Könyvtárpolitika
Bartos Éva: Küszöbön a magyar könyvtárosképzés átalakulása 3
Redl Károly: Beszámoló az Országos Könyvtári Kuratórium tevékenységéről, 2000-2003 8

Fórum
Sztyehlikné Tóth Tünde: Az állományapasztás tapasztalatai a pápai Jókai Mór Városi Könyvtárban 16

Műhelykérdések
Gerő Gyula: A helyi információtól a könyvtártörténet-írásig 20
Tóth Máté: Könyvtár és információ multikulturális társadalmakban 28
(BÉ): Fiatal romák könyvtára a Gandhi Gimnáziumban 34
Koltay Tibor: A könyvtáros és az információs írástudás 37
Tapolcai Ágnes: A Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) “vakbarát” felülete 40

Konferenciák
Mezey László Miklós: Közkönyvtár a közönség szolgálatában 46

Extra Hungariam
Czellár Judit: Genfi Magyar Könyvtár – múlt, jelen, jövő 49

Perszonália
Babiczky Béla (1919-2004) 52
Roboz Péter (1934-2004) 53

Könyv
Magyar fürdőalmanach 56

A múlt év őszén vált széles körben ismertté a magyar felsőoktatás modernizációját, az Európai Felsőoktatási Térséghez történő csatlakozását célzó felsőoktatás-fejlesztési koncepció (CSEFT). A rendszerváltás óta eltelt időszakban folyamatos, lassú átalakulásban lévő magyar felsőoktatás számára ez most valóban “sokkoló” erejű változást hoz, hiszen a képzési szerkezetet, az állami irányítási rendszert, a finanszírozás rendszerét, valamint az intézményrendszer egészét is át kívánja alakítani, és mindezt igen rövid idő alatt.

Néhány adat a magyar felsőoktatás jellemzésére az utóbbi évekből: 2001-ben 149 ezren, 2002-ben 165 ezren jelentkeztek felsőoktatási intézménybe. 1998 és 2002 között több mint 30 százalékkal növekedett a hallgatói létszám. 1990 és 2002 között a felsőoktatásban tanulók létszáma 101 ezer főről 382 ezer főre, vagyis közel négyszeresére emelkedett. (1980 és 1990 között ugyanez a létszám mindössze 1 százalékkal nőtt.) 1990 és 2002 között az oktatók száma 16 319 főről 23 151 főre, azaz 42 százalékkal emelkedett. Ez a hallgatói létszámra vetítve azt jelenti, hogy az egy oktatóra jutó hallgatók száma 6,2 főről 16,5 főre növekedett. A költségtérítéses hallgatók ma az összlétszám felét teszik ki.

A magyar felsőoktatás alapvetően duális szerkezetű, az elkülönült főiskolai és egyetemi szintű képzés részaránya a nappali tagozatosok esetében 50-50%. Minden egyetemünkön működik doktori iskola, a doktoranduszok száma mintegy 7500 fő, az összehallgatói létszám 2 százaléka. Erőteljesen megnőtt az esti és a levelező, illetve a távoktatásban résztvevő hallgatók aránya: e három tagozaton tanulók az 1990/91-es tanévben a hallgatói összlétszám 28 százalékát, míg a 2001ben felvettek 47 százalékát tették ki.

A társadalmi-politikai-gazdasági változások hatására a felsőoktatás is igyekezett megadni a maga válaszait. Az 1993. évi alapvető fontosságú felsőoktatási törvényt követően 1996-ban gyakorlatilag új törvény született, amely az akkor defenzív helyzetben lévő felsőoktatás számára megkísérelte megteremteni a rugalmasabb, hatékonyabb működés, fejlődés jogszabályi alapjait. 1998-ban a világbanki kölcsön aláírásával pénzügyi vonatkozásban is támogatást kapott a reform, a szakmai, jogi és pénzügyi oldalról egyaránt előkészített, négy évre tervezett program egyes elemei meg is valósultak (intézményi integrációk, diákhitelrendszer, hallgatói létszámnövekedés).

(tovább…)

Az Országos Könyvtári Kuratórium létrejöttének
előzményei

Az Országos Könyvtári Kuratórium működése első négy éves periódusának vizsgálatakor helyesen járunk el, ha röviden felidézzük a testület létrejöttének célját és az azt megvalósító jogszabályi keretek kialakításának, valamint az első ülésnek a tapasztalatait.

Az Országos Könyvtári Kuratóriumot (OKK) az 1997. évi CXL. “könyvtári törvény” hívta életre. A törvény két paragrafusa is tartalmaz a testületre vonatkozó rendelkezéseket. A jogszabály 62. §-a így rendelkezik:

“Az Országos Széchényi Könyvtár és a Könyvtári Intézet irányításában közreműködik az Országos Könyvtári Kuratórium.” A 100. § szerint: “Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a törvény végrehajtásaként rendeletben szabályozza az Országos Könyvtári Kuratórium jogállását, összetételét, működését.”

Azzal, hogy a kormány magához vonta az OKK jogállásának, összetételének és működési rendjének szabályozását, kifejezte a megvalósítandó cél fontosságát. Röviden összefoglalva: a kuratórium célja magas szintű társadalmi kontroll biztosítása a könyvtárügyben stratégiai fontosságú két intézmény, az OSZK és a KI tevékenységének irányításában.

(tovább…)

Gondolatok a közhasznú információról,
a helyismeretről, a könyvtáros feladatairól a helytörténet-
és a könyvtártörténet-írásban

Ezt a kacskaringós címet, illetve alcímet adtam most következő mondanivalómnak, ám ha nem féltem volna attól, hogy megijednek tőle, azt a rövid kérdést teszem fel, és arra próbálok felelni, miként lehet és legyen is tudóssá egy városi, kisvárosi, netán községi könyvtár. A válaszért először is tegyünk egy kis kitérőt:

A Könyvtárosegyesületek és -intézmények Nemzetközi Szövetsége, az IFLA időnként felülvizsgálja azokat a célokat, amelyek a könyvtárak tevékenységét irányítják, és az adott történelmi helyzetnek, valamint a könyvtárakat körülvevő társadalmi viszonyokban bekövetkezett változásoknak megfelelően újból megfogalmazza a könyvtáraknak (esetünkben a közkönyvtáraknak, jelesül a közművelődési könyvtáraknak) a feladatait, a feladatok rendszerét. E könyvtártípusról például az 1986-os IFLA-irányelvek egyebek között a következőket szögezik le, illetve mondják ki:

“Minden közművelődési könyvtár egyben tudományos könyvtár és információs központ is a saját székhelyére vonatkozó témákban.”

Mi következik ebből?

1)   Egy kisvárosi könyvtár is lehet, sőt: kell, hogy legyen tudományos könyvtár, úgyszintén a falusi könyvtár is, ha magas színvonalon gyűjti, rendszerezi, feltárja és szolgáltatja a településére vonatkozó dokumentumokat, illetve információkat, ismereteket.

2)   Minden könyvtáros tudományos szakembernek számíthat ezen a területen, sőt tudósnak tekinthető is, ha ismereteinek összessége, tevékenységének produktumai tudományos színvonalon állnak.

(tovább…)