsgált könyvtárak 71%-a (48 válasz) nyilatkozott arról, hogy rendszeresen felülvizsgálják és aktualizálják a küldetésnyilatkozatban és a stratégiai tervben megfogalmazottakat, közülük 38-an mindezt igényfelmérések, használói visszajelzések használatával végzik.

Egy közkönyvtárban valamilyen szinten biztosan jelen van a közösségi részvétel. Ennek tudatosabbá válásához elengedhetetlen a közösség és a környezet igényeinek vizsgálata. Ehhez számos módszer alkalmazható, leggyakoribb a SWOT-elemzés, amely jól ismert a hazai könyvtári szférában.

4. táblázat: Közösségi igények ismerete és azok kielégítése a vizsgált könyvtárakban (N=68)

A vizsgált minta válaszadóinak önértékelése szerint egyöntetűen ismerik közösségeik igényeit, valamint mindannyian megteszik a megfelelő lépéseket ezen igények kielégítésére. Igényfelmérésekkel és használói visszajelzésekkel azonban az igények feltérképezését csupán a megkérdezett könyvtárak kicsit több mint fele tudja alátámasztani, míg a szükséges lépéseket háromnegyedük hajtja végre a környezetük visszajelzései alapján. Ellentmondás figyelhető meg ezekben az adatsorokban: az reálisan elképzelhető, hogy a közösségi igényeket a kisebb intézményekben informális csatornákon mérik fel, ám konkrét lépések a minta összmennyiségére vonatkoztatva túlnyomórészt igény- és elégedettségi felmérések eredményeként történnek. Itt magyarázatként szolgál a Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer (KSZR) szolgáltatóhelyek (19%-os arányukkal a második legnagyobb csoportot adják a mintában) intézményi struktúrában elfoglalt szerepe, hiszen a szolgáltatást biztosító könyvtár dönt működési kérdésekben, adott esetben a szolgáltatóhely környezetét is érintő felmérések adatai alapján. További tényező lehet az önértékelés természetéből fakadó túlságosan is pozitív véleménynyilvánítás a közösségi igények ismeretét és azok teljesítését illetően.

A partnerkapcsolatok tudatos menedzselése is fontos előkészítő lépés: a potenciális partnerek listázása és a célközönség tudatos szegmentálása erősíti a könyvtár partnerkapcsolatait. A megkérdezett könyvtárak 99%-a nyilatkozta, hogy odafigyelnek a könyvtár különböző korcsoportjainak igényeire. Ezen 67 intézményből 52-en mindezt igényfelmérések és használói visszacsatolások segítségével teszik. Az alábbi táblázatban néhány jellemzőbb korcsoport adatai tekinthetők meg. A válaszadók 91%-a szerint intézményi kommunikációjuk során is odafigyelnek a különböző korcsoportok, társadalmi rétegek sajátosságaira, elvárásaira.

5. táblázat: A vizsgált korcsoportok megszólításának
összesítése a megkérdezett könyvtárak esetében (N=68)

A könyvtáraknak az esélyegyenlőség biztosítására irányuló törekvéseivel e különszám egy másik tanulmánya foglalkozik részletesebben (ld. 103–127. p.), mely egy nagyobb léptékű, reprezentatív kutatási minta adatainak felhasználására támaszkodik. Az elemzés konklúziója szerint a hazai könyvtárak viszonylag kevés szolgáltatást szerveznek specifikusan az egyes hátrányos helyzetű csoportoknak. Általánosabb az a gyakorlat, hogy a teljes használói réteget szólítják meg a könyvtár szolgáltatásai, a hátrányos helyzetűeket is beleértve. A kisgyermekes családoknak szentelt külön figyelem ebben a vizsgálati mintában is hangsúlyos, sőt sokkal nagyobb mértékben, mint a reprezentatív kutatásban, valószínűleg, mivel a fentiek közül ez a célcsoport a legkönnyebben beilleszthető a könyvtárak mindennapos szolgáltatási eszköztárába. A vizsgált másik négy célcsoportot is jóval kedvezőbb arányban szólítja meg jelen populáció, mint az országos reprezentatív mintában. Mindenesetre mindkét vizsgálati minta esetében megállapítható, hogy a hátrányos helyzetű korcsoportok szegmentálása jelen van a hazai könyvtárakban, de inkább kisebb arányban, így ez mindenképp fejlesztendő terület a közkönyvtári szférában.

A közkönyvtárak kiemelt partnerei az oktatásügyben érintettek. Felmérésünkben rákérdeztünk arra, hogy a könyvtárak biztosítják-e a lehetőséget formális (iskolákkal együttműködő), nem formális (tanfolyamok, szakmai továbbképzés) és informális (szabadegyetem, konferencia, magánórák az olvasói térben stb.) tanulásra.

 6. táblázat: Tanulási lehetőségek a megkérdezett
könyvtárakban (N=68)

Az eredmények a könyvtárak jó lehetőségét mutatják ezen a területen. A tesztet kitöltő kollégák szinte mindegyike szerint folytatnak közös munkát az oktatási intézményekkel, melyre háromnegyedük a helyben tartott, illetve a külsősök által a könyvtárba hozott oktatási tevékenységre tudott saját példát említeni.

A közösségi részvételi mód egyik sajátossága, hogy adott részvételi szinten a könyvtár ígéreteket fogalmaz meg a bevont közösségnek. Tudatos és rendszeres kommunikáció az alapja ennek a folyamatnak, legyen szó a közösség tájékoztatásáról vagy a velük történő közös munkáról. Utóbbinál a számon kérhetőség és az átláthatóság fokozottan érvényesül.

Ha igény mutatkozik a társadalmiasított működésre és a környezeti feltételek is adottak, a könyvtári erőforrások azonosítása és biztosítása a következő ellenőrizendő terület, amely egyúttal a könyvtárosok elkötelezettségét is jelenti. A közösségi részvétel csak a könyvtár teljes kollektívájának együttműködésével lehet hatékony, ezért fontos kinevezni egy felelős személyt, aki a teljes folyamatot átlátja és képes meghatározni, hogy ki milyen szerepet vállaljon az új szemlélet szerinti feladatellátásban. Infrastrukturális erőforrásoknál a közösségi terek megléte élvez prioritást, valamint a közös munkához használatos technikai eszközök.

A közösségorientált hozzáállás mellett sarkalatos pont a könyvtárak pénzügyi helyzete. Kérdőívünkben rákérdeztünk a könyvtárak néhány pénzügyi sajátosságára: megfelelő pénzügyi forrásokkal rendelkeznek-e a könyvtár közönségének és közösségének kiszolgálására, valamint a könyvtár szolgáltatási portfoliójának kommunikációs jellemzőire (hogy a fenntartó támogatja-e pénzügyi források biztosításával a könyvtár egyedi ötleteit, fejlesztéseit, szolgáltatásait). Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a megkérdezett könyvtárak keresnek-e más pénzügyi forrásokat a fenntartó által biztosítotton kívül.

 7. táblázat: A megkérdezett könyvtárak néhány
pénzügyi jellemzője (N=68)

Közismert, hogy a hazai könyvtárak nagy része anyagi nehézségekkel küzd. Ugyanakkor a megkérdezett könyvtárosok fele azt jelezte vissza, hogy a jelenlegi működésükhöz megfelelő pénzügyi háttérrel rendelkeznek, valamint az egyértelműen nemet válaszolók aránya is magasnak mondható. Regionális viszonylatban csak Békéscsaba és Eger környékén figyelhető meg némi eltérés, itt ugyanis majdnem kétszeres volt az igenek száma a nemekhez képest (11–5, illetve 7–3 az igen-nemek aránya), míg a többi régióban az átlaghoz közeli értékek domináltak. A könyvtárak egyedi ötleteit valamivel nagyobb mértékben támogatják a fenntartók, azonban az eredmény rámutat a fenntartók (többnyire önkormányzatok) szintén nehéz pénzügyi helyzetére, vagy súlyosabb esetben a könyvtárügy iránti érdektelenségére. Átlagtól eltérő adatokat a dél-dunántúli térségben tapasztaltunk egyedül, ahol a fenntartók passzivitása volt   a jellemző (3 igen kontra 6 nem). A harmadik kérdésre adott válaszok megmutatják, hogy a könyvtárak közel háromnegyede egyéb forrásokból is tud gazdálkodni.

4. ábra: Mecénások, szponzorok, adományozók meglétének aránya a vizsgált könyvtárakban (N=68)

Egyéb források alatt többnyire az esetleges pályázatokra és a helyi közösség támogatására gondoltunk. Előzetes várakozásainkat igazolta, hogy ez valóban nem jellemző jelenség a hazai könyvtárak életében, bár a megkérdezett könyvtárak több mint negyede részesült már ilyen támogatásban. A könyvtárakat támogató baráti körök tekintetében még rosszabb statisztikával számolhatunk.

5. ábra: A vizsgált könyvtárakat támogató baráti körök előfordulási aránya (N=68)

A közösségi részvételi mûködési mód bevezetéséhez  az érintett partnerek azonosítása és elérése

Kérdőívünkben rákérdeztünk arra, hogy a könyvtárak azonosítják-e és rangsorolják-e lehetséges partnereiket.

6. ábra: A partnerek azonosításának aránya a vizsgált könyvtárakban (N=68)

A választ adó könyvtárak kevesebb mint felében azonosítják és rangsorolják partnereiket. Egy korábbi kérdésre szinte mindenki azt válaszolta, hogy megtesznek mindent a közösségi igények kielégítéséért, amelyhez viszont elengedhetetlen a partneri együttműködés a helyi civil szervezetekkel, oktatási és kulturális intézményekkel. Az eredmények rámutatnak arra, hogy a mindennapi munkában természetesnek vett partnerek kezelése mennyire nem tudatosan történik, holott egy jól átgondolt, eltervezett stratégia szerint kiépített és működtetett partnerkapcsolat mindkét fél számára gyümölcsöző eredményekkel kecsegtethet.

7. ábra: A stakeholder elemzések alkalmazásának az aránya a vizsgált könyvtárakban (N=68)

Az ún. stakeholderek  olyan személyek, csoportok, illetve szervezetek, akik/amelyek befolyásolhatják egy szervezet céljainak megvalósulását. A könyvtár használatában érintettek körének meghatározása történhet stakeholder elemzéssel, amely során az olvasókat/partnereket az alábbi négy csoport valamelyikébe célszerű kategorizálni:

  • nagy hatással vannak a könyvtárra, de érdeklődésük csekély;
  • hatásuk és érdeklődésük egyaránt csekély;
  • hatásuk csekély, de érdeklődésük jelentős;
  • hatásuk és érdeklődésük egyaránt jelentős.

Egyértelműen az utóbbi csoportba tartozó partnerek a leginkább elkötelezettek a könyvtár irányába, így a rangsorolásnál az ő igényeiket, véleményüket érdemes maximálisan figyelembe venni, a többi csoportnál pedig a hatás és az érdeklődés növelésén dolgozni.

Ahogy a kérdőívünkre érkezett válaszok is mutatják, ez a módszer kevésbé használt és ismert a magyar könyvtárakban. Utóbbit erősíti a „nem tudom” válaszok magasabb aránya az egyértelmű igeneknél.  A Cselekvő közösségek projekt Kulturális közösségfejlesztés gyakorlata című továbbképző kurzusán résztvevő szakemberek megismerkedhettek a módszerrel.

8. ábra: Formális együttműködések előfordulási aránya a vizsgált könyvtárakban (N=68)

A könyvtár és a közösség közös munkájának látványos eredménye a formális együttműködések kiépítése és fenntartása. A mintában szereplő könyvtárak több mint fele rendelkezik ilyen szintű partnerkapcsolattal a kulturális, oktatási, civil stb. szférában.

A partnerkapcsolatok kérdésében egyre inkább előtérbe kerül az önkéntesség és az iskolai közösségi (önkéntes) szolgálat.

9. ábra: Iskolai közösségi szolgálatosok fogadásának aránya a vizsgált könyvtárakban (N=68)

10. ábra: Az önkéntesség előfordulási aránya a vizsgált könyvtárakban (N=68)

Nem túl meglepő, hogy a megkérdezett könyvtárak 87%-ában fogadnak iskolai közösségi szolgálatosokat. Bár külön kérdeztünk rá a diákok és a hagyományos értelemben vett önkéntesek meglétére, sokszor felmerül a kérdés, hogy mennyire jellemző a valódi önkéntesség a hazai könyvtári szférában. Rendezvényeink műhelymunkáin is rendre előkerült ez a kérdés, amelyre válaszul a könyvtáros kollégák általában megerősítették bennünk azt a gyanút, hogy többségük számára az önkéntesség és az iskolai közösségi szolgálat egymástól elválaszthatatlan, vagy nehezen elválasztható fogalmak. Mindenesetre a közösségi részvételen alapuló működés tanúsítványához szükséges tesztnél már egyértelműen az iskolai közösségi szolgálattól elkülönítve kérdeztünk rá az önkéntesség kérdésére.

A civil szervezetekkel és a közösséggel való kapcsolattartásnak egyik jellemzője, hogy a könyvtár termet biztosít számukra a rendezvényeikhez, térítésmentesen vagy kedvezményes áron. Az előzetes várakozásnak megfelelően, ez a közösségi célú tevékenység igen jellemző a vizsgált könyvtárakban.

11. ábra: Könyvtári tér szolgáltatása közösségeknek a vizsgált könyvtárakban kedvezményes áron vagy térítésmentesen (N=68)

Szintén jellemző közösségi kapcsolattartási forma, amikor a civil szervezet vagy közösség a könyvtárban rendezi be székhelyét, vagy az intézmény helyiséget biztosít számukra. Erre a vizsgált minta felében láthatunk példát.

12. ábra: Civil szervezet, közösség székhelye vagy nekik biztosított helyiség előfordulási aránya a vizsgált könyvtárakban (N=68)

Jellemzően a könyvtár külső környezetével kialakított partnerkapcsolat egyik példája lehet egy kedvezményrendszerhez történő csatlakozás. Ilyen lehet például a fenntartó önkormányzat által a helyi lakosoknak adott, az önkormányzati fenntartásban lévő szolgáltatások – köztük a közkönyvtár – kedvezményes használatára jogosító kártya kibocsátása. Jó marketinggel ebből sokat profitálhat a könyvtár, elsősorban ismertségét növelheti egy ilyen programba történő bekapcsolódással a lakosok körében. A megkérdezett könyvtáraknál azonban erre vonatkozóan csekély számú előfordulást tapasztaltunk.

A megfelelő részvételi szint kitűzése

Az intézmény és a közösség közötti interakció legalacsonyabb szintje a tájékoztatás, amely során a közösség az objektív és kiegyensúlyozott információközlést várja el. A könyvtár ezen a szinten a közösséget érintő valamennyi döntéséről, a szolgáltatási rendszeréről tervezett, tudatos tájékoztatást nyújt.

A konzultáció szintjénél már valódi közösségi részvételről beszélhetünk. Ilyenkor kétirányú információcsere történik, amely során a könyvtár valamilyen módon alkalmat biztosít olvasóinak, közösségének a véleménynyilvánításra.

 13. ábra: Kedvezményrendszerben való részvétel előfordulási aránya a vizsgált könyvtárakban (N=68)

A bevonás szintjénél már nem csupán információcsere zajlik, hanem az előző szinten jelentkező közösségi vélemények beépülnek a döntéshozatalba. Nem biztos, hogy a könyvtár teljesíteni tudja a konkrét közösségi javaslatokat, de a kérések eljutásának lehetősége a döntéshozatalig már jelentős előrelépés a társadalmiasítás folyamatában. Az önkéntesség is ezen a szinten mutatkozik meg először.

 

14. ábra: A közösségi részvétel szintjeinek átlagérték szerinti előfordulása a vizsgált könyvtárakban az utolsó kérdésblokk adatai alapján (N=68)

Az együttműködés szintjén a döntéshozatal minden vonatkozásában a partnerekkel közös döntéshozatalra törekszik a könyvtár. Gyakorlatilag ez a szint jelenti a maximumot a könyvtári szféra közösségi részvételen alapuló működésében, hiszen a jogszabályok nyújtotta keretek az esetek többségében ennél nagyobb önállóságot nem engednek meg a közösségeknek a könyvtári szakfeladatok ellátásában.

A felhatalmazás szintje elméleti síkon a közösségi részvétel legmagasabb szintjét jelenti, amely során a döntést a közösség tagjai hozzák, a következményeit azonban az intézmény és a partnerei együtt vállalják.

Az egyes szintek megvalósítása történhet:

  • érintett körönként (pl. konzultáció a lakossággal, diákok bevonása, együttműködés civil szervezetekkel),
  • témánként (pl. egy művészeti kiállításról csak tájékoztatás, de könnyen lehet egy interaktív téma, amelybe be is vonható a közösség),
  • tevékenységenként (pl. gyűjteményszervezés esetében konzultáció szintje lehet a be szerzendő dokumentumokról az olvasók véleményének kikérése, ugyanakkor bevonás vagy együttműködés lehet a helyismereti gyűjtemény bővítése általuk beküldött fotókkal, aprónyomtatványokkal).

Hangsúlyozandó, hogy egyik szint sem jobb a másiknál, és a könyvtárnak meg kell találnia  az optimális egyensúlyt, hogy melyik részfeladatára milyen mértékű bevonást tervez. Mindez már átvezet a negyedik lépéshez a társadalmiasítás gyakorlati megvalósításában, amely a közösségi részvétel a könyvtári döntéshozatal folyamatában. Mivel a felhatalmazás szintje inkább elméleti lehetőség, a könyvtár felelőssége a folyamatban végig fennmarad, különösen, hogy minden egyes döntés meghozatala potenciális veszélyforrás a könyvtár jó hírnevére, működésére vonatkozóan. Alacsonyabb szinten mindenképp megéri a közösséget bevonni a döntéshozatal menetébe, mert mindkét fél számára kölcsönösen hasznos módon ismerhetik meg egymást a felek.

A kérdőívre válaszoló könyvtárak több mint háromnegyedében az előzetes várakozásoknak megfelelően – a könyvtár információs szerepköre folytán is – jelen van a tájékoztatás szintje. Érdekes módon a már közösségi részvételen alapuló működést minimális mértékben megvalósító konzultáció szintje két százalékkal magasabb átlagos értékben jelenik meg a válaszokban. A szorosabb közreműködést jelentő bevonás valamivel kisebb mértékben figyelhető meg, míg a rendszeres és dokumentált együttműködést megkívánó részvételi szint az intézmények kevesebb mint felében fordul elő. A kérdőív utolsó kérdésblokkja alapján tehát a konzultáció a megkérdezett minta leggyakoribb részvételi szintje.

A kérdőív kitöltése során szerezhető pontszámok átlaga 95 volt, amely az előzetesen kalkulált szintezés szerint a bevonás és az együttműködés határát jelentette. A 14. ábrán látható átlagos adatok az utolsó, az egyes részvételi szintek jellemzőire rákérdező kérdésblokk válaszait mutatják összesítve. A végső pontszám az ezt megelőző blokkok során szerezhető pontszámok alapján módosult, az ottani, a társadalmiasítás szempontjából értékes válaszok pontjainak hozzáadásával. A ponthatárok a blokkonként elérhető minimális és maximális pontszámok függvényében kerültek meghatározásra és bizony az utólagos tapasztalatok alapján a végső tesztben némi módosításra (szigorításra) szorulnak. Mivel ez a teszt egyben a közösségi részvételen alapuló működést igazoló oklevél kiadásának egyik alátámasztó dokumentuma is, ezért indokoltnak láttuk, hogy a pontok szigorításával a ponthatárok szerinti besorolás pontosabb eredménnyel mutassa ki a kitöltő intézmény összesített részvételi szintjét, amelynek az oklevél eléréséhez minimum a konzultáció szintjének kell megfelelni. Ismételten hangsúlyozandó, hogy intézményen belül az egyes részfeladatokra külön-külön kell meghatározni az elérni kívánt részvételi szintet, a teszt összesített értékei inkább iránymutatónak szolgálnak a könyvtárnak a társadalmiasítás szemlélete iránt vállalt elkötelezettsége bizonyítékaként.*

Közösségi részvételi szintek a könyvtári munkafolyamatok tükrében

A könyvtár működési körülményei a társadalmiasítás szempontjából gyakorlatilag a szolgáltatás körülményeit foglalják magukban. A szolgáltatás színtereinek meghatározásakor a konzultáció szintjét ajánlott megvalósítani az olvasói igények hatékonyabb kielégítése érdekében. Az olyan működési körülmények, mint a nyitva tartás, a webes tartalomfejlesztés és egyéb, a közösségre közvetlenül kiható szolgáltatás esetében fontos a használók igényeinek és a könyvtár környezetének pontos ismerete. A konzultációnál magasabb részvételi szint kevésbé elképzelhető, bár például, ha önkéntes munka keretében adódik mód a fizikai tér fejlesztésére, az már a bevonás szintjének tekinthető. Ezt a megállapítást a kérdőívünkre érkezett válaszok is alátámasztják.

8. táblázat: A közösségi részvétel szintjei
a vizsgált könyvtárakban a működési körülmények kialakítását illetően (N=68)

A csaknem egyöntetű szervezett tájékoztatást, majd az esetek közel háromnegyedében jelen lévő konzultációt követően látványosan csökken a válaszadók értékelése szerint a társadalmiasítás részvételi szintjének lehetősége a vizsgált könyvtárakban ezen könyvtári feladatok mentén.

A magasabb részvételi szint egyik jellemzője, amikor az intézmény valamilyen közös érdekeltség folytán egyeztet közösségeivel. Az ezt felmérő kérdésünkre érkező igenlő válaszok száma hasonló értékeket mutat a működési körülmények részvételi szintjeit vizsgáló kérdésblokkban a bevonás szintjére érkezett igenek számával, a vizsgált minta közel harmadával.

 

15. ábra: Alkalmankénti vagy rendszeres egyeztetés a vizsgált könyvtárak működéséről civil és művelődési szervezetekkel (N=68)

Ha eltekintünk a többalkalmas egyeztetésektől és csupán a legalább egyszeri közös döntéshozatal megtörténtét vizsgáljuk, hasonló eredményeket kapunk, mivel az igenek számával párhuzamosan a nemek és bizonytalanok aránya is hasonló mértékben növekszik.

 

16. ábra: A vizsgált könyvtárak és civil szervezetek közös döntéshozatalának előfordulása szakmai/szolgáltatási téren (N=68)

A könyvtárak állomány-menedzsmentjében szintén megjelenhet a társadalmiasítás a közösségi igényekre épülő könyvtári gyűjteménnyel, természetesen továbbra is figyelembe véve az intézmény könyvtári rendszerben elfoglalt helyét, szerepét és kötelezettségeit. A gyűjtőköri szabályzat frissítése és újragondolása lehet az egyik ilyen tevékenység ezen a területen. Konzultáció szintjén a dezideráták említhetők, a beszerzendő dokumentumokra rákérdező igényfelmérések, de az állományvédelmi digitalizálásnál prio­ri­tást élvező dokumentumok köre is meghatározható a használói igények alapján. A bevonás szintjén lehet tartani gyűjteményfejlesztéssel kapcsolatos műhelygyakorlatokat, ötletbörzéket, illetve az önkéntesek és az iskolai közösségi szolgálat diákjai bevonhatók a raktári rend fenntartásába. Együttműködés szintjén például a topotékák fejlesztéséhez mozgósíthatók a közösségek, saját emlékeik és fotóik összegyűjtésével és megosztásával. A tartalmi avulás megítéléséhez az adott témák szakértői is bevonhatók, ahogy a könyvek állapotjavításában is segíthet a közösség önkéntes mesterembereinek közreműködése. Gyakori a leselejtezett könyvek örökbefogadása a hazai könyvtárakban, ez is egyfajta állomány-menedzsmentet érintő közösségi részvétel. Kérdőívünk utolsó kérdésblokkjában szintenként mértük fel a könyvtárak lehetőségeit. A gyűjteményszervezés (állományépítés) területén az alábbi válaszokat kaptuk:

9. táblázat: A közösségi részvétel szintjei a vizsgált könyvtárakban a gyűjteményszervezést illetően (N=68)

Az adatokból jól látszik, hogy a mintában szereplő könyvtárak önértékelése szerint a gyűjteményszervezés terén a konzultáció és a bevonás szintjén mozgósítják olvasótáborukat. Ha a felhatalmazás szintjét nem vizsgáljuk, akkor az együttműködés szintjén számítanak legkevésbé a közösségi részvételre, ám még ennél a kérdésnél is majdnem a nemekkel egyező számú igenlő válasz érkezett. A helyismereti dokumentumok gyűjtésénél, feldolgozásánál és tárolásánál is asszisztálhatnak a könyvtárhasználók a közösségi részvétel egyes szintjein. Érdekesség, hogy az alapvető könyvtári funkciónak tekinthető tájékoztatás ebben a feladatkörben kevésbé jellemző, a kollégák talán túlságosan is belső munkakörnek tekintik ezt, ám mégis számítanak a közösség segítségére a magasabb részvételi szinteken.

A könyvtárak helyismereti dokumentumainak gyűjtésénél, feldolgozásánál és tárolásánál is megvalósulhatnak a társadalmiasítás különböző részvételi szintjei. A gyűjtemény kialakításának folyamatát jogszabály szabályozza, ahogy a feldolgozás is könyvtáros szakfeladatnak minősül, azonban részfeladatokban már bevonható a közösség: például fotón, képeslapokon szereplő helyszínek, személyek azonosításához. Önkéntesek vagy diákok bevonhatók olyan gyakorlati munkákba is, mint a digitalizálandó dokumentumok szkennelése, a képfájlok vágása, az optikai karakterfelismerő szoftver alkalmazása, fénymásolás. A hagyományos csatornákon nehezen vagy már nem beszerezhető aprónyomtatványok gyűjtésében is tud aktív szerepet vállalni a könyvtár közössége, az együttműködés szintjén pedig érdemes elmélyíteni a kapcsolatokat a helyi honismereti-helytörténeti szervezetekkel.

10. táblázat: A közösségi részvétel szintjei a vizsgált könyvtárakban a helyismereti munkát illetően (N=68)

Mintánkban a helyismereti munka esetében a tájékoztatás és a konzultáció a legaktívabb részvételi szint a közösség részéről, de a bevonás mértéke sem mutat sokkal alacsonyabb értéket. Az együttműködés a gyűjteményszervezéshez hasonló arányban van jelen.

A könyvtárak speciális használói csoportjait kategorizálhatjuk állapotuk (tartós betegek, fogyatékkal élők), munkaerőpiaci helyzetük (kisgyermekes anyák, munkanélküliek, hajléktalanok) és életkoruk (gyerekek, idősek) szerint. A közösségi részvételen alapuló működési mód alkalmazásakor a konzultáció és a bevonás szintjén figyelembe veszik ezen csoportok igényeit, egyben folyamatos visszajelzést is fogadva tőlük. Bevonás és együttműködés szintjén a fenti csoportokat képviselő, segítő civil szervezetekkel, kulturális és oktatási intézményekkel, munkaügyi központokkal, kormányhivatalokkal lehet kapcsolatokat kiépíteni.

11. táblázat: A közösségi részvétel szintjei
a vizsgált könyvtárakban speciális használói csoportok ellátását illetően (N=68)

Ebben a feladatkörben a leggyakoribb közösségi részvételi szint a megkérdezett könyvtárakban a konzultáció szintje, azonban itt nem mutatható ki akkora gyakoriság, mint az előzőleg bemutatott funkciók esetében. Elmondható, hogy majdnem a minta felében még szervezett tájékoztatás sem működik a speciális használói csoportoknak címezve. (Mindez tükrözi a jelen különszámban olvasható, a hazai könyvtárak esélyegyenlőségi helyzetét vizsgáló tanulmány megállapítását is, miszerint a fenti intézmények közel felében nincs a hátrányos helyzetűeket támogató esélyegyenlőségi program.)

Egy könyvtári rendezvény hatékonyságának méréséhez elengedhetetlen legalább a szükséges elégedettségméréseket elvégezni, legyen az akár egy kis, pozitív vagy negatív élményt visszajelző véleménylapocska