ISPÁNOVICS CSAPÓ Júlianna
A jugoszláviai magyar irodalom 1998–99. évi bibliográfiája / Ispánovics Csapó Júlianna. – Újvidék : Magyar Tanszék : Forum, 2005. – 359 p. ; 24 cm. – (Bibliográfiai füzetek ; 32–33.) ISBN 86-323-0633-2

Rendkívül fontos feladatra vállalkozott 1970 márciusában az Újvidéken működő Hungarológiai Intézet, amikor folyóirata 2. számának mellékletében közreadta A jugoszláviai magyar folyóira-tok és lapok 1968. évi magyar irodalomtörténeti repertóriumát. A cikkbibliográ­fia összeállítója, Pastyik László ekkor 9 időszaki kiadvány cikkeit tette hozzáférhetővé.

1971 decemberében új tartalommal és új szerkezetben jelent meg a Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei 9. számának melléklete: A jugoszláviai magyar irodalom 1970. évi bibliográfiája címmel, amely cím egészen a legutolsó időig változatlan maradt. A füzet címváltozása tartalmi változást is jelentett. A cikkbibliográfia anyaga kibővült a magyar irodalom tárgykörébe tartozó kötetek leírásaival is, 17 periodikum közleményeit és az önálló kiadványokat is föltárva 745 tételben. Kialakult a ma is élő négy részre tagolt szerkezet: 1. Általános rész; 2. Antológiák, gyűjteményes munkák; 3. Egyes szerzők és az ezeket föltáró névmutató. Az Általános rész négy fejezetének1 szakrendi jellegét jól kidomborította és áttekinthetővé tette a tartalomjegyzék alá- és fölérendelést tükröző tipográfiája.
A folyamatosan megjelenő, évenkénti bibliográfiákat az 1985-ös tárgyévig Pastyik László, 1986–87-ben Pohárkovics Elvira, majd 1988-tól Csapó Julianna adta közre. A kiadó tekinteté­ben is történt változás: 1994-től az újvidéki egyetem Magyar Tanszéke és a Fórum Könyvkiadó vállalta át a bibliográfia megjelentetését.
Az összeállítás anyaga egyre gazdagodott. Az 1973. tárgyévben a 19 lap közleményei és a monográfiák leírásai már 977 tételt tettek ki. Egy évtized múltán, az 1983. évet 23 lap föltá­rása és 1423 tétel reprezentálta. Később az „irodalom” fogalmát egyre tágabban kezdték értelmezni. Az irodalomtudományi fejezetből önállósodott a folklór, majd megjelent a művelődéstörténet fejezete is. A kezdetben csak 31 nyomtatott oldalon megjelenő összeállítás – az ismertetett kötet előszavában is visszautalva a Kozocsa Sándor-féle magyar irodalmi bibliográfiákra2, valamint a sajnálatosan csak 15 tárgyévet megélt A magyar irodalom és irodalomtudomány bibliográfiájá3-ra, ám ezek gyűjtőkörén is jócskán túllépve – a 20. század végére 359 oldalas vaskos kötetté duzzadt: Ispánovics Csapó Julianna összeállításában 2005-ben jelent meg a Bibliográfiai füzetek c. sorozat 32-33. számaként A jugoszláviai magyar irodalom 1998–1999. évi bibliográfiája címen.
A magyar nyelvű kiadványokat feldolgozó bibliográfia a tárgyévben megjelent könyvek mellett 36 periodikum 69 évfolyamát dolgozta föl és közli, összesen 5528 tételben, gyűjtőkö­rével felölelve gyakorlatilag a kulturális élet teljes keresztmetszetét. E mű is négy nagy egységre tagolódik: I. Általános rész – szakrendi szerkezetben; II. Antológiák, gyűjteményes munkák – a két fejezeten belül időrendben; III. Egyes szerzők – az alkotók betűrendjében, valamint az ezeket föltáró névmutató.
A bibliográfia anyagának gyűjtésekor a szerző regisztrálta a magyar nyelvű irodalom minden kulturális vonatkozású közleményét, mely: 1. a könyv, könyvkiadás, könyvterjesztés, könyvtárügy, sajtó; 2. a nyelvtudomány; 3. az irodalomtudomány; 4. a folklór; 5. a művelődéstörténet; 6. a színház, film, televízió, rádió és színház kérdéseivel foglalkozott. Ugyanakkor e tematikán belül már nem volt tekintettel sem az írások műfajára, sem terjedelmére. Ez a fölsorolás egyben már a szakrendi rész fő fejezetcímeit is jelenti. Ez teszi ki a kötet terjedelmének legjelentősebb részét, 246 oldalt és 4517 tételt.
A fejezeteken belül időrendi az elrendezés, hacsak nem logikusabb a betűrendi szempont. Ez önmagában is jó tájékozódást nyújt, kitűnően tükrözi pl. a Folyóiratok, hírlapokon belül az újvidéki Magyar Szó 1998–99. évi kálváriáját (491–574.).
A fő fejezetek természetesen sok-sok alfejezetre osztva teszik lehetővé a tárgy szerinti keresést. Sajnos a logikai alárendelések nem mindig egyértelműek, ezért csak megközelítőleg mondhatom, hogy 198 alfejezetet számoltam össze. Ezek egy része a dolog természeténél fogva betűrendben további fölsorolásokat tartalmaz. Így a Sajtón belül még 37 folyóiratcím, az Irodalmi díjaknál 8 jutalom neve, a Napjaink irodalmi élete alatt 10 emléknap, a Művelődéstörténet – Helytörténet – Kutatástörténet alatt 50, az Öntevékeny színjátszás – Jelene alatt pedig 36 helységnév fölsorolása következik. Az amatőr színjátszó Szemlékből 8-at, a Televíziókból 5-öt, a Rádiókból 13-at sorol föl. A sok részre tagolás egyszerűsíti a tárgy szerinti keresést, de áttekintését megnehezíti, hogy az egykori gyakorlattal ellentétben a tartalomjegyzék nem tükrözi az alá- és fölérendeltségi viszonyokat.
A szakrendi besorolások kialakítása nem könnyű. A föltárt anyag folyamatos gazdagodása pedig könnyen szétfeszíti az addig bevált kereteket. Furcsa az Irodalomtudomány főfejezeten belül a Tudomány és kultúra általában részben (1463–1572.) olvasni, hogy az Újvidéki Rádió és Televízió tamburazenekara Kultúra Szikrái Díjat kapott (1514.), vagy ugyanitt a Bózsa Pál botanikus egyetemi tanárral Gallusz Pál által készített interjú (1554.) leírását. E té­teleket senki sem keresné az irodalomtudományon belül. Vannak fejezetek is, melyek besorolása kevéssé érthető, mint a Hadtörténet a Művelődéstörténet fejezetben, az Állattenyésztés, földművelés a Folklór fejezetében (itt bizonyára jobb lett volna a Néprajz elnevezés haszná­lata). Hasonlóan nem túl szerencsés a Nyelvészeten belül közölni az Anyanyelvű oktatást (1053–1285.), ennek inkább egy oktatási fejezeten belül lenne a helye az II. Antológiák, gyűjteményes munkák között közölt olvasókönyvekkel. Hiszen olyan tételek szerepelnek benne, mint „Útkeresőben az oktatásügyben” (1092.), „Óvónőkre mindig szükség van” (1148.) és hasonlók. Ugyanakkor viszont a tényleges nyelvtudomány – a Nyelvművelésig – agyontördelt, 16 fejezetében mindössze 72 tétel található.
Számomra az sem egészen érthető, hogy miért kellett az antológiákat (4518–4572.) – a hagyománynak megfelelően – önálló főosztályban közölni, amikor tételei besorolhatók lettek volna a szakrendi rész megfelelő (Fiatal írók, Helytörténet stb.) fejezeteibe. Arról nem is beszélve, hogy a Keresem az apám sírját c. vallomásokat tartalmazó gyűjteményes kötet leírása (5045.) eleve nem itt szerepel, hanem a személyi részben Kecskés T. Éva és Kertész Imre neve között. E problémák azonban mind a növekedés kínjai.
Van azonban, ahol nem egységes a hasonló tételek tartalmának megítélése, így G. A. vagyis Gallusz Andrea cikksorozata darabjainak besorolása néhol megkérdőjelezhető. A sajtké­szítés (2144.) és A kalács (2146.) az Állattenyésztés, földművelés fejezetbe került, míg A kenyér (2148.) és A vajkészítés (2150.) a Táplálkozás címszó alá. Ugyanitt a Népi vallásosságba soroltatott Varró Zsuzsanna: Hagyományaink c. cikksorozatának keresztelésről szóló része (2281.), ám Gallusz Andrea: Néprajzi ismertető c. sorozatának ugyanerről szóló darabja (2382.) több más hasonlóval a Szokások fejezetbe. A Móra Ferenc és Csóka címmel megjelent füzet besorolása is kettős megítélést tükröz, részben a Könyvkiadás – Sorozatokban közölt 78. és 81. tétel, részben a Móra Ferenc (5224–5233.) neve alatt található leírások tartalmazzák az ezzel kapcsolatos cikkek adatait.
A tárgyi rendezéssel más gond is akad. Sok bibliográfiai tétel nemcsak egy szakcsoportba illik, hanem többe is. Bonyolítja a helyzetet, hogy a kötet egyik része tárgyi rendezettségű, a másik részének rendezési szempontja pedig a személyi vonatkozás. Az nyilvánvaló, hogy ekkora anyagnál a tételek duplázása jelentősen megnövelné a terjedelmet, ezért általában a má­sod-, harmadrangú besorolási lehetőségnél csak utalni szoktak a tényleges közlési helyre. Kár, hogy e kötet szerzője nem mindig élt ezzel a lehetőséggel. Bár Nagy Sívó Zoltán Bukovina mit vétettem? című műve a besorolás logikája szerint a személyi részben került közlésre, és szerencsére a Tájak, népcsoportok című fejezetben van utalás az 5244-es tételszámára; ugyanígy az Ökrész Mihály neve alatt közölt Míg Temerinbe’ Magyar szántani fog című kö­tetének 5264. tételszáma szerepel a Helytörténet – Temerin fejezet utalásaiban, ám ellenkező példák is vannak. Az Irodalmi díjak fejezetben szerepel Tolnai Ottó Bezerédj-díja (1786.), de az életrajzi részben már nem találunk utalást. Petkovics Kálmán nekrológja Brindza Károly tollából a 374. tételszámmal a Sajtótörténet fejezetbe került, míg a Németh János által írott megemlékezés az életrajzi részbe az 5287. szám alatt, s közöttük nincs utalás.
A személyek esetében ez nagy fönnakadást nem okoz, mert a névmutató összehozza az azonos illetőről szóló bibliográfiai leírások tételszámait. A tárgykörök és testületek esetében azonban ez már visszakeresési nehézséget (lehetetlenséget?) okoz. A Magyarságkutató Tudományos Társaság a Művelődési egyesületek között szerepel betűrendben, önálló alfejezetben, itt az 1759. tétel a társaság készülő kiadványairól tudósít, ugyanakkor a Könyvkiadás fejezet erről nem tud. A szabadkai Népkör azonban nem olyan szerencsés, hogy önálló fejezetben szerepeljen. Ezért aztán végképp nincs is kapcsolat a Művelődési egyesületek között fölsorolt 1577. és 1594. tétel, valamint az Öntevékeny színjátszás – Szabadka fejezetében (4059-4072.) szereplő, Népkörről szóló tételek között, mint ahogy nincs kapcsolat a két fejezet kö­zött sem.
A bibliográfia leírásai a nemzetközi szabvány alapján készültek, egyértelműek, jó színvonalúak. Néhány, jelentéktelen megjegyzés mégis ide kívánkozik a jobbítás végett. Így fö­löslegesnek tartom az időszaki kiadványok dátumjelzésében az évszám utáni vesszőt: pl. 1998., dec. 16. – szokatlan is ez a megoldás. Másrészt az eredeti dokumentum tükrözésével összeegyeztethetetlen a monogramok föloldása a szerzőségi adatok között. A bibliográfia gyakorlata: N. [Nagy] K. [Klára] vagy m. [Mihályi] k. [Kata] helyett csak az N. K., illetve m. k. kezdőbetűk közlését javasolnám a szerzői adatok között, a teljes nevet pedig a megjegyzé­sekbe vinném le. Néhol viszont hiányzik valami kiegészítés. Hiányolom pl. Beder István: Tö­viskoszorú c. könyvének (4607.) műfaját. De az ismertetett kötetek alatt önálló tételszámmal közölt recenziókat is egyértelműbbé tehette volna egy-egy informáló megjegyzés. A 4955. tételben közölt Bemutatják Hovány Lajos két könyvét című Magyar Szó-cikk leírásából pl. nem derül ki, hogy a fölötte levő A palicsi fürdő és a Böge-csatorna című könyvön kívül melyik a bemutatásra kerülő másik Hovány-mű. Ugyanakkor viszont a címben – Könyvbemutató Topolyán – szereplő helynév (esetleg más adat) megismétlése fölösleges a megjegyzésben: „Topolyán”; inkább dátumot lehetett volna írni a 4620. tétel esetében.
A kötet betűrendes mutatóval egészül ki, mely a bibliográfiában előforduló minden személy nevét, valamint az ismeretlen szerzők monogramjait tartalmazza. Ha valaki azonban nem ismeri a valódi szerzőt, csak a betűjelét tudja, sem a G. A., sem az m. k., sem az N. K. alatt nem találja e monogramok föloldását. Az összes velük kapcsolatos tételszámot csak a Gallusz Andrea, Mihályi Katalin vagy Nagy Klára név alatt tartja nyilván a bibliográfia. Ugyanakkor viszont Kontra Ferenc neve alatt 57 tételszámot sorol föl a mutató, ezek között nem szerepel a 2085., 5016., 5025. és 5052., mert ezek csak az „a.” betűjel alatt találhatók, ami Kontra Ferenc betűjegye4, csak ez ezekben a leírásokban nem lett föloldva. Ám utaló hí­ján ez a mutató összeállításakor sem derült ki. A Könyvtárügy – Fehér Ferenc Könyvbarátok Köre alfejezetben (276-303.) szereplő Petőfi-vonatkozású tételek közül sem világos, hogy melyek kerültek mutatózásra a költő neve alatt, s melyek nem. A 299., a költő halálának 150. évfordulója alkalmából rendezendő  versmondó vetélkedő pl. nem szerepel a névmutatóban.
A szakrendi besorolás problémái miatt (kettős közlés, utalás hiánya) érdemes volna azon gondolkodni, hogy a testületi neveket is tükrözze a mutató. A helytörténeti fejezet ekkora mérvű gazdagodása pedig a másutt is előforduló földrajzi nevek mutatózását indukálja.
Mivel a bibliográfia szerkezete és módszere 1971-ben alakult ki, s azóta lényegében három és fél évtized eltelt, megsokasodott a földolgozott időszaki kiadványok száma, s majdnem megnégyszereződött a tételek száma. Emellett változott a gyűjtőkör is, tehát mindenképpen indokolt újra átgondolni a bibliográfiai gyűjtés, szerkezet és föltárás alapelveit. Ugyanakkor egy ekkora bibliográfiában szükségszerűen előfordulnak tévesztések. Ispánovics Csapó Julianna elképesztő mennyiségű munkát végzett. Hatalmas anyagmennyiséget nézett át és tömérdek tételt rögzített, ami az irodalmat és a kultúrát illeti. Tekintetbe véve, hogy a Helytörténet fejezeten belül a borbélyoktól a kompon keresztül a vízrendezésig minden témáról találhatunk cikket, így azt mondhatjuk, hogy a bibliográfia a vajdasági magyar élet hatalmas parabolatükre: összegyűjt mindent, ami közérdeklődésre érdemes, kitekintéssel az anyaország és a világ jelenségeire is.
Kívánom a szerzőnek, hogy a következő években is legyen energiája, lehetősége ilyen hatalmas anyagot föltárni, s hozzáférhetővé tenni a Vajdaság iránt érdeklődők örömére.

1. A fejezetek címei: 1.Könyv, könyvkiadás, könyvterjesztés, könyvtárügy, sajtó; 2. Nyelvtudomány; 3. Irodalomtudomány (benne: Folklór); 4. Színművészet. Film és televízió. Rádió.
2. A magyar irodalom bibliográfiája címme, az 1945-1965. évekanyagát tartalmazva 11 kötetben jelent meg 1950 és 1978 között, aKözoktatásügyi, majd a Művelt Nép, végül a Gondolat KIadó gondozásában.
3. Az Országos Széchényi Könyvtár kiadásában jelent meg, elsőként az 1976. év anyagát tartalmazó kötet (1979), majd megkésve az 1971–1975. tárgyévről (1989), utolsóként pedig 1986-ról (1991).
4. Ez több, pl. a 25-26. tételből is kiderül.