KÖNYVTÁRPOLITIKA
Vörös Klára: A könyvtári kommunikáció szimbolikus tartalmai 3-8
Mezey László Miklós – Vajda Kornél: Kihívás és megtiszteltetés : Interjú Sebestyén György professzorral, az ELTE Informatikai és Könyvtártudományi Intézetének vezetőjével 9-14

FÓRUM
Mender Tiborné – Sárközi Andrea Bernadett: A mumus már a könyvtárban van… : Gondolatok Heit Gábor Versenyképesség az Európai Unióban című előadása után 15-20

MŰHELYKÉRDÉSEK
Gereben Ferenc: Olvasás felsőfokon? : Benyomások az egyetemisták olvasáskultúrájáról 21-26
Bartók Györgyi – Péterfi Rita: A Gyerekirodalmi Adatbázis bemutatása 27-29
Somogyi József: A honvédségi könyvtárak helyzete (2001-2005) 30-44
Tóth Andrea: “ha meg akarunk felelni e kihívásoknak, követnünk kell a változásokat, tetszik, nem tetszik.” : Interjú Buzai Csabával, “Az év fiatal könyvtárosá”-val 45-48

KONFERENCIÁK
Mezey László Miklós: Új tudás – új stratégia 49-53

KÖNYV
Bartos Éva: Minőségirányítás – lépésről lépésre : Az első lépésektől a könyvtár stratégiai tervének elkészítéséig 54-56
Kégli Ferenc: A “legszögedibb szögedi” személyi bibliográfiája 57-60

“Hol alszik a könyvtáros? Két fedél között”.1
Miért jó ez a vicc? Mert rövid, ugyanakkor többsíkú értelmezést kíván: kódolunk, képzettársítunk, átéljük a hangulati töltést. Örömünket leljük a jelentésátvitelben. A következőkben a jelentésátvitelt, a képzettársítást, a többértelműséget sugalmazó, könyvtárban előforduló interakciókat vázolom fel.

Két kép

Arcimboldo híres, A könyvtáros című képe2 egy kifejtett allegória a könyvtárosról. Konkrét, nem felfedezni való a mögöttes jelentéstartalom. A képi és a fogalmi sík között egyértelmű az összefüggés. A “könyv-ség” megszemélyesítője a könyvtáros. Arcimboldo ma természetesen nem így festené meg a könyvtárost. A könyv előtag, amely intézménynek, hivatásnak is nevet ad, már nem allegória, nem tud képszerűen beszélni a ma könyvtáráról, a ma könyvtárosáról. Napjaink egyik karikatúrája3 ezt közli ezzel kapcsolatban: a teremben sűrű sorokban számítógépek, a falon software és CD-ROM eligazító táblák, a kölcsönző pult előtt álló olvasóhoz így szól a könyvtáros: Uram, ez egy könyvtár. Ha könyvet akar, menjen könyvesboltba… (tovább…)

Interjú Sebestyén György professzorral, az ELTE Informatikai és Könyvtártudományi Intézetének vezetőjével

- Mélyen tisztelt professzor úr, mindenekelőtt szívből gratulálunk egy évvel ezelőtti professzori kinevezéséhez. Örömteli esemény volt, hogy – oly sok idő után – a könyvtártudománynak ismét igazi (ahogy annak idején hivatalosan is megjelölték: rendes) professzora van. Sok szempontból tarthatjuk jelentősnek ezt a kinevezést. Elsőül mindjárt azért, mert szakmánkra, hivatásunkra vet jó fényt; jelzi, mintegy megpecsételi a könyvtártudomány egyenrangúságát a többi tudományéval. Természetesen azért is örvendetes, mert személy szerint Ön már rég “megérdemelte”. Mind tanszékvezetői, mind intézeti munkája, mind oktatási tevékenysége, mind tekintélyes publikációi után ez már “járt” Önnek. A gratuláció után először azt kérdeznénk: miként, milyen állomások közbejöttével jutott ehhez a legmagasabb tudományos ranghoz. Miben látja a jelentőségét, és milyen lehetőségeket tartogat Önnek ez a kinevezés?

- Nagy kihívás és egyben óriási megtiszteltetés volt számomra, amikor az ELTE Bölcsészettudományi Kara meghirdette tanszékünkre a professzori pályázatot. Legalább hat különböző bizottságon és testületen múlott pályázatom elfogadása. Nagyon örülök, hogy minden fórumon az “első nekifutásra” vettem az akadályt, a Magyar Akkreditációs Bizottság is egyből elfogadta pályázatomat, és ezt követően mind a kari tanács, mind az ELTE szenátusa elsöprő többséggel szavazta meg előterjesztésemet. (tovább…)

Benyomások az egyetemisták olvasáskultúrájáról*

Idén májusban, egy esős szombaton kétszeresen fellélegeztem. Egyrészt azért, mert már régen nem esett, és tudtam, hogy a földek sóvárognak a csapadékért. Másrészt pedig azért, mert – hosszú idő után – ismét levelező, pontosabban másoddiplomás hallgatókat vizsgáztathattam hagyományos tárgyaimból (olvasás- és művészetszociológiából). A vizsgázók jóval fiatalabbak voltak nálam, de mintegy másfél-két évtizeddel idősebbek voltak azoknál a nappalis hallgatóknál, akiket általában tanítok. Megdöbbenve és megkönnyebbülve vettem észre, hogy a kollokválók még azt a XX. századi kulturális övezetet képviselik, amelyből én, a jó hatvanas is táplálkoztam egykor, és amelytől – az egyetemi produktumokat illetően – már kezdtem elszokni. A tanulási és vizsgázási kultúra olajozottabb és lényeglátóbb volt, és az elhangzott író- és művésznevek mögött többnyire jól érzékelhető volt a befogadói tájékozottság fedezete. Nem akarok igazságtalan lenni: levelező vizsgázóimat a mutatósabb és intelligensebb feleletekben nyilván korábbi tanulmányi tapasztalataik is segítették. (Bár első végzettségük meglehetősen tarka képet mutatott: korántsem volt általános a humán iskolázottság.) (tovább…)

“Valamint a házat is alulról kezdik építeni…”
(Benedek Elek)

Szülők, nagyszülők gyakorta tették fel a Magyar Olvasástársaság tagjainak azt a kérdést, tudnánk-e nekik segíteni abban, hogy értékes, színvonalas olvasnivalót adjanak gyermekeik, unokáik kezébe. A felnőtt családtagokon kívül az óvónők, tanárok és könyvtárosok is azzal fordultak hozzánk, hogy adjunk valamiféle útmutatót ahhoz, hogy értékálló könyvekkel ismertessék meg a rájuk bízott gyerekeket. Ezért hát egyre sürgetőbbé vált egy, a gyermek- és ifjúsági könyveket számba vevő, és azok tágas körében eligazító kiadvány elkészítése.
A könyvpiacon sok tetszetős, szemet gyönyörködtető, a gyermekeket színvilágával elvarázsoló, csalogató, ám gyakorta talmi csillogású kiadvány található. Ezek és a valódi értéket képviselő, színvonalas művek között azonban igencsak nehéz eligazodnia a témában járatlan, ám jó szándékú felnőtteknek, akik vélhetően már maguk sem tudják emlékezetükben felidézni azt az első pillanatot, amikor az olvasástudásnak arra a szintjére értek el, hogy már nem kellett bajlódniuk a betűk felismerésével, hanem gondolataik szabadon szárnyalhattak az író, költő által megfogalmazott, ábrázolt színes világban. Ha azonban valaki eljut arra a szintre, amikor az olvasás már élménnyé válik, soha nem tudja ezt az érzést mással helyettesíteni, hiszen általa egy gyönyörű világ részesévé válik, egy olyan birodalomé, amely mindig befogadja a hozzá segítségért, gyógyírért fordulót. Többek között ennek az érzésnek a feltáplálása is célja volt Magyar Olvasástársaságnak akkor, amikor Péterfi Rita vezetésével, a háromtagú (Bartók Györgyi, Hölgyesi Györgyi, Kis Klára) lelkes csapat elkészítette a Gyerekirodalmi Adatbázist, amelyet a Népmese Napjához kapcsolódóan mutattak be az Országos Széchényi Könyvtárban. (2005 óta szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján ünnepeljük a Népmese Napját.) (tovább…)

A Könyvtári Intézet Kutatási és szervezetfejlesztési osztálya 2006-ban vizsgálta a nem nyilvános könyvtárak helyzetét Magyarországon. A nyilvános könyvtárakról érthetően sok szó esett és esik; ám a nem nyilvánosak ritkán kerülnek reflektorfénybe. E tarthatatlan helyzeten kívántunk változtatni a könyvtárak helyzetének fölvázolásával.*
Ebben a munkában e cikk szerzője a honvédségi könyvtárakkal foglalkozott; eredményeit ezúton teszi közzé.

A honvédségi könyvtárak jogi helyzete

A honvédségi könyvtárakat nem szabályozza semmilyen különleges jogszabály, sőt belső rendtartás, szabályzat sem. Az ominózus 3/1975-ös KM-PM együttes rendelet alapján, ami a nyilvántartásról, a leltározásról és a törlésről szól, készítettek egy belső utasítást annak idején, de ez csakúgy, mint maga a rendelet, elavult.
Egy utasításról tudható továbbá, hogy életben van: a 103/2002. (HK 30.) HM utasítás a tudományos információellátás rendjéről: meghatározza többek közt a Hadtudományi Szakirodalmi Integrált Információs Rendszer (HSZIIR) működési rendjét. (Erről bővebbet a Jövő című fejezetben.) (tovább…)