Eszéki T. István könyvhagyatéka : a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Nagykönyvtárában / Éger Gábor. – Sárospatak : Hernád Kiadó, 2020. – 222 p. ; 24 cm. – (Nemzet, egyház, művelődés, 12.)
Ritkán olvashatunk a szakfolyóiratainkban, és ritkán hallhatunk a szakmai fórumokon az Országos Tudományos Diákköri Konferencia Könyvtártudományi Szekciójának dolgozatairól. Holott a kétévente megrendezett pályázatokon egyes egyetemi hallgatók nemegyszer igényes pályamunkákkal jelentkeznek. Összességében ők a jövő ígéretei. A tudományos diákköri konferenciákon részt vevő hallgatók szorgalma, sikere azt ígéri, hogy a könyvtár- és információtudománynak nálunk is lehet, lesz jövője. (tovább…)
Címkék:
Eszéki T. István,
könyvtártörténet,
recenzió,
Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtára
Út a szakszervezeti könyvtártól a közkönyvtárig
Az Óbudai Platán Könyvtár jelenlegi székhelyén húsz éve gyűjt, rendszerez és szolgáltat a III. kerület és vonzáskörzete változó információs igényei szerint. Az évforduló alkalmából visszaemlékeztünk, hogyan vált intézményünk az évek során szakszervezeti könyvtárból közkönyvtárrá. (tovább…)
Címkék:
Budapest III. kerület,
évforduló,
könyvtártörténet,
közkönyvtár,
Minősített Könyvtár,
Óbudai Platán Könyvtár,
Óbudai Platán Könyvtár Ezüshegyi Könyvtára,
olvasásnépszerűsítés,
önkormányzati fenntartású könyvtár,
szakszervezeti könyvtár,
zöld könyvtár
Könyvtári (?) problémák / Monok István. – Budapest : MTA KIK, 2020. –
272 p. ; 24 cm
(tovább…)
Címkék:
digitalizálás,
könyvtárosképzés,
könyvtártörténet,
könyvtárügy,
recenzió
A magyar nemzeti hadsereg megszervezése során először természetesen az alapvető intézményrendszer és infrastruktúra kiépítése, illetve a szükséges személyi állomány biztosítása élvezett prioritást, mindazonáltal már 1867. augusztus 5-ével megindult az új haderő „A Honvéd” című hetente megjelenő szakmai orgánuma, mely „teljesen fejlett sajtóviszonyok mellett, korszerű nyomdatechnikai eszközökkel” készült és szolgálta közösségét.1 A kiadvány alcíme szerint „az első magyar katonai hetilap”, és célja a fiatal hadsereg elvi-elméleti alapjainak kidolgozása, a vonatkozó katonai hazai és külföldi hírek közvetítése, a magyar hadsereg történeti gyökereinek bemutatása és az aktuális kérdések megvitatása. (tovább…)
Címkék:
20. század,
Honvédorvosok Tudományos Egyesülete,
HOTE,
könyvtártörténet,
orvosi szakirodalom,
sajtótörténet,
tanulmány
Arató Attila 90 éves
Hazánkban meglehetősen alacsony azoknak a könyvtárosoknak a száma, akik megkapták a legmagasabb állami kitüntetést, az Állami Díjat (korábban a Kossuth-, később a Széchenyi István-díjat). A kevesek közé tartozott Arató Attila, a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár igazgatója, akinek munkásságát 1973-ban ismerte el a kormányzat az Állami Díjjal. Ekkor még viszonylag fiatal ember, 43 éves volt, de már tíz esztendeje irányította a debreceni intézmény munkáját. Amikor eljött a jogszabályban meghatározott idő (azaz betöltötte a hatvanadik életévét), 1990-ben kérte nyugdíjazását. Teltek, vagy inkább repültek az évtizedek, és mi, egykori munkatársai, barátai hirtelen rádöbbentünk, hogy Arató Attila – hála szívós fizikumának – is elérte az aggastyáni kort, kilencvenéves lett. (tovább…)
Címkék:
20. század,
Állami Díj,
Arató Attila,
éforduló,
Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár,
kitüntetés,
KMK,
könyvtártörténet,
Könyvtártudományi és Módszertani Központ,
könyvtárügy,
köszöntés,
Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács
Könyvek magántulajdonban (1771-1820)
/ szerk. Dóbék Ágnes. – Budapest : Reciti, 2020. – 242 p. : ill. – (Reciti konferenciakötetek, 6.)
Közelítés egy konferenciakötethez
A magyarországi magánkönyvtárak sok száz éves, lényegében a középkortól kezdődő históriájának három jelentős korszaka különíthető el. Az első a magyarországi humanizmus kora, melynek kiemelkedő példája a Bibliotheca Corviniana, Mátyás király gyűjteménye. A második a felvilágosodás időszaka, amikor nagyszerű főúri és főpapi könyvtárak keletkeztek, és ezek tekintélyes része ma is meglévő, fontos nemzeti intézmények alaprétegét képezi. A harmadik pedig a 19. század vége, 20. század eleje, nagyjából az első világháborúig terjedően. Ezt a harmadik korszakot alapvetőn az jellemzi, hogy immár nem enciklopédikus gyűjtőkörű könyvtárakat hoztak létre a nagy bibliofilek – gróf Apponyi Sándor, Ráth György, Todoreszku Gyula, hogy csak néhány nevet említsünk a kor kiemelkedő gyűjtői közül – hanem speciális tematikájú bibliotékákat. (tovább…)
Címkék:
konferenciakötet,
könyvtártörténet,
könyvtörténet,
kutatási eredmény,
magánkönyvtár,
olvasmányműveltség,
recenzió,
tanulmánykötet
Előzmények
Harmadik éve gondozom a Baksay Sándor Református Gimnázium és Általános Iskola könyvtárát, viszonylag új vagyok a régi könyves szakmában. Előttem igen elismert gazdái voltak az iskolai és a muzeális könyvtárnak, hiszen Kisari Ottilia és Balogh Mihály kollégáim igazán szívükön viselték a könyvtár sorsát. Az ő tudásuknak és hozzáértésüknek köszönhető az a gyűjtemény, mely immáron feldolgozva áll rendelkezésünkre. Röviden szeretném összefoglalni a könyvtárunk történetét és azt, hogy hogyan és honnan jutottunk el arra a szintre, amikor már azt mondhatjuk, hogy az állomány rendszerezve, áttekinthetően a végleges helyére került. (tovább…)
Címkék:
Baksay Sándor Református Gimnázium és Általános Iskola,
Balogh Mihály,
intézménytörténet,
iskolai könyvtár,
Kisari Ottilia,
könyvtárpedagógia,
könyvtártörténet,
Kunszentmiklós,
protestáns könyvtár,
református könyvtár,
régi könyves gyűjtemény
„A honvédorvos magasképzettségű szakmai káder,
akitől joggal elvárhatjuk, hogy mindennapi gyakorlati munkáját
korszerű tudományos színvonalon folytassa.”[1]
A Magyar Könyvtárosok Egyesülete 51., 2019. évi Vándorgyűlésének központi gondolata a „Hiteles hely – mindenhol mindenkinek” különlegesen aktuális ma, az információs és tudástársadalom, az okoseszközök, az okosintézmények és okosvárosok korában. De különlegesen aktuális az MKE Bibliográfiai Szekciója számára is, hiszen a könyvtárak aggregátor, tudás-, hagyomány- és kultúraközvetítő feladatának nélkülözhetetlen alapfeltétele a hiteles információforrás, a rendelkezésre álló tudás szabatos feldolgozása, többletértékkel való felruházása, vagyis a hozzáférhetővé, használhatóvá tétele. (tovább…)
Címkék:
1950-es évek,
Honvéd Központi Kórház,
Honvédkórház,
könyvtártörténet,
orvosi könyvtár,
Rákosi-korszak,
szakkönyvtár
A Zeneakadémia könyvtárának története dokumentumokban (1875-2005) / Gádor Ágnes. – [Budapest] : Gramofon Könyvek, 2017. – 638 p. ; 24 cm
Zenei dokumentumok – hangjelzett kódexek formájában – már a középkori bibliotékákban is jelen voltak és a barokk időkben létrejött székesegyházi kottatárak tekintélyes mennyiségű nyomtatott és kéziratos zeneművet birtokoltak, mégis, mai értelemben vett zenei könyvtárak csak a XIX. században szerveződtek meg. Ezek a gyűjtemények is elsősorban az akkoriban megalakuló zeneiskolákhoz kötődtek, illetve a nemzeti könyvtárakban kezdtek különgyűjteményként helyet kapni a kották és a zenei szakirodalom. A legjelentősebb hazai zenei gyűjtemény az 1875-ben megalakult Zeneakadémia – 1925 óta Liszt Ferenc nevét viseli – keretében működő könyvtár. Az intézmény közel másfélszáz éves történetéről a közelmúltban jelent meg a Zeneakadémia könyvtárának története dokumentumokban (1875-2005) című terjedelmes forráskiadvány, Gádor Ágnes szerkesztésében és összeállításában. (tovább…)
Címkék:
Gádor Ágnes,
Kárpáti János,
könyvtártörténet,
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem,
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Központi Könyvtára,
Prahács Margit,
Sereghy Elemér,
Zeneakadémia
Villám Judit: Az Országgyűlési Könyvtár / Villám Judit. – Budapest : Országgyűlés Hivatala, 2017. – 77, [3] p. : ill. ; fotók ; 19 cm. – (Országházi séták / sorozatszerk. Kerekes Margit, ISSN 2416–1594)
Képjegyzék: p. [80.] Bibliogr.: p. 76.
2017 tavaszán új kiadvánnyal bővült az Országház Könyvkiadó gondozásában megjelenő Országházi séták című sorozat. (tovább…)
Címkék:
könyvtártörténet,
Országgyűlési Könyvtár
E tanulmánnyal egyrészt emlékezni szeretnénk e jeles évfordulóra – amelyet az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum a közeli költözése miatt csak 2007-ben, konferencia keretében kíván méltó módon megünnepelni – továbbá szeretnénk ráirányítani a kollégák és a tisztelt olvasók figyelmét a múltra, annak értékeire, helyenként párhuzamot vonva a jelennel. (tovább…)
Címkék:
könyvtártörténet,
Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum
Füzéki István emlékének
Amikor megkaptam a szerkesztőség felkérését ennek a kísérleti önvizsgálatnak a megírására, első reakcióm természetszerűleg az elhárításé volt. Nem olyan téma ez, mely bárkit is vonzana megnyilvánulásra. Nem lehet erről hűvösen, távolságot tartva, érzelemmentesen szólni, sőt a különféle elfogultságok is könnyen felszínre törhetnek. (tovább…)
Címkék:
könyvtártörténet
2. rész
E tanulmány szerzője az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ illetve az Országos Könyvtári Központ katalogizálási szabályait tekintette át. Az előírások ismertetéséből nyomon követhető volt a magyar feldolgozó munka önállóvá válása, a német példától, a porosz instrukciótól való fokozatos eltávolodása, de ekkor még nem végérvényes szakítása a germán iskolával. Ezen normatívák azonban még csak Központi Címjegyzék számára készített bejelentésekre vonatkoztak, nem pedig az ország összes könyvtárában kötelezően követendő rendelkezéseket foglaltak magukban.
Az új címleírási szabályzatoknak M(NO)SZ 3424-52 Könyvtári címleírási szabályok, illetve MNOSZ 3401-52 A betűrendbe sorolás szabályainak egyrészt a magyar könyvtárak katalogizálási gyakorlatát kellett volna egységessé tenniük, másrészt megalkotásuk a központi feldolgozás megkezdésének elengedhetetlen előfeltételét jelentette. A katalogizálás magyarországi szabványosításának megindítása előtt azonban egyértelműen dönteni kellett a formai feltárás angol-amerikai vagy német iskolája mellett. (A XX. század első felének katalogizálási térképét uraló harmadik irányzat, az újlatin iskola ekkorra már beleolvadt az angol-amerikai módszerbe, így az 1950-es évek elején csak két szembenálló metódus közötti választásról lehetett szó.)
(tovább…)
Címkék:
katalogizálás,
könyvtártörténet
1. rész
A (XVIII-)XIX. század számos területen hozott a külföldi és a hazai könyvtárügy szempontjából meghatározó változásokat: a nyomtatványok számának növekedése, új könyvtártípusok és más előképzettségű, ebből következően a korábbitól eltérő könyvtárhasználati szokásokkal rendelkező olvasóközönség kialakulása, az egyre növekvő gyűjtemények és a velük szemben támasztott mindinkább tudományos elvárások, valamint a könyvtárak közötti együttműködések fontosságának felismerése a könyvtárosszemléletben és az önállósodó szakma megítélésében is változásokat indukált: fellépett a könyvtári munkával kapcsolatban a könyvtári szaktudományosság igénye, amely a rendszeres és intézményesült szaksajtó megindulásában, szakmai egyesületek megalakulásában és a képzés infrastruktúrájának létrejöttében testesült meg nemzetközi viszonylatban és (némiképp megkésve) Magyarországon is.
A megváltozott körülmények természetes következménye volt tehát a könyvtárosság professzionalizálódása: a könyvtári munka – többek között a leíró katalogizálás – módszereinek tudományos alapokra helyezését, az ösztönös eljárásoktól az elméleti megalapozottság felé való elmozdítását tették szükségessé. Joris Vorstius – viszonylag korai – korszakolását 1 elfogadva:
- a könyvtári (leginkább a formai) feldolgozó munka történetének első szakasza, a “Gelehrtenkatalog”-ok kora egészen a XVIII. század végéig tart, tehát még az önálló könyvtáros hivatás kialakulása előtti időszakra tehető;
- a második fázis – a német szakirodalom tekintetében – a Kayser, Schrettinger, Seizinger nevével fémjelzett felfogás, az úgynevezett tankönyvkorszak, amikor a bibliotékák kezelése már nem a tudóskönyvtárosok sine cura elfoglaltsága és nem csupán a hagyományban átörökített tapasztalatokon alapul, hanem könyvtáros-tudósok által rendszerbe foglalt metódust követ;
- a XIX. század második felével kezdődő harmadik korszak pedig már a kodifikáció kora, amikor egyre inkább egy-egy könyvtár falain túlra terjedő hatású, illetve hatályú szabályzatok, konkrét szabványok, rendelkezések határozzák meg a könyvtári munkában alkalmazandó eljárásokat. (tovább…)
Címkék:
katalogizálás,
könyvtártörténet
I.
Minden valamirevaló intézmény, de szakma életében is a kerek évfordulók nagyszerű lehetőséget kínálnak arra, hogy az érintett, a jubiláló – visszanézve múltjára – “megcsinálja” a maga történetét, és egyúttal felmutassa környezetének, megszólítsa a társadalmat, s vele mintegy elbeszélgetve visszajeleztesse: tudnak róla, ismerik jelentőségét, értékeit és számolnak vele a jövőben is. (tovább…)
Címkék:
könyvtártörténet
Gondolatok a közhasznú információról,
a helyismeretről, a könyvtáros feladatairól a helytörténet-
és a könyvtártörténet-írásban
Ezt a kacskaringós címet, illetve alcímet adtam most következő mondanivalómnak, ám ha nem féltem volna attól, hogy megijednek tőle, azt a rövid kérdést teszem fel, és arra próbálok felelni, miként lehet és legyen is tudóssá egy városi, kisvárosi, netán községi könyvtár. A válaszért először is tegyünk egy kis kitérőt:
A Könyvtárosegyesületek és -intézmények Nemzetközi Szövetsége, az IFLA időnként felülvizsgálja azokat a célokat, amelyek a könyvtárak tevékenységét irányítják, és az adott történelmi helyzetnek, valamint a könyvtárakat körülvevő társadalmi viszonyokban bekövetkezett változásoknak megfelelően újból megfogalmazza a könyvtáraknak (esetünkben a közkönyvtáraknak, jelesül a közművelődési könyvtáraknak) a feladatait, a feladatok rendszerét. E könyvtártípusról például az 1986-os IFLA-irányelvek egyebek között a következőket szögezik le, illetve mondják ki:
“Minden közművelődési könyvtár egyben tudományos könyvtár és információs központ is a saját székhelyére vonatkozó témákban.”
Mi következik ebből?
1) Egy kisvárosi könyvtár is lehet, sőt: kell, hogy legyen tudományos könyvtár, úgyszintén a falusi könyvtár is, ha magas színvonalon gyűjti, rendszerezi, feltárja és szolgáltatja a településére vonatkozó dokumentumokat, illetve információkat, ismereteket.
2) Minden könyvtáros tudományos szakembernek számíthat ezen a területen, sőt tudósnak tekinthető is, ha ismereteinek összessége, tevékenységének produktumai tudományos színvonalon állnak.
(tovább…)
Címkék:
helyismeret,
könyvtártörténet
Látomás és indulat – Füst Milán könyvet írt ezzel a címmel, abban a meggyőződésben, hogy nélkülük nem hozható létre műalkotás. Vajon egy igazi városi könyvtár létrehozható-e? Budapest városi könyvtárának történetét szemlélve úgy tűnik, hogy ennek az intézménynek a megteremtésében és újjáformálásaiban ugyancsak a látomás és az indulat játszott vezérszerepet, “indulat”-on a látomás megvalósításához szükséges elszántságot és akaraterőt értve. Mint a cím jelzi: az itt következő írásban nem a fővárosi könyvtár rövid történetével fog találkozni az Olvasó, hanem azokkal a pillanatokkal, amikor egy-egy személyiség látomása és indulata meghatározta az intézmény jellegét, s eldöntötte, hogy a sík mezőben szertefutó hármas úton merre induljon el a könyvtár.
A városi könyvtár elvileg lehetséges hármas útjáról van szó, három vállalható szerepről. A fővárosi könyvtár ezekkel már indulásakor szembesült. Gárdonyi Albert (az egyik “alapító atya”) az intézmény 1908-as Értesítőjében feltette a kapitális kérdést: mi a városi könyvtár voltaképpeni feladata? Három választható szerepet sorolt fel: lehet az intézmény a gyakorlati várospolitikai feladatokra orientált közigazgatási könyvtár, lehet általános-tudományos, a múlt értékeit és a humánum örök értékeit őrző történeti, mindenekelőtt várostörténeti könyvtár, és lehet a városlakók legszélesebb rétegeit megszólító, szociálpedagógiai és szociális küldetést vállaló nyilvános közművelődési könyvtár.
Gárdonyi saját korának könyvtárairól beszélt, de a leírt típusokban sikerült megragadnia a városi könyvtár korokon átívelő archetípusait is. A három eltérő könyvtári feladatvállalás mögött három eltérő könyvtárosi mentalitás és világkép áll. A magát ekkor közigazgatásinak nevező modellt a jelen és még inkább a jövő kérdései vezérlik, a város társadalmi életének vagy szélesebben a társadalom életének megoldandó problémái, a társadalmi haladás, a progresszió szolgálata. A másik városi könyvtártípus a várostörténetet hordotta pajzsán, de természetesen itt is többről van szó, mint egy különgyűjtemény kiemeléséről. Az értékrendszere más: nem a társadalom látványos javulásában bízik, hanem az örök emberi értékekben, a humánum erejében, a progresszió szolgálata helyett a konzervatív értékek közvetítésében látja elsődleges feladatát. Gyűjteményének központjában ezért nem a társadalom aktuális kérdéseit feszegető művek kerülnek (mint a szociológia, közgazdaságtan stb.), hanem a humaniórák, a nemzet és a város története. A városi könyvtárak harmadik típusát, mely nevében a nyilvános szerepet hangsúlyozza, a szociális éthosz vezérli. Gondoskodó könyvtár kíván lenni, hivatását abban látja, hogy a társadalom minden rétegéhez, de elsősorban minden rászorulóhoz eljuttassa a könyvet. Ez a könyvtár nyitja legtágabbra kapuit, beengedi azokat az igényeket s azokat a műveket is, amelyektől a másik kettő ódzkodott.
A fővárosi könyvtár évszázados története során e három típus keveredett és harcolt egymással, hol egyik, hol másik került fölül, hol ennek, hol annak zászlaja lengett a homlokzaton, míg a másik kettő szövetségessé, tűrtté vagy tiltottá vált, de valami módon mindig jelen maradt, készen az újrarendeződésre. Ismeri a kedves Olvasó a kaleidoszkópot? A lexikon szerint “optikai játékszer, ha mozgatják, a benne elhelyezett különböző színű darabok folyton változó képet mutatnak.” A fővárosi könyvtár története is ilyen: időnként megmozgatták – többnyire egy ambiciózus könyvtárigazgató, máskor, sokkal durvább kezekkel, a történelem -, s akkor a három összetevő, mely a kezdet kezdetétől jelen volt, látványosan helyet cserélt. A jelen írás a könyvtár-kaleidoszkóp elmozdulásait veszi sorba, témáját ezúttal kizárólag a Központi Könyvtárra szűkítve. (A hálózat története, a központ és a hálózat viszonya egy másik, érdekes de hosszú história.)
(tovább…)
Címkék:
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár,
könyvtártörténet
A könyvtártörténet-írás fontossága, szerepe, módszertana*
Bevezetés
Bár a hazai könyvtártörténet-írásnak nagy adósságai vannak, és még mindig sok a fehér folt, mégis úgy vélem, jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi időben megélénkült a könyvtári kultúránk múltja iránti érdeklődés. Figyelemre méltó kötetek – tanulmányok, adattárak, forráspublikációk – jelentek meg vagy éppen kiadásra várnak; jó néhány doktori értekezést védtek meg; a Nemzeti Kulturális Alapprogram könyvtári kollégiumának ésszerűsített pályázatai immár lehetővé teszik a valamivel hosszabb (legalább egy-két esztendős) előkészítést; és mintha a szaksajtó is gyakrabban adna helyet históriai közleményeknek. (tovább…)
Címkék:
könyvtártörténet
Emlékezzünk jeles elődeinkről
A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Bibliográfiai Szekciója és az MTA Művelődéstörténeti Bizottsága 2005. január 12-én tudományos ülésszakot rendezett az OSZK-ban a fenti címmel a Nemzeti Könyvtár 120 évvel ezelőtt alakult Országos Hírlapkönyvtárára emlékezve. A következőkben három előadás megszerkesztett szövegét adjuk közre.
——————————————————————————–
Az Országos Hírlapkönyvtár és utódai.
Történeti áttekintés
A magyar nemzet kultúrájának fejlődésében – hasonlóan más nemzetekéhez – rendkívül nagy szerepet játszottak és játszanak a hírlapok és folyóiratok, amelyek minden más írott dokumentumnál korábban jelzik az idők változásait, a fejlődés avagy visszafejlődés irányait. (tovább…)
Címkék:
könyvtártörténet,
Országos Hírlapkönyvtár
A gondolatok keletkezésének, megjelenésének és terjesztésének ellenőrzésére a történelem folyamán számos technikát találtak ki azok, akiknek ez érdekében állt. Az öncenzúráról, az előzetes cenzúráról, a kiadott művek és a könyvkereskedelem ellenőrzésének történetéről könyvtárnyi irodalom született. (tovább…)
Címkék:
könyvtártörténet
Címkék