Vallásosság és kultúra : a Fiatal Vallás- és Értékszociológusok Körének tanulmánykötete / szerk. Gereben Ferenc. – Budapest : Faludi F. Akad. , 2009. – 379 p.
ISBN 978-963-06-7334-1

1999-ben a jezsuita Párbeszéd Házához kapcsolódó Faludi Ferenc Akadémia keretein belül egy új tudományos kör alakult. A fiatal értelmiségiekből, főként szociológusokból, illetve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szociológia szakos hallgatóiból szerveződő műhely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy fórumot biztosítson olyan fontos társadalmi kérdéskörökről folyó diskurzusoknak, mint a vallásosság, kultúra és értékrend viszonyai.
A Fiatal Vallás- és Értékszociológusok Köre (továbbiakban FIVÉSZ) havi rendszerességgel ül össze. A tagság folyamatosan bővül, új hallgatók, új érdeklődők kapcsolódnak be a műhely tevékenységébe akár saját kutatásuk prezentációjával, akár érdeklődőként. A kezdeti tagságból már nem mindenki vesz részt aktívan a kör munkájában, de időről időre felbukkannak a régi arcok is. Legutóbb 2009 májusában, amikor tízéves születésnapját ünnepelte a FIVÉSZ. Erre az alkalomra készült a „Vallásosság és kultúra” című, döntően fivészes szerzők munkáit felvonultató tanulmánykötet, összefoglalva és ünnepelve az évfordulót.A kötetben 16 tanulmánnyal találkozunk, melyek különböző műfajokat képviselnek. Találunk köztük szakdolgozati összefoglalókat, doktori disszertáció bemutatásokat, kutatási jelentéseket. Közös bennük, hogy mind elhangzottak előadás formájában a FIVÉSZ műhelyében. A tanulmányok egy részét a szerzők 2006. május 12-én prezentálták a Faludi Ferenc Akadémia által rendezett „Vallásosság és kultúra” címet viselő konferencián.
A kötet szerkesztője a FIVÉSZ vezetője és alapítója: Gereben Ferenc, a PPKE Szociológiai Intézetének tanára.A tanulmányok négy nagy téma szerint különülnek el. Hat tanulmány a „Vallásosság, értékrend, művelődési szokások” témakö­rében vizsgálódik. Az itt szereplő munkák többségükben a téma hazai viszonyairól készült kvalitatív felmérések eredményeit mutatják be. Őket követik a „Felmérések a határon túli magyarság körében”: három dolgozat tartozik ehhez az alcímhez, egy a zágrábi magyarok, kettő pedig a zetelaki székelyek körében vizsgálódik.
A kötet harmadik fejezete a „Közép- és felsőfokú oktatás” címet viseli. Főleg történeti megközelítésekkel találkozhatunk itt a magyarországi katolikus egyetemalapítási kísérletekről, a leány-középiskolák jogi szabályozásáról a második világháború előttig, a nemek kiegyenlítődésének történetéről az oktatásban, illetve a felekezeti oktatásügy médiában való megjelenéséről a rendszerváltás után.
A „Szerzetek és vallásfelekezet” témakör első tanulmánya a szerzetesnők identitásának változásait követi figyelemmel a szocializmus időszakában, és végül két felekezetekről szóló kutatási beszámoló zárja a kötetet.
Tekintsük meg most közelebbről is az egyes tanulmányokat. A tanulmányok sorát Földvári Mónika: Vallásosság és értékek együtt járása a magyar társadalomban című dolgozata nyitja. Földvári Mónika (szociológus, egyetemi adjunktus) tanulmányában doktori disszertációjának eredményeit foglalja össze. Alapkérdése, hogy a vallásos emberek valóban mást tartanak-e fontosnak, értéknek, mint a nem vallásosak. Kutatása során többváltozós statisztikai eszközök segítségével elemezte a European Values Studies 1999-es adatait. Öt életkori kohorszot vizsgálva megállapítható, hogy a generációk jelentősen eltérnek mind az értékek, mind a vallásosság terén. A kutatás érdekes felfedezése, hogy ezek az eltérések a vallásosság tekintetében erőteljesebbek, tehát az értékek változói stabilabbnak tűnnek a vallásosság változóinál az egyes generációk között. A szerző végkövetkeztetésként arra jut, hogy Magyarországon az eltérő vallási típusok eltérő értékrendekkel járnak együtt. A tanulmány egyik legizgalmasabb része az a leírás, amit az egyes vallási típusok értékrendi sajátosságairól olvashatunk. Már „nem azt mondhatjuk, hogy „más fontos a vallásosaknak”, hanem inkább azt, hogy „más fontos a másképp vallásosaknak.”
Rosta Gergely: Ifjúság, vallás, kultúra című kutatási összefoglalója folytatja a tanulmányok sorát. A szerző a FIVÉSZ titkára, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológia Intézetének munkatársa. Logikusan strukturált, könnyen áttekinthető összefoglalójában a magyar fiatalokra jellemző vallásosság alapvonásairól ad részletes képet az Ifjúság2004 nagymintás (8000 fős), 15–29 éves fiatalok körében végzett kutatás eredményei alapján. A beszámoló részletes: fontos információkat nyerhetünk többek között a vallásosság korosztályos és szocio-demográfiai mutatóiról, a fiatalok értékorientációjáról, olvasáskultúrájáról és társadalmi-politikai aktivitásáról. A szerző azt tapasztalta, hogy az „egyház tanítása szerint” vallásos fiatalok több könyvet olvasnak és birtokolnak, mint az ifjúsági átlag.
A kötet szerzői között szerepel Nagy Attila olvasáskutató a Vallás és olvasás (Pillanatfelvétel 2005-ből) című írásával. Az OSZK 2005-ben tíz kérdéssel bekapcsolódott a TÁRKI egyik 1992 óta folyó országosan reprezentatív, longitudinális kutatássorozatába, így 3674 tizennyolc éven felüli interjúalanyhoz jutottak el kérdéseikkel. E minta alapján járja körbe a tanulmány a vallás és az olvasás összefüggéseit. Az olvasási szokások, olvasói ízlések világa az adatok nagy gazdagságában tárul fel előttünk. A kutatás eredményeinek köszönhetően új tendencia bontakozik ki: a felmérés 1985-ös előzménye (Gereben 1998) még azt mutatta, hogy a nem vallásosak minden iskolai végzettségi csoportban (kivéve a diplomásokat) többet olvasnak a vallásosaknál. A jelen felmérés eredményei ezzel szemben azt mutatják, hogy az egyháziasan vallásos réteg a nem vallásos réteggel együtt alkotja a magyar társadalom legaktívabb olvasóinak csoportját. A maguk módján vallásosak az országos átlagot hozzák, a legkevesebbet olvasók pedig a vallásosság kérdésében bizonytalanok.
Szorosan a fenti témához kapcsolódva Gereben Ferenc, a FIVÉSZ vezetője és a kötet szerkesztője, Olvasási, művelődési szokások és a vallásosság című tanulmányával folytatja a sort. Írásában a nyolcvanas évektől napjainkig tekinti át a vallásosság és a kultúra összefüggéséről szóló kutatások eredményeit. Foglalkozik a befogadás-vizsgálatok eredményeivel, médiafogyasztási szokásokkal, tárgyalja a felekezeti habitusok különbségeit, a felekezeti iskolák kulturális tőkéjével kapcsolatos kutatásokat. A „katakomba-kereszténység” fogalmának segítségével közelebb visz minket az egyháziasan vallásos emberek olvasási szokásaiban bekövetkezett tendenciaváltás megértéséhez: a rendszerváltás előtt az egyháziasan vallásosak könyvolvasási adatai valójában a vidéki, vallásosságukat bevalló réteg olvasási szokásait takarják. Mindemellett azonban többekben létezett egy belső, „katakomba-keresztény” értékrend, mely az elnyomottság érzése mellett egy belső békét megerősítő minőségtudattal is társult. Ez a minőségtudat terjedt át a rendszerváltást követően az olvasáskultúrára is, ahogy azt Nagy Attila 2005-ös adatai is mutatják.
Bóné Veronika szociológus a következő dolgozat szerzője. A „Regnum Marianum” (felnőtt) katolikus közösség vallási, nemzeti és kulturális identitása egy 2003-ban a felnőtt regnumosok körében készült önkitöltős kérdőíves felvétel eredményeit mutatja be, és tár elénk rendkívül érdekes információkat a közösségről a vallásosság, közösségi élet, nemzeti identitás, olvasási és egyéb művelődési szokások területéről. A kutató kimutatja, hogy a társadalomban működő atomizálódási és kommercializálódási tendenciák hogyan fékeződnek le a hagyományőrző és széles kapcsolathálóval rendelkező regnumi közösségen belül.
A „Vallásosság, értékrend, művelődési szokások” c. fejezet utolsó tanulmánya Görgőy Rita szociológus PhD-hallgató tollából ered (Vallási és kulturális beállítódás interjúk tükrében). Tanulmányában huszonegy interjút elemez, amelyeket a Kerkai Jenő Egyházszociológiai Intézet „Vallásosság és Kultúra” 2000-es kutatásának keretén belül készített. Alapkérdése, hogy kimutatható-e kapcsolat a vallásosság és a kulturális beállítottság között az egyes interjúalanyok gondolat- és érzésvilágában. Az interjúk elemezése után a szerző három kategóriába csoportosítja a válaszadókat. Néhány interjúalany esetében teljesen különbözik egymástól a két beállítottság, valamivel több válaszadónál szinte teljes egybeesés mutatkozik a két tényező között, a legnagyobb csoportban pedig kimutatható, de viszonylag laza a kapcsolat a vallásosság és a kulturális beállítódás között.
Felmérések a határon túli magyarság körében című témakörbe lépünk a második fejezet felütésekor. Az ide tartozó három tanulmányt Babos János történelemtanár és szociológus nyitja meg: A zágrábi magyarok nemzeti és vallási azonosságtudatának kérdése foglalkoztatta. Az 1991-es cenzus 22 355 magyar nemzetiségű személyt számlált Zágrábban, 2001-ben viszont már csak 16 595-öt. A jelentős csökkenést látva teszi fel a szerző a kérdést, vajon számolni kell-e nyelvi, majd etnikai asszimilációval, ha a tendencia így folytatódik. A kutatás keretében 156 magyar nemzetiségű 18 éven felüli személyt kerestek fel a lakásukon 2003 végén, és tettek fel nekik nemzeti identitásuk, jövőképük, vallásosságuk, történelmi tudatuk megismerésére irányuló kérdéseket. A tanulmány célja, hogy árnyalt képet adjon a zágrábi magyarok nemzeti és vallási identitásáról, valamint felhívja a figyelmet olyan tendenciákra, amelynek megállítása, megfordítása halaszthatatlan feladat.
Éhmann Gáborné Havas Mária szociológus, PhD-hallgató az Olvasói szokások és értékrend a székelyföldi Zetelakán című írás szerzője. A zetelaki olvasói szokások kutatása 2002-ben kezdődött egy kérdőíves adatfelvétellel, amelyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem diákjai folytattak a településen. Ennek eredményeit vetette össze a szerző saját, 2004-es zetelaki mélyinterjús vizsgálatának eredményeivel, valamint a Kerkai Jenő Egyházszociológiai Intézet erdélyi reprezentatív felméréséből nyert adatokkal. A zetelaki olvasói viselkedés tanulmányozása által képet kapunk arról, mennyire hasonlít „egy lassan modernizálódó, de hagyományaihoz még erősen ragaszkodó, és kulturális értékeknek nagy jelentőséget tulajdonító falusi társadalom” olvasási kultúrája a modern szokásokhoz, trendekhez.
Zetelakán maradunk a tanulmánykötet következő írásában is: Karczagi Alexandra és Klausz Boriska: Vallásosság Zetelakán (Egy székely falu vallási élete az ezredfordulón) a vallási magatartás kérdését járta körül a már fent említett 2002-es falukutatás során. (A szerzők szociológusok.) A lakosság 94%-a katolikusnak vallotta magát, s a falu lakosságának vallásossága átlagon felülinek mutatkozott: „Hitük erősségének, vallásgyakorlásuk aktivitásának, egyházhoz kötődésük intenzitásának mutatói egyaránt meggyőzően magasabbak, nemcsak a magyarországi, hanem az átlagos erdélyi adatoknál is.” A szerzők ennek a vallási életnek az alapos bemutatását végzik el.
A harmadik fejezet címe Közép- és felsőfokú oktatás. Az első ide tartozó szerző Kern István, történelemtanár, szociológus. A Katolikus egyetemalapítási kísérletek Magyarországon 1867–1918 nyitja azt a blokkot, amely már elsősorban történelmi adatokkal dolgozik. Bemutatja azt a folyamatot, amelyben a Katolikus Egyház a kiegyezés után kiszorul az általa alapított – 1872-ig első és egyetlen – magyar egyetemből. Részletes leírást ad azokról az összefogásokról, mozgalmakról, amelyek erre a kiszorulási folyamatra reagáltak a XIX–XX. század fordulóján. Arra is választ kapunk a tanulmányban, hogy miért nem jártak sikerrel ezek a kezdeményezések.
Következő szerzőnk, Rébay Magdolna neveléstörténész, egyetemi tanársegéd Leányközépiskolák jogi szabályozása (1895–1945) című tanulmányával találkozhatunk a kötetben. Írásában összefoglalja azokat a törvényeket, rendeleteket, vitákat, amelyek a leányközépiskolai oktatás jegyében születtek. A viták ismertetése során többek között Kéthly Anna, Klebelsberg Kunó e kérdésről alkotott álláspontját ismerhetjük meg. A viták tárgya legtöbbször az iskolatípusok hatékonysága, a koedukáció, illetve a tantárgyak és óraszámok meghatározása az egyes iskolatípusokban.
A Nemek és igenek az oktatásban címet viselő tanulmányával Vépy-Schlemmer Éva szociológus, PhD-hallgató az előző témához kapcsolódik. A feminizmus elméletének rövid bemutatása mellett ő is a nők oktatásának kérdéskörét vizsgálja, Mária Teréziáig visszanyúlva. Elsődlegesen a nők felsőoktatásban való részvételének lehetőségeit követi figyelemmel, a jogi feltételek változásaival együtt. Az első hallgatónő, Glücklich Vilma beiratkozásától egészen napjainkig – európai szintű felmérések eredményét is ismertetve – tárja elénk a nők esélyeinek változásait a felsőoktatásban. A tanulmányban szó esik a nemi sztereotípiák iskolai szocializációjáról is. Habár Magyarországon az egyetemi hallgatók között nagyjából azonos a nemek aránya, 1999-ben az összes doktori címek 8, az összes kandidátusi címek 18%-át szerezték csak meg nők.
A történelmi tárgyú írások közül Révay Edit szociológus, főiskolai docens tanulmánya tárgyalja a legfrissebb történéseket. A Felekezeti oktatásügy és a média a rendszerváltozás után címet viselő tanulmánya új stílust, új műfajt képvisel a kötetben: a rendszerváltozás óta az egyházi oktatással kapcsolatosan kirobbant nagyobb konfliktusok sajtóreprezentációjával foglalkozik, elemezve a megjelent cikkeket tartalmukban, hangvételükben, műfajukban. Emellett a szerző iskolatípusonként bemutatja az egyházi intézmények számának gyarapodását a rendszerváltozás után.
Újból témakört váltva a Szerzetek és vallásfelekezetek fejezetéhez érkezünk. Bögre Zsuzsanna egyetemi docens tanulmánya nyitja a fejezetet. A „Ruhát cseréltek, de szívet nem…” (Szerzetesnők identitása 1950 előtt és után) cím idézet, és annak az ötven élettörténet-interjúnak az egyikéből származik, amelyet a szerző készített a hivatásukat a szétszóratás idején is megőrző szerzetesnővérekkel. Megtudhatjuk, miként bomlik két élesen elkülönülő szakaszra életük 1950-től, melyek voltak azok az utolsó közös élmények, amelyekből a következő években, évtizedekben táplálkozhattak, milyen módon tudtak alkalmazkodni a szocializmus időszaka alatt úgy, hogy rend nélkül is meg tudták élni és tartani hivatásukat (új dimenziót adva ezzel a szerzetesi hivatás fogalmának), és miként hatott mindez a rendszerváltozás utáni visszailleszkedésükre. A tanulmány közel hozza a szerzetesnővérek tragédiáját, betekintést enged megoldási útjaikba.
A Magyarországi keresztény felekezetek különbözőségei és azonosságai című írás szerzője Sziklai István szociológus, PhD-hallgató. Tanulmányával visszatérünk az elmúlt évtized felekezeti viszonyainak vizsgálatához. A már többször is említett Kerkai Jenő Egyházszociológiai Intézet 1999-es kutatása 58 mélyinterjúval, fél-strukturált kérdőívvel gyűjtött információt a különböző vallási felekezetek kapcsolatrendszeréről, önmagukról és az egymásról alkotott képükről, ezen képek szerinti különbözőségeikről, hasonlóságaikról. A válaszadókat négy csoportra osztották (katolikus, református, evangélikus, felekezeten kívüli); e csoportok egymáshoz való viszonyát, egymásról alkotott képét mutatja be szerző. A lehetséges különbözőségeket három kategóriába sorolta: teológiai, szertartásbeli és formai különbözőségbe. Az egyes válasz-kategóriákból azt is jól el lehetett különíteni, hogy a véleményező mennyire behatóan ismeri az egyes egyházakat (pl. formai jegyek külső szemlélő számára is láthatók, a szertartásbeliek közvetlen tapasztalatokra épülnek).
A kötetet Kamarás István, az MTA doktora zárja Vallásosság, életstílus, kultúra címet viselő tanulmányával. Tíz vallásos közösség és egy ateista kontrollcsoport vallásosságát tanulmányozta a szerző négy választóvonal mentén: 1) Krisna-hívők, 2) keleti vallások, 3) történelmi egyházak, 4) neoprotestáns egyházak. (A vizsgálatban csak felsőfokú végzettségű, 20–35 év közötti fiatalok vettek részt.) Az érintett témakörök három fő téma szerint különültek el: 1) a vallásosság domináns dimenziója, szentnek tekintett dolgok köre, istenkép; 2) értékrend, világszemlélet (optimista-pesszimista), szexualitás, humorérzék fontossága; 3) művészetekhez való viszony.
A tanulmányban végig követhetjük az említett témakörök nem egy kérdésében a közösségek közti különbségeket (táblázatokkal is szemléltetve), és kirajzolódik a kép az egyes felekezetek vallásosságáról, életstílusáról, értékrendjéről.
A Vallásosság és kultúra című kötet egyik legfőbb hozadéka, hogy sokoldalú képet nyújt az ezredforduló vallásosságáról és kulturális magatartásmódjairól. A tanulmányok leginkább a vallásos népesség értékrendjének, művelődési szokásainak ismertetését tűzték ki célul, főleg felekezeti összehasonlításban. Az első fejezet kifejezetten olyan információk tárháza, amelyek feltétlenül szükségesek a vallásosság és kultúra jelenlegi hazai viszonyainak megértéséhez, a kötetet végigolvasva pedig kirajzolódik egy átfogó kép a vallásosság, értékrend aktuális tendenciáiról.
Az összeállítás érdeme, ami egyben a FIVÉSZ egyik legnagyobb érdeme is, hogy fiatal kutatókat szólaltat meg és von be a vallásosságról szóló diskurzusokba. A neves szerzők írásai mellett szép számmal találkozunk PhD-hallgatók és kezdő kutatók munkáival, ami egyben annak is a jele, hogy a vallásosság témája a kezdő kutatók körében is népszerűségnek örvend.