TANULMÁNYOK

A megyei-járási könyvtári hálózatok kialakítása 2. rész
TÓTH Gyula

Az előző számban közölt tanulmány folytatása eddig ismeretlen források segítségével mutatja be a közművelődési könyvtárak munkájában az 1953–1954-ben bekövetkezett politikai változások – Nagy Imre kormányra kerülése – nyomán meginduló könyvtár-politikai enyhülés hatását és a szemléletváltás első jeleit. Ez abban is megnyilvánult, hogy a megrendezett ún. felszabadulási emlékversenyben is inkább a minőségi fejlesztésre került a hangsúly a korábbi mennyiségi mutatók erőltetése és a direkt politizálás helyett. Ez azonban csak intermezzo volt: Rákosi Mátyás visszatérésével a folyamat megrekedt, és inkább a visszarendeződés volt megfigyelhető. 1957-től ismét a pozitívabb vonások kerültek előtérbe. A tanulmánynak ez a része a megyei könyvtárak fejlődését, növekedését és tudományos könyvtári vonásokat is mutató jellemzőinek kialakulását tárgyalja. Ennek keretében részletesen szól a belső szervezet kialakulásáról és megerősödéséről, a gyűjtemények növekedéséről és differenciálódásáról. A public library felé tett lépésként értékeli a helyismereti tevékenység kezdeteit, a könyvtártudományi tevékenység megjelenését (helyismereti sajtóbibliográfiák és évkönyvek kiadását stb.), a szabadpolc gondolatának (újbóli) felmerülését, illetve könyvtárbeli térnyerését.

Könyvtárbuszos szolgáltatások hasznosulásának elemzése
TÓTH Máté

A tanulmány a hazai könyvtárbuszos szolgáltatásokat elemzi statisztikai adatok, kérdőíves felmérés és a buszokat fenntartó könyvtárak vezetőivel készített interjúk alapján. A Könyvtári Intézet munkatársai a kutatás során azt vizsgálták, a) milyen körben hasznosul a négy hazai (87 település ellátását végző) buszos szolgáltatás, b) melyek a használók demográfiai jellemzői, c) megtérül-e gazdaságilag a szolgáltatás fenntartása, d) milyen formában hasznosulnak ezek a szolgáltatások. (Hasznosuláson nemcsak az anyagi megtérülést, hanem azt a közvetett hasznot is értették, amely értelmet ad a szolgáltatás fenntartásának.) Egyes helyeken a szolgáltatások a település egésze számára is értéket jelentettek. A hasznosulás több szempontból és többféle módszerrel mérhető, de az eredmény egyik esetben sem egzakt. Figyelembe kellett venni azt is, hogy a buszok eltérő technológiai infrastruktúrájúak, és ennek függvényében eltérő szolgáltatásokat kínáltak. Az elemzés során valamennyi tényezőt számba vették, és az együttes eredményekből vonták le a következtetéseket. Az encsi, szendrői, pécsi és ceglédi könyvtárbuszok egyértelműen a leginkább rászoruló, hátrányos helyzetű lakosokat szolgálják, akiknek a felzárkóztatása, munkába állítása fontos gazdasági kérdés. Gazdasági értelemben a mérési elvtől függően eltérő eredmények születtek, de a szolgáltatások hasznosulását illetően a megkérdezettek 97%-a úgy ítélte meg, hogy a könyvtárbusz javította a település könyvtári ellátásának minőségét.

Tér, hely, könyvtár
KOLTAY Tibor

A könyvtár olyan tér, amelyet a dokumentumok, a könyvtárosok és a felhasználók töltenek meg. A világháló másfajta teret jelent, egy meghatározás szerint:olyan tér, amely híján van a térnek. A szerző először a tér általános sajátosságait elemzi, majd áttekinti a könyvtári és a virtuális tér jellemzőit. Az információs társadalomban a korábbi zárt tér nyitott és folyamatosan alakuló térré válik. A térbeliséggel együtt a személyesség is viszonylagossá válik, mert az infokommunikáció megszünteti a térbeli korlátokat, feleslegessé téve a személyes jelenlétet. A tér különféle módokon képezhető le (pl. térképekkel, épületekkel). Beszélhetünk társadalmi, kereskedelmi, intellektuális, kulturális stb. térről. A könyvtár a kulturális szimbólumot hordozó más terekhez hasonlóan egy adott szociokulturális funkció betöltésére jött létre: szolgáltatást kínál a társadalom valamennyi szegmenségnek. A könyvtári térhasználatot szabályok (pl. eligazító feliratok, osztályozási rendszerek, raktári jelezetek stb.) alakítják. A fogalmi és a felvilágosító rendszerek és szabályok lehetővé teszik, hogy a könyvtárban a könyvtáros uralja a teret. Az új médiatípusokkal a fizikai könyvtári térben új terek jönnek létre. A szerző bemutatja, hogy az információs társadalom narratívájában milyen szerepe lehet a könyvtárosoknak.

Hagyományos és/vagy digitális olvasás? Egy interjús vizsgálat eredményeiből
GEREBEN Ferenc

A magyar olvasáskultúra csökkenő intenzitását mutató felmérések adatainak összegző bemutatása után a szerző 17 fiatal (20–40 éves) egyetemi hallgatóra, illetve különböző szakterületen dolgozó diplomásra kiterjedő interjús vizsgálat eredményeit ismerteti. Az internetet egyébként rendszeresen használó alanyok hangsúlyozzák a digitális olvasásmódok és az e-könyv egyre növekvő esélyeit és előnyeit (gyorsan, széles körűen beszerezhető információk, praktikum, környezetkímélő eszközök stb.), ugyanakkor erősen kötődnek az ismeretszerzés/olvasás hagyományos, papírra nyomtatott formáihoz is. Többen emlegették pozitívumként a könyvvel való félrevonulás intimitását, a könyvek illatát, a (házi)könyvtárak történetiségét, kulturális státusszimbólum szerepét, a könyv „valódiságát”, megfoghatóságát,: hogy “eleje és vége” van; vagyis hogy egy kis darab univerzumot képvisel:  tehát hogy a hagyományos írásos közlésmódokhoz bizonyos „egészlegesség-érzet” kapcsolódik. Az elektronikus írásközvetítő eszközökkel szemben felhozott kifogások (szemnek ártalmas, drága stb.) közül talán az volt a legfontosabb, hogy személyes kötődés helyett csak technikai eszközökkel (egérrel, billentyűkkel) férhetünk a szöveghordozóhoz.
A válaszadónk zöme valamilyen funkcionális munkamegosztásban látja a jövőt: eszerint többnyire digitálisan fogjuk olvasni a gyors- és részinformációkat, a napi sajtót, a szakirodalmat, az utazás idejére szánt olvasmányokat; ugyanakkor a szépirodalmat (főleg a regényeket) és a hosszabb, teljességre törekvő közleményeket inkább hagyományos, papíralapú formában.

MÚLTUNKBÓL

Tudomány vagy gyakorlat? Korabeli könyvtárszakmai gondolatok Kovács Máté és Mátrai László párhuzamos életrajz-vázlata kapcsán
POGÁNYNÉ RÓZSA Gabriella

A tanulmány elsősorban Kovács Máté és Mátrai László az OSZK Kézirattárában és az ELTE Egyetemi Levéltárában található hagyatékának vonatkozó iratai alapján tekinti át kettőjük „találkozásait”, szakmai életútjuk érintkező pontjait 1945-től kezdve Kovács Máté haláláig, 1972-ig. A második világháború utáni magyar könyvtárügy e két jeles személyiségének könyvtárszakmai nézetei leginkább abban tértek el egymástól, hogy Kovács Mátéval szemben, aki 1956 és 1972 között az ELTE Könyvtártudományi Tanszékének vezetője volt, Mátrai László, az ELTE Egyetemi Könyvtár igazgatója tagadta, hogy a könyvtári ismeretek önálló tudományt alkotnának, így egyetemi oktatásának és tanszékének a létjogosultságát is.
A kutatott források azonban azt mutatják, hogy mások is akadtak Mátrai mellett, akik nem támogatták, sőt sokszor kifejezetten ellenségesen viszonyultak Kovács Máté törekvésihez, akinek a tanszékvezetése alatt kellett a folyamatosan változó társadalmi, gazdasági és technológiai környezetben a képzést megszilárdítania, kiteljesítenie és modernizálnia, ezzel párhuzamosan átfogó bibliológiai koncepcióját kidolgoznia.

KITEKINTÉS

Közkönyvtár a bolsevik proletárdiktatúra szolgálatában (1918–1928)
SONNEVEND Péter

Az 1917 októberi hatalomátvétel – így emlegette 1928-ig maga Sztálin is a „nagy októberi szocialista forradalmat“ – utáni évek az egyeduralomra törő bolsevik párt küzdelmeinek, a polgárháborúnak, a minden kezdeményezést megfojtó hadikommunizmusnak és (részben ez utóbbi következményeként fellépő) minden korábbinál pusztítóbb éhínségnek az időszaka. 1921–22-től az új gazdasági politika (NEP) valamelyest lazított a szorításon, de így is csak 1927–1928-ra érte el a termelés – az ipari és a mezőgazdasági egyaránt – a cári békebeli idők, az első világháború előtti év (1913.) színvonalat. Az oktatás és a kultúra az első tíz évben igen sok cikk-cakkal fejlődik, miközben változatlanul a kiterjedt analfabetizmus a legfőbb gond. A közkönyvtári terület fölött N. Krupszkaja (1869-1939) átfogó ideológiai ellenőrzést valósított meg, amely egyebek mellett a korábbi állományok szinte folyamatos, időnként abszurditásig menő tisztogatásában is megnyilvánult. A NEP időszakának második felétől az ideológiai offenzíva nagyobb szerepet szánt a könyvtáraknak az agitprop gépezet (olcsó) transzmissziós alrendszereként. Mindazonáltal az első tíz évben lehetett vitatkozni, akár a központi szaklap, Krasznij bibliotekar hasábjain is. Az 1928–1929-as lexikonok (a nagy szovjet enciklopédia első kiadása, a kis szovjet, illetve a szibériai lexikon) számos érdekes adalékkal gazdagítják a korra vonatkozó könyvtári ismereteket. A korabeli, igen intenzíven művelt olvasásszociológia is megérdemli a figyelmet.

ANDRESEN, Leif – BRINK, Helle: Dokumentumszolgáltatás Dániában
(Töm.: Viszocsekné Péteri Éva)

Az írás a dániai könyvtárközi kölcsönzés (ILL) működését mutatja be, kitérve a közelmúlt fejlesztéseire és a további tervekre. 2000-ben a könyvtárközi kölcsönzés támogatására létrehozták a library.dk-t, majd nyilvánosan elérhetővé tették az országos közös katalógust, 2011-ben pedig a digitális források elérését kezelő rendszert fejlesztettek ki. Ez utóbbi fejlesztés biztosítja, hogy a rendszer kezelni tudja a közvetlen kapcsolatokat, függetlenül attól, hogy az olvasó melyik adatbázisban keres. A későbbiekben a könyvtárközi kölcsönzés nemcsak a beiratkozott olvasók, hanem a kívülállók részére is rendelkezésre áll. A felhasználó kiválasztja a számára kellő dokumentumot, azonosítja magát, majd kiválasztja azt a könyvtárat, ahol a kért dokumentumot átveszi, de internetes vagy e-mail címre is kérheti.

WALSH, Andrew: A fizikai és az elektronikus könyvtár eltűnő határai. „Helytudatos” technológiák, QR-kódok és RFID-címkék
(Töm.: Mohor Jenő)

Mára sok olyan technikai vívmány vált mindennapossá, amit „tudásuk” miatt varázslatnak is tarthatunk. Ilyen például a mobil számítástechnika vagy az „okos tárgyak,” a helytudatos készülékek és a kiterjesztett valóság. Ezek a technikák a könyvtárakban elmoshatják a fizikai könyvtár határát, de ha a könyvtárak nem használják fel őket, könnyen elveszhetik a jelentőségüket. A cikk olyan technológiai vívmányokat mutat be, melyek alkalmazása a könyvtárhasználókat is segítheti. Tárgyalja a mobil tanulás elemeit, foglalkozik azokkal a helymeghatározó technológiákkal, amelyek a könyvtáron belül is működnek (GPS), és ismerteti a QR-kódok és az RFID-címkék alkalmazását.

KÖNYVSZEMLE

Itt az RMNY negyedik kötete!
Régi magyarországi nyomtatványok 1656–1670. 4. köt. / Heltai János, Pavercsik Ilona, Perger Péter, P. Vásárhelyi Judit. (Budapest, 2012.)
(Ism. Bánfi Szilvia)

Körkép a világról
Libraries in the early 21th century : an international perspective vol 1. / ed. by Ravindra N. Sharma. (Berlin ; Boston, 2011.)
(Ism. Koltay Tibor)

A sikeres információs tanácsadóvá válás útján
Information consulting. Guide to good practice / Irene Wormell, Annie Joan Olesen, Gábor Mikulás. (Oxford, 2011.)
(Ism. Lengyelné Molnár Tünde)