Szociálisan hátrányos helyzetűnek tartjuk általában a testi fogyatékosokat (mozgás-, hallás- és látás sérülteket), a munkanélkülieket, időseket, betegeket, színes bőrűeket, a szociálisan lecsúszottakat, a kisebbségi sorban élőket, a menekülteket, a szabadságvesztésüket töltőket és az analfabétákat. A hátrányos helyzetű, izolált térségekben élők is ide sorolhatók bizonyos értelemben, róluk azonban majd a következő fejezetben szólunk.
Az információk, amelyeket ennek a használói rétegnek szolgáltatnak egy másik kör számára is fontosak, mégpedig a szociális munkások, szociális gondozók számára. Már az információk begyűjtésére is velük együttműködésben vállalkozhat csak a könyvtár.
A hátrányos helyzetűekkel való könyvtári munka egyáltalán nem ismeretlen és nem is idegen a könyvtárosoktól. A hátrányos helyzetű használóknak szóló tájékoztató munkában a forrástájékoztatás kap hangsúlyos szerepet. Egy-egy problémájukban a konkrét válasz helyett sokszor csak a forrást, annak az intézménynek nevét, címét stb. tudja csak közölni a könyvtáros, ahova a kérdező fordulhat. Ennek érdekében a megfelelő szakintézeteket és egyéb szociális központokat mindenképpen ismernie kell a könyvtárnak. A Magyarországon is örvendetes mértékben szaporodó szeretetszolgálati központok, regionális átképző központok, menekültügyi hivatalok, önszervező egyesületek stb. címeit ennek érdekében mind össze kell gyűjteni a könyvtárnak.
Szerepeljen itt néhány olyan jó példa, amelyik fejlett szociális érzékenységről tanuskodik:
- Az Európai Közösség HELIOS programja keretében információs hálózatot építenek ki a testi fogyatékosokat segítő műszaki berendezésekről. Az ennek részeként kifejlesztett HANDYNET nevű CD-ROM lemez 33 ezer gyógyászati segédeszközről tartalmaz majd információkat. A HANDYNET látáskárosultak számára is hozzáférhető lesz számítógépes szintetizátor segítségével hangos formában vagy braille nyomtatásban.
- REHADAT -rehabilitációs adatbank.
A kölni Institut der Deutschen Wirtschaft a Munka- és Népjóléti Minisztérium megbízásából átfogó információs rendszert dolgozott ki a hátrányos helyzetűek segítésére. A rendszer nyolc adatbázisból áll a következő területekről:
- Szakirodalmi hivatkozások sérültek és fogyatékosok munkahelyi rehabilitációjáról.
- Gyakorlati példák adatbankja azokról az esetekről, melyekben eredményesen segítették a beilleszkedést.
- Technikai segédeszközök adatbankja: a rehabilitáció szolgálatában álló gyógyászati segédeszközökről.
- Szemináriumi adatbank: a szövetségi államban folyó rehabilitációs munkával kapcsolatos képzési és oktatási formákról .
- Munkahelyi rehabilitációs központok adatbankja: az összes olyan intézményről, ahol ezirányú tevékenység folyik.
- Hátrányos helyzetűek jogi adatbankja: azokról a törvényekről, jogszabályokról és végrehajtási utasításokról, melyek munkaügyi és szociális kérdésekre vonatkoznak.
- Címtár – azoknak az intézményeknek, hivataloknak és személyeknek stb. adataival, akik a hátrányos helyzetű embereknek bármiben segíteni tudnak.
Az információs rendszer 1991 őszétől hozzáférhető, adatait folyamatosan aktualizálják. Használata offline (postai úton), online és CD-ROM-on lehetséges. Online üzemmódban modem vagy Datex-P csatlakozással lehet keresni közvetlenül az adatbázisokban, jelszó birtokában. Néhány napos térítésmentes használói szemináriumokat tartanak. 1992-től a REHADAT CD-ROM lemezen is rendelkezésre áll, a lemezt és a szoftvert a rászorulók ingyen megkaphatják. A REHADAT használatának minden formája térítésmentes.
Amerikában két vaskos kötetet is kiadtak azokról a tudnivalókról, amelyeket a testi fogyatékosoknak szánnak:
- The complete directory for people with disabilities 1992 / ed. by Leslie Mackenzie and Amy Lignor. – Detroit : Gale Research, 19911. – 580 p.
- Resource directory for the disabled / by Richard Shrout. – New York : Facts on File, 1991. -392 p.
(K.E.)
Irodalom
Datenbank REHADAT auf CD-ROM. In: Bibliothek für alle, 1992. Jg.9. no.3.
1.111. A hátrányos helyzetű térségek információellátása
Hátrányos helyzetűnek általában akkor tartanak egy térséget/helységet, ha az a nagyobb településektől távol fekszik és emiatt az ott élők izolálódnak, nem találnak megfelelő munkalehetőséget, szórakozási lehetőséget, stb. A szociológusok megfigyelései szerint ezeknél az embereknél magasabb a szegénységi ráta, többen lesznek depressziósak, és gyakoribb az öngyilkosság is. A munkanélküliség réme, az ingázás vagy a szőlőhely elhagyásának kényszere, mind megannyi veszélyforrás számukra. Elektronikus kapcsolat segítségével nagyon sok korábbi gondon lehet úrrá lenni. A fizikai távolság az adatátvitel segítségével részben legyőzhető. Elsődlegesen a helyi információk fontosak, ezek szolgáltatásán kívül azonban közvetíteni kell az ott élők számára a vállalkozásukhoz, továbbképzésükhöz, átképzésükhöz szükséges információkat is, lehetőleg online módon. A telekommunikációs központok, az ún. telekunyhók (telecottage) létrehozásával sikerült kialakítani – elsőként a skandináv országokban, majd ezt követően világszerte – a külvilággal való közvetlen kapcsolatot. Ezeken a központokon keresztül az információk könnyen bevihetők a falvakba. A finnországi telekunyhók működtetőinek tapasztalatai szerint online összeköttetéssel nagyon sok export munkát lehet a távoli térségekbe bevinni. A mozgalomról bővebbet az irodalomban szerepeltetett kiadványból tudhatnak meg.
(K.E.)
Irodalom
“Telekunyhók” a vidék fejlesztéséért: Hogyan építsünk tájékoztató állomást? : Szakirodalmi szemle / (fel. szerk. Kovács Emőke); [szerk. Kovács Katalin]; [közr. az] Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ. – Bp. : OSZK-KMK, 1992. – 85 p.
BŐHM Antal: A hátrányos helyzetű térségek helyi társadalma. In: Magyar Tudomány, 1992. 4.sz. p.435-437.