“Hol alszik a könyvtáros? Két fedél között”.1
Miért jó ez a vicc? Mert rövid, ugyanakkor többsíkú értelmezést kíván: kódolunk, képzettársítunk, átéljük a hangulati töltést. Örömünket leljük a jelentésátvitelben. A következőkben a jelentésátvitelt, a képzettársítást, a többértelműséget sugalmazó, könyvtárban előforduló interakciókat vázolom fel.

Két kép

Arcimboldo híres, A könyvtáros című képe2 egy kifejtett allegória a könyvtárosról. Konkrét, nem felfedezni való a mögöttes jelentéstartalom. A képi és a fogalmi sík között egyértelmű az összefüggés. A “könyv-ség” megszemélyesítője a könyvtáros. Arcimboldo ma természetesen nem így festené meg a könyvtárost. A könyv előtag, amely intézménynek, hivatásnak is nevet ad, már nem allegória, nem tud képszerűen beszélni a ma könyvtáráról, a ma könyvtárosáról. Napjaink egyik karikatúrája3 ezt közli ezzel kapcsolatban: a teremben sűrű sorokban számítógépek, a falon software és CD-ROM eligazító táblák, a kölcsönző pult előtt álló olvasóhoz így szól a könyvtáros: Uram, ez egy könyvtár. Ha könyvet akar, menjen könyvesboltba… (tovább…)

Interjú Sebestyén György professzorral, az ELTE Informatikai és Könyvtártudományi Intézetének vezetőjével

- Mélyen tisztelt professzor úr, mindenekelőtt szívből gratulálunk egy évvel ezelőtti professzori kinevezéséhez. Örömteli esemény volt, hogy – oly sok idő után – a könyvtártudománynak ismét igazi (ahogy annak idején hivatalosan is megjelölték: rendes) professzora van. Sok szempontból tarthatjuk jelentősnek ezt a kinevezést. Elsőül mindjárt azért, mert szakmánkra, hivatásunkra vet jó fényt; jelzi, mintegy megpecsételi a könyvtártudomány egyenrangúságát a többi tudományéval. Természetesen azért is örvendetes, mert személy szerint Ön már rég “megérdemelte”. Mind tanszékvezetői, mind intézeti munkája, mind oktatási tevékenysége, mind tekintélyes publikációi után ez már “járt” Önnek. A gratuláció után először azt kérdeznénk: miként, milyen állomások közbejöttével jutott ehhez a legmagasabb tudományos ranghoz. Miben látja a jelentőségét, és milyen lehetőségeket tartogat Önnek ez a kinevezés?

- Nagy kihívás és egyben óriási megtiszteltetés volt számomra, amikor az ELTE Bölcsészettudományi Kara meghirdette tanszékünkre a professzori pályázatot. Legalább hat különböző bizottságon és testületen múlott pályázatom elfogadása. Nagyon örülök, hogy minden fórumon az “első nekifutásra” vettem az akadályt, a Magyar Akkreditációs Bizottság is egyből elfogadta pályázatomat, és ezt követően mind a kari tanács, mind az ELTE szenátusa elsöprő többséggel szavazta meg előterjesztésemet. (tovább…)

Benyomások az egyetemisták olvasáskultúrájáról*

Idén májusban, egy esős szombaton kétszeresen fellélegeztem. Egyrészt azért, mert már régen nem esett, és tudtam, hogy a földek sóvárognak a csapadékért. Másrészt pedig azért, mert – hosszú idő után – ismét levelező, pontosabban másoddiplomás hallgatókat vizsgáztathattam hagyományos tárgyaimból (olvasás- és művészetszociológiából). A vizsgázók jóval fiatalabbak voltak nálam, de mintegy másfél-két évtizeddel idősebbek voltak azoknál a nappalis hallgatóknál, akiket általában tanítok. Megdöbbenve és megkönnyebbülve vettem észre, hogy a kollokválók még azt a XX. századi kulturális övezetet képviselik, amelyből én, a jó hatvanas is táplálkoztam egykor, és amelytől – az egyetemi produktumokat illetően – már kezdtem elszokni. A tanulási és vizsgázási kultúra olajozottabb és lényeglátóbb volt, és az elhangzott író- és művésznevek mögött többnyire jól érzékelhető volt a befogadói tájékozottság fedezete. Nem akarok igazságtalan lenni: levelező vizsgázóimat a mutatósabb és intelligensebb feleletekben nyilván korábbi tanulmányi tapasztalataik is segítették. (Bár első végzettségük meglehetősen tarka képet mutatott: korántsem volt általános a humán iskolázottság.) (tovább…)

“Valamint a házat is alulról kezdik építeni…”
(Benedek Elek)

Szülők, nagyszülők gyakorta tették fel a Magyar Olvasástársaság tagjainak azt a kérdést, tudnánk-e nekik segíteni abban, hogy értékes, színvonalas olvasnivalót adjanak gyermekeik, unokáik kezébe. A felnőtt családtagokon kívül az óvónők, tanárok és könyvtárosok is azzal fordultak hozzánk, hogy adjunk valamiféle útmutatót ahhoz, hogy értékálló könyvekkel ismertessék meg a rájuk bízott gyerekeket. Ezért hát egyre sürgetőbbé vált egy, a gyermek- és ifjúsági könyveket számba vevő, és azok tágas körében eligazító kiadvány elkészítése.
A könyvpiacon sok tetszetős, szemet gyönyörködtető, a gyermekeket színvilágával elvarázsoló, csalogató, ám gyakorta talmi csillogású kiadvány található. Ezek és a valódi értéket képviselő, színvonalas művek között azonban igencsak nehéz eligazodnia a témában járatlan, ám jó szándékú felnőtteknek, akik vélhetően már maguk sem tudják emlékezetükben felidézni azt az első pillanatot, amikor az olvasástudásnak arra a szintjére értek el, hogy már nem kellett bajlódniuk a betűk felismerésével, hanem gondolataik szabadon szárnyalhattak az író, költő által megfogalmazott, ábrázolt színes világban. Ha azonban valaki eljut arra a szintre, amikor az olvasás már élménnyé válik, soha nem tudja ezt az érzést mással helyettesíteni, hiszen általa egy gyönyörű világ részesévé válik, egy olyan birodalomé, amely mindig befogadja a hozzá segítségért, gyógyírért fordulót. Többek között ennek az érzésnek a feltáplálása is célja volt Magyar Olvasástársaságnak akkor, amikor Péterfi Rita vezetésével, a háromtagú (Bartók Györgyi, Hölgyesi Györgyi, Kis Klára) lelkes csapat elkészítette a Gyerekirodalmi Adatbázist, amelyet a Népmese Napjához kapcsolódóan mutattak be az Országos Széchényi Könyvtárban. (2005 óta szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján ünnepeljük a Népmese Napját.) (tovább…)

A Könyvtári Intézet Kutatási és szervezetfejlesztési osztálya 2006-ban vizsgálta a nem nyilvános könyvtárak helyzetét Magyarországon. A nyilvános könyvtárakról érthetően sok szó esett és esik; ám a nem nyilvánosak ritkán kerülnek reflektorfénybe. E tarthatatlan helyzeten kívántunk változtatni a könyvtárak helyzetének fölvázolásával.*
Ebben a munkában e cikk szerzője a honvédségi könyvtárakkal foglalkozott; eredményeit ezúton teszi közzé.

A honvédségi könyvtárak jogi helyzete

A honvédségi könyvtárakat nem szabályozza semmilyen különleges jogszabály, sőt belső rendtartás, szabályzat sem. Az ominózus 3/1975-ös KM-PM együttes rendelet alapján, ami a nyilvántartásról, a leltározásról és a törlésről szól, készítettek egy belső utasítást annak idején, de ez csakúgy, mint maga a rendelet, elavult.
Egy utasításról tudható továbbá, hogy életben van: a 103/2002. (HK 30.) HM utasítás a tudományos információellátás rendjéről: meghatározza többek közt a Hadtudományi Szakirodalmi Integrált Információs Rendszer (HSZIIR) működési rendjét. (Erről bővebbet a Jövő című fejezetben.) (tovább…)

Előzmények

Kiindulópontként megállapíthatjuk, hogy korszerű könyvtár az, amely képes tradicionális könyvtárként működni, és egyben információs központ is. Ezt természetesen megfelelő minőségben várják el a könyvtárat ténylegesen és virtuálisan felkeresők. A használó, az olvasó, a látogató elégedettsége igazolja vissza e kultúraközvetítő intézmény társadalmi megítélését. Az utóbbi tíz-tizenöt év változásai, az informatika elterjedése arra készteti a könyvtáros szakmát, hogy folyamatos innovatív készségével, kezdeményező képességével megújítsa a munkát, kulturális szolgáltató intézménnyé formálja a könyvtárat. Ennek a folyamatnak az is a része, amelyben egyre inkább észrevesszük vagy észrevetetik velünk, hogy a könyvtári szolgáltatás bizonyos elemei ma már piaci körülmények között történnek. Erre csak az a válasz adható, hogy meg kell keresni azokat a kereteket, tartalmakat, amelyeket mi tudunk a legjobban felkínálni és nyújtani. (tovább…)

Interjú Bakos Klárával, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete elnökével

Szabályos interjúra készültünk. Amikor megérkeztünk a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem könyvtárának patinás, ám szépen fölújított épülete elé, táskánkban a magnó mellett ott lapult az előre megfogalmazott, gondosan összeállított kérdések sora. Ám ahogy beléptünk az igazgatóasszony, Bakos Klára szobájába, nyomban kétségeink támadtak a leendő interjú szabályossága felől. A nem is szűkös helyiséget úgyszólván kibélelték az aktacsomók, a dossziékból emelt tornyok, a különböző méretű irathalmok, amelyek között és alatt az igazgatóasszony éppen a szemüvegét kereste. A tea és kávé mellett megkezdett beszélgetés mihamar érdemi monológgá változott; Bakos Klára harmadik mondata már az MKE idén tavasszal fölállt új vezetőségének stratégiai elképzeléseiről, a program főbb pontjairól szólt.
- A stratégiák készítésének időszakát éljük. Elkészült és második fordulós szakmai véleményezésen van a magyar könyvtárügy 2008-2013. évi időszakra szóló stratégiája. Vele mintegy párhuzamosan készül az MKE új stratégiája is. A könyvtári stratégia a szakma közös ügye. Most érkeznek az egyesületbe a tagszervezetek javarészt konstruktív észrevételei, véleményei. Úgy tűnik, most nagyot mozdult a szakma. 17 szervezet gondolta úgy, hogy fontos számára a magyar könyvtárügy jövője. A rendszerben tevékenykedők feladata, hogy a sikeres megvalósításhoz ki-ki a maga eszközeivel, lehetőségeivel hozzájáruljon. (tovább…)

Kereslet és kínálat a magyar gyermekköltészet piacán

A tradicionális köszöntés helyett inkább elnézést kérek az olvasótól. Nagyon tekervényes gondolatmenettel vezetem el a téma igazi kezdetéig. Addig is, utána is gyakran bombázom olyan információkkal, amelyek – részben vagy egészben – már a birtokában vannak. Legfeljebb a dolgozat végén számíthat új, eddig nem publikált ismeretekre. Praktikus elmék tehát bátran ugorjanak át egy-két oldalt, vagy akár hátulról is kezdhetik az ismerkedést eszmefuttatásommal. Mentségemre szolgáljon, hogy a gyermekirodalomnak Magyarországon mindmáig nincs egy minden érdekeltet orientálni tudó szakmai fóruma. Csupán a témát véletlenszerűen felvállaló, egyébként teljesen különféle színtű és profilú orgánumok vendégoldalain kommunikálhatnak egymással az alkalmi vitapartnerek. Ezeknek egy része szakember, más része önjelölt tekintély, a névsorok összeállítása pedig a tudománytól többé-kevésbé távol eső érdekek pozícióharca. Persze mondhatnánk, mindez így megy a “felnőtt” irodalommal foglalkozó tudományban is. A lényeges különbség: a gyermekirodalom (és tágabb értelemben a gyermekkultúra) problémáit feldolgozó viták eredményei senkit semmire nem köteleznek. Jeles akadémikus kezdheti megint úgy a következő gyermekirodalmi konferenciát megnyitó referátumát, hogy bátran felveti, van-e gyermekirodalom egyáltalán. (tovább…)

Új könyvtári szolgáltatás

Az e-könyvek igény szerint (eBooks on Demand, EOD) szolgáltatást az innsbrucki Leopold Franzen Egyetemi Könyvtár munkatársai hozták létre nyolc ország 13 könyvtárának közreműködésével 2006 októberében. A kezdeményezést az Európai Unió az eTen projekt keretein belül támogatja, azzal a céllal, hogy új, nem profitorientált üzleti modellt dolgozzon ki a szerzői jogi védelem alatt nem álló művek digitalizálására. A szolgáltatás célja, hogy elősegítse az európai kulturális örökség digitalizálását, ezáltal mindenki számára elérhetővé tegye. A távfelhasználók számára teljes körű on-line környezetet biztosít a megrendelés, fizetés és kézbesítés számára. Az előzetes felmérések alapján máris komoly érdeklődők vannak, akik még a projekt lezárulta előtt csatlakoznak a konzorciumhoz. Ezért 2008 júniusában zárásként üzleti terv készül a szolgáltatás tapasztalatainak figyelembevételével, amely alapján szélesebb körű európai együttműködés jöhet létre. (tovább…)

Változó elnevezésekkel illetett és változó tartalmakat magába foglaló szakmánk mint önálló diszciplína ugyan csak mintegy 200 éves múltra tekinthet vissza, azonban a könyvekre és a könyvekben rögzített tartalmakra, valamint az azokat megőrző, feltáró és szolgáltató intézményekre, a bibliotékákra vonatkozó különféle elméleti ismeretek és azok egyfajta rendszerezése természetesen sokkal korábbi.
A XVIII. század végéig, a XIX. század elejéig egy enciklopédikus jellegű, gazdag jelentéstartalmú ismeretág, a historia litteraria keretén belül formálódott mindaz, amit a mai információtudomány (könyvtártudomány) elődjének tekinthetünk. A historia litteraria a XVI-XVIII. században az ismeretek, pontosabban az írásbeliségen alapuló és ahhoz kapcsolódó tudás rendszerezésének adott keretet; a fogalom – Tüskés Gábor definícióját felhasználva1 – egyrészt tudománytörténetet jelöl, amely átfogja a tudományosság és a művelődés minden területét, másrészt szűkebb értelemben a fennmaradt írásos emlékek, szövegek, dokumentumok tanulmányozását és kritikai értékelését jelenti. Témánk szempontjából a fogalom egy további tartalma a fontos, a historia litteraria “a könyvek, a tudományos irodalom tudománya, notitia librorum, s a historia litterarum és a historia librorum gyakran összefonódott egymással a különböző tudománytörténeti kézikönyvekben és a könyvjegyzékekben, a könyvtári szakrendekben és a könyvtárkatalógusokban. (tovább…)

Fogunk-e tíz év múlva a könyvtár 2.0-ról (vagy bank 2.0-ról, marketing 2.0-ról, iskola 2.0-ról stb.) beszélni? Feltehetően már nem, vagy csak kevéssé. Ugyanúgy nem, mint más technikákról, eljárásokról, amelyek szervesen beépülnek a mindennapok gyakorlatába, és megszűnnek – legalábbis önmagukban – téma lenni. A 2.0-s gyakorlatban elhalványodik a határ a hagyományos szolgáltató és használó között, az előbbi inkább fizikai és virtuális teret ad az utóbbiak céljai számára. Ma, 2007-ben beszélnek itt-ott 3.0-ról és 4.0-ról, de talán nem ez a lényeg, hanem az, hogy az alapvetően technikai fejlesztések hogyan és milyen gyorsan befolyásolják a szakmai gondolkodást. (tovább…)

A gyerekekről, a könyvekről és a türelemről

Aki még nem olvasta Umberto Eco regényét (Loana királynő titokzatos tüze, Európa 2007), annak magyarázattal tartozom; mivelhogy írásom címét félig tőle kölcsönöztem, és ezt okkal tettem. Sok mindent Eco nyomán gondoltam végig, és lehet, hogy nélküle most nem a türelemről “mesélnék”. – Hovatovább befolyásol az is, hova írom ezt az esszét. Ha az ez évi könyvfesztivál könyvei közül regényt ajánlhatnék a könyvtárosnak, akkor ez mindenképp a Loana királynő titokzatos tüze volna.
Eco is kölcsönözte a címet. A Loana királynő titokzatos tüze hajdan egy füzetes ifjúsági regényen állt. Rég elporladhatott ez a hajmeresztően buta történet. Virágkorában sem a történettel varázsolta el a kamaszt, hanem a címével, a képeivel. “De hát egy ócska, bugyuta történet is annyi mindent megindíthat a fantázia birodalmában. Az értéknél fontosabb a helyi érték; a megformáltságnál többet számít egy-egy jól eltalált szó vagy kép” – írta Kálmán C. György az Eco-kötet tanulságain gondolkodva (Élet és Irodalom, 2007. április 13.).

(tovább…)

Bevezetés

A fogyatékos emberek – így a látássérültek is – információhoz jutása, szórakozási lehetősége több-kevesebb akadályba ütközik. Megvan-e az elolvasni kívánt mű a megfelelő formátumban, képes-e bejutni egy sérült ember az adott intézménybe és ha bejutott, talál-e olyan személyt, akivel tud kommunikálni, aki segítséget nyújt neki az eligazodásban, tájékozódásban?
E témakör megfogalmazódásakor az előttem álló feladatokat egyszerűbbnek gondoltam.
Tudomásom szerint ebben a témában még nem készült ilyen jellegű kutatás, ezért én is nagy várakozással tekintettem a feladat elé. További kihívást jelentett, hogy én magam is érintett vagyok a témában. Kíváncsi voltam, a többi látássérült ember hogyan viszonyul ehhez a témához. A kérdőív összeállítása viszonylag egyszerű feladat volt, viszont komolyabb próbatételnek bizonyult a kérdőív kitöltetése, megtalálni azokat az embereket, akik hajlandók voltak válaszolni kérdéseimre. Ennek okán a kutatás kicsit nehezebben indult. Végül nem kis meglepetésemre 95-en töltötték ki a kérdőívet.
Ezután következett a komoly munka: a kérdőívek feldolgozása, a válaszok összegzése, táblázatba rendezése és a konklúziók levonása. (tovább…)

A fenti címmel rendezte meg július 18-20. között az MKE Helyismereti Könyvtárosok Szervezete XIV. országos tanácskozását. A házigazda ezúttal Kiskunhalas városa, illetve a kiskunhalasi Martonosi Pál Városi Könyvtár volt. Mivel a város éppen július 18-án döntötte meg az országos hőrekordot (erről minden médium beszámolt, függetlenül a helyismereti tanácskozástól), a fogadtatás valóban “forró” volt. Ezt azért is érdemes hangsúlyozni, mert – talán nem túlzás a szó – az eddig megrendezett helyismereti országos tanácskozások közül (amint a bennfentesek jól tudják, nem tizennégy volt eddig, hanem tizenöt, hiszen volt egy “nulladik” is) a kiskunhalasi bizonyult a legjobban megszervezettnek, a legsimábban lezajlónak, mindenekelőtt a házigazdáknak köszönhetően. Hogy hogyan, miként sikerült ez nekik, a városi könyvtár mindenütt jelenlévő, mindenki minden gondjára-bajára ügyelő, mindent mindig és azonnal elsimító munkatársainak, élükön az igazgatóval, Varga-Sabján Gyulával, az az ő titkuk, de hogy mindezt a rekordhőség idején is teljesíteni tudták, azt érdemes feljegyezni a könyvtártörténet számára. Amint az lenni szokott, nemigen tudható, hogy a program összeállításában kinek, mekkora és milyen része volt. Ám amiként a gyakorlati szervezés, a regisztrációk, az elszállásolások, a szállítás, a helyszínek kiválasztása, az előadások és viták technikai háttérapparátusának biztosítása, a folyamatos tájékoztatás stb. kiváló volt, akként egészen kiemelkedőnek tekinthető volt a szellemi “tartalom” is. A fő szerepet ebben egészen bizonyosan Takáts Béla vitte, aki azonban “csak” ennyit tett, sem vitavezetőként, sem előadóként, sem elnökként nem szerepelt. (tovább…)

A konferencia valamennyi résztvevője előtt ismert, hogy az MKE Helyismereti Könyvtárosok Szervezete szinte megalakulásától kezdve fontos feladatának tartotta, hogy minden lehetséges eszközzel, minden lehetséges fórumon felhívja a figyelmet helyismereti munka fontosságára, és mindent meg is tett azért, hogy közkinccsé tegye az e területen elért jó kezdeményezéseket, mai divatos kifejezéssel élve a “best practice”-t. Tudjuk azt is, hogy nem elég csak szavakkal hangsúlyozni fontosságunkat, szükséges azt tényekkel is alátámasztani. Nem divatból, hanem tudatos elkötelezettséggel kezdett hozzá szervezetünk 1998-ban a helyismereti munkával kapcsolatos felméréshez, adatgyűjtéshez. (tovább…)

Interjú Mader Bélával
 
Az MKE 39. Vándorgyűlése előtti délután sikerült Mader Bélával, a Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárának főigazgatójával, az egyik rendező intézmény vezetőjével találkoznom. Nem látszott rajta feszültség, kedvesen mutatta az utat a főigazgatói dolgozószoba felé. Úgy tűnt, az elkövetkező sűrű napok nem okoznak számára idegességet.
- Milyen a hangulata? Hogyan éli meg a rendezvény előtti estét?
- A jelentősebb események előtti éjszakán szokott rám törni a “pánik”. Felébredek éjszaka, és eszembe jut, hogy ez sincs meg, meg az sincs meg. Aztán reggel, amikor bejövök, látom, hogy minden rendben van. Itt az épületben, már mindig nyugodt vagyok, tudom, hogy megbízható kollégákkal dolgozom, és minden a legnagyobb rendben folyik.
- Mit gondol, az elkövetkező éjszakája nyugodt lesz?
- Ezt csak utána lehet megmondani. – mosolyog. – Sokan vettek részt a szervezésben. Mostanra úgy érzem, minden a helyén van. A szállással, étkezéssel, szabadidős programokkal kapcsolatos ügyeket a Conference Tours-ra bíztuk. Az egyetem gazdasági részlegével, nagy leterheltségük miatt ezt nehezen lehetett volna megoldani. A tudós tartalom pedig a fejekben van. Olyan előadókat hívtunk, akik ténylegesen érdeklődésre tarthatnak számot. (tovább…)

A 0-6 éves korú gyermekek “olvasmányairól”

Gyermekeik jövőjéért aggódó szülők leggyakoribb kérdései közé tartozik, mit tehetnének azért, hogy a gyerekeik “sikeresek” legyenek az iskolában. Az köztudott, hogy az olvasni tudó és szerető gyerekek könnyebben boldogulnak a tananyaggal, de az, hogy mikor és hol érdemes elkezdeni az olvasóvá nevelést, és mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a gyerek szeressen olvasni, már kevésbé ismert. Ráadásul mire a szülők megkapják a kérdéseikre a választ, általában túl késő. Az olvasóvá nevelés ugyanis a születés utáni első altatódallal kezdődik, majd az úgynevezett “ölbeli játékokkal” folytatódik. Ugyanis azok a gyerekek, akiket otthon sokat ringatnak ölben, miközben az édesanya vagy az édesapa mondókát mond, érintgeti, simogatja a gyermeket, nagyon könnyen tanulnak meg olvasni, és kevesebb tanulási nehézséggel küzdenek, mint azon társaik, akiket csecsemőkorukban sosem ringattak ölben.
Az ölbeli játék nem valami új keletű, modern találmány, hanem ősrégi tudásközvetítő forma. Ezek a játékok a néphagyományhoz kötődtek, vagyis szájról szájra hagyományozódtak, miként a népmesék is. Mára már több olyan generáció nőtt fel, amelynek tagjai nem ismerik ezeket a végtelenül egyszerű, ám fölöttébb hasznos játékokat, ezért nem is tudják továbbadni őket (ez alól két kivétel egészen biztosan minden családban akad: a “kerekecske-gombocska”, illetve az “ez elment vadászni” kezdetű játékok). (tovább…)

A kezdet

Új épület avatása mindig öröm, könyvtárépületé különösen. A 2007 tavaszán átadott Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Információs Központ létrejöttének története van, ami rögzíthető és nyomon követhető.
A megyei könyvtár 1952 óta működik Debrecenben, a Kereskedelmi Akadémia egykori – az 1893-ban neoreneszánsz stílusban épült – műemlék épületében, a mai Piac u. 8. szám alatt, 889 négyzetméter hasznos alapterülettel. A helyhiány miatt először galériák építésével kellett megnövelni a hasznos teret, majd fokozatosan kiszorult az épületből a gyermekrészleg, a hálózati módszertan, a nyomda, és lakótelepi pincékben költöztek a könyvraktárak, az állomány 70 százalékával. Az épület zsúfoltsága, a részlegek és a gyűjtemény szétszórtsága nehezítette a könyvtári szolgáltatást, a gazdaságos működtetést, a hatékony munkaszervezést. (tovább…)

(2001-2005)

A Könyvtári Intézet Kutatási és szervezetfejlesztési osztályán 2006 őszén célul tűztük ki, hogy a statisztikai adatok elemzése, illetve a megjelent szakirodalom alapján képet kapjunk azon könyvtártípusok jellemző problémáiról, amelyek korábban periférikus helyzetük miatt kimaradtak a látókörünkből. (A publikált vizsgálati eredmények sorát Vidra Szabó Ferenc Könyvtárak a büntetés-végrehajtási intézetekben című cikke nyitotta meg a 3K 2007/6. számában – A szerk.) A következőkben ezen statisztikai elemzés alapján mutatom be a múzeumi könyvtárakban az elmúlt évek során felmerült problémákat, végbement változásokat.
A szakirodalom böngészése nyomán megállapíthatjuk, hogy a múzeumi könyvtárak rendkívüli mértékben alulreprezentáltak a könyvtári szakirodalomban, a múzeumi szaksajtó sokkal mélyrehatóbban foglalkozik a kérdéskörrel. Erre jó példa, hogy amíg a Múzeumi Hírlevél önálló rovatot szentelt ezeknek az intézményeknek, és az elmúlt években hónapról hónapra bemutatott egy-egy múzeumi könyvtárat, a könyvtári szakirodalomban csak elvétve találunk példát rá, hogy ezen intézményi kör tagjai a figyelem fókuszába kerültek volna. (tovább…)

Ahogy tavaly már hírt adtunk róla (3K, 2006. 11. sz.), 2007-től új ISBN szabvány van érvényben (MSZ ISO 2108:2005)1, amelynek értelmében az ISBN már nem 10, hanem 13 jegyű; megegyezik a kereskedelemben használt EAN-13 vonalkód számsorával. 2008-tól hasonló változás vár a kották azonosítójára, az ISMN-re is. A jövő év az ISBN rendszerben is hoz újdonságot: a 978 mellé bevezetik a 979 előtagot, és módosulhat az ISBN gyűjtőköre is. Az alábbiakban ezeket a változásokat mutatom be.

A 13 jegyű ISMN bevezetése
“Ráhangolódásképpen” először magáról az ISMN-ről.

(tovább…)