A magyar nemzeti hadsereg megszervezése során először természetesen az alapvető intézményrendszer és infrastruktúra kiépítése, illetve a szükséges személyi állomány biztosítása élvezett prioritást, mindazonáltal már 1867. augusztus 5-ével megindult az új haderő „A Honvéd” című hetente megjelenő szakmai orgánuma, mely „teljesen fejlett sajtóviszonyok mellett, korszerű nyomdatechnikai eszközökkel”  készült és szolgálta közösségét.¹ A kiadvány alcíme szerint „az első magyar katonai hetilap”, és célja a fiatal hadsereg elvi-elméleti alapjainak kidolgozása, a vonatkozó katonai hazai és külföldi hírek közvetítése, a magyar hadsereg történeti gyökereinek bemutatása és az aktuális kérdések megvitatása. A Honvédot az első szám közlése szerint „katonai szaktekintélyek közreműködésével” gróf Bethlen Olivér honvéd alezredes szerkesztette, a szerkesztőség címe pedig ekkor a pesti Frohner szálloda volt a Nádor utcában.²

A Honvéd a szerkesztő beköszöntőjében foglaltak alapján tudományos feladatot is felvállalt: „A hadi tudományt rendszerezve egybefüggő lánczolatban ismertetni meg, és mivel mi honvédek 18 év óta más pályákat követtünk, és kevésnek közölünk volt ideje és alkalma a hadi tudomány fejlődését és előmenetelét figyelemmel kisérni, czélszerünek tartjuk, könnyebb tárgyakkal kezdeni meg előadásainkat, és számról számra előre haladva, olvasóinkat a nagyobb tudományi szakba belé vezetni; addig pedig a leghíresebb bel- és külföldi capacitásoktól becses anyagot gyűjteni.”³ Így nem véletlen, hogy a fiatal Honvédség életében korán felvetődik az önálló magyar és immáron a nemzeti hadsereghez kötődő, önnön nemzeti hovatartozását hangsúlyozó, identitását hordozó tudományos egyesület megszervezésének ötlete is, hiszen „a magyar hadtudomány megalapítását egyedül a honvédtisztektől várhatjuk”.⁴ Így 1871 januárjában már címoldalon szerepel a szervezetileg a folyóirathoz kapcsolódó Első Magyar Katonai Tudományos Egylet (MKTE) tagtoborzó felhívása.⁵

A nemzeti hadsereg sikeréhez „legkivállóabban szellemi erőre van szüksége, ergo tanuljon és mívelje a hadtudományt békében, hogy háboruban maga lábán állhasson, s ellensége respektusát biztosítsa, erre alkalmat nyújt a honvéd lap és a keletkezőben lévő katonai tudományos egylet, mert katonai magyar irodalmunk még nincs, de lesz, s addig a meddig lesz, használjuk a jelent.”⁶ A legszükségesebb feladatok között nélkülözhetetlen előfeltételként a magyar katonai szaknyelv megteremtése szerepel, „katonai hadműszótárra van tehát szükségünk […], hogy tudományos nyelven beszélni tudjunk és egymást megértsük”.⁷

Érdemes azonban azt is megjegyezni, hogy ezen szerveződés nem tekinthető Pest-Budán sem előzmény nélkülinek. A magyar fővárosban szolgálatot teljesítő császári seregbeli katonatisztek már 1861-ben alapítottak kaszinóegyletet a Károly-kaszárnyában, más néven az Invalidus-házban.⁸ A hadtudományi és egyéb tematikájú tudományos tevékenységük igazi, formális színteréül azonban 1868-tól a pesti Militär-wissenschaftlicher und Casino-Verein (Katonai Tudományos és Kaszinóegylet) szolgált,⁹ amely az 1866-ban Bécsben életre hívott Wiener Militär-wissenschaftlicher Verein mintájára, tulajdonképpen annak társszervezeteként alakult meg.¹⁰ Az egyesület munkájába utóbb a császári és királyi haderő tisztjei mellett a Magyar Királyi Honvédség érdeklődő tagjai is bekapcsolódtak, így a Verein – vidéki társszervezeteihez hasonlóan – egy-egy helyőrségi város katonai intézményeinek munkatársait is tagjai között tudhatta. Az Osztrák-Magyar Monarchia katonai és tudományos egyleteinek tevékenységéhez, illetve tudományos célkitűzéseik megvalósításának alapjául magától értetődően tartozott hozzá megfelelő könyvtár kialakítása, erre a feladatra a szervezetek választmánya saját tagjai közül külön könyvtári bizottságot jelölt ki.¹¹

A magyar fővárosban működő Katonai Tudományos és Kaszinóegylet könyvtáráról György Aladár a Magyarország köz- és magánkönyvtárai 1885-ben című alapvető korabeli kulturális statisztikai összeállítása alapos adatközléssel szolgál. Eszerint a bibliotékát 1868-ban alapították, és 1885-ben már nyomtatott kötetkatalógus szolgálta a gyűjtemény használóit, vagyis az 1884-ben 310 olvasót, akik 750 művet használtak. A könyvtár gyarapítására, annak ellenére, hogy előre meghatározott keretet erre a célra nem különítettek el, összesen 931 Ft-ot fordítottak, ebből 786 Ft-ért 124 német művet vásároltak, a többi pénzt feltehetően a két folyóirat-előfizetésre használták fel, melyek együttesen 286 füzetet tettek ki. A gyűjtemény 1885-ben így mindösszesen 2370 kötetet számlált. A kollekció nyelvi összetételén erősen érződik a császári sereghez való kötődés, vagyis a németajkú olvasótábor szolgálata, hiszen az 1098 műből csupán 3 magyar és 9 francia nyelvű volt. A tartalmi megoszlást tekintve a legnagyobb szak a történelem volt (620 szakkönyv 1121 kötetben), a természettudományból 49 mű 99 egysége állt rendelkezésre, az államtudományt 13 alkotás 19 tomusa képviselte, bölcsészetből 10 kiadvány összesen 21 egysége volt meg, a nyelvészeti érdeklődésűek (esetleg a nyelvtanulók) 6 mű 18 kötetét böngészhették. Volt ezenkívül 5 enciklopédia együttesen 54 fizikai egységben, valamint 290 könyvben 129 közelebbről meg nem határozott „vegyes tartalmú” nyomtatvány. A kisebb szépirodalmi kollekciót 266 irodalmi alkotás 746 kötete képezte.¹²

Maga az Első Magyar Katonai és Tudományos Egylet más területen is felvállalta hasonlóságát a bécsi társszervezettel, így saját füzetsorozatában követni ígérte az annak kiadványában alkalmazott szerkesztési elveket, de a lap szerkesztőjének szomorúan kellett elismernie, hogy „végre a bécsi egyletet segélyezik a delegácziók néhány ezer forinttal és a közös hadsereg főparancsnoka évenkint 10.000 forinttal. A magyar egyletet eddig csak a szegény sorsú polgárok segélyezték filléreikkel. A magyar hadtudomány a nagy urak mostoha gyermeke.”¹³ Így a szervezet fenntartása érdekében minden lehetőséget meg kellett ragadni a potenciális szponzorok megnyerésére. Erről tanúskodik az 1871. június 29-én közzétett Értesítés: „A ’Honvéd’ szerkesztője politikai-katonai és drámai felolvasásokat tart Magyarország nagyobb városaiban a magyar katonai tudományos egylet megalapításának javára. Az első felolvasást Esztergom városában tartotta. A tiszta jövedelem 50 forintra ment, mely összeg az egylet megalapítására fog forditatni. Esztergom lelkes közönségének rokonszenves magatartását, melylyel a nemzeti hadsereg felállításának, a honvédség kiegészítésének s tüzérséggel és műszaki csapatokkali ellátásának szükségét fogadta, a honvédügy nevében köszönjük. Völgyi derék színigazgató és jeles szintársasága a színházat és közremüködésöket díj nélkül ajánlották fel.”¹⁴

A Honvéd című lap végül Lukács József vonatkozó és hivatkozott cikke alapján 1874. június 30-ával,¹⁵ az OSZK katalógusa adatközlése szerint július elején, a 8. évfolyam 26. számával¹⁶ megszűnt, a Katonai Tudományos Egylet, illetve az országban több helyen működő egyletek azonban tovább éltek, ügyük legfelsőbb szinten való képviselete a Honvédelmi Minisztériumban volt egészen a Nagy Háború éveiig.¹⁷ A folyóirat tehát a hazai katonai, honvéd tudományos élet kezdetét jelentette, és ekkoriban a szaklap és a Magyar Katonai Tudományos Egylet holdudvarába tartoztak a honvédorvosok is, bár számukra a publikációs teret és a szaktudományos közélet színtereit részben a civil orvosi tudományos intézményrendszer biztosította. Mindazonáltal erős törekvés mutatkozott a Magyar Királyi Honvédség katonaorvosainak szakmai szervezetben való összefogására is.

Az Osztrák-Magyar Monarchiában szolgáló katonaorvosoknak két szaklapja volt. Elsőként a Militärarzt¹⁸ indult meg a katona-egészségügy nemzetközi fórumaként mint a Wiener Medizinische Wochenschrift melléklapja 1867. január 2-ával, majd ezen kiadvány honvédségi testvére lett a Honvédorvos, alcímével „a hazai katonaorvosi intézmény tudományos és társadalmi érdekeinek közlönye” 1888-tól. A Honvédorvos¹⁹ indulásától 1888. január 15-étől 1914-ig, megjelenésének első korszakában a Gyógyászat melléklapja volt, tehát a Militärarzthoz¹ hasonlóan formálisan, jogilag, szervezetileg nem kötődött a hadsereghez.

A Nagy Háború után a Monarchia felbomlásával a Honvédség kikerült a k. u. k. hadsereg „gyámkodása” alól, a közös haderő Magyarország területén maradt vagyona, intézményrendszere és személyi állománya de facto azonnal, de jure sok év alatt a Magyar Királyi Honvédség kötelékébe került. Közben több hosszabb-rövidebb ideig tartó társadalmi változás történt, és a Trianoni békediktátummal 1920-ban torzóvá csonkított országnak időre volt szüksége sorai rendezéséhez; a lassan egységessé váló magyar nemzeti hadsereget pedig az országot ért károkon túl az előírt haderőcsökkentés úgyszintén sújtotta. Így a két világháború közötti korszakban el kellett telnie pár esztendőnek ahhoz, hogy a honvédségi, katonai és katonaorvosi tudományos élet újraindulhasson, melynek a szakmai központja az 1. számú honvéd helyőrségi kórház volt a budapesti Gyáli úton.

A helyzet tisztázására egy gondolat erejéig azonban érdemes kitérni a főváros többi katonai kórházára, hiszen ezek munkatársai – katonák és civilek – egyaránt részesei voltak a katonaorvos-tudományi közösségnek. A 18. századra visszanyúló históriája van az 1781-ben alapított mai Honvédkórháznak (1870 után a közös hadsereg 16. számú helyőrségi kórházának, amely a Magyar Királyi Honvédség hadrendjében a 2., a 8., majd a 10. számot viselte). Szintén II. József alapította a budai Garnisonsspitalt, amely a 17. számon szolgálta a császári és királyi katonákat, 1918/1920 után pedig 3-as, 9-es, utóbb 11-es helyőrségi kórház néven jegyezték. Az 1898-ban megszervezett Gyáli úti 1. számú honvéd helyőrségi kórház eredendően is a magyar haderő kötelékéhez tartozott, itt jött létre 1901-ben a hazai katonaorvos-képzés intézménye, az úgynevezett Alkalmazóiskola és itt működött a Honvéd Közegészségügyi Intézet, valamint a Honvédorvosok Tudományos Egyesülete (HOTE) is. Ennek a párhuzamosan kórházként és tudományos műhelyként fungáló intézmény szakkönyvtárának részben egy korábbi, az 1850. december 9-én kelt 6784. számú császári hadügyminiszteri rendeletig visszavezethető hagyományai vannak, hiszen báró Anton Csorich von Monte Creto hadügyminiszter megfogalmazása szerint „kívánatos, hogy minden helyőrségi kórházban könyvtár alapíttassék, melyben a szükséges tudományos kézikönyvek és orvosi tankönyvek rendelkezésre állnak az alacsonyabb katonaorvosi rangokban szolgálók részére. Ennek biztosítására és a könyvtárak alapítására 100 Gulden, a következő években pedig az újonnan megjelent orvosi-sebészeti művek, szakfolyóiratok, oktatási anyagok, taneszközök és orvosi előírások megvásárlására évi 40 Gulden fordíttassék. A beszerzendő kiadványokat a hadsereg vezető katonaorvosi igazgatása határozza meg, a gyűjteményekről a kórházak vezető orvosa készít(tes)sen jegyzéket.”²⁰ S e jogszabályban szentesített tradíció „folyatásaként” a csupán néhány éves kórház részére 1902. október 3-án báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter 75673/V. számú körrendeletében a „fennálló honvéd orvosi könyvtár gyarapítására 600 korona, a m. kir. honvéd orvosi alkalmazó iskola czéljaira […] összesen 1200 korona évi átalány rendszeresíttetik”.²¹

A HOTE története és a két világháború közötti időszak katonaorvosi előzményei is a dualizmus koráig vezethetők vissza, még akkor is, ha eleinte a katonadoktorok nem is teljes egészében formális szabályok szerint kialakított keretek között teremtettek lehetőséget a szakmai diskurzusra. A császári sereg Pest-Budán állomásozó katonaorvosai már 1869-től tartottak tudományos és szakmai, közéleti összejöveteleket, ezekből intézményesült a Katonaorvosok Tudományos Egylete 1875-ben, amelyhez 1890-től a Honvédség doktorai is csatlakoztak,²² amiben bizonyosan szerepe volt annak, hogy a Honvédorvos 1889-ben tudósított a Budapesti Helyőrségi Katonaorvosok Tudományos Egyesületének 1889. évi június 24-én tartott üléséről.²³ Megjegyzendő, hogy a közös hadsereg katonaorvosi egyesületének rendezvényei nem kaptak rendszeresen teret a folyóirat hasábjain, de magától értetődően a szakirodalmi szemlék és a hírek között gyakran olvashattak osztrák seregbeli tudós kollégáktól közleményeket a magyar honvédségi katonadoktorok. Természetesen az egyletnek szakkönyvtára is volt, ennek katalógusa 1900-ban jelent meg nyomtatásban.²⁴ A szakrendes jegyzékben csak elvétve találni magyar nyelvű kötetet, igaz egyébként sem jellemző az állományra, hogy több nyelven olvasó kutatók szolgálatára lenne. Érdekes adalékkal szolgál viszont, hogy a kiadvány utolsó fejezete a Budapesti Katonai Tudományos és Kaszinóegylet orvosi és katona-egészségügyi vonatkozású tomusait is lajstromba veszi.

A budapesti Militärärztlicher Vereinról, illetve a magyar Királyi Honvédségen belüli katonaorvosi egylet megalakulásáról dr. Frank Richárd vezértörzsorvos, a honvédorvosi tisztikar főnöke emlékezett meg a Honvédorvosban lehozott közleményében: „Tudjuk, hogy a világháború folyamán ennek a Tudományos Egyesületnek működése teljesen szünetelt [nem szünetelt azonban a tudományos élet a katonaorvosok körében, bizonyíték erre a számos katonai egészségügyi és hadsebészeti szakmai rendezvényről szóló beszámoló, például a korabeli Orvosi hetilapban.] és ez a szünet folytatódott a Trianont követő évek bénultságában is.  Csak 1922-ben, a nemzeti újjáébredés idején lett megint úrrá a lelkeken a tanulás, a továbbképzés ösztönös vágya, amely öntudatossá magasztosulva, elemi erővel kikényszerítette a trianoni bénultság idejére is a szellemi élet szabad megnyilvánulásait. Így megszületett, illetőleg önálló keretben megkezdte munkálkodását a HOTE” első elnöke, dr. Czékus Miklós orvos-tábornok vezetésével.²⁵

A Honvédorvosok Tudományos Egyesülete 1924. október 7-ével kezdte meg tevékenységét,²⁶ a szerveződés legelső éveiről azonban viszonylag kevés információ áll rendelkezésre. Fontos azonban, hogy az 1930-as alapszabály-módosításkor azt is elfogadták, hogy a magyar hadsereg orvosai mellett a katonagyógyszerészek is csatlakozhatnak a szakmai egylethez és azon belül külön szakosztályt alkothatnak.²⁷ Az 1930-ban elfogadott új alapszabály szerint a HOTE célja „a honvéd egészségügy tudományos fejlesztése”, melynek érdekében „a szakosztályok tudományos működésüket külön szaküléseken fejtik ki, azonban az egyesület minden tagja bármely szakülésen részt vehet. Általános érdekű honvéd-egészségügyi témák tárgyalására együttes tudományos ülés is tartható, melyet az egyesület elnöke [a honvédorvosi kar mindenkori főnöke] vezet. A tudományos szakülések helye – amíg az egyesületnek saját helyisége nincsen – valamely budapesti honvédkórház [például a mai Honvédkórház²⁸] e célra rendelkezésre bocsátott alkalmas helyisége.²⁹ A HOTE szervezeti stabilizálódását, szakmai és tudományos erejének növekedését mutatja, hogy 1929 áprilisában újraindult a Nagy Háború viharai és papírhiánya által elsodort szakfolyóirat, a Honvédorvos, amely azonban ekkor már formálisan is a Magyar Királyi Honvédséghez, közvetlenül pedig a Honvédorvosok Tudományos Egyesületéhez kötődött. A lap megindításában elévülhetetlen érdemeket szerzett dr. Ajkay Zoltán vezértörzsorvos, aki ekkoriban lett a honvédorvosi kar főnöke.³⁰

A Honvédorvos legelső számában tudósít az 1928. november 6-ai, immáron ötödik közgyűlésről; és nem csupán az akkor megválasztott vezetőség összetétele olvasható a beszámolóban (dr. Barcsay Kálmán és dr. Ajkay Zoltán vezértörzsorvosok és dr. Bartók József 1. oszt. főtörzsorvos, dr. Rasch [utóbb: Rassay] Rudolf II. o. főtörzsorvos, dr. Krall [utóbb: Krassay] Antal ezredorvos, dr. Jankó Béla I. o. főtörzsorvos és dr. Leitner Ferenc ezredorvos), hanem az úgyszintén kiderül, hogy a szervezet saját egyleti könyvtárral rendelkezett, melynek kezelője dr. Franz Géza törzsorvos, aki 1928-ban a gyűjteményt 27 kiadvánnyal gyarapította.³¹ A HOTE könyvtárosáról katonai anyakönyve alapján tudható, hogy 1889-ben született a Torontál vármegyei Mokrinban, 1913-tól volt katonaorvos és a II. világháborúig jelentős karriert futott be, 1929 és 1944 között a Honvédorvos felelős szerkesztője volt, 1935-ben egyetemi magántanári címet szerzett, utolsó beosztásában orvos vezérőrnagyi rangban a honvédorvosi tisztikar főnökeként szolgált. A háborúban hadifogságba esett, majd 1948. szeptember 24-ei keltezéssel „nyugatosként” „a tényleges szolgálatból – mindennemű ellátási vagy szolgálat alapján támasztható egyéb igény kizárásával – [elbocsátották ], mert szolgálatával járó (hivatali) működése az ország demokratikus szellemű újjáalakítását tevőlegesen nem szolgálja”.³²

Franz doktor gondoskodásának köszönhetően 1929 tavaszán a szakkönyvár 466 kötetre szaporodott: az ekkoriban jellemző gyarapítási mód azonban inkább az ajándékozás volt, az adományozók összesen 128 kötetet ajánlottak fel, vétel útján csak egyetlen mű került a kollekcióba,³³ és százhúsz pengő értékben „idegen katonaorvosi folyóiratok költségeit a honvédorvosi tisztikar főnöke a rendelkezésre álló átalányból fedezte, a honvédorvosok továbbképzését elősegítendő.”³⁴

A HOTE választmánya előtt Franz Géza 1930. október 28-án tett javaslatot a könyvtár katalógusának kiadására, valamint „különböző könyvek, compendiumok beszerzését határozta el a választmány úgy az orvosi, mint a gyógyszerészi szakosztály részére.”. A VIII. rendes közgyűlés előtt tett jelentésből ismeretes, hogy a könyvtár állománya ekkor 468 könyv, és a közgyűlés a katalógus kiadására ötven, a javaslatban felvetett kiadványokra pedig háromszáz pengőt szavazott meg. A szakosztályok igényeit 1930. december 31-éig várták, a beszerzések ügyében pedig az egyesületi titkárból, pénztárosból és természetesen a könyvtárosból álló bizottság járt el. A HOTE könyves vonatkozásainak további érdekes momentuma az, hogy ugyanekkor a tagság arról is döntött, hogy testületileg belépnek a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatba.³⁵

Az 1931. október 27-én tartott IX. rendes közgyűlés résztvevői az éves beszámolók között az Egyesületi Könyvtárról az alábbi tájékoztatást kapták: a gyűjtemény 1930-ban vétel útján összesen két művel gyarapodott, ajándékként 45, az Orvosi Könyvkiadó Társulat „tagjáruléka”-ként 5 kiadvány került a könyvtár birtokába, így az már 520 művet számlált. A bibliotéka az egyesületi kiadvány, a Honvédorvos révén pedig 23 szaklap szerkesztőségével állt cserekapcsolatban; a folyóirat  kiterjedt és nemzetközi kapcsolatrendszere miatt közöltek a szerkesztők német, olasz, francia és angol nyelvű tartalmi összefoglalókat, később legalább címfordításokat is – igaz csak – 1937-től. A szakfolyóirat és az egyesület szakkönyvtárának ezen szakmai kapcsolata tudományszervezési és könyvtártudományi szempontból egyaránt magától értetődő, a HOTE és a Honvédorvos esetében azonban azzal is indokolható, hogy maga Franz Géza doktor jegyezte felelős szerkesztőként a teljes két világháború közötti korszakban a periodikumot. A közgyűlésen a könyvtáros a tagság hozzájárulását kérte F. Keysser Die Elekctrochirurgie című munkájának megvásárlásához, illetve bejelentette, hogy a nyomtatott katalógus elkészült és rövidesen szétküldi a tagoknak.³⁶ Az egyesület a Honvédorvos következő számában rövid közleményben is hirdette a jegyzék megjelenését: „A Honvédorvosok Tudományos Egyesületének könyvtárjegyzéke elkészült s majd minden állomás-orvosfőnök rendelkezésére bocsájtatott. Bajtársainknak a tartalomjegyzékhez csatolt útmutatás szerint a könyvek, folyóiratok rendelkezésére állanak. Akik ilyen könyvtárjegyzékhez nem juthatnak, forduljanak a HOTE könyvtárosához (dr. Franz Géza törzsorvos, Budapest, IX. Gyáli-út 17.)”³⁷ Egy esztendővel később, a HOTE XII. választmányi ülésén, 1933. október 11-én a könyvtáros arról tájékoztatta a vezetőséget, hogy a könyvtár ekkor már 544 kiadványt foglalt magában, gyarapodása az évben 11 volt, a Honvédelmi Minisztérium segítségével járatott külföldi szakfolyóiratok közül pedig az angol, a francia és az olasz periodikumok sajnálatosan csak késéssel érkeznek meg. A gyűjtemény ekkor a Gyáli úti katonai kórházban működő Közegészségügyi Intézet helyiségeiben működött; Franz doktor buzdította a tagságot a könyvtár használatára, amely a következő esztendőre 130 pengő gyarapítási keretet kapott.³⁸

Az 1934. november 23-ai XII. rendes évi közgyűlésen az éppen betegség miatt távollévő könyvtáros helyett dr. Krassay Antal ezredorvos olvasta fel az egyleti könyvtár beszámolóját, mely szerint a dokumentumállomány a tagság ajándékaiból 145 művel szaporodott, és az időközben megnövekedett könyvtárról 1935 januárjában kiegészítő könyvjegyzék közzétételét és minden helyőrségnek megküldését tervezik. A közgyűlés a következő esztendőre ismételten 130 pengő gyarapítási keretet szavazott meg.³⁹ A XIII. rendes közgyűlésen (1935. október 29-én) Franz Géza 2. osztályú főtörzsorvos a könyvtárosi beszámolóban a korábban beígért gyarapodási jegyzékről még mindig jövő időben beszélt, jelentéséből azonban az is megtudható, hogy ekkor a bibliotékában már 816 mű állt rendelkezésre, a növekedés pedig három tagtárs donációinak köszönhető: dr. Zimányi Vidor törzsorvos 1, dr. Lippay Artúr törzsorvos 55 és dr. Tirczka Kolos ezredorvos 17 művet adományozott, a többi 28 kötetet a gyarapítási keret terhére vásárolta meg a Honvédorvosok Tudományos Egyesülete.⁴⁰

Az egyesületi könyvtár ügye láthatólag fontos volt a vezetőség és a közgyűlések számára, a 15. választmányi ülésen vitéz dr. Ordódy Sándor elnök „ismertette azon évek óta több oldalról megnyilvánult óhajt, hogy központi fekvésű, olvasó-terem rendeztessék be, ahol az eddig nehezen hozzáférhető külföldi szak-folyóiratok a tagok rendelkezésére állanának. A kérdés megoldásának jelenleg is igen nagy, főképpen anyagi természetű nehézségei vannak, de remélhetőleg sikerülni fog a tagok ezen régi kívánságát belátható időn belül teljesíteni.” A külföldi folyóiratok ügyében pedig a honvédorvosi tisztikar főnöke ígéretet tett, hogy a Nemzetközi Katonaorvosi Kongresszusok hivatalos lapja, a Bulletin International des Services de Santé des Armées de Terre, de Mer et de l’Air⁴¹ újra legalább minden katona-egészségügyi intézményben megtalálható lesz.⁴² De nem csupán az elnöki szavakból érzékelhető a szakkönyvtár ügyének kiemelt volta, hanem a 14. rendes közgyűlésen, 1936. november 10-én elhangzott könyvtárosi jelentésben ismertetett eredmények is magukért beszélnek. Hiszen a bibliotéka gyűjteménye az előző évi 816 műről 1936 novemberére már 2116 tudományos kiadványra növekedett, ami részben adományoknak, részben szervezeti átalakításnak köszönhető volt. A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat három szakkönyvet adott „illetménykötetként”, szakfolyóiratokban megjelent könyvismertetésekért öt, vásárlás útján nyolc, dr. Lippay Artúr törzsorvos ajándékaként 11 munka érkezett a könyvtárhoz, ezerháromszáz kötet pedig az úgynevezett központi, a helyőrségi kórházban lévő Honvéd Orvosi Könyvtár integrálásával került a HOTE tulajdonába. Franz doktor javasolja, hogy „a közgyűlés köszönetét fejezze ki vitéz dr. Csukás Béla 1. osztályú főtörzsorvosnak a [Gyáli úti] kórházi orvosi könyvtár műveinek átadása, valamint 2 könyvtárszoba átengedéséért”, továbbá buzdította a tagságot a könyvtár támogatására, adományokra, illetve bejelentette, hogy a szakrendes katalógus is elkészült. Az 1937. évre a könyvtár gyarapítására 150 pengőt szavazott meg a szervezet.⁴³

A HOTE 1937. november 4-ei 17. választmányi ülésén a könyvtáros, Franz Géza 2. osztályú főtörzsorvos már egyetemi magántanári titulussal jegyzi beszámolóját, amelyben újra a gyűjtemény fejlődéséről tudósít, ekkor a téka 96 kiadvánnyal gyarapodva 2212 kötetesre növekedett. A Vöröskereszt Egyesület dísztermében megrendezett közgyűlésen pedig a tagság arról is tájékoztatást kapott, hogy az újabb nyomtatott katalógus ekkor már nyomdában volt. Ezen közgyűlés alkalmával Franz doktor a Honvédorvos felelős szerkesztői posztja mellé elnyerte a HOTE főtitkári tisztségét, így a könyvtár gondozását dr. Krassay Antal ezredorvosra bízták,⁴⁴ aki a Honvédorvos teljes második korszakában a folyóirat kiadóhivatalát vezette. Krassay (1933-ig Krall) Antal doktor 1896-ban Temesvárott született, katonaorvosi szolgálatát 1923-ban kezdte.⁴⁵

A Honvédorvosok Tudományos Egyesületének tevékenységét az 1938-as esztendőben leginkább – az egyre határozottabban és nyíltabban militarizálódó országban – az április 28. és 30. között megtartott Első Magyar Sportorvosi Kongresszus és Kiállítás töltötte ki.⁴⁶ Ám ez nem jelentette azt, hogy a II. világháborúhoz közeledve a katonaorvos-tudomány művelése háttérbe szorult volna; az 1939. január 16-án tartott közgyűlés elnöki megnyitójában dr. Frank Richárd vezértörzsorvos közvetve az egyleti könyvtár használatára is buzdította a szervezet tagjait: „Végül felszólítom honvédorvos bajtársaimat, hogy kísérjék állandó figyelemmel a külföldi katonai irodalmat is, és foglalkozzanak katonaorvosi szempontból minden olyan, a szervezetet érhető traumás behatással, amely még nem jelentkezik az irodalomban…”⁴⁷. Ugyanekkor a választmány a könyvtárostól arról értesülhetett, hogy a gyűjtemény fejlődése folyamatos, ekkor 2318 szakkönyvből választhattak a tudós honvédorvosok, és a kollekció további gyarapítására, az idézett elnöki célkitűzésnek, „feladatszabásnak” megfelelni kívánva újra százötven pengő támogatást szavaztak meg. A közgyűlésen azonban dr. Lippay Artúr főtörzsorvos a keret kétszeresére emelését javasolta; ekkor végül dr. Krassay Antal könyvtáros „ügybuzgó működéséért köszönetet”, a könyvtár pedig kétszáz pengőt kapott. A tagság azonban dr. Telbisz Antal ezredorvos felvetésére „Könyvalapot” is jóváhagyott, a felajánló a saját könyvének (Harcgázbetegségek kór- és gyógytana) eladásából befolyó összeget újabb egyesületi szakkiadványok közzétételének támogatására ajánlotta fel. És még másik „könyves” határozatot is hozott e közgyűlés: a Felvidék visszacsatolásával újra a Magyar Királyi Honvédség kötelékébe került a kassai helyőrségi kórház, melynek orvosi tudományos könyvtára megteremtésére újabb kétszáz pengő elkülönítését, valamint a HOTE egyleti bibliotékájában duplum példányban meglévő magyar szakfolyóiratok átadását szintén elhatározták.⁴⁸ A november 6-ai választmányi ülésen és a 7-ei közgyűlésen Krassay doktor a könyvtárban mindösszesen 18 új kötetről számol be, de sikerrel kér a felvidéki helyőrségi orvosok megsegítésére, az Orvosképzés című folyóirat és szakkönyvek részükre történő megvásárlására, illetve könyvállványokra együttesen ötszáz pengőt.⁴⁹

Az 1940-es Honvédorvos csak a HOTE szaküléseiről tett közzé összefoglalókat, a választmány üléséről, illetve a közgyűlésről nem adott hírt. Az 1941. január 13-án tartott 23. választmányi ülés jegyzőkönyvkivonata azonban megjelent a folyóirat hasábjain. Ebből az tudható meg, hogy – a háborús évek ellenére, és a hadiorvoslás iránti megnövekedett figyelem miatt – a könyvtáros, dr. Krassay Antal törzsorvos az Egyesületi Könyvtár jelentős gyarapodásáról adott számot. A gyűjtemény ekkor 2677 művet foglalt magába; a szaklapok beszerzésére kétszáznyolcvan, szakkönyvekre pedig háromszáz pengős keretet a választmány ajánlására a tagság úgyszintén jóváhagyta. A Magyar Királyi Honvédséghez „újonnan” csatlakozott felvidéki katonai kórházak számára az Orvosképzés című szakfolyóirat példányainak szétosztásáról is döntés született. Erdély visszacsatolása feletti örömében és hivatásbeli felelősségérzettől vezérelve a kolozsvári helyőrségi kórház támogatására a HOTE könyvtárának duplumait és kétszáz, a marosvásárhelyi, besztercei és szatmárnémeti csapatkórházak részére pedig száz-száz pengőt ajánlott fel „nagy lelkesedéssel” az Egyesület tagsága. A közgyűlés abban a kérdésben is határozatot hozott, hogy a Telbisz-féle „könyvalap”-ból Almássy-Lippay Artúr Hadisebészet című monográfiáját adják ki a katonaorvosok szakmai támogatására.⁵⁰ Érdemes megjegyezni, hogy a szervezet könyvkiadói tevékenysége a II. világháború alatt megmaradt.⁵¹ A következő háborús esztendőben az Egyesület Könyvtárába mintegy száz új kiadvány érkezett, így könyvállománya az 1942. január 19-ei választmányi ülés jegyzőkönyve szerint 2766 műből állt. Dr. Krassay egyleti könyvtáros könyvek és folyóiratok vásárlására háromszáz-háromszáz pengőt használhatott fel, illetve azon panasza is meghallgatásra talált, hogy a gyűjtemény elhelyezése nem megfelelő, ígéretet kapott a helyzet megoldására. A közgyűlésen (1942. január 22.) azonban az utóbbi kérdésben nem történt előrelépés.⁵² Az 1943-as év egyesületi tervein már érződik a háború kedvezőtlen gazdasági hatása, a választmány 1943. január 13-ai 25. ülésén, illetve másnap a 21. rendes közgyűlésén a tagdíjak duplájára emelését határozták el, és a könyvtár állománya egy esztendő alatt csupán 12 növekménnyel 2778 szakkönyvre nőtt, és a jövőben „könyvek beszerzését az Egyesület nehéz anyagi helyzetére tekintettel nem javasol[t]a”, folyóiratok előfizetésére háromszáz pengőt engedélyezett.⁵³ A könyvtárában 1944. február 22-én, a HOTE választmányi ülésének napján 2803 mű állt a honvédorvosi kar rendelkezésére, könyvvásárlás ismét nem került szóba, de a folyóiratokra a választmány és a közgyűlés is négyszáz pengőt szánt a könyvtáros javaslatára. További könyvtári vonatkozású indítványokat úgyszintén megfogalmaztak a tanácskozáson: az Ifjúság Orvosa című szakfolyóiratot és a Magyar Kórházat a honvéd egészségügyi intézmények részére tervezték előfizetni háromszáz, illetve kétezer pengőből. Másnap a közgyűlés mindezeket megszavazta.⁵⁴

Az 1944-es év már egyre nehezebb helyzetbe hozta a katonaorvosi szakmai infrastruktúra elemeit. A Honvédorvos 1944. március-áprilisi száma a Közérdekű hírek rovatban publikálta az alábbi közleményt: „A f. évi április 3-án lezajlott angolszász terrortámadás alkalmával a lapunk szerkesztősége és kiadóhivatalának elhelyezéséül is szolgáló Honvéd Közegészségügyi Intézet épülete telitalálatot kapott. A szükségessé vált átköltözés folytán szerkesztőségünk és kiadóhivatalunk új címe: Budapest, XIV. kerület, Szent Domonkos [ma Cházár András]⁵⁵ utca 8.”⁵⁶ Maga a folyóirat még egy lapszámot ért meg, a 16. évfolyam 5-6. száma jelent meg utoljára 1944. május-június keltezéssel. A Honvédorvosok Tudományos Egyesületének és a HOTE könyvtárának (illetve a Honvéd Közegészségügyi Intézetnek is) otthont adó Magyar Királyi Budapesti 1. Honvéd Helyőrségi Kórházat nyugatra menekítették, így az 1944-1945-ben a bajorországi Neuburg an der Donauban, illetve Dillingen an der Donauban működött, a főváros ostroma után pedig az ingatlan több évre szovjet katonai használatban maradt. A II. világháború lezárása után tehát a budapesti katonai kórházak közül csak a Róbert Károly körúti, a mai Honvédkórház működött⁵⁷ 1945. június 5-étől Budapesti 1. számú Helyőrségi Kórház néven.⁵⁸ „A volt 1. sz. honvéd helyőrségi kórház /Bp. Gyáli út 17./ jelenleg orosz katonai megszállás alatt. /Élelmező raktár/. A volt 11. sz. honvéd helyőrségi kórház /Bp. Gömbös Gyula út [ma Alkotás utca] 25./ és a Tiszti kórház kapui zárva vannak. A kapun belül egy magyar rendőrőrszem teljesít szolgálatot, aki szemrevételezéskor jelentette, hogy a szovjet parancsnokság szigorú parancsára az épületekbe senki nem mehet be, azokkal a szovjet pság [parancsnokság] rendelkezik. A budakeszii József fhg. [főherceg] Szanatóriumban szovjet hadikórház van elhelyezve” – olvasható dr. Bokor Győző, kórházparancsnok 1945. július 14-ei keltezésű jelentésében.⁵⁹ Az egyre inkább balra tolódó politika pedig magát az egyesületet miniszteri rendelettel szüntette meg 1947. február 17-én.⁶⁰

Az egyesületi könyvtár további históriájáról konkrét adatokat nem találtam, az azonban bizonyos, hogy a gyűjtemény részben szétszóródhatott, ahogyan a mai Honvédkórház korábban meglévő szakkönyvtára is erre a sorsra jutott, részben pedig más katonaorvosi bibliotékák, például a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Tudományos Könyvtára állományába került.

Közülük érdekes könyvtártörténeti adalékokkal szolgál például Friedrich Busch berlini orvosprofesszor Allgemeine Orthopädie, Gymnastik und Massage című szakkönyve,⁶¹ amely a katonaorvosi rehabilitáció számára is hasznos ismereteket tartalmaz. A kötet a tulajdonbélyegzők tanúsága szerint a Magyar Királyi Honvéd Orvosi Könyvtár állományából került a HOTE gyűjteményébe a két bibliotéka integrációjával, onnan pedig a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Tudományos Könyvtárának jogelődjébe, ahol 1954-ben vette állományba akkori kollégánk.

A munka azonban orvostörténetileg szintén figyelemre méltó, a következő oldal harmadik és negyedik ábrája jól illusztrálja a XIX. század végi ortopédia módszereit.