KAMARÁS István Olvasó a határon : az Iskola a határon fogadtatásának és befogadásának vizsgálata / Kamarás István. – Bp. : Pont Kiadó ; Savaria Univ. Press , 2002. 259, [2] p. – (Az élményközpontú irodalomtanítási program könyvei,
ISSN 1589-0538 ; 2.)
ISBN 963-9312 584

Abból az időből, mikor Kamarás István még a Könyvtártudományi és Módszertani Központ Olvasáskutatási osztályának munkatársa, majd vezetője volt, egy legenda kering. Eszerint, mikor kutatásaiban az összegzés, az írás stádiumához érkezett, szobájából már kora reggeltől csak az írógép szűnni nem akaró kopogását lehetett kihallani. Ha valaki bement hozzá, a szó közepén abbahagyta a gépelést, majd a vendég távoztakor ugyanott folytatta, ahol abbahagyta. Minden zökkenő nélkül írta tovább a mondatot, tért vissza a gondolathoz, írta meg egy szuszra tanulmányait, könyveit, abban a témában, mely akkor éppen nem hagyta nyugodni.

Mondhatom, ugyanez az érzésünk támad az Olvasó a határon című kötetének kézbevételekor. (Nem írhattam, hogy legutóbbi kötete, mert a 2002 őszén megjelent kötet óta már egy újabbal jelentkezett a szerző az idei könyvhéten, mely a Trilla szólamai címet viseli, s Örkény egypercesének olvasatait tartalmazza.) De az érzés ugyanaz, az írás lendülete az olvasót is magával ragadja, vezeti be és kalauzolja végig a befogadásvizsgálat rejtelmeibe.

Ottlik Géza Iskola a határon című regénye 1959-ben jelent meg. Kamarás István 40 évvel az első megjelenés után 1999-ben látott az adatgyűjtéshez, hogy vizsgálódás tárgyává tegye a regény fogadtatását és befogadását. Módszere A Mester és Margaritáéhoz hasonló, de mindezidáig még nem alkalmazott eljárásokkal is megismertet minket a szerző.

Egy befogadásvizsgálatnál alapvető kérdésként vetődik fel, hogy kikből verbuválódik az olvasótábor. Mióta Ottlik regénye a középiskolai kötelező olvasmányok listájára került, tudhatjuk, hogy sokan tanulmányaik során hivatalból találkoznak a regénnyel, de egy bizonyos olvasói csoportnak saját választása a mű. De kik ők? Egyáltalán, szűkül vagy bővül az olvasói kör, netalán átrétegződésnek lehetünk szemtanúi?

A megjelenés óta eltelt több mint négy évtized alatt tanúi lehettünk az „Iskola” kanonizációjának. A 60-as évek elején viszonylag sok írás jelent meg a regényről, majd csaknem egy évizednyi hallgatás következett. A 80-as évek elejére aztán már kiterjedt tisztelői kör alakul ki Ottlik személye körül a fiatal írókból, költőkből, irodalmárokból, kik mesterüknek, példaképüknek, a politikai meg nem alkuvás mintaképének tekintik. Olyan személyek találhatók körülötte, mint Esterházy, Balassa, Lengyel Péter vagy Tandori. Idővel már jól érzékelhető kultusz alakul ki Ottlik körül, majd 1990-ben bekövetkezett halála után emlékkönyvvel, kiállítással tisztelegnek előtte. Érdemes figyelemmel kísérni, ahogy a pártideológia szellemében születő ítéletek után egyre másra jelennek meg az óvatosan rokonszenvező, de ideológiai fenntartásokat is tartalmazó kritikák. Aztán lassan napvilágot látnak a barátok, rajongók, hívek írásai is. Már ekkor számos értelmezését olvahatjuk a regénynek. A leggyakrabban emlegetett jelzők között olyanok szerepelnek, mint: egzisztencialista, teológiai, misztikus, vallásos vagy parabolikus. Ez is jól jelzi, hogy az „Iskolának” jónéhány értelmezési szintje, lehetősége, megközelítése lehetséges.

Az Olvasó a határon című kötetben Kamarás István számos, a befogadást befolyásoló tényezőt vizsgát. Jól láthatjuk, hogy miként változtatja meg a nemzedékhez való tartozás, a nemi identitás, a foglalkozás, a képzettség, az ízlés, a világnézet, az életvilág vagy az értékrend a befogadást. A vizsgálat 14–26 fős csoportokban zajlott – s mint ahogy a szerző megjegyzi –, a megkérdezetteket nem tekinthetjük reprezentatív mintának; éppen ezért csak óvatos hipotézisek megfogalmazására vállalkozik. A vizsgálatban résztvevőket öt csoportba osztotta Kamarás, melyek a következők voltak: középiskolások, huszonéves felsőfokon tanulók és friss diplomások, huszonéves klerikusok, 25–50 éves magyar szakos tanárok és idős olvasók. A szerző ismét nehéz feladat elé állította a megkérdezetteket, hiszen 1–1,5 órás kérdőívében várta a választ kérdéseire. Háromnegyed részük olyan személy volt, aki kifejezetten Kamarás István kérésére olvasta el a regényt. A maradék egynegyeden az újraolvasás feladatára vállalkozók azokkal osztoztak, akiknél a regény olvasásának folyamatát vizsgálták.

Az értelmezési lehetőségekről elmondható, hogy az olvasás előrehaladtával nő az elvonatkoztató értelmezések aránya, s egyre nagyobb számban jelennek meg közöttük az árnyaltak. Jónéhány ponton hasonlóságot mutatnak a megkérdezettek az olvasói viselkedésben, de különbségeket is regisztrálni lehet. Ezek leginkább az élettapasztalat, az olvasottság és a nemi hovatartozás szerint mutatkoznak. A regény témájából adódóan Kamarás katonai középiskolásokat is bevont kutatásába, s említésre méltó eredményeket kapott. Ugyanis másként értelmezi a regényt egy laikus, mint egy hivatásos katonának készülő, aki számára – ha csak nyomokban –, de napi valóság Ottlik regényének világa.

Mint azt már korábban említettem, a vizsgálat módszere hasonló volt Bulgakov A Mester és Margaritánál alkalmazotthoz. Újdonság viszont a kötetben az újraolvasás mozzanata. Ilyen típusú vizsgálatra a szerző vállalkozott elsőként. Már többen próbálkoztak az egyes olvasások közötti különbségek megragadására, de Kamarás István volt az, aki a gyakorlatban is próbára tette az egyes elméletek helyénvalóságát. Hans Robert Jauss állítása szerint ugyanis az első, illetve második olvasás közti alapvető különbség, hogy míg az előbbinél egy esztétikai érzékelő befogadásban van részünk, addig az utóbbinál értelmező olvasás történik. Kamarás – kutatásaira alapozva – azt állítja, hogy az észlelő és értelmező olvasás már az első olvasáskor összecsúszik, mivel a megértés és az értelmezés egyszerre zajló, egymásra ható folyamatok.

Az Olvasó a határon című kötet jó alkalmat teremt a kötetben olvasottak és a saját olvasmányélmények egybevetésére, s inspirálhat bennünket Ottlik kiváló regényének újraolvasására. A szerző sok-sok olyan szempontot tár elénk, melyek a befogadásvizsgálatok sajátjai, de a már évtizedek óta beváltakon túl újakkal is megismertet bennünket. A laikusok számára is élvezetes, közérthető módon ismerteti a szociológia és a szociálpszichológia módszereit és kutatási eredményeit az Iskola a határon befogadásvizsgálatában.