TANULMÁNYOK
A közérdekű adatok elérhetősége a magyarországi nyilvános könyvtárak honlapjain
FEHÉR Miklós
Az 1992. LXIII. törvény előírja a közfeladatot ellátó intézmények számára a közadatok szolgáltatását. Ezt a 2005. XC. törvény azzal bővíti ki, hogy a közadatokat elektronikus úton is nyilvánossá kell tenni az érdeklődők számára. A szolgáltatási kötelezettség 2008 júliusától lépett életbe.
A tanulmányíró az Országos Széchényi Könyvtár (www.oszk.hu) honlapjának Ugródeszka menüjéből elérhető magyar könyvtárak közül 168 nyilvános könyvtárat (az összes megyei, néhány városi és községi, néhány állami felsőoktatási és kilenc egyházi felsőoktatási könyvtárat) választott ki, és honlapjuk alapján azt vizsgálta, milyen mértékben teljesítik közadat-szolgáltatási kötelezettségüket. Összeállított egy 27 szempontot tartalmazó listát, mely az adatok következő körét tekintette át: a) közérdekű adatok (szervezeti, személyzeti, a tevékenységre és a gazdálkodásra vonatkozó adatok; b) a könyvtár és a társadalom kapcsolatát jellemző adatok (pl. akadálymentesítés, civil kapcsolatok, identitás erősítése stb.), c) a minőségi teljesítményre törekvést kifejező adatok.
Megállapítható, hogy a mintában vizsgált könyvtárak honlapjain nagyon eltérő a közölt adatok mennyisége: a vizsgált 27 szempontból már tíznél több közérdekű adat közlését a szerző már jónak értékelte. Az adathiány mögött sokszor csak figyelmetlenség, nem a szolgáltatás hiánya állt. A minta a nyilvános könyvtáraknak csak kis hányadát reprezentálja, de ebből is kitűnik, hogy a nyilvános könyvtáraknak lényegesen több figyelmet kell fordítaniuk adatszolgáltatási kötelezettségükre. A honlapon közölt információk a törvényi előírások teljesítésén túl alkalmasak a használók jobb tájékoztatására is.
A könyvtári reform kritikája, a reformkritika módszere: dialektikus értelmezéskritika a “porosodó könyvek” problémájához
BALOGH András
Az egyik hazai napilap nagy szakmai vitát kiváltó interjújában elhangzottakra reflektál a szerző. Elveti az interjúban javasolt selejtezési politikát, mely az ausztrál közkönyvtári mintára hivatkozva csak a két évnél fiatalabb könyveket hagyná meg a közkönyvtárak állományában, a régebbieket pedig kiselejtezné. Azzal érvel, hogy ez a selejtezési terv a szándékolttal ellenkező hatást érne el: nem növelné a könyvtárak kihasználtságát, hanem fejlődésükben is visszavetné a magyar közkönyvtárakat.
Az interjú által sugallt marketing-szemléletű könyvtárpolitika téziseit is bírálja, rámutatva arra, hogy a korszerű és hatékony könyvtári kultúrában a kereslet kielégítése mellett szükség van arra is, hogy hatékony állománymenedzseléssel és a keresletet figyelembe véve prezentálják a dokumentumokat. Ennek gyakorlati megoldásait azonban nem (kizárólag) az állomány radikális selejtezésével és a digitalizálással, hanem az állománykezelés és az olvasói szükségletek dialektikus egymásra hatásában tartja megvalósíthatónak. Az állománypasztással együtt járó mesterségesen csökkentett kínálat a kulturális érdeklődés lanyhulását fogja eredményezni, de mindez megfordítva is igaz: minél szélesebb és színvonalasabb a kulturális kínálat egy-egy közgyűjteményben, annál jobban elmélyülhet, erősödhet az olvasó érdeklődése. Mindezek megvalósulásához egyrészt új és korszerű könyvtári terekre, a könyvtárak nagyobb állami támogatására, valamint a könyvtárhasználati kultúra fejlesztésére van szükség. Nem elég tehát egy korszerű könyvtári rendszert fönntartani, hanem a használók képzésére, nevelésére is nagyobb hangsúlyt kell fektetni.
A könyvtár társadalmi elfogadottságának növelése fontos a globális információs korszakban is. A könyvtár-pedagógiának az információs kultúra elsajátítása mellett a kulturális nevelés módszertani megújítását is hangsúlyoznia kell, ami (többek között) a „porosodó könyvű” könyvtárak fellendítésére is hatékony módszer. Nemcsak számítástechnikai, hanem kulturális megújhodásra is szükség van a könyvtári rendszer értékeinek kiaknázásához.
Konfliktuskezelés és mediáció ma Magyarországon avagy perkedvelő perlekedők
SIPOS Tünde
2002 óta létezik Magyarországon közvetítői törvény, s már akkreditált képzéseken lehet konfliktuskezelést, mediációt tanulni. A lehetőségek adottak, de a konfliktuskezelés közvetítővel és tárgyalással történő megoldási kultúrája nálunk még nem alakult ki, és ezt a bíróság elé kerülő peres ügyek nagy száma is jelzi.
A mediáció két egymással konfliktusban álló fél közötti problémakezelés békés és demokratikus eszköze. Lényege, hogy a semleges harmadik személy, a mediátor közvetít a két ellentétben álló fél között, és megpróbálja összehangolni a felek álláspontját. A közvetítés akkor vezet eredményre, ha mindketten kölcsönösen elfogadják a közvetítő személyét és ezt a megoldást. Az eljárás ismeretlensége magyarázható a módszer ismeretlenségével, az emberi magatartás egyes tulajdonságaival (nem szívesen kérnek segítséget) és társadalmi-pszichológiai jellemzőkkel. A tanulmány a mediáció általános jellemzőit és alkalmazási lehetőségeit mutatja be, melyet az élet sok területén, így a könyvtári problémák kezelésében is alkalmazni lehet.
Fél évszázad története és a Kovács Máté-kutatások helyzete, feladatai
TÓTH Gyula
Kovács Máté (1906–1972) az 1945 és 1972 közötti időszak meghatározó, a korszak könyvtárügyét előbb kultuszminisztériumi államtitkárként, majd később egyetemi könyvtárigazgatóként és egyetemi tanszékvezetői minőségében formáló alakja volt. Életművének alapos megismerése nemcsak személyes pályaképéhez, hanem a korszak könyvtárügyének, illetve könyvtárpolitikájának megértéséhez is fontos adalékokkal szolgál. Annál is inkább, mert az 1945 utáni ötven év könyvtárügyének elemző, értékelő feldolgozása megtörtént ugyan részben, de bőven akad feltáratlan terület.
A Kovács Máté Alapítvány 2006-ban szervezett centenáriumi rendezvényei több éves programot vázoltak fel Kovács Máté életműve kutatására. Publikációi és a róla szóló írások, elemzések ismertek, nagyjából feldolgozottak, a kutatásoknak a továbbiakban már a levéltári iratanyag feltárására kellene irányulniuk. Nem kutatták eddig például, milyen eszmerendszer motiválta könyvtár-politikai, oktatáspolitikai döntéseit és tanszékvezetői magatartását. Azzal a paradoxonnal sem foglalkoztak, mivel magyarázható, hogy a pártállami korszak legsötétebb időszakában a könyvtárpolitika mégis sikeresnek mondható, és hogy a 80-as évek végére európai mércével mérhető könyvtári rendszer jött létre. Miért nem lett sértődött politikus, miután eltávozott (eltávolították) kultuszminisztériumi tisztségéből? Miért nem ment külföldre? Mennyire volt baloldali parasztpárti politikusként? Mitől lehetett később a hazai könyvtárügy meghatározó személyisége? Miért volt alkalmas közvetítői szerepre a szakmai és a politikai élet szereplői között? A tanulmány ilyen és ehhez hasonló új értelmezési, megközelítési szempontokra is felhívja a figyelmet.
ÉVFORDULÓK
Hatvan éve alakultak meg a szakmai dokumentációs központok
KÉGLI Ferenc
A tanulmány a dokumentációs központok 19–20. századi előtörténetének felvillantása után az 1949–1950-es évek magyarországi viszonyait vázolja fel: elkezdődött az államosítás, folyik az első ötéves terv, kialakulóban a tervgazdálkodás centralizált intézményrendszere. Mivel a tervgazdálkodás szükségessé tette az egymástól függetlenül működő dokumentációs műhelyek összefogását és központi irányítását, 1949-ben kormányrendelet született a dokumentációról. A rendelet értelmében felállították az Országos Dokumentációs Központot (ODK), melynek feladata a szakmai dokumentációs intézmények megszervezése, országos nyilvántartások vezetése, módszertani irányítás stb. lett. Mivel érdemi együttműködés nem tudott kialakulni a más-más irányítás alá tartozó szakterületi központokkal, már 1950-ben megszüntették az ODK működését. Feladatainak többségét az Országos Könyvtári Központ (OKK) vette át, és tovább működött a kormányrendeletben meghatározott négy (műszaki, mezőgazdasági, orvostudományi, közgazdasági) dokumentációs központ is.
Mivel az 1949-es kormányrendelet egyéb szakterületi dokumentációs központok létrehozását is lehetővé tette, rövid időn belül létrejött a földrajztudomány, az irodalomtudomány, az állam- és jogtudomány, valamint a művészettörténet dokumentációs központja is. A könyvtártudományi dokumentáció az OKK szervezetében szerveződött meg, és a központ 1952-es megszűnése után kezdte meg működését az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Kabinetjeként.
A dokumentumbázis nélkül létrejött központok mindegyike hamarosan összeolvadt valamelyik könyvtárral, vagy könyvtár szerveződött mögéje.
Ment-é a világ előbbre a vándorgyűlések által?
PAPP István
Negyven éve, 1969-ben rendezte meg először a Magyar Könyvtárosok Egyesülete első vándorgyűlését a Komárom megyei Tatán. Azóta minden évben sor került e nagyszabású nyári rendezvényre, évente más-más helyszínen. A szerző, aki az elmúlt negyven évben szinte valamennyi vándorgyűlésen hol hivatalból, hol felkért előadóként jelen volt, mérleget készített a vándorgyűlésekről: helyszínek, rendezők, vezető témák, előadók, és meghívottak szerint jellemezve az eltelt éveket.
A rendszerváltásig tartó első húsz esztendőben a szervezők semleges, a könyvtárpolitikához, illetve az általános politikai elvárásokhoz igazodó témákat jelöltek ki vezértémaként. (Ilyen volt például az Olvasó Népért-mozgalom, a harmadik, illetve a negyedik országos könyvtárügyi konferencia előkészítése, a magyar könyvnyomtatás 500. évfordulójának megünneplése, a könyvtáros-képzés helyzete, a könyvtáros etika, a központi szolgáltatások, az együttműködés, a szakirodalmi információellátás kérdései stb.)
A témák a nyolcvanas évek végétől markánsabbá váltak. Több szó esett a konkrét problémákról és fejlesztésekről, az együttműködés fontosságáról, a gazdálkodásról és a hatékonyságról (pl. az új könyvtári törvény előkészítése, érdekek és ellentétek a magyar könyvtárügyben, a szolgáltatások, a térítés és a szponzorálás kérdései stb.). A szervezők – a megyei, városi, felsőoktatási intézmények könyvtárai – mindig a legjobb tudásuk szerint gondosan végezték a szervezést és lebonyolítást. A külső meghívottak többnyire a kulturális, illetve a politikai élet nagyjai voltak, a szakma előadói között pedig a korszak valamennyi meghatározó személyisége megtalálható volt.
A vándorgyűlések a könyvtári közéletnek elmaradhatatlan színfoltjai, hozzájárulnak a szakmai öntudat erősítéséhez, segítik az innovációt és növelik szakmai presztízsünket.
KITEKINTÉS
Olvasás és médiahasználat német módra. Szemle
SONNEVEND Péter
A szemletanulmány az utóbbi években született német olvasási és médiahasználati felmérések gazdag anyagát tekinti át. Kiemeli, hogy a német felfogás fontos kompetenciaként kezeli az olvasást és médiahasználatot, melyek hozzájárulnak a demokrácia működéséhez és javítják az ország gazdasági versenyképességét is.
A szemlében helyet kaptak az európai kulturális fogyasztást vizsgáló összehasonlító felmérés, az óvodásokat, az alsó- és felső tagozatosokat (PIRLS, PISA), a tinédzserek olvasását és médiahasználatát, a szülők felolvasását vizsgáló és a Bundestag által rendelt médiakutatási elemzések is. Az elmúlt évek oktatáspolitikai erőfeszítései nyomán bizonyos pozitív fejlemények tapasztalhatók, melyeket azonban erősíteni kell a jövőben. Igen fontos az a megállapítás, hogy a gyerekek és fiatalok körében a modern információtechnológiai eszközök az olvasás jobb minőségéhez járulnak hozzá, ehhez azonban nélkülözhetetlen a pedagógusok célzott felkészítése is. A felhasznált mintegy 1500 oldalnyi anyag (a tíz különböző felmérés) a világhálón ingyenesen elérhető.
SCHLÖGL, Christian – STOCK, Wolfgang G.: Informatikai folyóiratok szerzői és olvasói. (Practicioners and academics as authors and readers: the case of LIS journals. = Journal of Documentation, v. 64. 2008. no. 5) (Töm.: Dévai Péter)
A cikk 10 német nyelvű és 40 nemzetközi könyvtártudományi és információs folyóiratban megjelent publikáció vizsgálata alapján mutatja be az elméleti és a gyakorlati szakemberek kommunikációját. Három kérdést tettek fel nekik: milyen szerepe van a gyakorlati szakembereknek szerzőként, illetve olvasóként a könyvtári, informatikai kommunikációban, van-e valamilyen tudás/információcsere a gyakorlati szakemberek és a tudományos témák szerzői és olvasói között, és hogy az elméleti, illetve a gyakorlati témákkal foglalkozó folyóiratok különböznek-e egymástól, és ha igen, miben.
BAWDEN, David – ROBINSON, Lyn: Az információ árnyoldalai: az információs túlterhelés, az információ okozta szorongás és más ellentmondások, patológiás jelenségek. (The dark side of information: overload, anxiety and other paradoxes and pathologies. = Journal of Information Science, v. 35. 2009. no. 2) (Töm.: Koltay Tibor)
Napjainkban a digitális átmenet tanúi vagyunk. Az információval kapcsolatban felmerülő problémák egy része nem egészen új keletű, és nem csupán az internet hatására alakult ki: vannak örökérvényű problémák, amelyek most új színezetet kaptak a technika újabb vívmányainak megjelenésével. A cikk a következő problémákat mutatja be: a túl sok információ problémája és a választás paradoxonja (információs túlterhelés, az információtól való szorongás, az „információs elhízás”, az információ-megvonás); a web 2.0 és a civilizáció vége (a minőségellenőrzés hiánya, a névtelenség okozta problémák, az önazonosság
elvesztése stb.), majd a megoldásokat is igyekszik felvázolni.
KULZER, Gudrun: Önkéntesek a könyvtárban? Egy felmérés eredményei. (Ehrenamtliche in Bibliotheken? Ergebnisse einer Umfrage.= Bibliotheksforum Bayern, 2008. 2. 240–242. p.) (Töm.: Éger Veronika)
A Straubingi Városi Könyvtár öt éve foglalkoztat önkénteseket. Foglalkoztatásukkal párhuzamosan 2007-ben a könyvtárvezető felmérést készített róluk. A vizsgálat kérdései az önkéntes segítők könyvtárbeli alkalmazását és az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat vizsgálta több intézményben is.
KÖNYVSZEMLE
A sokarcú erőszak és a könyvtár
EICHHORN, Martin: Konflikt- und Gefahrensituationen in Bibliotheken. Ein leitfaden für die Praxis. (Ism.: Katsányi Sándor)
Minden, amit tudni érdemes a szakfelügyeleti vizsgálatról
A könyvtári szakfelügyeletről. Tájékoztató a 2002–2008 közötti szakfelügyeleti vizsgálatok eredményeiről. (Szerk. Richlich Ilona) (Ism.: Kövesháziné Muntyán Alexandra)
Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 55. 2009. no. 3. pp. …–….
A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyei Könyvtár régi állományának katalógusai
A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyei Könyvtár régi állománya. 1–2. Összeáll. Emődi András. (Ism.: Róth András Lajos)
“Múzsai állapotban”
Az olvasó. Írások Lakatos András tiszteletére. (Szerk. Fogarassy Miklós) (Ism.: Bartók Györgyi)
Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 55. 2009. no. 3. pp. …–….