Dokumentumgyűjtemény a Zeneakadémia könyvtárának történetéről

Kategória: 2019/ 4

A Zeneakadémia könyvtárának története dokumentumokban (1875-2005) / Gádor Ágnes. – [Budapest] : Gramofon Könyvek, 2017. – 638 p. ; 24 cm

 

Zenei dokumentumok – hangjelzett kódexek formájában – már a középkori bibliotékákban is jelen voltak és a barokk időkben létrejött székesegyházi kottatárak tekintélyes mennyiségű nyomtatott és kéziratos zeneművet birtokoltak, mégis, mai értelemben vett zenei könyvtárak csak a XIX. században szerveződtek meg. Ezek a gyűjtemények is elsősorban az akkoriban megalakuló zeneiskolákhoz kötődtek, illetve a nemzeti könyvtárakban kezdtek különgyűjteményként helyet kapni a kották és a zenei szakirodalom. A legjelentősebb hazai zenei gyűjtemény az 1875-ben megalakult Zeneakadémia – 1925 óta Liszt Ferenc nevét viseli – keretében működő könyvtár. Az intézmény közel másfélszáz éves történetéről a közelmúltban jelent meg a Zeneakadémia könyvtárának története dokumentumokban (1875-2005) című terjedelmes forráskiadvány, Gádor Ágnes szerkesztésében és összeállításában. (tovább…)

Címkék: , , , , , , ,

Az Országgyűlési Könyvtár története írásban és képben

Kategória: 2018/ 5

 

Villám Judit: Az Országgyűlési Könyvtár / Villám Judit. – Budapest : Országgyűlés Hivatala, 2017. – 77, [3] p. : ill. ; fotók ; 19 cm. – (Országházi séták / sorozatszerk. Kerekes Margit, ISSN 2416–1594)                 
Képjegyzék: p. [80.] Bibliogr.: p. 76.

 

 

 

 

 

2017 tavaszán új kiadvánnyal bővült az Országház Könyvkiadó gondozásában megjelenő Országházi séták című sorozat. (tovább…)

Címkék: ,

Száz éve nyitott meg az Országos Pedagógiai Könyvtár

Kategória: 2006/12

E tanulmánnyal egyrészt emlékezni szeretnénk e jeles évfordulóra – amelyet az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum a közeli költözése miatt csak 2007-ben, konferencia keretében kíván méltó módon megünnepelni – továbbá szeretnénk ráirányítani a kollégák és a tisztelt olvasók figyelmét a múltra, annak értékeire, helyenként párhuzamot vonva a jelennel. (tovább…)

Címkék: ,

1956 és a könyvtárosok

Kategória: 2006/10

Füzéki István emlékének

Amikor megkaptam a szerkesztőség felkérését ennek a kísérleti önvizsgálatnak a megírására, első reakcióm természetszerűleg az elhárításé volt. Nem olyan téma ez, mely bárkit is vonzana megnyilvánulásra. Nem lehet erről hűvösen, távolságot tartva, érzelemmentesen szólni, sőt a különféle elfogultságok is könnyen felszínre törhetnek. (tovább…)

Címkék:

A leíró katalogizálás szabályozása Magyarországon (1925-1960)

Kategória: 2004/ 8

2. rész

 

E tanulmány szerzője az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ illetve az Országos Könyvtári Központ katalogizálási szabályait tekintette át. Az előírások ismertetéséből nyomon követhető volt a magyar feldolgozó munka önállóvá válása, a német példától, a porosz instrukciótól való fokozatos eltávolodása, de ekkor még nem végérvényes szakítása a germán iskolával. Ezen normatívák azonban még csak Központi Címjegyzék számára készített bejelentésekre vonatkoztak, nem pedig az ország összes könyvtárában kötelezően követendő rendelkezéseket foglaltak magukban.

Az új címleírási szabályzatoknak M(NO)SZ 3424-52 Könyvtári címleírási szabályok, illetve MNOSZ 3401-52 A betűrendbe sorolás szabályainak egyrészt a magyar könyvtárak katalogizálási gyakorlatát kellett volna egységessé tenniük, másrészt megalkotásuk a központi feldolgozás megkezdésének elengedhetetlen előfeltételét jelentette. A katalogizálás magyarországi szabványosításának megindítása előtt azonban egyértelműen dönteni kellett a formai feltárás angol-amerikai vagy német iskolája mellett. (A XX. század első felének katalogizálási térképét uraló harmadik irányzat, az újlatin iskola ekkorra már beleolvadt az angol-amerikai módszerbe, így az 1950-es évek elején csak két szembenálló metódus közötti választásról lehetett szó.)

(tovább…)

Címkék: ,

A leíró katalogizálás szabályozása Magyarországon (1925-1960)

Kategória: 2004/ 7

1. rész

 

A (XVIII-)XIX. század számos területen hozott a külföldi és a hazai könyvtárügy szempontjából meghatározó változásokat: a nyomtatványok számának növekedése, új könyvtártípusok és más előképzettségű, ebből következően a korábbitól eltérő könyvtárhasználati szokásokkal rendelkező olvasóközönség kialakulása, az egyre növekvő gyűjtemények és a velük szemben támasztott mindinkább tudományos elvárások, valamint a könyvtárak közötti együttműködések fontosságának felismerése a könyvtárosszemléletben és az önállósodó szakma megítélésében is változásokat indukált: fellépett a könyvtári munkával kapcsolatban a könyvtári szaktudományosság igénye, amely a rendszeres és intézményesült szaksajtó megindulásában, szakmai egyesületek megalakulásában és a képzés infrastruk­túrájának létrejöttében testesült meg nemzetközi viszonylatban és (némiképp megkésve) Magyarországon is.

A megváltozott körülmények természetes következménye volt tehát a könyvtárosság professzionalizálódása: a könyvtári munka – többek között a leíró katalogizálás – módszereinek tudományos alapokra helyezését, az ösztönös eljárásoktól az elméleti megalapozottság felé való elmozdítását tették szükségessé. Joris Vorstius – viszonylag korai – korszakolását 1 elfogadva:

  • a könyvtári (leginkább a formai) feldolgozó munka történetének első szakasza, a “Gelehrtenkatalog”-ok kora egészen a XVIII. század végéig tart, tehát még az önálló könyvtáros hivatás kialakulása előtti időszakra tehető;
  • a második fázis – a német szakirodalom tekintetében – a Kayser, Schrettinger, Seizinger nevével fémjelzett felfogás, az úgynevezett tankönyvkorszak, amikor a bibliotékák kezelése már nem a tudóskönyvtárosok sine cura elfoglaltsága és nem csupán a hagyományban átörökített tapasztalatokon alapul, hanem könyvtáros-tudósok által rendszerbe foglalt metódust követ;
  • a XIX. század második felével kezdődő harmadik korszak pedig már a kodifikáció kora, amikor egyre inkább egy-egy könyvtár falain túlra terjedő hatású, illetve hatályú szabályzatok, konkrét szabványok, rendelkezések határozzák meg a könyvtári munkában alkalmazandó eljárásokat. (tovább…)
Címkék: ,

Évfordulók ürügyén a könyvtártörténet-írásról*

Kategória: 2005/12

I.

Minden valamirevaló intézmény, de szakma életében is a kerek évfordulók nagyszerű lehetőséget kínálnak arra, hogy az érintett, a jubiláló – visszanézve múltjára – “megcsinálja” a maga történetét, és egyúttal felmutassa környezetének, megszólítsa a társadalmat, s vele mintegy elbeszélgetve visszajeleztesse: tudnak róla, ismerik jelentőségét, értékeit és számolnak vele a jövőben is. (tovább…)

Címkék:

A helyi információtól a könyvtártörténet-írásig*

Kategória: 2004/ 5

Gondolatok a közhasznú információról,
a helyismeretről, a könyvtáros feladatairól a helytörténet-
és a könyvtártörténet-írásban

 

Ezt a kacskaringós címet, illetve alcímet adtam most következő mondanivalómnak, ám ha nem féltem volna attól, hogy megijednek tőle, azt a rövid kérdést teszem fel, és arra próbálok felelni, miként lehet és legyen is tudóssá egy városi, kisvárosi, netán községi könyvtár. A válaszért először is tegyünk egy kis kitérőt:

A Könyvtárosegyesületek és -intézmények Nemzetközi Szövetsége, az IFLA időnként felülvizsgálja azokat a célokat, amelyek a könyvtárak tevékenységét irányítják, és az adott történelmi helyzetnek, valamint a könyvtárakat körülvevő társadalmi viszonyokban bekövetkezett változásoknak megfelelően újból megfogalmazza a könyvtáraknak (esetünkben a közkönyvtáraknak, jelesül a közművelődési könyvtáraknak) a feladatait, a feladatok rendszerét. E könyvtártípusról például az 1986-os IFLA-irányelvek egyebek között a következőket szögezik le, illetve mondják ki:

“Minden közművelődési könyvtár egyben tudományos könyvtár és információs központ is a saját székhelyére vonatkozó témákban.”

Mi következik ebből?

1)   Egy kisvárosi könyvtár is lehet, sőt: kell, hogy legyen tudományos könyvtár, úgyszintén a falusi könyvtár is, ha magas színvonalon gyűjti, rendszerezi, feltárja és szolgáltatja a településére vonatkozó dokumentumokat, illetve információkat, ismereteket.

2)   Minden könyvtáros tudományos szakembernek számíthat ezen a területen, sőt tudósnak tekinthető is, ha ismereteinek összessége, tevékenységének produktumai tudományos színvonalon állnak.

(tovább…)

Címkék: ,

Látomás és indulat a fővárosi könyvtár történetében

Kategória: 2004/ 4

Látomás és indulat – Füst Milán könyvet írt ezzel a címmel, abban a meggyőződésben, hogy nélkülük nem hozható létre műalkotás. Vajon egy igazi városi könyvtár létrehozható-e? Budapest városi könyvtárának történetét szemlélve úgy tűnik, hogy ennek az intézménynek a megteremtésében és újjáformálásaiban ugyancsak a látomás és az indulat játszott vezérszerepet, “indulat”-on a látomás megvalósításához szükséges elszántságot és akaraterőt értve. Mint a cím jelzi: az itt következő írásban nem a fővárosi könyvtár rövid történetével fog találkozni az Olvasó, hanem azokkal a pillanatokkal, amikor egy-egy személyiség látomása és indulata meghatározta az intézmény jellegét, s eldöntötte, hogy a sík mezőben szertefutó hármas úton merre induljon el a könyvtár.

A városi könyvtár elvileg lehetséges hármas útjáról van szó, három vállalható szerepről. A fővárosi könyvtár ezekkel már indulásakor szembesült. Gárdonyi Albert (az egyik “alapító atya”) az intézmény 1908-as Értesítőjében feltette a kapitális kérdést: mi a városi könyvtár voltaképpeni feladata? Három választható szerepet sorolt fel: lehet az intézmény a gyakorlati várospolitikai feladatokra orientált közigazgatási könyvtár, lehet általános-tudományos, a múlt értékeit és a humánum örök értékeit őrző történeti, mindenekelőtt várostörténeti könyvtár, és lehet a városlakók legszélesebb rétegeit megszólító, szociálpedagógiai és szociális küldetést vállaló nyilvános közművelődési könyvtár.

Gárdonyi saját korának könyvtárairól beszélt, de a leírt típusokban sikerült megragadnia a városi könyvtár korokon átívelő archetípusait is. A három eltérő könyvtári feladatvállalás mögött három eltérő könyvtárosi mentalitás és világkép áll. A magát ekkor közigazgatásinak nevező modellt a jelen és még inkább a jövő kérdései vezérlik, a város társadalmi életének vagy szélesebben a társadalom életének megoldandó problémái, a társadalmi haladás, a progresszió szolgálata. A másik városi könyvtártípus a várostörténetet hordotta pajzsán, de természetesen itt is többről van szó, mint egy különgyűjtemény kiemeléséről. Az értékrendszere más: nem a társadalom látványos javulásában bízik, hanem az örök emberi értékekben, a humánum erejében, a progresszió szolgálata helyett a konzervatív értékek közvetítésében látja elsődleges feladatát. Gyűjteményének központjában ezért nem a társadalom aktuális kérdéseit feszegető művek kerülnek (mint a szociológia, közgazdaságtan stb.), hanem a humaniórák, a nemzet és a város története. A városi könyvtárak harmadik típusát, mely nevében a nyilvános szerepet hangsúlyozza, a szociális éthosz vezérli. Gondoskodó könyvtár kíván lenni, hivatását abban látja, hogy a társadalom minden rétegéhez, de elsősorban minden rászorulóhoz eljuttassa a könyvet. Ez a könyvtár nyitja legtágabbra kapuit, beengedi azokat az igényeket s azokat a műveket is, amelyektől a másik kettő ódzkodott.

A fővárosi könyvtár évszázados története során e három típus keveredett és harcolt egymással, hol egyik, hol másik került fölül, hol ennek, hol annak zászlaja lengett a homlokzaton, míg a másik kettő szövetségessé, tűrtté vagy tiltottá vált, de valami módon mindig jelen maradt, készen az újrarendeződésre. Ismeri a kedves Olvasó a kaleidoszkópot? A lexikon szerint “optikai játékszer, ha mozgatják, a benne elhelyezett különböző színű darabok folyton változó képet mutatnak.” A fővárosi könyvtár története is ilyen: időnként megmozgatták – többnyire egy ambiciózus könyvtárigazgató, máskor, sokkal durvább kezekkel, a történelem -, s akkor a három összetevő, mely a kezdet kezdetétől jelen volt, látványosan helyet cserélt. A jelen írás a könyvtár-kaleidoszkóp elmozdulásait veszi sorba, témáját ezúttal kizárólag a Központi Könyvtárra szűkítve. (A hálózat története, a központ és a hálózat viszonya egy másik, érdekes de hosszú história.)

(tovább…)

Címkék: ,

Közkönyvtáraink múltja

Kategória: 2005/ 8

A könyvtártörténet-írás fontossága, szerepe, módszertana*

Bevezetés

Bár a hazai könyvtártörténet-írásnak nagy adósságai vannak, és még mindig sok a fehér folt, mégis úgy vélem, jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi időben megélénkült a könyvtári kultúránk múltja iránti érdeklődés. Figyelemre méltó kötetek – tanulmányok, adattárak, forráspublikációk – jelentek meg vagy éppen kiadásra várnak; jó néhány doktori értekezést védtek meg; a Nemzeti Kulturális Alapprogram könyvtári kollégiumának ésszerűsített pályázatai immár lehetővé teszik a valamivel hosszabb (legalább egy-két esztendős) előkészítést; és mintha a szaksajtó is gyakrabban adna helyet históriai közleményeknek. (tovább…)

Címkék:

Hírlaptárolni pedig muszáj

Kategória: 2005/ 3

Emlékezzünk jeles elődeinkről

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Bibliográfiai Szekciója és az MTA Művelődéstörténeti Bizottsága 2005. január 12-én tudományos ülésszakot rendezett az OSZK-ban a fenti címmel a Nemzeti Könyvtár 120 évvel ezelőtt alakult Országos Hírlapkönyvtárára emlékezve. A következőkben három előadás megszerkesztett szövegét adjuk közre.
——————————————————————————–

  Az Országos Hírlapkönyvtár és utódai.
Történeti áttekintés

 A magyar nemzet kultúrájának fejlődésében – hasonlóan más nemzetekéhez – rendkívül nagy szerepet játszottak és játszanak a hírlapok és folyóiratok, amelyek minden más írott dokumentumnál korábban jelzik az idők változásait, a fejlődés avagy visszafejlődés irányait. (tovább…)

Címkék: ,

Az olvasott örökség – hagyomány és megújulás*

Kategória: 2005/ 1

A gondolatok keletkezésének, megjelenésének és terjesztésének ellenőrzésére a történelem folyamán számos technikát találtak ki azok, akiknek ez érdekében állt. Az öncenzúráról, az előzetes cenzúráról, a kiadott művek és a könyvkereskedelem ellenőrzésének történetéről könyvtárnyi irodalom született. (tovább…)

Címkék:

Az első évtized és néhány következménye*

Kategória: 2002/12

Tények, emlékek, gondolatok a megyei könyvtárak kezdeti időszakáról

2001. szeptember 7-én, amikor a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak otthont adó Wenckheim-grófi palota újjávarázsolásának befejezését és ezzel együtt az új részekkel teljessé vált, megnagyobbodott könyvtár építkezésének sikerét ünnepeltük, a zárókő elhelyezésének zárótételeként adott fogadás töltöttkáposztájáért sorban állván, az illatforrás irányába előttem oldalazó fiatalember váratlanul megkérdezte: “És a kolléga honnan jött?” – Hirtelen végiggondolva akkor és ott bizonytalan küldetésemet, a legitimációs magyarázkodás helyett csak annyit tudtam mondani: “A magyar könyvtárügy múltjából”. (tovább…)

Címkék: ,

Alexandria óta változatlanul

Kategória: 2002/ 9

Nemzeti könyvtár a változó időben

Stat rosa pristina nomine,
nomina nuda tenemus
(Bernard de Morval) [†1140])

 

Az előadásom mottójául választott idézet Bernard de Morval De contemptu mundi című munkájából származik (1, 952). Jelentése összetett, többféleképpen értelmezhető. Szerintem a könyvtárak, de tágabb értelemben a közgyűjtemények mindenkori – a nemzeti gyűjtemények bicentenáriumi ünnepségéhez illő emelkedett kifejezéssel – örök értelme fogalmazódik meg benne. Ahogy Umberto Eco is a könyvtárról, a könyvtárosról szóló művének címéül – ezen idézet alapján – “A rózsa nevé”-t választotta. Szeretném azt hinni, hogy előadásom ennek az idézetnek is a magyarázata. (tovább…)

Címkék: ,

A történeti stúdiumok “megújult” szerepe a könyvtárosképzésben

Kategória: 2001/10

Írásom inkább problémafelvetés, ötlettár, “védőbeszéd”, mely rengeteg kérdőjellel terhes. Egy olyan könyvtárosképzés ideáját mutatja be, amely felvállalja a könyvtárosság erős európai tradícióit, s e tradíció nyomvonalán továbbhaladva elsődleges feladataként a kultúra- és értékközvetítést jelöli meg, szemben a különböző kommunikációs stratégiák oktatását a képzés középpontjába helyező amerikai modellel. Előbbi feltételez egy jól megalapozott történeti műveltséget is.

Elegendő-e a könyvtárosnak különböző kommunikációs stratégiák és technikai készségek elsajátítása ahhoz, hogy kultúraközvetítő funkcióját továbbra is ellássa? A Hogyan és mivel közvetítünk kérdést meg kell előznie a Mit közvetítünk kérdésnek.

Lehet-e az olvasók és a kutatók partnere a könyvtáros történeti műveltség nélkül? Sőt tovább megyek: kutatókönyvtáros lehet-e?

(tovább…)

Címkék: ,

A (h)őskor könyvtárosai*

Kategória: 2001/ 9

A hőskor az én megfogalmazásomban és korosztályom tagjainak emlékezetében az 1949-cel kezdődő és 1952-vel végződő négy évet jelenti. Azt az időszakot, amikor a modern magyar könyvtárügyben több esemény történt, mint azt megelőzően és utána következően évtizedek alatt. Ez volt a nagy alapítások, “gründolások” korszaka, s ekkor jelent meg hazánkban az első, az egész országra kiterjedő, minden részletében kidolgozott ellátó és gondozó könyvtári rendszer, a körzeti könyvtárak hálózati szisztémája. Igaz ugyan, hogy a gondolat már jóval korábban megszületett, és megalkotója, Sebestyén Géza s a mögötte álló kultuszminisztérium, valamint az ún. szabadművelődés vezető szervei 1946 elején meg is hirdették, de még három évig kellett várni, míg a tervezett intézmények megkapták költségvetési alátámasztásukat, és 1949. április 4-én Veszprémben felavathatták az első körzeti könyvtárat, s fél éven belül még további kilencet. Ám nemcsak a körzeti könyvtári, tehát a falusi könyvtárügyi fejlesztésben történt meg az alapvetés: 1949-ben kezdődött meg a munkahelyi könyvtárak nagyarányú kifejlesztése, a szakszervezeti könyvtárak gyorsabb ütemű kiépítése az üzemekben, és az Iparügyi Minisztérium felszólítására az év végéig 130 műszaki könyvtár is létesült a vállalatoknál. A műszaki kultúra kiterjesztése végett a Technológiai Könyvtár megkezdte vidéki fiókhálózatának kiépítését, kormányrendelet felállította az Országos Dokumentációs Központot, és öt szakmai dokumentációs központ szervezése, illetve munkájának megindítása is megtörtént. Az első referálólapok, lapszemlék megjelenésével általában a dokumentáció feltűnésével olyan kihívás érte a meglévő kevés és nehézkes nagy könyvtár olvasószolgálati, tájékoztató és bibliográfiai munkáját, amelyre a “filosz” könyvtáraknak is meg kellett mozdulniuk: többet vállalni, jobban figyelni a használókra, és szervezetileg megújulni. Elsősorban a nagykönyvtárakra gondolva állították fel a budapesti egyetemen a könyvtári tanszéket, a “könyvtártudományi intézetet”, és indították meg a könyvtárosképzést 1949 márciusában. (tovább…)

Címkék: ,

Könyvtártörténeti dolgozatok módszertani tanulságai

Kategória: 2001/ 8

módszertani tanulságai

Valamikor a nyolcvanas évek derekán egy szanazúgi összejövetelen Gerő Gyula arról beszélt, hogy a magyar könyvtárosok önismeretét és önbecsülését, szakmai öntudatát mennyire erősíthetné, ha behatóbban foglalkoznánk könyvtáraink múltjával. Különösen a közkönyvtárak, vagy ahogy akkor és most is emlegetni szoktuk: a közművelődési könyvtárak történetének feltárását szorgalmazta. Elgondolkodtam szavain és teljesen egyetértettem érveivel. Éppen ezért nem sokkal később a nyíregyháziak felkérésére örömmel vállaltam egy előadást a könyvtártörténet-írás módszertani kérdéseiről, amelynek kibővített szövege füzet alakban is megjelent. Tulajdonképpen e kettős forrásból származik az ötlet, amelynek kivitelezésére 1989-ben kerülhetett sor. A Kossuth Lajos Tudományegyetem az említett év őszén az Országos Széchényi Könyvtárban – a Könyvtártudományi és Módszertani Központ szervezésében – az egyetemet végzett, de könyvtári szakképesítéssel nem rendelkező kollégák számára kihelyezett humáninformatika levelező tagozatot indított. A tagozat vezetőjével, Csapó Edittel úgy határoztunk hogy könyvtártörténetből a hallgatók nem szóbeli vizsgát tesznek, hanem házi dolgozatot írnak; ezzel is ösztönözni kívántuk a históriai vizsgálódásokat. (A kísérlet kezdeti szakaszáról a Könyvtári Levelező/lap 1992. évi negyedik számában beszámoltam: Mi érdekli a könyvtártörténetből egy egyetemi tagozat hallgatóit?) Aztán ugyanezt a megoldást alkalmaztuk a KMK másik, főiskolai szintű könyvtár-informatikai kurzusán is. Az öt tanévben 135 dolgozat született. Már ekkor megfigyelhető volt, hogy a hallgatók leginkább a közművelődési könyvtárak múltja iránt érdeklődtek: a választott témák legnagyobb csoportja, több mint 20%-a e tárgykörbe sorolható.

A próbálkozás kedvező tapasztalataira alapozva folytattuk ezt a gyakorlatot a Kossuth Lajos Tudományegyetemen is, amikor 1994-ben ide helyeztük át a levelező tagozatot. Vagyis a debreceni informatikus könyvtáros szak levelező hallgatói az első szemeszterben a könyvtártörténet című tantárgyból írásbeli feladatot készítenek, és erre kapnak osztályzatot. A továbbiakban a benyújtott könyvtártörténeti dolgozatok, közelebbről a közkönyvtárak múltjával foglalkozó munkák módszertani tanulságairól szeretnék néhány gondolatot elmondani.

(tovább…)

Címkék:

Kiáltvány (kiáltás) a hétköznapi könyvtártörténet-írásért!

Kategória: 2001/ 7

A könyvtárosság a legrégebbi foglalkozások egyike, a könyvtárak pedig gyűjtő, megőrző és a megőrzött, tehát ekként történetivé vált dokumentumokat (ismereteket) rendszerezetten feltáró tevékenységük következtében kiváltképpeni, “par excellence” történeti intézmények. Őreiknek, ismeretanyaguk közvetítőinek-szolgáltatóinak, a könyvtárosoknak nembeli kötelességük a történetiség ápolása, a történeti gondolkodásmód-szemlélet folyamatos manifesztálása, a könyvtár illetékességébe tartozó területek-intézmények történetének, köztük önnön alakulatuk, a könyvtár (könyvtárak) történetének nemcsak ismerete, hanem megörökítése, de legalábbis a múltjuk feltárásához szükséges tevékenységek folytonos művelése, az emlékek (tárgyak, dokumentumok) megőrzése és olyan segédletek készítése, amelyek hivatott kezekben bármikor méltó művé, összegzéssé nemesedhetnek. Kár, hogy jelenleg nem így van: Működnek ugyan egész iskolák elhivatott kutatókkal a régi korok könyv- és könyvtári kultúrájának tanulmányozására s nagyszabású opuszokba rendezésére, továbbá az újabb és legújabb könyvtártörténeti korszakok feldolgozására is akadnának felkészült szakmabeliek, de az ő vállalkozásaikhoz hiányzik a szakmai méretű-szélességű, mindennapos előkészítő és segítő tevékenység, háttér. Hiteles könyvtártörténeti monográfiák, szintézisek ritkán születnek, mert a magános vállalkozókat alig támogatják az intézmények napi munkája keretében születő, az életmegnyilvánulásaikat folyamatosan megörökítő és megőrző alapanyagok, segédletek, amelyekre bizton építhetnének a hivatott, felkészült, összegzésre képes alkotó elmék. Ilyen, kiemelkedő képességű szintetizálók ugyan természetszerűleg nem mindig akadnak, időleges hiányukat is botorság volna szóvá tenni, de a csak lelkiismeretes, csupán könyvtárosi pontosságot, akríbiát kívánó, a hétköznapi könyvtártörténet-írást (történetírási segédmunkákat) végzők elfogadhatatlanul kis számát, a helyenként és időnként teljesen hiányzó történeti figyelmet és fegyelmet igenis kifogásolni kell!

Mert például mivel magyarázható – és megmagyarázható-e egyáltalában – az, hogy a könyvtárak, amelyek ilyen szlogennel állnak az emberek elébe: “Gyertek a könyvtárba – itt minden kérdésetekre választ kaptok!”, már a saját intézményi közelmúltjuk eseményeit sem ismerik, s dokumentumaik – ha vannak is ilyenjeik – hozzáférhetetlenek. És sok esetben még a kitűnő helyismereti-helytörténeti részlegekkel rendelkező intézményekben is előfordul, hogy nem e részlegek ilyesmire hivatott munkatársai próbálnak válaszolni a feltett-jobbára a közelmúlt eseményeire irányuló-könyvtártörténeti kérdésekre, hanem az igazgató által sebtében verbuvált, többnyire a hálózati munkatársakból álló, alkalmi együttesek!

(tovább…)

Címkék:

A bencés monostorok olvasáskultúrája a középkorban

Kategória: 2001/ 6

A művelődéstörténetben ma már szinte közhelynek számít arról beszélni, hogy a középkor Európájának kultúráját döntő módon Nursiai Szent Benedek Regulája, illetve az e szerint a Regula szerint élő monostorok életformája határozta meg. A szinte kizárólagos érvényű Regula a 800-as évektől a kolduló rendek megjelenéséig volt általánosan uralkodó, de éppen ezekben a századokban alakultak ki a későbbi Európát alkotó államok akár a Római Birodalom határain belül, akár azokon kívül, mint Magyarország. Természetesen a keleti egyházhoz tartozó új államok is beletartoztak ebbe a kultúrába, de esetükben az mégis más színezetet kapott a bizánci egyháztól, mint a nyugati keresztény kultúra, A benedeki regula viszont, illetve az abból táplálkozó életforma még szorosabb kapcsolatban állt a keleti szerzetességgel, hiszen a Regula is hivatkozik “Szent Vazul Atyánk”, azaz Nagy Baszileiosz tanítására:

A magyarországi kultúrának a bencés szellemiségű szerzetességgel való kapcsolatára nagyon jellemző példákat vonultatott fel a Pannonhalmán rendezett két kiállítás: 1996-ban a Mons Sacer – Pannonhalma 1000 éve, jelenleg pedig a Paradisum plantavit címet hordozó kiállítás a középkori Magyarország bencés monostorairól.

(tovább…)

Címkék: , ,

Visszapillantás az egykori járási könyvtárakra – tárgyilagosan és némi nosztalgiával

Kategória: 2003/ 3

1897-től az első világháború kitöréséig, 1914 augusztusáig a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége és Tanácsa 1457 településnek juttatott egyszeri adományként pár száz kötetes könyvtárat – négyféle kategóriában: a 300 koronástól a 2000-esig –, az akkori Magyarország 12 650 községe közül a szerencsésebbeknek. (tovább…)

Címkék: ,

Címkék