JALAL, Samir Kumar – BISWAS, Subal Chandra – MUKHOPADHYAY, Parthasarathi: Web impact factor and link analysis of selected Indian universities (Annals of Library and Information Studies, Vol. 57. June 2010. pp. 109-121.) című tanulmányát Dévai Péter tömörítette.
Ebben az esettanulmányban a szerzők az egyes honlapok kapcsolatait mérő, vizsgáló webometria mutatószámait határozzák meg nyugat-bengáli egyetemek honlapjainak tanulmányozásával.
Az egyik ilyen mutatószámcsoport a világhálós impakt faktorok (web impact factors – WIFs), melyek az egyes webhelyekre történő hivatkozások számát jelentik – elosztva a webhelyekhez tartozó weboldalak számával. Részben hasonlítanak az idézettségi mutatókhoz, melyek nyomtatott dokumentumok, általában tudományos publikációk közötti kapcsolatokat jeleznek, míg a webes impakt faktorok bármilyen webhelyek közötti kapcsolatot jelezhetnek. Egyes kutatások szerint a webkapcsolatok mintegy 20%-a felel meg tartalmilag az idézettségi mutatóknak. A mutatókat Peter Ingwersen fejlesztette ki The calculation of web impact factors című cikkében (megjelent a Journal of Documentation, vol. 54. 1998. no. 2. p. 236-243.).A kérdés szakirodalma elég jelentős. Több publikáció tudományos intézmények, például egyetemek rangsorát állítja össze hagyományos mutatók (egy kutatóra jutó publikációk száma, idézettség, stb.) és a webhelyek közötti kapcsolatok mutatószámainak segítségével. A vizsgálatok általában azt mutatják, hogy a hagyományos és új mutatók értékei kevésbé korrelálnak egymással. Egyes szerzők a domain rendszer különböző szintjeit hasonlítják össze webometriai eszközökkel, mások gazdasági-műszaki kutató intézetek rangsorát próbálják meghatározni. A publikációk jelentős része indiai és arab szerzők munkája, melyekben hazájuk intézményeivel foglalkoznak.
A tanulmány tulajdonképpeni tárgya a különböző nyugat-bengáli egyetemek kapcsolatainak vizsgálata, valamint a webes hatástényezők mint mutatók hatásosságának értékelése. Emellett a szerzők szeretnének hozzájárulni a mutatók módszertanának továbbfejlesztéséhez, és meg kívánják vizsgálni a WIFs alkalmazhatóságát az egyetemek rangsorának felállításában. A vizsgálat adatbázisa kiterjedt 23 központi egyetemre, a 150 legjobbnak ítélt egyetemre (deemed universities), melyeket a University Grants Commission támogatásra érdemesnek tartott. Ezen belül 130 volt a klasszikus értelemben vett egyetem, 20 pedig National Institute of Technology (NIT), ami nagyjából műszaki egyetemnek felel meg. Rajtuk kívül bevontak a vizsgálatba 255, valamely tagállamhoz tartozó egyetemet (state universities), 19 országos jelentőségűnek ítélt intézetet, 7 a tagállamok törvényhozó testületéhez tartozó intézményt, 13 ún. nyitott egyetemet és 59 magán egyetemet. Ez összesen 526 oktatási intézményt jelent, melyeket az Alta Vista és a Google keresőmotorok alapján választottak ki. A vizsgálat idején, 2010 márciusában csak 17 olyan egyetem volt, melynek nem volt vagy nem működött a honlapja.
A webometriai eszközök között szintén a legnépszerűbb keresőmotorok játszották a főszerepet, ezen kívül felhasználták például a SocSciBot 3.0 web crawlert is. Az eredmények bemutatására szolgált a Pajek nevű, grafikus ábrázolást lehetővé tevő eszköz (http://vlado.fmf.uni-lj.si/pub/networks/pajek). A sorrend megállapításához egy négy tagból álló összetett mutatószámot használtak. Ennek tagja volt az intézmények előfordulásának száma (S) négy keresőmotorban (Google, Yahoo, Live Search és Exalead), a láthatóság (V), mely az egyes webhelyek külső kapcsolatait mutatta és az ún. Rich files – Adobe acrobat (.pdf), Adobe PostSript (.ps), Microsoft Word (.doc) és Microsoft power point (.ppt), melyek az oktatási és publikációs tevékenységet leginkább jellemző fájlok, végül a Google Scholarban (Sc) történő keresés eredménye, melybe mindenféle tudományos szakirodalom beletartozik. A rangsort már önmagában is jelző mutatószámokat megfelelően súlyozták, és így alakult ki a rangsorban elfoglalt helyet meghatározó mutató: 4 V + 2 S +1 R + 1 Sc. A rangsor nagy jelentőségű valamennyi érdekelt, a hallgatók szülei, az oktatók és a finanszírozók számára egyaránt, és megfelel a felsőfokú oktatási intézmények minősítésére vonatkozó Berlini alapelveknek (http://www.che.de/downloads/Berlin_Principles_IREG_534.pdf).
Ingwersen, az értékelési módszer kifejlesztője, rámutatott, hogy nagy figyelmet kell szentelni az intézmények honlapja rangsorolásának, mert minőségük gyakran változhat, míg a magas szintű domain-nevek rangsorolása szinte állandónak tekinthető. Egy másik, ausztrál egyetemeket és online újságokat rangsoroló tanulmányban az intézményi dolgozók létszáma volt az egyetemek nagyságát jellemző mérőeszköz. (http://wlv.openrepository.com/wlv/bitstream/2436/3141/1/2000%2520Web%2520Impact%2520Factors%2520and%2520Search%2520Engine%2520Coverage.pdf)
Az indiai felsőfokú informatikus- és menedzserképző intézeteket értékelő tanulmány szerint a WIFs alapján a Bombayi Technológiai Intézet végzett az első helyen. Több mint 500 indiai egyetem honlapjának rangsorolása alapján az is kiderült, hogy az egy portálhoz tartozó weboldalak (és így a belső kapcsolatok) száma nem befolyásolja annyira a WIFs értékét, mint azt a webometriával foglalkozók korábban hitték. A WIFs hiányossága, hogy ugyanazt a formulát alkalmazza igen nagyszámú portál esetén is, és nem tesz különbséget az új és régi site-ok között sem. Ez utóbbi az oka annak, hogy a külső linkek száma jóval nagyobb a régi honlapok esetében és ez jelentősen befolyásolja aWIFs értékét.
Egy másik lehetőség az egyetemek internetes kapcsolatainak vizsgálatára a tudományos-oktatási intézmények portáljain működő web-crawlerek (pl. a SocSciBot 3.0) alkalmazása. Ezeknek több előnye is van a keresőmotorokkal szemben, hátrányuk ugyanakkor, hogy nem képesek nagyobb web-területek „áttekintésére”. A módszert Mike Thelwall fejlesztette ki, és Alternatív Dokumentum Modellnek nevezte el (http://www.google.com/books?hl=hu&lr=&id=TDhPMs3adw0C&oi=fnd&pg=PA208&dq=%22Data+cleansing+and+validation%22%2BThelwall&ots=r01zwtk4g8&sig=4mjgUWSJulhCtn7_dC9UjaNTc4E#v=onepage&q=%22Data%20cleansing%20and%20validation%22%2BThelwall&f=false). Az eljárás négy részből áll, pontosabban négy szinten lehet vele a portálokhoz kapcsolódó linkeket gyűjteni: a weboldalak kapcsolatai, a linkek rendezése directorykba, a domainek szintje és az egy egyetemet egységnek tekintő vizsgálat.
Az indiai egyetemekre elvégzett kutatás azt mutatja, hogy a központi egyetemek között nincs szoros kapcsolat. A közölt táblázat szerint kétoldalú kapcsolat van pl. a nyugat-bengáli Visva-Bharati University és az assami Tezpur University között, de más felsőfokú intézmények között is, azonban sokoldalú együttműködést – legalábbis a portálokon szereplő linkek alapján – nem lehet kimutatni. Jóval erősebb kapcsolat mutatkozik a műszaki egyetemek szerepét betöltő National Institute of Technologyk között, melynek oka feltehetően az azonos szakirányban keresendő.
A webometria kutatási területei közül a jövőben minden bizonnyal egyre nagyobb teret fognak nyerni a weboldalak változásával, bővülésével foglalkozó vizsgálatok. (A cikk megtalálható a http://nopr.niscair.res.in/bitstream/123456789/9746/1/ALIS%2057%282%29%20109-121.pdf címen.)