 |
A de Gruyter Saur kiadó Studium sorozata ad otthont a 2012 óta gyarapodó Erfolgreich Recherchieren címmel megjelenő kutatási segédlet köteteinek. A kiadó angol címfordítása közelebbről is utal a sorozatjellegű kiadvány tartalmára: Successful Research Strategies – Sikeres kutatási stratégiák. Az egyes kötetek egy-egy szűkebb ágazatra fókuszálnak a bölcsészet-, a társadalom- és a természettudományok köréből. Az eddig megjelent tematikus részek egy-egy szűkebb ágazat tanulmányaihoz nyújtanak segítséget a szakirodalmi és egyéb szakmai információforrásokról. Az anglisztika és amerikanisztika, germanisztika, romanisztika, jog, művészettörténet, történelem, nyelvészet, neveléstudomány, politikai- és társadalomtudományok, matematika, informatika, élettudományok és orvostudomány területét fedik le; s előkészület alatt áll az ókortudománnyal és a gazdaságtudománnyal foglalkozó füzet. Az olvasók között elsősorban a tanulmányaikat folytató egyetemi hallgatókra számítanak, az összeállítások azonban szélesebb körben is érdeklődésre találhatnak. Az Erfolgreich Recherchieren: Linguistik kötetét közelebbről is megismerve, meglátásunk szerint a kiadványt a diákokon kívül a gyakorló nyelvészek is haszonnal forgathatják, főként, ha szélesíteni, pontosítani, rendszerezni szeretnék az információforrásokról való tudásukat vagy tudatosítani szeretnék keresési szokásaikat. Az összeállítás tartalma általánosan nyelvészeti vonatkozású, a szűkebb részterületek közül az elméleti és összehasonlító nyelvészet, a germanisztika, anglisztika és romanisztika szerepel a leghangsúlyosabban.
A nyelvtudományról szóló kötet szerzője maga a sorozatszerkesztő, Klaus Gantert. Három fő részre tagolódik a tartalom: Alapok (Basics, 1–4. fejezet), Haladó (Advanced, 5–9. fejezet) és Információfeldolgozás, azaz a szakirodalmi kutatások eredményeinek felhasználása (Informationen Weiterverarbeiten, 10–12. fejezet). Mindez kiegészül a függelékben egy tárgymutatóval, valamint a könyvben említett honlapok címeinek gyűjteményével. Fogalomgyűjtemény helyett internetes hivatkozást találunk egy folyamatosan frissített könyvtárinformatikai honlapra (informationskompetenz.de), amelyet a német tartományi könyvtárak közösen tartanak fenn a korszerű információs műveltség képzési formáinak és az információs kompetenciák fejlesztésének segítésére.
A Basics a három legalapvetőbb keresési eszközzel, a könyvtári katalógussal (OPAC), a szakbibliográfiákkal, valamint az internetes keresőprogramokkal foglalkozik. Bemutatásuknál a szerző külön-külön is nagy hangsúlyt fektet azok előnyeire és hátrányaira, s hasznos tanácsokkal látja el a kezdő „kutakodót”. A fejezetben fontos helyet kapnak a könyvtári katalógusfelületek modern funkciói: az adatkészlet bővítése (például a könyvborító képével, linkekkel, fülszöveggel), fazettás csoportosítás (a találatok szűrése és rendezése különböző kritériumok alapján), az ajánló funkció (hasonló művek megjelenítése), mobilalkalmazások, értesítő funkció, keresés eredeti nyelven, megismerő vagy felfedező keresés (discovery search), amely lehetővé teszi a katalóguson túl más információforrások bevonását és csatolását többek között a külső, lincencelt adatbankokhoz. Az OPAC-ok erőssége a tematikus keresésekben rejlik; hátrányuk azonban, hogy a nem önálló kiadványok (folyóiratcikkek, könyvfejezetek) többnyire nem jelennek meg bennük.
A hagyományosabb elektronikus felületek bemutatásától eljutunk a közös katalógusokig, közöttük a legtöbb adattal operáló és legszélesebb használói körrel büszkélkedő WorldCat-ig, amelynek felülete számos korszerű funkcióval teszi vonzóvá a használatot, például azzal, hogy a felhasználó által megadott helyhez legközelebbi gyűjtemények találatait csoportosítja előre. Itt kerül megemlítésre a nagyrészt német nyelvterülethez kötődő, huszonöt könyvtári adatbázis tartalomjegyzékeinek hatalmas adattömegét kezelő keresőmotor és portál, a Dandelon, amelynek keresési eljárása beépített tezauruszon valamint számítógépes szövegfeldolgozáson alapszik.
A könyvtári, közös és virtuális katalógusokról szólva Gantert didaktikusan ismerteti a keresési műveletek – például a Boole-operátorok, címszavak és tárgyszavak, csonkolás (helyettesítő karakterek) használatát, példákkal illusztrálva. Mint a könyvben sokhelyütt később, itt is ábrák és képernyőképek segítenek a tájékozódásban
A második fejezet a szakbibliográfiákkal foglalkozik. A szerző a könyvtári katalógusokkal összehasonlítva kiemeli megkülönböztetett szerepüket abban, hogy a helyhez kötött gyűjteményektől függetlenül tájékoztatnak, valamint tartalmazzák a nem önálló megjelenésű publikációkat, azaz a gyűjteményes kiadványok egyes tanulmányait is külön-külön dolgozzák fel. A szakbibliográfiákban való kereséseket éppen ezért ki kell egészíteni hozzáférhetőségi kereséssel is; egyes bibliográfiák ezt linkfeloldók beiktatásával segítik, amelyek az adott mű lelőhelyeit mutatják meg, elvezetnek a helyi példányadatokhoz vagy magához az elektronikus dokumentumhoz. A szerző felhívja a figyelmet a bibliográfiák által referált időintervallumokra, valamint a nyomtatott és elektronikus források megoszlására is. Ebben a fejezetben a bevezetésben említett nyelvészeti részdiszciplínák legfontosabb nemzetközi bibliográfiái is részletesen bemutatásra kerülnek (például MLA, Bibliography of Linguistic Literature, Linguistics and Language stb.). Az adatbázisokkal foglalkozó bekezdésekben sok adat szerepel, emiatt ez a rész kézikönyvszerűen is használható: a szerző gondosan feltünteti a bibliográfiák indulási, illetve megjelenési idejét, az adatbázisok nagyságát, a keresési és egyéb kiegészítő funkciókat, tájékoztat a tematikáról, az elérhetőségről (az előfizetési kötelezettségről) és keresési tippeket is ajánl. A sok információ miatt ez természetszerűleg a könyv egyik legkevésbé olvasmányos része.
A harmadik fejezet témája az internetes keresőprogramok tudományos információforrásként történő használata és bemutatja az általános és a tudományos keresőprogramokat is. Az általános internetes keresők használata a szerző szerint akkor előnyös, ha kevés publikáció létezik egy adott témában, vagy ha egyszerű információra (például definíció; első tájékozódás) van szükség. Nagy előny továbbá a gyors (és a sokszor ingyenes) elérhetőség. Szintén nagy lehetőségeket rejt az internet a legnagyobb és legkönnyebben hozzáférhető szövegkorpuszként is. A szerző hangsúlyozza, hogy az internetes keresés nem mentes a problémáktól, egyrészt mert ritka a közzétett tartalom fölötti minőségi kontroll; másrészt, mert nem minden tudományos cikk érhető el, sok a nem kereshető, nem hozzáférhető, ill. a láthatatlan weben (deep web/invisible web) van; harmadrészt túl általános keresőkifejezés alkalmazásakor, áttekinthetetlen mennyiségű találatot kapunk. Gantert az internetes keresők három típusát különíti el: az általános keresőket (pl. Google, Yahoo), a tudományos keresőket (pl. BASE, Google Scholar), valamint a metakeresőket (pl. a német Metager2 ‒ http://metager2.de).
A Basics rész utolsó fejezetében a szerző didaktikus formában keresi a választ három kérdésre: hogyan találjuk meg a megfelelő adatbázist, hogyan keressünk a keresőkifejezésekkel, és hogyan az osztályozási rendszerek használatával. Ezeket a célközönség számára korántsem triviális kérdéseket a szerző lépésről lépésre, precízen válaszolja meg, miközben bevezet az adatbázisrendszer (Datenbank-Infosystem, DBIS) használatába, tippeket ad a keresőkifejezések megfogalmazásához és a logikai operátorok használatához, felhívja a figyelmet, hogy mennyire fontos reflektálni a kapott eredmények mennyiségére, illetve minőségére. Bemutatja azt is, hogyan lehet hatékonyan keresni az osztályozási rendszerekkel. Lezárásaként a három fő információforrás előnyeit és hátrányait foglalja össze, és rámutat, miként egészíthetik ki hatékonyan egymást az egyes keresési típusok.
Az Advanced rész az előző fejezet alapozásra építve kibővíti a tájékozódási lehetőségek forrásainak körét. Az itt tárgyalt speciális információs eszközök közé tartoznak a különféle bibliográfiák, a periodikumokhoz kapcsolódó adatbázisok, az elektronikus szövegkiadások, a virtuális szakkönyvtárak, a szakportálok és a kézikönyvek. A 9. fejezet más irányt vesz, ebben a nyelvvel mint kutatási tárggyal kapcsolatos információkeresés kerül a középpontba.
Az 5. fejezetet a szerző az általános és szakbibliográfiáknak szenteli. Megemlíti a bibliográfiák szokásos csoportosítási szempontjait is (tematika, műfaj/médium, terület). Bővebben a nemzeti és regionális bibliográfiákról szól, utóbbiak közül kiemeli a német nyelvészeti stúdiumok szempontjából sajátos és fontos típusokat. Ezek között vannak többek között az adott régió nyelvéről szóló szakirodalmat feltáró összeállítások, amelyek az adott régió nyelvészeti adatainak forrásait is számba veszik. Bemutatja a felsőoktatásban használható ajánló jegyzékeket (Studienbibliographie, 45–46.), majd a speciális nyelvészeti bibliográfiákkal foglalkozik, többek között ilyen a német grammatika témájú Bibliografie zur deutschen Grammatik, a ritkán tanított nyelvek oktatási anyagainak felkutatását segítő Language Materials Project, a pragmatikáról összeállított Bibliography of Pragmatics. A fejezet zárásaként a másodfokú bibliográfiák kerülnek sorra. Leírásuk itt is kézikönyvszerű részletességgel és alapossággal történik.
A 6. fejezet a folyóiratokkal foglalkozik. Megkülönbözteti a folyóiratcím-nyilvántartásokat, a tartalomjegyzékeket, a tartalmi összefoglalókat és a teljes szövegeket tartalmazó adatbázisokat. Egyes részleteken keresztül utal a modern könyvtár funkcióinak változásaira is, a könyvek fizikai beszerzésén túl például egyre fontosabb szerepet játszik a különböző adatbázisok előfizetése. Több portál az adott gyűjteményben hozzáférhető anyagokat többnyire a közlekedésilámpa-elv alapján jelöli (nyílt hozzáférés: zöld, előfizetéssel hozzáférhető: sárga, távolról nem hozzáférhető: piros). Léteznek azonban olyan gyűjtemények is, amelyek csak a nyílt hozzáférésű műveket tartalmazzák (pl. DOAJ – Directory of Open Access Journals). A szerző a fontos folyóirat-adatbázisokat egyenként jellemzi, így például az Elektronische Zeitschriftenbibliothek (EZB) portált, a Periodical Index Online-t vagy a Web of Science-t is részletesen bemutatja egyedi eszközeikkel, lehetőségeikkel együtt, kitérve az idézettség alapján való kurrens és retrospektív keresésre, a hasonló találatok összegyűjtésére vagy az idézési térképre.
Teljes szöveges, előfizetéshez kötődő tartalmat olyan szolgáltatóknál találunk, mint a Swets, SpringerLink vagy Science Direct, ahol jellemzően túlsúlyban vannak a természettudományos művek, ám jelentős nyelvészeti kiadványokat is magukban foglalnak. A teljes szövegű gyűjtemények másik típusában, a folyóirat-archívumokban (pl. JSTOR, DigiZeitschriften) az előfizetés alapján hozzáférhető cikkek néhány éves késleltetéssel (a moving wall elve alapján) követik az aktuális szakirodalmat, hogy ne jelentsenek konkurenciát a legújabb évfolyamoknak; a lejárt szerzői jogú szövegek elérése ingyenes.
A könyv 7. fejezete a hagyományos, ill. a digitális és virtuális könyvtárakról szól, és elsősorban a németországi helyzetre koncentrál. A szakirodalom beszerzésének egyik érdekessége, hogy a Deutsche Forschungsgemeinschaft (DFG, Német Kutatási Alapítvány) támogatásával a különböző területek irodalmának gyűjtése egy-egy könyvtár feladata, minek során az intézmény specifikus különgyűjteményre tesz szert, és országos szakkönyvtári feladatokat lát el. A nyelvészeti és a germanisztikai kiadványok például Frankfurt am Main-i Deutsche Nationalbibliothek kiemelt gyűjtőkörét képezik. A szerző a nyelvtudományi források felkutatása szempontjából hangsúlyozza a nemzeti könyvtárak és katalógusaik szerepét, de sorra veszi a jelentősebb szakkönyvtárakat is.
A digitális gyűjteményeknek számos előnye van (idő- és térfüggetlen olvasás, példányok többszörös hozzáférhetősége, keresés a teljes szövegben, mentés, nyomtatás vagy sokszorosítás lehetősége). A gyűjtemények egy nagy része előfizethető, de a szerző felhívja a figyelmet a szabad hozzáférésű OLAC (Open Language Archives Community) lehetőségeire is, amely 45 gyűjteményből mintegy 140 000 oldal szöveget és 50 000 további cím anyagát teszi hozzáférhetővé ingyenesen. Az elektronikus gyűjtemények felületei is korszerűsödtek (fazettás keresés, értesítési funkció, RSS stb.). Bár a német digitális könyvtárakban hatalmas mennyiségű dokumentum található, a nyelvészeti témákhoz kevés anyag áll rendelkezésre – elsősorban a szerzői jogvédelem alól már mentesült szakirodalom vált elérhetővé. Mivel a szerzői jog korlátozza a digitalizálást és hozzáférést, korszerű szakirodalom alig található szabad hozzáférésben a hálózaton, inkább csak a kevésbé aktuális, elavult művek böngészhetők. Kiterjedt anyaga miatt fontos (nyelvészeti) információforrások közé sorolható a GoogleBooks, a benne való kereséshez, keresési beállításokhoz hasznos tippeket kapunk a 72. oldalon. Egyéb terebélyesedő állományú elektronikus gyűjtemények is kialakulnak, melyek közül említésre méltó a nagyrészt díjköteles HathiTrust digitális könyvtár.
A virtuális könyvtárak alapelve az egy felületről való kiindulás – többféle távoli adatforráshoz való hozzáférés. Ilyen például a modulokból felépülő új Lin|gu|is|tik portál (egyebek közt metakeresést, adatbankjegyzéket, linkgyűjteményt és folyóiratjegyzéket tartalmaz), de a Germanistik im Netz, a (kelet- és középkelet-európai vonatkozású) VifaOst, a Propylaeum vagy a Slavistik-Portal is. Részben más jellegűek a nyelvészeti szakportálok (pl. LinguistList, LINSE, PortaLingua), amelyek a szakirodalmi adatbázisok mellett olyan szolgáltatásokat tartalmaznak, mint konferenciafelhívások, állásajánlatok, hírlevelek, recenziók. Az egyetemi oktatásban különösen jelentős a PortaLingua, amely az oktatás, önálló tanulás vagy vegyes oktatási formák (blended learning) keretében alkalmazható digitális tananyagokat kínál.
A következő (8.) fejezet a kézikönyveket és szakszótárakat veszi szemügyre. A minőségi, megbízható kézikönyvek közül elsőként a két sokkötetes, széles körben használatos kézikönyv, a HSK (Handbücher zur Sprach- und Kommunikationswissenschaft, német, angol, francia nyelvű cikkekkel) és az angol Blackwell Handbooks in Linguistics kerülnek bemutatásra, amelyek remek bevezetéseket tartalmaznak a nyelvészeti témákba. A szaklexikonokkal kapcsolatban a szerző mindenekelőtt a tájékozódás fontosságát emeli ki: a már említett szakbibliográfiákon kívül speciális adatbankok (pl. N-Zyklop) is segítik az eligazodást címszavak, tárgyszavak és osztályozási jelzetek szerinti kereséssel. Ezután két terjedelmes szaklexikont (Encyclopedia of Language and Linguistics, valamint a készülőfélben lévő Wörterbücher zur Sprach- und Kommunikationswissenschaft) és néhány kisebb enciklopédiát ismerhetünk meg. A számos „kislexikon” közül szó esik a beszerzésre érdemes klasszikusokról (pl. Bußmann, Metzler, illetve Crystal) is. Információkat kapunk továbbá az egyes nyelvekhez, illetve nyelvészeti részterületekhez kapcsolódó lexikonokról is.
A fejezet egyik legérdekesebb témaköre a Wikipedia használhatóságának, illetve idézhetőségének problémája. Gantert számos érvet sorol fel a Wikipedia mellett kiindulásként használt tájékozódási eszközként, így a nagy terjedelmet, a többnyelvűséget, az állandó aktualizálást, a külső információkhoz vezető linkek használatát, a hipertext-szerkezetet (a szokványos merev betűrenddel szemben) és a sokrétű keresési lehetőségeket. Kérdéses a cikkek minősége, ellenőrzöttsége (noha az önkéntes munka nem törvényszerűen eredményez rossz minőséget), valamint az idézhetőség. A szerző ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy kivételes esetektől eltekintve más enciklopédiákra sem szokás hivatkozni tudományos művekben, így a Wikipedia is a nyomtatott enciklopédiákhoz hasonló szerepet tölthet be. A hasonló módszerrel készülő – önkéntesek által írt, szabad hozzáférésű – Glottopedia még a felépítés szakaszában van, szerzői szakemberek, és a már nyelvészeti alapismeretekkel rendelkező olvasóközönséget célozza meg. A fejezet végén említésre kerülnek az egyes személyek (itt: nyelvészek) életével kapcsolatos biográfiai kézikönyvek is.
A kötet logikus szerkezetében feltűnést kelt a szakirodalmi kutatással foglalkozó részek közé mintegy beékelődő 9. fejezet, amely a nyelvről mint a kutatások tárgyáról való információgyűjtést hivatott segíteni. Itt a legkülönfélébb információforrások – szövegkorpuszok, nyelvatlaszok és referenciaművek – szerepelnek, ami egyrészt a célközönség (hallgatók) számára meglehetősen nagy kihívást jelenthet, másrészt azonban a szerző olyan érthető áttekintést nyújt ezekről a forrásokról, amelyet valóban kár lett volna kihagyni a könyvből. Ez a kissé gyűjtőládaszerű fejezet csaknem 30 oldalon keresztül (88–115.) tárgyalja a nyelvjegyzékeket, nyelvatlaszokat, szótárakat és szövegkorpuszokat (összehasonlításképpen: a többi fejezet közül a legrövidebb három, a leghosszabb 17 oldalas).
A nyelvjegyzékeknél egy speciális bibliográfiával is megismerkedhetünk. A nyelvek nemcsak önmagukban jegyezhetők, hanem lehetőség van a köztük lévő (genetikai, areális) kapcsolatok szemléltetésére (jó példa erre a MultiTree – A Digital Library of Language Relations) vagy a nyelvi struktúrák alapján való összehasonlításra is (World Atlas of Language Structures Online). A szerző bevezet a nyelvi atlasz fogalmába is, bemutatva a nyelveket átfogó, ill. egy adott nyelvet felölelő típusait. A német, angol és francia (érintőlegesen: olasz) nyelvi atlaszok részletezésénél utal az újfajta digitális atlaszok lehetőségeire, ilyen például a modern vizualizálás vagy a hanganyaggal való gazdagítás.
Olvashatunk a különböző szótártípusokról és az ún. lemmák elrendezési lehetőségeiről. Szó esik a digitális szótárkiadásban rejlő lehetőségekről (pl. rendezés, audiofájlok csatolása), valamint a szótárak kereséséről is (az említett adatbázisokon, bibliográfiákon kívül speciális adattárak, pl. OBELEXdict). Sor kerül a különböző típusú és nyelvű (digitális) szótárak részletes bemutatására, újdonságként pedig megjelenik a szótárhálózatok kiépítése (részben mint éppen zajló projekt).
A nyelvről való tájékozódás utolsó alfejezeteként az írott és beszélt nyelvi korpuszok használata szerepel, egy tömör korpusznyelvészeti bevezetéssel (fogalmak, tipológia) egybekötve. A szerző a már megszokott alapossággal mutatja be a legfontosabb korpuszokat. Ezt a részt egy terjedelmes korpuszjegyzéknek (a tübingeni DFG-különkutatási szakterület honlapján) és a nemzetközi Corpuseye korpuszgyűjteményének említése egészíti ki.
A könyv utolsó modulja, a 10–12. fejezet a szakirodalmi anyag felhasználásához nyújt segítséget. Ez a 4. fejezethez hasonlóan ismét inkább didaktikus, kifejezetten a (hallgatói) célközönség igényeire szabott rész. A 10. fejezet – a jellemzően túl sok, nehezen áttekinthető találat ellensúlyozására – támpontokat kínál a talált szakirodalmi tételek megítéléséhez (pl. megjelenési adatok, anonim bírálati rendszer, absztraktok), majd praktikus tanácsokkal lát el a bibliográfiai adatok exportálásával és kezelésével kapcsolatban. Ez utóbbiaknál a hangsúly ismét az egyre fontosabbá váló modern eszközök, a bibliográfiakezelő programok megfelelő használatán van. A 11. fejezet az állományfüggetlen adatbankokban talált tételek beszerzéséről szól. Itt kulcsszerepet játszanak a linkfeloldók, a könyvtárközi kölcsönzés és az online távkölcsönzés fogalmai. Egyre fontosabb szerep jut a dokumentumküldő szolgáltatásoknak, amelyek közvetlenül a felhasználóhoz juttatják el a különböző típusú dokumentumokat (például Subito. Dokumente aus Bibliotheken e.V.). A könyv záró fejezetében a helyes hivatkozás fontosságáról és mikéntjéről olvashatunk. Az idézés funkcióinak tudatosítása és a plágium fogalmának tisztázása után Gantert a hivatkozás aranyszabályait írja le (mit, milyen forrásból érdemes vagy ildomos idézni). Az idézési stílusok és a bibliográfiai adatok áttekintése után a hivatkozások szövegbeli megvalósításával (folyószöveg, lábjegyzet, végjegyzet) és az irodalomjegyzék megformálásával zárul a könyv.
A mű a technikai és tartalmi újításokra, újdonságokra fókuszál, ezzel a hallgatók és oktatók körében egyaránt jó segítséget nyújthat magasabb, digitális szakirányú műveltségi szint kialakításához. Ráirányítja a figyelmet könyvtárak modern funkcióira és a korszerű forrásokra: foglalkozik a digitális szótárakkal, bibliográfiákkal és korpuszokkal; hangsúlyozza a virtuális könyvtárakban rejlő lehetőségeket; feltételezi a bibliográfiakezelő programok ismeretét és rendszeres használatát és így tovább. A szerző minden tekintetben széles és naprakész tájékozottságról tesz tanúbizonyságot. Mivel több előkészületben levő nagyobb szabású projektről is beszámol, a könyv feltehetőleg néhány év múlva sem lesz elavult.
Az egyes adatbázisokról korrekt összefoglaló információkat kapunk. Az alkalmazott ábrák, a keresőfelületekhez mellékelt képernyőkivágatok jó segítséget nyújthatnak és megkönnyíthetik a kezdő kutatók dolgát. Különösen szemléletes az idézési térkép (citation map, 56.) ábrája, amelyből megtudhatjuk többek között, hogy a tudományos keresőprogramokban található „hasonló találatok” ajánlás az azonos hivatkozásokon alapul.
A szerző által feltételezett tudásbázis ugyanakkor némileg heterogén: például akik még csak ismerkednek a lábjegyzet fogalmával (135.), nem valószínű, hogy magabiztosan használják a bibiliográfiakészítő(?) programokat. A könyv stílusa kissé száraz, a témából adódóan sok a felsorolásszerű rész. A műre összességében tárgyilagos, jól érthető, lendületes és friss nyelvezet jellemző (ezt bizonyítja a neologizmusok, anglicizmusok bátor használata). Egyúttal tükröződik az új tudományos „kétnyelvűség”, az angol ismeretének alapvető elvárása. Ezt mi sem példázza jobban, mint a könyv első két fő részének címe (Basic és Advanced), vagy a catalogue enrichment (katalógus kiterjesztése), a drill-down (kibontás) és az alert (értesítés) funkciók állítólag németesíthetetlen, ill. németül nem használatos nevei (1. fej.).
A kötet kiváló kiegészítője lehet a kutatás-módszertani bevezetőknek, segítséget nyújthat a tanuláshoz, a szakirodalmi és egyéb információforrások megismeréséhez és használatához, a kutatómunka megkezdéséhez. Jól jön mind az önálló könyvtári vagy internetes eszközökkel folytatott általános és germanisztikai nyelvészeti stúdiumokhoz, mind a szakirányú digitális bölcsészeti vagy tágabb digitális műveltségi foglalkozásokhoz. A szokásos, szakirodalom keresésébe és feldolgozásába bevezető tankönyvekkel összevetve újdonságot jelent a korszerű, elsődleges adatokat gyűjtő nyelvészeti adatbankok, szövegkorpuszok és a számítógépes szövegfeldolgozással támogatott keresések tárgyalása. Gyakorló tanárok, nyelvészek és könyvtárosok vezérfonalként vagy kézikönyvszerűen használhatják, tágítja a szakterületi forrásokra való rálátást, új perspektívába helyezi ismereteinket, és segíti a rendszerezést. Abból, ahogyan például bemutatja, hogyan lehet elkezdeni feldolgozni egy teljesen új, ismeretlen témát, az oktatók is meríthetnek, és e módszereket átadhatják a hallgatóknak. A legfontosabb nemzetközi és német nyelvészeti segédforrásokat széleskörűen tárgyaló, jól megszerkesztett, szemléltető anyagokban bő, információkban gazdag művet tarthat kezében az olvasó.