(2001-2005)

A Könyvtári Intézet Kutatási és szervezetfejlesztési osztályán 2006 őszén célul tűztük ki, hogy a statisztikai adatok elemzése, illetve a megjelent szakirodalom alapján képet kapjunk azon könyvtártípusok jellemző problémáiról, amelyek korábban periférikus helyzetük miatt kimaradtak a látókörünkből. (A publikált vizsgálati eredmények sorát Vidra Szabó Ferenc Könyvtárak a büntetés-végrehajtási intézetekben című cikke nyitotta meg a 3K 2007/6. számában – A szerk.) A következőkben ezen statisztikai elemzés alapján mutatom be a múzeumi könyvtárakban az elmúlt évek során felmerült problémákat, végbement változásokat.
A szakirodalom böngészése nyomán megállapíthatjuk, hogy a múzeumi könyvtárak rendkívüli mértékben alulreprezentáltak a könyvtári szakirodalomban, a múzeumi szaksajtó sokkal mélyrehatóbban foglalkozik a kérdéskörrel. Erre jó példa, hogy amíg a Múzeumi Hírlevél önálló rovatot szentelt ezeknek az intézményeknek, és az elmúlt években hónapról hónapra bemutatott egy-egy múzeumi könyvtárat, a könyvtári szakirodalomban csak elvétve találunk példát rá, hogy ezen intézményi kör tagjai a figyelem fókuszába kerültek volna.A múzeumi könyvtárosok önálló szakmai identitása is viszonylag későn kezdett körvonalazódni. Szemben más intézményi körökkel (pl. egyházi könyvtárak) nem alapítottak olyan érdekérvényesítésre alkalmas egyesületet, amelynek segítségével képesek lennének hallatni hangjukat a szakmai közélet kérdéseiben. A 2004-től évente megrendezett múzeumi könyvtárosok szakmai találkozója az a fórum, ahol a szakemberek meg tudják vitatni az aktuálisan felmerülő kérdéseket. Ezekről a szakmai napokról is a Múzeumi Hírlevél ad tájékoztatást.1
Az első átfogó helyzetértékelést, amely kifejezetten ennek az intézményi körnek a problémáiról szólt, Tiszavári Eszter közölte a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros hasábjain. A cikk apropóját a múzeumi könyvtári szakfelügyelet első tapasztalatai adták. A program a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Múzeumi osztályának felkérésére indult el 2000-től a muzeális intézményekre vonatkozó szakfelügyeletről szóló 20/1999. (XII. 26.) NKÖM rendelet alapján.2 A szakfelügyelet kérdésére még később kitérünk, előtte azonban a tanulmány főbb megállapításait célszerű összegezni.
A működés anyagi háttere nagyon változó, legjobb helyzetben a nagyobb múzeumok könyvtárai vannak, ahol a költségvetési keretből eleve nagyobb összeget tudnak szánni a könyvtárakra. A különböző szakminisztériumok fenntartása alatt működő intézmények vannak anyagi értelemben a legkedvezőbb helyzetben. A felsőoktatásban résztvevők számának növekedését a múzeumi könyvtárak is megérezték, egyre nagyobb igény mutatkozik a nagyobb városokban e speciális gyűjtőkörű intézmények iránt. Az olvasói létszám növekedése mindenképpen örvendetes, viszont nem minden intézmény volt felkészülve a fokozódó igények kielégítésére. Mindezek ellenére még mindig kevés intézmény található meg a nyilvános könyvtárak jegyzékén. Igyekeznek minden igényt kielégíteni, és állományukat bárki számára hozzáférhetővé tenni, a nyilvános könyvtárak jegyzékének előnyei nem jelentenek kellő vonzerőt az intézmények számára. A létszámhelyzet, a számítógépesítettség, és az alapterületi ellátottság tekintetében nagyon változatos a kép, nagyon sok függ a fenntartótól, hogy mennyit hajlandó áldozni a könyvtári fejlesztésekre. Az állománygyarapításra fordítható összegek csökkennek, így Tiszavári Eszter tanulmányának talán legszomorúbb tanulsága, hogy ezek a gyűjtemények egyre nehezebben tudják tervszerűen gyarapítani dokumentumállományukat.
A szakirodalomban való alulreprezentáltság ellenére a legnagyobb gyűjtemények képesek jelentőségükhöz méltó helyet elfoglalni a könyvtári rendszer egészében, és így kellőképpen a figyelem fókuszában maradni.3
A jogi szabályozás miatt sokáig “a két szék között” érezhették magukat az intézmények, hiszen az 1997. évi CXL. törvény a múzeumi könyvtárakat nem említi sem a közkönyvtári ellátással, sem a múzeumokkal foglalkozó részben. Csak a követő jogszabályok egyikében tűnik fel nevesítve a múzeumi könyvtárügy: a 20/1999. (XII. 26.) NKÖM rendeletben, a muzeális intézményekre vonatkozó szakfelügyelet rendjéről szóló részben.
A szakfelügyelet rendszeresen – de muzeális intézményenként legalább háromévente egyszer – vizsgálta a múzeumi könyvtári területet is. A 3. § szerint a szakfelügyelet tevékenységét a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma szervezi és irányítja. A szakfelügyelet tagjait a miniszter a múzeumi terület szakirányú egyetemi végzettségű, legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkező elismert szakemberei közül hároméves időtartamra bízta meg. A törvény szakági csoportokat határozott meg, amelyekben vezető szakfelügyelőt nevezett ki. E szakági csoportok egyike volt a múzeumi könyvtáraké, könyvgyűjteményeké. A szakfelügyelők munkájukat a vezető szakfelügyelők által javasolt, a minisztériumban összesített és jóváhagyott éves terv alapján végezték. A múzeumi könyvtárak területén ezen NKÖM rendelet értelmében Tiszavári Eszter és Püski Anikó lett a vezető szakfelügyelő. A statisztikai adatok elemzéséhez a 2000-2003 közötti időszak szakfelügyeleti tapasztalatai szolgálnak majd iránytűül a későbbiekben. A múzeumi könyvtárak szakfelügyeletére is sor kerül a következő években.
A fentiekben felsorolt problémákból mit erősítenek meg a rideg számok? A Könyvtári statisztikából összegyűjtöttük a múzeumi könyvtárak tevékenységére vonatkozó adatokat a 2001 és 2005 közötti időszakra, ezekből próbáltunk tendenciákat bemutatni néhány táblázat erejéig.

Az adott könyvtártípushoz tartozó intézmények száma

Az adott könyvtártípushoz tartozó intézmények száma a statisztika szerint nő, ennek hátterében az áll, hogy egyre több intézmény került be a Könyvtári Intézet látókörébe. Kezdetben csak többnyire az országos múzeumok szakkönyvtárai tettek eleget a statisztikai adatszolgáltatás kötelezettségének, később – főleg a Könyvtári Intézet ráhatása nyomán – kerültek be a kisebb múzeumok könyvtárainak adatai is. Az első táblázatból messzemenő következtetéseket így ne is vonjunk le, ahogy a következő (nyilvános könyvtárak jegyzékén szereplő intézményekről szóló) adatsornak is elsősorban a 2003 utáni időszakra vonatkozó számait tekinthetjük irányadónak.

 Nyilvános könyvtárak jegyzékén szereplő intézmények

A Tiszavári Eszter által felvázolt tendencia, miszerint egyre többen vállalják a nyilvános könyvtári státust, jól látszik a százalékos arányokból, ahogy az is, hogy a növekedés ellenére még mindig nagyon csekély számban. A statisztika alapján egyetlen intézményről tudható, hogy a nyilvános könyvtári jegyzékből való törlését kérte 2001 folyamán (a Békés Megyei Önkormányzat Múzeumok Igazgatósága Könyvtára).
Tekintve, hogy a múzeumi könyvtárak állományai fontos láncszemet képeznek az országos könyvtári rendszerben bizonyos szakterületek lefedettségét illetően, azok nyilvánossága mindannyiunk érdeke lenne, még akkor is, ha tudjuk, tapasztaljuk, hogy a nyilvános jegyzéken nem szereplő intézményekbe is bátran beíratkozhatunk, örömmel látnak minden olvasót. Ugyanakkor a múzeumi könyvtárak számára egyértelművé kellene tenni a nyilvános könyvtárak jegyzékén való szereplés előnyeit.

Heti nyitvatartási órák

A heti nyitvatartási órák alakulásában nem mutatkozik nagy eltérés az évek során. A 2001-ben statisztikai adatot szolgáltató könyvtárak közül csak kettő volt, amely 20, vagy annál kevesebb órát tartott nyitva, szemben a nyolccal, amelyik 21-40, illetve a hárommal, amely több mint 40 órát állt a használók rendelkezésére. Az adatok alapján elmondható, hogy a vizsgált könyvtárak többsége a munkaidő (40 óra) nagy részében nyitva tart. Bár az elmúlt években nem történt jelentős változás, a trend összességében a nyitvatartási órák csökkenése irányába mutat. A kapott értékek értelmezését megnehezíti, hogy évente változó halmazzal dolgoztunk. A nyitvatartási órák csökkenése mögött az is húzódhat, hogy egyre kisebb könyvtárak kerültek be a statisztikai adatszolgáltatás körébe.

Állományadatok

Helyben lévő állomány

 
Éves gyarapodás (kötetek száma)

A 2005-ös éves gyarapodás adatait nagymértékben torzítja, hogy egy múzeumi könyvtár nagyszabású könyvadomány nyomán 41 605 darab könyvvel lett gazdagabb 2005-ben. E kiugróan nagy számú gyarapodás nélkül 37 747 darab lenne az intézmények összesített éves állománynövekedése (ezt közöltem zárójelben), ami könyvtárankénti átlagban 755 darabot jelent. A tendenciák vizsgálatánál jobban tesszük, ha ennek az egy intézménynek a gyarapodását figyelmen kívül hagyjuk (hiszen örvendetes, de elszigetelt jelenségről van szó), és a zárójelbe tett értékeket tekintjük irányadónak.

Éves gyarapodás (forintban, kifizetett számlák alapján)

A három táblázat együttesen beszédes. Az állományok nagyságának csökkenése mögött az áll, hogy egyre több könyvtár – és egyre kisebbek – kerültek be a statisztikai adatgyűjtés körébe. Ez világos. Ugyanakkor az első táblázat jelzi, hogy mindezek ellenére országos szinten is nagyon jelentős gyűjteményekről van szó, hiszen hatalmasak ezek a könyvállományok. A kötetek számában mért éves gyarapodás nem jelez tendenciaszerű változásokat, a beszerzésre fordítható összeg viszont enyhén csökken, amit figyelmeztető jelként kell értelmeznünk. Mindez alátámasztja Tiszavári Eszter azon megállapítását, miszerint a múzeumi könyvtárak finanszírozásában erős kiegyensúlyozatlanság tapasztalható, és az évről évre változó beszerzési keretek miatt az intézmények alternatív megoldásokat keresnek állományuk gyarapítására (pl. nemzetközi csere, ajándék). Az állomány tervszerű gyarapítása egyre nehezebb ilyen kiegyensúlyozatlan finanszírozás mellett.

Számítógép- és internetellátottság

A Könyvtári Statisztikában 2003-tól állnak rendelkezésre számítógép- és internetellátottsággal kapcsolatos adatok. Mindkét adatsor szerint enyhe növekedés tapasztalható, ami ugyan örvendetes, ám a könyvtárankénti adatsorokat (ezeket nem közöltem) nézve megállapíthatjuk, hogy nagyon sok múzeumi szakkönyvtárban (az intézmények több mint felében) nem használhatnak az olvasók számítógépet és internetet. A meglepően nagy állományokhoz, a gyűjtemények jelentőségéhez képest az információtechnológiával való ellátottság mértéke és a növekedés üteme nem kielégítő.

 
Személyzet

A személyzet száma alakulásának bemutatásakor újra figyelembe kell venni, hogy évente újabb és újabb könyvtárak kerültek be a statisztikai adatszolgáltatás körébe, illetve hogy ezen könyvtárak egyre kisebbek, egyre kevesebb alkalmazottal. Az egy könyvtárra jutó alkalmazottak számának enyhe csökkenését ennek tudhatjuk be. Egyazon évek adatait egymás mellett szemlélve azonban egy nagyon fontos megállapításra juthatunk az iskolai végzettséggel kapcsolatosan. A könyvtári munkakörben dolgozók jelentős része nem rendelkezik felsőfokú könyvtáros diplomával. Így inkább valószínűsíthető, hogy ők az adott szakterület diplomás szakemberei közül kerültek ki. Ez előnyt jelent akkor, amikor a speciális gyűjtemények kezeléséhez tudományos háttérismeret szükséges, ugyanakkor magában hordozza a veszélyt, hogy a könyvtárosra egyéb – könyvtári munkán kívüli – szakfeladatokat is bíznak.
Az átlag dolgozói létszámok mellett beszédes – és a minta heterogén voltát is bizonyító – tény, hogy az intézmények nagyságrendjétől függően az egyetlen részmunkaidős könyvtárostól a 10-12 fős személyzetig nagyon változatos a kép. Egyértelmű, hogy a nagyobb múzeumok, jelentős gyűjtemények engedhetik meg maguknak, hogy a könyvtárban is több munkatársat alkalmazzanak, a kisebb gyűjteményekben viszont az egyfős vagy csak részmunkaidős alkalmazott kérdéses, hogy minden esetben megoldást jelent-e.

 
Beíratkozott olvasók, használati adatok

A beíratkozott olvasók számát rendszerint megbízhatóan közlik a statisztikai adatszolgáltatásért felelős kollégák, ezeket az adatsorokat mégis torzíthatja a felderítettség mértéke miatt eltérő összetételű minta. Bíztató a beíratkozott olvasók számának abszolút értékben vett növekedése, illetve az is, hogy a változó halmaz ellenére 2003-ról 2004-re ugrásszerűen megnőtt a számuk. Ez alátámasztja a bevezetőben tett megállapításainkat, miszerint ezen intézmények népszerűsége ugrásszerűen növekedett az elmúlt években a használók körében. Érdekes lenne tudni, hogy mi vonzza őket ezekbe a kisebb könyvtárakba, azonban jelenleg nem állnak rendelkezésünkre ilyen jellegű adatok.
Szívesen közöltünk volna használati statisztikákat is, azonban az adatszolgáltatás hektikussága ezen a területen nagyon megnehezítette a dolgunkat. Sajnálatos tanulsága volt a kutatásunknak, hogy csupán igen esetleges, hiányos adatsorok állnak rendelkezésünkre a személyes és távhasználatokról, illetve a kölcsönzött dokumentumok számáról, így a tendenciák felvázolására, de még csak nagyságrendek megállapítására sem vállalkozhattunk.

Összegzés

A múzeumi könyvtárügy a múzeum- és könyvtárügy határmezsgyéjén helyezkedik el. Ez a terület jogi szabályozásában – különösen a szakfelügyelet rendjében – okozott némi bizonytalanságot az elmúlt néhány évben. A könyvtári szakirodalomban való alulreprezentáltság miatt rendkívül keveset tudhattunk eddig a múzeumok könyvtárairól. Sajnálatos tény, hogy ezek az intézmények zömében nincsenek rajta a nyilvános könyvtárak jegyzékén, ezzel nem deklarálják, hogy részt vesznek az ország könyvtári ellátásában. Tény ugyanakkor, hogy a legtöbb múzeumi könyvtár nyitott minden felhasználó számára. Tekintve, hogy rendkívül értékes, nagyon sok, Magyarországon egyedülálló értéket “rejtő” gyűjteményekről van szó, a könyvtárak nyilvánossága nagyon fontos lenne. A statisztikai elemzésből – az adatszolgáltatás hektikussága ellenére is – kiderült, hogy nagyon heterogén csoportról van szó. A nagyobb intézmények számára a kiegyensúlyozatlan finanszírozás, a beszerzési keretek évről évre olykor nagyságrendekkel változó összege nem biztosítja a nyugodt működést, az egyenletes fejlődést. A számítógéppark és az internetelérések száma messze elmarad az elvárhatótól. Ugyanakkor a használók körében egyre népszerűbbek a múzeumi könyvtárak. Mind a szakfelügyeleti tapasztalatok, mind pedig a statisztikai elemzés alátámasztotta azt a tényt, hogy az olvasók, mondhatni, felfedezték ezt az intézményi kört az elmúlt évek során. A használati statisztikák sajnos, meglehetősen megbízhatatlanok, így ezen a területen nem sikerült végérvényes következtetéseket levonnunk.

JEGYZETEK
1 Sárközy Gabriella: Múzeumi könyvtárosok szakmai találkozója, 2004. november 22. = Múzeumi Hírlevél, 2004. 12. sz. 392-393. p.; Sárközy Gabriella: Beszámoló a múzeumi könyvtárosok második szakmai találkozójáról, 2005. november 14. = Múzeumi Hírlevél, 2005. 12. sz. 373-374. p.
2 Tiszavári Eszter: A múzeumi könyvtárakról = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2005. 2. sz. 37-41. p.
3 Mezey László Miklós-Vajda Kornél: Interjú Kenyéri Kornéliával, a Magyar Néprajzi Múzeum Könyvtár vezetőjével = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2004. 12. sz. 45-51. p. (http://www.ki.oszk.hu/3k/19972006/valcikkek/valcikkek0412/mezey-vajda.html)